MŰFAJOK ÉS MŰVEK - Magyar Elektronikus Könyvtár

HELTAI JÁNOS
3990 Ft
MÛFAJOK ÉS MÛVEK
HELTAI JÁNOS
MÛFAJOK ÉS MÛVEK
HELTAI JÁNOS
MÛFAJOK ÉS MÛVEK
RES LIBRARIA II.
Sorozatszerkesztõ
Madas Edit, Monok István, Lipták Dóra
Az elsõ borítón
Könyvdísz Komáromi Szvertán István: Mikoron imádkoztok, ezt mondjátok…
Várad 1651 (RMNy 2404) címû mûvének címlapjáról.
A puritanizmus legnépszerûbb mûfaja az imádság és elmélkedés.
E mûfaj a modern ember lelkialkatának kiformálódásában alapvetõ eszköz
volt mindegyik felekezetnél.
A hátsó borítón
Geleji Katona István: Titkok titka… Gyulafehérvár 1645 (RMNy 2103)
címû mûvének címlapja.
A XVII. század elsõ felében született meg az igény Magyarországon
a keresztyén tanítás anyanyelven való rendszeres kifejtésére apologetikus és
polemikus formában egyaránt.
RES LIBRARIA II.
HELTAI JÁNOS
MÛFAJOK ÉS MÛVEK
a XVII. század magyarországi könyvkiadásában
(1601–1655)
Országos Széchényi Könyvtár
Universitas Kiadó
Budapest
2008
MÛFAJOK ÉS MÛVEK
Készült az
Országos Széchényi Könyvtár
Európai Könyvtörténeti Központja, az
MTA–OSZK Magyar Könyvtörténeti Kutatócsoportja
RMNY Szerkesztõségében
Nyelvi szerkesztõ
Nyerges Judit
Lektorálta
Bitskey István, Kulcsár Péter, Szabó András
Megjelent az
OTKA,
a Magyar Könyv Alapítvány és az
MTA támogatásával
Grafikai tervezés
Fábián György
ISSN 1788-2311
ISBN 978-963-200-543-0
Készült a mondAt Kft. nyomdában
Felelõs vezetõ
ifj. Nagy László
5
Tartalomjegyzék
Bevezetés
0.1. Az elemzés szempontjai és célja
0.1.1. A Régi Magyarországi Nyomtatványok mutatói
0.1.2. Az RMNy tárgymutatója.
A használati és funkcionális mûfaji rendszer
0.1.3. A funkcionális és használati mûfaji
rendszer besorolási kérdései
9
14
16
I. Az egyházi-vallási kiadványok
35
20
28
0. Az egyházi-vallási kiadványok és mûfajteremtõ céljaik
1. A hitforrások. Bibliakiadások és más bibliai mûfajok
1.1. A bibliakiadások
1.2. A perikópák
1.3. A prédikációs könyvek részleges bibliafordításai
1.4. A bibliai citátumgyûjtemények
1.5. A bibliai históriák
35
38
38
44
46
46
49
2. A vallás közösségi és magános gyakorlatát szolgáló mûfajok
50
2.1. A prédikációk
2.1.1. A postillák
2.1.2. Az ünnepi prédikációk
2.1.3. A lectio continuán alapuló prédikációk
2.1.4. A szabad textusválasztáson alapuló prédikációk
50
51
56
57
60
2.2. Az énekeskönyvek
72
2.3. Az imádságos- és elmélkedõkönyvek.
Nyelvi és felekezeti megoszlásuk
2.3.1. A református imádságoskönyvek
2.3.2. A református elmélkedések
2.3.3. Evangélikus imádságok és elmélkedések
2.3.4. A katolikus imádságok és elmélkedések
2.3.5. Az imádságos- és elmélkedõkönyvek közönsége
2.3.6. Az imádságos- és elmélkedõkönyvek költségviselõi
2.3.7. Az imádságos- és elmélkedõkönyvek. Összegzés
79
82
84
86
87
92
97
103
MÛFAJOK ÉS MÛVEK
6
3. Hitterjesztés, hitvédelem, vallási önmeghatározás
104
3.1. A vallási vitairatok. Nyelvi és felekezeti megoszlásuk
3.1.1. Katolikus–protestáns hitviták
3.1.1.1. Pázmány Péter hitvitái a Kalauz elõtt
3.1.1.2. A Magyari elleni hitvita
3.1.1.3. Két vita Alvinczi Péterrel
3.1.1.4. Alkalmi vitairatok. Viták a zsolnai zsinat körül
3.1.1.5. A Kalauz kritikái és védelme
3.1.1.6. Pázmány és Káldi vitái a Szentírásról
és az anyaszentegyházról
3.1.1.7. Pázmány utolsó vitairatai
3.1.1.8. Balassi Campianus-fordítása
3.1.1.9. Veresmarti Mihály hitvitái
3.1.1.10. Három vita és a Rákóczi család
3.1.1.11. A nem magyar nyelvû katolikus vitairatok
3.1.2. A protestáns–katolikus hitviták
3.1.2.1. Az átfogó vagy teljes vitairatok
3.1.2.2. A harmincéves háborúhoz kapcsolódó hitviták
3.1.2.3. Vitairatok az egyházról
3.1.2.4. A pozsonyi szellem
3.1.2.5. Vitairatok a Szentírásról
3.1.2.6. Vegyes témájú hitvitázó iskolai disputációk
3.1.3. Konvertálási esetek
3.1.4. A belsõ protestáns hitviták
3.1.4.1. A református–evangélikus hitviták
3.1.4.2. A református–unitárius hitviták
3.1.4.3. A belsõ református viták
3.1.5. A vitairatok ajánlásainak címzettjei és költségviselõi
119
122
124
125
130
133
134
136
139
144
147
150
152
153
156
157
165
169
172
3.2. A vallási tanítások, hitvallások és katekizmusok
3.2.1. A vallási tanítások
3.2.2. A hitvallások
3.2.3. A katekizmusok
3.2.3.1. A református katekizmusok
3.2.3.2. A heidelbergi káté átdolgozásai
3.2.3.3. A puritánus katekizmusok
3.2.3.4. Az evangélikus katekizmusok
3.2.3.5. A katolikus katekizmusok
3.2.3.6. Az unitárius katekizmusok
175
177
186
191
193
196
199
201
202
203
4. Agendák, lelkészi kézikönyvek, egyházkormányzat
104
109
110
111
113
115
116
204
TARTALOM
4.1. Az agendák
4.2. Az egyházi kánonok és más egyházigazgatási kiadványok
206
208
5. Vallásos olvasmányok
213
II. Az iskolai kiadványok
1. Tankönyvek
2. A pedagógiatudomány
3. Iskolai igazgatási kiadványok
4. Iskolai alkalmi kiadványok
5. A nyomdák mûködése és az iskolák
5.1. A külföldi nyomdák és az iskolák
5.2. A hazai nyomdák és az iskolák
III. Az alkalmi nyomtatványok
223
225
236
236
237
239
239
241
257
1. Vegyes valódi alkalmi nyomtatványok
2. Születésnap, névnap, keresztelõ
3. Lakodalmi köszöntõk
4. Gyászversek és halotti orációk
5. A kalendáriumok
6. A sorsvetõ és álomfejtõ könyvek
258
260
261
264
266
271
IV. Az állam életével kapcsolatos kiadványok
273
1. Jogi kiadványok
1.1. A jogi kézikönyvek
1.2. Országgyûlési törvénycikkek
1.3. A városi jog
2. Királytükrök és más politikai elméleti mûvek
3. Történeti mûvek és politikai röpiratok
V. A funkcionális és használati mûfaji rendszeren kívüli kiadványok
1. Tudományos kiadványok
2. Egészségügyi, orvosi mûvek
3. Gazdasági kiadványok
4. Irodalom
Befejezés
274
274
276
279
279
281
289
289
290
291
292
301
7
MÛFAJOK ÉS MÛVEK
988
Rövidítve idézett mûvek
305
Zusammenfassung
307
Személynévmutató
347
9
Bevezetés
Az alább közreadandó könyv lényegében azonos akadémiai doktori értekezésemmel. Csupán a bevezetõ részeket
fogalmaztam át az eltérõ mûfaji követelményeknek megfelelõen. Ezenkívül apróbb javításokat végeztem a szövegben, fõként opponenseim, Bitskey István, Kulcsár Péter és
Szabó András javaslatait megfogadva.
Bevezetésképpen mindenekelõtt arról a kérdésrõl kell
néhány szót szólni, hogyan történt értekezésem idõhatárainak kijelölése, miért éppen a XVII. század elsõ felének
könyvkiadása vált elemzésem tárgyává. Ennek egyszerû
gyakorlati oka van. Munkám a Régi Magyarországi Nyomtatványok címû nemzeti retrospektív bibliográfia II.
(1601–1635) és III. (1636–1655), azaz az eddig elkészült
két XVII. századi kötetére épül.
A vállalkozás elsõ, méltán nagy sikert és elismerést
aratott, akadémiai nagydíjjal jutalmazott kötete
(1473–1600) 1971-ben jelent meg Borsa Gedeon szerkesztésében. Õ és munkacsoportja alakította ki a nyomtatványok leírásának azt a szabványát, amelyet a következõ kötetek lényegében változatlanul követnek.
Az egyes tételek nem csupán a lehetõ legpontosabb bibliográfiai leírást tartalmazzák, hanem az adott kiadvány
mûfaji meghatározását, részletes tartalmi ismertetését,
tájékoztató jellegû szerzõi életrajzokat, a nyomdatörténeti és könyvészeti szakirodalom teljes, az irodalomtörténeti és egyéb tudománytörténeti szakirodalom összegzõ számbavételét, a kapcsolódó tételekre vonatkozó
utalásokat és teljességre törekvõ példánykimutatást.
Ennek a leírási módszernek köszönhetõen a feldolgozott
idõszakból (1473–1655) ma olyan kézikönyv áll a korszak kutatóinak rendelkezésére, amely a szakemberek
egybehangzó véleménye szerint egyedülálló Európában.
Ilyen részletességgel még sehol másutt nem tárták fel
a kora újkori könyvkiadás tényleges összetételét és
tartalmát.1
1972-ben, amikor a szerkesztõségtõl még egyetemi
hallgatóként az elsõ feladatokat kaptam, kezdõdtek
a második kötet munkálatai. Elsõsorban a kötetet Borsa
1 Ebben természetesen
közrejátszik
a magyarországi
forrásanyag számos
területen megmutatkozó
sajátossága. Tudniillik
nem annyira terjedelmes,
hogy lehetetlen
vállalkozás lenne teljes
számbavétele és
feldolgozása, ugyanakkor
elég gazdag ahhoz,
hogy elemzése érdemi
megállapításokhoz
vezethessen.
MÛFAJOK ÉS MÛVEK
10
Gedeon mellett szerkesztõ Hervay Ferenc segítõjeként
dolgoztam, fõként technikai jellegû feladatokat végeztem, de a katekizmusok, vallási tanítások és gyászbeszédek mûfaji csoportjainak tartalmi kidolgozásáért is felelõs voltam.
Az RMNY második kötete 1983-ban jelent meg. Ezt
követõen a munkában nemzedékváltás következett be.
1988 õszén kaptam megbízást a munkacsoport új vezetõjétõl, Vásárhelyi Judittól az RMNY III. kötetének szerkesztésére, a kötet elkészítésének irányítására, a munka
összehangolására. A feladat sikeres teljesítéséhez minden támogatást és segítséget megkaptam Vásárhelyi
Judittól és Borsa Gedeontól, aki szaktanácsadóként és
állandó belsõ lektorként továbbra is folyamatosan részt
vett az újabb kötet munkálataiban.
Munkamódszerünk az RMNY hagyományainak megfelelõen a „forgó színpad” volt (Holl Béla kifejezése),
vagyis a tételek felelõsei által elkészített kéziratokat minden szerzõ és Borsa Gedeon elolvasta, megjegyzésekkel
látta el. A nyomdatörténeti problémákkal V. Ecsedy
Judit és Pavercsik Ilona külön foglalkozott. Az így keletkezett javításokat aztán a szerzõk összegezték és bedolgozták a tételbe. Ezután következett a szerkesztõi egységesítés, és a nyitva maradt kérdések eldöntése, lezárása.
Nyugodtan kijelenthetõ tehát, hogy bizonyos, egész pontosan meg nem határozható mértékig valamennyi tétel
többek, a teljes alkotógárda közös munkáját testesíti
meg, ugyanakkor a szerkesztõ, úgyis mint a szerzõi munkaközösség tagja, valamennyi tétel elkészítésében bizonyos, egész pontosan meg nem határozható mértékig
alkotó módon vett részt. Természetesen számos tételnek
magam voltam a gazdája. Mindebbõl következik, hogy az
RMNY két XVII. századi kötetének munkálatai folyamán alkalmam volt a XVII. század elsõ felének teljes hazai könyvkiadását mélyen megismerni, s folyamatosan
nyomon kísérhettem a hozzá kapcsolódó hazai és nemzetközi szakirodalmat. Továbbá két és fél évtizedes kutatói munkám eredményei is elsõsorban az RMNY két
XVII. századi, vagyis az egész vállalkozás második és harmadik kötetébe épültek bele.
Mindez kellõen indokolta, hogy doktori értekezésemet erre a két kötetre alapozva készítsem el. Ezért külön,
BEVEZETÉS
név szerint köszönet illeti e helyen munkatársaimat,
akiknek munkájára, eredményeire közvetlenül támaszkodott a disszertáció, és közvetlenül támaszkodik ez
a könyv is, anélkül, hogy ezt külön hivatkozásokban rögzítené, mivel ez technikailag és a fent leírt munkamódszerbõl következõen elvileg is lehetetlen lett volna.
Szeretném tehát köszönetemet kifejezni az RMNy II. és
III. kötete teljes alkotói közösségének; Borsa Gedeonnak és P. Vásárhelyi Juditnak, Hervay Ferencnek, †Holl
Bélának, †Fazakas Józsefnek, †Kelecsényi Ákosnak,
Pavercsik Ilonának, Käfer Istvánnak, V. Ecsedy Juditnak, Dörnyei Sándornak, valamint lektorainknak,
Bitskey Istvánnak és Kulcsár Péternek, hogy munkájukkal lehetõvé tették könyvem elkészítését.
Hangsúlyozni kell azonban azt is, hogy bár könyvem
valóban az említett két kötetben felhalmozott hatalmas
adattömegre épül, annak elemzésén alapul, az RMNy-tõl
mégis teljes egészében független gondolati keretben,
összefüggésekben mozgó, önálló terminológiát kialakító,
önmagában megálló, folyamatosan olvasható tanulmány, amelyet a kötet szerzõin kívül bárki elkészíthetett
volna, aki megfelelõ részletességgel megismerkedik a két
kötet tartalmával.
Az RMNy-nyel való szoros kapcsolatnak viszont
messzeható következményei vannak könyvem technikai
kivitelezésében, szerkesztésében. A lábjegyzetekben elhelyezett hivatkozások többnyire az RMNy egyes tételeire vonatkoznak. Ezek a hivatkozások két típusba sorolhatók. Nagyobb részük csupán statisztikai adatként
bizonyít egy-egy állítást. Ezekben az esetekben a hivatkozás pusztán az RMNy-tételszámot tartalmazza, és ha
tájékoztató jelleggel szükséges, a hivatkozott munka
megjelenési évét. Gyakran elõfordul azonban az is, hogy
a tételek címe többletinformációkat tesz hozzá a fõszöveghez, ilyenkor az RMNy-számmal és az RMNymunkaközösségben kialakult rövidített címleírással hivatkozunk a szóban forgó tételre.
Mondanivalómat alapvetõen a forrásként kezelt
XVII. századi könyvanyag összetételének elemzésére
építettem. Ezért az adatgyûjtésben és a szakirodalom feldolgozásában eltekintve néhány kivételes esettõl,2 hogy
munkám parttalanná ne váljék, szándékosan és nagyon
11
2Az RMNy-kötetekben
megjelenési évükig
szerepel a tételekre
vonatkozó szakirodalom.
Ezeket a hivatkozásokat
csak rendkívül indokolt
esetben ismétlem meg.
Elsõsorban az RMNy
köteteinek megjelenése
óta napvilágot látott
fakszimile- és
szövegkiadásokkal,
valamint monográfiákkal
tettem kivételt, továbbá
igen ritkán egy-egy,
témánk szempontjából
kiemelkedõen fontos
tanulmánnyal.
MÛFAJOK ÉS MÛVEK
12
tudatosan nem léptem túl a megjelent kötetekben megjelent anyagon. Ebbõl viszont az is következett, hogy
a szakirodalmi hivatkozásokban az RMNy-kötetekben
kialakult gyakorlatot követem, ezért található könyvemben a sorozat többi tagjától eltérõ hivatkozási rendszer.
Mindebbõl következik, amint ez késõbb részletesen is
kifejtésre kerül, hogy munkám egyrészt az RMNykötetektõl független, folyamatosan olvasható tanulmány Az RMNy-kötetekkel együtt azonban a XVII.
század elsõ felének kiadvány-szerkezetében eligazító kézikönyvként is forgatható.
Végül vissza kell térnem az értekezés idõhatárainak
kérdéséhez, amelyet az RMNy II. kötetének kezdõ és
III. kötetének befejezõ éve jelent, 1601 és 1655. Úgy
gondoljuk, ilyen mélységû kutatások esetében feltétlenül indokolt az összegzés akkor, amikor a munka menete, azaz egy igen jelentõs munkaszakasz lezárása ezt
lehetõvé teszi, vagyis további indoklásra gyakorlati
szempontból nem is lenne szükség. Meg kell azonban jegyeznem, hogy az értekezésemrõl készített opponensi
véleményekben igen határozottan fogalmazódott meg
az a javaslat, hogy a disszertáció publikálása esetén az
elemzésbe vonjam be az RMNy elsõ kötetének anyagát
is. Ezzel a javaslattal teljes mértékben egyetértek, de
megvalósítása jelen pillanatban és feltehetõleg még
elég hosszú ideig meghaladja lehetõségeimet, mivel
figyelmemet most a negyedik kötet munkálatai kötik le,
amelyben szerzõként veszek részt. Talán ennek megjelenése után lenne célszerûbb is visszatérni a kérdéshez,
amint ez a következõkbõl is kitûnik. Továbbá itt kell
jeleznem azt is, hogy a vizsgált anyag az általam vizsgált
szûk idõhatárok között sem a teljes nyilvánosságot,
hanem csupán a nyomtatott nyilvánosságot jelenti.
A nyilvánosság kéziratos, illetve orális részéhez való viszonyának megrajzolása, elemzése ennek a munkának
azonban semmiképpen sem lehet feladata. De kötelességem jelezni, hogy megállapításaim kizárólag a nyomtatott nyilvánosságra nézve érvényesek, s ebben a tekintetben is csak a kijelölt szûk idõhatárok között.
Mindennek ellenére sem kerülhetõ meg az a kérdés,
hogyan viszonyul az így teljesen gyakorlati, külsõdleges
okok folytán kialakult idõhatár azokhoz a korszakhatá-
BEVEZETÉS
rokhoz, amelyek részben az anyag belsõ összefüggéseibõl
következnének, részben a szakirodalomban használatosak.
A kezdõ idõpont, 1601, problémátlan. Vitathatatlan,
hogy a XVII. század eleje és gyakorlatilag a századforduló
új korszakot nyitott nyomdászatunk történetében.
A XVI. században mûködõ nyomdák nagy része a tizenöt
éves háború folyamán vagy már elõtte megszûnt. Az
a néhány mûhely, Kolozsvár, Debrecen, Szeben, Bártfa,
Keresztúr officinája, amelyek fennállása folyamatosnak
tekinthetõ, leromlott állapotban igen kis teljesítménnyel
dolgozott. Jellemzõ, hogy 1601-bõl mindössze 12 nyomtatványról van tudomásunk, 1602-bõl pedig 10-rõl,
a legkevesebbrõl 1606-ból 4-rõl,3 miközben az 1601–1655
közötti idõszak évi átlaga több, mint 32. Hasonlóan
jelentõs átalakuláson ment át a nyomdákat kiszolgáló
értelmiség, a könyvkiadás iránti igények, azaz a nyomdászat teljes társadalmi, viszonyrendszere.
A kutatás helyzete ugyancsak megfelelõen indokolja
a kezdõ idõpontot. Az RMNy elsõ, XVI. századi kötetének megjelenése után szerzõi több kiemelkedõ fórumon
is vállalkoztak a benne felhalmozott eredmények elemzésére.4 A második kötet kiadását ilyen kísérlet nem követte. A harmadik esetében az Országos Széchényi
Könyvtárban 2000. október 12-én tartott konferencia,
az ott elhangzott elõadások kezdetét jelentik e munkának. Jelzik, hogy a feltárt anyag mennyisége elegendõ
a mélyebb elemzésekhez is. Ott elhangzott elõadásom
a jelen könyv irányába tett elsõ lépésnek tekinthetõ.5
Nem ilyen egyértelmû a helyzet a záró idõponttal,
1655-tel. Itt ugyanis semmilyen tekintetben sincs korszakhatár. Az 1601–1655 közötti idõszak természetesen
több rövidebb periódusra is tagolható, de a század elejétõl megindult folyamatok – a kiadványok számának és
minõségének, a nyomdák számának és kapacitásának fokozatos növekedése és emelkedése, a protestáns nyomdák túlsúlya – 1660–1670 körül érnek véget. Elpusztul,
elköltözik, eljelentéktelenedik a váradi, gyulafehérvári
és a sárospataki nyomda, vagyis a legfontosabb református mûhelyek. Mivel ugyanekkor megnõ a termelése
Nagyszombatnak, azaz a legfontosabb katolikus mûhelynek, a század utolsó harmadában alapvetõen alakul át
könyvkiadásunk jellege és a kiadványszerkezet.
13
3 Vö. V. ECSEDY Judit,
A 17. század elsõ felének
nyomdai körképe és
részmérlege, In Fejezetek
17. századi
nyomdászatunkból, 37–55.
4 MKsz 1973, 249–291,
olvasható az RMNy elsõ
kötetének megjelenése
után tartott konferencia
anyaga. Ld. még HOLL
Béla, Szerzõ, nyomdász,
olvasó a XVII. század elsõ
felében, ItK 1980,
639–649, és HOLL Béla,
Laus Librorum, Budapest,
2000, 139–150.
5 HELTAI János, A 17.
század elsõ felének
kiadványszerkezete.
Mûfajteremtõ elvek és
célok, In Fejezetek 17.
századi nyomdászatunkból,
9–28.
MÛFAJOK ÉS MÛVEK
14
Tehát a XVII. század elsõ évtizedeiben meginduló és
1620 után egyre inkább kibomló tendenciák 1660-ig
nagyjából töretlenek, és az 1660-as évtizedben vesztik
erejüket. Azonban az anyag jelenlegi feltártsága nem teszi lehetõvé az 1656–1670 közötti idõszaknak az 1655-ig
tartóhoz hasonló mélységû áttekintését. Ez csak az
RMNy IV. kötetének megjelenése után lesz lehetséges.
Ekkor lesz érdemes a XVI. századi kötet elemzését is bevonni a vizsgálatba. Mégsem indokolja semmi, hogy a
már most is áttekinthetõ anyagot ne elemezzük, hiszen
érdekes lesz a megindult és kibontakozott tendenciák kifulladásának leírása is, maguk a kibontakozott folyamatok azonban így is jól megragadhatónak látszanak.
0.1. Az elemzés szempontjai és célja
Természetesen a két kötetben feltárt anyag sok szempontú elemzése nem végezhetõ el egyetlen tanulmányban. Az alábbi értekezés ezért egyetlen szempontra koncentrál, a kiadványok tárgyi, tartalmi, mûfaji összetételét
próbálja leírni.
Könyvem címe Mûfajok és mûvek a XVII. század magyarországi könyvkiadásában (1601–1655). Értelemszerûen
nyomtatott mûfajokról, vagyis kiadványokról van szó valójában. A könyvem alapjául szolgáló disszertáció kereskedelmi forgalomba kerülõ könyv számára nehézkesen, de filológiailag pontosabban fejezi ki a kérdés lényegét: A XVII.
század elsõ felének kiadványstruktúrája Magyarországon.
Az egyházi-vallási mûvek funkcionális és használati mûfaji
rendszere. Mûfajteremtõ elvek és célok, nyomtatott mûfajok.
Már magának a kiadványnak a fogalmi meghatározása
sem egyszerû feladat. A régi könyvekrõl többnyire egyszerû
megállapítani, hogy egyetlen kiadvány található-e bennük,
vagy több, különbözõ impresszumú mûvet kötöttek össze,
azaz kolligátumról van-e szó. Nehezebb azonban a helyzet,
ha egy kötetben több azonos impresszumú, de önálló címlappal ellátott, tartalmilag lazábban vagy szorosabban öszszekapcsolódó írás került egymás mellé. Például ugyanazon
halottról különbözõ szerzõk által mondott gyászbeszédek,
vagy latin–magyar és magyar–latin szótár, énekeskönyv és
vele azonos impresszumú katekizmus stb... Ilyenkor számos
BEVEZETÉS
szempontra kell tekintettel lenni a kérdés eldöntésében.
A címszövegek elemzése, a füzetbeosztás és füzetjelek, továbbá az egyes részek szedési sajátosságainak vizsgálata,
a fennmaradt példányok egybe- vagy különkötése, külsõ
levéltári adatok segíthetnek. Mivel azonban ebben a tanulmányban nem célom a kiadvány terminus könyvészeti
problémáival foglalkozni, ezért elöljáróban egy egyszerû és
e tanulmány céljára, azaz a kiadványszerkezet elemzéséhez
megfelelõen használható definíciót bocsátok elõre. Egy kiadványnak – és ezt a meghatározást használtuk a RMNy elkészítésének gyakorlatában is – a nyomda vagy kiadó által
egy kötetben, vagy egyetlen összetartozó mûként forgalmazni, és/vagy terjeszteni akart szöveget vagy szövegek
együttesét értem a továbbiakban. S ezzel elérkeztünk a kiadványok tárgyi meghatározásánál, mûfaji besorolásánál
megkerülhetetlen másik kérdéskörhöz. A késõbbiekben
többször is szembesülnünk kell majd azzal a jelenséggel,
hogy a XVI–XVIII. századi kiadványok a legritkább esetben tartalmaznak csupán egyetlen homogén szöveget.
Általában több, két-három-négy-öt-féle szövegtípust
illesztenek össze tudatosan, gyakran különbözõ nyelveken.
Az ebbõl a ténybõl adódó problémákkal a késõbbiekben
többször is foglalkozunk majd. Elemzésünk megkezdéséhez
azonban, azaz annak vizsgálatához, hogy egy bizonyos idõszakban, egy bizonyos földrajzi, kulturális, politikai térségben, meghatározott nyelven, illetve nyelveken keletkezett
kiadványtermés összetételérõl beszéljünk, és megpróbáljuk
megragadni azokat az erõket, célokat összefüggéseket,
amelyek ezt a szerkezetet, összetételt kialakították, reméljük elég lesz a fenti hiányos definíció.
Természetesen a nemzeti retrospektív bibliográfia elkészítéséhez hozzá sem lehet kezdeni a gyûjtõkör pontos
meghatározása és néhány alapvetõ rendezési elv alkalmazása nélkül. Mindezek az RMNy XVII. századi kötetei
munkálatainak megkezdése elõtt adottak voltak. Lényegében már a múlt században kialakította õket Szabó
Károly, s az õ módszerein ebben a tekintetben elvileg alig
változtattak a XVI. századi RMNy-kötet szerzõi.6 Vagyis
az RMNy Szabó Károly bibliográfiájának I. és II. kötetét
egyesítve a mindenkori Magyarország területén bármely
nyelven megjelent és a nem Magyarország területén részben vagy egészben magyar nyelven megjelent nyomtat-
15
6 Az RMNy annyiban tér
el Szabó Károly
gyakorlatától, hogy Szabó
a nyelvet is külön rendezõ
elvként használta, azaz
külön kötetben írta le
a magyar és a nem magyar
nyelvû hazai
nyomtatványokat. Nem
akarunk azonban e helyen
az itt felmerülõ
történelemszemléleti,
kultúrhistóriai
kérdésekkel foglalkozni,
márcsak azért sem, mert
ha Szabó gondolkodási
módjáról, illetve a kor
gondolkodási módjáról
ezek megválaszolása sok
mindent elárulna is,
mégis biztosak vagyunk
benne, hogy Szabót
elsõsorban az anyag
feldolgozásának
gyakorlati lehetõségei és
nem elméleti
megfontolások vezették
munkájában. A kérdéssel
némileg részletesebben
foglalkoztam 2001 nyarán
Jyväskyläben tartott
elõadásomban: A szöveg
tekintélyének forrásai
Magyarországon a barokk
kor elején, In Hatalom és
kultúra. Az V. Nemzetközi
Hungarológiai Kongresszus
(Jyväskylä, 2001.
augusztus 6–10.) elõadásai
II, szerk. JANKOVICS
József, NYERGES Judit,
Budapest, 2004, 678–694.
MÛFAJOK ÉS MÛVEK
16
ványokat írja le. Az így körülhatárolt anyagot a XVII.
századi kötetek, hasonlóan Szabó Károlyhoz és az RMNy
elsõ kötetéhez, évrendben dolgozzák föl, az egyes éveken
belül a nyomdahelyek betûrendjében haladnak, egy-egy
nyomda évi termésének bemutatása pedig a kiadványok
betûrendjében történik. Tehát két szerves rendezési elv,
a kronológiai és a területi, valamint egy mechanikus elv,
a betûrend alkalmazásával alapvetõen áttekinthetõvé
lehetett tenni az anyagot, de az így kialakuló elrendezés
az anyag belsõ összefüggéseibõl még alig-alig világít meg
valamit, sõt a feltárt adatok használatát is csak korlátozott mértékben teszi lehetõvé. Ezért már az RMNy elsõ,
XVI. századi kötetét is tíz különféle mutatóval látták el
szerzõi, amelyek egyrészt az anyag jobb áttekintését,
könnyebb használatát szolgálják, másrészt megragadhatóvá tesznek bizonyos mélyebb összefüggéseket is, továbbá nélkülözhetetlen eszközök abban, hogy a legkülönfélébb tartalmi, elvi problémákat szorosan a vizsgált
anyaghoz kapcsolódva felfedjék, érzékeltessenek bizonyos tendenciákat.
Ebben az összefoglalásban, mint már elõre bocsátottam, természetesen nincs lehetõség arra, hogy az RMNy
különféle mutatóiból adódó igen sokféle elemzési lehetõséget végigjárjam. Gondolatmenetemben a késõbbiekben csupán az egyik, terjedelmileg igen szerény mutató,
a tárgymutató elemzésébõl következõ problémák egy
részének tárgyalását kísérlem meg. Elõtte azonban,
mivel az egyes kérdések vizsgálatában nem lehet sterilen
egy szempont figyelembevételével dolgozni, elsorolom
a kötethez készített valamennyi mutatót, s utalok a készítésük során felmerült legfontosabb kérdésekre, illetve
arra, hogy a kiadványszerkezet leírásához milyen szempontokat nyújtanak; ezek egy részét elemzésem során
alkalmanként figyelembe is fogom venni. Mindezzel érzékeltetni szeretném a kiadványszerkezet, a mûfaji összetétel leírásának tágabb összefüggéseit.
0.1.1.
A Régi Magyarországi Nyomtatványok mutatói
1-2. A Magyarországi nyomdahelyek mutatója idõrendben és a Nyomdamutató helységek és nyomdászok
az elsõ két mutató. Ezekben az RMNy-kötetek alapvetõ
BEVEZETÉS
rendezõ elvei fejezõdnek ki, azaz a kiadványok területi és
kronológiai összetételét tárják fel tömör számoszlopokban. Másrészt jellemzik a kialakulófélben lévõ irodalmi
intézményrendszernek az adott idõszakban talán legfontosabb tényezõjét, a nyomdák mûködését. A magyarországi nyomdászat történetérõl az RMNy-kötetek készítésével párhuzamosan igen sok alapos részlettanulmány és
egy monográfia is elkészült, ezért e mutató problémáinak
további tárgyalása itt fölösleges.7
3. A személynévmutató kiemeli az anyag alapelrendezésében kissé háttérbe szorult szerzõi elvet. Meg kell
azonban jegyeznünk, hogy ez az elv e mutatóban sem
érvényesül maradéktalanul. De ez már a kiadvány fogalmával kapcsolatos kérdésekhez vezet. Szerzõként mûveik címével együtt azok nevei kerültek be a mutatóba,
akik egy-egy kiadvány egészének, vagy lényeges részének
szerzõi, fordítói, szerkesztõi voltak. A magyar nyelvû versek incipitjei is következetesen fel vannak tüntetve alkotójuk neve mellett. Ezeken kívül azonban még számtalan
név szerepel a mutatóban, akik szerzõnek, alkotónak,
vagy a legkülönfélébb módokon érdemi szellemi közremûködõknek tekinthetõk egy-egy kiadvány létrejöttében. Ilyenek elsõsorban a praelimináriákban, néha
postlimináriákban elõforduló nem magyar nyelvû versek
írói. Elõfordul az is, hogy a mutatók összeállítása is önálló szellemi közremûködésnek számít. Johann Heinrich
Alsted Prodromusának mutatói például olyan igényes
feladatot jelentettek, hogy elkészítésükre csak veje,
Bisterfeld volt képes. Évekig vártak a kész kinyomtatott
munka forgalmazásával, amíg az oktatási feladatokon
kívül diplomáciai szolgálatokkal is megterhelt professzor
hozzájutott a munka befejezéséhez. Ez a példa is mutatja,
hogy a kiadvány valóban csak minden tartozékával
együtt tekinthetõ kész, szerves egésznek.8
Komoly szerzõi, szerkesztõi, alkotói közremûködõnek
számítanak továbbá a különbözõ, gyakran Európa-szerte
használatos tankönyvek hazai kiadásainak sajtó alá
rendezõi, szerkesztõi. A latin és egyéb nyelvtanok, szótárak különféle nyelveken írt értelmezéseinek írói.
A klasszikusok és más szövegkiadások gondozói, utóbbiak gyakran maguk a nyomdászok, vagy nyomdai
alkalmazottak.9 Továbbá nem lehet elfelejtkezni az
17
7 V. ECSEDY Judit,
A könyvnyomtatás
Magyarországon a kézisajtó
korában 1473–1800,
Budapest, 1999.
E monográfia tartalmazza
a részlettanulmányok
bibliográfiai adatait is.
8 Vö. RMNy 1877
9 Mint V. Ecsedy Judit
kutatásaiból ismert,
a pozsonyi nyomdában
elsõsorban Németi Jakab
prefektus igényességének
köszönhetõen, valamint
a váradi nyomdában
Szenci Kertész Ábrahám
irányításával komoly
szöveggondozói munka
folyt.
MÛFAJOK ÉS MÛVEK
18
10 Megjegyezzük, hogy
az RMNy
szerkesztõségben jelenleg
is folyik a Régi Magyar
Szerzõk adattárának
gyûjtése. Az egyelõre csak
cédulaformában
hozzáférhetõ
nyilvántartás máris
lényegesen meghaladja
az elsõ, kézirat gyanánt
közreadott, hasonló címû
munkában található
adatsort:
Régi Magyarországi
Szerzõk, összeállította
PINTÉR Gábor,
Budapest, 1989.
11 Az RMNy-kötetek
kialakult szerkesztõi
gyakorlata nem teszi
lehetõvé, hogy
a mutatóba a modern
szakirodalomból
szerzõként idézett nevek
is bekerüljenek. Ezek
utólagos kigyûjtése
tudománytörténeti
szempontból volna
jelentõs.
iskolai disputációk defendenseirõl, azaz a vizsgázókról,
az iskoladrámák többnyire teljes bizonyossággal nem
azonosítható szerzõirõl, valamint a különféle alkalmi
versgyûjteményekben és más alkalmi munkákban egyegy kisebb, de önálló mûvel szereplõ személyekrõl sem.
Ezt a sokféle viszonyt természetesen nem tükrözheti
a személynévmutató, de a benne összegyûjtött anyag
elemzése lehetõséget adna a szerzõ fogalmának végiggondolására és leírása.10
Nemcsak a kiadványok szerzõire, szellemi közremûködõire vonatkozó adatsorokat foglal magában ez a mutató. Az ajánlások címzettjeibõl, az üdvözlõ versek, beszédek megszólítottjaiból összeáll azok névsora is, akik
egykori könyvkultúránk mecénásai voltak, de nemcsak
a könyvkultúráé, hanem a szellemi élet más olyan fontos
területeié, mint iskola és egyház. Ugyanezek az adatok a
potenciális olvasói rétegrõl is tájékoztatnak.
Ezt a tájékoztatást egészítik ki a különféle iskolák tanulói névsorai, amelyeket az egyes diákokhoz tartozó személyi
adatokkal (többnyire földrajzi származás, társadalmi hovatartozás) együtt közölnek az iskoladrámákról, iskolai ünnepélyekrõl és néha a disputációkról írt tételek. Nemcsak
páratlan iskola- és pedagógiatörténeti forrásanyagot jelentenek ezek a névsorok, hanem igen használhatóak lennének
az olvasóközönség kialakulásának, felnevelõdésének folyamatát leíró kutatásokban is.11
4. A Helynévmutató a területi elvet bontja ki a nyomdák
mûködésénél sokkal szélesebbre tekintve. A kiadványok
létrehozásában és befogadásában résztvevõkre vonatkozó
valamennyi topográfiai adatot rögzíti. Az értelmiség földrajzi elhelyezkedésének, rétegzettségének vizsgálatához
szolgálhat alapvetõ kiindulási pontul. Fontos segédeszköze
lehet a helytörténeti és mikrotörténeti kutatásoknak is.
Emellett a helynévmutató készítése során vált egyre
világosabbá, hogy a XVII. század második harmadában
szellemi, és így természetesen irodalmi életünk is fokozódó mértékben intézményesült. E páratlanul érdekes folyamat megragadásában segít, hogy az RMNy harmadik
kötetében újdonságként a helynévmutató egyben az intézményi mutató szerepét is betölti. Rögzíti az egyes iskolákhoz, városi, megyei, gyülekezetekhez, templomokhoz,
más egyházi intézményekhez tartozó adatokat. A két leg-
BEVEZETÉS
nagyobb kulturális központnak számító város közül
pl. Nagyszombatban tizenkilenc, részben vagy egészben
önállónak tekinthetõ intézményrõl van adat, Gyulafehérvárott hatról. Ezek nagy része természetesen az egyetem, illetve az akadémia égisze alatt mûködött. Mindez
jelzi az intézménytörténeti kutatások sürgetõ voltát.
5. A Címmutatóba csupán az egyes kiadványok önálló részeinek címei és a szakirodalomban használatos címváltozatok kerültek be mechanikus betûrendben. Ez
a mutató tehát fõként a bibliográfiai, könyvészeti tájékozódást segíti. Meg kell azonban jegyezni, hogy maguknak
a címszövegeknek a forrásértéke ennél sokkal szélesebb
körû. Stilisztikai, tipográfiai elemzésekben akár önálló
mûfajként is vizsgálat tárgyává válhatnának. Még érdekesebbek azok a megjegyzések, amelyek az egyes szövegek történetére, elkészítési, megjelentetési elveire,
módszereire, a szöveg rendeltetésére utalnak bennük, illetve az alkotóknak, közreadóknak az adott szöveghez
való viszonyát fejezik ki (pl. locupletata, expurgata,
explicata, ex institutionibus rhetoricis collecta, exemplis
illustrata, in usum juventutis, kisded formában, újabban,
megbõvítvén, fordíttatott, az újságkívánóknak kedvekért stb... stb...). Ezek vizsgálata a szövegtisztelet, a kánonképzõdés, a kor filológiai gondolkodása, az ízlés és
más kérdésekhez vezetne.12
6. A Magyar nyelvû énekek és versek incipit mutatója egy irodalmi szempontból elsõrangúan fontos alkotáscsoportnak, a magyar nyelvû költeményeknek a forrásokban való elõfordulásaira, modern szövegkiadásaira és
a rájuk vonatkozó legfontosabb szakirodalomra utal.
Ennek az anyagnak a rendszeresebb feldolgozásával
foglalkozó tudományos vállalkozás nem az RMNy-szerkesztõségben, hanem a szegedi, illetve a pesti egyetemen
szervezõdött meg a XVI. századra vonatkozóan.13
A XVII. századi anyagot feltáró két RMNy-kötet mutatója remélhetõleg hasznos segédeszköz lesz e rendkívül
fontos vállalkozás továbbvitelében.
Az incipitmutató mindemellett megoldatlan kérdések
egész sorát is felveti. A feldolgozott anyagban a magyar
nyelvû verseken kívül neolatin, német, biblikus cseh, illetve
szlovák, román, horvát és még számos más nyelv költészetének emlékei is elõfordulnak. Szükséges lenne
19
12 Az RMNy
címszövegeinek ilyen
irányú elemzésére tettem
kísérletet Jyväskyläben
2001 nyarán elhangzott,
említett
tanulmányomban.
13 Vö. Répertoire de la
poésie hongroise ancienne ...
dir. Ivan HORVÁTH assisté
par Gabriella H. HUBERT,
Out coopéré è ce travail
Zsuzsa FONT, János
HERNER, Etelka SZÕNYI,
István VADAI, Paris,
1996.
MÛFAJOK ÉS MÛVEK
20
14 RMK I–III, valamint
SZTRIPSZKY Hiador,
Adalékok Szabó Károly
Régi Magyar Könyvtár c.
munkájának I.–II.
kötetéhez, Budapest, 1912.
Utánnyomata: Budapest,
1967, ennek függeléke:
Supplementum ineditum
Ludovici Dézsi. Dézsi Lajos
kiadatlan kiegészítései,
1537–1667.
legalább, az akkor közös hazában élõ népek alkotásait hasonló mélységig tárni fel és az incipiteken kívül a verscímeket is nyilvántartani. Ez azonban az RMNy-vállalkozás keretein belül nem végezhetõ el, viszont a tételek leírásai
megfelelõ alapot adnak a munkához.
Érdemes elgondolkodni azon is, hogy az imádságirodalmat, amelyrõl egyre világosabban látszik, hogy bizonyos mértékig kötött formájú szövegekbõl áll, nem kellene-e hasonló nyilvántartásokba foglalni.
7. A sorrendben következõ Tárgymutató ismertetését
most átugorjuk, mivel jelen összefoglalásunk nagyrészt
a belõle kibontható kérdésekre, összefüggésekre épül majd.
8. A Nyelvi mutató a maga szerény eszközeivel alapvetõ eligazítást nyújt arról, hogy milyen arányban vettek
részt a hazai könyvkiadásban a nem magyarul és nem latinul író szerzõk. Természetesen érdekes statisztikákat
lehetne készíteni a kiadványtermés nyelvi összetételérõl.
Emellett azonban megfelelõ kiinduló pontul szolgálhat
az incipitmutatóval kapcsolatban említett kutatási feladatok elvégzéséhez, a nem magyar nyelvû hazai irodalmak alapvetõ adattárainak felállításához.
9–10. A még nem említett két mutató közül a Könyvtárak mutatója elsõsorban technikai tájékoztatást nyújt
a további kutatásokhoz.
A fontosabb bibliográfiák konkordanciája megadja,
hogy a régebbi, retrospektív nemzeti bibliográfiának számító munkákban, azaz Szabó Károly, Sztripszky Hiador és
Dézsi Lajos mûveiben hol találhatók az egyes tételek
leírásai.14 Mivel a régi magyar könyvek igen nagy része
a szomszéd országok nemzeti bibliográfiáinak gyûjtõkörébe
is beletartozik, felsorolja a cseh, a szlovák és román bibliográfiákban is leírt tételek sorszámait. Mindez jelentõs tudománytörténeti adalékokkal szolgál a retrospektív nemzeti
bibliográfiák historiográfiájának megírásához, ami az egyes
nemzettudatok kialakulásának vonatkozásában és politikai tekintetben is érdekes kérdésekhez vezethet.
0.1.2. Az RMNy tárgymutatója. A használati és
funkcionális mûfaji rendszer
A tárgymutatóval kapcsolatban elõre kell bocsátani a
hazai nyomdászat és könyvpiac két ismert speciális
BEVEZETÉS
jellemzõjét. Az elsõ, hogy a magyarországi olvasóközönség könyvigényének igen nagy részét külföldi vásárlásokkal elégítette ki. A szûkös piac, a kis számú értelmiség
és a bizonytalan létviszonyok miatt hiányoztak az itthoni
nyomdák termésébõl a humanista szövegkiadások,
a polyglott bibliák, a fejlõdésnek induló természettudományok alapmûvei, kevés a földrajzi, történeti, politikai
tárgyú munka, de még az átfogó teológiai rendszerezés is.
A szépirodalminak tekinthetõ mûvek nagy része kéziratban maradt, illetve kéziratos formában terjedt. A második, hogy a lakosság németajkú része, de bizonyos mértékig az itt élõ szláv népek olvasói is alapvetõ lelki,
kulturális és gyakorlati könyvigényüket jórészt import
kiadványokkal fedezték. Míg a majdnem valamennyiük
könyvtárában megtalálható postillás kötetek, Bibliák,
füveskönyvek, naptárak is gyakran külföldi nyomdákban
láttak napvilágot.15 Azaz a hazai könyvtermelés a magyarországi olvasóközönség igényeinek csak egy bizonyos részét szolgálta ki.
Az elsõ kérdés, amelyet a tárgymutatóval kapcsolatban fel kell tenni, hogy egyáltalán jogos-e tárgymutatóról beszélni, hiszen a benne található címszavak két kivételtõl eltekintve (hangjegyek, illusztrációk) mûfaji
kategóriákat jelölnek. Azaz legalábbis jelen dolgozatban
indokoltabb mûfaji mutatóról beszélni. Ugyanakkor elsõ
látásra nyilvánvaló, hogy speciális mûfaji rendszerrõl van
szó. A mûfaji kategorizálással fõként az irodalomtudomány, másrészt a nyelvtudomány foglalkozik. Az ezeken
a területeken alkalmazott mûfaji szisztémák nagyobb része a tekintetbe vett szövegek retorikai, poétikai, azaz
végsõ soron nyelvi jellemzõin alapul. Gyakran hangsúlyosak pszichologizáló szempontok, vagyis a beszélõ én,
vagy a befogadó szándékai, reakciói felõli megközelítések. A harmadik elõforduló szempontcsoport a mû és
a megjelenítendõ valóság viszonya. Felmerülnek még fõként 20. századi anyagok elemzésénél a mûvet hordozó
eszközöket (nyomtatás, hangjáték, színház) figyelembe
vevõ felosztások is. Jellemzõ egyrészt, hogy ezek a felosztások elsõsorban a szépirodalmi vagy legalábbis mûvészi
szándékú alkotásokból indulnak ki, és csak járulékosan
terjeszkednek ki tudományos, publicisztikai és más közéleti szövegekre, bár újabban a nyelvészeti szövegtipológia
21
15 Minderrõl igen jól
tájékoztatnak
a Monok István és
munkacsoportja által
az Adattár XVI–XVIII.
századi szellemi
mozgalmaink
történetéhez és más
sorozatokban kiadott
könyvjegyzékek.
MÛFAJOK ÉS MÛVEK
22
igyekszik a közéleti mûfajok szélesebb körét is feldolgozni. Másrészt, hogy ezek az elemzések és meghatározások
általában poétikai-retorikai szempontból homogén szövegeket vesznek tekintetbe, igaz ez még akkor is, ha nagy
számban léteznek olyan alkotások, amelyek különbözõ
retorikai-poétikai jellemzõjû szövegeket olvasztanak
egybe. Pl. egy regényben elõfordulhatnak lírai betétek,
levelek stb..., az egész szöveg végsõ formateremtõ elve
szerint mégis homogénnak tekinthetõ.
Nyilvánvaló, hogy amikor olyan mûvek között kell
mûfaji rendszert kialakítani, amelyek összességét csak
a res litteraria (az igényes, ezúttal nyomtatott írásbeliség)
képes lefedni, nem lehet a fenti szempontcsoportok egyikével sem megfelelõen kategorizálni.
További nehézséget jelent, hogy e mutatóban nem
mûveket, hanem kiadványokat kellett elhelyezni. Egyegy kiadvány pedig a legtöbb esetben, mint említettük,
több, szorosan vagy kevésbé szorosan összetartozó
szövegbõl áll. A fõrészt egész ritka kivétellel különbözõ
praeliminaria elõzi meg és posztliminaria követi: ajánlások, elõszavak, üdvözlõ versek, imádságok, énekek, mutatók, sajtóhibák jegyzéke. Néha az ajánlások, elõszavak
akár önálló mûnek is tekinthetõk, de ezek és a mutatók
mindig szorosan kapcsolódnak a fõrészhez, vele egyetlen
alkotásnak tekinthetõk. Sokkal lazább a kapcsolat a fõ
mû és az üdvözlõ versek között, amelyek szólhatnak a mû
tartalmáról, a szerzõrõl, a megjelenés vagy az alkotás körülményeirõl, a mecénásokról, a munka aktualitásáról,
vagy a fõrész témájához kapcsolódó más tárgyakról. Sokszor a mutatók sem tekinthetõk lényegtelen kiegészítéseknek, mint a mai tartalomjegyzékek vagy tárgyi, személynévi regiszterek. Különösen az igényesebb teológiai
mûvek esetében nélkülözhetetlen, sajátos funkciójú elemei a teljes kiadványnak. A tárgyalt bibliai helyek, teológiai fogalmak mutatói ugyanis gyakran önállóan használható
segédeszköznek tekinthetõk a hitvitákban, prédikációkészítésben, hitoktatásban. Gyakori eset továbbá, hogy egy
kiadvány nem egy, hanem több összetartozó mûbõl áll. Például gyászbeszédbõl és gyászversekbõl, énekekbõl és imádságokból, katekizmusból és vitairatból stb.
A kiegészítõ részek általában nem változtatják meg
egy-egy kiadvány mûfaji besorolását, de sajátos összeté-
BEVEZETÉS
telükkel gyakran módosítják a fõ mû funkcióját. Például
egy bõ imádságanyaggal közrebocsátott Luther-kiskáté
valószínûleg inkább templomi, a kevesebb „idegen” szöveget, de esetleg több bibliai hivatkozást tartalmazó kiadás inkább iskolai használatra lehetett szánva. Mindez
egyszerre veendõ tekintetbe egy-egy tételnek az alább leírandó mûfaji rendszerbe való besorolásánál.
Ezzel elérkeztünk ahhoz a ponthoz, ahol már meghatározható dolgozatom célkitûzése. Az RMNy második
kötetének megjelenése után Péter Katalin tanulmánya
adott példát arra, hogy a kiadványtermés strukturális
elemzése lényegi megállapításokhoz vezethet a szellemi
élet viszonyainak általános jellemzésében, leírásában.16
Rámutatott arra is, hogy erre páratlan lehetõséget kínál
az RMNy, hiszen „egyetlen országban sem készült eddig
a teljes nyomdatermésrõl kézikönyv.”17 Ez a helyzet azóta
is változatlan.
Péter Katalin az RMNy elsõ (1473–1600) és második
kötetében (1601–1635) leírt anyag nyelvi, kronológiai,
tematikai összetételét vizsgálva tett kísérletet arra, hogy
megragadja a korszak egészében a mûvelõdés alakulásának fõbb tendenciáit. A kiadványstruktúrán belül alapvetõen az anyanyelvû mûvek, a népszerûsítõ munkák, a
teológiai írások, az irodalmi és tudományos alkotások
arányaira figyelve szembetûnõ különbségeket fedezett
fel különösen a XVI. század utolsó és a XVII. század elsõ
harmada között. Az elõbbiben a világias és anyanyelvû
mûvek magasabb arányából a kultúra nyitottabb voltára
következtetett, az európai szellemi élettel együtt mozgó
folyamataira irányította a figyelmet, az utóbbiban a világias tartalmú kiadványok arányának csökkenését a hanyatlás jeleként értékelte. Megállapította, hogy mindez
párhuzamba állítható azokkal a jelenségekkel, amelyeket a történettudomány írt le e korszakra nézve, vagyis
Magyarország a XVII. század beköszöntével egyre hátrányosabb helyzetbe került a nemzetközi munkamegosztásban. Ez a változás mutatkozott meg a mûvelõdési folyamatokban is. Míg a Magyarországon e szempontból
aranykornak tekinthetõ 1570–1600 körüli idõszakban
a szellemi életben csírájában még minden megvan, ami
Európában történt, a XVII. században ott bekövetkezõ
tudományos forradalomból Magyarország már kimaradt.
23
16 PÉTER Katalin,
Aranykor és romlás
a szellemi mûveltség
állapotaiban, Történelmi
Szemle 1984, 80–102; és
PÉTER Katalin, Papok és
nemesek,
Budapest, 1995, 77–97. és
238–243.
17 Történelmi Szemle
1984: 81
MÛFAJOK ÉS MÛVEK
24
18 A kiadványtermés
tematikai arányainak
ötévenkénti alakulásáról
ld. Fejezetek 17. századi
nyomdászatunkból, 21–25,
Heltai János.
19 A szépirodalom
helyzetérõl csak nagyon
óvatosan szabad ítéletet
mondani a nyomtatott
anyag alapján.
A szépirodalomban
ugyanis igen jelentõs
a kéziratosság szerepe.
Mondanivalója végkövetkeztetései három pontban foglalhatók össze:
1. A XVI. század harmadik harmadában Magyarországon is megindul az írott kutúra javainak robbanásszerû
szétáradása az értelmiségen kívül álló társadalmi rétegekbe. Ez nagyjából szinkron jelenség pl. Angliával vagy
Franciaországgal.
2. Ezt a fejlõdést a századfordulón bekövetkezett változás kegyetlenül lezárta. Európában következett a tudományos forradalom, Magyarországon a kulturális gyarapodás megtorpant. A magyar lakosság „alacsonyabb”
rétegeinek, fõként a jobbágyság felsõ rétegének és a magyar mezõvárosi polgárságnak a mûvelõdési lehetõségei
és nívója visszaesett, s a polgári elemekkel szemben a nemesség tört elõre a mûveltségben, a kultúrában.
3. Nemcsak Európához képest estünk vissza, de Magyarország saját XVI. századi emelkedõ vonalát sem folytatta,
nemcsak a tudományos forradalomnak nem lett részese,
de stagnálás, sõt, hanyatlás következett be.
Ha bevonjuk a vizsgálatba az RMNy harmadik kötetét (1636–1655), amire Péter Katalinnak még nem volt
lehetõsége, ezek a különbségek még markánsabbá válnak. Elegendõ itt annyit elmondani, hogy míg a vallási és
iskolai kiadványok együttes aránya a teljes kiadványtermésen belül 1601 és 1635 között 48% körüli, addig 1635
utánra ez az arány olykor 80 százalék fölé emelkedik.18
A könyvkiadás volumene azonban a háború okozta
válság elmúltán az 1610-es évektõl dinamikusan bõvült.
Az 1635–1655 közötti nyomtatványanyag ismeretében
azt lehet mondani, hogy miközben egyes területeken,
mint a tudományok vagy a szépirodalom fejlõdése, egyre
növekvõek a különbségek,19 elhalnak vagy megtorpannak a korábbi kezdeményezések, más területeken dinamikusan áramlanak be a legfrissebb szellemi, kulturális
törekvések, politikai, filozófiai gondolatok, teológiai,
kegyességi irányzatok. Úgy tûnik, hogy az egyik oldalon
kétségtelen szembetûnõ hanyatlással, pangással szemben a másik oldalon az egyházi-vallási kiadványok
éppenhogy szellemi intellektuális pezsgésrõl tanúskodnak. Ahhoz a feltételezéshez jutottunk így el, hogy nem
a teológiai irodalom túlburjánzása a válságtünet, hanem
sokkal inkább a többi mûvelõdési terület viszonylagos
BEVEZETÉS
sorvadása, szegényedése, dinamikájának csökkenése.
A teológiai irodalom a szellemi életnek szinte egyetlen
területe, amely megõrzi virulenciáját. Ez az a terület,
ahol a válság, a hanyatlás ellenére még lépést tartunk
Európával, ezért XVII. század eleji szellemi életünk legizgalmasabb jelenségei valószínûleg éppen az egyházivallási irodalom elemzésébõl bonthatók ki.
Tehát, amíg az 1635-ig megjelent anyag vizsgálatában
igen termékeny, helytálló, sõt megingathatatlan eredményeket hozó módszernek bizonyult a világias, az egyházaktól minél inkább független, s ily módon szellemi
nyitottságot tükrözõ kiadványok arányának alakulását
figyelni, addig, ha a XVII. század elsõ felét a korábbi idõszaktól elkülönítve vizsgáljuk, az egész történelmi, társadalmi és szellemi feltételrendszer megváltozása következtében ez a módszer már nem látszik továbbvihetõnek.
Ahhoz, hogy az elemzéstõl eredményeket lehessen várni,
új nézõpontot kell keresni. Péter Katalinnak tehát valamennyi megállapításával egyetértünk, érvényesnek tartjuk azokat. Nem vitánk van tanulmányával, sõt módszertanilag és gondolatilag is minta- és ötletadó munkaként
használtuk. Valóban a vizsgált anyag összetétele kényszerített arra, hogy az övétõl eltérõ szempontokat alkalmazzunk.
A XVII. század elsõ felében megjelent hazai nyomtatványokkal való huzamosabb foglalkozás után szinte önként kínálkozott egy olyan kettõs szempont, amelynek
alapján a kiadványok jóval több mint 90 százaléka minden különösebb nehézség nélkül négy nagyobb csoportba sorolható. Ez a szempont a kiadványok funkciójának
elemzése, vagyis az a kérdés, hogy az egyes mûveket milyen társadalmi, kulturális, politikai, gazdasági, szellemi,
lelki igény kielégítésére szánták, és hogy létrejöttük a társadalom melyik részintézményrendszeréhez köthetõ elsõsorban. E szempont alapján, mint mondtuk, a vizsgált
anyag több mint 90 százaléka köthetõ az egyházakhoz és
a vallásgyakorláshoz, az iskolákhoz és az oktatáshoz,
a Magyarország területén kialakult két állam jogi és politikai életéhez, valamint az emberi élet néhány meghatározó alkalmához, eseményéhez: a halálhoz, házassághoz,
születéshez, újévhez. Azaz egyházi-vallási, iskolai, jogipolitikai és alkalmi kiadványokról lehet beszélni. A fenti
25
MÛFAJOK ÉS MÛVEK
26
20 Az újabb
magyarországi
szakirodalomban TÜSKÉS
Gábor, A XVIII. századi
elbeszélõ egyházi irodalom
európai kapcsolatai,
Budapest, 1997 hasonló
problémákkal
foglalkozva, de más
megközelítésbõl és más
tartalommal vezeti be
a használati irodalom
fogalmát, teljes joggal.
Most nem lehet célom
az ilyen típusú
terminológiai kérdések
tisztázása, de
kétségtelennek látszik,
hogy az irodalom régebbi
korszakaira nézve
megkerülhetetlen lesz
a fogalom alapos
kidolgozása.
négy nagy alakító tényezõ mellett pedig a nyomdák
mûködésére, a mecenatúra és reprezentáció jelenségeire
kell még tekintettel lenni.
A négy nagy tömbön belül elsõsorban a nyomtatványok létrejöttét kiváltó igényekre, célokra és használatukra való tekintettel lehet mûfaji (kiadványi) csoportokat és mûfajokat kialakítani. Az egyes mûfajokhoz
tartozó mûvek, kiadványok számbavételével, rövid ismertetésével pedig kifejthetõ egy olyan funkcionális és
használati mûfaji rendszer, amely csaknem egészében
modellálni tudja a XVII. század elsõ felében Magyarországon a könyvnyomtatás által teremtett nyilvánosságot. Funkcionális és használati mûfaji rendszer fogalmán
azt értjük, hogy a beletartozó kiadványok meghatározott
céllal keletkeztek, meghatározott funkciók ellátására
voltak alkalmasak, és használatuk elsõsorban e céloknak
és funkcióknak megfelelõen történt.20
A fentebb leírt szempont alapján végzett elemzés nem
arra a nagy igényû kérdésre keresi a választ, hogy a kiadványok tartalmi összetételébõl milyen eszmetörténeti,
mûvelõdési, kultúrhistóriai tendenciák bonthatók ki, s
ezek hogyan viszonyulnak az akkor modern európai szellemi áramlatokhoz, törekvésekhez, kulturális jelenségekhez, hanem fõként arra a jóval egyszerûbb, de alapvetõ kérdésre, hogy tartalmi szempontból milyen is volt
valójában a XVII. század elsõ felének kiadványösszetétele,
járulékosan pedig arra, hogy milyen erõk és igények játszottak
szerepet az adott összetétel kialakulásában.
A funkcionális és használati mûfaji rendszer kifejtése
jól szolgál még egy olyan célt, amely szintén inspiráló volt
számomra. Az RMNy mutatóinak ismertetésébõl remélhetõleg érzékelni lehetett, hogy a kézikönyv fõ törekvése a rögzített adattömeg minél használhatóbb formában
való rendszerezése és tálalása, és talán érzékelni lehetett
azt is, hogy e roppant anyag feldolgozása során a szerzõk
és a szerkesztõ számára feltárultak olyan kiadás-, eszme-,
irodalom-, egyház- és iskolatörténeti összefüggések,
amelyeket magába a kézikönyvbe semmiképpen sem lehetett beleilleszteni, amelyek azonban gyakran adhatnak segítséget további kutatásokhoz, s amelyek nem
ritkán önmagukban is értékelhetõ tudományos eredménynek számíthatók. A megígért mûfaji rendszer leírása
BEVEZETÉS
pedig kiváló alkalmat kínál ezeknek a tapasztalatoknak,
összefüggéseknek az elmondására, vagyis arra, hogy az
RMNy két XVII. századi kötetét, a bibliográfiai és adattári formából kilépve egy egységes narratíva keretében
ismertessem, s ezzel még hozzáférhetõbbé tegyem az
RMNy-ben felhalmozódott adatbázist.21 Az értekezés
egyes fejezeteinek fokozatosan összeálló tablójából végül
kibontakozhatnak egy speciális szempontú, a nyomtatott írásosságra korlátozódó, ezen belül fõként az egyházi mûvelõdést szem elõtt tartó, e tekintetben azonban
teljességre törekvõ irodalomtörténetnek a körvonalai.
A kitûzött céloknak megfelelõen értekezésemben
a következõ rendet követem: bevezetésképpen ismertetem, milyen megfontolások alapján alakult ki a kiadványok négy nagy tömbje. Ezután mûfajonként haladva
sorra veszem az egyes tömböket. A rendelkezésre álló
anyag természetesen sokkal szerteágazóbb annál, hogy
akár egy ilyen disszertáció keretében is minden vonatkozásban azonos mélységig lehessen feltárni. Ez bizonyos
esetekben fölöslegesen hosszadalmas is lenne. Tekintettel kellett lenni ezentúl arra is, hogy az egyes részterületeken nagyon különbözõ mennyiségû és minõségû szakirodalom segíti a kutatást. Mint a korábbiakból is kitûnt,
a vizsgált idõszakban mennyiségi, minõségi és tartalmi
szempontból is legérdekesebb, legfontosabb, legtöbbet
ígérõ az egyházi-vallási kiadványok csoportja, ez képezi
a könyvkiadás gerincét, fõ vonulatát, ezért teljes rendszerességgel csak az egyházi-vallási kiadványok funkcionális és használati mûfaji rendszerét fejtem ki. Ennél
a csoportnál az anyag és az eddigi kutatások által meghatározott körülményeknek megfelelõen kitérek az egyes
mûfajokat kialakító igényekre, a mûfajok funkciójára, az
oda tartozó mûvek egymás közötti összefüggéseire, felekezeti, nyelvi, területi, kronológiai megoszlására. Szükség esetén a mûfajjal összefüggõ nyomdatörténeti kérdésekre, valamint a mecenatúrával és a reprezentációval
kapcsolatos jelenségekre. Ezután kiadványról kiadványra
haladva minden egyes mûrõl közlöm a témájára, funkciójára, megjelenésére vonatkozó legszükségesebb tudnivalókat.
Az iskolai, jogi-politikai és alkalmi nyomtatványokról
szóló fejezetek már csupán függelékét képezik az érteke-
27
21 Munkámnak ez a
konkrétan kitûzhetõ célja
egy, az OSZK
tudományos olvasójában
folytatott beszélgetés
hatására alakult ki
számomra.
Beszélgetõtársam
Jankovics József volt,
akinek baráti biztató
szavait ezúton is
köszönöm.
MÛFAJOK ÉS MÛVEK
28
zésnek. Arra szolgálnak, hogy teljessé tegyék az összképet, pontosan lehessen látni az egyházi-vallási kiadványok helyzetét, meghatározó voltát az egész anyagban.
Szükségesek ezek a fejezetek azért is, mert mind a három
mûfajcsoportnak jelentõs része még nem egészen független az egyházak mûködésétõl. Az iskolák az egyházak felügyelete alatt állnak, az alkalmi és politikai kiadványok
szerzõinek többsége pedig egyházi vagy iskolai állást tölt
be, s ez a körülmény a tartalmukat is gyakran befolyásolja.
Ezeknek a mûfaji tömböknek az ismertetésében azonban
már nem lehetett vállalni a kiadványról kiadványra haladó részletességet. Mivel az egyes mûvek önmagukban
tartalmilag általában kevésbé érdekesek, ez sokszor
fölösleges is lett volna. Ezekben a csoportokban csupán
röviden jellemzem az itt található mûfajok funkcióját és
statisztikai módszerekkel bemutatom az egyes csoportok
összetételét. Végül, mivel a megjelent kiadványoknak
mintegy 6-7 százaléka nem helyezhetõ el az általam
konstruált funkcionális és használati mûfaji rendszerben, ezeket a kiadványokat a teljes anyag áttekinthetõsége kedvéért tárgyi csoportosításban, de lényegében
csak felsorolásszerûen ismertetem.
0.1.3. A funkcionális és használati mûfaji rendszer
besorolási kérdései
A teljes anyag négy nagy tömbre való osztása magától
kínálkozó, természetes lehetõség volt, általában véve
nem okozott különösebb nehézségeket. A részleteket tekintve azonban számos vitatható eset, átfedés, kettõs
funkció vetett fel különbözõ problémákat. Ezért nem engedhetõ el a legfontosabb besorolási kérdések elõzetes
tárgyalása.
A legtöbb problémát az alkalmi mûfajok okozták.
Az alkalmiság az egyházi és iskolai kiadványok nagy
részére is jellemzõ, hiszen ezek is egyházi, iskolai vagy
olyan társadalmi alkalomból készültek, amelyeknek
hagyományosan fontos szereplõi voltak az egyházak vagy
az iskolák.
Ahhoz, hogy a besorolási kérdések áttekinthetõvé
váljanak, elõzetesen meg kell határozni, hogy mi tekinthetõ egyházi, iskolai, illetve alkalmi nyomtatványnak.
BEVEZETÉS
A vallási tartalmú nyomtatványoknak valójában nagyon különbözõ az egyházakhoz viszonyított státuszuk.
A legritkábban fordul elõ – kivéve természetesen a katolikus nyomdákat –, hogy az egyház, mai szóval élve,
finanszírozza a kiadás költségeit, azaz kiadói szerepet vállal magára.22 Még ha a szerzõ egyházi ember is, a nyomtatási és egyéb költségeket az ajánlásban megszólított személy, a szerzõ maga, esetleg a nyomdász viseli, aki némi
hasznot remél a példányok eladásából. Még az általában
üzletileg is megtérülõ bibliakiadások költségeit se képes
a kálvinista egyház nehézségek nélkül elõteremteni.23
Paradoxonként hangzik, de a kiadványok tartalma se
mindig perdöntõ. Például egy ábécéskönyvben közölt
szövegek esetleg minden részletükben vallási jellegûek,
az egész mû mégis nyilvánvalóan oktatási céllal készült.24
A nyomdák tulajdonviszonyai alapján se dönthetõ el,
hogy mi számít egyházi kiadványnak. A különbözõ – fejedelmi, földesúri, városi vagy vállalkozói – tulajdonban
lévõ nyomdák nagy számban adnak ki vallásos mûveket.
Felügyeletükbe, ellenõrzésükbe sok helyen bizonyos
mértékig belefolyik az egyház, de a nyomda tulajdonjoga
mégsem határozza meg egy-egy kiadvány tartalmát vagy
funkcióját; iskolai, egyházi vagy alkalmi jellegét. Hiszen
például az egyértelmûen egyházi tulajdont képezõ
katolikus, pozsonyi, illetve nagyszombati nyomda termésének jó része se egyházi, hanem iskolai vagy alkalmi
nyomtatvány.
A XVI. századdal ellentétben a XVII. században
a nyomdák tulajdonviszonyai még az egyes kiadványok
felekezeti jellegének megítélésében sem igazítanak el
tökéletesen. Az evangélikus Lõcsén vállalkozóként mûködõ Lorenz Brewer például rendszeresen teljesített
megbízásokat a szepeshelyi jezsuitáknak. Továbbá az idõ
haladtával egyre nõ azon vallásos kiadványoknak a száma, amelyeknek nincs határozott felekezeti jellegük.
Az énekeskönyvek jó része például eleve azzal a szándékkal került ki a nyomdából, hogy mindkét nagy protestáns
egyház gyülekezetei számára használható legyen.25 Közös
használatra szánták a protestáns bibliakiadásokat is.
Az imádságos és elmélkedõ könyvek konfesszionális
besorolása megfelelõ elemzéssel tartalmuk vagy szerzõjük hitvallása alapán elvégezhetõ ugyan, de az ortodox
29
22 Ilyen ritka eset például
a komjáti kánonok
1642. évi váradi kiadása,
amely impresszuma
szerint: Kibocsáttatott Pest,
Solt, Pilis, Nagy és Kis
Heves, Tolna etc.
vármegyékbéli
prédikátoroknak
költségével.
Vö. RMNY 1975
23 Például Tótfalusi Kis
Miklós 1685. évi
amszterdami
Biblia-kiadása körüli
pénzügyi bonyodalmakról
ld. Erdélyi féniks.
Misztótfalusi Kis Miklós
öröksége, bevezetõ
tanulmánnyal közzéteszi
Jakó Zsigmond,
Bukarest, 1974, 12–23.
24 PÉCSELI KIRÁLY Imre
Abecedariuma (Pápa
1630), RMNy 1484,
csak bibliai szövegeket és
imádságokat tartalmaz,
mégis kétségtelenül
tankönyvnek készült.
25 H. HUBERT Gabriella,
17. századi protestáns
énekeskönyvek nyomában,
MKsz 1996, 86–89.
MÛFAJOK ÉS MÛVEK
30
26 Jellemzõ Pázmány
Péter Imádságoskönyvének
Grác 1606, RMNy 945
esete, amelyet csekély
átalakítással
a protestánsok számára
is használhatóvá tett
Mihálykó János.
Keresztyén istenes és ájtatos
imádságok, Bártfa, 1609,
RMNY 976.
A kiadványok
konfesszionális
helyzetének eldöntésérõl
ld. PAVERCSIK Ilona,
Evangélikus, református
vagy protestáns,
In Fejezetek 17. századi
nyomdászatunkból,
95–115.
protestáns irányzatok valamennyi híve általában identitása lényegi sérelme nélkül használhatta õket.26
Se kiadói, se tartalmi, se nyomdai, és tegyük hozzá, szerzõi oldalról se határolható pontosan körül, mi tekinthetõ
egyházi kiadványnak. Maga az egyházi terminus se látszik
teljesen megfelelõnek, helyesebb vallási célú kiadványokról beszélni. Valóban a kiadvány funkciója az egyetlen
szempont, amelyre támaszkodva elõzetes definíció adható
az egyházi-vallási kiadvány fogalmáról: azaz egyházi-vallási kiadványnak tekintettünk a besorolásnál minden olyan
mûvet, amely a vallás külsõ vagy belsõ gyakorlásával,
a hitélettel és az egyházzal, mint a vallási és hitélet szervezésével foglalkozó intézménnyel kapcsolatos tartalmi vagy
formai szempontból. Hasonló megfontolások alapján
iskolai kiadványnak tekintettünk minden olyan nyomtatott mûvet, amely az iskolákban folyó oktatást szolgálta,
iskolai alkalomra, vagy iskolai alkalomból készült, továbbá az olyan egyéb alkalmi nyomtatványokat is, amelyeknek elkészítésében meghatározó módon vettek részt az
iskolák alkalmazottjai vagy diákjai.
Az alkalmi kiadványok csoportjába kerültek azok
a mûvek, amelyek létrejöttére egy-egy társadalmi, családi,
iskolai, egyházi vagy egyéb esemény nyújtott lehetõséget, ennek során használták fel írott, vagy az írott formát
megelõzõ szóbeli alakban, illetve amelyek tartalma csak
az adott alkalomhoz viszonyítva értelmezhetõ vagy érthetõ meg. Természetesen, mint említettük az egyházi és
iskolai alkalmakra készült kiadványok döntõ részét az
egyházi, illetve iskolai mûfajok között helyeztük el.
Alkalmi mûfajnak tekinthetõk azonban még a kalendáriumok, amelyek esetében nem egy idõpont, esemény
vagy rendezvény jelenti az alkalmat, hanem az idõ éves
tagolása, azaz egy évnyi idõszak nyújt lehetõséget összeállításukra és megjelentetésükre, s tartalmukat ez a körülmény határozza meg és magyarázza.
A legkevesebb gondot az állam életével kapcsolatos
nyomtatványok okozták. Összefoglalóan jogi-politikai kiadványoknak lehet nevezni az ide sorolt munkákat.
A törvénygyûjteményeken és nyomtatott törvény-cikkeken kívül itt vesszük számba azt a néhány politikatudományi mûvet, amely korszakunkban Magyarországon
kiadásra került. Velük tartanak közeli rokonságot a feje-
BEVEZETÉS
delmi tükrök, de ezeket a moralizáló vallási olvasmányoknál is tekintetbe vettük. Szorosan kapcsolódik az állam
életéhez, különösen Erdély tekintetében az udvari történetírás. Végül e csoportban vettük számba az aktuális politikai-történeti események kapcsán keletkezett, de számos
elméleti reflexiót is tartalmazó politikai röpiratokat.
Nézzük ezután konkrét számokkal, hogyan alakulnak
a négy említett nagyobb csoport arányai, és milyen alapvetõ besorolási kérdésekrõl kellett dönteni.
Összesen 766 tételt tekinthetünk szorosabban véve
egyházi-vallási kiadványnak. 565 esetben minden különösebb nehézség nélkül lehetett elvégezni a besorolást.
Valójában nem kérdéses, hogy ide tartozik az összesen 53
katekizmus is. A hitoktatás azonban nemcsak templomi,
hanem iskolai feladatot is jelentett. Gyakran ugyanazokat a mûveket nyomtatták ki tankönyvként, amelyek
egyúttal az egyes felekezetek szimbolikus irataiul is szolgáltak. Ebbõl következik, hogy a katekizmusok egy részét
az iskolai kiadványok között is tárgyalni kell.
Tagadhatatlan a 18 bibliai história vallásos jellege.
A XVI. században még erõsebb volt a Szentírást helyettesítõ, bibliai és teológiai ismereteket terjesztõ, valamint
morális, didaktikus funkciójuk. A XVII. században
viszont, miközben szövegük lényegében változatlan maradt, kontextuális helyzetük átalakulása következtében
erkölcsi oktató jellegük megõrzése mellett szórakoztató,
irodalmias vonásaik erõsödtek fel és váltak a kiadó és
az olvasó számára lényegesebbé. Megjelentetésük mögött már nem is annyira az egyházak vagy a prédikátori
rend áll, hanem kelendõ voltuk miatt inkább a nyomdák. Azaz ez a mûfaj a kevés számú „szépirodalmi” munka közé is beilleszthetõ.
Elsõsorban az iskolai és alkalmi nyomtatványok jegyeit
viselik magukon a vizsgatételek. Elkerülhetetlen azonban, hogy az 56, kifejezetten teológiai disputációt számba ne vegyük a vallási kiadványok között is.
Az emberi élet két nagy fordulójához, a házassághoz és
a halálhoz köthetõ az alkalmi kiadványok zöme. Nem
kérdéses azonban, hogy a különbözõ gyász-alkalmakra
(temetés, temetési menet, gyászmise, gyászistentisztelet, elhalálozási évforduló) készült nyomtatványokból
egyházi-vallási kiadványnak is tekintendõ az a 63 tétel,
31
MÛFAJOK ÉS MÛVEK
32
27 Vö. RMNy 1590
28 Debrecen, 1641,
RMNy 1876
29 Leyden, 1649, RMNy
2262
30 Utrecht, 1651, RMNy
2401
amelyeknek fõ részét az egyes halottak fölött egyházi személyek által elmondott prédikációk alkotják, és azok is,
amelyek temetési beszédmintákat tartalmaznak. Ezekben ugyanis a vigasztalás és vallási tanítás gesztusai
a meghatározók. A maradék gyászkiadványok és általában az esküvõi, lakodalmi nyomtatványok túlnyomó
többsége vers. Ezekben az alkalmi jelleg a domináns.
Mivel azonban alkotóik igen gyakran papok, tanárok
és/vagy diákok, ez a két típus is szoros kapcsolatban áll
az egyházi, illetve iskolai kiadványok csoportjaival.
További 16 olyan vegyes tartalmú tétel van, amelyet
a szerzõ személyénél, vagy kibocsátási körülményeinél fogva, pl. Pázmány üdvözlése a szepesi káptalannál tett látogatásakor, akár egyházi munkaként is kezelhetnénk.27
Ezekben azonban már annyira másodlagos a vallási tartalom, hogy mégis az alkalmi kiadványok közé kerültek.
A legtöbb nehézséggel az erkölcsi oktatások besorolása járt. Az erkölcsi tanítás, a morális didaxis szándéka
ugyanis számtalan mûvet szõ át. Ezért ennek a mûfajnak
jó része erõsen világias jellegû. Ilyen például Lipsius De
constantiájának magyar fordítása,28 vagy a Cato címmel
emlegetett bölcs mondások gyûjteménye, amely egyébként tankönyvként nyelvtanulási célt is szolgált. De például Diószegi Bónis Mátyás A részegségnek gyûlölséges,
utálatos és rettenetes állapottya29 vagy Felsõbányai S.
Mihály A léleknek útiköltsége30 címû traktátusai szerzõik
személye és kifejtési módjuk folytán egyértelmûen vallási mûveknek tekinthetõk. E nem túl nagy csoportból
csak egyedi mérlegelés alapján lehetett kiválasztani azokat a munkákat, amelyeket kétségtelenül egyházi-vallási
kiadványnak kell tartani.
A polyglott Miatyánk- és Apostoli Hitvallás-gyûjteményeket nem soroltuk a vallási kiadványok közé, mivel
ezek célja a különbözõ nyelvek bemutatása, tehát nyelvtudományi munkák.
312 nyomtatványt tarthatunk szorosabban véve iskolai céllal készült munkának. Ha ehhez hozzászámítjuk
azt a 63 gyász- és lakodalmi kiadványt, amelyeknek elkészítésében meghatározó módon vettek részt tanárok
és/vagy diákok, akkor számuk még jelentõsen növelhetõ.
Ne felejtsük el továbbá, hogy a katekizmusok egy része
ide is tartozik.
BEVEZETÉS
Az iskolai kiadványok alapjában két nagy csoportra
bonthatók. 153 tétel tekinthetõ tankönyvnek. A kizárólag
az iskolai oktatást szolgáló tankönyveken kívül ide számítható egy-két magántanuló számára készült nyomtatvány
is. Továbbá néhány olyan szótár és egyéb, nyelvekkel foglalkozó munka, amely nem kizárólag oktatási célra volt
használatos, hanem kereskedelmi vagy tudományos funkciót is betölthetett. Egyébként a tudományos jellegû mûvek nagyobb része is a tankönyvek között található meg.
Az iskolai nyomtatványok másik nagy csoportját az
iskolai alkalomra készült mûvek képezik. Összesen 87
a vizsgatételek száma, 30 iskoladráma és 44 egyéb alkalomra
készült (promoveáltak vagy a mecénás köszöntése, búcsúztató stb.) kiadvány tartozik még ide. 25 olyan gyászvers és 38
olyan lakodalmi köszöntõ van, amelyek elkészítésében kizárólag vagy döntõen iskolák, tanárok, diákok vettek részt.
Az egyházon és iskolán kívül az állam a harmadik nagy
intézmény, amely mûködésében következetesen támaszkodott a sajtóra. Állami igényeket ebben az idõszakban
fõként jogi tartalmú nyomtatványok szolgáltak. A vizsgált idõszakban három állam osztozkodott a Magyar
Királyság egykori területén. Ezek közül a Török birodalomhoz nem köthetõ egyetlen kiadvány sem, az Erdélyi
fejedelemséghez 54, a Magyar királysághoz 17. Ezenkívül
mindössze két városi jellegû jogi kiadványról lehet számot adni. Az egyházkormányzati és az iskolák igazgatását szolgáló nyomtatványokat, valamint a jogi tartalmú
tankönyveket az egyházi és iskolai kiadványok közé
soroltuk. Ezen kívül 44 politikai és történeti tárgyú kiadvánnyal számolunk ebben a csoportban, de ezek közül
jónéhány csak áttételesen kapcsolható az állam igényeihez. Megállapítható tehát, hogy az állam az egyházakhoz
és iskolákhoz képest csak szerényebb mértékben vett
részt a kiadványösszetétel alakításában.
A negyedik nagy nyomtatványcsoport közös jellemzõje az alkalmiság. Mint láthattuk, az egyházi és különösen
az iskolai kiadványokat is igen nagy számban bizonyos
alkalmi jelleg határozza meg. A házasság és a halál az emberi életnek az a két meghatározó eseménye, amelyhez
a legtöbb ide tartozó munka köthetõ. Összesen 137
a gyászhoz és 62 a lakodalomhoz, esküvõhöz kapcsolódó
tételek száma. További 32 tisztán alkalminak tekinthetõ
33
MÛFAJOK ÉS MÛVEK
34
31 RMNy 2070
kiadvány akad még: születésnapi, névnapi, újévi, gyõzelmi, bevonulási stb. köszöntõk.
A legnagyobb tömeget egy vegyes tartalmú mûfaj,
a 355 kalendárium és öröknaptár képezi ebben a csoportban.
A gyakorlati élet szervezését is segíti ez a kiadványfajta,
amennyiben bõven tartalmaz gazdasági, kereskedelmi és termelési információkat, meteorológiai jóslást. Szórakoztató irodalmi és történeti szövegeket is találunk benne. Meghatározó
jegye mégis az alkalmiság, mivel tartalmát alapvetõen az idõhöz, idõponthoz való kötöttség határozza meg.
Összesen 84 olyan nyomtatvány maradt, amelyet
a négy nagy csoport egyikébe se lehetett besorolni. Ezek
közül 55, amely elsõsorban a szórakoztatást szolgálta, azaz a mai értelemben vett szépirodalomhoz áll közel vagy
oda tartozik. Természetesen az egyéb mûfajok darabjai
közül is még sok tárgyalható esztétikai értékeket hordozó alkotásként, de ez az 55 az, amely alapfunkcióját tekintve is modern értelemben vett irodalomnak tartható.
A kalendáriumokon kívül nagyon kevés nyomtatvány készült kifejezetten gyakorlati céllal. Mindösszesen
8 olyan munka akad, amely elsõdlegesen a gazdasági élet
segítségére szolgált. Közülük is hat a practica aritmetica,
azaz a kereskedelmi ügyletek lebonyolításánál használt
szorzó és kamatszámító tábla. Valószínûleg ugyancsak
kereskedelmi célból készült a fennmaradt betûmintakönyv. Csupán a méhészetrõl szóló egyetlenegy munka
számítható kifejezetten gazdasági szakkönyvnek, de ez is
csak késõbbi kéziratos másolatokból ismert, példányból
nem. Az egyéb gyakorlati célokat szolgáló kiadványok
között a legnagyobb számot a egészségüggyel és orvoslással foglalkozó 14 nyomtatvány jelenti. Ezek egy része tekinthetõ természettudományi munkának is. A természettudományt ezenkívül csupán az iskolai nyomtatványok
között szereplõ néhány natúrfilozófiai disputáció és tankönyv, s összesen 5, a földrajz, csillagászat és botanika
körébe tartozó kiadvány képviseli. De ebbõl az ötbõl is
a két botanikai munka külföldön jelent meg, csupán
a növénynevek magyar értelmezései miatt tartozik az
RMNy gyûjtõkörébe. A földrajzi mûvekben pedig erõs
a szórakoztató szándék.
Mindössze egyetlen besorolhatatlan nyomtatvány
akad, mivel ennek tartalmáról semmit sem tudunk.31
35
I. Az egyházi-vallási kiadványok
0. Az egyházi-vallási kiadványok és
mûfajteremtõ céljaik
A négy alapvetõ mûfajcsoport (egyházi-vallási, iskolai, jogi-politikai, alkalmi) közül három lényegében
a nyomtatott írásbeliséget igénybevevõ intézmények körül volt kialakítható. A finomabb felosztásnál arra kell
figyelni, hogy az adott intézmény milyen céljához, milyen
funkciójának ellátásában, milyen mûfajú nyomtatványokra támaszkodott.
Bevezetésül ismét hangsúlyozni kell, hogy szemlénk
során igyekszünk minden mûfajcsoport és minden
mûfaj használati célját, funkcióját általánosságban
meg-rajzolni, s bemutatni az egyes csoportokba tartozó
kiadványok felekezeti, földrajzi, tematikai arányait.
Mindezt teljes részletességgel csupán az egyházi-vallási
kiadványokra nézve végezzük el, de még itt sem foglalkozhatunk minden mûfajjal egyenlõ mélységben. Egyes
területeket ugyanis a szakirodalom az eddigiekben is
alaposabban vizsgált, ezeknél inkább csak utalni fogunk
a már meglévõ feldolgozásokra. Más területeken azonban éppen a kiadási szempontok alapján lehet lényeges
új meg-állapításokat tenni az anyagról. Ezekkel nagyobb terjedelemben foglalkozunk. Továbbá egyes mûfaji csoportokba kevesebb, másokba több tétel tartozik.
Ez is eltérõ mélységû és módszerû áttekintést tesz
szükségessé.32
Az egyházi-vallási kiadványokat végsõ soron néhány
alapvetõ mûfajteremtõ cél köré lehet csoportosítani.
A reformáció, de már az azt közvetlenül megelõzõ vallásos mozgalmak is a Bibliát tekintették alapvetõ hitforrásnak. Ezért igyekeztek minél hitelesebb szövegét megállapítani és anyanyelvû fordításokban mindenki számára
hozzáférhetõvé tenni.33 A vallásos mûfajok elsõ csoportját ezért a Biblia mint hitforrás és a bibliai szövegekbõl
építkezõ mûfajok alkotják.
A reformáció nem kész és kiforrott dogmarendszerrel
indult útjára, hanem lassanként alakultak, kristályosodtak
32 Az egyházi mûfajok
rendszerét már korábban
is hasonló felfogásban
próbáltuk vázolni
hivatkozott
tanulmányunkban:
A 17. század elsõ felének
kiadványszerkezete,
In Fejezetek 17. századi
nyomdászatunkból, 9–29.
33 A bibliaolvasás
mindenkinek szóló
programjáról Péter
Katalin tanulmánya
nyomán bontakozott ki
széleskörû és igen
termékeny vita. ld.
Theológiai Szemle 1985,
335–338, és Századok
1985, 1006–1028.
MÛFAJOK ÉS MÛVEK
36
ki tanításai és fokozatosan terjedtek el. Ennek megfelelõen a vallási önmeghatározás, hitterjesztés és hitvédelem három egymással szorosan összefüggõ elve körül lehet kialakítani a második nagyobb csoportot. A hitelvek
kikristályosodása, kiépítése alapvetõen két irányban történt meg. Egyrészt a teológiai tanítások rendszeres önérvényû kifejtésével. Ebben kezdetben kiemelkedõ szerep
jutott a hitvallásoknak és katekizmusoknak. Fõként ezek
által ment végbe az egyes felekezetek önmeghatározása.
Késõbb ez az igény teremtette meg a rendszeres tanítások
mûfajait, amelyek igyekeznek a teljes teológiai rendszert
részletesen tárgyalni. S ide tartoznak azok a traktátusok
is, amelyek egy-egy kiemelkedõ fontosságúnak ítélt kérdéssel foglalkoznak.
A hitterjesztés, hitvédelem, hitkifejtés másik nagyobb
csoportját a vitairatok képezik. Ezek nem önérvényûen,
hanem az eltérõ nézetekhez viszonyítva fejtik ki támadó,
polemikus és/vagy apolegetikus szándékkal a saját tanítást. Jellemzõ rájuk, hogy a racionális, logikai érvelést
gyakran emocionális, propagandisztikus, ironikus, humoros, nem ritkán durva nyelvi, retorikai eszközökkel
vegyítik.
A megtalált igazságot, a tiszta hitet nemcsak kifejteni
és terjeszteni, de megélni is kell, a vallást gyakorolni is
szükséges. Ezért a hitélet szolgálata a következõ mûfajcsoportot meghatározó funkció. Az ide tartozó kiadványok
alapvetõen két csoportra bonthatók: a közösségi hitéletet és az egyéni hitéletet, a magán áhítatosság megélését,
elmélyítését szolgáló írásokra.
A reformáció tette az istentisztelet központi elemévé
az igehirdetést. Ebbõl következik, hogy a hit közösségi,
gyülekezeti megélését elsõsorban az ige hallgatása és magyarázata segíti. Ez a különbözõ típusú prédikációkban
történt meg. A reformáció vallásgyakorlatának másik
nagy újítása pedig az volt, hogy a gyülekezetet a korábbinál erõsebben vonta be az istentiszteletbe. Az igére
a gyülekezet énekléssel vagy imádsággal válaszolt. Tehát
az énekeskönyv és imádságoskönyv a másik két ide tartozó
fontos kiadványtípus. Mindkét kiadványtípus szolgálhatja azonban a magánáhítatot is, amelynek meghatározóbb mûfaja mégis az elmélkedés. A magánáhítat
és a szépirodalom határán pedig kirajzolódik egy eddig
AZ EGYHÁZI-VALLÁSI KIADVÁNYOK
kisebb figyelemre méltatott csoport, a szórakoztatást is
szolgáló vallásos olvasmány.
Az agendák, azaz a szertartási, liturgiai, istentiszteleti
rendet leíró mûvek és a többi különbözõ, lelkészi teendõket leíró kézikönyv a közösségi hitélet gyakorlati, technikai lebonyolítását segítette. Végsõ soron az egyháznak
mint intézménynek a mûködését szabályozó egyházjogi,
egyházkormányzati, egyházigazgatási munkák is a vallás közösségi gyakorlata színterének, az egyházi életnek a kialakításához voltak szükségesek.
A hitoktatás olyan cél, amelyet valamennyi korábban
említett mûfaji csoportból szolgálhattak bizonyos kiadványok: loci communesek, bibliai citátumgyûjtemények,
iskolai énekeskönyvek. Különösen a kezdetben a vallási
önmeghatározásban is fontos katekizmusok váltak a késõbbiekben a hitoktatás eszközeivé. Ebben a csoportban azokat a tanító mûveket fogjuk tárgyalni, amelyek
a hitterjesztést nem a hitélmény felkeltésével egybekötve célozzák, hanem didaktikus eszközökkel a hitre
vonatkozó ismereteket foglalják össze, segítik tanításukat.
Mint az elõzõ probléma is mutatja, a leírt célok és elvek nem egymástól elkülönülten mûködtek és hatottak. Szinte valamennyi egyidejûleg volt jelen valamennyi mûfajban. Hiszen például a Biblia mint hitforrás
ott áll a prédikációk, hitvallások, katekizmusok, énekeskönyvek, de még az egyházkormányzati munkák
mögött is. Ugyanakkor a hitterjesztés a kereszténység
egyetemes érvényû missziós parancsa folytán ugyancsak motívuma valamennyi egyházi-vallási mûnek.
Hitélményt is kelthet, a vallás gyakorlatában is része lehet a legszárazabb dogmatikának vagy egyházjogi munkának. Alig lehet elképzelni olyan vallási tanítást, prédikációt, de még elmélkedést sem, amelyben ne
lennének legalább implicit módon polemikus elemek.
Azaz az egyes csoportok kialakításánál a domináns célt
és funkciót vettük tekintetbe. Mivel azonban a legtöbb
mû körül egyszerre több cél és funkció is kitapintható,
sok az átfedés az egyes területek között, amint ez a fõ kiadványcsoportok kialakításánál is tapasztalható volt.
Az átfedések fõ típusaira szemlénk során természetesen
kitérünk majd.
37
MÛFAJOK ÉS MÛVEK
38
34 A mûfajról újabban ld.
„Az keresztyén
olvasóknak.” Magyar
nyelvû bibliafordítások és kiadások elõszavai és
ajánlásai a 16–17.
századból, kiad. ZVARA
Edina, Budapest, 2003.
35 Hanau, 1608, RMNy
971, Oppenheim, 1612,
RMNy 1037,
Amszterdam, 1645,
RMNy 2091. A hanaui és
oppenheimi kiadásról ld.
VÁSÁRHELYI Judit,
Szenci Molnár Albert és
a Vizsolyi Biblia új kiadásai,
Budapest, 2006.
A fordítási folyamatról
újabban ld. IMRE Mihály,
A Vizsolyi Biblia egyik
forrása. Petrus Martyr,
Debrecen, 2006.
36 RMNy 951
37 Vásárhelyi Judit
számol be arról, hogy
Németországban éppen
fordított volt a helyzet.
A kálvinisták azért nem
készítettek a Luther-féle
szövegtõl eltérõ
népszerûsíthetõ fordítást,
hogy ezzel ne növeljék
a két egyház közötti
távolságot. Ld. errõl
VÁSÁRHELYI Judit,
Szenci Molnár Albert
bibliakiadásának háttere,
In A magyar mûvelõdés és
a kereszténység, szerk.
JANKOVICS József,
MONOK István,
NYERGES Judit,
Budapest–Szeged, 1998,
723–730. Vö. még: 35.
jegyzet.
1. A hitforrások. Bibliakiadások és
más bibliai mûfajok
1.1. A bibliakiadások
A tekintetbe vett idõszakban összesen 11 olyan nyomtatvány akad, amely a Biblia teljes vagy részleges kiadásának tekinthetõ.34 Ebbõl hét a reformáció helvét irányához köthetõ. Háromszor nyomtatták ki újra Károli
Gáspár és munkacsoportja még a XVI. század végén készült fordításának teljes szövegét35. Ezenkívül 1607-ben
a vizsolyi mûhely egykori faktora, Jakob Klöss bártfai
nyomdász is hozzákezdett a Károli-Biblia újranyomtatásához. Ez a kiadás azonban félbemaradt36 Asztalos András nagyszombati polgárnak 1608-ban Szenci Molnár
Alberthez írt levele alapján az RMNy feltételezi, hogy az
evangélikus város mûhelyében készült kiadvány „gyanús” és ezért eladhatatlan lett volna a túlnyomó többségben református magyar nyelvû olvasóközönségnek.
Ha igaz Asztalos értesülése, hogy a Klöss-féle kiadás az
„ubiquitarius megvesztegetések” miatt maradt félbe,
akkor az inkább a kísérõ apparátusra, a tervezett pre- és
postlimináriákra, esetleg a summákra és glosszákra nézve
lehetett igaz, mert a fennmaradt töredék szövege megegyezik a vizsolyiéval. Különben is a szintén evangélikus
Lõcsén, igaz több mint harminc évvel késõbb, 1644-ben
a vállalkozó szellemû Lorenz Brewert már nem tartották
vissza ilyen megfontolások az Újszövetség kinyomtatásától, de ekkorra már óriási kereslet alakulhatott ki a magyar nyelvû Szentírás iránt. Mégis Klöss esetében is valószínûbbnek látjuk, hogy nem a nyomdász hátrált meg
piaci megfontolások miatt a feladattól, hanem sokkal
inkább az evangélikus városi vezetés, vagy a helyi egyház
nem láthatta kívánatosnak, hogy officinájában a kálvinisták egyik reprezentatív mûve megjelenjék. Bár az
evangélikusok is használatba vették Károli szövegét,
a bártfai megjelentetés a felekezetek közti különbség
összemosódása felé hatott volna, amit az evangélikusak
nem tartottak kívánatosnak.37
A negyvenes évek közepe felé az anyanyelvû bibliai
szöveg iránt mutatkozó fokozódó keresletet jelzi, hogy az
1644. évi lõcsei Új Szövetség és az 1645. évi amszterdami
AZ EGYHÁZI-VALLÁSI KIADVÁNYOK
teljes kiadás után 1646-ban Amszterdamban ismét kinyomták az Új Szövetséget.38
Még egy, valószínûleg szintén félbemaradt Újtestamentum kiadásról van tudomásunk. Ugyancsak Asztalos
András értesítette 1609-ben Szenci Molnár Albertet,
hogy Félegyházi Tamás Debrecenben elõször 1586-ban
megjelent fordítását mostan ismét újonnan kinyomtatták
Debrecenben, és szép explicatiókkal megöregbítette Hodászi
Lukács uram, a fõprédikátor Debrecenben.39 Mivel e kiadásból sem példány, sem töredék nem maradt fenn, az
adat helytálló volta rendkívül kérdéses, de a megtörtént
vagy tervezett megjelentetés módja az explicatiókkal való
megöregbítés, mint látni fogjuk így is tanulságos.
Az elsõ teljes katolikus Biblia 1626-ban jelent meg
Bécsben.40 A fordítást 1605–1606-ban végezte el Káldi
György jezsuita szerzetes. Az 1610-es években szigorú revíziónak és ellenõrzésnek vetették alá a szöveget, amely
így mintegy hivatalos rangra emelkedett, de még éveket
kellett várni tényleges kinyomtatására,41 feltehetõen
a nyomdai kapacitás hiánya, de az sem zárható ki, hogy
más egyházpolitikai, teológiai megfontolások miatt.
Három nem magyar nyelvû, részleges fordítás ismert. 1648-ban I. Rákóczi György segítségével a teljes
Újtestamentumot adták ki románul, 1651-ben pedig
fia, II. Rákóczi György rendeletére és támogatásával
a zsoltárokat.42 A tényleges kiadási költségeket a románság egyházi adójából fedezték.43 1651 körül pedig
Szebenben egy, a protestáns kánonon kívül maradt
szöveg, Jesus Syrach fia könyvének Luther-féle fordítása jelent meg.44 Ez utóbbi kiadvány azonban nem
tekinthetõ szorosabban véve még részleges bibliakiadásnak sem, mivel ezt a könyvet a protestánsok
inkább erkölcsi oktatásnak tartották, mintsem hitforrásnak.
Szemlénkben természetesen nem vállalkozhatunk valamennyi mûfajnál még azoknak a kérdéseknek a teljes
elemzésére sem, amelyek kiadvány voltukban érintik az
egyes csoportokat. A bibliakiadások csoportja azonban
a benne szereplõ tételek csekély száma ellenére meghatározó egész XVI–XVII. századi könyvtörténetünkben,
ezért, ha nem tekintünk is át minden kérdést, legalább
jelezzük a leglényegesebbeket.
38 RMNy 2133
39
39 RMNy 584 és
RMNy 979
40 RMNy 1352
41 Végül is a katolikus
egyház számára kérdéses
volt, hogy szükséges-e
egyáltalán a hívek kezébe
adni a Szentírást.
42 RMNy 2210 és 2365
43 Geleji Katona István
levelezése, Új Magyar
Múzeum 1859, 199–233,
Ötvös Ágoston.
44 RMNy 2342A
MÛFAJOK ÉS MÛVEK
40
45 A kérdésrõl ld.
BORSA Gedeon,
A magyar Biblia és
a hazai könyvnyomtatás,
Theológiai Szemle
1990, 160-162.
46 GÁL Lajos, Geleji
Katona István igehirdetése,
Theologiai Szemle 1939,
3–34, 51–178, 187–218,
Theológiai tanulmányok
60. szám.
47 Lásd errõl például
SZATHMÁRI István,
A reformáció és benne
a Vizsolyi Biblia nyelvi
hatása, In Emlékkönyv
a Vizsolyi Biblia
megjelenésének 400.
évfordulójára, szerk.
BARCZA József, Budapest,
1990, 184–202.
48 RMNy 2068, 2133
A bibliakiadás feladata húzóereje volt nyomdáink fejlõdésének már a XVI. században is. A sárvárújszigeti
Sylvester, a kolozsvári Heltai, és a Bornemisza-féle
nyomda felújításából keletkezõ vizsolyi mûhely felállításának egyetlen vagy egyik legfontosabb indoka a Biblia
kinyomtatása. A XVII. században a váradi officina
alapításában és Tótfalusi Kis Miklós kiadói-nyomdászi
életmûvében volt ennek a szándéknak meghatározó
jelentõsége.45
A bibliafordítás munkája, illetve szövegének gondozása tudatosítja elsõ nyelvtan szerzõink jó részében,
Sylvester Jánosban, Szenci Molnár Albertben, Komáromi
Csipkés Györgyben és Tótfalusi Kis Miklósban az anyanyelv problémáját. De hozzájuk társíthatjuk Geleji
Katona Istvánt is, aki ugyan önálló fordítást nem készített, de Gál Lajos kutatásai szerint citátumokban több
száz oldalt magyarított a Bibliából.46 Azaz nyelvtudományunk megszületésében, kibontakozásában is a bibliafordításoknak volt inspiráló hatása. Sylvester, Heltai és
Káldi kiadásai kánonképzõ szerepet töltöttek be a magyar helyesírás kialakulásában. Közismert és alaposan
kutatott a Károli-szöveg és a magyar köznyelvi norma
megteremtésének, létrejöttének szoros kapcsolata.47
Az eddig említett jelenségek leírása azonban szorosabban véve nem tárgya mostani szemlénknek. Most lássuk azokat a kérdéseket, amelyeket a felsorolt mûveknek
konkrét megjelenési formája, kiadvány-mivolta vet fel.
A két önállóan kinyomtatott magyar nyelvû Újtestamentumon kívül.48 amelyeknek közreadását nyilvánvalóan fõként keresleti, üzleti szempontok indokolták, valamennyi felsorolt editio bõséges kísérõ anyaggal együtt
jelent meg. Vagyis a közreadók nem érezték elégségesnek a puszta szentírási szöveg kibocsátását. A kommentár, magyarázat nélküli kiadásokat csak a puritanizmus
hozta divatba. A magyar kiadók Komjáthy Benedektõl
kezdve kötelességüknek tartották, hogy a szöveget érthetõvé is tegyék az olvasó számára. Ezért glosszákban,
különbözõ tárgyi ismereteket nyújtó függelékekben igyekeztek megadni a megértéshez legszükségesebb információkat. Mindez azonban a Biblia értelmezésének bonyolult kérdésköréhez vezet, ezért az ezek elemzésébõl
adódó problémákat most szintén mellõzzük.
AZ EGYHÁZI-VALLÁSI KIADVÁNYOK
A kiadási szándékok és indokok közül is csak a legfontosabbakra utalhatunk ezúttal. A Károli-féle szöveg
mindhárom, e korszakba tartozó kiadását a zsoltárok
könyvének verses parafrázisa és a Heidelbergi Káté teljes
vagy rövidített formája egészíti ki. Az iniciatíva Szenci
Molnár Alberttõl származott, aki németországi minták
alapján olyan kiadást kívánt megvalósítani, amely a helvét irányú reformáció kézikönyvéül is szolgált, azaz
a Szentírást, az énekeskönyvet és a tanítások összefoglalását is tartalmazta. Sõt a káté „a közönséges imádságoknak és egyházi ceremóniáknak formáival egyetemben”,
azaz rövid agendával kiegészítve látott napvilágot. Végül
is a prédikációk kivételével minden szöveget tartalmazott a kiadvány, amely a vallás közösségi gyakorlásához
szükségesnek látszott. Ezt a koncepciót maradék nélkül
megõrizte a Szenci 1612. évi oppenheimi kibocsátása
nyomán készült 1645. évi amszterdami kinyomtatás is.49
Félegyházi szövegének esetleges újrakiadását is Hodászi
explicatiói indokolták, ha valóban megjelent. Magára
a szövegre, amelyet Szenci Molnár Albert az 1608.
évi hanaui kibocsátás elõkészítése során „haszonnal
conferált” Károli-fordításával, már aligha volt szükség.
Itt is érvényesült tehát a nem puszta szöveget nyújtás
gyakorlata. Mindenesetre Félegyházi munkájának igazi
értékét már az elsõ megjelentetéskor is a bõséges jegyzetanyag adta. Sajnálatos, hogy ennek értékelésével még
alig foglalkozott a szakirodalom. Ha legalább kéziratban
ismertek lennének Hodászi állítólagos magyarázatai,
rendkívül érdekes lenne a Félegyházi jegyzeteivel való
összevetés, hiszen a két prédikátor tevékenysége gyakorlatilag két teológiai korszakot ölel fel.
Káldi György ugyancsak bõ nyelvi, tárgyi magyarázatokat is nyújtó kísérõ anyaggal bocsátotta közre azt a
Szentírás-fordítást, amely a magyar katolikus egyházban
használt szöveg alapja volt a legújabb idõkig. Ezeken
kívül egy vitairatot is függesztett kiadványa végéhez:
Oktató intés, melybõl a keresztyén ember könnyen ítéletet
tehet a magyar nyelvre fordított kálvinisták bibliájáról, melyet elsõben Károlyi Gáspár gönczi prédikátor Magyarországban Vizsolyban, azután Molnár Albert Németországban Hanoviában nyomtattatott, és eszébe veheti, ha igaz
Szent Biblia-e avagy nem.50 Azaz Káldi a maga bibliafordí-
41
49 Vö. RMKT XVII/6:
402, STOLL Béla és
P. VÁSÁRHELYI Judit, i. m.,
35. jegyzet.
50 Káldi mûvérõl és
a kibontakozó vitáról lásd
P. VÁSÁRHELYI Judit,
Pázmány véleménye a
magyar nyelvû protestáns
bibliafordításról, ItK 2000,
660–668; KONCZ Attila,
Hitvitázó tudomány vagy
tudományos hitvita? Káldi
György és Dengelegi Péter
polémiája, ItK 2000,
669–694; P. VÁSÁRHELYI
Judit, Káldi György:
Oktató intés, ItK 2001,
623–637. Újabban P.
VÁSÁRHELYI Judit,
i. m., 35. jegyzet,
134–198.
MÛFAJOK ÉS MÛVEK
42
51 Lásd. errõl
HELTAI János,
A magyar hermeneutikai
szakirodalom a XVI–XVII.
században.
Elõadás 1995-ben
az OSZK-ban. Kézirat
52 Elsõsorban a fakszimile
kiadás kísérõ
tanulmányaiban:
Noul Testament.
Alba Iulia 1988,
1–103. Ismertetésüket ld.
Tiszatáj 1992: 63–75,
Miskolczy Ambrus
53 Vö. Concordiae inter
evangelicos querendae
consilia... S. l. 1634,
RMK III, 1924 (Johannes
Duraeus húsvéti
kérdéseire
Geleji Katona István
vezetésével adott
válaszok.
tását nemcsak hitforrásnak szánta, hanem egyben apológiának és polémiának is.
Itt kell megjegyezni, hogy a Biblia fordítása és kinyomtatása nemcsak nyelvtudományunk és nyomdászatunk
fejlõdésének volt hajtóereje, hanem a bibliakiadások körül, részben a kiadványok függelékeiben, részben a velük
párhuzamosan megjelenõ mûvekben kialakult egy igen
nagy, részben magyar nyelvû hermeneutikai szakirodalom és tudományos mûnyelv is. Ebben megfogalmazódnak bizonyos bibliakiadási elvek. További fõ kérdései:
a fordítás mikéntje (a sensus grammaticus, illettve sensus
litteralis egymáshoz való viszonya), a fordításra való
jogosultság, a bibliai szöveg és ezen belül az anyanyelvi
fordítás értéke, tekintélye, a tekintély forrásai és garanciái, az értelmezés joga és lehetõségei.51
A román Újtestamentum és Zsoltár is terjedelmes
függelékekkel került ki a sajtó alól. Jelentõségüket a román nyelv és irodalom szempontjából bõségesen méltatta a szakirodalom. Konkrét kiadási körülményeiket is
alaposan feltárták.52 Itt csupán arra az egyházpolitikai
gondolkodásmódra szeretnénk utalni, amelyben a fordítás és kinyomtatás igénye megfogant.
A fejedelmi hatalom és az ortodox román egyház viszonyát a Rákócziak udvari prédikátorai, elsõsorban
Geleji Katona István és Csulai György az irénikus gondolkodás jegyében alakították ki. Az irénikus mozgalom
alapproblémáját, mint közismert, a két nagy protestáns
egyház viszonya képezte. A mozgalmat elindító teológusok végsõ soron arra a kérdésre kerestek választ, mely felekezetek, egyházak tartoznak Krisztus egyetlen, igazi,
láthatatlan egyházába. Anélkül, hogy belemerülnénk
a kérdés és a rá adott válasz részleteibe, elmondható,
hogy az irénikus felfogás szerint a keleti egyház semmiképpen sem volt az Antikrisztus egyháza, mint a római.
A keresztyénség elmaradott állapotú részének tekintették, amely nem jár messze a helyes úttól.53 Az irénikusok
gondolkodását az 1570–80–90-es évek németországi
élményei határozták meg. Ezekben az évtizedekben
Németországban a kálvinizmus eszméi különösebb külsõ
támogatás nélkül is feltartóztathatatlannak tûnõ gyorsasággal terjedtek. Ebbõl adódott az a meggyõzõdés, hogy
a hitbeli igazság viták nélkül, önerejébõl is diadalmaskodik.
AZ EGYHÁZI-VALLÁSI KIADVÁNYOK
A világi hatalomnak senkit se kell, és nem is lehet arra
kényszeríteni, hogy higgye, amit nem akar. Ezért elég, ha
a kegyes, a helyes hiten lévõ (azaz kálvinista) magisztrátus csupán ügyel az egyházi élet tisztaságára, az egyházi
fegyelemre, az iskolák mûködésére, az istentiszteletek
megtartására stb., azaz gondoskodni kell az igazság megismerésének lehetõségérõl, amely azután, mint mondtuk, magától elvégzi a meggyõzés munkáját.54
Ez a teológiai gondolkodás állt Geleji Katonának és
Csulainak a románsággal kapcsolatos egyházpolitikája
mögött. Meg akarták szerezni és meg is szerezték a román
egyház fölötti felügyeletet azáltal, hogy magukhoz ragadták a mitropolita kinevezésének jogát, és bizonyos, az
egyházfegyelemre, a hitoktatásra és iskolák állítására vonatkozó feltételeket írtak elõ számára. A román egyház
belsõ életébe és hitelveibe nem nyúltak bele mélyebben,
de gondoskodtak arról, hogy az igazság megismeréséhez a
románság is hozzájuthasson. Azaz román nyelvre fordíttatták az Újtestamentumot és a zsoltárokat, vagyis a bibliának azokat a részeit, amelyek az üdvösség alapjait
leginkább foglalják magukban.55 Ezekhez társult még
Johann Heinrich Alsted kis katekizmusának, amely a
Heidelbergi Kátén alapult, román kiadása.56 A részleges
román bibliakiadások mögött tehát ilyenféle meggondolások és program állhatott.57
Csakhogy az ortodox erdélyi románság állapota, mentalitása egészen más volt, mint a németországi evangélikusoké. Gelejiék természetes módon ütköztek bele az ortodox klérus ellenállásába, a hívek körében pedig
érthetõ módon maradtak teljesen visszhang nélkül törekvéseik. Ugyanakkor munkájuk nyelvi, kulturális hatása mégis igen jelentõs a románság történetében.
54 HELTAI János,
Alvinczi Péter és
a heidelbergi peregrinusok,
Budapest, 1994, 50–64.
55 Az üdvösség alapjairól,
az úgynevezett
fundamentáliákról
elkeseredett viták folytak
a reformáció
évszázadaiban. Végsõ
konklúziójuk szerint
a Krisztus egyszeri és
elegendõ elégtételébõl
fakadó megváltásban való
hit további hittani
ismeretek nélkül is
elvezethet az üdvösséghez,
ajánlatos azonban
a parancsolatok,
a Miatyánk és
a Hiszekegy ismerete is.
56 RMNy 1958, 2212
57 Az erdélyi románság
reformációja irányába tett
lépéseket a magyar
szakirodalom gyakran
az erdélyi románság
kulturális és nyelvi
felemeléséért végzett
áldozatos missziós
munkaként értékeli.
Román részrõl gyakran
ügyeikbe való erõszakos
beavatkozásnak, kulturális
gyarmatosításnak látják.
Talán közelebb jutunk
az igazsághoz, ha
megpróbáljuk felderíteni
az egykori cselekvõk
valóságos indítékait.
A fentiekbõl világos, hogy Gelejiék nem nemzeti kategóriákban közelítették meg a kérdést, hanem egy
saját igazáról rendíthetetlenül és magabiztosan meggyõzõdött teológiai, ecclesiologiai elgondolás
jegyében. Természetesen, ha a folyamat valóban az õ elképzeléseiknek megfelelõen ment volna végbe,
az erõsítette volna a románságnak az erdélyi feudális társadalomba való integrációját, és az erdélyi
abszolút állam is erõsebben tudta volna hatalmát kiterjeszteni a lakosság román részére. Világosan kell
látni azonban azt is, hogy a nyílt erõszaktól elvi alapokon tartózkodtak, s hogy szándékuk nem
a románság alávetése vagy a magyarság szupremációjának megszerzése volt, hanem az integrálás,
nem nemzeti, nyelvi, etnikai, hanem vallási és talán politikai tekintetben. S ez hitük szerint az igazság
ereje által ment volna végbe
43
MÛFAJOK ÉS MÛVEK
1.2. A perikópák
44
58 BORSA Gedeon,
A legrégibb magyar
perikópás könyvek
illusztrációi, In UÕ,
Könyvtörténeti írások
I, Budapest, 1996,
166–205.
59 RMNy 942,
1096, 1452
60 RMNy 900, 1070,
1491, 1637, 1989
61 RMNy 1591, 1774,
1937, 2222
62 RMNy 1773
63 RMNy 1793, 2080,
2116
64 RMNy 926, 1102,
1151, 1152, 1421, 1918
65 RMNy 1145
66 RMNy 1102
67 RMNy 1104 A,
valószínûleg
nyelvoktatásra
használták.
68 RMNy 1979
69 Klöss: 1096;
Farkas: 1491, 1637,
1989;
Brewer: 1773, 1774, 2222;
Gelbhaar: 1918
Jelentõs mennyiségû bibliaszöveget nemcsak a bibliakiadások tartalmaznak. Jellegzetes és népszerû mûfaj
a perikópa, az egyházi év vasárnapjaira és ünnepnapjaira
szóló evangéliumi és apostoli levélrészleteket tartalmazó
könyvecske. Ebbõl a már a XVI. században is népszerû
mûfajból a vizsgált idõszakban összesen 25 különbözõ kiadást ismerünk. Ebbõl húsz magyar, vagy magyar–latin
nyelvû.58 Elsõsorban az evangélikusok által kedvelt mûfaj. Három evangélikus nyomda is adott ki több-kevesebb rendszerességgel perikópáskönyvet. Bártfán 1630-ig,
mai ismereteink szerint Jakob Klöss háromszor jelentetett meg ilyen munkát.59 A Keresztúrról Csepregre költözõ Manlius–Farkas Imre-féle nyomda öt kiadásából maradt fenn példány vagy megbízható adat,60 Lõcsérõl négy
magyar, illetve latin–magyar61 és egy görög–latin editio62
ismert. A cseh exulánsok trencséni nyomdájában mostani tudásunk szerint három kiadást nyomtattak. Közülük
egy biblikus cseh nyelvû ismert példányból is, feltételezhetõ, hogy a másik kettõt is ezen a nyelven készítették.63
A két katolikus eredetû szöveget, a Telegdi Miklós-féle posztillákban találhatóra alapulót, amelyet különbözõ
alkalmakkor Vásárhelyi Gergely, illetve Kopcsányi
Márton bocsátott közre, és a Káldi Bibliából származót,
egy eset kivételével mindig Bécsben nyomtatták ki, öszszesen hat ízben.64 De az 1617. évi kiadásnak is65 csupán
„A” füzetét szedték Pozsonyban reprezentációs okok
miatt, de ennek törzsrészét is az elõzõ évi bécsi editio66
füzetei képezik.
Református perikópa csupán kettõ akad. Az egyiket
Erasmus latin szövegével Debrecenben nyomtatták
1616-ban feltehetõen iskolai céllal.67 A másikat Károli
Gáspár vizsolyi Bibliájából vett szöveggel Váradon adta ki
1642-ben Szenci Kertész Ábrahám.68
A perikópás könyv nyomtatása biztos üzletnek számított. Klöss, Farkas Imre, Brewer és a bécsi Gregor
Gelbhaar egyaránt jelzi egy vagy több kiadásában is, hogy
saját költségén lát napvilágot a kiadvány.69 De ahol ilyen
egyértelmû adat nem maradt fenn, szinte minden esetben bizonyosnak tûnik, hogy a nyomdász volt egyúttal
a kiadó is. Csupán az 1629. évi bécsi editióról bizonyos,
AZ EGYHÁZI-VALLÁSI KIADVÁNYOK
hogy nem nyomdai vállalkozásként, hanem, Baranyai
Péter gyõri kanonok és pápai estperes költségével adták
közre.70 A többi esetben még akkor is valószínû a nyomdász üzleti részvétele, ha egyik-másik ajánlólevélbõl kitûnik, hogy mecénások is támogatták a kinyomtatást.
Jellemzõje a perikópakiadásoknak, hogy szinte sohasem csupán a puszta bibliai szövegeket tartalmazzák, hanem majdnem mindig kiegészítik ezeket imádságokkal,
ritkábban rövid magyarázatokkal, az olvasmányok summáival vagy elmélkedésekkel. Sõt a katolikus kiadások
némelyikében kontroverz, vagyis hitvitázó teológiai öszszefoglalás is található.
Megállapítható tehát, hogy elsõsorban kétségtelenül
hitforrásként funkcionáltak e könyvecskék, hiszen tartalmazták az üdvösség fundamentumának megismeréséhez legfontosabb szövegeket. Ugyanakkor eszközei
voltak a közösségi vallásgyakorlásnak is. Különösen
Vásárhelyi Gergely katolikus kiadásairól nyilvánvaló,
hogy lelkészi kézikönyvnek szánta õket kiadójuk,
hiszen a bennük található imádságok, elmélkedések és
vitairat elegendõ ismeretet nyújtottak az egyszerûbb
végzettségû papoknak lelki gondozói feladataik megfelelõ ellátásához.
Ha tekintetbe vesszük, hogy e kis alakú, többnyire
8-rét kiadványokból az átlagosnál valószínûleg mindig
nagyobb példányszám jelent meg, abból arra lehet következtetni, hogy a 25 kiadás az akkori fogalmak szerint igen
magas, akár több tízezres példányszámot is takarhat. Sõt,
elõfordulhat, hogy a kiadások egy részérõl nincs is tudomásunk. Ezért feltételezhetõ, hogy egyéni olvasmányul is
szolgáltak e könyvecskék, hiszen a hívek magánájtatossági, sõt bizonyos mértékig szórakozási igényeinek kielégítésére is alkalmasak voltak. A több tízezer példány71 kizárólagos lelkészi használata még akkor sem valószínû,
ha tudjuk, hogy e korszakban még a protestánsoknál is
igen gyakran a perikópák magyarázatai, a postillák jelentették a vasár- és ünnepnapi prédikációkat. Természetesen számos postilláskötet is ismert a vizsgált idõszakból,
amelyekben kivétel nélkül találhatók perikópa szövegek
is. Mivel azonban ezekben a prédikáció határozza meg
a kiadvány jellegét, bemutatásukra a postillákról szóló
alfejezetben kerül sor.
45
70 RMNy 1421
71 Összehasonlításként
elmondhatjuk, hogy
a teljes biblia különbözõ
magyar nyelvû fordításai
körülbelül
6-8 ezer példányt
jelenthettek eddig
az idõpontig, azaz 1655-ig.
MÛFAJOK ÉS MÛVEK
E rész lezárásaként felhívjuk a figyelmet arra, hogy
a perikópaszövegek – beleértve a XVI. századi nyomtatványokban elõfordulókat is – keletkezése, összefüggései
esetleges korábbi (középkori?) kéziratos, vagy szóbeli
fordításokkal még nincs kellõen tisztázva. Nem ismertek
pontosan az egyes perikópasorozatok egymás közötti
kapcsolatai és az a folyamat sem, ahogyan a korábban
használt szövegeket fokozatosan fölváltotta a lassan
mintegy kanonizálódó Károli-fordítás, illetve a katolikusoknál hivatalos rangú Káldi-féle szöveg.
46
1.3. A prédikációs könyvek részleges bibliafordításai
72 Bártfa 1601,
RMNy 873. Sóváriról
Hubert Ildikó adott ki
kismonográfiát:
Sóvári Soós Kristóf
(1566–1620) és mûvei,
Budapest, 2000.
73 Hubert Ildikó
megállapítása.
74 Debrecen, 1603,
RMNy 895
75 GÁL Lajos, i. m.
76 A prédikációk
textusaként használt
bibliacitátumokról ld.
HELTAI János,
A protestáns magyar Biblia
XVII. század eleji könyvtári
kultúránkban,
In Emlékkönyv a Vizsolyi
Biblia megjelenésének
400. évfordulójára,
szerk. BARCZA József,
Budapest,
1990, 171–183.
Jelentõs mennyiségû bibliai szöveg fordul elõ még további mûfajokban. Ezek közül legfontosabbak a bibliamagyarázó prédikációk. Velük természetesen a prédikációk között foglalkozunk majd. Most csupán kettõt
emelünk ki közülük, azokat, amelyek a magyarázott bibliai könyv szövegét hiánytalanul közlik. Sóvári Soós
Kristófnak a tizenkét kis prófétára írott prédikációinak
csak elsõ része jelent meg. Ebben Hóseás, Jóel és Ámos
könyve található meg.72 Sóvári korábban, még a XVI.
században kiadott postilláiban különbözõ eredetû fordításokban idézte az episztolákat, melyek közül csak egyik
a vizsolyi editio.73 Derecskei Ambrusnak a Pál apostol
Rómabeliekhez írt levelérõl szóló prédikációiban,74 szintén a vizsolyitól független, teljes fordítása található meg
az epistolának.
Geleji Katona István kifejezetten bibliamagyarázó
prédikációkat nem írt, de mûveibõl Gál Lajos több száz
lapnyi önállóan fordított bibliai szöveget gyûjtött össze.75
Tudatosítanunk kell tehát, hogy a magyar nyelvû bibliai
szöveg történetében a prédikációk textusaiként közölt
citátumoknak is jelentõs szerepe van.76
1.4. A bibliai citátumgyûjtemények
Az önállóan megjelenõ bibliai citátumgyûjtemények
speciális mûfajnak tekinthetõk. Egyes darabjaikat különbözõ, erkölcsnemesítõ, hitvitázó, tanító stb. szándékkal állították össze. Tekintélyüket növelte, hogy csak és
AZ EGYHÁZI-VALLÁSI KIADVÁNYOK
kizárólag bibliai idézeteket tartalmaztak. 7 ilyen mûvet
ismerünk, közülük öt magyar nyelvû és református környezetben keletkezett.77 A polgári viselkedés normáit
foglalja össze Rheda Pál, debreceni nyomdásznak német
minta után a vizsolyi fordítás felhasználásával készített
munkácskája: Lex politica Dei, azaz mindenféle törvények,
ítéletek és rendtartások, kik fõképpen az külsõ polgári társaságra tartoznak.78 Teljes dogmatikai tanítást nyújt mintegy loci communes formában a Lorántffy Zsuzsanna nevéhez fûzõdõ és ezért híressé vált Mózes és a próféták.79
Kanizsai Pálfi János, németújvári prédikátor, dunántúli
református szuperintendens Batthyány Ferenc özvegyének, Poppel Évának a vigasztalására szánta egyleveles
tábláját: Egymással való beszélgetése az Úr Krisztusnak és
az nyomorult anyaszentegyháznak, melybõl az Úr Krisztus
azoknak, kik az õ nevéért háborúságot szenvednek, mit
kévánjon és azok az õ nyomorúságokban magokat, mint
viseljék könnyen feltalálhatni.80 Kifejezetten hitvitázó célt
szolgált az ismeretlen szerzõjû Szentírásbeli erõsségek,81
amely a pápisták, lutheránusok, Arminius és Arius követõivel folytatott vitákhoz adta meg szövegük közlése nélkül, loci communesek, azaz teológiai közös helyek szerint
csoportosítva a reformátusok által hivatkozható bibliai
helyeket. E gyûjteményt 1655 után Mennyország kinyittatott egyetlenegy szoros kapuja címmel nyomtatták újra,82 de
egyszer már korábban is napvilágot látott az Apafi
Mihály konfirmációi vizsgaanyagát közreadó kötet harmadik fejezeteként.83
Ez is jelzi, hogy bibliai idézetgyûjtemények nemcsak
önállóan, hanem különbözõ célokkal más mûvek részeiként is jelentek meg. Most csak a legfontosabbakat veszszük sorra. Enyedi György: Az ó és új testamentumbeli helyeknek, melyekbõl az Háromságról való tudománt szokták
állatni magyarázatok84 és Milotai Nyilas István erdélyi udvari prédikátor erre adott, szintén magyar nyelvû válasza
a Speculum Trinitatis85 az unitáriusok és reformátusok között vitatott bibliai helyek szövegét adja meg önálló lajstromban. Szenci Molnár Albert mûveiben is található két
kisebb idézetgyûjtemény. Imádságoskönyvének elején
olvasható: Az újtestamentumbéli Szentírásnak helyei
a könyörgésrõl,86 továbbá a Consecratio templi novi egyik
fejezetét az újonnan épített bekecsi templom díszítésére
47
77 A két idegen nyelvû
citatumgyûjtemény –
GRAFF Andreas, Sacer
centenarius, Trencsén
1642, RMNy 1963 és
RATAJ, Vaclav,
Sententiae evangeliorum
dominicalium, Lõcse 1637,
RMNy 1686. Ezeket
tankönyvnek szánták,
ezért a tankönyvek között
foglalkozunk velük.
78 Debrecen, 1610,
RMNy 992 és 993.
Az egyik negyedrét,
a másik tizenkettedrét
kiadás.
79 Gyulafehérvár,
1641, RMNy 1884
80 Pápa cr. 1624,
RMNy 1315
81 Gyulafehérvár, 1647,
RMNy 2172
82 Várad, 1656,
RMK I, 915
83 Gyulafehérvár, 1645,
RMNy 2102(3)
84 Kolozsvár,
1619 és 1620,
RMNy 1187 és 1222
85 Debrecen, 1622,
RMNy 1262
86 Heidelberg, 1621,
RMNy 1238
MÛFAJOK ÉS MÛVEK
48
87 Kassa, 1625,
RMNy 1334(19)
88 Praeconium
evangelicum I–II,
Gyulafehérvár, 1638 és
1640, RMNy 1720 és
1825; Titkok titka,
Gyulafehérvár, 1645,
RMNy 2103(1);
Váltság titka I–III, Várad,
1645, 1647 és 1649,
RMNy 2124, 2197, 2298
89 Lásd Christianus
lactens, Gyulafehérvár,
1637, RMNy 1674 és
Csecsemõ keresztyén,
Gyulafehérvár, 1638,
RMNy 1721
90 Lásd errõl
BITSKEY István,
Bellarmino-Rezeption und
Antibellarminismus
in Ungarn 1590–1625,
In Religion und Religiosität
im Zeitalter des Barock,
Bd. II, hrsg.
Dieter BREUER,
Wiesbaden 1995,
809–816.
91 Gyulafehérvár, 1640,
RMNy 1827
92 vö. RMNy 1877
93 Gyulafehérvár, 1641
RMNy 1879 és
Gyulafehérvár, 1651
RMNy 2366.
Ismételt kiadásaik
Gyulafehérvár, 1653,
RMNy 2464 és Leiden,
1654, RMNy 2527
különféle helyeken kifüggesztett bibliai idézetek szövege
képezi.87 Nem kevésbé fontosak Geleji Katona István valamennyi nagyterjedelmû teológiai mûvében megtalálható mutatók, amelyek nem egyszer az idézett és megmagyarázott bibliai locusok szövegét is közlik88
Az erdélyi fejedelmi udvarban, illetve az azt körülvevõ szellemi környezetben, az udvari iskolában és az akadémián, úgy tûnik, egyébként is kitüntetett szerepe volt
a citátumgyûjteményeknek. Keresztúri Bíró Pál az udvari iskola akkori vezetõje már a két fejedelem fiú, az ifjabb
György és Zsigmond konfirmációi vizsgájára is összeállított egy jobbára szentírási idézetekbõl álló, katolikusellenes vitairatot, amely az ebbõl az alkalomból kiadott díszkötetekben latinul és magyarul is megjelent: Quaestiones
controversae in religionis negotio. Maximam partem
oppositae Bellarmino, retenta ipsius fere methodum, illetve
A vallás dolgában vetélkedõ kérdések. Nagyobb részre
Bellarminus ellen, majd éppen a maga írásának rendi
szerint.89 Keresztúri mûve beleillik az európai egyetemek
Bellarmin-ellenes kurzusainak sorába.90 A Rákóczi Zsigmond iskolai vizsgáján tartott elõadás a Pallas Dacica91
szövegében pedig egy csaknem ezer bibliai citatumból álló rész a keresztyén ember teljes antropológiai képét rajzolja meg. E tematikus gyûjtemény valószínûleg az egész
kötetet összeállító Johann Heinrich Bisterfeld munkája.
Bisterfeld munkássága különben is jól példázza, hogy
Gyulafehérvár ebben az idõben a bibliai tudományosság
egyik központja volt. Alsted monumentális teológiai öszszefoglalójának a Prodromus religionis triumphantisnak
1635-re már elkészült kézirata többek között azért várt
egészen 1641-ig a kinyomtatásra, mert nem akadt alkalmas személy a szentírási mutatók összeállítására. A feladattal végül is csak Bisterfeld volt képes megbírkózni.92
Az õ bibliai tudományokban való elmélyültségének a bizonyítéka az a két latin nyelvû teológiai disputáció is,
amelyekben a református szentírásmagyarázat alapjait
foglalta össze: Disputatio theologica de divina Scripturae
Sacrae eminentia és Beata Beatae Virginis ars, seu regia
genuina Scripturae Sacrae sensus omnigenique usus
inveniendi via.93 Mindebben semmi meglepõ nincs, hiszen
Alsted és Bisterfeld Herbornból, a német kálvinista
bibliai tudományosság egyik fellegvárából érkezett
AZ EGYHÁZI-VALLÁSI KIADVÁNYOK
Gyulafehérvárra.94 Ez irányú munkásságuk itteni továbbvitele és magyar nyelvû mûvekben való feloldódása
azonban még nem eléggé ismert.
1.5. A bibliai históriák
Két olyan verses mûfaj is van, amely közvetlenül a Biblia
szövegébõl merít. A verses zsoltárparafrázisokat azonban
az énekeskönyvek keretében tárgyaljuk majd. XVI. századi hagyományaik miatt viszont nem választhatók el a bibliakiadások tárgyalásától a bibliai históriák. Ezekbõl mindössze 15 jelent meg 1601 és 1655 között. Ebbõl 13 magyar
nyelvû, de ez csak 11 mûvet takar, mivel kettõbõl két
kiadás is ismeretes. 9 ószövetségi, a további kettõ és
a két latin nyelvû pedig újszövetségi témájú.95
Az ószövetségi tárgyúak közül Decsi Gáspár: Dávid és
Uriása,96 Sztárai Ákhábja,97 Illyefalvi: Jephtája,98 Batizi
Zsuzsannája99 és a Bölcs Salamon királynak két versengõ
asszonyi állatok között való ítélete100 XVI. századi mûvek
újabb kiadásai. Ugyancsak a XVI. században keletkezett,
de korábbi nyomtatványból nem ismert Bornemisza
Miklós: Szent Eleazar ... mártyromságáról101 címû históriája. Szigorúan véve még mindig XVI. századi eredetûnek
számít Munkácsi János: Tóbiás élete,102 amely feltehetõen
éppen 1600-ban íródott. Az egyetlen XVII. századinak
tekinthetõ szöveg már csak fele részben ószövetségi témájú: Dobozi Veres Mihály: História az ó Ádámnak elesésérõl, és az új Ádámnak az Krisztusnak érette való
szenvedésérõl.103 A másik két újszövetségi história a már
említett Szentmártoni Bodó János: Az tékozló fiúnak históriája és Rákosi András: Szép história egy phariseusnak és
egy publicanusnak imádságokról, unitárius szerzõk tolla
alól került ki,104 csakúgy, mint Kolosi Török István:
Az szent János evangélista ... históriája, miképpen Ephésus
városában ... Diána templomából ûzött ki egy ördögöt,105
amely valójában már nem is bibliai história, hanem
Johann Reuchlin Liber de verbo mirifico címû mûvén alapul.
A mûfaj XVI. századi gazdagságához viszonyítva106
egyértelmû, hogy a históriás éneknek ez a típusa az
105 Kolozsvár, 1635, RMNy 1617
106 38 önállóan nyomtatott bibliai históriát ismer az RMNy elsõ kötete.
94 Ld. errõl Gerhard
MENK, Die hohe Schule
Herborn in ihrer Frühzeit
(1584–1660), Wiesbaden,
1981.
95 Ószövetségiek:
RMNy 927, 950, 953,
1126, 1175, 1178, 1212,
1414, 1587, 2584;
Újszövetségiek: 1647,
1726, 2215. Két kiadás
ismert Illyefalvi Jeftéjébõl
1212 és 2584, valamint
Szentmártoni Bodó
Tékozló fiújából 1647 és
2215. A két latin nyelvû
história: TAGANIUS,
Adam: Elegia de lapsu
primorum parentum
tristissimo, nec non de
semine promisso et natali...
Iesu Christi, Bartphae
1617, RMNy 1126 és
REIS, Friedrich Passio
Domini et... Salvatoris ...
Jesu Christi, Lõcse, 1618,
RMNy 1165
96 Debrecen, cc. 1607,
RMNy 953
97 Debrecen, 1619,
RMNy 1178
98 Kassa, 1620,
RMNy 1212 és Lõcse, cc.
1655, 2584
99 Lõcse, 1628,
RMNy 1414
100 Debrecen, 1619,
RMNy 1175
101 Debrecen, 1605,
RMNy 927
102 Bártfa, cc. 1607,
RMNy 950
103 Kolozsvár, 1634,
RMNy 1587
104 Kolozsvár, 1636 és
1638, RMNy 1647 és
2215, valamint Kolozsvár,
1638, RMNy 1726
49
MÛFAJOK ÉS MÛVEK
50
irodalmi ízlés változásával a teljes magyar nyelvû bibliakiadások után aktualitását vesztette. Fõ funkciójává
a szórakoztatás és erkölcsi oktatás vált. És még, ha feltételezhetõ is, hogy számos XVII. századi kiadásnak híre
sem maradt, az adatok mégis azt tükrözik, hogy olvasmányként sem õrizte meg népszerûségét, hiszen nyelvileg és irodalmilag is elavult.
2. A vallás közösségi és magános
gyakorlatát szolgáló mûfajok
Szemlénk során az tûnik logikusabbnak, és a vizsgált
anyagból is az következik természetesebben, ha a hitterjesztést, a hittételek kialakulását és védelmét szolgáló
kiadványok elõtt tárgyaljuk a közösségi hitéletet segítõ
írásokat. Egyrészt mivel korszakunk már túlesik a tanítások kiformálódásának idõszakán, másrészt mivel a tanítások maguk is a hit újféle megélésében, az újfajta vallásgyakorlásban formálódtak ki, harmadrészt mivel az
idetartozó mûfajok közül némelyik még igen szoros, közvetlen kapcsolatban áll a Bibliával. A mûfajcsoportnak
egyébként természetesen igen komoly szerepe volt a hitterjesztésben és hitoktatásban, egy részét pedig az alkalmiság határozta meg.
2.1. A prédikációk
Mint mondtuk, a reformáció állította a közösségi vallásgyakorlás fõ színterének számító templomi istentisztelet középpontjába az igehirdetést. Ezért elõször a prédikációk csoportjával foglalkozunk.
A prédikációkat a bibliai ige használatának módja szerint négy csoportra lehet osztani. 1. A perikópákat magyarázó postillákra. Ezeknek alcsoportját képezik a nem
a teljes egyházi évre, hanem egy-egy ünnepkörre készített prédikációk. 2. A lectio continuán, a folyamatos olvasáson alapuló bibliamagyarázó prédikációkra, amelyek
egy-egy bibliai könyv teljes szövegét explikálják az elsõ
verstõl az utolsóig. Ezek alváltozata nem teljes könyvvel,
hanem csupán egy vagy több caputra, fejezetre terjedõ,
AZ EGYHÁZI-VALLÁSI KIADVÁNYOK
51
hosszabb bibliai részlettel foglalkozik. 3. A szabad textusválasztásból már nagyobb részben alkalmi beszédek
indulnak ki, közülük a legnagyobb tömeget a gyászbeszédek képezik. 4. Az egyes hittételekrõl, teológiai
kérdésekrõl szóló prédikációk is igen gyakran használnak
bibliai textust, vagy legalább citátumokat, de ezekben
a szónok célja nem a textus értelmezése, hanem egy vagy
több hittétel kifejtése vagy megerõsítése. E csoport
másik változatában, a katekizmusi anyagot (Apostoli
Hitvallás, Miatyánk, parancsolatok, szentségek) traktáló prédikációkban sem a bibliai, hanem a teológiai mondanivaló a domináns.
2.1.1. A postillák
A postillákat a fennmaradt szórványos adatok szerint
többféle funkcióban is használták. Elsõsorban a prédikálás
megfelelõ színvonalát akarták biztosítani velük. Pázmány
Péter, Geleji Katona István, Alvinczi Péter postilláinak
elõszava vagy címlapja utal is arra, hogy munkájukat az alacsonyabb képzettségû lelkészek segédeszközének is szánták. A bennük található beszédeket szükség esetén akár fel
is lehetett olvasni, ezért található a legtöbb postillában egyegy vasárnapra több prédikáció is. Erre terjedelmük is éppen alkalmassá tette õket. Alvinczi meg is jegyzi, ügyelt arra, hogy beszédei ne nyúljanak 40-45 percnél hosszabbra,
nehogy a hallgatókat eluntassák. Geleji Katona mondása
szerint pedig Hosszú pecsenye, avagy vendégség és a rövid prédikáció jó. De beszédmintákul is használhatták ezeket az
igen gyakran reprezentatív kötetekben található prédikációkat, vagy egyszerûen csak nyersanyagot adtak az igehirdetésre való felkészüléshez. Nyilván ezért csatoltak hozzájuk különösen nagy gonddal összeállított mutatókat. Bárczi
Ildikó mutatta be plasztikusan, hogyan lehetett a nagy
rendszerezõ teológiai munkák mutatói segítségével
prédikációkat kompilálni a késõ középkorban.107 A technika nyilván nem sokat változott a XVII. században sem,
sõt a protestáns gyakorlatba is utat találhatott magának,
erre vallanak többek között például Geleji Katona
István latin nyelvû beszédeinek impozáns mutatói. Azaz
a postillákat teológiai összefoglalás gyanánt is lehetett
használni.
107 BÁRCZI Ildikó,
Ars compilandi,
In Toposzok és
exemplumok régi
irodalmunkban, szerk.
BITSKEY István és
TAMÁS Attila,
Debrecen, 1994,
99–116 (Studia Litteraria,
XXXII).
MÛFAJOK ÉS MÛVEK
52
108 Az egyetlen kivétel
Geleji, aki még tíz évig élt
postilláinak megjelenése
után, és még más jelentõs
mûveket is alkotott.
Ám az ötvenedik életév
környéke, mikor beszédeit
megjelentette, átlagos
esetben már igen közel
állt a földi pályafutás
végéhez.
109 NEMESKÜRTY István,
Bornemisza Péter és kora,
Budapest, 1999,
különösen 222–223.
Sztárai postilláiról saját
maga adott hírt, SZTÁRAI
Mihály, História Perényi
Ferenc kiszabadulásáról,
kiad. TÉGLÁSY Imre,
Budapest, 1985, 30.
Nemcsak hivatalos, templomi alkalmakon kerülhetett sor a postillák felolvasására. Útonjárás idején, tábori
körülmények között gyakran ezzel helyettesítették az
istentiszteletet, fõként ha lelkész sem volt jelen. Sõt bizonnyal házi istentiszteleteken is sokszor postillát olvastak prédikáció gyanánt.
A Monok István és munkatársai által kiadott könyvjegyzékekbõl az is világos, hogy nemcsak a közösségi
vallásgyakorlásban jutott szerephez ez a mûfaj. A biblia
mellett, a polgári, kisnemesi tékákban legtöbbször elõforduló mû a postilla, azaz egyéni olvasmányként is használták õket. Retorikai eszközeik, a bennük bõségesen
alkalmazott példázatok, világosságra, közérthetõségre
törekvõ stílusuk predesztinálták is erre a szerepre ezt
a prédikációtípust. Kétségtelen, hogy a hit megélésén,
a vallási tanítások hatásos terjesztésén kívül a kor ízlésvilágában a szórakoztatás is funkcióik közé tartozott.
Szenci Molnár Albert a Postilla Scultetica elõszavában ki
is mondja, hogy mûvét egyéni olvasmánynak is szánja.
E sokféle funkcióból következik, hogy kiemelkedõ fontosságú e mûfaj a korszakban. Az egyházi-vallási élet
gyakorlásához a Biblián kívül énekeskönyvre, postillára és
agendára volt elsõsorban szükség. Megfigyelhetõ például
a kálvinista egyházkerületek életében, hogy ezek elérhetõségérõl igen nagy figyelemmel gondoskodtak az egyházi
vezetõk. Sõt, mintha felfedhetõ lenne egy olyan szándék,
hogy minden egyházkerület lehetõleg saját postilláskötettel rendelkezzék. Még sokkal egyértelmûbb, hogy
a magukat vezetõ szerepben érzõ, legképzettebb prédikátoroknak szinte becsvágyuk lett a postilla-írás, amely egyszerre tekinthetõ lelkészi, teológusi és írói feladatnak. Jellemzõ,
hogy a megjelent kötetek mind az életpálya lezárása körül
születtek, tehát tapasztalat, idõ, tekintély, nyugalom és
kapcsolatok kellettek megalkotásukhoz.108
Mellõzzük most azt a rivalizálást, amely a XVI. században a postillaírásban Telegdi Miklós, Kulcsár György,
Bornemisza Péter és Beythe István között kialakult, és
amelyrõl Nemeskürty István írt. Ne felejtsük el persze azt
se, hogy a fennmaradt adatok szerint Sztárai Mihály is írt
postillákat, s ha ez igaz, õ is részt vett a „versenyben”.
Nézzük most inkább a vizsgált idõszakból fennmaradt
gyûjteményeket.109
AZ EGYHÁZI-VALLÁSI KIADVÁNYOK
Katolikus postilla három ismeretes korszakunkból.
Idõben elõször Káldi Györgyé jelent meg két kötetben
Pozsonyban 1631-ben110 a jezsuita rend facultásával, azaz
engedélyével, az egyik Eszterházy Miklósnak, a másik kötet Pázmány Péternek szóló ajánlással. 1636-ban ugyancsak Pozsonyban nyomtatták ki Pázmány prédikációit
mint az érsek prédikátori, papi pályáját lezáró mûvet.111
Telegdi János, kalocsai érsek pedig 1638-ban Bécsben
három kötetben saját költségen adta közre nagybátyjának, Telegdi Miklósnak még a XVI. században írt
beszédeit.112 A szerzõk és pártfogók névsora egyaránt bizonyítja, hogy a teljes egyházi év anyagát magában foglaló postilláskötet mindig reprezentációs kiadvány. Sõt,
mintha a katolikusoknál is megfigyelhetõ lenne megjelentetésükben bizonyos vetélkedés a két egyházmegye,
az esztergomi és a kalocsai között.
A XVII. század derekáig a protestáns egyházakban is
népszerûek maradtak a postillák. Szenci Molnár Albert
a heidelbergi udvari prédikátor Abraham Scultetus
prédikációit fordította magyar nyelvre, amelyeket
Hieronymus Galler oppenheimi nyomdász 1617-ben
a „maga költségével” adott ki.113 Az ajánlás Szegedi
Gáspárnak és más nagyszombati polgároknak szól, azaz
Galler feltehetõen csak a közvetlen nyomtatási költségeket viselte. Az ajánlásban megszólított személyek lakóhelye és Szenci életútja is mutatja, hogy ez a munka
a Felsõ-Duna-melléki egyházkerülethez köthetõ.114
Alvinczi Péter 1633-ban és 1634-ben Kassán nyomtattatta ki mintegy harmincéves prédikátori pályáját
lezáró postilláit.115 A költségeket minden bizonnyal az
ajánlás címzettje, Alvinczi utolsó éveinek patrónája,
Thelegdi Anna, Nyáry István felesége viselte. Alvinczi
gyûjteményébõl már korábban is megjelent két rövidebb
részlet: Egy rövid úti prédikáció vízkereszt után harmadik
dominikából,116 és Quadragesima vasárnapra tartozó szent
evangéliumnak magyarázatja hét prédikáció szerint.117
A kassai pap munkája a Tiszán inneni egyházkerületben
számíthatott elsõsorban érdeklõdésre, de olvasottsága
szélesebb körben is kimutatható.
1638-ban és 1640-ben I. Rákóczi György fejedelem
költségén 800 példányban Gyulafehérvárott jelentek
meg Geleji Katona Istvánnak a mûfaj magyarországi
110 RMNy 1509 és
1510. Káldi postilláiról
e fejezet elkészülte után
jelent meg: GÁBOR Csilla,
Káldi György prédikációi,
Debrecen, 2001.
111 RMNy 1659
112 RMNy 1714,
1715, 1716
113 RMNy 1144
114 Vö. HELTAI János,
Egy mûvelõdéspártoló
polgári kör a XVII. század
elején, MKsz 1982,
113–126.
115 RMNy 1566 és 1583
116 Kassa, 1632,
RMNy 1535
117 Kassa, 1632,
RMNy 1536
53
MÛFAJOK ÉS MÛVEK
54
118 RMNy 1720 és 1825
119 RMNy 482 és
1882A
120 RMNy 967
121 RMNy 1380 és 1404
történetében kivételesnek számító latin nyelvû postillái.118 Az impozáns méretû kötetek közül az elsõt Rákóczinak, a másodikat a magyarországi és erdélyi prédikátoroknak ajánlotta Geleji. Az utóbbiban az ajánlás után
egy nagyobb terjedelmû üdvözlõvers-gyûjtemény olvasható, amelynek szerzõi a legrangosabb, többnyire esperesi tisztet viselõ erdélyi prédikátorok. Kétségtelen, hogy a
vallási célokon túl ez a kiadvány jól szolgálta az erdélyi
fejedelem és az erdélyi református egyház egymást kölcsönösen erõsítõ reprezentációját.
I. Rákóczi György a románság számára is gondoskodott nyomtatott postillákról, kérdéses, hogy ez illeszkedett-e azokhoz az egyházpolitikai megfontolásokhoz,
amelyeket a részleges román bibliafordítások ismertetésénél már kifejtettünk. 1641-ben nyomták újra
Gyulafehérvárott cirill betûkkel Coresi diakónus 1581-ben
Brassóban kiadott, a vasárnapi evangéliumokat magyarázó ortodox prédikációit.119
Az evangélikus lelkészek közül a vizsgált idõszakban
elõször Mihálykó János, az eperjesi magyarok prédikátora próbálkozott postillakiadással. Ám Simon Pauli, rostocki szuperintendens mûvébõl készült fordításának
csak az elsõ kötetét tudta megjelentetni Thurzó Zsuzsanna, Forgách Zsigmond feleségének költségén Bártfán
1608-ban120
Ugyancsak anyagi gondokkal küszködve sikerült
kinyomtattatnia 1627-ben és 1628-ban Csepregen
Zvonarics Istvánnak, Zvonarics Györgynek és Lethenyei
István, csepregi prédikátornak rokonuk, Zvonarics
Mihály, néhai dunántúli szuperintendens postilláit.121
Küzdelmük bizonysága, hogy milyen fontos volt az egyházkerület számára a magyar nyelvû postilla közreadása.
Az elsõ kötet költségeit magukra vállalták a pártfogók,
elsõsorban a környék legnagyobb birtokosa, Nádasdy Pál
és felesége, Révay Judit, valamint Thurzó György nádor
özvegye, Czobor Erzsébet, Révay Péter koronaõr özvegye, Forgách Mária, Batthyány Ferenc dunántúli fõkapitány özvegye, Poppel Éva, továbbá néhány kisebb birtokos: Szécsi Mihály, Bácsmegyei János, Könczöl István,
Takács Miklós és Kis Tamás. A névsorból kitûnik, hogy
Zvonaricsék az evangélikusok szinte valamennyi tekintélyesebb pártfogóját megmozdították céljuk érdekében.
AZ EGYHÁZI-VALLÁSI KIADVÁNYOK
Eredetileg úgy tervezték, hogy a második kötet költségeit már az elsõ eladásából befolyt összegbõl fedezik majd.
Egy év alatt azonban még nem sikerült összegyûjteni a
szükséges summát, ezért ismét pártfogóikra szorultak, sõt
saját maguknak is hozzá kellett járulniuk a nyomtatási
költségekhez.
Madarász Márton eperjesi magyar lelkész már több
sikerrel járt hasonló terve valóra váltásában. A királyi
országrész keleti felében élõ evangélikusok számára fordította magyar nyelvre Balthasar Meisnernek, a Magyarországgal szoros kapcsolatokat tartó wittenbergi teológusnak a postilláit, amelyek elmélkedéseket is tartalmaztak.
A munka két kötetben jelent meg Lõcsén 1635-ben és
1638-ban122, mindkettõ Prépostváry Zsigmond királyi tanácsosnak szóló ajánlással. Az elsõ kötet piaci sikere
azonban kétségtelen, hiszen a második kötet impresszumában már ott olvasható a typis et sumptibus Laurentii
Breweri megjegyzés, vagyis a nyomdász nyilván tapasztalva a munka népszerûségét és eladhatóságát, a második
kötetnél már maga is „beszállt” az üzletbe. Érdekes adalék ez a magyarországi könyvkereskedés történetéhez is.
Zvonaricsék példájából úgy tûnik, hogy egy év még kevés
volt egy jól eladható kiadvány megtérüléséhez, három év
alatt azonban ez már elérhetõ volt.
Hosszasabban idõztünk a postillák mûfajnál. Ám az
idetartozó nyomtatványok reprezentatív volta és a kiemelkedõ szerzõk sora – hiszen még a köztudatban kevéssé ismert Mihálykó, Zvonarics Mihály és Madarász is
a magyar nyelvû evangélikusok kiemelkedõ vezetõ személyiségei – feltétlenül indokolta az alaposabb összefoglalást. Még így sem volt azonban lehetséges, ahogy
a bibliai mûfajoknál sem, minden problémára kitérni,
megmaradtunk a jelen tanulmány kiadási, kiadványi
szempontjainál. De itt is felhívjuk rá a figyelmet, hogy
a postillák ajánlásai, a pre- és postlimináriák egyes darabjai sokszor szinte önálló vitairatok, teológiai értekezések,
szövegük pedig kimeríthetetlen irodalmi és mûvelõdéstörténeti tárház. Kutatásuk egyik legnagyobb kihívás
a régi irodalommal foglalkozók számára, annál is inkább,
mert amint a fenti szemlébõl is nyilvánvaló, szépirodalmi, olvasmányi jellegük is egyre erõsebbé vált az idõk
folyamán.
55
122 RMNy 1629 és 1894
MÛFAJOK ÉS MÛVEK
2.1.2. Az ünnepi prédikációk
56
123 RMNy 2124, 2197,
2298
124 RMNy 1083, 1299,
1992
125 RMNy 2625
Míg a postillák a teljes egyházi év valamennyi alkalmára tartalmaznak beszédeket, a protestáns prédikációskötetek egy része csak néhány fontos ünnephez kötõdik. Mindösszesen tíz ilyen akad. Kiemelkedik közülük Geleji
Katona Istvánnak az 1640-es évek derekán három kötetben közreadott Váltság titka címû gyûjteménye,123 amely az
„esztendõt-szakai hét jeles ünnepekre”: adventre, karácsonyra, vízkeresztre, a nagyhétre, húsvétra, áldozócsütörtökre és pünkösdre készült. Pázmány Kalauza mellett ez
a második olyan XVII. századi munka, amely eredetileg is
magyar nyelven megfogalmazott rendszeres teológiai tanítást nyújt a krisztológia teljes kifejtésével a megváltás teológiájának középpontba állításával. A tárgyválasztást egyrészt Katona meghatározó gyermekkori élménye inspirálta.
Hétéves korában ugyanis török fogságba esett, ahonnét
édesanyja nehezen összegyûjtött summával váltotta ki,
és mentette meg a janicsársorstól. A tárgyválasztás második oka az antitrinitarizmussal folytatott harc. A gyulafehérvári akadémiának és nyomdának a kiadványokban
kirajzolódó szellemi arca ugyanis azt tükrözi, hogy az unitáriusok Erdélyben sokkal „veszedelmesebb” ellenfelet jelentettek a reformátusok számára, sokkal erõsebbek voltak annál, mint a köztudat eddig számon tartotta. Geleji e
három reprezentatív kötetének teológiai, nyelvi, irodalom- és mûvelõdéstörténeti jelentõségével a kutatás még
alig foglalkozott, pedig tartalmánál, színvonalánál, terjedelménél, és valószínûleg hatásánál fogva is XVII. századi
szellemi életünk egyik csúcsteljesítményét jelenti.
A többi ünnepi idõszakra készült prédikációskötetbõl
még Kecskeméti C. János munkája református: Három fõ
és nevezetes ünnepekre való prédikációk, úgymint karácsonyra, húsvétra és pünkösdre. Ez három kiadást is megért: Debrecen 1615, 1621 és 1643.124
Az egyetlen ilyen katolikus nyomtatvány ma példányból
nem ismeretes. 1655 körül láttak napvilágot Sennyei
István szûz Mária ünnepeire írt prédikációi, De festivitatibus
et vita beatae Mariae Virginis,125 amelyek latin címük ellenére feltehetõen magyar nyelvû beszédeket tartalmaztak.
A teljes egyházi évre vonatkozó postillák között alig
voltak latin, és nem volt német vagy cseh nyelvû nyom-
AZ EGYHÁZI-VALLÁSI KIADVÁNYOK
tatvány. Ez is illusztrálja a bevezetõben mondottakat,
tudniillik, hogy a német és más idegennyelvû polgárság
alapvetõ könyvigényét külföldrõl elégítette ki. A három
evangélikus, ünnepi prédikációkat tartalmazó kiadvány
közül azonban egy német nyelvû, kettõ pedig latin.
Georgius Fabricius: Festa festorumja (Kassa 1611)126
Kassa elöljáróinak szóló ajánlással a három nagy ünnepre
íródott. Joannes Kircher, báni rektor Homilia de passione
Christi (Trencsén 1637)127 címû mûvét és Joannes
(Secundus) Serpilius késmárki lelkész Miraculum
Helisaei (Lõcse 1642)128 címû húsvéti prédikációit pedig
Illésházy Gáspárnak, illetve Wilhelm Tory, krakkói kereskedõnek ajánlották. Az utóbb említett munka német
nyelvû.
57
126 RMNy 1015
127 RMNy 1704
128 RMNy 1945
2.1.3. A lectio continuán alapuló prédikációk
Az egyházi beszédek második alaptípusa a lectio
continuán alapuló bibliamagyarázó prédikáció. Az ide
sorolható kiadványok olykor egy-egy teljes szentírási
könyvet magyaráznak, máskor csupán egy-egy könyv egy
vagy több kiragadott fejezetét. Anyagunkból összesen 13
tétel tartozik ebbe a csoportba.129 Ez tizenkét mûvet jelent, mivel Keresztúri Bíró Pál: Lelki legeltetése néhány
éven belül kétszer is megjelent.130
Tipikusan református és a hazai anyagban tipikusan
magyar nyelvû mûfaj. Ugyanis minden ide tartozó nyomtatvány a református egyházhoz köthetõ, és csupán
Johann Frosch: Der CI. Psalm Davidis... von seiner
Regierung (Gyulafehérvár 1630)131 címû munkája német,
valamint Jiøí Veselský-Laetus: Pauli apostoli peregrinatiója
(Várad 1650)132 latin nyelvû, a többi magyarul íródott.
Két olyan mûvet, amelyek jelentõs mennyiségû bibliai szöveget is tartalmaznak, már korábban említettünk
közülük: Sóvári Soós Kristóf: Az szent prófétáknak, kik
szám szerint tizenketten vannak ... magyarázatinak elsõ
része, Oseas, Joel, Amos (Bártfa 1601),133 és Derecskei
Ambrus: Az szent Pál apostol levele, melyet írt a Róma
beli keresztyéneknek. Magyar prédikációkra rendeltetett
(Debrecen 1602).134 Ezeknek a tanítás általános igényén
kívüli aktuális kiadási célját jelenleg nem ismerjük.
Pedig egyébként jellemzõje a mûfajnak, hogy a bibliai
129 RMNy 873, 895,
1216, 1236, 1237,
1258, 1469, 1605,
1915, 2127, 2300,
2357, 2404
130 Várad, 1645 és 1649,
RMNy 2127 és 2300
131 RMNy 1469
132 RMNy 2357
133 RMNy 873
134 RMNy 895
MÛFAJOK ÉS MÛVEK
58
135 RMNy 1236
136 RMNy 1216
137 RMNy 1469
138 Vö. SINGER, Bruno
Die Fürstenspiegel
in Deutschland im Zeitalter
des Humanismus und
der Reformation,
München, 1981.
139 RMNy 1237
szöveg értelmezése valamilyen közösségi vagy egyéni élmény, történelmi, társadalmi vagy individuális életesemény, filozófiai-teológiai gondolat keretében történik
meg. Azaz az exegézisbõl eredõ teológiai, etikai mondanivaló egyfajta „külsõ” gondolat- és élményvilágba ágyazódik, azaz a prédikáció „alkalmi jellege”, idõhöz, eseményhez kötöttsége komoly hatást gyakorol a teológiai
tartalomra is, a prédikátor az interpretált szövegnek nem
egyszerûen üzenetét, hanem aktuális, a saját léthelyzetre, mûveltségre, gondolkodásra vonatkoztatott üzenetét
keresi.
A folyamatos olvasás gyakorlata alapvetõen alakítja
át prédikációskötetek szerkesztési elveit. Míg a postillák
szerkezetét az egyházi év ciklikusan ismétlõdõ alkalmai,
idõszakai a körkörösen folyó idõszemléletnek megfelelõen alakították ki, a lectio continua kilép a ciklikus idõszámításból, az idõbõl kiszakított külön alkalmat vagy
gondolatkört keres rendezõi elvéül, s a szöveget ennek
megfelelõen lineáris rendben elemzi.
A reformációnak a négy világbirodalomról szóló
történetteológiáját fejti ki Kecskeméti Alexis János:
Az Dániel próféta könyvének... magyarázatjában (Debrecen
1621).135 Milotai Nyilas István: Sz. Dávidnak huszadik
zsoltárának rövid prédikációk szerint való magyarázatja
(Kassa 1620)136 pedig valójában királytükör. A kálvini
kettõs szerzõdéselméletet népszerûsítõ formában vázolja
fel. Az isteni elhívásból és Isten akarata szerint uralkodó
Bethlen Gábor és az Isten akarata szerint élõ, s fejedelméért szüntelenül imádkozó magyar keresztyénség képének megfestéséhez Bethlen Gábor 1619. évi, elsõ magyarországi kitámadásának támogatása adott aktualitást.
Ugyancsak királytükör Johann Frosch említett, német
nyelvû, 1630. március elsején Brandenburgi Katalinnak
ajánlott, a 101. zsoltárt magyarázó munkája.137 Ezt a zsoltárt tekintette a reformáció Dávid királytükrének,
amelyben leírja a helyesen berendezett királyi udvart, és
a helyes kormányzás módszereit.138 Sajnos Frosch prédikációiból ma nem ismert példány, pedig rendkívül érdekes szellemi dokumentuma lenne a fejedelemnõ rövid
uralkodásának.
Margitai Péter: Jónás könyvének magyarázata
(Debrecen 1621),139 amelyet Csomaközi Andrásnak,
AZ EGYHÁZI-VALLÁSI KIADVÁNYOK
Bethlen Gábor váradi vicekapitányának ajánlott 1620.
augusztus 1-jén, éppúgy az 1619–1620. évek élményvilágából táplálkozik, mint Kecskeméti Alexis és Milotai
már tárgyalt munkái. Nemzeti, közösségi bûnbánatra hív
föl. Bethlen nem sokkal kitámadása elõtt általános bûnbánatot rendelt el Erdélyben. Az 1618-ban megindult
európai politikai mozgalomhoz, és a harmincéves háború
elsõ szakaszához ugyanis hatalmas protestáns várakozás
fûzõdött. A pápaság végleges bukását, új, mindenre kiterjedõ reformációt vártak tõle. A reformáció új elõretöréséhez és teljes gyõzelméhez pedig elsõ lépés a bûnbánat. Olyan spirituális kísérõje ez a gondolat Bethlen
mozgalmának, amelynek értelmezése megkerülhetetlen
feladat lesz a jövõben. Kecskeméti C. János: Sámuel próféta második könyvének huszonnegyedik részének... magyarázatja, melyben Dávid választja az döghalált inkább, hogy
nem mint ellenség kezében esnék (Bártfa 1622)140 már a felfokozott hangulat leszálló ágában intéz vigasztalást bibliai párhuzamokban a „sok nyomorúsággal szorongatott
magyarsághoz.”
Tyukodi Márton és Jiøí Veselský-Laetus prédikációi
esetében a magyarázatra kiszemelt könyv kiválasztását
egyéni élethelyzet diktálta. Tyukodi azért választotta
tárgyául a Genezis 37–47, József életútját tárgyaló fejezeteit, mivel, mint elõszavában írja: ... valami pontocskáját
én is érzettem ... a József számkivetésének és szomorúságának, midõn ... 1637. esztendõben Herpályban házamnál 11
hónapig és 2 hétig a szent munka és szolgálat nélkül
nyomorgottam.141 A cseh Veselský-Laetus pedig, mint hányatott életû exuláns érezte magához különösen közelállónak Pál apostol Caesareából Rómába való sok hányattatással és szenvedéssel teli vándorútját (Apostolok
Cselekedetei XXVII. és XXVIII. caput).142
Az hitnek és jóságos cselekedeteknek tündöklõ példáiról
(Debrecen 1635)143 címû mû a Zsidókhoz írt levél 11.
fejezetét magyarázza. Szerzõje, Keresszegi Herman István „az debreceni ... eklézsiának lelki épületekre” és „az
együgyû híveknek közönséges hasznokra” bocsátotta ki
erkölcsi példákat, etikai tanítást tartalmazó beszédeit.
A kötet mecénása Petneházi István özvegye, Király Anna
az elõszó szerint több diákot is taníttatott külföldön.144
Adatok híján nehéz megállapítani, hogy személyes ihletõje
59
140 RMNy 1258
141 TYUKODI Márton,
Az tiszta életû József
pátriárka életének,...
magyarázatja,Várad,
1641, RMNy 1915
142 Jiøí VESELSKÝ-LAETUS,
Pauli apostoli peregrinatio
Caesarea Romam..,.
Várad, 1650, RMNy
2357
143 RMNy 1605
144 Király Anna férjének,
Petneházi Istvánnak
ajánlotta disputációját
1618-ban a Marburgban
tanuló Vári Miklós (RMK
III, 1226) és 1625-ben a
Brémában tanuló
Besenyei F. Mihály (RMK
III, 1372). Vö. Heidelbergi
Adattár 312
MÛFAJOK ÉS MÛVEK
60
145 RMNy 2127, 2300
és 2404
146 Vö. DIENES Dénes,
Keresztúri Biró Pál,
Budapest, 2001.
volt-e Keresszegi prédikációinak, de a hitbõl fakadó jóságos cselekedetek (= virtus, erények) tárgyalása és a patróna kegyessége közti allúzió így is eléggé nyilvánvaló.
Azaz a személyesség, ha nem is olyan közvetlenül, mint
az elõbbi esetekben, de itt is tetten érhetõ a kiadvány létrejöttében.
Keresztúri Bíró Pál Lelki legeltetése (Várad 1645 és
1649), amely a 23. zsoltárt magyarázza, és Komáromi
Szvertán István Mikoron imádkoztok (Várad 1651)145 címû mûve, amely a Miatyánkot értelmezi, már a prédikációk következõ csoportjához képez átmenetet. A kötet
vezérfonalául egy-egy bibliai rész szolgál, de ezeken keresztül már bizonyos hittételek, vagy a hitéletben elõforduló gyakorlati, esetleg elvi problémák állnak a kompozíció középpontjában. Keresztúrinál a bûnös emberi lét,
a megtérés és útmutatás az Isten irgalmassága szerinti
élethez,146 Komárominál pedig az ima magyarázata mellett az imádkozás módja és jelentõsége.
A lectio continuán alapuló prédikációk azt mutatják,
hogy a protestantizmus sokféle új lelki igényt szült. Ezek
szószékrõl való kielégítésére alkalmasabb a folyamatos
bibliaolvasáson alapuló prédikáció, mivel hajlékonyabb,
mozgékonyabb mûfaj, mint a postilla. Felhasználható
arra, hogy a közösségi és egyéni lét legkülönbözõbb
aspektusairól fejtsen ki üzenetet, olyan témákról, mint
a történelem menete, a helyes politikai, társadalmi berendezkedés és magatartás, a közösségi és egyéni bûn,
megtérés, gyakorlati kegyesség. Az utolsónak említett
két munka pedig arra utal, hogy az elsõsorban a közösségnek szóló üzenetek keresésével szemben a puritanizmus terjedésével a prédikációknak e szûkebb mûfajában
is erõsödnek, sokasodnak az individuális, az egyénre vonatkozó kérdések és témák.
2.1.4. A szabad textusválasztáson alapuló prédikációk
Ebbe a csoportba alapvetõen két prédikációtípus tartozik. Az esetek kisebb részében a textus kiválasztása
mögött valamilyen tanító, apologetikus, esetleg polémikus szándék, vagy pillanatnyi élethelyzet áll. Ez a típus
még közel áll a bibliamagyarázó prédikációhoz, ezért,
mint látni fogjuk, ahhoz hasonlóan alapvetõen protestáns
AZ EGYHÁZI-VALLÁSI KIADVÁNYOK
mûfaj, katolikus kiadvány csak igen ritkán tûnik fel az
anyagban. De amíg a lectio continuán alapuló beszédeknél a bibliai könyv tartalmának kifejtése, az exegézis
önálló elvként és formateremtõ célként is hangsúlyos, itt
az exegézis a teológiai, erkölcsi vagy alkalmi mondanivaló szolgálatában áll. Azaz, amíg a lectio continuán alapuló kiadványokat általában létértelmezõ mûfajnak tekinthetjük, addig a szabad textusválasztás más irányban
biztosít nagyobb mozgékonyságot a mûfajnak. Egyrészt
elmozdulhat a didaxis, a catechesis, a hitoktatás felé,
másrészt lehetõvé teszi a pillanatnyi élethelyzeteknek,
rendkívüli eseményeknek a transzcendens vagy legalább
az egyházi tanítások szempontjából való értelmezését.
Logikus tehát, és a mûfaj mozgékonyságának növekedését is mutatja, hogy az ebbe a kategóriába sorolható tételek második, és számban sokkal nagyobb csoportja már
alkalmi munka. Közülük a legnagyobb tömeget a gyászbeszédek jelentik.
Természetesen e mûfajcsoportban, mint a többiben is,
számos olyan nyomtatvány akad, amely nem illeszkedik
pontosan egyik általunk alkotott kategóriába sem, illetõleg több csoportba is beosztható. Ezeket a mûveket ott
tárgyaljuk, ahová a kiadvány fõ része szerint sorolható,
de alkalmilag egy-egy mûre több mûfaj tárgyalásánál is
utalunk.
A szabad textusválasztáson alapuló prédikációskötetek közül tartalmilag a legátfogóbbak Nógrádi Mátyás
magyar és Hendrik van Dienst latin nyelvû munkái,
a Lelki próbakõ (Debrecen 1651)147 és a Praxeos sacrae specimen... (Várad 1653).148 Ezek szinte lelkészi kézikönyvek. Az általános erkölcsi oktatáson kívül vegyes
teológiai témákat tárgyalnak, és agenda, azaz lelkészi
teendõkre vonatkozó részletek is találhatók bennük.
Ugyancsak vegyes tartalmú Keresztúri Pál életében megjelent utolsó prédikációskötete az Egyenes ösvény a szent
életre vágyódóknak (Várad 1653).149
Egy teológiai kérdést fejt ki részletesebben Mihálykó
János Lucas Polliótól való fordítása: Hét prédikációk az
örök életrõl. (Bártfa 1612),150 amely nem csupán a közösségi hitéletet szolgálja, hanem mivel közel áll az elmélkedéshez, az egyéni ájtatatosság gyakorlására is alkalmas,
azaz nemcsak elmondásra, de olvasásra is volt szánva.
61
147 RMNy 2363
148 RMNy 2500
149 RMNy 2502
150 RMNy 1030
MÛFAJOK ÉS MÛVEK
62
151 RMNy 2453
152 RMNy 1108 és 1301
153 RMNy 1131
154 RMNy 1300
155 RMNy 2403
156 Komáromi Szvertán
István,
Mikoron imádkoztok címû,
az elõzõ fejezetben
tárgyalt mûve
(RMNy 2404)
a Miatyánkot értelmezi
ugyan, de nem
a katekizmusi
mondanivalót keresi
benne, ezért került
a bibliamagyarázó
prédikációk csoportjába.
157 RMNy 901
158 RMNy 1004
159 RMNy 1849
Enyedi Fazekas János: Mennyei szó a lelki álomból való felserkenésrõl (Várad 1652)151 pedig a puritánusok kedvenc
témaköreit, a bûnt, bûnbánatot, megtérést tárgyalja hat
erkölcsnemesítõ beszédben.
Jellegzetes típusa az alkalmi textusválasztásnak a katekizmusi anyagot magyarázó prédikáció. A hagyományos katekizmusi anyagból a Tízparancsolat, a Miatyánk
és a szentségek szereztetési igéi valójában szentírási szövegek, de gyakori önálló használatuk miatt szinte önálló
életre keltek az egyházak gyakorlatában és a hívek tudatában. A szószékrõl való értelmezésük teljes egészében
a didaxist, a teológiai, dogmatikai oktatást szolgálja. Ebbe a csoportba sorolható Margitai Péter három mûve:
A mindennapi könyörgõ imának magyarázatja (Debrecen
1616 és 1624),152 Az Isten törvényének magyarázatja (Debrecen 1617),153 Az Apostoli Credonak magyarázatja (Debrecen 1624).154 Abraham Danielsz Elshemius: Spirituales
piae animae deliciae, sive decem conciones Sacrae Coenae
explicatae (Várad 1651)155 úrvacsorai prédikációi pedig
valószínûleg tankönyvnek is alkalmasak lehettek a váradi
iskolában.156
A postillákban és más típusú prédikációkban is igen
gyakran hangsúlyosan jelen van a polémikus szándék,
sõt egyik lényegi elemük nem ritkán (de nem is mindig)
a polémia. A szabad textusválasztáson alapuló beszédek
között pedig hét olyan kiadványt is találunk, amelyek elsõdlegesen hitvitázó céllal születtek, ezért tematikai tipizálásukra a vallási vitairatok között még visszatérünk, itt
csupán jelzésszerûen vesszük számba ezeket. Közülük
kettõnek témája a konvertálás: Fabricius János: Hollósi
Godefridus barát megtérése (Keresztúr 1603)157 és Pázmány
Péter: Pozsonyban lött prédikáció... azon az napon, melyen... Thordai János barát harmadszor kiöltözött a csuklyából (Pozsony 1610).158 Közvetlen térítési céllal íródott
Eszterházy Miklós missziós papjának, Tasi Gáspárnak németbõl fordított munkája: Öt rövid prédikáció húsz színes
okokról, miért nem akarnak most némely emberek katolikusokká... lenni (Pozsony 1640),159 forrása Jakob Feucht,
ingolstadti rektor Fünff kurtze Predigen von zwentzig
vermeyten Ursachen (Köln 1574) címû mûve volt.
Kecskeméti C. János, ungvári és Kaspar Preller eperjesi
lelkész a katolikusok és protestánsok közötti leggyakoribb
AZ EGYHÁZI-VALLÁSI KIADVÁNYOK
vitatémákkal foglalkoznak: Az pápisták és mi közöttünk
vetélkedésre vetettetett három fõ artikulusokról (Bártfa
1622)160 és Außlegung eines Verß Danielis 12. Cap. (Lõcse
1638).161 Preller kérdése, amelyet fõként Flacius Illyricus
nyomán fejt ki: Hol volt Isten igaz egyháza Luther elõtt?
Alvinczi Péter: Az Úrnak szent vacsorájáról (Kassa
1622)162 és Medgyesi Pál: Isteni és istenes zsinat (Sárospatak 1655)163 kiadványai pedig a kálvinista egyházon
belüli vitákat jelzik.
A szabad textusválasztáson alapuló prédikációk nagyobb része azonban már alkalmi jellegû. Egyházi és világi alkalom vagy természeti esemény, tünemény, jelenség
egyaránt állhat létrejöttük hátterében.
A búcsúzáshoz, mint látni fogjuk, számos mûfaj kapcsolódik. A prédikációk közül két német nyelvû beszéd
említhetõ itt. Gregor Gerber és Johann Georg Langsfeld
egy-egy prédikációval búcsúzott a pozsonyszentgyörgyi,
illetve az iglói gyülekezettõl. Érdekes módon közel azonos ideig 8 és fél, illetve 8 évig szolgáltak az említett
helyeken.164
Ünnepélyes egyházi alkalomra készült még négy kiadvány. Szenci Molnár Albert Abraham Scultetus pfalzi
udvari prédikátornak a reformáció századik évfordulóján
Heidelbergben rendezett ünnepségeken elmondott prédikációját fordította magyar nyelvre: Secularis concio
evangelica, azaz jubileus esztendei prédikáció... cum
appendice de idolo Lauretano (Oppenheim 1618).165 Noha
a munka formailag prédikáció, tartalmilag hitvitának is
felfogható, amit jelez, hogy az appendixben Molnár egy
latin nyelvû vitairatot is csatolt hozzá a lorettomi Máriakép és kegyhely tisztelete ellen.
A Monaki Miklós, Zemplén megyei birtokos és felesége által Bekecsen építettetett református templom 1625.
január elsején történt felszentelésének alkalmából elhangzott prédikációkat ugyancsak Szenci Molnár Albert
szerkesztette gyûjteményes kötetté,166 Jakub Jakobeus
pedig az eperjesi magyar templom alapkövének letételekor mondott biblikus cseh nyelvû prédikációt, amelyet
számos latin üdvözlõ vers kíséretében tettek közzé.167
Andreas Oltard egy 1650. május 8-án tartott püspöki vizitáció alkalmából prédikáció formájában foglalta össze
a szebeni reformáció történetét. Mûve már kéziratos
63
160 RMNy 1256
161 RMNy 1736
162 RMNy 1263
163 RMNy 2606
164 GERBER,
Valetpredigt..., Trencsén,
1643, RMNy 2027 és
LANGSFELD, AbdankungsPredigt..., Lõcse, 1654,
RMNy 2535
165 RMNy 1166
166 Consecratio templi
novi... az... bekecsi
templomnak
dedikálásakor..., Kassa,
1625, RMNy 1334
167 Anamnisis, to jest
vìèná a neumíjrajicy
pamìt..., Lõcse, 1642,
RMNy 1938
MÛFAJOK ÉS MÛVEK
64
168 Concio solennis et
extraordinaria complectens
initia et progressum
reformationis primae
ecclesiarum Saxonicarum
in sede Cibiniensi...,
Szeben, 1650,
RMNy 2343
169 Kassa, 1620, Lõcse,
1637 és Lõcse, 1654,
RMNy 1220, 1687
és 2539
170 Szövege kiadva
ALVINCZI Péter,
Magyarország panaszainak
megoltalmazása, kiad.
HELTAI János, Budapest,
1989, 120–129.
171 RMNy 1333
172 RMNy 1804
173 RMNy 1875
174 RMNy 2009
175 RMNy 1946.
Természetesen nem
zárható ki, hogy a cím
egészében metaforikus
jelentésû, és a prédikáció
nem kötõdött konkrét
eseményhez.
formában is gyorsan terjedt, ezért eredeti oklevelekkel
kibõvítve hamarosan nyomtatásban is napvilágra bocsátotta.168
A királytükörként szolgáló bibliamagyarázó prédikációkkal mutatnak rokonságot Sebastian Türck kassai,
Johann Serpilius késmárki, és Matthias Zimmermann
eperjesi német prédikátorok német nyelvû beszédei,
amelyekben a városi tisztújítás alkalmából a jó városi
magisztrátusok feladatait foglalták össze.169 A szerzõk
mûködési helyébõl láthatóan a Felsõ-magyarországi városok igényei hívták életre ezt a prédikációtípust. Tartalmilag hozzájuk kapcsolódik még Alvinczi Péter
postil170
láiból a kassai bíróságújulásra mondott beszéd. Alvinczi
német prédikátortársának, Michael Bussaeusnak a kassai elöljárókhoz és Bethlen Gáborhoz címzett, 1625 elsõ
napján elmondott újévi köszöntõ prédikációja, tágabban
értelmezve a mûfaj kereteit, ugyancsak itt említhetõ.171
A bíróságújulás, a magisztratusválasztás lehetõsége és
kötelessége a hívõ ember számára a természetjogból folyó szükségszerû adottság, Isten által nyújtott alkalom.
Isteni intésnek, vagy Isten által a természet rendjében adott, bûnbánatra, megtérésre, erkölcsös életre
figyelmeztetõ jelnek tekintették gyakran a rendkívüli
természeti jelenségeket, rendkívüli eseményeket.
Érdekes módon az ilyen jellegû alkalmakhoz kapcsolódó három prédikáció mind tûzeset ihletésébõl született. Ján Lochmann a Németlipcsén 1639. október
22-én este
8-kor kitört tûzvészrõl emlékezett meg cseh
172
nyelven. Kismarjai Veszelin Pál az 1640-es debreceni tûzvész miatt vigasztalta megkeseredett híveit.173
Eperjesen 1643-ban pedig éppen nagypénteken ütött
ki tûz este 6 és 7 óra között, amely több mint 40 házat
pusztított el, amint errõl Jakub Jakobeus szinte riportszerûen beszámol.174 Feltételezhetõen hasonló pünkösdi esemény után születhetett Johann Serpilius
késmárki lelkész Pluviae Pentecostalis stillae (Lõcse
1642) címû,175 ma példány alapján nem ismert német
nyelvû beszéde.
A házasságkötés és a gyász olyan társadalmi alkalmak,
amelyeken hagyományosan hivatalból is fontos feladatok hárultak az egyházra. Ezért a házasságkötésekre és
gyászesetekre készült vallási tartalmú munkákat a továb-
AZ EGYHÁZI-VALLÁSI KIADVÁNYOK
biakban alkalmi-egyházi kiadványoknak nevezzük.
Érdekes viszont, hogy a harmadik ilyen eseményként kínálkozó születésre és keresztelõre alig-alig készült a vizsgált idõszakban nyomtatott prédikáció. Ennek oka talán
az lehet, hogy a magas gyermekhalandóság miatt igen
bizonytalan volt, hogy egy-egy megszületett csecsemõ
megéli-e a felnõttkort. Nem érthetetlen tehát, hogy
mindössze két keresztelési prédikáció található az egész
anyagban. Mindkettõt Keresztúri Bíró Pál udvari prédikátor mondta el 1645. április 2-án és 1647. január 15-én
II. Rákóczi György és Báthori Zsófia gyermekeinek,
Ferencnek és a korán elhunyt Zsigmondnak a keresztelõjén.176 Nem véletlen azonban éppen e két keresztelési
prédikáció fennmaradása, hiszen a fejedelmi családban
fontos esemény a fiúgyermek születése. Mint más reprezentációs kiadványok esetében látjuk majd, a Rákóczi
család egyik fõ politikai törekvése éppen a dinasztia-alapítás, ez pedig férfi utódok nélkül nem lehetséges.
Bár számos lakodalmi kiadvány jelent meg a korszakban, kifejezetten egyházi esketési beszéd nyomtatásban
önállóan nem látott napvilágot. Alvinczi Péter a postilláiból mintegy specimenként kiragadott egyik prédikációja mellé csatolta függelékként Bethlen Péter úrnak...
Illyésházi Catharina asszonnyal hüttel lött házasságbeli
frigykötése elõtt való intés (Kassa 1632) címû munkáját.177
A Bethlen család házasságpolitikája segítségével igyekezett rokoni kapcsolatba kerülni a magyarországi fõrendekkel. Az evangélikus Illésházyakkal való házasság igen
kényes ügy volt. Az evangélikus és református rendek
közötti összekötõ szerepre vállalkozó Alvinczinek írásban elõre kellett megszerkesztenie a mindkét családnak
megfelelõ esketési formulát.178
Már a gyászbeszédekhez áll közel Cserkõ Mihály
bitcsei udvari titkár Három prédikációkja (Kassa 1620)179,
amelyet Eliáš Láni szlovák nyelvû prédikációiból fordított magyarra Thurzó György, néhai nádor özvegyének,
Czobor Erzsébetnek a vigasztalására; és Kassai András,
kassaújfalui prédikátor Vígasztalással teljes prédikáció az
özvegységnek sanyarú állapotjáról (Bártfa 1644),180 amelyet öt, hosszabb ideje özvegységben élõ matrónának
ajánlott, köztük Mutnoky Annának, Alvinczi Péter egykori feleségének.
65
176 Rákóczi Györgynek...
és Báthori Zsófiának...
elsõ szülöttöknek...
Rákóczi Ferencnek
keresztsége napján lött
prédikáció..., Várad, 1645,
RMNy 2129.
Rákóczi Györgynek... és...
Báthori Zsófiának...
második szülöttöknek...
Rákóczi Zsigmondnak...
keresztségének napján lött
prédikáció...,
Várad, 1647, RMNy
2199
177 RMNy 1535/2
178 HELTAI János,
Bethlen Péter és Pázmány,
In Az Országos Széchényi
Könyvtár Évkönyve
1982/1983, Budapest,
1984, 411–422.
179 RMNy 1210
180 RMNy 2050
MÛFAJOK ÉS MÛVEK
66
181 Magyar nyelvû halotti
beszédek a XVII. századból,
gondozta KECSKEMÉTI
Gábor, a bevezetõt írta
KECSKEMÉTI Gábor és
NOVÁKY Hajnalka,
Budapest, 1988;
KECSKEMÉTI Gábor,
Prédikáció, retorika,
irodalomtörténet.
A magyar nyelvû halotti
beszéd a XVII. században,
Budapest, 1998.
182 Magyar nyelvûek
(a számok után álló betûk
feloldása
E = evangélikus,
K = katolikus,
R = református,
U = unitárius):
RMNy 913 E, 930 R,
1048 R, 1266 R, 1296 R,
1306 R, 1406 R, 1498 R,
1524 R, 1595 R, 1723 R,
2056 R, 2132 R, 2160 R,
2458 K, 2459 K, 2486 R,
2504 R, 2511 K, 2512 K,
2513 K, 2622 R, 2623 R.
Latin nyelvûek: RMNy
932 R, 1141 E, 1253 U,
1287 E, 1364 E, 1855 E,
2324 K, 2496 E, 2611 E.
Német nyelvûek,
valamennyi evangélikus:
RMNy 1231, 1248,
1280, 1366, 1473,
1474, 1631, 1760,
1932, 2072, 2110,
2175, 2184, 2276,
2476, 2537.
Biblikus cseh nyelvûek
(valamennyi
evangélikus):
RMNy 1705, 1706,
1754, 1798, 1799,
1800, 1803, 1967,
1969, 2036, 2123,
2152, 2155, 2192,
2244, 2395, 2608.
Bizonytalan:
RMNy 2085 E, 2086 E.
A szabad textusválasztáson alapuló prédikációk között
a gyászbeszédek képezik a legnagyobb tömeget. Szempontunkból egyértelmûen átmeneti mûfajnak tekinthetõk,
hiszen a temetéseken a lelkészek által elmondott és kinyomtatott beszédek egyértelmûen a nyilvános közösségi
vallásgyakorlás mûfaji rendjéhez tartoznak. Ezzel együtt,
amint mondottuk, a gyász-alkalmakhoz köthetõ más mûfajokkal együtt az alkalmi kiadványok közé is besorolandók. A vallási-egyházi és az alkalmi jelleg tartalmukat is
közösen határozza meg, hiszen a temetéseken legtöbbször
tárgyalt teológiai témák a bûnbocsánat, kegyelem, boldog
halál, utolsó ítélet, feltámadás, örök élet mellett a befejezõ
részek a personália, usus, alkalmazás, az elhunytak életét,
genealógiáját, tetteit foglalják magukban, azaz világi célokból, világi témákkal foglalkoznak.
Fontosságukat az is jelzi, hogy a mûfaj az utóbbi évtizedben a tudományos kutatások középpontjába került.
Kecskeméti Gábor egy kiváló szövegkiadás bevezetõ tanulmányában és egy monográfiában is összegezte a magyar nyelvû XVI–XVII. századi gyászbeszédekrõl felgyûlt
retorikai, kommunikációelméleti, eszmetörténeti és irodalomszociológiai eredményeket.181 Természetesen nem
feladatunk és nem is áll szándékunkban legfontosabb
megállapításainak ismertetése, még kevésbé szempontjainak a nem magyar nyelvû anyagra való kiterjesztése,
hiszen ez szétfeszítené jelen tanulmányunk kereteit,
hanem megmaradva eddigi, fõként irodalomszociológiai
jellegû szempontjainknál, csupán a korszakunkba esõ
anyag statisztikai elemzésére vállalkozhatunk.
Összesen 67 nyomtatott egyházi gyászbeszéd ismert
korszakunkból. Ebbõl 23 magyar nyelvû, 9 latin, 16
német, 17 biblikus cseh, kettõnek a nyelvét pedig példány hiányában nem lehet bizonyosan megállapítani.
A nyelvi megoszlás majdnem azonos képet mutat a felekezeti megoszlással. 18 kiadvány református, ebbõl 17
magyar, egy pedig latin nyelvû. Mindössze 6 katolikus
gyászbeszéd fordul elõ, ebbõl 5 magyar, egy pedig latin
nyelvû. Az egyetlen unitárius prédikáció latinul íródott.
A többi német (16) és biblikus cseh nyelvû beszéd (17),
továbbá egy magyar és 6 latin evangélikus.182
Bizonyos mechanikus tartalmi csoportosítás tovább
árnyalja a képet. A 67 kiadvány alapvetõen két részre
AZ EGYHÁZI-VALLÁSI KIADVÁNYOK
bontható aszerint, hogy több (26 darab), vagy csak egyetlen
beszédet tartalmaz (41 darab).183 A több beszédet tartalmazó
tételek közül kettõ magyar nyelvû beszédminta-gyûjtemény,
ráadásul mindkettõt, Margitai Péter és Selyei Balogh István
munkáit kétszer is kinyomtatták.184 Ezek konkrét halottakra
való utalásokat nem tartalmaznak. Lényegében a különbözõ
korú, nemû és társadalmi állású elhunytak temetésekor használható mintákat bocsátanak a lelkészek rendelkezésére kézikönyv gyanánt. Láthatóan igen nagy volt a kereslet a magyar nyelvû mintakönyvekre ebben a témában. Margitai
mûvének elsõ kiadását még mecénásként támogatta idõsebb
Bethlen István, a második kiadásból azonban már elmaradt
a hozzá intézett ajánlás, vagyis minden bizonnyal üzleti vállalkozásként jelentette meg a debreceni nyomdász Fodorik
Menyhért, csakúgy, mint Szenci Kertész Ábrahám váradi
tipográfus Selyei Balog munkáját egyetlen éven belül két
ízben is.
A gyûjteményes gyászbeszédeknek további két típusa
különböztethetõ meg: 1. egyetlen halott fölött elmondott több prédikációt tartalmaz a kiadvány (12 darab);
2. egy vagy több szerzõ gyûjti egy kötetbe különbözõ
elhunytak fölött tartott beszédeit. Az elsõként említett
típus magyar nyelvû beszédek esetében a legelõkelõbb
családokhoz kapcsolódik. Olyan esetekben jelent meg
ilyen kiadvány, ha a család halottját fokozott reprezentációs igénnyel temették el. 1622 májusában Bethlen
Gábor fejedelem feleségének, Károlyi Zsuzsannának
a halála, ugyanez év szeptemberében ifjú Nyáry Ferenc
elhunyta, 1628-ban Báthori Gábor, néhai fejedelem
15 évvel meggyilkolása után rendezett ünnepélyes temetése, 1631-ben ifjú Bethlen István lányának, Bethlen
Krisztinának, 1638-ban Perényi Gábornak, 1646-ban
pedig ifjú Bethlen István testvérének, Bethlen Péternek
a végtisztessége szolgáltatott ilyen alkalmat.185 1643-ban
pedig az I. Rákóczi György tanácsosaként ismert Kassai
István azonos nevû fia és felesége, Viczei Anna fölött
elmondott beszédeket foglalták gyûjteménybe.186 Más
részrõl 7 ilyen biblikus cseh nyelvû gyûjteményt adtak
ki.187 Már ez a tény is jelzi a Felsõ-Magyarországon megtelepedett exuláns cseh polgárság reprezentációs igényét, és hogy a gyászkiadványok életstílusbeli és bizonyos
irodalmi igényt és ízlést szolgáltak esetükben.
183 A több beszédet
tartalmazó tételek.
Magyar nyelvûek:
RMNy 1296, 1306,
1406, 1498, 1524,
1595, 1723, 2056,
2160, 2486, 2504,
2622, 2623;
biblikus cseh:
RMNy 1705,
1706, 1754, 1798,
1799, 1800, 1803,
1969, 2123, 2152,
2192;
német: 1280, 1631
184 MARGITAI,
Temetõ prédikációk,
Debrecen, 1632 és 1644,
RMNy 1524 és 2056.
SELYEI BALOGH,
Temetõkert, Várad, 1655,
RMNy 2622 és 2623,
azaz a két kiadás egy éven
belül követte egymást.
185 RMNy 1296, 1306,
1406, 1498, 1723, 2160
186 RMNy S 1884A.
Vö. Fata libelli, szerk. P.
VÁSÁRHELYI Judit,
Budapest, 2003, 257–265,
Heltai János.
187 RMNy 1705, 1798,
1800, 1969, 2123,
2152, 2192
67
MÛFAJOK ÉS MÛVEK
68
188 Halotti elmélkedések...
Pongrác Nagymihályi
László uramnak
elnyugodott kedvesinek
jó emlékezetekre...,
Lõcse, 1634,
RMNy 1595
189 RMNy 2486, 2504
190 Németek:
RMNy 1280, 1631;
cseh nyelvûek: 1706,
1754, 1799, 1803
191 cseh–latin nyelvûek:
RMNy 1967, 2036,
2155, 2608;
német–latin:
RMNy 1760, 2072,
2110, 2184, 2476,
2537.
Négy latin–latin nyelvû
gyûjtemény is elõfordul:
RMNy 1253, 1287,
1855, 2611
192 Triumphus Fidei...,
Várad, 1645,
RMNy 2132
193 Vö.
RMNy 1306, 1307.
A két kötet új alapos
feldolgozása: MIKÓ Gyula,
Az Exequarium
Coeremonialium libri
szövegei és
kötetkompozíciója,
Studia Litteraria Tomus
XLI, Debrecen, 2003,
83–110.
Az a 9 gyûjtemény, amely különbözõ halottak fölött
tartott prédikációkat rendez egy kompozícióba, méginkább bizonyítja, hogy itt bizonyos olvasmányigény
kielégítésérõl is szó van, ugyanakkor a szerzõ(k) is olyan
többletmondanivalót kívánnak kifejezni, amely nem fér
el egy szokásos temetési beszéd keretében. A három ilyen
magyar nyelvû gyûjtemény valójában két mûvet takar.
Miskolczi Puah Pál gyakorlatilag halotti elmélkedésekké
bõvítette a Pongrácz család tagjai fölött mondott
prédikációit.188 Medgyesi Pál: Erdély s egész magyar nép
egymás után csak hamar érkezett hármas jajja s siralma...
(Sárospatak 1653 és Várad 1653)189 pedig, amelyben idõsebb Bethlen István, I. Rákóczi György és fia, Zsigmond
herceg fölötti beszédeit tette közzé egymás után kétszer
is, súlyos történeti-politikai mondanivalót hordoz.
A további hat hasonló gyûjteményes kötetbõl kettõ
német nyelvû, négy pedig biblikus cseh.190 Ez utóbbiak
még határozottabban jelzik azt az irodalmi ízlés alakulásában megfigyelhetõ tendenciát, amelyre már elõbb is
utaltunk: az anyanyelvû beszédet latin nyelvû halotti
versek egészítik ki. Hogy a mûfaj „irodalmiasításának”
tudatos metódusa ez az eljárás, bizonyítja, hogy további
négy, egyetlen prédikációval egyetlen halottat búcsúztató cseh, és hat ugyanilyen német nyelvû kiadvány hasonló szerkesztési eljárással készült, vagyis latin nyelvû
versek követik bennük az anyanyelvû prédikációt.191
Viszont egyetlen magyar–latin nyelvû szerkesztmény
sem fordul elõ ebben a mûfajban. Váradi Miklós, az erdélyi fejedelem váradi harmincadosának Judit leánya temetésére készíttetett gyászkiadványában a versek is
magyar nyelvûek.192 Ezen kívül az egyetlen olyan gyászszertartás, ahol a magyar temetési beszédek mellett nagy
számban hangzottak el latin nyelvû versek, Károlyi
Zsuzsannáé volt 1622-ben. Ebben az esetben azonban
a szerkesztõ, Bojti Veres Gáspár udvari történetíró a magyar beszédek mellé csak a magyar verseket foglalta egy
kötetbe, a latin versek a latin beszédekkel külön kötetbe
kerültek. Itt azonban a szerkesztésben nem az eltérõ
nyelv vezette a közreadót, hanem a magyar nyelvû kötetbe az egyházi búcsúztatók, a másikba pedig, amelyben
szintén található magyar nyelvû oráció is, a világi megemlékezéseket gyûjtötte egybe Bojti.193 A vegyes nyelvû
AZ EGYHÁZI-VALLÁSI KIADVÁNYOK
prédikációs kötetek esetében részben ugyanez az elv
érvényesülhet. Vagyis az anyanyelvû beszéd a vallási vigasztalást hordozza, a latin nyelvû költeményekben
pedig inkább világi szempontok érvényesülhetnek, az elhunyt érdemeinek, mûveltségének, társadalmi státusának, családjának, származásának méltatása, dicsõítése.
Másrészt mégis arra kell gondolnunk, hogy az anyanyelvi prédikáció – latin versek egy kompozícióba illesztése –
valamilyen Magyarországon kívül használatos minta követésére utal. Ennek pontos felderítése azonban még
a jövõ feladata.
A vallási és nyelvi megoszlás vizsgálatán kívül érdemes
a gyászbeszédeket az elhunytak társadalmi státusának
szempontjából is csoportosítani. Mint az eddigiekben is
látható volt, a magyar nemesség sorából gyakorlatilag
csak a legelõkelõbb családok tagjai fölött mondott prédikációk fordulnak elõ nyomtatott formában a vizsgált
idõszakban. Összesen 25 olyan fõrangú személy említhetõ az adott korszakból, akirõl megõrzõdött nyomtatott
halotti prédikáció. Ez összesen 26 kiadványt jelent. Érdemes a halálozási dátumokkal együtt felsorolni az egész
névsort: Nádasdy Ferenc, dunántúli fõkapitány (az egykorú szóhasználat szerint Dunán inneni) (†1604) M;194
ecsedi Báthori István, országbíró (†1605) M és L;195
Thurzó György Nádor (†1617) L;196 Péchi Simon, erdélyi
kancellár felesége, Kornis Judit (†1621) L;197 Bethlen
Gábor, erdélyi fejedelem felesége, Károlyi Zsuzsanna
(†1622) M;198 Révay Péter, koronaõr (†1622) L;199 ifjú
Nyáry Ferenc, Nyáry István kállói kapitány fia (†1622)
M;200 Thurzó Szaniszló, nádor (†1625) L és N;201 Báthori
Gábor, erdélyi fejedelem (†1613) M;202 Bethlen Krisztina,
ifjú Bethlen István, váradi fõkapitány lánya (†1631) M;203
Gönczi Aszalos Anna, Pongrácz László felesége (†1630);
villei Pribek László (†1632) és Pongrácz Sándor (†1633)
M;204 Perényi Gábor, abaúji és ugocsai fõispán (†1638)
M.;205 Osztrosith István, királyi fõasztalnok mester
(†1639) L;206 Bethlen Péter, hunyadi és máramarosi fõispán (†1646) M;207 Batthyány Ádám, dunántúli fõkapitány felesége, Formontini Auróra Katalin (†1653) M;208
Eszterházy László, Ferenc, Tamás és Gáspár (†1652) M;209
I. Rákóczi György, erdélyi fejedelem (†1649), az elõbbi
fia, Rákóczi Zsigmond (†1652) és idõsebb Bethlen István
69
194 RMNy 913
(A továbbiakban
az évszámok mögötti
betûk feloldása:
M = magyar nyelvû,
L = latin nyelvû,
N = német nyelvû.)
195 RMNy 930, 932
196 RMNy 1141
197 RMNy 1253
198 RMNy 1266, 1306
199 RMNy 1287
200 RMNy 1296
201 RMNy 1364, 1366
202 RMNy 1406
203 RMNy 1498
204 RMNy 1595
205 RMNy 1723
206 RMNy 1855
207 RMNy 2160
208 RMNy 2458, 2511,
2512, 2513
209 RMNy 2459
MÛFAJOK ÉS MÛVEK
70
210 RMNy 2486, 2504,
mindkettõ Medgyesi Pál
gyûjteménye;
RMNy 2502,
Keresztúri Pál
vegyes tartalmú
prédikációgyûjteményének
a végén található
egy Rákóczi Zsigmond
fölött mondott beszéd.
211 RMNy 2496
212 RMNy 2611
213 RMNy 1210
214 RMNy 2324
(†1648)
M;210 Osztrosits Pál, trencséni kapitány (†1652)
211
L.; Illésházy Gábor trencséni fõispán felesége, Széchy
Éva (†1655) L.212
A felsorolt névsorból csak a Pongrác család tagjai
lógnak ki. Bár bárói család, de mégsem az országos fõ
tisztségeket viselõ famíliák közül való. Azaz ebben az
idõszakban még valóban a fõrangúak erõs reprezentációs igényének köszönheti létét a mûfaj magyar nyelvû
ága. Sõt elsõsorban a protestáns famíliáknak. A katolikusok körében csak 1650 után jelenik meg a szokás,
amint ezt a Batthyany Ádám felesége, Formontina
Auróra Katalin fölött elmondott, és a nagyvezekényi,
török elleni csatában elesett négy Eszterházy fölötti beszédek jelzik. Ez egybevág Kecskeméti Gábor eredményeivel. Megállapítható még, hogy a fõnemesség körében elsõsorban „férfi” mûfaj a nyomtatott gyászbeszéd,
az ilyen módon megtisztelt huszonöt elhunyt közül csupán hat volt nõ.
Feltûnõ, hogy a Thurzó Szaniszló fölötti, egyetlen német nyelvû prédikáción kívül ebben a társadalmi csoportban csak magyar (17 darab) és latin nyelvû (8 darab)
beszédek fordulnak elõ. Erdélyben, a királyi országrész
keleti felén és a Dunántúlon, vagyis a magyar lakosságú
vidékeken természetesen a magyar a használatos nyelv.
Azoknak a fõrendeknek az esetében azonban, akiknek
birtokain nem a magyar ajkúak képezik a többséget a latin. Cserkõ Mihály korábban már említett mûvébõl213
tudható ugyan, hogy Thurzó György nádor temetésén
szlovák nyelvû beszédek is hangzottak el. Ezek nyomtatott kiadása azonban nem ismeretes.
A fõrangúak 26 kiadványa mellé csupán kettõ olyat
tudunk állítani, amelyek a nemesség alsóbb rétegébõl
származóknak állít emléket. A lányát, Váradi Juditot
(†1645) és többi családtagját gyászoló Váradi Miklós,
váradi harmincados azonban igen közel állt a Bethlen
családhoz, hiszen Zólyomi Dávid feleségének, Bethlen
Katának a birtokain volt prefektus. A podolini diákként elhunyt lengyel nemes, Wladislav Woliñski fölötti
latin gyászbeszédet214 pedig minden bizonnyal bérmunkában nyomtatta Lorenz Brewer lõcsei nyomdász,
azaz ez tartalmilag nem tekinthetõ magyarországi
mûnek.
AZ EGYHÁZI-VALLÁSI KIADVÁNYOK
A polgársághoz tartozó elhunytak fölött mondott
gyászbeszédek biblikus cseh vagy német nyelvûek, a latin
nyelv is, amint említettük, csak a prédikációkhoz csatolt
versekben használatos. A cseh exuláns kör és a hazai német polgárság az elhunytak nemét tekintve kissé eltérõ
funkcióban fordult a mûfajhoz. Az összesen 16 biblikus
cseh, illetve cseh–latin kiadványból mindössze kettõ készült felnõtt férfi polgár halálára,215 nyolccal feleségét,216
öttel gyermekeit,217 eggyel pedig egyszerre mindkettõt218
gyászolja a költségeket viselõ polgár. A cseh exuláns
réteg, tehát az általa sajátosan alakított mûfajt, anyanyelvû beszéd + latin versek, elsõsorban a családi gyász
kifejezésére használta. A polgári réteghez sorolható 11
német nyelvû beszédnél nem ilyen határozott ez a törekvés. Három kiadvánnyal gyászolnak gyermeket és kettõvel házastársat. Öt kiadvány viszont kifejezetten a polgárság legelõkelõbb, leggazdagabb, magas tisztségeket
viselõ tagjainak emlékére készült. Itt is érdemes felsorolni a neveket: Melchior Rainer, a szepesi kamara prefektusa (†1620);219 Hans Lang, kassai tanácsos (†1630),220
Georg Spreitz, eperjesi bíró (†1639);221 a Thurzókkal is
rokonságban álló, lõcsei Friedrich Pobst (†1649)222 és
Paul Lassel, eperjesi tanácsos (†1654),223 aki Georg
Lassel kisszebeni bíró fia volt.
A hazai polgárság legtehetõsebb rétege tehát ebben
a helyzetben a fõnemességhez hasonlóan viselkedett,
amennyiben elsõsorban a famíliák kiemelkedõ személyiségeinek halála alkalmából igyekezett a mûfajban rejlõ
reprezentációs lehetõségeket kiaknázni.
Még egy társadalmi csoporthoz, a lelkészi réteghez lehet nagyobb számban nyomtatott gyászbeszédeket kötni.
A katolikusok nem használják ezt a mûfajt. Érdekes módon, gyakorlatilag a református prédikátori réteg sem.
Mindössze Keserüi Dajka János, erdélyi udvari prédikátor Hodászi Lukács fölött elhangzott prédikációja jelent
meg a debreceni nyomdász, Rheda Pál költségén. A többi, papok fölötti beszéd mind evangélikus. Közülük négy
német és három cseh nyelvû.224 Talán azt fejezik ki ezek
a számok, hogy míg a református prédikátori réteg privilégiumok szerzésével igyekezett beépülni a nemesség
sorába, addig az evangélikus papság életformában, felfogásban, életstílusban is idomult a polgári szokásokhoz,
71
215 RMNy 1799 és 1800
216 RMNy 1754, 2036,
2123, 2152, 2155,
2192, 2244, 2395
217 RMNy 1798, 1803,
1969, 2085 és 2086
(Az utóbbi három
példány hiányában csak
vélhetõen cseh nyelvû).
218 RMNy 1706
219 RMNy 1248
220 RMNy 1474
221 RMNy 2184
222 RMNy 2276
223 RMNy 2537
224 Német: RMNy 1231,
1280, 1932, 2476;
cseh: RMNy 1705, 1967,
2608
MÛFAJOK ÉS MÛVEK
életvitelhez, azaz amíg a református pap magánál rangban magasabb és alacsonyabb állású híveket szolgált,
addig az evangélikus lelkészi réteg magával azonos társadalmi közegben tevékenykedett.
72
2.2. Az énekeskönyvek
225 A gyülekezeti
éneklésrõl ld. fõként:
H. HUBERT Gabriella,
Gyülekezeti énekek mûfaja:
van-e rendszer az
adatokban? ItK 1989,
298–305. és 17. századi
énekeskönyvek nyomában,
MKsz 1996, 82–89.
OLÁH Szabolcs, Hitélmény
és tanközlés, Debrecen,
2000. Újabban
H. HUBERT Gabriella,
A régi magyar gyülekezeti
ének,
Budapest, 2004.
A reformáció terjedésének és terjesztésének egyik
igen hatásos eszközévé a gyülekezeti éneklés vált. A prédikációban Isten szavával megszólított hívõ bûnbánattal
vagy hálaadással felelt a gyülekezetben Istennek, énekszóval vagy imádsággal. Mindkét mûfaj egyaránt alkalmas a hit közösségi és magánáhítatban való átélésére, kifejezésére.
Az énekek igen gyakran egyszerûen az énekelt igét jelentették, azaz tartalmukat tekintve a prédikációkhoz hasonlóan a legáltalánosabb értelemben vett tanítást szolgálták.
Ugyanakkor aktívan vonták be a hívõt az istentiszteletbe,
mivel széles érzelmi skálán nyújtottak lehetõséget a hitnek
az egyén vagy a gyülekezeti tag szerepkörébõl való megragadására és megvallására. Vallási, zenei és érzelmi nyitottságánál fogva irodalmi szempontból is szinte felmérhetetlen
a gyülekezeti éneklés jelentõsége. Ennek megfelelõen
könyvtárnyi szakirodalom foglalkozik vele, amelynek áttekintésére még csak utalásokban sincs itt és most lehetõség, hanem megmaradva szûkebb szempontjaink mellett,
csupán igen röviden vázoljuk az énekeskönyvek korszakunkba esõ kiadás-történetét felekezeti, nyelvi és tipológiai
megoszlásuk szerint.225
1601 és 1655 között összesen 60 nyomtatvány tekinthetõ énekeskönyvnek. Mint minden más csoportban, itt
is vannak jelentõs átfedések, szép számmal akadnak
olyan kiadványok, amelyek más mûfajokban is elhelyezhetõk. Alapvetõen három típusba lehet besorolni az ide
tartozó mûveket. Túlnyomó többségben gyülekezeti
vagy templomi, kisebb részben iskolai énekeskönyvek,
egy-két darab pedig magán használatra készült. Az egyes
típusok határai egymásba folynak, nem élesek. Grafikusan azonban nem túlságosan nehéz bemutatni az ide tartozó kiadványok tipológiáját és egymás közötti összefüggéseit:
AZ EGYHÁZI-VALLÁSI KIADVÁNYOK
73
Az énekeskönyvek tipológiája
magyar evangélikus magyar protestáns
Szenci zsoltárai
a Biblia függelékeként
magyar református
az énekeskönyvben
magyar unitárius
önállóan
német unitárius
válogatásban
Gyülekezeti
cseh (vagy szlovák)
énekeskönyv
evangélikus
horvát evangélikus
226 A német nyelvû
német evangélikus
énekeskönyvek egy része
nem csupán templomi,
hanem magánhasználatra
is alkalmas. Katolikus
magánáhítatra készült
énekeskönyv
a valóságban nem létezik,
de a Balassi–Rimay-féle
gyûjtemény katolikus
kiadása ezt a funkciót is
betölthette.
katolikus magyar
katolikus szlovák
Iskolai
református magyar
énekeskönyv
protestáns magyar
(evangélikus +
református)
Magán
énekeskönyv
magyar református
magyar unitárius
(német evangélikus)
[katolikus]
Balassi és Rimay
istenes énekei226
Kiadásainak számát és általános jelentõségét tekintve
kiemelkedik e mûfajból a magyar nyelvû protestáns
gyülekezeti énekeskönyv. Az egyes kiadások egymással
való összefüggéseinek kérdéseit H. Hubert Gabriella
tisztázta, itt röviden az õ ide vonatkozó eredményeit öszszegezzük.
A magyar nyelvû gyülekezeti énekeskönyvnek a XVI.
században két változata alakult ki. Az evangélikus változat XVI. századi prototípusát az 1593. évi bártfai, a reformátusét az 1590. évi debreceni jelenti.227 Ez utóbbit
1602-ben szigorú rendezési elvek szerint megújítva adta
ki Szilvásújfalvi Anderko Imre:228 ügyelt a tanbeli tisztaságra, kihagyta az istentiszteleti alkalmakhoz nem illõ
darabokat, tematikus csoportokat alakított ki, és igyekezett a zsoltárparafrázisok sorát teljesebbé tenni. Ezt
227 RMNy 713, 640.
A bennük szereplõ
énekkincs nagyobb része
közös, ezért, és más itt
nem részletezendõ
okokból a felekezeti
határok már ekkor sem
voltak élesek.
228 RMNy 886
MÛFAJOK ÉS MÛVEK
74
229 RMNy 1107, 1205,
1523
230 RMNy 965, 1816
231 RMNy 1228, 1438,
1940
232 RMNy 1628
233 RMNy 1643, ebben
a gyûjteményben Keserüi,
majd a munkát folytató
Geleji Katona István
mintegy 40 kéziratos
graduált dolgozott össze.
234 RMNy 2565
235 RMNy 2532
236 1647, RMNy 2163
237 1654, RMNy 2532
238 1642, RMNy 1981,
1648, RMNy 2254, 1651,
RMNy 2406; 1654,
RMNy 2564; 1655,
RMNy 2624
a rendet követte az 1616., 1620. és 1632. évi debreceni
kiadás.229 Az evangélikus típusba tartozik korszakunkból
az 1608 körüli és 1640. évi bártfai,230 valamint az 1620.,
1629. és 1642. évi lõcsei editio.231
1635-ben Lõcsén a két típust egybeszerkesztették és
kiegészítették Szenci Molnár Albert verses zsoltárfordításaival.232 Ezzel létrejött az a gyûjtemény, amely
egységes protestáns énekeskönyvnek tekinthetõ, s amelyet kevés kivétellel követtek a késõbbi, XVII. századi
kiadások. Elsõ helyre került a graduált helyettesítõ himnuszrész. Ez 1636 után a Keserüi Dajka János által javított, és az Öreg graduálban233 közreadott himnusz-verziókat követte. A második részt alkotta a tulajdonképpeni
gyülekezeti énekeskönyv, a harmadikat a Szilvásújfalvi
Imre által összeállított halottas énekgyûjtemény, a negyediket Szenci Psalteriuma. A késõbbiekben az egyes
részek sorrendje némi ingadozást mutat. A halottas énekek néha külön kiadványban jelentek meg, mint például
1654-ben Váradon,234 vagy elmaradtak a zsoltárok, mint
1654-ben Lõcsén.235 Az evangélikus környezetben megjelenõ bártfai236 és lõcsei kiadások237 kicsit több evangélikus eredetû éneket tartalmaznak, de még a hitvitákban
vízválasztót jelentõ úrvacsorai éneket sem igazítják az
evangélikus igényekhez. A református váradi nyomdából ismert öt kiadást238 viszont kiegészíti még egy rövid
imádsággyûjtemény és Siderius János kiskátéja. Ez utóbbiak néha önállóan vannak nyomtatva, de példányaiknak legalább egy részét kiadói kolligátumokban együtt
forgalmazták az énekeskönyv törzsrészével. Az apró különbségek ellenére az egyes kiadványok egymás közötti
eltérései mégis olyan csekélyek, hogy azonos típusba tartozásuk és mindkét egyház általi használatuk aligha vonható kétségbe.
Az egységesítés kettõs okkal magyarázható. Az énekeskönyvek iránti kereslet mindig biztos üzletté tette kiadásukat. Különösen a királyi Magyarország területén
sokkal nagyobb hasznot ígérõ vállalkozás volt a nyomdász számára, ha a viszonylag szûk „magyar nyelvû evangélikus piacon” kívül a sokkal népesebb „református piacon” is eladható a kiadványa. Ugyanakkor a Felsõ-Duna
melléki kálvinisták között különösen népszerû irénikus
eszmék, azaz a protestáns felekezetek újraegyesítésére
AZ EGYHÁZI-VALLÁSI KIADVÁNYOK
irányuló teológiai gondolkodás gyakorlati megvalósításának egyik lehetséges lépése a liturgia, helyesebben az
istentiszteleti rend egymáshoz való közelítése, a közösen
használt Szentírás-fordítás terjedése, közösen használható énekeskönyv és mindkét felekezet hitelveinek megfelelõ katekizmus megalkotása volt.239 Azaz a nyomdászok üzleti érdeke találkozott bizonyos egyházpolitikai
törekvésekkel.
A protestáns énekeskönyv történetével szorosan öszszefügg, de némileg független is attól Szenci Molnár
Albert verses magyar zsoltárfordításának sorsa. Elsõ eredeti kiadását az európai kálvinista gyakorlat ihletésében
1607-ben Herbornban240 tette közzé Szenci, s ezzel olyan
énektípust bocsátott a magyarországi kálvinisták rendelkezésére, amelynek használatba vétele az addigiaknál is
szorosabban kapcsolta õket európai hittestvéreikhez.
1607-et követõen 1608-ban Hanauban, 1612-ben
Oppenheimben és 1645-ben Amszterdamban241 látott ismét napvilágot ez a Psalterium, mindhárom alkalommal
hangjegyekkel együtt, Károli Gáspár teljes magyar nyelvû szentírásfordításának függelékeként, a bibliakiadásokról írott fejezetben már ismertetett koncepció jegyében. Mint láttuk, elõször 1635-ben Lõcsén vált a gyülekezeti
énekeskönyv részévé,242 s 1655-ig további hat alkalommal jelent meg ennek keretében.243 Öt ízben viszont
az énekeskönyvtõl függetlenül, önállóan nyomtatták ki
Szenci teljes, magyar verses psaltériumát. 1642. évi lõcsei megjelenésébõl sajnos csak a függelék énekek és
a vele együtt nyomtatott Heidelbergi Káté maradt fenn.244
A puritanizmus hatása alatt készült Amszterdamban
1644-ben és 1650-ben két további kottás editio,245 és
ezek mintájára, valószínûleg a helyi nyomdászok üzleti
vállalkozásaként 1651-ben Debrecenben és 1652-ben
Lõcsén egy-egy újabb kiadás,246 az utóbbi ismét csak
hangjegyekkel.
Azaz, mai tudásunk szerint 1607 és 1655 között összesen 16 alkalommal nyomtatták ki Szenci zsoltárait különbözõ kiadványok részeként vagy önállóan, ebbõl hét
esetben kottákkal együtt.247 Különösen kiemelkedik az
1642–1655 közötti idõszak összesen 12 kiadása,248 azaz
csaknem minden évben megjelent a Psalterium, sõt nem
is egy olyan esztendõ akadt, amelyben kétszer is! Példátlan
239 E törekvésekrõl lásd
A református katekizmusok
címû alfejezetet.
240 RMNy 962
241 Sorrendben RMNy
971, 1037, 2091
242 RMNy 1628
243 Várad, 1642,
RMNy 1981,
Bártfa, 1647,
RMNy 2163, Várad,
1648, RMNy 2254;
Várad, 1651,
RMNy 2406;
Várad, 1654,
RMNy 2564;
Várad, 1655,
RMNy 2624
244 RMNy 1947
245 RMNy 2045 és 2305
246 RMNy 2363 és 2424
247 A ma példányból
nem ismert 1642. évi
lõcsei kiadásban
(RMNy 1947)
feltehetõleg nem voltak
hangjegyek. A nyomdász,
Lorenz Brewer ugyan
rendelkezett kottákkal,
de azokat ilyen kicsiny,
18o méretû kiadványban
nem lehetett használni.
248 1642 két kiadás,
1644, 1645, 1647, 1648,
1650, 1651 két kiadás,
1652, 1654, 1655
75
MÛFAJOK ÉS MÛVEK
76
249 Nürnbergben jelent
meg, RMNy 920.
Sajnos nem ismeretes
belõle példány.
250 RMNy 970 és 1527
251 RMNy 804
252 RMNy 1328 és
1528. Más
mûfajcsoportban, a
vallásos olvasmányok
között adunk számot
a Spethe zsoltárain kívül
megjelent egyetlen latin
nyelvû
zsoltárparafrázisról,
amelyet Joannes Bocatius
készített a CIII.
psalmusból.
RMNy 1068
253 RMNy 2251
254 ItK 1989, 303,
H. HUBERT Gabriella
255 RMNy 1290
256 RMNy 1519, 1599,
1933, 2451, 2619
könyvsiker ez az akkori magyarországi könyvpiacon!
Egyértelmûen állítható tehát, hogy Szenci zsoltárai
1642-t követõen országszerte népszerûkké váltak, és
éneklésük széles körben elterjedt. Mivel a zsoltárokon
kívül az egész vizsgált idõszakban alig néhány, kottával
ellátott nyomtatvány akad, az is kijelenthetõ, hogy
az írott zenei kultúrának gyakorlatilag egyetlen hordozója
az egész magyar ajkú népesség körében Szenci Psalteriuma.
A teljes kiadásokon kívül három ízben válogatást is
tettek közzé a zsoltároskönyvbõl. Az elsõt még maga
Szenci készítette 1604-ben, készülõfélben lévõ fordítása
specimenjeként.249 A másik kettõ viszont már az iskolai
énekeskönyvek összesen négy darabból álló csoportjába tartozik. 1607 körül Debrecenben „in futurum
scholasticae juventutis et pueritiae nostrae exercitium
matutinum et vespertinum” szerkesztett Szilvásújfalvi
Imre egy kétnyelvû válogatást Szenci Molnár magyarés Andreas Spethe latin nyelvû verses zsoltáraiból.
Ugyanezt 1632-ben ismét kinyomtatták ugyanitt.250
Szilvásújfalvi már az 1590-es évek második felében is összeállított egy magyar–latin nyelvû iskolai énekeskönyvet,251
amelynek újabb kiadásai 1625 körül és 1632-ben láttak
napvilágot Debrecenben.252
Szép számmal kerültek be Szenci zsoltárai az 1648. évben Váradon kibocsátott Egynéhány szép zsoltárok és isteni dícséretek címû munkába,253 amely talán az egyedüli,
nem gyülekezeti, tematikus énekgyûjtemény,254 s amely,
mint ilyen, nagy valószínûséggel az egyetlen magánáhítatra készült énekeskönyv. Címe szerint „a gyengék és
útonjárók” használatára készült. Egyedüli rokona ennek
az a példány alapján sajnos nem ismert 1623. évi kolozsvári gyûjtemény, amely fennmaradt leírása szerint Balassi,
Rimay, Bogáti Fazakas Miklós, Szegedi Gergely szerzeményeibõl tartalmazott viszonylag nagyobb számban
énekeket. Ez a kiváló ízléssel szerkesztett kiadvány készülhetett magánáhítatra is, mivel azonban függelékét
Várfalvi Kósa János unitárius kiskátéja képezte, inkább
iskolai használata valószínûsíthetõ.255
A magánáhítatra szánt énekeskönyvekhez áll közel
a Balassi Bálint és Rimay János istenes énekeit tartalmazó összeállítás korszakunkból ismert öt kiadása,256
mivel azonban ezeket inkább olvasásra, mint éneklésre
AZ EGYHÁZI-VALLÁSI KIADVÁNYOK
szánhatták, róluk a vallásos olvasmányok között adunk
számot.
Az ortodox protestáns irányzatokhoz kapcsolódó
énekgyûjteményeken kívül összesen további három magyar nyelvû gyülekezeti énekeskönyv-kiadás ismeretes.
Ebbõl kettõ unitárius. 1609-ben és 1632-ben Kolozsvárott jelentek meg azonos, legnagyobb részt az ortodox
protestáns gyûjteményekbõl merített anyaggal.257 Itt kell
megemlíteni, hogy Valentin Radecius, kolozsvári lelkész
egy német nyelvû unitarius énekeskönyvet is közre bocsátott 1620-ban, nyilván a helyi gyülekezet használatára.258
A rekatolizáció viszonylag késõn vette birtokba munkájához a gyülekezeti éneklést. Legalábbis erre utal, hogy
korszakunkban csupán két katolikus nyomtatott énekeskönyv jelent meg. Az elsõ 1651-ben Lõcsén magyar
és latin nyelven259 Kisdi Benedek, egri püspök költségén.
A második ugyanitt 1655-ben szlovák és latin nyelven
Sós György szepesi kanonok anyagi támogatásával,
Lippay György esztergomi érsek facultásával, azaz
engedélyével.260 A lõcsei nyomtatás magyarázata, hogy
ekkoriban ez a mûhely tudott kottákat is nyomtatni, s
egyébként is rendszeresen teljesítette a szepeshelyi jezsuiták megrendeléseit. Mindkét gyûjtemény szerkesztõje
Szöllõsi Benedek jezsuita volt, de a szlovák változat nem
a magyar kiadás fordítása, mint gondolni lehetne, hanem
attól függetlenül cseh minták alapján állította össze.
Minthogy a katolikus szertartásokban a gyülekezeti éneklésnek nem volt olyan kitüntetett helye, mint a protestáns istentiszteletben, e két énekeskönyvet újabb kiadások hosszú ideig nem követték, s használatuk nem is
válhatott általánossá, hatásuk ennek ellenére felmérhetetlen fontosságú.
A magyar nyelvû protestáns gyülekezeti énekeskönyvön kívül a magyarországi szlovákok körében rendkívül népszerûvé vált evangélikus énekgyûjteménynek
volt hasonlóan fontos szerepe, kultúra, ízlés, nemzettudat formáló hatása. A késõbb Cithara Sanctorum címmel
híressé vált énekeskönyvet Jiøík Tranovský cseh exuláns
lelkész állította össze.261 Elsõ ízben a magyar protestáns
változat alaptípusával csaknem egy idõben nyomtatták
ki Lõcsén 1636-ban,262 de ez az énekeskönyv sem, mint
77
257 RMNy 943, 1541
258 RMNy 1225
259 Ez tehát a harmadik,
nem ortodox protestáns,
magyar nyelvû
gyülekezeti énekeskönyv,
RMNy 2381
260 RMNy 2591
261 A Cithara Sanctorum
korai kiadásai inkább
cseh nyelvûnek
számítanak, erõsödõ
szlovák nyelvi hatás
a XVII. század végétõl
jelenik meg bennük.
A nyelvi hovatartozásról
való határozott
állásfoglalás számunkra
azonban itt nem feladat,
és nem is vagyunk
illetékesek a kérdésben.
Sokkal fontosabb, hogy
a kötet a szlovákság
körében fejtette ki
hatását, a magyarországi
szlovákok nemzeti
kincsévé vált.
262 RMNy 1655
MÛFAJOK ÉS MÛVEK
78
263 Lõcse, 1639, RMNy
1780, Trencsén, 1647,
RMNy 2195, Lõcse, 1653,
RMNy 2477.
Az 1655 elõtt megjelent
ötödik biblikus cseh nyelvû
énekeskönyv,
Ján Marxius munkájának
tartalma, megõrzõdött
példány híján, ma nem
ismert. Az énekeskönyv
késõbbi történetérõl ld.
TÁBORI György,
A rézveretes Tranoscius,
Békéscsaba, 1986.
264 RMNy 982 és 1021
265 RMNy 1123, 1148
266 RMNy 1412
267 Idõrendben
ahogy a Cantus Catholici sem, a magyar minták alapján
készült, hanem cseh és német énekek fordításait, a hazai
szláv elõzményeket és Tranovský számos eredeti szerzeményét tartalmazta. A megjelenés idõpontja viszont
arra vall, hogy az 1630-as évek közepén hatalmas és tudatos egyházszervezõi munka folyt a királyi Magyarország területén több protestáns egyházban is. A Cithara
Sanctorum elsõ közreadását 1655-ig még további három
követte,263 a mai napig több mint 150.
A szláv nyelveken nyomtatott énekeskönyvek csoportjába még Grgur Mekiniæ, sopronkeresztúri lelkész két horvát
nyelvû kiadványa tartozik, amelyek 1609-ben és 1611-ben
jelentek meg Keresztúron.264 A két azonos szerkezetû, de eltérõ tartalmú kötet összesen 341 (160 +141) magyarból, latinból, és németbõl fordított éneket tartalmaz, amelyek az
egész evangélikus vallásos életet felölelik. A szerzõ a költõ
Zrínyi Miklós azonos nevû nagybátyjához intézte az ajánlást.
Mivel a horvátok körében a reformációnak csak szerény hatása volt, ez a gyûjtemény a késõbbiekben nem nyert a magyar és szlovák nyelvûhöz hasonló jelentõséget, mégis fontos
dokumentuma a horvát reformáció történetének.
A német ajkú evangélikusok énekeskönyveik nagyobb részét, mint bevezetõnkben írtuk, valószínûleg
külföldrõl hozatták be. Ez magyarázza, hogy a tíz ismert,
Szeben, Lõcse, Bártfa és Kassa nyomdáiból kikerült ilyen
jellegû kiadványból mindössze három tekinthetõ gyülekezeti énekeskönyvnek. Benjamin Fiebick, szebeni
könyvkereskedõ 1616-ban és 1617-ben állította össze és
nyomtatta ki saját költségén a nyilvánvalóan a szebeni
egyház számára készített két kiadványát, Gesangbuch,
valamint Psalmen und geistliche Lieder címmel.265 Daniel
Schultz kassai nyomdász pedig 1628-ban szerkesztett és
adott ki egy terjedelmes munkát Geistliche Apotheck
címmel,266 amelyet Servatius von Zipsern, krakkói kereskedõnek ajánlott, azaz kiadványát nem elsõsorban magyarországi használatra szánta.
A további német nyelvû énekeskönyvek kisebb terjedelmû, kifejezetten csak helyi, sõt alkalmi igényeket
szolgáló gyûjtemények.267
a következõ
nyomtatványokról van szó:
Gesangbuch, Lõcse, 1617,
RMNy 1142, példányból
nem ismert; Drey schöne
geistliche Lieder, Szeben,
1619, RMNy 1197;
Psalmen, Hymni,
Responsoria, geistliche
Lieder, Lõcse, 1622, RMNy
1275, címe szerint Leibitz
egyházának ünnep- és
vasárnap énekelt énekeit
tartalmazza; Valet- und
Klaglied, Kassa, 1625,
RMNy 1337, Hernals, azaz
Bécs egykori evangélikus
gyülekezetének életérõl
szól; Vier schöne geistliche
Lieder, Brassó, 1627,
RMNy 1378, példányból
nem ismert; Auserlesene
geistliche Lieder und
Psalmen, Szeben, 1631,
RMNy 1518; Lucas
WENCELIUS, Das geistliche
Männer Collegium und das
geistliche... Frawen Zimmer, Lõcse, 1639, RMNy 1782. A számûzött szerzõ terjedelmes munkája az Ó- és
Újszövetség férfi és nõi példaképeirõl tartalmaz kottával együtt énekeket.
AZ EGYHÁZI-VALLÁSI KIADVÁNYOK
2.3. Az imádságos és elmélkedõ könyvek.
Nyelvi és felekezeti megoszlásuk
Az imádság mûfaja a közösségi és egyéni hitéletet szolgáló valamennyi kiadványtípusban megtalálható. Hiszen bibliakiadás, prédikációs- és énekeskönyv, katekizmus és agenda szinte nem létezik néhány nyitó vagy
kísérõ imádság nélkül. Sõt igen gyakran önálló részt, alfejezetet képeznek. Sem formailag, sem tartalmilag nem
könnyû tehát eldönteni, mely mûvek tartoznak e kiadványcsoporthoz. Formailag azért nem egyszerû a kérdés,
mert egy-egy kisebb-nagyobb imatömb a tartalomban
még nem indokolja, hogy a nyomtatványt imádságoskönyvként vegyük számba. Akkor tekintettünk idetartozónak egy-egy munkát, ha a fõrész, vagy a kiadvány
egészének arculatát lényegesen érintõ része imádságokból áll. Tehát az a gyülekezeti énekeskönyv, amelyben
van egy rövidebb imádságos rész, nem került be e fejezetbe, de például egy Áhítatos énekek és buzgó imádságok címû manuale, mivel a kiadvány egészének meghatározó
része imádságokból áll, még akkor is belekerült, ha imádságos fejezete abszolute kisebb terjedelmû, mint az énekeskönyvé. Azaz e fejezet nem az imádság mûfajával, hanem annak csupán bizonyos kiadványtípusokban való
megjelenésével foglalkozik.
A tartalmi nehézséget az okozza, hogy nincs éles határ
az imádság és elmélkedés mûfaja között, széles átmeneti
skálán érintkeznek, s bizonyos kiadványtípusban az elmélkedõ imádságoskönyvben keverten vannak jelen.
Az imádság az a mûfaj, amely a hívõ életének minden
részletét viszonyba állítja a keresztyén tanítással, illetve
Istennel, Isten akaratával. A létezés transzcendens dimenziója az imádság eszközével válik állandóan jelenlévõvé
a hívõ számára. A teológiai tanításokban, prédikációkban megismert általános tartalmú tanítások a személyiségen belülre kerülnek általa, szubjektíve értelmezõdnek,
és ez által egy mélyen struktúrált lelkiséget alakítanak ki.
A keresztyén hitet és tanítást jórészt az imádságon keresztül fogadja el belsõleg is a hívõ. A prédikáció és erkölcsi oktatás praeceptumait fejtik ki igen gyakran az imádságok, de az imádság szövegének elmondásával vagy
79
MÛFAJOK ÉS MÛVEK
80
önálló megfogalmazásával a didaxis már nem külsõ, hanem belsõ imperatívuszként jelenik meg. Immár az „én”
kívánja Isten segítségét, kegyelmét, Istennek tetszõ életet, s az én ad ugyanezért hálát, amivel confirmálja lelkében azokat a mozzanatokat, életének azokat az eseményeit, amelyek meggyõzõdése szerint Isten akaratából
történtek, vagy Isten akaratával megegyezõen történtek,
a bûnbánati részekben pedig éppen ellenkezõleg, kivet
magából mindent, ami hite szerint ellentétes, vagy nem
egyezik Isten akaratával, szándékaival. Lényegi tartalmát illetõen ezért nem is nagyon különbözik a közösségben mondandó ima a prédikációtól. A kérés rész valójában elismétli a prédikáció erkölcsi tartalmát, a bûnbánó,
hálaadó, dicsõítõ részek teológiai tartalmát. Ez utóbbi
részek váltanak át gyakran elmélkedésbe. Az út tehát
a következõ: külsõ tanítás (prédikáció, ének, katekizmus
stb.) › belsõvé vált, közvetlenül az individuumra vonatkozó tanítás ima formájában › a belsõvé vált tanítás tükrében az individuum és transzcendens viszonya folyton
újraértékelõdik és értelmezõdik, az imádság elmélkedésbe vált át.
Mindezeknek megfelelõen az imádságoskönyvek
egyik meghatározó típusának szokásos tartalmából egy
jól felépített emberkép bomlik ki, amely felöleli az ember
természeti, társas, társadalmi és belsõ lelki viszonylatrendszerét. Ez a típus minden renden lévõ ember számára az élet legkülönfélébb alkalmaikor elmondható szövegeket tartalmaz. Vannak a naptári év különbözõ
pontjaihoz kapcsolódó, havonta, hetente, naponta használható imák, különbözõ napszakokhoz (reggeli, esti,
stb.), ünnepekhez kötõdõk és a legkülönfélébb egyházi
alkalmakhoz tartozók: karácsonyi, húsvéti, vasárnapi –
templomba menetelkor, kijövetelkor, úrvacsora vagy
gyónás elõtt, után, prédikáció elõtt, után stb. mondhatók. Az emberi élet különbözõ helyzeteihez alkalmazott
imák: betegségben, háborúban, útban, gyászban, örömben, ínségben, lelki szükségekben, szorongattatásban,
kísértésben használatosak. Felölelik a legkülönbözõbb
emberi kapcsolatokat: az elöljárókért, gyermekért, szülõkért, cselédekért, útonjárókért, távollevõkért stb. mondandó könyörgéseket. Vannak hálaadások, dicséretek,
kérések, fohászkodások. A különbözõ isteni személyek-
AZ EGYHÁZI-VALLÁSI KIADVÁNYOK
hez, az Atyához, Fiúhoz, Szentlélekhez szólók. Isten
munkáira, a teremtésre, gondviselésre, megváltásra, stb.
vonatkozók. Krisztus vagy más bibliai személyek, katolikus imakönyvek esetében a szentek életeseményeirõl,
teológiai kérdésekrõl elmélkedõk.
Az elmélkedéseket az imádságoskönyvektõl formailag
elsõsorban az választja el, hogy míg az imádságoskönyvek
eléggé homogén szövegeket tartalmaznak, az elmélkedõ
könyvek sokkal heterogénebbek. Tematikailag gyakorlatilag minden megvan bennük, ami az imádságokban is,
de elõfordul hogy közvetlen dogmatikai tanítást, esetleg
kontroverz elemeket tartalmaznak, és természetesen
gyakran fordulnak elõ meditatív és contemplatív részletek. Teológiai témáik a felekezeti szempontoktól meglehetõsen függetlenek, erõsen átfedik egymást. Mégis
a katolikusoknál a négy végsõ dolog, a halál, ítélet, feltámadás, örök élet és az örökkévalóság, valamint Krisztus
szenvedései, a reformátusoknál a bûn, bûnbánat, megtérés kedveltebb tárgyak, mint az imádságokban.
Az imádságos- és elmélkedõkönyvek közötti lényegi
különbség mégis az Isten és az ember, valamint kettõjük
relációjának eltérõ megjelenítésében ragadható meg.
Az imádságokban az imádságot mondó retorikai pozíciójában mindig Istenen van a hangsúly. Az ima mondandója döntõ mértékben Istenre irányul: hálaadás, dicsõítés, bûnbánat vagy kérés, mindig Isten iránti vagy elõtti
aktus. Az elmélkedésben finoman módosul a beszélõ énnek ez a retorikai pozíciója. A mondanivaló nem közvetlenül Istenre, hanem inkább az Isten és ember közti viszonyra irányul, illetve váltakozik Istenre és emberre
irányultsága. Voltaképpen míg az ima elsõsorban „Istenre akar hatni” legalábbis retorikai megformáltságából
ítélve, addig az elmélkedés az ember szerepét próbálja értelmezni Isten világában, illetõleg az embert akarja aktivizálni az Isten és ember relációjából. Amíg az imádkozásban az ember nyitott várakozással, de lényegében
passzívan fordul Isten felé, az elmélkedésben megpróbál
cselekvéssel is közeledni felé. A cselekvés alatt persze itt
lelki cselekvést, vagy inkább lelki történéseket kell érteni. Valamilyen mértékben megpróbálja az elmélkedõ
alany Isten és ember viszonyát maga is alakítani, ennek
érdekében érzelmileg, értelmileg és akaratilag is mozgó-
81
MÛFAJOK ÉS MÛVEK
sítania kell lelki szféráját, ezért jelenik meg az elmélkedõ
könyvekben többféle, változó szövegtípus.
Mindezen megfontolások alapján az imádságos és elmélkedõ könyveket az alábbi elemzésben nem különítjük el, hanem felekezeti, nyelvi, irodalomszociológiai
szempontú statisztikai áttekintésünkben összesítve veszszük figyelembe, hiszen annyira közeli funkcióban használták õket, amely ezt az eljárást messzemenõen indokolja.
Összesen 163 tétel sorolható a vizsgált csoportba.
Ebbõl 40 református, 55 evangélikus, 68 katolikus kiadvány, kettõ pedig unitárius. A mûfajcsoportban a vulgáris nyelvek használata a domináns. Valamennyi ide tartozó református és unitárius munka magyar nyelvû.
Az evangélikusok közül 28 magyar, 19 biblikus cseh,
7 német, 2 pedig latin nyelvû. A katolikusok közül 52
a magyar nyelvû, 11 a latin, 1 horvát, 1 cseh, 1 német és
egy közelebbrõl meg nem határozható szláv nyelvû.
82
2.3.1. A református imádságoskönyvek
268 RMNy 1138
269 RMNy 1249 és
Emlékkönyv Kelemen Lajos
születésének nyolcvanadik
évfordulójára,
Kolozsvár–Bukarest,
1957, 602.
270 RMNy 1238 Szenci e
mûvébõl már az elõzõ
évben, 1620-ban
Frankfurtban is
megjelentetett egy
speciment, amelybõl
azonban példány nem
maradt fenn. Vö. RMNy
1206 A Balassi kiadónál
megjelent fakszimile
kiadását 2002-ben
P. Vásárhelyi Judit
gondozta. Ld. még
P. VÁSÁRHELYI Judit,
Szenci Molnár Albert és
a Vizsolyi Biblia új
kiadásai, Budapest, 2006,
117–134.
A református imádságoskönyvek közül csak az emléke maradt fenn, s így tartalma sem ismeretes annak az
imádságoskönyvnek, amelyet Makai Nyírõ János deák,
egyébként unitárius kolozsvári nyomdász Bethlen Gábor
felesége, Károlyi Zsuzsanna számára nyomtatott 1617ben.268 1621-ben ismét csak Makai készített egy imádságoskönyvet a fejedelemasszony parancsolatára, amely
Tóth Kálmán feltételezése szerint ugyanezen imakönyv
második kiadása lehetett. Valójában azonban semmilyen biztos támpont nincs arra nézve, hogy mi volt a két
nyomtatvány tartalma. A XVII. század második évtizedének többi imádságoskönyvébõl ítélve legvalószínûbb,
hogy az idõhöz és más alkalmakhoz kötõdõ imádságokat
tartalmaztak.269
Egyértelmûen ebbe a típusba tartozott Szenci Molnár
Albert 1621-ben Heidelbergben közreadott imádságoskönyve, amely Heinrich Bullinger Johann Jakob Frisius
által megbõvített mûvének magyar fordítását tartalmazta, s amelyet Szenci két gazdag nagyszombati polgáraszszonynak, Échi Orsolyának és Szegedi Annának, Szegedi
Gáspár, illetve lublai Krausz János feleségének ajánlott.270
AZ EGYHÁZI-VALLÁSI KIADVÁNYOK
Kecskeméti C. János vásárosnaményi lelkész mûvébõl
is, amelynek eredetije Andreas Musculus: Precationes ex
veteribus et orthodoxis doctoribus... (Erfurt 1562) címû
gyûjteménye, teljes gyakorlati emberkép bomlik ki. Elsõ
kiadását, amely Bártfán jelent meg 1624-ben, Nyáry Pál
özvegyének, Várdai Katának ajánlotta szerzõje.271 A második, 1640. évben megjelentben pedig ugyanezt az ajánlást vette át a lõcsei nyomdász, Lorenz Brewer.272
Kanizsai Pálfi János 1632-ben Pápán Batthyány
Ferenc feleségének, Poppel Évának ajánlott Thuribulum
aureum, arany temjénezõ címû alkotása példányból nem
ismert,273 ezért nem lehet megállapítani, hogy azonos
volt-e a Váradon 1652-ben, összeállítója neve nélkül kiadott Isten eleibe fölbocsátandó lelki jó illatokkal terhes
arany temjénezõvel,274 amely ugyancsak az idõkhöz, alkalmakhoz, élethelyzetekhez kötõdõ könyörgésekbõl áll.
Nemcsak az elmélkedésekkel, az énekeskönyvekkel is
közeli rokon az imádság mûfaja. Debrecenben 1641-ben
olyan vegyes énekes- és imádságoskönyv jelent meg,
Keresztyéni imádságok egynehány szép énekekkel, amelynek
egyes fejezetei az eddig ismertetett típus témaköreit:
ünnepek, napszakok, teológiai témák, élethelyzetek, társas kapcsolatok, társadalmi relációk ölelik fel, s váltakoznak bennük az imádságok és énekek.275 Hasonló ehhez az
elõzõ fejezetben már említett 1651. évi, ugyancsak debreceni, önállóan nyomtatott Szenci-féle Zsoltáros kötet,
amelynek külön címlappal megjelent függeléke, Philip
Kegel Meditationes sacrae címû mûvébõl közöl nagyobb
számban a fenti témakörökhöz kapcsolódó imákat.276
Ha valóban Balassi Bálint és Rimay János Istenes énekeinek 1652. évi váradi rendezetlen kiadásával277 együtt
jelent meg az Isten eleibe felbocsátandó áhítatos imádságok
címû könyvecske, azaz a kettõ együtt alkotott egy kiadványt, amint ezt a szakirodalom feltételezi, akkor ez
is ebbe a vegyes énekes- és imádságoskönyv típusba tartozott.278
Elsõsorban szerkesztési technikáját tekintve egyedülálló a református imádságoskönyvek sorában Szokolyai
Anderko István: A Szent Bibliának ó-testamentumi
könyveibõl egybe szedegettetött áhítatos könyörgések címû
mûve,279 amely kizárólag bibliai idézetekbõl összeállított
könyörgéseket tartalmaz.
83
271 RMNy 1295
272 RMNy 1835
273 RMNy 1553
274 RMNy 2455
275 RMNy 1874
276 RMNy 2363
277 RMNy 2451
278 vö. RMNy 2454
279 Leyden, 1648, RMNy
2217
MÛFAJOK ÉS MÛVEK
2.3.2. A református elmélkedések
84
280 Az idetartozó
problémák távlatos
ismertetését a nemzetközi
szakirodalom fõbb
irányainak alapos
bemutatásával lásd:
TÜSKÉS Gábor,
A XVII. századi elbeszélõ
egyházi irodalom európai
kapcsolatai,
Budapest, 1997;
KNAPP Éva,
Officium Rákóczianum.
Az I. Rákóczi Ferencrõl
elnevezett imádságoskönyv
és nyomtatott kiadásai,
Budapest, 2000;
ItK 2001, 486–496,
BENE Sándor ismertetése.
281 Debrecen,
1636, RMNy 1639;
1637 Lõcse, RMNy 1735;
Bártfa, 1640, RMNy
1817; Lõcse,
1641, RMNy 1895;
Várad, 1643, RMNy
2042. Újabban ld. még
PETRÕCZI Éva, Egy fordítás
háttértörténete,
In UÕ, Félszentek és
fél-poéták,
Budapest, 2002, 11–32.
282 RMNy 1702 és
1906(1)
283 Várad, 1650,
RMNy 2353
284 1584, Detrekõ,
RMNy 542
285 RMNy 1532.
A kiadványban Sibolti
mûvét Vidos Lénárd ars
moriendije, Az idvösséges
kimúláshoz való készületnek
tudománya egészíti ki.
Az elmélkedés szó önmagában is rendkívül heterogén
mûfaji csoportot takar, s az ide tartozó mûvek igen változatos típusú szövegekbõl állnak. Nincs itt terünk és nem
is szükséges a mûfaji elhatárolás és meghatározás szerteágazó kérdéskörével az eddigieknél mélyebben foglalkozni.280 Csupán igen durva csoportosításban ismertetjük a konkrét anyagot.
A református elmélkedések közül kiemelkedik a puritán kegyesség kézikönyve, Lewis Bayly nagyhatású munkája, a The practice of pietie, amelyet Medgyesi Pál erdélyi
udvari prédikátor fordított magyarra, s amely fordításnak korszakunkból 5 kiadása ismert,281 s amelynek magyar címe magáért beszél: Praxis pietatis, az az kegyesség
gyakorlás, melybe befoglaltatik, mint kelljen az hívõ keresztyén embernek az Isten és a maga igaz ismeretiben nevekedni,
életét naponként Istennek félelmére intézni, csendes lelkiismerettel költeni és futásának eltöltése után boldogul végezni.
Ugyanezen munka biblikus cseh változata két részletben
jelent meg Ján Amos Komenský fordításában 1637-ben
és 1641-ben.282 Ez az életvezetési könyv tematikailag és
módszerben mindent tartalmaz, ami a mûfaj sajátja: dogmatikai tanítást, sõt kontroverz részleteket, ezeken elmélkedõ contemplatív, illetve meditatív jellegû szövegeket, s a legkülönbözõbb célú, hangvételû imádságokat.
A teljesség igényére törekvõ Praxis pietatison kívül
1655-ig valójában kevés református elmélkedés jelent
meg. Hozzá hasonlóan életvezetési könyvnek tekinthetõ
még Pankotai Ferenc: S. Hilarius, avagy... örömre vezetõ
elmélkedések.283
Sajátos funkciót töltött be Sibolti Demeter: Lelki harc
címû, a lelki kísértések legyõzését segítõ traktátusa, amely
eredetileg inkább evangélikusnak tekinthetõ munka,284 s
amely korszakunkban kétszer is református nyomdában
látott napvilágot. Érdekes módon mind a kétszer olyan
fõrangú asszonyhoz intézett ajánlással, aki a sajátjától eltérõ vallású férfival lépett házasságra. 1632-ben idõsebb
Bethlen István ajánlotta e mûvet menyének, ifjabb fia,
Péter feleségének, az evangélikus vallású Illésházy
Katának.285 1643-ban pedig Szalárdi Miklós, az erdélyi
kancelláriáról Báthori Zsófia szolgálatára rendelt íródeák
AZ EGYHÁZI-VALLÁSI KIADVÁNYOK
ajánlotta úrnõjének két nappal annak II. Rákóczi
Györggyel tartott esküvõje után. Mint ismeretes, a házasság feltétele Báthori Zsófiának a katolikus vallásból
reformátusra való áttérése volt. Sibolti munkáját társmûként ezúttal is egy ars moriendi egészíti ki Michael
Bock Balassi Bálint által magyarított Würzgärtlein für die
kranken Seelenje, amelynek itteni címe: Az Istennek keresztviselõ híveit az békességgel való tûrésre indító kevés számú vígasztaló szók.286 Még egy hasonló funkciójú, a kétségben gyötrõdõ lélek vigaszalására szolgáló könyvet
ajánlott Báthori Zsófiának 1645-ben Váradon Keresztúri Pál, az ifjabb Rákóczi György akkori udvari prédikátora. A Mennyei társalkodás, azaz Istennek a bûnös emberrel való beszélgetése címû elmélkedése már a puritánus kegyesség hatása alatt született.287
Többes funkciója lehetett e kiadványoknak. Sibolti
Lelki harca, bár nem lép a hitviták által erõsen érintett területekre, jórészt az általános keresztyén igazságok világában forog, mégis szemléletében erõsen magán viseli az
irénizmus szellemét. Azaz egyrészt elfedi a vallási különbségeket, másrészt mégis erõsíti az új valláshoz kapcsoló kötõdéseket. Ezentúl válaszol a konvertálás miatti
esetleges lekiismereti kérdésekre, vigaszt nyújt a vallási
különbségek miatti gyötrõdésekre. Szempontunkból az
sem mellékes, mint a továbbiakban bõvebben is lesz róla
szó, hogy a fõrangú asszonyok körében felekezeti hovatartozástól függetlenül kezd kialakulni egy olyan olvasási kultúra, amely irodalmi igénnyel készült, magas retorikai szervezettségû szövegekkel képes lelki igényeket
kielégíteni, traumákat feloldani.
Egyébként a kedvelt református elmélkedési témák:
a kísértés, bûn, lelki bajok, szenvedés, üldöztetés, bûnbánat, megtérés, üdvösséges kimúlás. Valamennyi ide tartozó további munka ezekben a témakörökben forog.
Lewis Bayly mellett William Perkins a másik népszerû
angol szerzõ. Iratosi T. János már 1637-ben közreadta
Lõcsén az õ helyes életrõl és jó halálról szóló munkáját
288
Az emberi életnek boldogul való igazgatásának módjáról.
Ugyanez a munka négy év elteltével átdolgozva és kibõvítve jelent meg ebben a nyomdában,289 1648-ban pedig
Amszterdamban fordítja magyarra egy ma pontosan nem
ismert összetételû diákközösség Perkinsnek egy másik,
286 RMNy 1995
287 RMNy 2128
288 RMNy 1683
289 RMNy 1893.
Különösen
elgondolkodtató e
kiadvány a puritanizmus
magyarországi
történetérõl kialakult
szakirodalmi
álláspontokkal
kapcsolatban.
Tudniillik az újabb kiadás
fõ szorgalmazói
Tolnai István pataki
fõprédikátor,
Simándi Mihály
sátoraljaújhelyi elsõ pap
és Miskolci Csulyak
István esperes voltak, azaz
az a három református
egyházi vezetõ, akiket
a puritanizmus fõ
üldözõinek tart nemcsak
az elmúlt évtizedek
szakirodalma, hanem már
Zoványi Jenõ is.
Ez az adat azonban – mint
az a másik, hogy
Szenci Molnár Albert is
munkálkodott
a Praxis pietatis magyarrá
fordításán – arra utal,
hogy az ortodoxia
nemzedéke igenis
fogékony volt a puritánus
kegyesség iránt, vagyis
vallási, lelki tekintetben
zökkenõmentesen
épülhetett rá
a puritanizmus
az ortodoxiára.
A kétségkívül meglévõ
ellentétek okát és jellegét
tehát alaposabban kell
kutatni, mint korábban.
85
MÛFAJOK ÉS MÛVEK
86
290 RMNy 2201
291 RMNy 2231
292 RMNy 2216
293 RMNy 2450
a puritánus gondolatvilágban fontos helyet elfoglaló
mûvét, A lelkiismeretnek akadékiról írott drága szép tanítás... a ... megfélemlett és rettegõ lelkiismeretnek megvigasztalására.290
A puritánus kegyességi irodalomnak a könyvkiadásba
való lassan erõsödõ benyomulását 1655-ig még további
három munka tanúsítja: Veresegyházi Szentyel János:
Myrothecium spirituale, azaz lelkipatika (Lõcse 1648),291
Szokolyai Anderko István: Sérelmes lelkeket gyógyító
balsamom (Leyden 1648)292 és Bökényi Filep János: Mennyei
lámpás (Utrecht 1652).293
2.3.3. Evangélikus imádságok és elmélkedések
294 Bártfa, 1609, RMNy
976; Lõcse, 1620, RMNy
1229; Csepreg, 1630,
RMNy 1459; Lõcse,
1629, RMNy 1442,
Bártfa, 1640, RMNy
1818; Lõcse, 1642,
RMNy 1942
295 RMNy 1439
296 RMNy 2421A
297 RMNy 1100
Az evangélikus imádságos- és elmélkedõ könyvek
szerkezete, tematikája gyakorlatilag nem különbözik
a reformátusoktól. Közülük a magyar nyelvûek fõbb csoportjait tekintjük át. Kiemelkedõ népszerûségre tett
szert Mihálykó János, eperjesi lelkész Keresztyén istenes és
ájtatos imádságok címû gyûjteménye, amelynek 1609 és
1642 között hat kiadása is ismeretes.294 A mûfajnak a felekezeti határokat kissé elmosó jellegét bizonyítja, hogy
Mihálykó egyik meghatározó forrása Pázmány Péter
katolikus imakönyve volt. Sõt az 1640. évi bártfai kiadás
függelékébe Nyéki Vörös Mátyás verses bûnbánati zsoltárparafrázisai is bekerültek.
A Mihálykót hivatalában követõ eperjesi magyar lelkész, Madarász Márton két imádságoskönyvet is adott
ki. Az elsõt 1629-ben nyomtatták Lõcsén Eperjesi magyar
eklézsia mindennapi felfegyverkedése címmel,295 ez hagyományos tematikával épül fel, az idõkre, alkalmakra, emberi állapotokra írt imákat tartalmaz, csakúgy mint
Mihálykó munkája. A másik, a Kegyességnek mindennapi
gyakorlása (Lõcse 1642),296 már közelebb áll az életvezetési, elmélkedõ könyvekhez. Madarász valójában
Johann Gerhard, heldburgi evangélikus lelkésznek azt az
Exercitium pietatis quotidianum quadripartitum címû munkáját fordította újra le, amelyet Zólyomi Perinna Boldizsár,
semptei prédikátor már egyszer Bártfán 1616-ban magyar nyelven kinyomtattatott.297
A további egy-egy alkalommal kiadott evangélikus
imádságoskönyvek mind az idõkhöz és alkalmakhoz
AZ EGYHÁZI-VALLÁSI KIADVÁNYOK
kötõdõ imákat tartozó típushoz tartoznak. Szalaszegi
György: Hetetszaka minden napra megirattatott imádságok
(Bártfa 1602),298 Kürti István: Az élõ Istenhez való ajejtatos
imádságokat magában foglaló könyvecske deákból magyarrá
fordíttatott (Kassa 1611),299 Lethenyei István: Imádságos
könyvecske (Csepreg 1629),300 bár példányból nem ismert, de tudjuk, hogy elõszava imádság-módszertant is
tartalmazott. És végül Nádasdy Pál: Áhítatos és buzgó
imádságok (Csepreg 1631).301
A vegyes, imádságos- és énekeskönyv típust az evangélikusoknál három egymással nem teljesen azonos, de
tartalmilag egymást erõsen átfedõ kiadvány képviseli.
Mindhárom Lõcsén jelent meg 1632-ben, 1646-ban és
1650-ben Imádságos könyvecske... isteni dícséretekkel
címmel.302 Szinte bizonyosnak tekinthetõ, hogy az énekeskönyvekhez hasonlóan ezt a munkát is mindkét protestáns felekezet hívei között terjesztették.
2.3.4. A katolikus imádságok és elmélkedések
A katolikusok az egymással összemosódó imádságokban és elmélkedésekben találták meg azt a mûfajcsoportot, amelynek segítségével a híveket személyesen is
jobban bevonhatták a vallási élet gyakorlásába. Ezt bizonyítja az ide tartozó kiadványok nyelvi megoszlása. Az
imádságoskönyvek közül 17 a magyar nyelvû,303 egy
horvát,304 egy pedig közelebbrõl meg nem határozott
szláv nyelven készült305. Nagyon hasonlít ehhez az elmélkedõ könyvek megoszlásának aránya is, köztük 29 a magyar nyelvû306, és csupán egyetlen egy latin nyelvû
akad.307 Még egy kiadványcsoportot kell itt megemlíteni.
A különbözõ vallási társulatok, társaságok számára készült kongregációs könyvek is fõként imádságokat és elmélkedéseket tartalmaznak, de gyakran megtalálhatók
bennük az õket használó közösségek regulái, törvényei,
alapító okmányai, ünnepeik, s az azokhoz kapcsolódó
különféle liturgikus szövegek. 1655-ig 6 ilyen magyar
nyelvû,308 10 latin,309 egy-egy horváth, biblikus cseh és
német nyelvû kiadvány ismeretes Magyarországról.310
Az imádságoskönyvek közül a legnagyobb népszerûségre Pázmány Péter: Keresztyéni imádságos könyve tett
szert, amely korszakunkban öt kiadást ért meg.311 Tema-
298 RMNy 883
299 RMNy 1018
300 RMNy 1425
301 RMNy 1494
302 RMNy 1552,
2146, 2319
303 RMNy 945, 1003,
1092, 1103, 1127,
1260, 1345, 1513,
1666, 1787, 2016,
2024, 2239, 2336,
2340, 2508A, 2566
304 1843
305 RMNy 2283.
E mû csupán címe alapján
– Orationes Slavonicae –
ismert
Tomka-Szászky János
könyvtárának kéziratos
katalógusából.
Ezért nem állapítható
meg határozottan, hogy
a Slavonicae szó melyik
szláv nyelvre vonatkozik.
306 RMNy 985, 1079,
1093, 1119, 1146, 1271,
1294, 1297, 1321, 1348,
1377, 1422, 1455, 1489,
1558, 1558A, 1574,
1635, 1658, 1664, 1713,
1761, 1812, 1952, 1978,
2023(1–2), 2077, 2238,
2462
307 RMNy 2545
308 RMNy 1657, 2076,
2112, 2188, 2237, 2282
309 RMNy 1744, 1844,
2021, 2334, 2337, 2338,
2387, 2388, 2544, 2579
310 Sorrendben RMNy
1783, 2235, 1954
311 Graz, 1606,
RMNy 945;
Pozsony, 1610,
RMNy 1003;
Pozsony, 1625,
RMNy 1345;
Pozsony, 1631,
RMNy 1513;
Pozsony, 1640,
RMNy 2340
87
MÛFAJOK ÉS MÛVEK
88
312 Prága, 1615,
RMNy 1092;
Bécs 1617,
RMNy 1127
313 RMNy 2508A
314 RMNy 2566
315 RMNy 1103,
1260, 1666
tikailag közel áll a protestánsok alapvetõ imádságoskönyv-típusához. Fõként lelki és testi jókért való könyörgéseket tartalmaz erõsen moralizáló szellemben,
továbbá különbözõ rendû és rangú gondviselõkért (fejedelmek, szülõk stb.) való, valamint az idõ és vallási élet
különféle alkalmaikor használható imákat, litániákat,
bûnbánati zsoltárokat foglal magában.
Pázmány munkájának nemcsak közönségsikere volt
jelentõs, hanem további imádságoskönyvek forrásává is
vált. Mihálykó Pázmányt alapul vevõ munkáját már említettük. Mintául szolgált Pázmány mûve a Ferencffy
Lõrinc által két ízben is kinyomtattatott Imádságos könyvecske magyar nyelven címû munkához.312 Batthyány
Ádám, Dunán inneni fõkapitány pedig az 1625. vagy
1631. évi pozsonyi kiadást egyenesen a maga neve alatt,
1654-ben Bécsben kiadott Lelki kard nyomdai kéziratául
használta. Ugyanis az említett, egymás betû szerinti újraszedését képezõ kiadások egyikében jelölte ki a nyomdász számára azokat a részeket, amelyek „saját” kompilációja törzsrészét alkották.313
Pázmány a maga imádságoskönyvének elsõ kiadását
(Graz 1606) Hethesi Pete Lászlóné Kapi Annának ajánlotta. Munkája ezért nyilván ihletõje volt annak a ma
példányból nem ismert, németbõl magyarra fordított anonim imádságoskönyvnek, amely unokaöccse,
Pázmány Miklós felesége költségén jelent meg 1655-ben
Bécsben.314 Az illetõ hölgy neve nem volt más, mint az
említett Kapi Anna unokája, Hethesi Pethe Rosina.
Pázmány mûve mellett még Kopcsányi Márton, ferences szerzetes hasonló tematikájú Keresztyén imádságoskönyvecskéje vált szélesebb körben használatossá, amit
egymás utáni háromszori bécsi megjelentetése bizonyít.
Harmadik kiadásának címlapja szerint „a bódog emlékezetû cardinál Pázmány Péter esztergomi érsek engedelmébõl elõször 1616., másodszor 1622. esztendõben
nyomtattatott, mostan harmadszor (1637) valamennyi
jobbítással és szaporítással”.315 Nemcsak azt jelenti e megjegyzés, hogy 1637-ben Pázmány neve már „jó reklámnak” is számított, hanem azt is, hogy e munka körül is
„bábáskodott” valamilyen formában.
Az idõkre és alkalmakra szóló imákat tartalmazó,
katolikus mû még az Útitárs címû manuale, amely két
AZ EGYHÁZI-VALLÁSI KIADVÁNYOK
ízben, 1639-ben és 1643-ban Pozsonyban látott napvilágot.316
Ugyancsak manuale formátumú (kis nyolcadrét) volt
Draskovich János horvát bán összeállítása Officium
Beatae Mariae Virginis, azaz asszonyunk Szûz Máriának
három külömb idõre-való zsolosmája, amely világiak vagy
harmadrendû szerzetesek számára készülhetett. Kevésbé
valószínû, bár tartalma alapján nem zárható ki teljesen,
hogy kongregációs könyv volt, de ezt a két fennmaradt
kiadás közül egyik sem jelzi.317 Hasonló tartalmú lehetett
az itt utolsóként megemlítendõ katolikus imádságoskönyv, a késõbb hitvitázóként híressé vált Sámbár
Mátyás jezsuita korai, latin címû, de magyar nyelvû,
ma példányból nem ismert Epitome pietatis Marianaeja.318
A két, nem magyar nyelvû imádságoskönyv közül
a horvát irodalom szempontjából jelentõs Nikola Sartorius
Krajaèevíæ, Zágrábban és Varasdon mûködõ jezsuita
Molitvene knjižice (Pozsony 1640)319 címû munkája.
A már említett, ugyancsak Pozsonyban 1649-ben kiadott Orationes Slavonicae viszont ma példányból nem ismert, ezért még nyelvét sem lehet határozottan megállapítani.320
A katolikus elmélkedések leggyakoribb témái Krisztus
szenvedései, szûz Mária, vagy más bibliai személyek
élete. Másodsorban némely teológiai téma, különösen
a négy végsõ dolog: halál, ítélet, feltámadás, örökélet,
illetve az örökkévalóság és a penitenciatartás. Egyik
részük közel áll a mûfajcsoport többi típusához, azaz
imádságokat, elmélkedéseket, verses betéteket, lelki
gyakorlatokat, kontemplatív, meditatív, hálaadó, könyörgõ részeket, s különféle liturgikus szövegeket, regulákat tartalmaz. Ezek funkciója hasonlít a puritánus
életvezetési könyvekéhez, amennyiben a keresztény
életvitelre, magatartásra nézve tartalmaznak útmutatást, mintát. Más részükben kevesebb vagy egyáltalán
nincs imaszöveg, tartalmuk a morális tanítás és az olvasmányosság irányába mozdul el.
A katolikus elmélkedések ismertetésének élére megintcsak Pázmány Péter neve kívánkozik. Kempis Tamásnak
Christus követésérõl négy könyvei címû fordítása három
kiadásban jelent meg.321 Egyik elsõ és igen fontos darabja ez a kibontakozó misztikus-aszketikus katolikus
316 RMNy 1787 és 2024
317 Pozsony,
1643, RMNy 2016 és
Pozsony, 1650, RMNy
2336
318 Pozsony, 1648,
RMNy 2239
319 RMNy 1843
320 RMNy 2283
321 Bécs, 1624,
RMNy 1297;
Bécs, 1638,
RMNy 1713;
Pozsony, 1648,
RMNy 2238
89
MÛFAJOK ÉS MÛVEK
90
322 RMNy 1271
323 RMNy 985
324 Bécs, 1615, RMNy
1079, és Prága, 1615,
RMNy 1093
325 RMNy 1422
326 RMNy 1952
327 RMNy 2545
328 RMNy 1574
329 RMNy 1489
330 Magyar Könyvesház,
Gyõr, 1803, 25.
331 RMNy 1855
ájtatatossági irodalomnak. Míg Pázmány imádságoskönyve hiányt pótolt, régóta lappangó igényre válaszolt,
addig ez a fordítás megerõsített egy formálódófélben lévõ
új lelki irányzatot. Az ágostonrendi kanonoknak a középkor végén a devotio moderna jegyében keletkezett
munkáját ugyanis Pázmánytól függetlenül egy-két évvel
korábban már Vásárhelyi Gergely, akkor Erdélyben mûködõ jezsuita is lefordította és 1622-ben Kolozsvárott ki
is nyomtatta.322
Mint mondtuk, a katolikus elmélkedések legmeghatározóbb témája különben is Krisztus élete, szenvedései
vagy személyének más vonatkozásai. Ebben a tárgykörben fogantak Rudinai Jánosnak, a marianus ferencesek
pozsonyi gvardiánjának Lelki szarándoksága (Nagyszombat
1609),323 Lépes Bálint, nyitrai püspöknek Az mi urunk
Jézus Krisztusnak... életérõl való rövid imádságokban foglaltatott ájtatos elmélkedések,324 Hajnal Mátyás, jezsuita atyának, Eszterházy Miklós nádor udvari papjának Az Jézus
szívét szeretõ szíveknek ájtatosságára szíves képekkel kiformáltatott... elmélkedésekkel és imádságokkal megmagyaráztatott könyvecske (Bécs 1629)325 és (Pozsony 1642)326 címû
munkái. Ugyancsak Krisztus szenvedéseivel foglalkozik
az egyetlen latin nyelvû katolikus elmélkedés, Pongrácz
Mihály szabad báró verses Aquila clangense (Nagyszombat
1654),327 amelyet testvérének, a késõbbi esztergomi kanonoknak, Pongrácz Györgynek ajánlott.
Pázmányé mellett nemcsak az imádságoskönyvek, hanem az elmélkedések szerzõi között is föltûnik Kopcsányi
Márton ferences szerzetes neve. Három e csoportba tartozó mûve közül az elõbb felsoroltakhoz hasonlóan,
Krisztus szenvedéseivel foglalkozik A keresztyéni tökéletes
életre intõ tíz hétre rendeltetett nyolcvan elmélkedések (Bécs
1634).328 Az elmélkedések mellett imádságokat és prédikációkat is foglal magában a második, A bódog Szûz
Mária élete (Bécs 1631).329 Erõsen kérdéses, hogy valóban megjelent-e a különbözõ bibliográfiákban ma csak
Sándor István említése330 nyomán szereplõ, Kopcsányinak
tulajdonított Szerzetes rendtartó fenyíték tüköre (Bécs
1630)331 címû munka, amely talán szent Bonaventura
Speculum disciplinaejének lehetett magyar fordítása.
Még egy kiadvány sorolható a bibliai személyek életérõl
szóló elmélkedések közé, a német eredetibõl ismeretlen
AZ EGYHÁZI-VALLÁSI KIADVÁNYOK
fordító által készített Poenitentiának tüköre. Egész élete és
poenitentia tartása s megtérése ... Mária Magdolnának és ...
Mártának (Bártfa 1626).332 Ismeretlen közreadója
Thurzó Kristóf néhai szepesi és sárosi fõispán katolikus
özvegyének, Erdõdy Zsuzsannának ajánlotta.
Elvontabb témákról szól Tasi Gáspár Sáros megyei
földbirtokos és táblabíró, Eszterházy Miklós titkára, szepesi kamarai tisztviselõ két munkája: A lelki kalendárium
(Bécs 1627),333 amelyben minden hónapra egy-egy
elmélkedés rendeltetett a vétkeknek kiirtásáról és a
jó erkölcsök beoltásáról. Valamint Elménknek Istenben
felmenetelérõl a teremtett állatok garádichin (Bártfa 1639),334
amely a teremtés munkáit tette tárgyává.
A barokk irodalom általában is kedvelt témáit: a négy
végsõ dolgot – vagyis halál, ítélet, feltámadás, örök élet –
valamint az örökkévalóságot a katolikus elmélkedések
közül irodalmi szempontból is kiemelkedõ mûvek tették
tárgyukká: Lépes Bálint királyi kancellár, majd nyitrai
püspök két prózai, és Nyéki Vörös Mátyás gyõri kanonok
két verses elmélkedése. Sorrendben: Az halandó és ítéletre menendõ teljes emberi nemzetnek fényes tüköre (Prága
1616) és Pokoltól rettentõ és mennyei boldogságra édesgetõ
tükör (Prága 1617),335 valamint Tintinnabulum tripudiantium, azaz a földi részeg szerencsének lakodalmán tombolók jóra intõ csengettyûje (elsõ kiadása Bécs 1633)336 és
Dialógus, azaz egy kárhozatra szállott test és léleknek egymással való... beszélgetése (elsõ kiadása Prága 1623).337
Mind a négy mûben a közvetlen vallási célokon, vagyis
a morális tanításon, s az ide vonatkozó katolikus hittételek szuggesztív kifejtésén túl, jól kitapintható már
a szórakoztatási szándék, a modernebb irodalmiasság
felé való elmozdulás, ezért ezeket a munkákat a késõbbiekben a vallásos olvasmányok között is meg kell majd
említenünk. Nyéki két munkája különösen népszerû olvasmánynak számított, amit 1655-ig ismert, összesen tíz
kiadása bizonyít.338 Pázmány imádságoskönyve mellett
Nyéki elmélkedései is jelzik, hogy ebben a mûfajban katolikusok és protestánsak között sincs igazán éles határ.
A gyõri kanonok elmélkedései ugyanis néhány apróbb
módosítással a protestáns váradi, illetve bártfai nyomdában is megjelentek. Lépes mûvei pedig a XVIII.
században láttak újra napvilágot.
332 RMNy 1348
333 RMNy 1377
334 RMNy 1761
335 RMNy 1119 és1146.
ld. róluk: BITSKEY István,
Lépes Bálint és az olasz
„Seicento” stílus, In
BITSKEY István, Eszmék,
mûvek, hagyományok,
Debrecen, 1996,
148–160.
336 RMNy 1558A
337 RMNy 1294
338 Tintinnabulum: Bécs,
1633, RMNy 1558A;
Pozsony, 1636, RMNy
1658; Várad, 1639,
RMNy 1812; Pozsony,
1644, RMNy 2077(1);
Dialogus: Prága, 1623,
RMNy 1294; Bécs, 1625,
RMNy 1321; Bécs, 1633,
RMNy 1558; Bécs, 1636,
RMNy 1635; Bártfa,
1637, RMNy 1664;
Várad, 1642, RMNy
1978, Pozsony, 1644,
RMNy 2077(2)
91
MÛFAJOK ÉS MÛVEK
92
339 Lásd errõl: BÁN Imre,
Nyéki Vörös Mátyás:
Aethernitas. Örökkévalóság, In UÕ, Költõk,
eszmék, korszakok,
Debrecen, 1997, 173–202
és A régi magyar vers,
szerk. Komlovszki Tibor,
Budapest, 1979, 235–255.
Ld. még: BITSKEY István,
Stílusváltás Nyéki Vörös
Mátyás költészetében,
In UÕ, Eszmék, mûvek,
hagyományok, Debrecen,
1996, 134–147.
Vadai István újabb
kutatásai szerint csak
a Dialogus Nyéki mûve,
a Tintinabulum ismeretlen
szerzõé.
340 RMNy 2023
341 RMNy 2462
342 RMNy 2021, 2076,
2112, 2237, 2235, 2282,
2334, 2337, 2338, 2388,
2544
343 TÜSKÉS Gábor,
A XVII. századi elbeszélõ
egyházi irodalom európai
kapcsolatai,
Budapest, 1997.
344 RMNy 945, 1003
345 RMNy 2566
A Tintinnabulum függelékében található versek középpontjában az örökkévalóság Nyékit mélyen izgató
problémája áll.339 Még két katolikus elmélkedésnek fõ
tárgya korszakunkban ez a kérdés. Szentgyörgyi Gergely,
Eszterházy Miklós nádor kismartoni titkára, Hieronymus
Drexel: De aeternitate considerationes címû munkáját fordította magyarra Elmélkedések az örökkévalóságról címmel (Pozsony 1643).340 Malomfalvay Gergely ferences
szerzetes, a kismartoni rendház gvardiánja pedig Belsõképpen indító tudomány (Bécs 1653)341 címû írásában 12
elmélkedésben szól az örökkévalóságról.
A kongregációs könyvek csoportjának nyelvi összetételét jelen fejezet elején ismertettük. Az ide tartozó 19
tételbõl 11 Nádasi János mûve.342 Mivel az õ munkásságát a közelmúltban Tüskés Gábor kiváló monográfiája
teljes európai kitekintéssel feldolgozta,343 itt e kiadványtípus fajtáinak további részletezése fölösleges.
2.3.5. Az imádságos- és elmélkedõkönyvek közönsége
Az imádságoskönyvek fõ funkciója tehát a kegyesség
vagy ájtatosság nagyobb vagy kisebb közösségben, de legelsõsorban egyéni, személyes gyakorlásának segítése. Az
ebbe a kiadványcsoportba tartozó nyomtatványok ajánlásainak áttekintése lehetõséget nyit a megcélzott közönség,
a legfontosabb olvasói rétegek legalább részleges megismerésére, illetve a mûfaj bizonyos másodlagos funkcióinak,
használati szokásai némely speciális esetének feltárására.
Feltûnõ, hogy az imádságoskönyvek igen nagy részét
ajánlották fõrangú hölgyeknek. Ez a katolikusoknál,
evangélikusoknál, reformátusoknál egyaránt domináns
tendencia. Érdemes bemutatni a hosszú névsort. A katolikusoknál Pethe László felesége, Kapi Anna az elsõ személy, akit meg kell említeni, õhozzá szól Pázmány imádságoskönyve elsõ és második kiadásának ajánlása
1606-ban és 1610-ben.344 A két család késõbb is kapcsolatban maradt, mivel mint más összefüggésben már szóba
került, Kapi Anna unokájának, Pázmány Miklós feleségének, Pethe Rosinának 1655-ben ajánlottak egy németbõl fordított anonym imakönyvet.345
A további megemlítendõ nevek a katolikus mûvek
ajánlásaiból: Telegdy Borbála, Rákóczi Zsigmond, néhai
AZ EGYHÁZI-VALLÁSI KIADVÁNYOK
erdélyi fejedelem özvegye.346 A Bosnyák család, azaz
Bosnyák Tamás felesége, Kenderesi Mária és lányaik,
Bosnyák Zsófia, Judit és Katalin.347 Erdõdy Zsuzsanna,
az egyébként evangélikus Thurzó Kristóf katolikus
özvegye.348 Nyáry Krisztinának, Eszterházy Miklós nádor
feleségének Tasi Gáspár, a nádor titkára, Hajnal Mátyás
jezsuita és Kopcsányi Márton ferences atya is ajánlottak
imádságoskönyvet.349 Tasi a nádornak magának is dedikált egy másik imádságoskönyvet 1639-ben.350 Nyáry
Krisztina pedig, mint látni fogjuk, már korábban, még
katolikus vallásra való áttérése elõtt Thurzó Imre feleségeként is szerepel evangélikus munkák ajánlásában.
Thurzó Imrétõl született lányához, Thurzó Erzsébethez
viszont 1639-ben Zavari György, pozsonyi könyvnyomtató intézte az Útitárs egyik kiadásának ajánlását.351
A második házasságából született Eszterházy Júliához
pedig Draskovich János horvát bán címzett egy imádságoskönyvet.352 Valószínû, hogy ugyancsak Nyáry Krisztina inspirálhatta arra 1642-ben Hajnal Mátyás jezsuitát,
hogy szíves könyvecskéjének második kiadását353 ne az õ
neve alatt jelentesse meg, mint 1629-ben az elsõt, hanem testvére, Nyáry István, kassai kapitány feleségének,
Kapi Klárának a nevével nyomtattassa ki.
Kopcsányi Márton ferences szerzetes még egy fõrangú
katolikus hölgyet tudhatott mecénásai között. 1637-ben
Amade Ilonának, Nagymihályi Ferenc pozsonyi kamarai
tanácsos özvegyének ajánlotta imádságoskönyve második kiadását,354 de az özvegy viselte 1640-ben Pázmány
imakönyve ötödik kiadásának költségeit is.355
Alig akad olyan katolikus imádságoskönyv, amelyet
férfinak ajánlottak. Ezek a következõk: Pázmány Péternek
Lépes Bálint 1617-ben,356 Haller Zsigmond belsõ-szolnoki fõispánnak 1622-ben Vásárhelyi Gergely,357 Homonnai
Druget János országbírónak 1643-ban Szentgyörgyi
Gergely nádori titkár,358 Héderváry János zirci apátnak
1648-ban Zacharias Dominicus Aksamitek pozsonyi
nyomdász359 és Pongrácz György esztergomi kanonoknak
1654-ben testvére, Pongrácz Mihály.360
Speciális eset a kongregációs könyveké. Itt a megcélzott olvasóközönség nyilván az a társulat, sodalitas,
amely számára a kiadványt összeállították. Ez a címlapok
és ajánlások alapján nem állapítható meg egyértelmûen
346 1609-ben
Rudinai Fráter János,
RMNy 985
347 1615-ben Lépes
Bálint, RMNy 1079 és
1093. Ez az ajánlás
egyébként a család férfi
tagjait is megszólítja,
a családfõn kívül ifjabb
Tamást és Istvánt.
348 1626-ban ismeretlen
szerzõ, RMNy 1348
349 Tasi 1627-ben RMNy
1377, Hajnal 1629-ben,
RMNy 1422,
Kopcsányi 1631-ben és
1634-ben RMNy 1489 és
1547
350 RMNy 1761
351 RMNy 1787
352 RMNy 2016
353 RMNy 1952
354 RMNy 1666
355 RMNy 2340
356 RMNy 1146
357 RMNy 1271
358 RMNy 2023
359 RMNy 2238
360 RMNy 2545
93
MÛFAJOK ÉS MÛVEK
94
361 RMNy 1744, 1783,
1844, 2021, 2334,
2337, 2338, 2388, 2544
362 RMNy 2579
363 RMNy 1954
364 RMNy 2076, 2188,
2235, 2237, 2282
365 RMNy 2112
366 RMNy 2387
367 RMNy 1657
368 RMNy 2021
369 RMNy 2334
370 RMNy 2337
371 RMNy 2282 és 2338
372 RMNy 2544
373 RMNy 1229
374 RMNy 1442 és 1942
375 A nádor feleségeként
ugyanis nyilván
megakadályozhatta volna
a nyomtatást.
mind a 19 esetben. De világos, hogy a legtöbb ilyen
munka, összesen 9 a nagyszombati jezsuita gimnázium
2. osztálya számára alapított Sodalitas Immaculatae
Conceptionis Beatae Mariae Virginis, illetve az elõdjének számító, még 1617-ben Pázmány által létrehozott
Sodalitas Beatae Mariae Virginis Visitantis használatára
készült.361 A Sodalitas Immaculatae Conceptionis 1655ben már a kassai jezsuitáknál is mûködött.362 A Mária
mennybemenetelének tiszteletére alapított társulatnak
egy,363 a Mária halálra váltaknak és megholtaknak anyja
társulatnak (Maria Mater agonizantium) és a Jó halál
társulatnak összesen öt könyvet készítettek.364 A Boldog
Szûz Mária Kongregációhoz egy,365 a Mária a mennyek
királyné asszonyához (Sodalitas Beatae Virginis Natae
Reginae Angelorum) egy366, és a Veszprém megyében
mûködõ Szent Olvasó Társulathoz, amely a rózsafüzér
ájtatosságot gyakorolta, szintén egy367 kiadvány köthetõ.
Némely kongregációs kiadványban külön ajánlás is
olvasható. Ezek címzettjei: Forgách Zsigmond borsodi
fõispán,368 Szalkovichs Ádám nagyszombati kanonok,369
Aszalai Miklós judex curiae,370 Wesselényi Ferenc nádor
és neje, Széchy Mária,371 valamint Eszterházy Pál.372
Az evangélikus imádságoskönyvek ajánlásai a katolikusokhoz hasonlóan legtöbbször fõrangú hölgyekhez
szólnak. Hármójuk neve fordul elõ többször is. Nyáry
Krisztinának még Thurzó Imre feleségeként ajánlotta
imádságoskönyvét 1620-ban Mihálykó János eperjesi
lelkész.373 A gyûjtemény két késõbbi lõcsei kiadásában,
1629-ben és 1642-ben is megtalálható ugyanez az epistola
dedicatoria,374 noha ekkor Nyáry Krisztina már régen
Eszterházy Miklós felesége és katolikus volt. Két irányban
is elgondolkoztató ez a jelenség. Egyrészt figyelmeztet
arra, hogy egy kiadvány valóban csak prelimináriáival
együtt alkot egyetlen teljes egészet. Az ajánlás még akkor
is hozzátartozik a mûhöz, ha a mecenatúra szempontjából már aktualitását vesztette. Másrészt, bár valószínûnek látszik, hogy a második két kiadás már pusztán a lõcsei nyomdász, Lorenz Brewer üzleti vállalkozásaként
látott napvilágot, mégsem zárható ki egészen, hogy
Nyáry Krisztina beleegyezett az újranyomásba, sõt esetleg valamilyen formában támogatta is azt, de semmiképpen sem ellenezte,375 hiszen Mihálykó mûvének egyik fõ
AZ EGYHÁZI-VALLÁSI KIADVÁNYOK
forrása Pázmány imakönyve volt, tehát tartalma konvertálása után sem állhatott távol Nyáry Krisztinától. Új férje,
Eszterházy Miklós nádor nevével azonban aligha lett volna kapós áru az evangélikusok között.
Mihálykó mûvének elsõ, 1609. évi bártfai kiadása
azonban még nem Nyáry Krisztinának, hanem Czobor
Erzsébetnek, Thurzó György nádor feleségének volt
ajánlva, aki ebben az esetben a kinyomtatás költségeit is
viselte,376 és aki 1618-tól Krisztina anyósa lett. Nem sokkal késõbb, 1611-ben szintén Czobor Erzsébetnek ajánlotta imádságoskönyvét Kürti István szeredi lelkész,377 és
1614-ben elmélkedéseit Zólyomi Perinna Boldizsár
semptei prédikátor is.378 A Thurzó család további két hölgy
tagja dicsekedhet még neki dedikált mûvel. Thurzó
Szaniszló feleségét, Lisztius Anna Rosinát ugyancsak Zólyomi tisztelte meg egy ajánlással 1616-ban,379 1635-ben
pedig Jiøík Tøanovský Szunyog Jánosné Thurzó Annát.380
1614-ben Thurzó Anna sógornõjéhez, Szunyogh
Mózesné Osztrosith Annához intézte ajánlását Vámosi
Gergely.381
Czobor Erzsébet és Nyáry Krisztina mellett Széchy
György özvegye, Homonnay Drugeth Mária volt az
evangélikusok harmadik kegyes patrónája. 1639-ben
murányi udvari papja, Deselvics István és a szintén
Murányban élõ Ilosvai János deák ajánlottak neki egyegy imádságos- illetve elmélkedõ könyvet,382 1643-ban
pedig Madarász Márton eperjesi lelkész.383 Ez utóbbi címlapja szerint sumptibus authoris, azaz a szerzõ költségével
jelent meg. Vagyis, mint erre a kérdésre visszatérünk
még, egy-egy ajánlás nem feltétlenül járt azzal, hogy
megszólítottja a kiadvány teljes nyomtatási költségét
viselte.
A Homonnay családból nem özvegy Széchyné volt az elsõ, akihez kegyességi munkát ajánlottak. Drugeth Mária
távoli rokonához, a késõbbi fejedelemjelölthöz,Homonnay
Drugeth Bálinthoz intézte 1603-ban megjelent elmélkedéseinek dedikációját Mihálykó János.384 Drugeth Mária
lányához, Széchy Évához, Illésházy Gábor feleségéhez
pedig Štefan Pilarik ajánlotta cseh nyelvû munkáját.385
Ondrej Lucae pedig Széchy Éva férjének, Illésházy Gábornak és testvérének, Illésházy Györgynek az ugyancsak biblikus cseh nyelvû Arma piorumot.386
95
376 RMNy 976
377 RMNy 1018
378 RMNy 1077
379 RMNy 1100
380 RMNy 1632.
A különben biblikus
cseh nyelvû
Phiala odoramentorum
ajánlásának másik
megszólítottja
Valentin Péter özvegye,
Kassay Magdolna.
381 RMNy 1075.
Vámosiról nem ismer
közelebbi adatokat
a szakirodalom.
382 RMNy 1772 és 1813
383 RMNy 2012
384 RMNy 894
385 RMNy 2446
386 RMNy 2588. Ez az
ajánlás megszólítja még
Thököly Istvánt és más
evangélikus nemeseket is.
MÛFAJOK ÉS MÛVEK
96
387 RMNy 1459
388 RMNy 1494
389 RMNy 1763
390 Trencsén, 1639,
RMNy 1796
391 Trencsén, 1642,
RMNy 1968
392 Bártfa, 1644,
RMNy 2049
393 Lõcse, 1648,
RMNy 2227
394 Lõcse, 1649,
RMNy 2271
395 Lõcse, 1652,
RMNy 2421A
396 Trencsén, 1654,
RMNy 2556
397 Károlyi Zsuzsannához
1617-ben Kolozsvárott,
RMNy 1138 és 1621-ben
ugyancsak Kolozsvárott
RMNy 1249. Kérdéses,
hogy egyetlen mû két
kiadásáról, vagy két
különbözõ munkáról van
szó. Várday Katához
Kecskeméti C. János,
Szép és ájtatos
imádságoskönyvecskéjének
két kiadása. Bártfa,
1624-ben és Lõcse 1640,
RMNy 1295 és 1835.
Báthori Zsófiához Sibolti
Demeter Lelki harca és
Balassi Bock-fordítása,
Gyulafehérvár, 1643,
RMNy 1995(1–2) és
Keresztúri Pál Mennyei
társalkodása, Várad, 1645,
RMNy 2128
398 Pápa, 1632,
RMNy 1553
399 Gyulafehérvár, 1632,
RMNy 1532
400 RMNy 1238
Még egy fõrangú hölgy neve tûnik föl az evangélikus
imádságoskönyvek ajánlásában. Révay Juditnak, Nádasdy
Pál feleségének dedikálta Farkas Imre csepregi nyomdász 1630-ban Mihálykó János már többször említett
imakönyvének énekekkel is alaposan kibõvített változatát.387 A következõ évben 1631-ben férje, Nádasdy
Pál ajánlotta saját összeállítású imádsággyûjteményét
fiainak, Nádasdy Tamásnak és Ferencnek.388 1639-ben
hasonlóképpen cselekedett Illésházy Gáspár, mikor
lefordította Joachim Beust elmélkedõ könyvét. Fordítását pedig a Bethlen család familiárisa, Laskai János
Illésházy gyermekeihez, Gáspárhoz és Györgyhöz intézett ajánlással sajtó alá rendezte és kiadta. A történet
kulcsa, hogy Bethlen Péter Illésházy Kata férjeként sógora volt a két említett Illésházy fiúnak.389
Az eddig nem említett evangélikus kegyességi mûvek
ajánlásaiban a következõ személyek neve szerepel még:
„P. Motešicky (Majthényi), A. Bogadi és Mediansky”,
trencséni nemesek,390 általában véve a trencséni aszszonyok,391 Tárkányi István,392 Dúló Gábor, Madách
János és Liberchey Mihály,393 Nyáry Bernárd, kállói
kapitány,394 Madarász Erzsébet és Madarász Zsuzsanna
eperjesi polgárasszonyok, Madarász Márton eperjesi lelkész testvérei,395 Zuzanna Kalinka és Lidmila Jonova.396
A református kegyességi munkák megcélzott olvasóközönségében is markánsan kirajzolódik a fõrangú
asszonyok csoportja. Bethlen Gábor felesége, Károlyi
Zsuzsanna; Nyáry Pál özvegye, Várday Kata és ifjú Rákóczi
György felesége, Báthori Zsófia azok az elõkelõ hölgyek,
akikhez két-két kiadvány ajánlása szól.397 Egy-egy ajánlással fordultak Batthyány Ferenc dunántúli fõkapitány
feleségéhez, Poppel Évához398 és Illésházy Katához.399
Szenci Molnár Albert pedig, ha nem is arisztokratáknak
de igen tehetõs nagyszombati polgárasszonyoknak,
Szegedi Mártonné Échy Orsolyának és Krausz Jánosné
Szegedi Annának dedikálta 1621-ben a maga Imádságoskönyvecskéjét.400
A református kegyességi munkák esetében azonban
ebben az idõszakban még nincs olyan nõi többség az
ajánlással megszólítottak körében, mint amilyet a hasonló katolikus és evangélikus nyomtatványok esetében
megfigyelhettünk. A további református imádságos- és
AZ EGYHÁZI-VALLÁSI KIADVÁNYOK
elmélkedõkönyveket a következõ személyek nevével bocsátották napvilágra: Bethlen Gábor erdélyi fejedelem,401
Perényi György abaúji fõispán,402 Rákóczi György borsodi
fõispán, késõbb erdélyi fejedelem,403 Lónyay Zsigmond,404
Balling János munkácsi kapitány,405 Debreceni Tamás,
I. Rákóczi György magyarországi jószágainak igazgatója,406 Darholcz Ferenc,407 Tolnai István sárospataki prédikátor, Simándi Mihály sátoraljaújhelyi pap és Miskolci
Csulyak István esperes,408 Némethi János,409 Thököly
István, Késmárk ura,410 a szalontai gyülekezet,411 Ugocsa
vármegye és Nagyszöllõs lakosai.412
2.3.6. Az imádságos- és elmélkedõkönyvek költségviselõi
Az ajánlások ismertetése során mindvégig az imádságoskönyvek közönségérõl beszéltünk. Megalapozottan
feltételezhetõ ugyanis, hogy akihez ilyen mûvet ajánlottak, annak valóban voltak ilyen jellegû olvasmányai.
Ugyanakkor nem lehet bizonyosan tudni, hogy egy-egy
ajánlásban megszólított személy pontosan milyen mértékig, mikor és milyen formában járult hozzá az érintett kiadvány megjelentetéséhez. Elõfordulhat, hogy viselte
a nyomtatás tényleges költségeit, de az is, hogy csupán
kisebb-nagyobb összeget adományozott. Esetleg utólag
várták ezt tõle, vagy egyébként állt olyan patrónusi
viszonyban a szerzõvel és a nyomdásszal, amelybõl következett ez a megtiszteltetés is. Ugyanakkor nyilvánvaló,
hogy a mûfaj számtalan reprezentációs lehetõséget rejtett magában. De nemcsak reprezentációs, hanem üzleti
lehetõségeket is kínált, sõt bizonyos szerzõi törekvések
megvalósítására is módot nyújthatott. Mielõtt tehát a kiadványcsoport funkcióiról, a körülötte felbukkanó, irodalomszociológiai szempontból értelmezhetõ jelenségekrõl valamiféle összegzéssel megpróbálkoznánk, az
ajánlások után érdemes áttekinteni azt az adatsort is,
amely a kiadványok tényleges költségviselõirõl áll rendelkezésre.
Természetesen egy sor kiadványról, fõként a példányból ismeretlenekrõl nincs semmilyen adatunk. Továbbá
számos olyan példányból is ismert nyomtatvány akad,
amelynek ajánlásából nem lehet következtetni arra,
hogy ténylegesen kinek a költségén jelent meg. Ezeket
401 Debrecen, 1615,
RMNy 1081
402 Kassa, 1618,
RMNy 1155
403 Leyden, 1627,
RMNy 1393
404 Debrecen, 1636
RMNy 1639 és Lõcse,
1638 RMNy 1735,
mindkétszer Medgyesi
Praxis pietatisa.
405 Leyden, 1637,
RMNy 1678,
és Bártfa, 1639,
RMNy 1755,
mindkétszer
Debreceni Péter
Kegelius-fordítása.
406 Lõcse, 1637,
RMNy 1683
407 Kassa, 1639,
RMNy 1768
408 Lõcse, 1641,
RMNy 1893
409 Leiden, 1648,
RMNy 2216 és 2217
410 Lõcse, 1648,
RMNy 2231
411 Várad, 1650,
RMNy 2353
412 Utrecht, 1652,
RMNy 2450
97
MÛFAJOK ÉS MÛVEK
98
413 RMNy 976
414 RMNy 1075
415 RMNy 1138 és 1249
416 RMNy 2340
417 RMNy 2566
418 RMNy 1632
419 RMNy 1735
420 RMNy 1755
421 RMNy 2112
422 RMNy 1164
a csoportokat az alábbi elemzésben figyelmen kívül hagyjuk. Jónéhány imádságos- és elmélkedõ könyv impreszszumából, esetleg más külsõ forrásból azonban pontosan
tudjuk, hogy ki viselte a nyomtatás költségeit, és ez
a személy nem mindig azonos az ajánlás címzettjével, de
a nyomdásszal sem. Viszont számtalan esetben a megjelenés körülményeibõl, határozott adat nélkül is valószínûsíthetõ, hogy a kiadvány a nyomdász üzleti vállalkozásaként látott napvilágot. Nemegyszer pedig a szerzõ
maga viselte a költségeket.
Mindössze hat olyan adatunk van, amikor bizonyosak
lehetünk benne, hogy az ajánlásban szereplõ személy
magára vállalta a nyomtatással járó összes anyagi terhet.
Thurzó Györgyné Czobor Erzsébet, Mihálykó János imakönyvének elsõ kiadásáét,413 Szúnyogh Mózesné Amade
Anna Vámosi Gergelyét,414 Bethlen Gáborné Károlyi
Zsuzsanna két anonym munkáét,415 özv. Nagymihályi
Ferencné Amade Ilona Pázmány imádságoskönyvének
ötödik kiadásáét416 és Pázmány Miklósné Pethe Rosina
egy ugyancsak anonym kiadványét.417 Jiøík Tøanovský
pedig azért ajánlotta a Phiala odoramentorumot mások
mellett özvegy Valentin Péterné Kassay Magdalénának,
mivel még férje megígérte a költségek fedezését.418 Nem
tudjuk azonban, hogy az özvegy teljesítette-e ezt az ígéretet.
Háromszor fordul elõ az impresszumban olyan személy neve, aki feltehetõen mecénásként és nem vállalkozóként mûködött közre a kiadvány létrejöttében, de
ajánlás nem szól hozzá. Dobi István az 1637. évi lõcsei
Praxis pietatiséban419 és Kölböl István Debreceni Péter,
Philipp Kegeltõl fordított elmélkedéseinek 1639. évi
bártfai kiadásában.420 Egyik személyrõl sincs más, közelebbi információnk. Kerti Fábián veszprémi kanonok pedig Nádasi János: Maria aeternitatis beatae porta sancta...
Maria az ... örökké valóságnak szent ajtaja (Pozsony
1645),421 címû mûvét jelentette meg saját pénzén a nagyszombati és gyõri kollégiumokban lévõ Boldog Szûz
Mária kongregációk számára.
Kifejezetten „profi” kiadóval összesen kétszer találkozunk. Georg Ziegler késõbb Szenci Molnár Albert által
magyarított Discurs von dem höchsten Gutja 1618-ban „Im
Verlag Herrn Antonii Kramers” jelent meg Lõcsén.422
Szenci imádságoskönyve pedig 1621-ben egy közismert
AZ EGYHÁZI-VALLÁSI KIADVÁNYOK
kiadóvállalat „Aubrius és Schleichius költségével” látott
napvilágot.423 Ebben az esetben tudható, hogy az ajánlás
címzettjei, Echi Orsolya és Szegedi Anna nagyszombati
polgárasszonyok családja a konkrét kiadványtól függetlenül is olyan patrónusi viszonyban állt Szencivel, amely
õt az ajánlás megírására ihlette.
Arról, hogy a nyomdász viselte a költségeket négy
esetben van bizonyos értesülésünk. Tøanovský Phiala
odoramentoruma 1685. évi kiadásának elõszava írja meg,
hogy 1647-ben Lorenz Brewer pénzén jelent meg
a könyvecske.424 Egy 1652. évi Gebetbüchleinnek pedig
az impresszumában olvasható az „in Verlegung Lorenz
Brewer” jelzés.425 Dorota Vokálova trencséni nyomdász pedig 1643-ban ajánlott korábbi jótéteményeiért
Homonnai Drugeth Máriának egy biblikus cseh nyelvû
kegyességi mûvet, amelyet a címlap szerint saját költségen adott ki.426 Egy 1647-ben kinyomtatott, ugyancsak
biblikus cseh nyelvû imádságoskönyvbõl427 pedig 1653-ban
írt végrendelete szerint tíz példányt ajándékozott
Illésházy Gábornak, 12-õt a trencséni városi tanácsnak,
további tízet a város lakóinak. Ez csak úgy képzelhetõ el,
ha a korábban saját befektetésként készített munka raktáron maradt példányait osztotta szét.
Két katolikus nyomdász is tett közzé saját ajánlással
imádságoskönyvet. 1639-ben Zavari György, a jezsuiták
pozsonyi könyvnyomtatója Nyáry Krisztina elsõ házasságából született lányának, Thurzó Erzsébetnek dedikálta
az Útitárs címû, ismeretlen szerzõjû munkát.428 Zacharias
Dominicus Aksamitek pedig 1648-ban
Héderváry
429
Jánosnak Pázmány Kempis-fordítását. Mindkét esetben az sejthetõ, hogy a nyomdász valamilyen mértékben
saját vállalkozásának tekinthette a kiadást, s mecénásaitól munkájának, de esetleg befektetett pénzének a hasznát is várta. Ugyanis, amint ezt V. Ecsedy Judit megírta,
néhány apróbb kiadvány saját zsebre való kinyomtatására a nyomdász szerzõdése mindenkor lehetõséget adott.430
Annak ellenére, hogy kevés igazán megbízható adatot
említhettünk, bizonyos jelekbõl mégis arra lehet
következtetni, hogy az imádságos- és elmélkedõkönyvek
kiadása ebben az idõszakban már jó üzletnek is
számíthatott, és többségük a nyomdász vállalkozásaként
látott napvilágot. Csaknem bizonyosnak tekinthetõ ez,
99
423 RMNy 1238
424 RMNy 2187A
425 RMNy 2421
426 RMNy 2037
427 RMNy 2194
428 RMNy 1787
429 RMNy 2238
430 A pozsonyi jezsuita
kollégiumi nyomda
(1623–1652),
In Az Országos Széchényi
Könyvtár Évkönyve
1994–1998, 375–403.
MÛFAJOK ÉS MÛVEK
100
431 DEBRECENI Péter,
amikor népszerû imakönyvek évekkel, évtizedekkel ké-
Tizenkét üdvösséges
sõbb eredeti ajánlásuk változatlanul hagyásával jelennek
elmélkedések ... Philip
meg. Különösen élenjárt ebben Lorenz Brewer lõcsei
Kegelius ... által ... Lõcse,
nyomdász, aki 1638 és 1642 között négy ilyen kiadványt
1638 RMNy 1730, elõzõ
produkált.431 Medgyesi Praxis pietatisa mindig biztos megkiadása Leiden, 1637,
Balling János, munkácsi
térülést ígért. 1640-ben Bártfán Jakob Klöss, 1643-ban
kapitánynak ajánlva
pedig Váradon Szenci Kertész Ábrahám jelentette meg
RMNy 1678;
korábbi mintát követve.432
KECSKEMÉTI C. János,
Igen nagy azoknak a kegyességi és ájtatossági munSzép és ájtatos
imádságoskönyvecske,
káknak a száma, amelyeknek egyáltalán nincs ajánlásuk.
Lõcse, 1640, RMNy 1835,
Konkrétan nem bizonyítható ugyan, de nagyon valószíelõzõ kiadása Bártfa, 1624,
nû, hogy ezekben az esetekben a kiadás fõ motivációja
RMNy 1295,
a nyomdász haszna, hiszen semmi okuk nem volt arra
Nyáry Pál özvegyének,
Várday Katának ajánlva;
a könyvnyomtatóknak, hogy elhallgassák esetleges meMEDGYESI Pál, Praxis
cénásaik nevét. A protestáns mûhelyek közül Brassóban
pietatis, Lõcse, 1641,
2,433 Bártfán 2,434 Csepregen 2,435 Debrecenben 2,436
RMNy 1895, elõzõ kiadása
Gyulafehérvárott 1,437 Lõcsén 5,438 Szebenben 1,439
Lõcse, 1638, RMNy 1735
Kölböl István költségén;
Trencsénben 7,440 Váradon 3,441 Ulmból 1442 ilyen kiadMIHÁLYKÓ János,
ványról van tudomásunk. A katolikus nyomdahelyeKeresztyén ájtatos
ken,443 Bécsben 9, Pozsonyban 3, Prágában 2 ilyen könyv
imádságok, Lõcse, 1629,
látott napvilágot.444
RMNy 1442 és Lõcse,
1642, RMNy 1942
Thurzó Imre feleségének,
Nyáry Krisztinának szóló ajánlással. Ez a mû korábban és késõbben is napvilágot látott ettõl eltérõ ajánlással.
Elsõ, Nyáry Krisztinának dedikált kiadása 1620 körül jelent meg Lõcsén, RMNy 1229
432 Bártfa, 1640, RMNy 1817, címlapja szerint „harmadszor ujonnan” látott napvilágot, de más forrásból
ismert, hogy Medgyesi közremûködése nélkül, tehát bizonyos, hogy Jakob Klöss nyomdász vállalkozása volt.
A másik mû: Várad, 1643, RMNy 2042, már az ötödik kiadás, amelyet Medgyesi személyesen korrigált, és
ezért a késõbbi kiadások mintájául ajánlott. Minthogy azonban a bevezetõ részekhez újonnan csak Lewis
Bayly eredeti ajánlásának magyar fordítását illesztették „Károlynak, Walliának fejedelmének”, bizonyos, hogy
újabb magyarországi mecénást nem vontak be a vállalkozásba, hanem az Szenci Kertész Ábrahám
befektetése volt, aki máskor is ügyelt üzleti kiadványai gondos kivitelezésére.
433 RMNy 2165, 1322
434 RMNy 883, 1818
435 RMNy 1070, 1425
436 RMNy 1874, 2363
437 RMNy 2140
438 RMNy 1552, 1838, 1839, 2146, 2319
439 RMNy 2343A
440 RMNy 1702, 1809, 1810, 1910, 2084, 2553, 2616
441 RMNy 1978, 2454, 2455
442 RMNy 2497
443 A katolikus kiadványok esetében azért beszélünk nyomdahelyekrõl és nem nyomdákról, mivel azonos
városban mûködõ, de különbözõ mûhelyekrõl van szó. A különbözõ nyomdák szolgáltatásait azonban
mindig azonos szellemi kör veszi igénybe.
444 Bécs: RMNy 1103, 1127, 1297, 1321, 1558, 1558A, 1635, 1713, 2462; Pozsony: RMNy 1345,
1513, 1658; Prága: RMNy 1092, 1294
AZ EGYHÁZI-VALLÁSI KIADVÁNYOK
Itt kell megemlíteni, hogy akad néhány kifejezett sikerkönyv a mûfajban. Már az eddigiekbõl is kitûnt, hogy
Mihálykó János imakönyve és Medgyesi Pál Praxis
pietatisa rendkívül népszerûek voltak. Mindkettõnek 6-6
kiadása ismert a vizsgált idõszakból, a Praxis pietatisnak
magyar nyelvû fordításain kívül azonban még Comenius
által készített biblikus cseh nyelvû változata is megjelent
két részben.445 Philip Kegel elmélkedéseit, igaz, három
különbözõ fordításban, de szintén hatízben nyomtatták
ki.446 A katolikus mûvek közül háromnak volt kiemelkedõ sikere. Pázmány Imádságoskönyvét ötször adták ki.447
Nyéki Vörös Mátyás két verses elmélkedése közül –
a Dialógus, azaz egy kárhozatra szállott test és léleknek...
beszélgetése és a Tintinnabulum tripudiantium, azaz a földi
részeg szerencsének... csengettyûje – az elsõt 6, a másodikat
3, a kettõt együtt pedig még egy alkalommal jelentették
meg.448 Hogy mindezzel a szoros felekezeti kötõdésektõl
független olvasási igény kiszolgálása kezdõdött el, jelzi,
hogy Pázmány imakönyve Mihálykó igencsak népszerû
munkájának egyik fõ forrásául szolgált, illetve, hogy az
összesen tíz Nyéki-kiadásból három az eredetihez képest
csekély változtatásokkal, protestáns nyomdában látott
napvilágot449.
A nyomdászokon kívül némely esetben a szerzõk
és/vagy a sajtó alá rendezõk voltak különbözõ okokból a
költségviselõk. Madarász Márton elmélkedései, noha
Homonnai Drugeth Máriának ajánlotta õket a címlap
tanúsága szerint mégis „sumptibus authoris” jöttek ki
a nyomdából,450 s valószínûleg, noha ezt címlapja nem
jelzi külön, a saját nõvéreinek, Madarász Erzsébetnek és
Zsuzsannának ajánlott imakönyv is szerzõi kiadás volt.451
Madarász eljárását az összefonódó lelkipásztori és írói
szereppel lehet magyarázni.
Simon Šonovský z Šonovát és Rezenyi György pozsonyi kanonokot szintén lelkigondozói feladataik indíthatták arra, hogy saját költségükön tegyenek közzé imakönyvet. Õk azonban nem saját mûvüket, hanem az
elõbbi Havel Žalanskyét,452 az utóbbi pedig egy anonym
munkát jelentetett meg.453
Más jellegû szubjektív indítéka volt fintai Darholcz
Pálnak. Õ 1619-ben III. Ince pápa De contemptu mundi et
de miseria hominis címû mûvét azért fordította magyarra
101
445 Mihálykó kiadásai:
RMNy 976, 1229,
1442, 1459, 1819,
1942;
Medgyesié RMNy
1525(2), 1639, 1735,
1817, 1895, 2042;
a cseh nyelvû változat
RMNy 1702 és 1906
446 RMNy 1678, 1730,
1755, 1772, 2363(2),
2497
447 RMNy 945, 1003,
1345, 1513, 2340
448 Dialógus: RMNy
1294, 1321, 1558,
1635, 1664, 1978,
Tintinnabulum RMNy
1558A, 1658, 1812,
a kettõ együtt RMNy
2077(1–2)
449 RMNy 1664,
1978, 1812
450 RMNy 2012
451 RMNy 2421A
452 RMNy 1968
453 RMNy 2024
MÛFAJOK ÉS MÛVEK
102
454 RMNy 1180
455 RMNy 1146
456 RMNy 1155
457 RMNy 2016
458 RMNy 1768
459 RMNy 2023
460 RMNy 2545
461 RMNy 1763
462 RMNy 1494
463 RMNy 2508A
464 RMNy 1532
és nyomtatta ki saját költségén, mert sokféle nyavalyájában vigasztalónak találta.454
Van néhány példa arra, hogy a szerzõ és az ajánlásban
megszólított személy kapcsolata nem illeszthetõ be a hagyományos mecénás–pártfogolt, patrónus–alumnus–familiáris viszonyba. Lépes Bálint nyitrai püspök Pokoltól
rettentõ tükörének ajánlása 1617-ben Pázmány Péterhez
szólt.455 Belleny Zsigmond abaúji alispán Savanarolafordítását Perényi György abaúji fõispánnak dedikálta.456
Draskovich János, horvát bán Officium BMV, azaz...
Szûz Máriának zsolozsmáját457 Eszterházy Júliának címezte.
Darholcz Kristóf: Novissima tuba, azaz ítéletre serkentõ
utolsó trombitaszó (Kassa 1639)458 címû, angolból készült
fordításának élén atyjához, Darholcz Ferenchez fordult.
Szentgyörgyi Gergely, a nádorispán (Eszterházy Miklós)
secretariusa az örökkévalóságról szóló elmélkedéseivel
1643-ban459 Homonnai János országbíróhoz. Pongrácz
Mihály pedig 1654-ben a Krisztus szenvedéseirõl szóló,
verses Aquila clangensszel testvéréhez, az esztergomi kanonok Pongrácz Györgyhöz.460 Nyilvánvaló valamennyi
eset egyedi okokat takar, ezek külön elemzésére itt nincs
lehetõség. Az a közös bennük, hogy a szerzõk láthatóan
maguk is tehetõs emberek, akik nagy valószínûséggel
maguk fedezték a költségeket, és láthatóan nemcsak
egyházi vagy vallási célok vezették õket, hanem mûvük
ajánlásával szellemi, lelki társat keresnek, intellektuális
közeget próbálnak teremteni maguk körül. Természetesen ez a törekvés mindig át van szõve más jellegû reprezentációs vagy udvarlási szándékkal.
A fentebbi típus változatát jelentik a következõ
mûvek: Illésházy Gáspár: Kézben viselõ könyv... Beust
Joachim nyomán (Debrecen 1639),461 Nádasdy Pál:
Áhitatos és buzgó imádságok (Csepreg 1631)462 és
Batthyany Ádám: Lelki kard (Bécs 1654),463 valamint
Sibolti Demeter idõsebb Bethlen István által Illésházy
Katának ajánlott Lelki harca (Gyulafehérvár 1632).464
Valamennyiben elsõsorban szûkebb családja számára
igyekszik irodalmias eszközökkel bizonyos gondolat és
érzésvilágot közvetíteni, képviselni, a megalkotásban
szellemileg is szerepet vállaló arisztokrata. A használati
irodalom önreprezentációs funkcióját ismerhetjük föl
mindebben.
AZ EGYHÁZI-VALLÁSI KIADVÁNYOK
2.3.7. Az imádságos- és elmélkedõkönyvek. Összegzés
Az imádságos- és elmélkedõkönyvek alapvetõ funkciója a vallásgyakorlás közösségi kereteiben is egyértelmûen az egyéni hit felkeltése, megerõsítése, s a felébredt
egyéni hit segítségével a valódi keresztyén magatartás
belsõ, lelki arculatának kialakítása. Az ide sorolt mûvek
tematikája a vizsgált idõszak kezdeteitõl fogva vegyes,
mégis megfigyelhetõ a mûfaj összetételében egy tendenciaszerû változás. Eleinte az idõkhöz, alkalmakhoz, társadalmi, emberi szerepekhez kötõdõ imádságoskönyvek,
azaz inkább még a közösségi vallásgyakorlást segítõ kiadványok vannak többségben, késõbb a katolikusoknál és
a protestánsoknál egyaránt megerõsödik a vallásosság
egyéni, szubjektív oldala, egyre szaporodnak a misztikus,
aszketikus, illetve a kegyes életvezetésre tanító szövegek.
Amig a katolikusoknál Krisztus és más bibliai személyek,
továbbá a szentek életmintái kerülnek a középpontba,
valamint a négy végsõ dolog: a halál, feltámadás, ítélet,
üdvösség, illetve ezekkel összefüggésben az örökkévalóság; addig a protestánsoknál a bûn, bûnbánat, megtérés,
a lelkiismeret különféle kérdései. Természetesen valamennyi teológiai témakör elõfordul mindkét oldalon, de
erõsen eltérõ arányokban. Ez is bizonyítja, hogy két erõsen elváló, mégis közös alapon nyugvó tendenciáról kell
itt beszélni.
A hívõ személyes megszólításának és aktivizálásának
igényébõl következik, hogy a mûfajcsoport döntõen
anyanyelvû. Az anyanyelvûség erõsödésében az is közrejátszhatott, hogy nagy mértékben nõi olvasóközönségre
számít a mûfaj, vagy más megközelítésbõl fogalmazva, az
anyanyelv használata új közönségrétegek elérését tette
lehetõvé, elsõsorban a nõkét, akik közül feltehetõen kevesebben olvastak latinul, mint a férfiak közül. Ez lehet
az egyik oka, hogy az ajánlásokban igen gyakran találkozunk nõkkel. Másrészt az imakönyvek nõi mecénás nevével való megjelentetése ki is alakíthatott egy új nõi
szerepkört: a kegyes, imádkozó patrónáét. Különösen özvegyasszonyok alkalmasak erre a szerepre! S ezzel sajátos
„munkamegosztás” alakul ki az arisztokrata családok
reprezentációjában, a hadi, politikai ügyekkel foglalkozó
férfiak mellett mind markánsabbá válik a könyvkiadást,
103
MÛFAJOK ÉS MÛVEK
104
iskolát, szegényeket, a templomot támogató, gyámolító
nõi szerep, feladatkör. Ha arisztokrata férfihoz fordul
az ajánlás, akkor a könyv tartalma többnyire az egész
családnak szól, s a férfit mint a család erkölcsi fejét szólítja meg.
Az olvasóközönség szélesedésével párhuzamosan
megfigyelhetõ az olvasáshoz fûzõdõ lelki igények differenciálódási folyamata is. A vallásgyakorlat templomi és
napi, egyéni alkalmaikor elmondható szövegek felkínálásán túl, különféle speciálisabb szellemi-lelki igények
kielégítésére is szolgál a mûfaj: a teológiai témák traktálása (pl. az örökkévalóság, Isten munkái stb.) utat nyit a
filozófiai gondolkodás felé; a bûn – bûnbánat – megtérés
problémaköre a konvertálás lelkiismereti kérdéseinek
tudatosítása irányába. S ami igen lényeges, a katolikus
irodalomnak a szentek életérõl szóló darabjaiban, vagy
olyan moralizáló elmélkedéseiben, mint Nyéki Vörös
mûvei, már bizonyos szórakoztatási tendenciák is megjelennek.
Az olvasóközönség szélesedése visszahat magára az irodalmi intézményrendszerre is. A mûfaj piacosodik, mind
nagyobb példányszámban válik eladhatóvá. Ezért egyre inkább a nyomdászok üzleti tevékenységének lesz részévé az
imakönyvek kiadása. Most még nem lehet túllépni ezen
a megállapításon, de igen érdekes feladat lesz annak vizsgálata, hogy ez a piacosodás visszahatott-e a mûfaj tematikájára, stílusára, további feloldódására, irodalmivá válására,
illetve, hogy a késõbbiekben milyen hatással volt az irodalomhoz kapcsolódó igények kiformálódására az, hogy az
olvasmány, szórakoztató olvasmány fogalma igen nagy
részben az imádságirodalomból nõtt ki.
3. Hitterjesztés, hitvédelem,
vallási önmeghatározás
3.1. A vallási vitairatok. Nyelvi és
felekezeti megoszlásuk
A vallási vitairat Magyarországon a reformáció kezdeteitõl fogva az 1670-es évek elejéig egyik meghatározó
AZ EGYHÁZI-VALLÁSI KIADVÁNYOK
mûfaja magának a reformációnak és a reformációhoz tapadó irodalmi folyamatoknak. Ebben a mintegy másfél
évszázadnyi idõben az ide tartozó írások számos funkciót
töltöttek be, de alapvetõ célképzetüknek és mûködési elvüknek mindig a hitterjesztés és hitvédelem, s ezekhez
mintegy másodlagosan társulva a felekezeti önmeghatározás tekinthetõ. A kezdeti idõszakban, vagyis a XVI.
század elsõ felében fõ céljuk a régi egyház tekintélyének
lerombolása: intézményeinek, emberi találmánynak
minõsített szokásainak támadása, kigúnyolása, tévesnek
tartott tanításainak bírálata. Ezekkel állítják szembe
a valóban krisztusi egyházat, az igazán jámbor, keresztyéni élet eszményét és a tiszta, helyes, igaz tanítást. Késõbb
fõként a reformáció különbözõ irányai közötti, valamint
a protestáns és idõközben a korábbinál szilárdabban kodifikált katolikus tanítások közötti különbségek kifejtése, az ellenkezõ nézetek cáfolása és a saját tanítás védelme folyik bennük erõs önmeghatározási célzattal.
Mindez által igen fontos alakítói az ország egész területén
és teljes népességében végbement felekezeti megosztódási folyamatnak, a világi hatalom és az egyházak közötti jogi, politikai viszonyok újrarendezõdésének. A következõkben azt fogjuk vizsgálni, hogy a XVII. század elsõ
felében nyomtatásban milyen hitviták folytak Magyarországon, s ezek milyen körülmények között keletkeztek,
milyen céllal és eredményekkel zajlottak le.465
Mint minden mûfaji csoport esetében, itt is komoly
besorolási nehézségek merülnek fel. Mit is tarthatunk
hitvitának? A hitvitázás igénye, gyakorlata, szokása
ugyanis szinte minden vallási egyházi mûfajt átszõ: a bibliakiadások konkrét formai-tartalmi megvalósításában
éppúgy jelen vannak hitvitázó elemek, mint a teljesen
gyakorlati célú egyházigazgatási kánonokban. Azaz elméletileg lehetséges volna a mûfajnak egy parttalan felfogása, amely azonban a gyakorlatban semmitmondó és
használhatatlan lenne. Ugyanakkor nem lehet a mûfajról úgy sem beszélni, ha csak a szûkebb értelemben vett
vitairatokat tartjuk szemünk elõtt, vagyis csak azokat az
alkotásokat, amelyeknek fõ céljuk valamely másik egyház vagy vallási irányzat, esetleg a saját egyház tanítása
egészének vagy valamely részének támadása, bírálata és
ehhez viszonyítva, vagy ezzel szembe állítva a saját állás-
105
465 Értekezésemnek ez
a fejezete csekély
átdolgozással már
nyomtatásban is
napvilágot látott. Ld.
„Tenger az igaz hitrûl…”,
115–174.
MÛFAJOK ÉS MÛVEK
106
pont kifejtése és apológiája. Ezeket nevezzük a továbbiakban tulajdonképpeni vagy valódi vitairatnak.
Feltétlenül meg kell határozni egy ennél tágabb, de
mégsem parttalan kört ahhoz, hogy a vallási vitairatok
mûfaja áttekinthetõvé és elemezhetõvé váljék. Most,
mellõzve a jövõben meg nem kerülhetõ elméleti megfontolásokat, a legcélszerûbbnek az látszik, ha az alábbiakban röviden ismertetjük, hogy gyakorlatilag milyen tételeket soroltunk e csoportba. Egyetlen elméleti megjegyzést
azonban itt sem kerülhetünk meg. A hitviták a miénktõl
eltérõ, nem funkcionális kategorizálás szerint igen heterogén mûfaji jellegzetességeket mutatnak: verses, drámai (dialogikus), prózai formák, gunyoros, szatirikus, értekezõ és didaktikus beszédmódok sokfélesége jellemzõ
rájuk. Alábbi vizsgálatunkban ezeket a jellemzõiket teljes mértékben figyelmen kívül hagyjuk.
99 olyan tétel van az RMNy 2. és 3. kötetében, amelyet valódi vitairatnak tekinthetünk. Ebbõl 37 református (31 magyar nyelvû, 6 latin), katolikus 36 (magyar nyelvû 29, latin 6,
német 1), evangélikus 25 (magyar nyelvû 10, latin 14, biblikus
cseh 1) és egy magyar nyelvû unitárius. Tehát összesen 71 magyar nyelvû, 26 latin, 1 német és 1 biblikus cseh.
Ehhez a 99 tételhez járul 8 olyan prédikáció, illetve
prédikációgyûjtemény, amelynek fõ célja a hitvitázás.
Ebbõl négy református, kettõ katolikus, kettõ evangélikus. Ez utóbbiak közül az egyik német nyelvû, a másik
hét magyar. A teljesség kedvéért anélkül, hogy a további
statisztikai és más elemzéseknél figyelembe vennénk, utalni kell még Geleji Katona István öt nagy, két latin és három magyar nyelvû prédikációskötetére, éppen azért,
mert Geleji számára az alapvetõ prédikátori feladatok közé tartozott az igemagyarázat részének tekintett hitvita.
A következõ fejezetben tárgyalandó vallási tanítások
jó részének tartalma olyan erõsen polémikus, hogy noha
fõ céljuk a saját álláspont kifejtése, megmagyarázása és
apológiája, mégsem hagyhatók figyelmen kívül a vitairatok bemutatása során sem. Valójában azok a vallási
tanítások, amelyek nem tankönyvként kerültek ki a sajtó alól, gyakorlatilag egyúttal vitairatnak is tekinthetõk.
Összesen 21 ilyen nyomtatvány van. Kivétel nélkül
mind magyar nyelvû, tíz református, öt katolikus, három
evangélikus és három unitárius.
AZ EGYHÁZI-VALLÁSI KIADVÁNYOK
A hitvitáknak a hitterjesztés és hitvédelem mellett
a XVII. században egyre inkább kialakult hitoktatási,
didaktikus funkciójuk is. Sõt, megjelennek olyan megfontolások és törekvések, amelyek szerint a hitvitákat
számûzni kell a szószékrõl, helyük az iskolában a katedrán, vagy a nyomtatott nyilvánosságban van. A lelkipásztor feladata az ige hirdetése és a hívek lelki gondozása, nem a vita. Különösen az evangélikus egyházban erõs
ez a törekvés. Geleji Katona István számol be arról Titkok
titka (Gyulafehérvár 1645) címû mûvének466 elõszavában, hogy az 1641. június 10-ére Kolozsvárra összehívott
református zsinaton hiába szerették volna õ és Bisterfeld
az isteni állatnak egységérõl és annak személyeinek háromságáról kiadott téziseiket a környékbeli evangélikus
és unitárius papokkal nyilvánosan megvitatni, kihívott
ellenfeleik a feljebb ismertetett érvekre hivatkozva csupán iskolamestereiket küldték el, hiszen a hitvitázás az
iskolamesterek feladata.467 Persze ebben a politikai taktikázásnak is szerepe volt, akárcsak Gelejiék részérõl való
meghívásukban, hiszen így el lehetett kerülni, hogy a reformátusok a fejedelmi pár jelenlétében, helyzeti elõnyüket kihasználva bejelenthessék saját diadalukat.
Pázmány prédikációs gyakorlata bizonyítja, hogy a katolikusok is igyekeztek számûzni a templomból a vitákat.
Ezzel szemben, mint említettük, Geleji felfogása szerint
az igemagyarázat része volt az ellenkezõk nézeteinek
cáfolata.
Ezek elõrebocsátása után érthetõ, hogy a XVII. század
harmincas éveitõl a magyarországi könyvkiadásban is
markánsan megjelenõ iskolai disputációk vagy vizsgatételek tartalma igen gyakran priméren polémikus. Elõfordul,
hogy pusztán didaktikus célból készülnek ilyen vizsgatételek, de mint a késõbbiekben látni fogjuk, nem ritka eset az
sem, hogy egy-egy disputáció beleillik a nyilvánosság más
színterein folytatott nagyobb hitvita-bokorba is. Az is érthetõ a fentiek után, hogy a hitvitáknál is figyelembe
veendõ 35 iskolai tézisfüzet közül 30-at evangélikus iskolában vitattak meg, s mindössze ötöt reformátusban.
Az pedig az iskolai oktatás gyakorlatából következik, hogy
valamennyi ide tartozó kiadvány latin nyelvû.
Két olyan mû öt kiadását kell még megemlíteni, amelyek bár alapvetõen más mûfajhoz tartoznak, de egy-egy
107
466 RMNy 2103
467 Lásd errõl
SZENTPÉTERI Márton
–VISKOLCZ Noémi,
Egy református–unitárius
hitvita Erdélyben
1641-ben,
In „Tenger az igaz
hitrül…”, 93–102.
MÛFAJOK ÉS MÛVEK
108
468 Zobay Katalin
szakdolgozatának
megállapítása.
Miskolc 2004.
469 RMNy 1674 és 1721
önálló részük a hitviták folytatásához nyújt segédeszközt.
Vásárhelyi Gergely jezsuita egymás után háromszor is
megjelentetett lelkészi kézikönyvében Petrus Canisius
katekizmusának függelékeként adta ki Egynéhány kérdésekre való keresztyéni felelet címû mûvét. Ez a kontroverz
teológia összefoglalását tartalmazza, s az alacsonyabb
képzettségû papok kisebb, napi hitvitákra való felkészítését szolgálta olyan hívek körében, fõként a hódoltságban, akik vallási élményeiket még alapvetõen orális
kultúrában élõ közösségekben élték meg.468 A másik
ilyen mû Keresztúri Bíró Pál: A vallás dolgában vetélkedõ
kérdések, nagyobb részre Bellarminus ellen. 1637-ben jelent meg Gyulafehérvárott latinul és a következõ évben
magyarul is.469 Mindkétszer a Rákóczi fiúk, György és
Zsigmond konfirmációja alkalmából készült, a konfirmációi vizsga anyagát képezõ katekizmus függelékeként. Tehát meg-jelenési körülményei és funkciója is
hasonló volt, mint Vásárhelyi kompendiumáé, csak ezúttal nem lelkészeknek és nem orális kultúrában élõknek, hanem mûvelt világiaknak szánták segédeszközül
a mindennapok hitvitáihoz, saját hitvallásuk naponkénti védelméhez.
Összesen tehát (Geleji prédikációitól eltekintve) 168
kiadványt soroltunk a vitairatok mûfajába. Ebbõl 99
a valódi vitairat, 69 pedig egyéb mûfajú hitvitázó munka:
8 prédikáció, 21 vallási tanítás, 35 iskolai vizsgatétel és
öt katekizmus. Magyar nyelvû összesen 103, latin 62,
német 2, egy pedig biblikus cseh nyelvû. A teljes anyag
felekezeti megoszlása a következõ: evangélikus 60, ezen
belül 14 magyar, 44 latin, egy német és egy biblikus cseh
nyelvû. Református 58, ebbõl 51 magyar, hét latin. Katolikus 46, ebbõl 39 magyar, 6 latin, egy német. Unitárius 4,
valamennyi magyar nyelvû.
Látható, hogy erre a mûfajra is az anyanyelvûség
jellemzõ. A vulgáris nyelvek között pedig a katolikusoknál és a reformátusoknál még nagyobb a magyar nyelv
aránya, mint az imádságos- és elmélkedõkönyveknél.
Csupán az evangélikusoknál több a latin nyelvû kiadvány. Erre a jelenségre kettõs magyarázat adható. Egyrészt az evangélikusok lélekszáma a magyar ajkú lakosságon belül viszonylag csekély, és hitvitáik jó része – mint
látni fogjuk – nem a magyarországi erõtéren belül zajlik,
AZ EGYHÁZI-VALLÁSI KIADVÁNYOK
hanem összefüggésben áll sziléziai és szászországi vitákkal.
Másrészt, mint az elõzõekbõl kitûnt, az evangélikusok
iskolai feladatnak tartották a hitvitázást, ezért az evangélikus vitamûvek jelentõs része vizsgatétel, az iskolai
oktatás nyelve pedig a latin volt.
3.1.1. Katolikus – protestáns hitviták
A vitairatokat nem elegendõ egyszerûen hitvallási álláspontjuk alapján minõsíteni, mindig fontos az is, hogy
ki ellen irányultak. Ezért nem használhatjuk eddigi módszerünket, a felekezeti megoszlás szerinti ismertetést, hanem tekintetbe vesszük azt is, hogy ki ki ellen folytatta
a vitát. Ezért elõször a katolikus–protestáns, majd a belsõ protestáns vitákat soroljuk fel. Utóbbiakon belül
sorrendben elõször az evangélikus–református, majd
a református–antitrinitárius, végül a belsõ református
iratváltásokat.
További jellemzõje a vitairatoknak, hogy többnyire
beletartoznak egy-egy nagyobb, összefüggõ hitvitabokorba, csak ritkán találunk válasz nélkül maradt, önmagukban álló munkákat. De tartalmilag még ezek is beleillenek egy-egy széles körben vitatott teológiai témakörbe,
azaz ezek sem tekinthetõk önérvényû, az elõzményektõl
független alkotásoknak. E meggondolásoknak megfelelõen ismertetésünkben nem lineáris kronológiai rendben haladunk, hanem az egyes hitvitabokrokat vesszük
sorra.
Hogy szemlénket a katolikus–protestáns hitvitákkal
kezdjük, az indokolja, hogy míg a XVI. század második
felét elsõsorban a belsõ protestáns, fõként az evangélikus–református és református–antitrinitárius hitviták
jellemezték, addig a XVII. század elsõ évtizedeit Magyarországon elsõsorban a katolikus–protestáns hitviták korszakának tekinthetjük. Ennek elõzetesen három okát
nevezhetjük meg. Az elsõ az ellenreformációs törekvések erõsödése, a második a protestánsok szabad vallásgyakorlati jogának kivívása. Mind a kettõvel szorosan
összefügg Pázmány Péter hitvitázói fellépése. A harmadik a nagy európai vallásháború, a harmincéves háború
ideológiai, szellemi elõkészítése és a vallási gondolkodásban való hullámverése.
109
MÛFAJOK ÉS MÛVEK
110
470 A Kalauz harmadik
3.1.1.1. Pázmány Péter hitvitái a Kalauz elõtt
kiadása (Pozsony, 1637),
RMNy 1697, de ennek
Az ismertetés élére természetesen Pázmány Péter nekiadási munkálatai
ve
kívánkozik. 25 olyan mûve került ki 1603 és 1640 kölényegében még az
zött
a sajtó alól, amely valódi vitairat vagy vitairatként is
õ irányításával folytak.
Továbbá a Bizonyos okok
értékelhetõ. Ebbõl mindössze kettõ megjelenése esik az
1640. évi pozsonyi
érsek halála utáni idõszakra.470 Pázmány egyes vitairataimásodik kiadása,
val, vitairatainak egymás közötti összefüggéseivel, és hitRMNy 1847
471 Itt csupán két, e
vitázó pályájának egészével természetesen hatalmas
tekintetben alapmûnek
szakirodalom foglalkozik. Nincs lehetõségünk ennek
számító munkát említünk
még csak vázlatos, vagy akárcsak bibliográfiai szintû ismeg. Legutóbb Bitskey
mertetésére sem, de ez nem is feladatunk.471 Kizárólag
István rajzolt teljes képet
elõrebocsátott szempontunk, azaz a hitvitabokrokhoz
Pázmány hitvitázói
pályájáról, BITSKEY István,
való tartozásuk szerint kívánjuk most áttekinteni
Pázmány Péter, Budapest,
Pázmány vitairatait.
1986. A kutatás legújabb
Pázmány hitvitázói pályája alapvetõen két szakaszra
irányait a következõ
tagolódik. 1613-ban Pozsonyban jelent meg Isteni igaztanulmánykötetbõl lehet
megismerni:
ságra vezérlõ Kalauz címû nagyhatású munkája.472 Ez nem
Pázmány Péter és kora,
egyszerûen vitairat, hanem a katolikus tanítás teljes
szerk. HARGITTAY Emil,
összefoglalása és kifejtése is egyben. Önálló teológiai
Piliscsaba 2001
szintézis,473 amely a kor igényeinek megfelelõen a kont(Pázmány Irodalmi
mûhely – Tanulmányok 2).
roverz teológia összefoglalása is, vagyis alaposan tárgyal
Az elsõként említett
minden olyan kérdést, amely a katolikusok és protestánkönyvre munkánk során
sok között vitás volt. 1613 után az általunk vizsgált
további hivatkozások
idõszakban még két ízben jelent meg, 1623-ban és
nélkül is erõsen
támaszkodtunk, az utóbbi
1637-ben, mindkétszer Pozsonyban.474 Mindkétszer jepedig dolgozatunk
lentõs átdolgozással, bõvítve és javítva. Valamennyi
fogalmazása után látott
megjelenése kiemelkedõ eseménye a hitviták magyarornapvilágot.
472 RMNy 1059
szági történetének. Mint azt Hargittay Emil tanulmánya
473 Önállóságról
igen alaposan és meggyõzõen kimutatta, Pázmány „egy
természetesen kettõs
mûves szerzõ”. Azaz mindig is a Kalauzt írta.475 Valaértelemben is igen nehéz
mennyi 1613 elõtti munkája részévé vált a nagy szintézisbeszélni a XVI–XVII.
nek, s valamennyi késõbbi merített belõle, támaszkodott
századi vallási mûvek
rá, és újra beépült késõbbi kiadásaiba. Tehát Pázmány
esetében. Egyrészt a tiszta,
igaz, helyes tanítás egyik
igen fontos biztosítéka a korban, hogy az adott mûben semmi újítás, semmi önállóság nem található,
mindenben a régiekkel megegyezõen tanít. Másrészt mivel e korszakban a szerzõség fogalma még nem
alakult ki mai individuális formájában, az egyes alkotók gyakorlatilag korlátlan szabadsággal merítenek
forrásaikból, vagyis az egyes mûvek saját forrásaihoz képesti önállósága mindig viszonylagos.
E két megszorítással azonban feltétlenül önálló munkának tekintendõ a Kalauz.
474 RMNy 1293 és 1697
475 HARGITTAY Emil, Pázmány Péter: Hodoegus. Igazságra vezérlõ Kalauz, Pozsony 1637, Budapest, 2000.
Kísérõ tanulmány a Kalauz fakszimile kiadásához, és HARGITTAY Emil, Pázmány és a kompiláció,
In Pázmány Péter és kora, Piliscsaba, 2001, 251–260.
AZ EGYHÁZI-VALLÁSI KIADVÁNYOK
111
hitvitázói pályája, mint mondtuk, alapvetõen két szakaszra osztható. A Kalauz elõttire, amely 1613-ig tart, és
a Kalauz utánira, azaz 1613 után.
Az elsõ szakasz vitairatai funkciójukat tekintve két fõ
típusba sorolhatók. Pázmány fellépése elõtt, eltekintve
a XVI. század végének néhány, Telegdi Miklóstól és
Monoszlóy Andrástól származó írásától, a katolikus vallásnak szinte nem volt érdemi képviselete a hitviták által
teremtett nyilvánossági erõtérben. Pázmány elsõ törekvése tehát egyáltalán a katolikus álláspont kialakítása, megjelenítése, a nyilvánosságban való képviseletére érvényes
pozíció kiépítése. Ezt kétféle módon éri el. Egyrészt név
szerint támadja meg, méghozzá az európai hitviták középpontjában álló témákat feszegetõ írásokkal a hazai protestantizmus legtekintélyesebb képviselõit, másrészt újrakezd régi vitákat, érzékeltetve saját álláspontjának múltbeli
folyamatos jelenlétét, illetve általánosságban véve támadja
a protestáns hitet, és a protestantizmus szimbolikusnak
számító személyiségeit. Ezek az írások alkotják a Kalauz
elõtti vitairatok elsõ csoportját.
3.1.1.2. A Magyari elleni hitvita
Elsõ kiszemelt ellenfele a magyarországi evangélikusok akkori leghatalmasabb pártfogójának, Nádasdy
Ferenc dunántúli fõkapitánynak udvari papja, Magyari
István. S ezzel elérkeztünk az elsõ hitvitabokorhoz.
Pázmány tehát 1603-ban elõször Magyarit támadja meg
Felelet Magyari István sárvári prédikátornak az ország romlása okairól írt könyvére (Nagyszombat 1603).476 Noha
Pázmány mûvének címe a Felelet szóval kezdõdik, nyugodtan mondhatjuk támadásnak, hiszen Magyari elõzõ
évi munkája Az országokban való sok romlásoknak okairól
(Sárvár 1602)477 az abszolút protestáns fölény tudatában,
választ nem várva, s arra nem is számítva foglalja össze
népszerûsítõ szintézisben a protestáns történetteológia
legnépszerûbb XVI. századi toposzát: bûneiért bünteti
Isten a magyar nemzetet, s ehhez társít gyakorlati politikai és katonai cselekvési programot. Pázmány valójában
nem Magyari gondolatmenetére felel, hanem megpróbál
új irányt, új gondolatmenetet szabni a vitának. Írása középpontjában nem Magyari érdemi mondanivalójának
476 RMNy 905. Lásd
KEISZ Ágoston, Magyari és
Pázmány vitája,
In Pázmány Péter és kora,
Piliscsaba, 2001,
219–250. címû
tanulmányát, amely mély
tartalmi elemzését nyújtja
e hitvitának és táblázatos
formában is bemutatja
kiadástörténeti és
kompilációs
összefüggésrendszerét.
Mivel kéziratunk e
fejezetének lezárása után
jelent meg, már nem
tudtuk figyelembe venni.
477 RMNy 890
MÛFAJOK ÉS MÛVEK
112
478 RMNy 913
479 RMNy 1104.
Az Itinerarium
Catholicumot
a szakirodalom korábban
Alvinczi Péter mûvének
tartotta. Ezt az
álláspontot már 1990-ben
kétségbe vontuk, újabban
pedig szerencsés véletlen
folytán sikerült
bizonyítanunk, hogy
annak valódi szerzõje
Szegedi Dániel volt. Ld.
Kabdebó Lóránt köszöntése
65. születésnapja
alkalmából, szerk.
BESSENYEI József,
FERENCZI László, KOVÁCS
Viktor, PÁLFI Ágnes,
Miskolc, 2001, 236–241.
480 Rövid felelet két
kálvinista könyvecskére,
melyeknek egyike okát adja,
miért nem felelnek
a kálvinista prédikátorok
a Kalauzra, másika
Itinerarium catholicumnak
neveztetik, Bécs, 1620,
RMNy 1203
cáfolata, nem a nemzeti bûnök és közösségi megtérés
kérdésköre áll, hanem a különbözõ egyházak, vagyis a római egyház és az újító felekezetek történeti régiségének,
idõbeli folyamatosságban való létezésének problémája.
Álláspontja szerint a római katolikus egyház régiségét és
ez által krisztusi voltát, vagyis az igaz egyházzal való azonosságát bizonyítja annak Krisztus óta töretlenül fennálló személyi és intézményi folyamatossága, és Krisztusnak
az az ígérete, hogy az egyház egésze sohasem eshet tévelygésbe. Pázmány törekvése lényegében sikeres volt. A következõ évtizedekben valóban ez a kérdéskör vált
Magyarországon is a katolikus–protestáns hitviták egyik
fõ témájává. Természetesen ez nemcsak Pázmány fellépésének következményeképpen alakult így, hanem
egyéb tényezõk is közrejátszottak benne. Ezek nyomozása azonban tárgyunktól igen messze vezetne.
Ez a – most már nyugodtan mondhatjuk – Pázmány
által indított vita csak a Kalauz megjelenése után ért véget. Magyari 1604-ben Nádasdy Ferenc felett elmondott
gyászbeszédében bejelenti ugyan, hogy a Pázmány Péter
jezsuita rágalmazó írására való felelete készen áll, de
költség híján még nem nyomtathatta ki.478 A szükséges
összeget, úgy látszik, késõbb sem sikerült elõteremteni,
mivel a viszontválasz kinyomtatására sohasem került
sor. Több mint egy évtized múlva azonban az akkor éppen állás nélkül lévõ, korábbi olaszliszkai prédikátor,
Szegedi Dániel újra elõvette a kérdést, és Itinerarium
catholicum (Debrecen 1616)479 címû, magyar nyelvû vitairatában megadta rá a protestáns kontroverzia szokásos
válaszát, amely szerint a protestantizmus régiségét, azaz
az igaz apostoli hittel és tanítással való egyezõ voltát az
bizonyítja, hogy az egyházban a tévelygések századaiban
is mindig voltak igaz tanítók, akik a Bibliával, apostolokkal és egyházatyákkal azonosan tanítottak. Azaz az egyház történeti folytonosságát nem személyi és intézményi
folytonosságában, hanem a helyes tanítás folytonosságában kell keresni. Szegedi vitairatának megjelenési évében elnyerte a debreceni prédikátorságot. A vitát pedig
Pázmány újabb válasza zárta le: Rövid felelet két kálvinista
könyvecskére (Bécs 1620).480 Mint már az Itinerarium
megjelenési idõpontja, de Pázmány némi várakozással
ráadott válasza is mutatja, a vita második szakasza tulaj-
AZ EGYHÁZI-VALLÁSI KIADVÁNYOK
113
donképpen csak apropóként kapcsolódik a Magyarinak
adott Felelethez, valójában az már a Kalauz utáni idõszakhoz tartozik, s a harmincéves háború hangulati elõkészítésének keretében, illetve a Bethlen Gábor magyarországi háborúit kísérõ hitviták részeként értelmezhetõ.
3.1.1.3. Két vita Alvinczi Péterrel
A Magyarival való polémia után, 1609-ben Pázmány
Alvinczi Péter személyében választotta ki következõ
ellenfelét. Hozzá intézte Öt szép levelét.481 Ezúttal már formálisan is egyértelmû, hogy õ a vita kezdeményezõje, hiszen Alvinczi korábban nem adott ki semmiféle vitairatot.
Viszont a megelõzõ években Bocskay István udvari papja
volt, és komoly szerepet játszott a protestánsok szabad
vallásgyakorlási jogának kivívásában és kodifikálásában.
Pázmány, mint közismert, áthangolta a katolikusoknak a
protestánsokkal szemben folytatott politikáját. Lemondott a térítés erõszakos eszközeirõl, és a rendi jogok alapjára helyezkedett, azaz tiszteletben tartotta a rendi joggá
vált szabad vallásgyakorlati jogot. Nem mondott azonban
le a rekatolizáció folytatásáról, s a térítési munkában elsõsorban a hitbeli meggyõzésre törekedett. Semmiképpen
sem véletlen tehát, hogy a kassai magyar papot, a néhai fejedelem udvari prédikátorát választotta ellenfelének, aki
annak ellenére, hogy komoly egyházi tisztséget nem viselt,
a protestáns papság egyik meghatározó tekintélyû személyisége volt. Pázmány támadását Alvinczi gyors válasza,
majd Pázmány ugyancsak gyors viszontválasza követte.482
A vitát a szakirodalom számtalan alkalommal ismertette
már, ezért csupán egyetlen mondatban summázzuk lényegét. Az Öt szép levél kiindulópontja, hogy a protestánsok
méltatlanul nevezik bálványimádóknak a katolikusokat,
zárógondolata viszont, hogy a katolikusok méltán nevezhetnék bálványozóknak a protestánsokat. Azaz az Öt szép
levél komoly változást hozott a hitviták nyilvánosságában.
A korábban defenzívában lévõ katolikusok most már
egyértelmûen átveszik a kezdeményezõ szerepet, modern
kifejezéssel élve õk tematizálják a nyilvánosságot. S ezt
a fordulatot ügyes retorikai fogásokkal Pázmány, mintegy
szimbolikusan, egy mû zárt világán belül is keresztülviszi.
481 Egy keresztyén
prédikátortól Alvinczi Péter
uramhoz íratott öt szép
levél, Graz, 1609,
RMNy 980
482 ALVINCZI Péter,
Egy tetetes nevevesztett
pápista embertõl... küldetett
színes öt levelekre... való
felelet. Debrecen, 1609,
RMNy 977 és
PÁZMÁNY Péter,
Alvinczi Péter...
feleletének... megrostálása,
Pozsony, 1609, RMNy
986
MÛFAJOK ÉS MÛVEK
114
483 RMNy 1065,
példányból nem ismert.
484 RMNy 1060
485 RMNy 1064
486 RMNy 1078
487 Az elhallgatás
tudatosságának eddig
ellentmondani látszott
az 1616-ban megjelent
Itinerarium Catholicum,
de, amint
bebizonyosodott, az már
nem Alvinczi munkája
volt.
488 RMNy 933
489 RMNy 984
490 Ld. errõl Alvinczi
Péter Mágóchy
Ferencnek 1609.
szeptember 29-én írt
levelét, In ALVINCZI
Péter, Magyarország
panaszainak
megoltalmazása, kiad.
HELTAI János, Budapest,
1989, 142–143 és 276.
A pontos idõrend szerint a Kalauz megjelenése utánra
esik a Pázmány és Alvinczi között lezajlott második hitvita. De hangulatában, módszereiben ez még szorosan
kapcsolódik a korábbi iratváltáshoz. 1614-ben ismét
Pázmány volt a kezdeményezõ fél. A Lelki orvosság483
címû, Kassán megjelent, németbõl fordított vitairat elöljáró beszédét Alvinczi Péter mûvének vélve Lethenyei
István álnéven a kassai papnak címezte válaszát: A kálvinista prédikátorok igyenes erkölcsû tökéletességének tüköre
(Bécs 1614).484 A viszontválasz még ugyanebben az évben most már valóban Alvinczitõl érkezett, ismét csak
Tükör címmel.485 Az utolsó szót megint Pázmány mondta
ki: Az igazságnak gyõzedelme, melyet Alvinczi Péter tükörében megmutatott Pázmány Péter (Pozsony 1614).486
A Pázmány–Alvinczi-vita mindkét szakaszából csupán Pázmány írásai maradtak fenn. Ezekbõl rekonstruálható a vita menete, de természetesen nem lehet belõlük
megismerni Alvinczi mûveinek tartalmát. Annyi azonban így is megállapítható, hogy Alvinczi felismerte, a viták defenzívában, a katolikusok által tematizált terepen
nem kedvezõek a protestánsok számára. Ugyanis mindkétszer az õ elhallgatásával zárult az iratváltás. Sõt
a Tükörben Pázmány viszontválasza szerint ki is jelentette, hogy többé „nem mocskolódik” ellenfelével. Azaz az
elhallgatás teljesen tudatos magatartás volt részérõl.487
A Kalauz elõtti munkák elsõ típusához még további
három mû tartozik. A mostan támadt új tudományok hamisságának tíz nyilvánvaló bizonysága (Grác 1605)488 általában véve támadja a protestáns tanítást annak újsága,
hamissága és a Szentírással ellenkezõ volta miatt.
Nagy botrányt kavart a másik hasonló, tartalmilag általánosságokban mozgó pamflet, A nagy Kálvinus hiszekegy-istene (Nagyszombat 1609).489 Ez ugyanis szövegkörnyezetükbõl kiszakított idézetekre támaszkodva képtelen állításokat tulajdonít Kálvinnak. A hazai protestantizmus eminensei után tehát az egész reformáció
egyik szimbolikus neve ellen fordul Pázmány a szatíra és
gúny eszközeivel rombolva személyének és tanításainak
tekintélyét. Igazi dekonstrukció ez! Ezekre az írásokra
nyomtatott válasz nem született, de a Nagy Kálvinust követõen a protestánsok Pázmány jogi felelõsségre vonását
sürgették.490
AZ EGYHÁZI-VALLÁSI KIADVÁNYOK
Egy XVI. században kezdõdött vitát elevenített fel
a harmadik mû. Keresztyéni felelet a megdicsõült szentek
tiszteletirül,491 hogy egy, a katolikusok számára fontos kérdésben ragadhassa magához a kezdeményezést.
3.1.1.4. Alkalmi vitairatok. Viták a zsolnai zsinat körül
Pázmány Kalauz elõtti vitairatainak másik csoportját
azok a munkái képezik, melyekben konkrét eseményekre reagált szerzõjük. Ezeket nevezzük alkalmi vagy alkalomhoz kötõdõ vitairatoknak. Egy Thordai János nevû
jezsuita szerzetes, elõbb a ferencesekhez lépett át, aztán
reformátussá, majd evangélikussá lett. Errõl az esetrõl
szólt Pázmány 1610. augusztus 22-én elmondott prédikációja.492
A konkrét eseményekre reagáló írások többsége a zsolnai zsinattal áll összefüggésben. Ezeknek még az elõzõekhez hasonló vázlatos tartalmi ismertetésére sem vállalkozhatunk, hiszen a zsinattal és következményeivel
egyébként hatalmas egyháztörténeti szakirodalom foglalkozik, szempontunkból csupán az nélkülözhetetlen,
hogy röviden nyomon kísérjük a vita kialakulását és menetét.
A protestánsok szabad vallásgyakorlati jogát kodifikáló 1608. évi országgyûlés után Thurzó György nádor hívta össze 1610-ben a zsolnai zsinatot, amely létrehozta az
evangélikus egyháznak a katolikusokétól immár teljesen
független autonóm szervezetét. A királyi Magyarország
evangélikusai fölött ugyanis mindaddig az esztergomi
érsekség gyakorolt joghatóságot. A zsinat végzéseit már
1610-ben493 kétszer is közzé tették nyomtatásban. Ellenük Forgách Ferenc érsek azonnal tiltakozó körlevelet
bocsátott ki.494 Erre az evangélikusok egy Apologiaval
válaszoltak.495 Ezen a ponton kapcsolódott be a vitába
Pázmány Joannes Jemicius álnéven kiadott vitairatával
a Peniculus papporummal.496 Erre feltehetõen, a zsolnai
zsinaton megválasztott szuperintendens Eliáš Lani adott
feleletet Malleus peniculi papistici (Kassa 1612) címmel,
Petrus Petschius álnév mögé rejtõzve.497 Az utolsó szó
a Logi alogi, mint a magyar nyelvû hitvitáknál már tapasztalhattuk, ezúttal is Pázmányé volt.498 Hogy a Joannes
Jemicius álnevet valóban Pázmány használta, egyértelmûen
491 Keresztyéni felelet
a megdicsõült szentek
tiszteletérõl... Gyarmati
Miklós helmeci
prédikátornak... Monoszlóy
András, veszprémi püspök
ellen írt csácsogásira
(Grác, 1607), RMNy 961
492 Pozsonyban lött
prédikáció Pázmány Péter
által azon a napon, melyen
amaz tündér módra
változandó
állhatatlanságnak tüköre,
Thordai János barát
harmadszor kiöltözött
a csuklyából... (Pozsony,
1610), RMNy 1004
493 Acta et conclusiones
conventus seu synodi
certorum inclyti Hungariae
regni baronum, magnatum
et nobilium, nec non
legatorum et ministrorum
Augustanae confessionis ex
decem Cis-Danubianis
comitatibus Zolnae
congregatorum anno
Domini MDCX.
diebus 28 et 29 et 30
Martij. Bartphae 1610,
RMNy 987 és 988
494 Pozsony, 1610,
RMNy 1001
495 Apologia pro Synodo
Solnensi, Kassa, 1610,
RMNy 996
496 Peniculus papporum
apologiae Solnensis
conciliabuli, Pozsony,
1610 és 1611, RMNy
1002 és 1024
497 RMNy 1035
498 Jemicius, Joannes:
Logi alogi, quibus baptae
calamosphactae peniculum
papporum Solnensis
conciliabuli et hyperaspisten
legitimae antilogiae
vellicant..., Pozsony, 1612,
RMNy 1040
115
MÛFAJOK ÉS MÛVEK
116
499 Ebben
a vonatkozásban
természetesen se pro,
se kontra nem lehet a
cáfolat szót használni.
Hiszen az elemzõ
szempontjából nem
tekinthetõ egyik fél
az igazság birtokosának,
a másik fél pedig
tévelygõnek. Csupán arra
a kérdésre kereshetõ
válasz, hogy
a reformáció–rekatolizáció
folyamatában jól kiépített
két teológiai
gondolatkört, a katolikust
és a protestánst
önmagukhoz viszonyítva
megfelelõ színvonalon
közvetítették-e a
magyarországi polémiák
során. Ebbõl
a szempontból viszont
fenntartások nélkül
állítható, hogy a hasonló
vitákban az európai
protestáns teológia által
használt érvanyagot
tartalmi szempontból
Pázmányéhoz hasonló
magas színvonalon
fogalmazták meg magyar
nyelven is a protestáns
vitairatok.
500 Geleji Katona István,
Titkok titka címû tanítása
és Váltság titka I–III. címû
prédikációi, RMNy 2103,
2124, 2197, 2298
501 Loci theologici certo
methodo ac ratione in tres
libros tributi, Jena, 1601.
502 Az szentírásbeli hitünk
ágainak bizonyos móddal és
renddel három könyvekre
való osztása..., Keresztúr,
1614, RMNy 1072
bizonyítja, hogy mindkét írás bekerült a Kalauz 1613. évi
kiadásának függelékébe, vagyis a Kalauz valóban minden korábbi vitairat szintézisének tekinthetõ.
3.1.1.5. A Kalauz kritikái és védelme
Az elsõ ízben 1613-ban kinyomtatott Kalauzt már fejezetünk bevezetõjében méltattuk. Gyakran elhangzó és
sokszor leírt megállapítás e monumentális alkotással
kapcsolatban, hogy a protestánsok sohasem tudtak rá
megfelelõ súlyú választ adni. Ez a megállapítás ebben
a formájában finomításra szorul. Kétségtelen, hogy hasonló, olyan önálló koncepciójú apologetico-polémikus
teológiai szintézis, amely a Kalauz cáfolatára, vagy kifejezetten annak ellensúlyául készült volna protestáns oldalról, nem jelent meg magyar nyelven, és a Kalauz 1613-tól
évtizedeken át meghatározó eleme maradt a hitviták
nyilvánossági terének. De, mint látni fogjuk, a Kalauzban
kifejtett vitás teológiai kérdéseket számtalanszor és sok
oldalról tárgyalták polemikus formában is a protestáns
feleletek, s tartalmi szempontból megadták rájuk a szükséges válaszokat.499 Továbbá sokszor bírálták és kimutatták a Pázmány által a vitairatokban használt érvelési
technika logikai következetlenségeit, s bizonyítási eljárásainak véleményük szerint pusztán verbális érvényességét. Emellett polemikus és apologetikus formában is jöttek létre magyar nyelvû teológiai szintézisek, köztük olyan
eredetileg is magyar nyelven írt, önálló alkotás, amelyet
formátumában is joggal lehet a Kalauz mellé állítani.500
Igaz ez utóbbi nem vitairat formájában. Azaz valóban nem
lehet rámutatni egy olyan protestáns „cáfolatra”, amely
„méltó válasz” volna a Kalauzra, de mint látni fogjuk, öszszességében felépítettek a protestánsak egy olyan kommunikációs teret, egy olyan nyilvánosságot, amely megfelelõen kiegyensúlyozta a Kalauz hatását.
Pázmány nagy mûvére az elsõ reakció az evangélikusok részérõl érkezett. Õk már régóta tervezték Matthias
Hafenreffer, tübingai professzor teológiai közös helyeinek magyarítását.501 A kötet Zvonarics Imrének,
Nádasdy Pál csepregi lelkipásztorának fordításában jött
ki a sajtó alól 1614-ben Keresztúron,502 s Nagy Benedek,
kõszegi iskolamester által írt Praefatiója erõsen támadja
AZ EGYHÁZI-VALLÁSI KIADVÁNYOK
a Kalauzt. Vagyis az eredetileg tanításnak szánt mû,
amely nemcsak az ajánlásban megszólított Nádasdy
Pálnak, hanem testvéreinek, Zrínyi Miklósnénak és
Homonnai Györgynének, azaz az evangélikusok legelõkelõbb pártfogóinak megerõsítésére szolgált volna, valójában a hitviták terepévé vált. Pázmány azonnal lecsapott a lehetõségre, és Szyl Miklós álnéven írt válaszát,
a Csepregi mesterséget503 most már õ is Nádasdy Pálnak
dedikálta. Teljesen világos tehát, hogy Pázmány ezáltal
gyakorlatilag kapcsolatot teremthetett az evangélikusok
egyik leggazdagabb patrónusával, s az ekkor megindult
folyamat egy generációval késõbb a Nádasdy család katolizálásához vezetett. Ezzel természetesen nem állítjuk,
hogy az 1614. évi vitairat és a jóval késõbbi katolizálás
között ok-okozati összefüggés állna fenn, de kétségtelenül egy hosszú távon eredményes térítési politika egyik
elsõ gesztusaként értékelhetõ Pázmánynak ez a lépése.
A vita azonban folytatódott. Zvonarics Imre és Nagy
Benedek közös munkája a Pázmány Péter pironsági.504
a következõ évben csak mellékesen foglalkozik a Kalauz
érdemi mondanivalójával, elsõsorban annak érvelési
technikáját kritizálja, és személyében támadja Pázmányt.
Õ 1616-ban a Csepregi szégyenvallással lezárta ezt a polémiát,505 de a hitvitabokorhoz még két további írás
tartozik Balásfi Tamás tollából. A Csepregi iskola506 az
Ágostai hitvallás tanításai, valamint az apostoli hagyomány és az egyházatyák írásai közötti ellentmondásokat
igyekszik kimutatni, az Epinicia Benedicto Nagi507 pedig
Nagy Benedek nevébõl készít gunyoros anagrammákat
válaszul a Pázmány Péter pironsági függelékében megjelent, Pázmány nevét és személyét csúfoló versekre. Még
egy hasonló stílusú vitairata ismeretes Balásfinak ebbõl
az idõszakból az Echo Christiana.508 Egy ma már ismeretlen Stephanus Jairus álnéven terjesztett protestáns,
inkvizíció-ellenes traktátusra felelt vele Balásfi.509 Balásfi
503 Csepregi mesterség,
azaz Haffenrefernek
magyarrá fordított könyve
eleiben függesztett
leveleknek cégéres
cigánysági és orcaszégyenítõ
hazugsági, Bécs, 1614,
RMNy 1061
504 Pázmány Péter
pironsági, azaz azokra
a szitkos káromlásokra és
orcátlan pántolódásokra,
melyeket Szyl Miklós neve
alatt Hafenreffer tudós
doktornak könyve eleiben
függesztett levelek ellen
álorcásan kibocsátott, derék
felelet, Keresztúr, 1615,
RMNy 1091
505 Csepregi szégyenvallás,
azaz rövid felelet, melyben
az csepregi hiúságoknak
kõszegi toldalékit verõfényre
hozza Pázmány Péter,
Prága, 1616, RMNy 1120
506 Csepregi iskola, kiben
az lutheránus és kálvinista
prédikátoroknak
tanuságokra... az csepregi
szitok szaporító...
prédikátort... ostorával
iskolázza Balásfi Tamás...,
Pozsony, 1616, RMNy
1116
507 Epinicia Benedicto
Nagi, alias Soce ludi
Köszeghiensis sui nescio,
sibimet nocenti vetulo, sed
nimium rudi ignaro et
diabolari paedotribae
cantata, Pozsony, 1616,
RMNy 1118
508 Echo Christiana, hoc
est responsio et repercussio,
qua blasphemiae, maledicta
et convicia Lutherana, quibus in... Romanam ecclesiam, in inquisitionem adversus haereticos sanctam, in...
Petrum Pazmany archiepiscopum Strigoniensem... lucifuga Lutheranos, ordinis praedicatorum magistri et
Stephani Jairi fictis sub nominibus impegit, reverberantur..., Pozsony, 1616, RMNy 1117
509 Szerzõje Balásfi véleménye szerint a zsolnai zsinaton megválasztott három szuperintendens
(Ižák Abrahamides, Eliaš Lani és Samuel Melík) egyike lehetett, címe pedig ugyancsak Balásfi szerint
ez volt: Tractatus quidem solennis de modo et arte inquirendi quoscunque haereticos secundum consuetudinem
Romanae Curiae.
117
MÛFAJOK ÉS MÛVEK
118
510 RMNy 1257
511 Ld. a Szepsi Mihály,
tarcali és Szepsi Laczkó
Máté erdõbényei
prédikátornak 1629.
július 25 és 26-án írt
leveleket. RMKT XVII/2,
322–323 és Régi Magyar
Levelestár, szerk.
HARGITTAY Emil,
Budapest, 1981, I, 595.
512 RMNy 1163
513 Milotai ismeretlen
mûvének
kikövetkeztethetõ
tartalmáról ld.
HELTAI János,
Milotai Nyilas István
elveszett, Pázmány elleni
vitairatáról,
In. Gesta typographorum.
Tanulmányok a hetvenéves
Borsa Gedeon tiszteletére,
Budapest, 1993, 62–70.
514 RMNy 1132
515 RMNy 1308
küzdõtérre lépése egyrészt azt demonstrálja, hogy
Pázmány nem magányosan harcol a protestáns tábor
ellenében, hanem a katolikus nézetek kifejtésére és védelmére is több felkészült ember áll rendelkezésre. Másrészt, amint az az eddigiekbõl is bõven kitûnt, a hitvitáknak a hitelvek körüli érdemi, tartalmi érvelésen túl egyre
inkább a másik fél személyi dekonstrukciója a terepe.
Míg Pázmány ezt általában fölényes iróniával és finom
humorral kívánja elérni, addig Balásfi vállalja magára a
durvább hangnem alkalmazásával járó ódiumot.
A reformátusok, bár a Kalauz fejezeteit már az 1610-es
években kiosztották egymás között cáfolatra, mint errõl
Kecskeméti C. János egy 1618. augusztus 20-án kelt
ajánlólevelében beszámol,510 valójában hosszú ideig nem
reagáltak a Kalauzra. Jellemzõ, hogy 1629-ben Miskolci
Csulyak István több levelében az akkor még mindig csak
tervezett érdemi válasz módszertani kérdéseit tárgyalja
prédikátortársaival.511 A szakirodalomban sokszor a már
említett Itinerariumot tekintették a kálvinisták feleletének, de ez, mint láthattuk, nem a Kalauz hatására született. Az elsõ nyomtatott, de ma már példányból nem ismert református ellenirat, a Pázmány Péter jezsuita
szitkainak lajstroma, azaz miért nem felelnek a prédikátorok
a Kalauzra 1618-ban látott napvilágot Milotai Nyilas
István, korábbi tiszántúli püspök, gyulafehérvári udvari
prédikátor tolla alól.512 Ez sem foglalkozott érdemi kérdésekkel, hanem Pázmány stílusát, érvelési technikáját
támadta, s a kálvinista hallgatás különféle okait tárta fel.
Ezek lényege egyetlen gondolatban summázható: a kálvinisták vonakodtak elfogadni a Kalauz által tematizált
vita-keretet.513 A késõbbiekben a reformátusok arra törekedtek, hogy a saját maguk által meghatározott kommunikációs térben folytassák a vitát, ezért a Kalauzra
adott kálvinista válaszokat nem annyira a vitairatok között, hanem a református teológiát önérvényûen kifejtõ
tanításokban kell keresni. Ezekre következõ fejezetünkben ismételten utalunk majd, most elöljáróban csak anynyit jegyzünk meg, hogy Milotai Nyilas István: A mennyei
tudomány szerint való irtovány (Debrecen 1617)514 és
Kálvin Institutiójának Szenci Molnár Albert által készített magyar fordítása (Hanau 1624)515 azok a munkák,
amelyek a Kalauzra nem a Kalauz által meghatározott
AZ EGYHÁZI-VALLÁSI KIADVÁNYOK
keretek között adnak választ. Ezt a fajta kihívást azonban Pázmány nem fogadta el! Míg a saját írásai által
teremtett erõtérben születõ mûvekre mindig, és az esetek többségében azonnal reagált, az ebbõl kilépõ, de
a Kalauzzal való vitát érdemi kérdésekben folytató, és új
gondolati kereteket teremtõ, retorikailag síkot váltó
alkotásokra sohasem. Kétségtelen, hogy teljesen tudatos
volt részérõl ez a kommunikációs stratégia.
Most azonban maradjunk a szóban forgó konkrét hitvitabokornál. Milotainak a kálvinista hallgatás okairól
szóló pamfletjére korábbi szokásával ellentétben Pázmány
nem azonnal, hanem csupán két év elteltével válaszolt,
egy füst alatt a már 1616-ban kiadott Itinerariumra adott
felelettel együtt: Rövid felelet két kálvinista könyvecskére
(Bécs 1620).516 A késésnek, vagy újbóli megszólalásnak
kettõs okát látjuk. A késés oka, hogy érseki kinevezése
után Pázmány igyekezett magát kivonni a legélesebb hitvitákból, ezeket Balásfi Tamásra bízta. Az újra megszólalásé viszont, hogy Bethlen elsõ magyarországi felkelésével egy idõben a kálvinisták a korábbi csendes idõszakhoz képest számos vitairatot jelentettek meg, azaz, hogy
a kommunikációs tér egyoldalúvá ne váljék, szükségesnek látszott az újbóli megszólalás.
A megszólalásra a politika szintjén is szükség volt.
Pázmány, Alvinczi és Balásfi Tamás között 1619–1620-ban
heves politikai vita is lezajlott. Noha ennek is van komoly
vallási vonatkozása és háttere, rövid ismertetésére célszerûbb a politikai-történeti mûfajok között keríteni sort.
A célzottan a Kalauzra tervezett válaszok közül csupán Kecskeméti C. Jánosnak a szentek segítségül hívásáról írt említett vitairata jelent meg 1622-ben.517 A kézirat
az elõszó tanúsága szerint már 1618-ban készen állt.
A nyomtatás feltehetõen fõként a költségek hiánya miatt késett, de ebbõl is arra lehet következtetni, hogy a reformátusok a kifejtett okok miatt nem is nagyon siettették ezt. Pázmány erre a munkára külön már nem reagált.
3.1.1.6. Pázmány és Káldi vitái a Szentírásról
és az anyaszentegyházról
Pázmány saját kezdeményezésébõl csak a Kalauz
második kiadása (1623) után állt elõ újabb vitairattal:
119
516 RMNy 1203
517 KECSKEMÉTI C. János,
Pázmány Péter Kalauzának
tizenharmadik könyvére
való felelet, melyet írt ...
a szenteknek segítségül való
hívásokról és esedezésekrõl,
Bártfa, 1622,
RMNy 1257
MÛFAJOK ÉS MÛVEK
120
518 RMNy 1551
519 ):( –):(
2b
3a
520 Oktató intés, melybõl
a keresztyén ember könnyen
ítéletet tehet a magyar
nyelvre fordított kálvinisták
Bibliájáról, melyet elsõben
Károlyi Gáspár,
gönci prédikátor
Magyarországban
Vizsolyban, azután
Molnár Albert
Németországban
Hannoviában
nyomtattatott, és eszébe
veheti, hogy igaz
Szent Biblia-e vagy nem,
Bécs, 1626
RMNy 1352 (2)
521 RMNy 1427
A Szentírásról és anyaszentegyházról két rövid könyvecskék
(Bécs 1626).518 A XVII. századi hitviták alapvetõ témájává az egyház fogalma és történeti folytonossága mellett
a Szentírás tekintélye, magyarázatának, értelmezésének
joga, lehetõségei és módszerei váltak. A reformáció elõrehaladtával minden vallási polémia egyre inkább ezekre
az alapokra vezetõdött vissza. A Szentírás mint kinyilatkoztatás egyik, sõt protestáns fölfogás szerint egyetlen
szilárd alapja a keresztyén hitnek és vallásnak. A másik
a Szentírást és Krisztus ígéreteit birtokló egyház. A vitákban végsõ soron tehát annak van igaza, aki bizonyítani
tudja, hogy az õ egyháza az igazi egyház, és ez az egyház
sáfárkodik igazán és helyesen a Szentírással, ennélfogva
pedig birtokolja Krisztus kegyelmi ígéreteit is. Pázmány
tehát a legfontosabb elméleti kérdésekben tartotta szükségesnek a katolikus álláspont még határozottabb megjelenítését. Nagyon egyértelmûen fogalmazta ezt meg az
ajánló levélben is: Tenger az igaz hitrõl való egyenetlenségek vitatásának eláradott özöne, de azért mind csak e kis
könyvben foglalt kérdésekben fordul meg, mint valami sarkon, melyekben a több dolgok is mind eligazodnak úgy, hogy
valaki érti e két könyvben kapcsolt dolgokat, nem szükség
a több visszavonások vizsgálásában fárasztani elméjét, mert
ezekbõl eligazíthat minden közbevetéseket.519
A Két rövid könyvecskéknek azonban, ezeken az általánosságokon túl, közvetlen aktualitása is volt. Ugyanebben az évben, azaz 1626-ban jelent meg Bécsben az elsõ
teljes, magyar nyelvû katolikus bibliafordítás, amelyhez
készítõje, Pázmány régebbi rendtársa, Káldi György függelékként egy terjedelmes vitairatot csatolt: Oktató intés
a ... kálvinisták Bibliájáról.520 Azaz Pázmány Káldi vállalkozását támogatja. Egy idõben jut a hívõk kezébe a katolikusok által helyesnek tartott, s a római egyház tekintélyével
megerõsített szentírási szöveg, és az annak birtoklására, értelmezésére és magyarázatára bejelentett kizárólagos igény.
A két, gyakorlatilag egy idõben megjelent azonos
tárgyú értekezés körül két hitvitabokor keletkezett.
Pázmány a maga írását a becsületes Bihar vármegyének
ajánlotta. Ezért az akkori váradi prédikátor, Pécsváradi
Péter érezte magát illetékesnek a válaszadásra: Felelet
Pázmány Péter esztergomi érseknek két könyvecskéire
(Debrecen 1629).521 Pécsváradi éppen olyan tisztán
AZ EGYHÁZI-VALLÁSI KIADVÁNYOK
látta, mint Pázmány, hogy a szóban forgó tételek a hitviták stratégiai kérdései: amely dolgokat az érsek a Kalauzban mi ellenünk ... forgat, azoknak is derekas erejére és velejére feleletem kiterjed, írásom kihat. Mivel pedig az érsek
ajánló levelében elismerte, hogy az õ két utolsó könyvecskéiben [t. i. a Szentírásról és anyaszentegyházról] minden
keresztyénségben támadott veszekedésnek summáját befoglalta ... Innen azért követközik, hogy ... mikor én ez utolsó két
könyveire megfeleltem, azon egy munkával az Kalauzban
levõ derekas dolgokra is választ tettem, hogy a Kalauzra
a mirészünkrõl nem szükség ezután derekas feleletet
tönnönk.522 Az elõszó idézett részlete, és Pécsváradi könyvének több mint 900 lapos terjedelme egyaránt bizonyítja, hogy ez a munka egyik kulcsdarabja a Pázmánnyal
folytatott viták sorozatának, ennek ellenére érdemi egyháztörténeti és irodalmi méltatása még hiányzik.
A Pécsváradi és Pázmány közötti további iratváltás az
Alvinczivel és Nagy Benedekkel folytatott viták kommunikációs taktikája szerint zajlott le. Pázmány viszontválasza a Jó és nemes Váradnak gyenge orvoslása nem váratott magára sokáig (Pozsony 1630).523 Ezután a református
fél, azaz Pécsváradi vitaetikai és tartalmi okokra hivatkozva, Kilenc okok (Debrecen 1630) címû pamfletjével,524 miként már Alvinczi és Milotai is tette, kihátrált
a tartalmi újdonságot már nem kínáló összecsapásból.
A Kilenc okok emlékét csupán Pázmánynak ellenfele
személyét és érvelési módját gúnyoló viszontválasza, az
Okok nem okok õrizte meg.525
Káldi György Oktató intése a reformátusoknak akkorra már két szimbolikusnak számító személyiségét, Károli
Gáspárt és Szenci Molnár Albertet támadta meg, azaz
ebben a tekintetben már ismerõs vitastratégiát követett.
Az írás tulajdonképpen felelet Károli Gáspárnak a Vizsolyi Biblia elé függesztett elöljáró beszédére, és Molnár
Albert bibliakiadási gyakorlatának bírálata. A még életben lévõ Szenci személyesen nem válaszolt Káldinak, de
a Dengelegi Péter, kolozsvári tanár által megírt feleletben, a Rövid anatómiában (Gyulafehérvár 1630)526 egy rövid üdvözlõ verssel köszöntötte a szerzõt.527
Még egy, a korábbi hitviták taktikai elemeit követõ
vitairata jelent meg Pázmánynak a Kalauz második
kiadása után 1627-ben: A setét hajnalcsillag után búdosó
121
522 b –b
2b 3a
523 RMNy 1485
524 RMNy 1460
525 Okok nem okok,
mellyekért írja a váradi
Farkas, hogy nem
méltóztatik tovább az én
írásom ellen tusakodni,
Pozsony, 1631,
RMNy 1514
526 RMNy 1468
527 Káldi mûvérõl és
a körülötte kibontakozó
hitvitáról ld. ItK 2000,
669–694, KONCZ Attila
és ItK 2001, 623–637,
P. VÁSÁRHELYI Judit.
Újabban P. VÁSÁRHELYI
Judit, Szenci Molnár
Albert és a Vizsolyi Biblia
új kiadásai, Budapest,
2006, 134–200.
MÛFAJOK ÉS MÛVEK
122
528 A setét hajnalcsillag
után budosó lutheristák
vezetõje, mely útba igazítja a
wittebergai akadémiának
Fridericus Balduinus által
kibocsátott feleletit
a Kalauzra, Bécs, 1627,
RMNy 1376
529 De a Luther 95 pontja
körül kialakult 1517–1519.
évi viták egyik fõ
kérdésévé is
az vált, hogy Luther
állításairól Rómában mint
eretnekségrõl kell
ítélkezni, vagy tudományos
korrektségükrõl kell
akadémiai disputáció
keretében véleményt
nyilvánítani. Ld. Marion
HOLLERBACH,
Das Religionsgespräch als
Mittel der konfessionellen
und politischen
Auseinandersetzungen im
Deutschland des 16.
Jahrhunderts, Frankfurt am
Main–Bern, 1982, 14–29.
530 MKsz 1899, 367–368,
HAVRÁN Dániel.
531 Phosphorus veri
catholicismi. De via papatus
et viam regiam ad ecclesiam
vere catholicam et
apostolicam fideliter
monstrans, facemque
praelucens legentibus
Hodegum Petri Pasmanni
olim Jesuitae, nunc cardinalis
ecclesiae Romano-papisticae,
Wittenberg, 1626.
532 Dissertatio, an unum
aliquid ex omnibus
Lutheranis dogmatibus,
Romanae Ecclesiae
adversantibus, Scriptura
Sacra contineat,
Posonii 1631,
RMNy 1512
lutheristák vezetõje,528 de ez még valójában a Kalauz elsõ
kiadását követõ viták záródarabja. A XVI. században és
késõbb, a XVII. elején is gyakran követett eljárás volt
a protestáns belsõ viták eldöntésében, hogy az érdekelt felek külföldi akadémiák tekintélyeihez fordultak
„szakvéleményért”.529 Egyrészt ez a szokás inspirálhatta
az evangélikusokat, hogy ne elégedjenek meg a hazai
szerzõk Kalauzra adott válaszaival, hanem külsõ tekintélyt is vonjanak be a vitába. Másrészt ügyüket így kiemelhették a pusztán magyarországi kérdés és a magyar
nyelvûség szûk dimenziójából. Mint utaltunk már rá, az
evangélikus hívek Magyarországon nagyrészt német és
szláv ajkúak voltak, s az evangélikusok számára az a szellemi erõtér, amelyben mozogtak, nemcsak Magyarországot jelentette, hanem – a hitviták menetébõl ítélve –
Szászországot, Ausztriát, Cseh- és Morvaországot, valamint Sziléziát is. Az általuk folytatott viták földrajzi tere
késõbb is általában ez a térség és nem csupán Magyarország. Ez a szemlélet állhatott annak hátterében, hogy
a Kalauz elsõ kiadását Klazekovits István szuperintendens és társai, Thurzó György nádor és felesége, Czobor
Erzsébet támogatásával lefordíttatták latinra.530 Így vált
lehetõvé, hogy a vitába Wittenberg közvetlenül is bekapcsolódjék. A feladatot 1626-ban végül is Fridericus
Balduinus, a teológia professzora teljesítette Phosphorus
veri catholicismi címû munkájával.531 Pázmány azonban
a vitának ilyenféle „nemzetközivé való kitágítását” elkerülte, hiszen a magyarság rekatolizációja szempontjából
teljesen céltalan lett volna, s új, átláthatatlan terepen
kellett volna megvívnia. Ezért nagyon tudatos magatartásként kell értékelni, hogy magyar nyelven adta meg
Balduinusnak szóló, feljebb már említett válaszát.
3.1.1.7. Pázmány utolsó vitairatai
Más stratégiát követ Pázmány két öregkori vitairata,
amelyek a korábbi polémiáiban összegyûlt anyag és kipróbált érvelési technikák rövid és igen hatásos szintéziseinek tekinthetõk. Az elsõ, egy latin nyelvû disszertácó
1631-ben jelent meg arról a kérdésrõl, hogy vajon tartalmaz-e a Szentírás egyáltalán bármit is azokból a lutheránus tanításokból, amelyek ellenkeznek a római egyházzal.532
AZ EGYHÁZI-VALLÁSI KIADVÁNYOK
Ajánlását Pázmány 1630. december 27-én Illésházy
Gáspárnak címezte. Alig egy-két hónappal késõbb követte ezt a Bizonyos okok,533 amelyet 1631. február 2-án
dedikált az érsek Popel Éva... asszonynak... Bottyáni
Ferenc özvegyének. Pázmány, most már a hitviták nyilvánosságában saját maga által teremtett és meghatározott
erõtérben, a korábbi argumentáció teljes, jól mozgósított
erejével közvetlenül szólít meg a protestantizmus leghatalmasabb pártfogói közül olyan személyiségeket, akiknek konvertálása különbözõ okokból elérhetõnek látszik. Ez a stratégia hosszú távon eredményesnek
bizonyult. Illésházy Gáspár gyermekei, György és Gábor,
igaz jóval késõbb, a Pázmány által megkezdett s késõbb
mások által is szívósan folytatott térítõi munka nyomán
katolizáltak. A Bizonyos okok viszont inkább egy befejezett tényt erõsítettek meg. Poppel Éva fia, Batthyány
Ádám a kis könyv megjelenésével lényegében azonos
idõben lépett át a katolikus egyházba.
A Dissertatio nem elõzmények nélkül hagyta el
a nyomdát. Valójában egy már régebb óta tartó, feltehetõen kézírásos formában folytatott hitvita része volt,
amelyet Ján Hodik 1631-ben írt válasza, a Statera dissertationis (Bártfa 1632)534 alapján a következõképpen lehet
rekonstruálni. A katolikusok 1630. január 23-án provokatív szándékkal átküldtek Trencsénbe egy latin nyelvû
vitairatot, amely szerint Luther tanítása a Szentírásból
nem igazolható.535 Erre Hodik gyors választ adott,536 és
gyors névtelen feleletet kapott, amelynek már valószínûleg maga Pázmány volt a szerzõje.537 Hodik újabb viszontválaszára538 felelt az érseknek már nyomtatásból is ismert
Dissertatiója. A vita záródarabja volt a Statera.539 Az egész
polémia menete ismét egy jellegzetes formáját mutatja a
hitvitabokrok keletkezésének. A szóban vagy kézírásban
elkezdõdõ viták váltanak át egy bizonyos ponton nyomtatásba, s ezáltal nagyobb nyilvánosságot nyerve, nagyobb jelentõséget kap a vetekedés elõzõ szakasza is.
A Bizonyos okok körül ugyancsak létrejött egy hitvitabokor. A reformátusok, úgy látszik, hamar felismerték
Pázmány e kicsiny munkájának az apropóul szolgáló eseményen, Batthyány Ádám katolizálásán túlmutató jelentõségét. Erre lehet következtetni Kismarjai Veszelin
Pál debreceni prédikátor igen gyorsan elkészített felele-
123
533 Bizonyos okok, melyek
erejétõl viseltetvén egy fõ
ember az új vallások tõrébõl
kifeslett, és az római
ecclesiának kebelébe
szállott, Pozsony, 1631,
RMNy 1511
534 RMNy 1520
535 Errõl szólnak a
Statera bevezetõ részei és
elsõ fejezete:
Thema papisticum
provocatorium,
anno 1630 die 23. Januarii
transmissum.
536 A Statera második
fejezetében:
Consideratio... propositionis
papisticae.
537 Címe a Staterából
következtetve:
Breve responsum ad
Considerationem Johannis
Hodikii.
538 Hyperaspistes
Considerationis
Hodikianae... oppositus
Brevi responso Anonymi.
539 Teljes címe: Statera
dissertationis cuiusdam
papisticae...,
Bartphae 1632,
RMNy 1520
MÛFAJOK ÉS MÛVEK
124
540 RMNy 1562
541 RMNy 1847
542 RMK I 1002
543 Címe: Temetõ kert.
Lelõhelye: Országos
Széchényi Könyvtár.
Oct. Hung. 910. Vö.
RMNy Appendix 148
544 RMNy 1741
545 RMKT XVII/7, 476.
546 ItK 1976, 111.
tébõl, amelynek címe önmagáért beszél: Kegyes és istenes
beszélgetések, melyekben az Úr Krisztus, amaz hívséges és jó
pásztor, Ádámnak egy eltévelyedett fiát meg akarja téríteni,
és saját juhainak aklában visszahozni, megmutatván vallásának elváltoztatásában, mely igen esztelen és erõtelen okokból
viseltetett és indíttatott a római synagógának kebelében való
szállásra (Debrecen 1633).540 Pázmány traktátusának hatásosságát jelzi, hogy a Kalauzon kívül a Bizonyos okok az
egyetlen vitairata, amely több kiadásban is napvilágot
látott. Nem sokkal Pázmány halála után 1640-ben
Pozsonyban nyomtatták ki ismételten, változatlan
ajánlással.541 Az újabb kiadás, igaz jelentõs idõbeli eltolódással, újabb választ provokált, amely 1663-ban jelent
meg Kassán Czeglédi István tollából Barátsági dorgálás
címmel.542 Sõt a Bizonyos okok még késõbbi, szerzõjének
neve nélkül kinyomtatott 1725. évi változata ugyancsak
kapott protestáns feleletet, igaz, ez már kéziratban
maradt.543
Még egy katolikus vitairat kapcsolódik közvetlenül
Pázmány munkásságához, bár egészen pontosan nem állapítható meg a kapcsolat mibenléte. 1638-ban szerzõje
nevének feltüntetése nélkül nyomtatták ki Pozsonyban
Az igaz isteni tiszteletnek tüköre címû értekezést.544 „E
munka – Holl Béla megállapítása szerint – közérthetõ,
oldott formában foglalja össze a katolikus hitbeli tanítás
két nagy alaptételét, az Isten megismerhetõségét és az
igaz egyház ismertetõ jegyeit. Írója Pázmány hatása alatt
állt, gondolatait a Kalauz nyomán alakította ki.”545
A szerzõség kérdése nem dönthetõ el. Sándor István és Ján
Èaploviè Veresmarti Mihályt tartotta szerzõnek. Ipolyi
Arnold és Holl Béla Hajnal Mátyás szerzõsége mellett
érvelt. Csak egyetérteni lehet azonban Bitskey István véleményével, aki szerint egyik személy mellett sem szól
elegendõ érv.546
3.1.1.8. Balassi Campianus-fordítása
Pázmány neve mellett a XVII. század elején még egy
irodalmi óriás neve szerepel a katolikus vitairatok szerzõi
között, Balassi Bálinté. Több mint tíz évvel a költõ
Esztergom alatt bekövetkezett halála után egymást követõen kétszer is, 1606-ban és 1607-ben kinyomtatták az
AZ EGYHÁZI-VALLÁSI KIADVÁNYOK
õ neve alatt Edmund Campianus angol jezsuita Tíz magyarul írott okait.547 A fordítást Balassi kezdte el, de mint
azt a költõ halálának négyszázadik évfordulójára megjelent fakszimile kiadáshoz írott tanulmányában Csonka
Ferenc egyértelmûen bizonyította, csupán az elsõ hét
okkal készült el. A munka befejezésében azonban halála
vagy egyéb, ma nem ismert ok megakadályozta, így a fordítást Dobokay Sándor jezsuita végezte be, aki jelen volt
Balassi halálánál, s aki saját beszámolója szerint a csonka
kéziratot megtalálta, kiegészítette és Forgách Zsigmond
nógrádi fõispánnak ajánlva közreadta.
Balassi szellemi örökségéért nem sokkal halála után
megindult a küzdelem. A török elleni harcok során hõsi
halált halt Balassi fivérek, Bálint és Ferenc emlékére kiadott Epicediummal548 Rimay János és társai kísérletet
tettek Balassi költészetének és emlékezetének a tudós
humanista és nemzeti nyelvû irodalmi hagyomány felõli
birtokbavételére. A hitviták szempontjából tekintve
kettõs funkciót tölthetett be Dobokay újabb Balassikiadványa. Egyrészt komoly lépés abba az irányba, hogy
Balassi irodalmi hagyatéka a köztudatban a katolikus
egyház kulturális tradíciójába sorolódjék, s ezáltal
a Balassi emléke körül kialakuló tekintély a katolikus
szellemiség és a katolikus egyház tekintélyének építõ kövévé váljék, másrészt a bûnös életet élõ, de bûnbánatot
gyakorló Balassi katolikus vallásra térése így szellemilelki hitelesítõ pecsétet nyerve szép, vonzó és hatásos
példává volt formálható a nyilvánosság elõtt.
547 Campianus
Edmundnak,
Jesus neve alatt vitézkedett
theológusnak és nem régen
Angliában a közönséges
keresztyén hitért
mártyromsággal
koronázottnak
tíz magyarul írott okai,
kikben azt adja tudtukra
az angliai tudós
akadémikusoknak, mi vitte
õtet arra, hogy egyedül
az egész Angliában lakozó
Calviniaknak bajt mért
legyen küldeni,
Bécs, 1606 és 1607,
RMNy 943 és 952
548 RMNy 787
3.1.1.9. Veresmarti Mihály hitvitái
Pázmánynak Balásfi Tamás mellett még egy segítõtársa támadt a hitvitákban, Veresmarti Mihály vágsellyei
plébános, késõbb pozsonyi kanonok és bátai apát úr személyében. Veresmarti pályáját kálvinista prédikátorként kezdte, ám felesége halála után, 1607 körül kétségei, „akadékai” támadtak. Ezeket, orvosságot óhajtva
rájuk, szóban és írásban több zsinaton is prédikátor társai
elé tárta. Végül 1611-ben hivatalosan áttért a katolikus
vallásra, azaz konvertálását hosszan tartó nyilvános vitáktól kísérve, látványosan, demonstratív módon vitte
végbe.549 A hivatalos áttérési ceremóniának mintegy
549 Minderrõl ld.
Vörösmarti Mihály
kálvinista prédikátor
megtérése históriája, kiad.
JANKOVICS József és
NYERGES Judit,
Budapest, 1992.
125
MÛFAJOK ÉS MÛVEK
126
550 RMNy 1025
551 RMNy 1042(1–2)
552 Responsio ad puerilem
censuram cujusdam
Ungari Vörösmarti plebani
Selliensis.
A függelék Veresmarti
1611. évi válaszának latin
fordítását is tartalmazza.
553 vö. RMNy 1850(3)
a nyomtatott nyilvánosságban való konfirmációjaként
fordította magyar nyelvre Leonardus Lessius, németalföldi jezsuita teológus egyik traktátusát Tanácskozás, melyiket kelljen a különbözõ vallások közül választani (Pozsony
1611) címmel.550 Az eredeti munka (Quae fides et religio
sit capessenda consultatio) elõször 1609-ben jelent meg
Antwerpenben. Minthogy Veresmarti egy Magyarországon kívüli hitvitába kapcsolódott be, írásának további
sorsa összefügg a Lessius által indított vita külsõ országokbeli alakulásával. Lessiusnak ugyanis a protestánsok
részérõl Balthasar Meisner, drezdai teológia-professzor
válaszolt Consultatio catholica de fide Lutherana capessenda et papistica deserenda címû munkájával. Megjelenésének pontos helyét és idejét nem ismerjük, de
Veresmarti a Tanácskozás 1612-ben Pozsonyban megjelent második kiadásának függelékében már felelt is
Meisnernek: Tanácskozás... mostan ujonnan hozzáadatott
az dresdai Meisner Boldisár fogásainak is megrostálása.551
Meisner a maga Consultatiójának 1623. évi kiadását szintén megtoldotta egy bizonyos Vörösmarti nevû magyar
plébános gyermeki véleményére való felelettel.552
Veresmarti a Tanácskozás 1640. évi újabb kiadásában reagált Meisner feleletére.553
A vitában érintett felekezetek a már korábban
megfigyelt taktikát alkalmazzák ebben az ügyben is.
A Veresmarti áttérésében leginkább érdekelt reformátusok hallgatnak. Nyilván nem akarják a számukra már
szóban is kedvezõtlen viták hatásának írásbeli felerõsítését vállalni. A katolikusok részérõl viszont Veresmarti,
ahogyan késõbb a Balduinnal folytatott, már ismertetett
vitában Pázmány sem, nem hajlandó a magyarul kezdett
polémia nyelvét latinra váltani, s ezzel megengedni, hogy
a magyar ajkú hívek tömegei számára eljelentéktelenedjék, hatástalanná váljék, nyilván ezért ragaszkodik
Veresmarti viszontválaszában is a magyar nyelvûséghez.
Nincs biztos tudásunk arra nézve, hogy Meisnernek
már elsõ válasza megírásakor is tudomása lett volna
Lessius mûvének magyarra fordításáról, de nem is
lehet ezt kizárni. A késõbbi események, pontosabban
Veresmarti viszontválaszának latinra fordítása azonban
bizonyítja, hogy legalábbis idõvel értesült a magyarországi vonatkozásokról. A vita egész menete pedig azt
AZ EGYHÁZI-VALLÁSI KIADVÁNYOK
mutatja, hogy a magyarországi evangélikusok hasonlóan
jártak el, mint néhány évvel késõbb a Kalauz esetében,
azaz a maguk részérõl igyekeztek az egész ügyet nemzetközi dimenziókban kezelni, és saját álláspontjuk megfogalmazását külsõ országbeli tekintélyre bízni.
Veresmarti Tanácskozása elhelyezhetõ a katolikus
hitvitázó stratégiának még egy másik összefüggésében is.
A vágsellyei plébános Pázmány tanácsára ajánlotta
Lessius-fordítását 1611-ben a frissen katolizált Homonnai
Drugeth Györgynek, a késõbb, Bethlen ellenében erdélyi
fejedelemjelöltként fellépõ fõúrnak. Hasonló okból intézte a Tanácskozás harmadik, 1640. évi pozsonyi
kiadásának554 1635. február 24-én kelt ajánlását Batthyány
Ádám, akkori dunántúli fõkapitányhoz. Ebben a kiadásban különben Veresmarti folytatta a Meisnerrel megkezdett vitát, amennyiben nem csupán stilisztikailag dolgozta át a már korábban egyszer megjelent szövegeket,
hanem egy önállóan írt függelékkel, a Tanácskozás megszerzésének... hozzáadásával is megtoldotta a Lessiusfordítást. Bár ez az újabb változat már az érsek halála
után látott napvilágot, az ajánlás megszólítottjának kiválasztásában még Pázmány tanácsát követte Veresmarti.
Azaz ez a munka egyrészt Veresmarti megtérésének szilárdságát demonstrálta, másrészt ezzel kezdõdött a frissen katolizált, vagy a katolizálásra már erõsen hajló, készülõ fõurak megszólítására, igazolására-megerõsítésére
készített katolikus vitairatok sora.
Pázmány Bizonyos okokján és Veresmarti Tanácskozásán kívül még egy katolikus, hitvitázó prédikációkat tartalmazó kötet sorolható ebbe a vitairattípusba. Konkrét
megszólítottja ugyan nincs, legalábbis ma nem ismeretes,
az egész mû azonban általában véve a protestáns fõurak
rekatolizációjának szellemi hátterét kívánja megteremteni.555 Kiadója Tasi Gáspár, Sáros megyei földbirtokos és
táblabíró, Eszterházy Miklós nádor titkára, a szepesi kamara tisztviselõje. Õ Jakob Feucht, ingolstadti egyetemi
tanár 1574-es kis kötetét fordította magyarra: Öt rövid
prédikáció húsz színes okokról, miért nem akarnak most
némely emberek katolikussá lenni (Pozsony 1640).556
Élete utolsó évtizedében még két vitairatot adott ki
Veresmarti. Az egyik 1639-ben jelent meg Pozsonyban,
címe: Intõ és tanító levél, melyben a régi keresztyén hitben
127
554 RMNy 1850
555 Ld. errõl Acta
Historiae Litterarum
Hungaricum X–XI,
Szeged, 1971,
102–103, HOLL Béla.
556 RMNy 1849.
Az eredeti mû címe:
Fünff kurtze Predigen von
zwentzig vermeyten
Ursachen, warimb etliche
leut dieser zeit nit wöllen
Catolisch seyn.
MÛFAJOK ÉS MÛVEK
128
557 RMNy 1788
558 Pápisták méltatlan
üldözése a vallásért,
mely e kérdésben
magyaráztatik meg: Ha
szabad-é valakit (és nevezet
szerint a pápistáknak az
evangélikusokat) erõszakkal
vallásra kényszeríteni?
Kinek alkalmatosságával az
is szem eleiben adatik:
micsoda mesterségekkel és
kénszergetésekkel szokták
(most fõképpen) a pápisták
az evangélikusokat a magok
vallására hajtani,
[Várad],1643, RMNy
2044. E munka késõbb
1657-ben Váradon még
egyszer megjelent,
RMK I 927
559 RMNy 1902
560 A vitát Becanus
teológiai vizsgatételei
indították el: Disputatio
theologica de fide haereticis
servanda, (Mainz, 1608).
David Pareus,
a heidelbergi egyetem
tanára erre több mint tíz
évvel késõbb válaszolt
Oratio inauguralis de fide
haereticis servanda címmel
(bibliográfiailag ma nem
azonosított), s ezzel egy
idõben kinyomtattatta
a schwalbachi vita
jegyzõkönyvét is: Acta
colloquiorum
Schwalbacensium inter tres
doctores Jesuiticas
Moguntinas et Davidem
Pareum... mense Majo
anno 1608 habitorum...,
(Heidelberg, 1619), erre
volt viszontválasz a
Veresmarti által
lefordított Epistola.
a bátaiakat erõsíti apáturuk... Veresmarti Mihály.557 Bár elõszava szerint már 1633-ban elkészült a kézirat, de közreadása más fontosabb mûvek nyomtatása miatt késedelmet szenvedett. Veresmarti traktátusával a Tolna
megyei Bátán élõ jobbágyait óhajtotta figyelmeztetni,
akik plébánosukat megvetvén... prédikátort fogadtak.
Veresmarti személyesen is érdekelt volt a kérdésben. A
bátaiak ugyanis azért csapták el plébánosukat, hogy ne
kelljen többé az egyházi adókat fizetniük. Veresmartinak
pedig mint címzetes bátai apátnak ez a lépés személyes
jövedelmeit érinthette.
Az Intõ és tanító levélre protestáns válasz nem született,
de 1643-ban Veresmarti e munkájára és Carlo Carafa:
Commentaria de Germania sacra restaurata (Frankfurt
1641) címû mûvére hivatkozva kívánta bizonyítani a
kálvinistáknak egy anonym röpirata, amely már I. Rákóczi György 1644. évi magyarországi beavatkozását készítette elõ, hogy a katolikusok vallási és polgári tekintetben egyaránt a protestánsok erõszakos üldözésére, sõt
kiirtására törekednek.558 Nyilván a háttérben álló konkrét materiális érdekeltség tette lehetõvé Veresmarti írásának ebbe az erõsen átpolitizált kontextusba való átemelését.
Veresmarti utolsó nyomtatásban is napvilágot látott
vitairata két egymással szorosan összefüggõ, rövid
traktátust foglal magában: Az eretnekeknek adott hitnek
megtartásáról és Az Istennek adott hitnek megtartásáról
(Pozsony 1641).559 Az elsõt Martinus Becanusnak, II.
Ferdinánd jezsuita gyóntatójának Epistola ad Davidem
Pareum... de actis colloquiorum Swalbacensium et de fide
haereticis servanda (Mainz 1619) címû írásának megfelelõ részébõl fordította magyarra.560 A másodiknak ugyancsak Becanus volt a szerzõje. Ez elõször 1611-ben jelent
meg Mainzban: De fide Deo servanda, vel an monachi
servent Deo fidem, qui profugiunt ad Lutheranos et
Calvinistas et ibi uxores accipiunt.
A két traktátus megjelentetésének többféle aktualitása is volt. Veresmarti mûveinek közreadásában mindig igyekezett a lelki atyjaként is tisztelt Pázmány utasításai, instrukciói, szándékai szerint járni el, ami persze
írásainak súlyát, tekintélyét igencsak megnövelte. Ez az
iker vitairat tematikailag Pázmány Alvinczihez írott Öt
AZ EGYHÁZI-VALLÁSI KIADVÁNYOK
szép leveléhez kapcsolódik, pontosabban a 2. és 3. levélhez, amelyek címe így hangzik: Minemû szabadságot
adjanak a pápisták az hittel kötött fogadásnak felbontására
és Mint tanítsák a pápisták, hogy jobb az papnak házasság
kívül latorkodni, hogy sem házastárshoz kötelezni magát.561
A Pázmány mondanivalójának továbbépítésére irányuló szándék mellett Veresmarti, mint az Intõ és tanító levél esetében, több oldalról személyesen is érintett a kérdésben. Egyrészt megtérése elõtti vitáit David Pareus
magyar tanítványaival, fõként Pécseli Király Imrével,
Kanizsai Pálfi Jánossal és Súri Orvos Mihállyal folytatta. 1609-ben az éppen Heidelbergbe utazó Pécseli és
Kanizsai, s akkori útjukban harmadik társuk, Samarjai
János vitte magával Pfalzba Veresmarti írásba foglalt
vallásbeli kételyeit, hogy azokra Pareustól kérjenek
választ. Megalapozottan lehet feltételezni, hogy ezt
a választ Pareus meg is adta Újfalvi Katona Imre, általa
sajtó alá rendezett mûvének Tractatus de patrum,
conciliorum, traditionum authoritate (Frankfurt 1611)562
Alvinczi Péterhez intézett elõszavában.563 Másrészt
Veresmarti éppen fordított utat járt be, mint a rendjüket elhagyó és házasságot kötõ szerzetesek. Õ ugyanis
felesége halála után konvertált, és töltött be különbözõ,
katolikus egyházi tisztségeket.
Mindezek azonban a vitairat megjelenése elõtt
20–30 évvel korábban lezajlott események. Ennél
konrétabb aktualitása is volt Becanus traktátusai magyarra fordításának. 1641 elején ugyanis Váradon kinyomtattak egy református röpiratot: Anti-hodegographos, in quo discu-titur, an apostolice factum, quod
cardinalis P[azmannus] plebeos sacerdotes ab uxoribus
sequestravit.564 A csak töredékesen fennmaradt munka
fõként Pázmány Kalauzának a papok házasságáról szóló részeivel vitázva elsõsorban azokat az alacsonyabb
beosztású katolikus papokat óhajtja vigasztalni, akiket
az 1629. évi esztergomi zsinat határozatai szerint el kellett (volna?) választani korábban elvett házastársuktól. Veresmarti minden bizonnyal a néhai érsek akaratával megegyezõnek érezhette, hogy a mindkettõjüket
személyesen több vonatkozásban is érintõ kérdésrõl
magyar nyelven kibocsássa Becanus idevágó traktátusait.
129
561 RMNy 980
562 RMK III 1095
563 Vö. HELTAI János,
Alvinczi Péter és
a heidelbergi peregrinusok,
Budapest, 1994, 83–85.
Az elõszó szövegét ld.
HELTAI János,
David Pareus
magyarországi kapcsolatai,
In Tudóslevelek... szerk.
HERNER János,
Szeged, 1989, 40–49.
564 RMNy 1911
MÛFAJOK ÉS MÛVEK
3.1.1.10. Három vita és a Rákóczi család
130
565 Sz. Atyák öröme, azaz
az Messiás Jesus
Christusnak Mária elõtt
személy szerént létének, s
örök istenségének
az Ó Törvénybeli
jelenésekbõl Sz. Írás,
jó okok és a józanb régi
doktoroknak értelmek
szerint való világos
megmutatása...
Daniel Vásárhelyi
jezsuita... paternek, amaz
nagyságos angyal Gen. 32.
v. 24. etc. és Exod. 3. v. 2.
etc., s az Jehovah név és
közölhetetlen isteni
tulajdonságok s munkák
felõl samosatenizáló...
cikkelyeinek
megcikkelyezésére irattatott,
Gyulafehérvár, 1640,
RMNy 1826
Az 1640-es évek elejének három legjelentõsebb katolikus protestáns hitvitája a Rákóczi családhoz köthetõ.
Létrejöttük egyik oka nyilván Eszterházy Miklós nádor
Rákóczival való rivalizálási szándéka, ezért e vitairatok
közül több is az erdélyi fejedelmi család tekintélyének
lerombolására irányul. Másik oka nyilván az, hogy a katolikus misszió számára a legnagyobb diadalt természetesen a magyarországi protestantizmus legerõsebb bástyájának megnyerése, a fejedelmi család esetleges áttérítése
jelenthette volna.
E három hitvita közül kettõt kezdeményeztek a katolikusok. Az idõben legelsõ viszont szinte spontán módon
alakult ki. A Vásárhelyi Dániel, kolozsmonostori jezsuita
concionator és Medgyesi Pál, Lórántffy Zsuzsanna udvari
prédikátora közötti hitvitának egyetlen ismert forrása
ez utóbbi 1640-ben Gyulafehérvárott kinyomtatott
könyve a Sz. Atyák öröme.565 Ez elmondja, hogy Vásárhelyi és Medgyesi között 1638. december 21-én Lórántffy
Zsuzsanna kolozsmonostori házában kezdõdött a vita.
A kor divatos szokása szerint ebéd utáni asztali beszélgetés formájában a jelenlévõ papok, a jezsuita pater és az
udvari prédikátor mintegy a népes, vegyes hitvallású
vendégsereg szórakoztatására szóváltásba ereszkedett.
A kérdés az volt, hogy vajon az az angyal, aki a Teremtés
könyve szerint Jákobbal tusakodott, s aki már korábban
Mózesnek az égõ csipkebokorban is megjelent; illetve
a Kijövetel könyvében az az angyal, aki a zsidókat Egyiptomból kivezette, teremtett angyalok voltak-e, vagy
Krisztus jelent meg ez alkalmakkor isteni személyében.
Vásárhelyi, mivel a katolikusok a szentek tiszteletére
nézve merítettek érveket a szóban forgó bibliai helyekbõl, amellett érvelt, hogy teremtett angyalokról szól e
versekben a Szentírás. Medgyesi beszámolója szerint a jezsuita atya véleményén „igen kaptak az unitáriusok”,
nyilván mivel ez az érvelés Krisztus praeexistantiájának,
azaz megtestesülése elõtti létezésének kétségbevonására
vagy tagadására is utat nyithat. Megbotránkoztak rajta
viszont a kálvinisták, sõt még a katolikus urak közül is
némelyek. Vásárhelyi ezért késõbb, a két ünnep között
több kisebb feljegyzést és egy rövid traktátust is benyújtott
AZ EGYHÁZI-VALLÁSI KIADVÁNYOK
a fejedelemasszonynak, hogy álláspontját védelmezze
a félremagyarázásokkal szemben. Medgyesi vitairata nemcsak az események leírását, hanem Vásárhelyi írásait, s
Medgyesi rájuk adott részletes feleletét is tartalmazza. Az
egész történet egyértelmûen jelzi, hogy a Pázmány építõ
munkája nyomán erõre kapott katolikusok, immár a kálvinizmus fellegvárának számító Erdélyben, sõt a fejedelmi
udvarban is képesek versenyre kelni a kálvinistákkal.566
Egyértelmûen Eszterházy rivalizáló szándékát tükrözi
a következõ hitvita, amely ugyancsak a Rákóczi családhoz kapcsolódik. A fejedelemi család fényes ünnepséggel
kötötte egybe az ifjabb György és Zsigmond herceg nyilvánosan tartott konfirmációi vizsgáját, amely így a fejedelmi reprezentáció fontos elemévé, a fokozatosan kiformálódó dinasztikus igény egyik elsõ megnyilvánulásává
vált. A konfirmációi vizsga anyagát pedig, amint erre
a katekizmusokról szóló fejezetben még visszatérünk,
a fiúk nevelõje, Keresztúri Pál Christianus lactens, (Gyulafehérvár 1637), illetve Csecsemõ keresztyén (Gyulafehérvár 1638) címmel latin és magyar nyelven is közzétette
nyomtatásban.567 Ezt a lényegében a Heidelbergi Káté kibõvített változatát és a Bellarmin-ellenes kontroverz
kálvinista teológia rövid foglalatát tartalmazó munkát
támadta meg a nádor udvari papja, Hajnal Mátyás jezsuita
1640-ben: Kitett cégér, mely alatt feltalálja akárki is minemû poshadt és mérges tejet fejt ki Keresztúri Pál Erdélyben
egy katekizmusnak tömlõjébe néminemû Hajdelberga táján
nõtt és hízlalt teheneknek tölgyébõl a nem régen született keresztyénnek szoptatására. (Pozsony 1640).568 Keresztúri
válasza 1641-ben jelent meg Váradon: Felserdült keresztyén, ki csecsemõ korától fogván az Isten beszédének tiszta
tején, a mennyei titkoknak tanulásában nevekedék (és az
Istennek minden fegyverét felöltözvén ama Cerberus titkos
erejébõl támadott hitetõ orvos doktornak pokoli orvossággal
megbüszhödött patikáját elrontá, és magát vastagon megostorozá).569 A vitát hamarosan Hajnal viszontválasza
zárta: A kitett czégérnek feljebb emelt cégére.570
Megint csak nagyon figyelemre méltó a vitában a katolikus fél stratégiája. Noha Keresztúri kiadványa egy rövid vitairatot is tartalmaz, nem erre felel Hajnal, hanem
a Heidelbergi Káténak, a reformátusok egyik szimbolikus iratának kibõvített változatát tartalmazó fõrészt
131
566 Vásárhelyi és
Medgyesi vitájának
részletes ismertetését ld.
HELTAI János, Szent Atyák
öröme. Medgyesi Pál és
Vásárhelyi Dániel hitvitája,
In Europa
Balcanica–Danubiana–Ca
rpathica 2A. Annales
cultura–historia–philolog
ia, szerk. MISKOLCZY
Ambrus, Budapest, 1995,
224–235.
567 RMNy 1674 és
RMNy 1721
568 RMNy 1841
569 RMNy 1914
570 RMNy 1953.
Mivel e nyomtatvány
csak töredékbõl ismert
kiadási évét egész
pontosan nem ismerjük.
V. Ecsedy Judit
megállapítása szerint
1641 és 1643 között
nyomták Pozsonyban.
MÛFAJOK ÉS MÛVEK
132
571 RMKT XVII/7,
476–477. Ld. még
DIENES Dénes,
Keresztúri Bíró Pál
(1594?–1655),
Sárospatak, 2001,
111–116.
572 RMNy 1884
573 RMNy 1956
574 RMNy 1956
575 MKsz 1891, 230–231,
ILLÉSY János.
támadja meg, s ezzel õ határozza meg a vita témáját, s
a retorikai pozíciókat. S mivel a Csecsemõ keresztyén egyértelmûen a fejedelmi család reprezentációját szolgálja,
a katolikus vitázó nem vállalja a nyílt konfrontációt:
a vitában szereplõ mindkét katolikus írás anonym munka. Holl Béla azonban Dobronoki György nagyszombati
diáriuma alapján egyértelmûen bizonyította Hajnal
szerzõségét.571
Még nagyobb szerepet játszik az anonimitás a Rákóczi
családdal kapcsolatos harmadik hitvitában, amelynek
református részrõl ismét csak Keresztúri Pál volt a fõszereplõje. A vita szerkezete erõsen hasonlít az elõzõéhez,
amennyiben ebben az esetben is a Rákóczi család kegyességét reprezentáló, tanító munkát támadott meg ezúttal durva pamfletben az anonim katolikus szerzõ. Erre hasonlóan
durva hangvételben érkezett a református felelet, de ebben
a vitában viszontválaszra már nem volt lehetõség. Tudniillik a megtámadott munka szerzõjeként magának a fejedelemasszonynak, Lórántffy Zsuzsannának viselte homlokán a nevét: Mózes és a próféták, azaz az igaz keresztyéni
vallásnak negyvenöt ágazatinak Szentírásbéli gyõzhetetlen
bizonyságtétele (Gyulafehérvár 1641).572 Mint a citátumgyûjtemények tárgyalása során elmondtuk, szövege kizárólag bibliai idézetekbõl állt, amelyek tematikus elrendezésben negyvenöt, alapvetõ református hittétel
bizonyítását szolgálták. A citátumgyûjtemény kigúnyolására 1642 elején Pozsonyban kiadott Nova Transilvanica573 címû írás személyében is sértette a fejedelemaszszonyt, nevébõl csinálva durva szójátékot. Keresztúri
gyors válasza, a Talio néhány hét alatt kikerült a váradi
nyomdából,574 de ez már a fejedelem tudta nélkül történt.
Az ügy ekkorra már kilépett a vallási-irodalmi kontextusból. Rákóczi ugyanis felháborodva a feleségét ért
gyalázaton, diplomáciai úton követelte a királytól,
III. Ferdinándtól és Lippay György esztegomi érsektõl
a szerzõ személyének kiderítését és megbüntetését.
Az uralkodó és az érsek hajlandónak is mutatkoztak
erre, viszonzásképpen azonban õk is követelték a Talio
szerzõjének felelõsségre vonását. A nyomozás végén,
1642 augusztusában III. Ferdinánd Lippay érseknek küldött rendelkezésében Széchényi György esztergomi
kanonokot, a késõbbi érseket nevezte meg szerzõként.575
AZ EGYHÁZI-VALLÁSI KIADVÁNYOK
Az ügyet lezáró megegyezés pedig elrendelte mindkét
vitairat példányainak összegyûjtését és megsemmisítését.576 Arról viszont nem szólnak a források, hogy akár
Széchényi, akár Keresztúri bármilyen büntetésben részesült volna. Rákóczi, úgy tûnik, összességében nem volt
elégedett az elért eredménnyel, mivel az eset, mint családját ért súlyos sérelem, bekerült 1644. évi felkelésének
indokai közé.577
A három esetbõl együttesen, de különösen az utóbbi
kettõbõl világos, hogy az 1630-as évek végére, illetve az
1640-es évek elejére gyökeresen megváltoztak a katolikus hitvitázás céljai és stratégiája. Míg Pázmány elõször
a katolikus álláspont plauzibilitását, jelenvaló, képviselhetõ voltát teremtette meg, majd a teljes tanítás sokrétû
árnyalt kifejtésével elfoglalta a kommunikációs terep
meghatározó pozícióit, s végül a legfontosabb vitapontok
ismételt, hatásos kifejtésével támogatta a megindult,
erõteljes térítõi munkát, mindig szem elõtt tartva a személyes meggyõzés követelményeit is, addig ezeknek az
éveknek a katolikusok által kezdeményezett vitái ad hoc
jellegûek, az alkalom szüli õket, s csupán taktikai céljaik
vannak: az erdélyi fejedelmi család megnyerése, az elõtte
való önigazolás, vagy éppen fordítva, tekintélyének rombolása, szándékainak akadályozása, aszerint, amit az éppen vitába keveredõ félnek társadalmi vagy földrajzi
helyzete éppen lehetõvé tesz. Mindebben persze a hitviták általános értékvesztése, irodalmi, teológiai, intellektuális színvonalának süllyedése is tükrözõdik már.
133
576 Ez meg is történt,
hiszen egyik mûnek sincs
ma ismert példánya.
577 Vö. Manifestum
Georgii Rakoci, principis
Transilvaniae, Bartphae
1644, RMNy 2051.
Az egész vita részletes
ismertetését ld. Europa
Balcanica–Danubiana
–Carpathica. Annales
Cultura–Historia
–Philologia, szerk.
MISKOLCZY Ambrus,
Budapest, 1995, 224–235;
HELTAI János és
DIENES Dénes,
Keresztúri Bíró Pál
(1594?–1655),
Sárospatak, 2001,
116–124.
3.1.1.11. A nem magyar nyelvû katolikus vitairatok
Mindössze két olyan, nem magyar nyelvû katolikus
vitairat született ebben az idõszakban, amelyeket a teljesség kedvéért itt kell megemlítenünk. Az egyik német
nyelvû, 1642-ben jelent meg Pozsonyban: Unkatholische
Priestertumb, das ist gründtlicher augenscheinlicher Beweiß
daß die Praedicanten durchaus nit wahre, rechtmässige und
ordentlich berueffene Priester sein.578 Úgy látszik a vocatio,
a papi elhívás kérdése a királyi Magyarország városaiban
éles formában vetõdött fel és a viták középpontjába került. Nem lehet ugyanis egészen véletlen, hogy Alvinczi
Péter 1633-ban Kassán megjelent Postillás kötetének579
578 RMNy 1957
579 RMNy 1566
MÛFAJOK ÉS MÛVEK
134
580 RMNy 2279
elõszava lényegében önállónak tekinthetõ traktátusban
tárgyalta ezt a kérdést. A szakirodalom még nem vizsgálta, hogy ez a katolikus munka reagál-e Alvinczi
traktátusára. A katolikus hitvitázó stratégiát tekintve
éppenséggel nem zárható ki egy ilyen feltételezés, hiszen
itt se lenne másról szó, mint Pázmány vitairatai esetében:
a katolikus fél ragaszkodik ahhoz, hogy a vita az érintett
hívek anyanyelvén folyjék. Ennél azonban az Unkatolische
Priesterthumb megjelentetésének egy közelebbi okára is
rá lehet mutatni. A pozsonyi evangélikusok 1638-ban
fejezték be új templomuk építését, s míg 1633-ban csupán egy, 1641-ben már hat prédikátoruk mûködött a városban. Azaz elsõsorban a pozsonyi evangélikus német
gyülekezet rendkívüli megerõsödése válthatta ki e katolikus vitairat kiadását, amely ugyan nem magyar nyelvû,
de az anyanyelvû munkák közé sorolható.
Latin nyelven egyetlenegy vitát kezdeményeztek a katolikusok ebben az idõszakban. 1649-ben Nagyszombatban nyomtatták Matthias Faber: Vindex vindiciarum580
címû munkáját. Ez azonban egy olyan vita elindítója lett,
amelynek résztvevõi elsõsorban a királyi Magyarország
evangélikusai közül kerültek ki, s a vita jellegzetességei
a felsõ-magyarországi szlovák–német szuperintendenciák
szellemi légköréhez köthetõk, ezért ezt a protestáns–
katolikus hitviták között fogjuk tárgyalni.
3.1.2. A protestáns–katolikus hitviták
A protestáns–katolikus hitviták bemutatása során
a katolikus–protestáns hitvitákhoz hasonlóan nem érdemes élesebb felekezeti megkülönböztetést tenni. Tudniillik a reformátusok és evangélikusok többé-kevésbé közös platformról vitáztak a katolikusokkal. Igaz, ezzel egy
idõben egymás közötti vitákat is folytattak, amelyek tartalmilag és céljaikban nem egészen függetlenek a római
egyházzal folytatott harctól, de a közös ellenféllel szemben, ha nem is egységes, de egymáshoz nagyon közelálló,
egymást támogató álláspontot foglaltak el. Praktikus
szempontok miatt pedig célszerû továbbra is együtt kezelni a tulajdonképpeni vitairatokat: a hitvitázó prédikációkat, a vallási vitát tartalmazó iskolai vizsgatételeket és
az erõsebben polemizáló vallási tanításokat. Az így kiala-
AZ EGYHÁZI-VALLÁSI KIADVÁNYOK
kított, egyébként meglehetõsen heterogén anyagot vegyes szempontrendszer szerint lehet majd ismertetni.
Tartalmi, teológiai tekintetben ugyanis négy nagyobb
csoportot alkotnak az ide tartozó munkák. 1. Szép számban akadnak olyan mûvek, amelyek egy-egy hitvallási
irányzat teljes tanítását, vagy annak egy-egy nagyobb, kiemelt, fontosabb részletét tárgyalják, vagy legalábbis
több hitágazattal, hitcikkellyel, azaz több alapvetõ teológiai tanítással foglalkoznak egyszerre. Ezeket nevezzük az
alábbiakban átfogó, vagy átfogó jellegû vitairatoknak.
Ezek jó része szûkebb mûfaji besorolás szerint prédikáció
vagy vallási tanítás. Az érintett munkákkal ezért természetesen ott is elszámoltunk vagy el fogunk számolni.
Magyarországon a XVII. század elején, Európában
már némileg korábban is, mint ezt már többször említettük, két alapvetõ teológiai témakör vált a protestáns–
katolikus viták döntõ terepévé: 2. Az egyház fogalma,
mibenléte és fõként történetiségének kérdései. 3.
A Szentírás: a kánon terjedelme, annak tekintélye, valamint értelmezésének joga, lehetõségei és módszerei.
4. Végül, fõként az iskolai vizsgatételek között található néhány olyan kiadvány, amely egy-egy szûk teológiai kérdést, közös helyet tárgyal, elsõsorban oktatási céllal.
Amint már a hitvitákról szóló nagyobb fejezet élén is
elmondtuk, a tartalmi szempontot keresztezi, hogy a vitairatok ritkán állnak meg önmagukban, önérvényû
alkotásként, hanem többnyire, különbözõ hitéleti, történelmi vagy politikai összefüggések révén egymással szorosabban összetartozó hitvita csoportokat alkotnak,
illetve tartalmi, tárgyi, tematikai kapcsolataik alapján,
vagy a vitatkozó személyek azonossága folytán hitvitabokrokat képeznek. Az átfogó vitairatokon belül ezért
célszerû külön ismertetni az erõsen polemizáló, de rendszeres teológiai tanítást nyújtó munkák csoportját.
Továbbá, bár természetesen valamennyi vitairatnak van
térítõ szándéka is, mégis elkülöníthetõ egy olyan csoport,
amely egész konkrét konvertálási esetekhez kapcsolódik, vagy a vallásváltoztatással szorosan összefüggõ lelkiismereti és dogmatikai kérdésekkel foglalkozik. Ezen
kívül egy alcsoportban kell tárgyalni a nem egészen véletlenül vallásháborúnak is nevezett harmincéves háború kirobbanásának hangulatában keletkezett írásokat is.
135
MÛFAJOK ÉS MÛVEK
136
Ehhez a háborúhoz köthetõ a református–evangélikus,
azaz belsõ protestáns viták nagy része. Ezeket azonban
nem itt, hanem a következõ alfejezetben tárgyaljuk.
Ezeken túlmenõen további két szempontot kell még
alkalmazni az átfogó vitairatok ismertetésében. 1. A protestánsok nagyrészt ebben a formában adták meg a választ Pázmány Kalauzára, azaz az ide tartozó írások közül
sok kapcsolható a Pázmánnyal folytatott viták körébe. 2.
A legkülönbözõbb vitairatoknál gyakran megfigyelhetõ
az a másodlagos cél, hogy mintát, segítséget nyújtsanak
a képzetlenebb lelkipásztoroknak, vagy akár a híveknek
a mindennapokban is állandóan folyó hitvitákhoz, ezért
hangsúlyos vita-módszertani oldaluk. E két szempont
körül fölösleges lett volna önálló hitvitacsoportokat kialakítani, de az érintett mûveknél e sajátosságokra is
utalni fogunk.
Meg kell még jegyezni, hogy az egyes hitvitacsoportok
és hitvitabokrok tartalmilag gyakran átnyúlnak a fentebb vázolt tematikus kereteken. Például a harmincéves
háborúhoz köthetõ írások egy része az átfogó vitairatok
közé tartozik, más része az egyházzal kapcsolatos kérdéseket, harmadik része teológiai részletkérdéseket
érint. Vagy, mint látni fogjuk, például a Bonaventura
Hocquarddal, a pozsonyi ferencesek generális lectorával
folytatott vita egyes darabjai az egyház kérdésére vonatkoznak, más darabjai viszont egyedi témákat taglalnak.
Mindebbõl következik, hogy a protestáns–katolikus vitairatokat tematikus rendben tekintjük át, ennek során az
evangélikus és református munkákat együttesen tárgyaljuk. Az egyes témákon belül kronológiai rendben haladunk, de a kronológiát és magát a tematikus rendet is több
ízben megtörjük annak érdekében, hogy az összetartozó
hitvitacsoportokat és hitvitabokrokat felmutathassuk.
3.1.2.1 Az átfogó vagy teljes vitairatok
A vitairatoknak ez a csoportja érintkezik legközelebbrõl a vallási tanításokkal, annyira, hogy az itt megemlítendõ mûvek igen nagy részével a vallási tanítások között ismételten foglalkoznunk kell.
Szemlénket négy olyan nagy igényû, református munkával kell kezdenünk, amelyek a teljes tanítást nyújtják,
AZ EGYHÁZI-VALLÁSI KIADVÁNYOK
vagy legalábbis ezzel az igénnyel készültek. Ezek a következõk: Félegyházi Tamás: Loci communes theologici, azaz
a keresztyéni igaz hitnek részeirõl való tanítás, kérdésekkel
és feleletekkel, ellenvetésekkel és azoknak megfejtésével
(Debrecen 1601),581 Milotai Nyilas István: Az mennyei
tudomány szerint való irtovány, melybõl a veszedelmes tévelygéseknek és hamis vélekedéseknek kárhozatos, tövises
bokrai az Istennek szent igéje által kiirtogattatnak (Debrecen
1617);582 Szenci Molnár Albert: Az keresztyéni religióra és
igaz hitre való tanítás, melyet deákul írt Calvinus János
(Frankfurt a.M. 1624);583 Geleji Katona István: Titkok
titka, azaz az öröktõl fogva magától õszinte való... Jehovai
természetben lévõ... Elohim személyeknek háromi többségek
felõl való mennyei titkos tudomány... a minapában támadott
új tévelygõknek s nevezet szerént Enyedi Györgynek... színes
magyarázatitól... megoltalmaztatik (Gyulafehérvár 1645).584
Mind a négy mû alapjában véve vallási tanítás, de
mint címükbõl is kitetszik, a saját tanítás kifejtésén túl
valamennyinek alapvetõ célja a polémia is. Félegyházi,
akinek Loci communese négy ízben már a XVI. században
is megjelent,585 csak általában az ellenvetésektõl védi az
igaz hitet. A Szenci Molnár Albert által kibocsátott
Institutio-fordítás polémikus vonatkozása elsõsorban az,
hogy református részrõl, noha erre konkrétan nem utal
a kiadvány, fõként ez tekinthetõ a Kalauzra adott válasznak. A katolikus tanítás rendszeres kifejtésére, a protestáns tanítás legreprezentatívabb mûvének magyarításával születik meg a felelet. Milotai Nyilas Mennyei
tudományának már erõsebbek a polémikus vonatkozásai:
a veszedelmes tévelygéseknek és hamis vélekedéseknek
kárhozatos bokrait óhajtja kiirtani. Két témakört foglal
magában. Az elsõ az Istenrõl szól, s benne az unitáriusok
„veszedelmes” tévelygéseit igyekszik cáfolni Milotai,
elsõsorban Dávid Ferenc: Az egy önmagától való felséges
Istenrõl (Kolozsvár 1571)586 és Johann Sommer: Refutatio
scripti Petri Carolini (Ingolstadt, valójában Karakkó,
1582)587 címû mûveit. A második részben pedig a Szentírásról szóló tanítások kapcsán Pázmánynak a Kalaluzban
a Biblia és az egyházi tradíciók viszonyáról és a bibliai szöveg hitelességének garanciáiról kifejtett állításaival vitázik. Geleji Katona Titkok titka címû mûve már eleve egy
szóbeli hitvita nyomán keletkezett. I. Rákóczi György
137
581 RMNy 874
582 RMNy 1132
583 RMNy 1308
584 RMNy 2103
585 RMNy 430, 454,
525, 609
586 RMNy 304
587 RMNy Appendix 44
MÛFAJOK ÉS MÛVEK
138
588 „Tenger az igaz
hitrül…” 93–102,
SZENTPÉTERI
Márton–VISKOLCZ
Noémi.
589 RMNy 1072
590 RMNy 902
1641-ben zsinatot hívott össze Kolozsvárra. Erre az alkalomra Geleji az isteni állatnak egységérõl és annak személyeinek háromságáról adott ki téziseket, amelyekrõl õ
és Johann Heinrich Bisterfeld több napon át vitázott az
erdélyi szász és unitárius iskolamesterekkel.588 E vitán elhangzott érvelését bõvítette ki Geleji a fejedelem biztatására, és nyomtattatta ki. Mûve a Mennyei tudományhoz
hasonlóan kétfrontos harcot folytat. A krisztológiai tanításokban az evangélikusokkal szemben az omnipraesentia, vagy ubiquitas, azaz Krisztus teste mindenütt való jelenvolta, vagyis az úrvacsorai tanításban különösen
kiélezõdött evangélikus–református különbségek képezték a polémia tárgyát, az unitárius teológusok közül
pedig a címben is megnevezett Enyedi György, valamint
Johann Volkel, socinianusnak tekintett holland teológusnak a Krisztus személyére és isteni természetére
vonatkozó nézeteivel vitázik a Titkok titka.
Az evangélikusok magyar nyelven két nagyobb igényû
átfogó vitairatot jelentettek meg. Zvonarics Imre: Az szent
írásbeli hitünk ágainak három részre osztását (Keresztur
1614)589 tárgyaltuk már az elõzõ alfejezetben a Kalauzra
adott válaszok között. Ennél tizenegy évvel korábban
nyomtattatta ki Zvonarics Mihály az ifjabb Andreas
Osiander magyarra fordított értekezését: Papa nem papa,
az pápának és az pápa tisztelõinek Luther értelme szerént való
vallások a keresztyéni tudománynak fõ részeirõl (Keresztúr
1603).590 Ez a traktátus harmincegy fejezetben szól az
evangélikusok és katolikusok közötti vitás kérdésekrõl azzal a módszertani érdekességgel, hogy az evangélikus álláspont igazának bizonyítására elsõsorban katolikus forrásokat használ, amint a címszöveg állítja: az pápák törvényibõl
és némely értelmesb pápások írásiból egybeszedetött.
Hasonló módszertani megfontolásokból született
Hendrik van Diest, franekeri és deventeri teológiaprofesszor Funda Davidis instructa quinque laevibus lapidibus
(Deventer 1646) címû vitairata. Ez csupán a Miatyánkot,
az Apostoli Hitvallást, a Tízparancsolatot, valamint
a keresztség és úrvacsora szereztetési igéit használva bizonyító anyagként – azaz hangsúlyozottan csupa olyan szöveget, amelynek tekintélyét és a hit dolgaiban való
bizonyító erejét a katolikusok sem vonják kétségbe –
fejti ki az egyszerû hívek számára a református vallás
AZ EGYHÁZI-VALLÁSI KIADVÁNYOK
legfontosabb elemeit. Diest ezt a munkáját kifejezetten
magyarországi tanítványai kérésére írta. Mûvének magyarországi karrierjébõl úgy tûnik, hogy itthon nagyon
határozott igény volt protestáns részrõl, – nyilván a mindennapos szóbeli hitviták miatt, – a katolikusok által is
elfogadott tekintélyeken nyugvó érvelésre. Diestnek ezt
a munkáját hárman is lefordították magyar nyelvre.
Korszakunkban jelent meg ezek közül Szoboszlai Miklós
debreceni lelkész könyvecskéje: A szent Dávidnak öt
kövecskéi (Debrecen 1648).591
A csak szentírási tekintélyen alapuló vitákhoz nyújtott módszertani segítséget a bibliai citátumgyûjtemények ismertetése során már bemutatott Szentírásbeli erõsségek és bizonságok, amelyek a pápistákat, Luther, Arminius
és Ariusnak követõit... az hamisságról meggyõzik, amely 40
vitás teológiai közös helyhez rendelve, a református felfogás igazságát bizonyító bibliai locusokat sorol fel.
Elõször Gyulafehérvárott jelent meg 1645-ben az Apafi
Mihály konfirmációi vizsgaanyagát tartalmazó kötet függelékeként, késõbb három ízben önállóan is kiadták.592
A teljesség kedvéért itt említjük meg, hogy vitamódszertani szempontból igen érdekes Georg Hochschild: Cento
Ovidianus de Christiani nominis hostium furore inaudito
(Keresztur 1615) címû mûve, amelyet „Ovidius mûveibõl
összeszerkesztett idézetek” alkotnak. „Egy-egy sor rendszerint a klasszikus szöveg két különbözõ sorának kiszakított
részébõl áll össze”, azokból a szavakból, amelyek az evangélikusok ellenfeleire vonatkoztathatók.593 Ezzel a munkával
érdemben még nem foglalkozott a szakirodalom.
Hogy a viták módszertani oldala, tudós jellege egyre
fontosabbá vált, jelzi Ján Kuèera Consiliuma (Trencsén
1645),594 amely azt tárgyalja, hogy a katolikusok a Szentírásból, az egyházi tradícióból, az egyháztörténetbõl, az
ökumenikus zsinatok irataiból, az egyházatyáktól, a hívek egyetértésébõl (consensus fidelium), a józan észbõl
és a pápák rendelkezéseibõl vett érveket egyaránt helytelen módon használják a hitigazságok bizonyítására.595
3.1.2.2. A harmincéves háborúhoz kapcsolódó hitviták
A harmincéves háborút közvetlenül megelõzõ években, valamint Bethlen Gábor elsõ magyarországi hadjárata
591 RMNy 2207.
A késõbbi fordítások
Uzoni Balázs,
Gyulafehérvár 1658, RMK
I 930 és Udvarhelyi Péter,
Kassa 1661;
RMK I 975. Ez utóbbi
fordítás elõszava szerint
már 1646-ban készen állt,
csupán a nyomtatás
halasztódott.
592 Az egész keresztyéni
vallás rövid fundamentomi...,
Gyulafehérvár, 1645,
RMNy 2102(3), továbbá:
Gyulafehérvár, 1647,
RMNy 2172; Várad,
1656, RMK I 915;
Kolozsvár, 1672, RMK I
1130. Az utóbbi két
kiadásban módosították
a címet: Menyország
kinyittatott egyetlenegy
szoros kapuja.
593 Az idézeteket ld.
RMNy 1088
594 Consilium I. quomodo
universa papismi armatura
prudenter sit diripienda,
Trencsén, 1645,
RMNy 2120
595 Bár nem hazai
nyomtatvány, de ehhez
hasonló témákkal
foglalkozik
UJFALVI KATONA Imre,
Tractatus de patrum,
conciliorum, traditionum
auctoritate circa fidei
dogmata..., Frankfurt,
1611, RMK III. 1095.
Szegedi Dániel is, sokszor
emlegetett Itinerarium
catholicumjának végén
(RMNy 1104) hosszan
sorolja azokat
a módszertani és vitaetikai
követelményeket,
amelyeket Pázmánynak
a feleletben, legalábbis
Szegedi szerint, követnie
kellene.
139
MÛFAJOK ÉS MÛVEK
140
596 RMNy 1104
597 RMNy 1163
598 PÁZMÁNY Péter,
Rövid felelet két kálvinista
könyvecskére, Pozsony,
1620, In Pázmány Péter
Összes mûvei, V,
Budapest, 1900, 274.
599 Vö. a Pázmány
hitvitái a Kalauz után
címû alfejezet végét
600 RMNy 1166
601 RMNy 1184
kezdetén és folyamán (1616–1622) hirtelen megugrott
a vitairatok száma. Már a prédikációs kötetek ismertetésénél is érzékelni lehetett, hogy ez az esemény az egyházi
életben is erõs hullámokat vert. A Pázmánnyal folytatott
vitákban megemlített egyik-másik iraton is érzõdött már
a közelgõ háborús idõk hangulata. Ilyen elsõsorban az
Itinerarium catholicum (Debrecen 1616),596 amely az
evangélikusok és reformátusok nevében folytatja a vitát
az egyház történeti folytonosságáról. Azaz az irénicum, a
protestáns egység teológiáját vallva fejti ki mondanivalóját. A protestáns egység gondolatának teológiai, egyházpolitikai és politikai vonatkozásairól a belsõ protestáns
viták tárgyalásakor külön alfejezetben foglalkozunk
majd, most csupán jelezzük, hogy e vitakör jelentõs része
szoros kapcsolatban áll a háborúval.
A másik ilyen, már említett írás Milotai Nyilas István rövid pamflettje: Miért nem felelnek a prédikátorok a Kalauzra.
(Kolozsvár 1618).597 Erre adott válaszában írja Pázmány:
Meg nem nevezem ki volt, de sok fõ emberrel megbizonyíthatom,
hogy egy felföldi kálvinista fõember nagy erõs hitire mondotta,
hogy õ a prédikátoroknak prédikálásából vette eszébe, hogy háborúság lészen, sokkal elõbb, hogy sem az erdélyi fejedelem kiindult volna Erdélybõl.598
Bethlen magyarországi hadjáratait egyébként, mint
említettük,599 nyomtatásban megjelenõ politikai viták is
kísérték, amelyeknek erõs vallási, teológiai vonatkozásai
vannak. Ezeket a történelmi, politikai tárgyú mûfajokhoz soroltuk, mivel erõs vallási-teológiai kapcsolódási
pontjaik ellenére sem a hitélet megélését, kiteljesítését
szolgáló írások, ezért e fejezet szempontrendszerének keretei közé, amely az egyházi és hitélet igényei által létrehozott, és funkcionálisan ezeket szolgáló mûfajokat vizsgálja, nem szoríthatók be.
Itt viszont további hat olyan, kivétel nélkül magyar
nyelven íródott vitairatot kell még számba venni, amely
közvetlenül a háborús idõk atmoszférájában fogant. Közülük három az egyház témájához kapcsolható: Szenci
Molnár Albert: Secularis concio evangelica, azaz jubilaeus
esztendei prédikáció... cum appendice de idolo Lauretano...
(Oppeheim 1618);600 Pálházi Göncz Miklós: Az római
Babylonnak kõfalai (Keresztur 1619)601 és Pathai István:
Amaz hétfejû és tíz szarvú fene bestián ülõ... parázna
AZ EGYHÁZI-VALLÁSI KIADVÁNYOK
Babillónak mezítelenségének tüköre (Pápa 1626).602 Három
általában tárgyalja a protestánsok és katolikusok közötti
vitás kérdéseket. Ez a három egyetlen szerzõ Kecskeméti
C. János tollából látott napvilágot: Fides Jesu et
Jesuitarum, azaz a mi Urunk Jezus tudományának a jezsuiták tudományával való összevetése. (Bártfa 1619),603
Catholicus református, azaz egynéhány vetölkedés alá vettetett hitnek ágazatinak magyarázatja. (Kassa 1620)604 és
A pápisták és mi közöttünk vetélkedésre vettetett három fõ
artikulusokról: a keresztségrõl, úrvacsorájáról és az Antikrisztusról való prédikációk. (Bártfa 1622).605 A hat mûbõl
tehát kettõ, Szenci Jubilaeus esztendei prédikációja és
Kecskeméti Catholicus reformátusa hitvitázó prédikáció,
a másik négy tulajdonképpeni vitairat.
Szenci valójában Abraham Scultetus, heidelbergi udvari prédikátornak a reformáció kezdetének százéves évfordulóján tartott ünnepségeken tartott beszédét fordította magyarra. A szöveg a kialakulófélben lévõ protestáns
egyháztörténet-írás szemléleti alapjait tükrözi. Tisztázza
a protestantizmus és a középkori egyház viszonyát,
amennyiben a láthatatlan egyháznak Krisztus egyetlen
egyházakénti létezését üdvtörténeti tényként kezelve,
annak a pápaság idejében lévõ helyzetét Júda országának
Manassé király idejében lévõ helyzetéhez hasonlítja.
Ebben az idõszakban ugyanis az igaz egyházon a bálványozás, babonaság és tyrannica zsarnokság uralkodott el
mindaddig, amíg Jósiás király meg nem találta az Isten
törvényének elveszett könyvét, s az igaz isteni tiszteletet
az egész nép nagy örömére helyre nem állította (Királyok
II. könyve 23). Az evangélikusok és reformátusok viszonyának értékelésében pedig már az is állásfoglalásnak
számít, hogy a református Pfalzban Luther fellépésének
századik évfordulóján rendezték az ünnepségeket, ezáltal kifejezésre jutott, hogy a reformációt teológiai, lelki,
vallási értelemben egységes mozgalomnak, egyetlen folyamatnak fogják fel. Ebben a tekintetben ez a prédikáció az irénicum, azaz a protestáns békességszerzés jegyében folytatott vitákkal is érintkezik. Fontos darabja
Szenci kiadványának a lorettói Mária szoborról latinul
csatolt függelék is, amely a harmincéves háború elõtt
Európában folytatott egyik nagyfontosságú hitvitáról ad
hírt a magyarországi olvasónak.606
602 RMNy 1372
141
603 RMNy 1171
604 RMNy 1214A
605 RMNy 1256
606 A függelékrõl ld.
TURÓCZI TROSTLER József
tanulmányát:
Szenci Molnár Albert
Heidelbergben,
Filológiai Közlöny 1955,
9–18, 139–162, és UÕ,
Magyar irodalom –
világirodalom, 2. köt.,
Budapest, 1961,
109–155; továbbá
VÁSÁRHELYI Judit,
Eszmei áramlatok és
politika Szenci Molnár
Albert mûveiben,
Budapest, 1979.
MÛFAJOK ÉS MÛVEK
142
607 A magyar és
erdélyországi mind a két
vallású evangélikusok
okmánytára – Codex
evangelicorum utriusque
confessionis in Hungaria et
Transylvania diplomaticus,
fecit Andreas Fabó.
I. Pest, 1869, 200–201. és
Magyar Protestáns
Egyháztörténeti adattár,
IV, Budapest, 1905, 76.
608 GYÕRI Levente,
Pázmány Kalauzának
hatása Pathai István
vitairatára, ItK 1998,
339–410.
Pálházi Göncz Miklós Balthasar Meisner, wittenbergi
professzor egyik tanítványának, Johann Rodenborg
antverpeni poétika professzornak Dissertatio de muri
Babylonis Romani demolitione címû munkáját fordította
magyar nyelvre, amely tulajdonképpen már válaszként
íródott Jakob Reihing jezsuita professzor Muri civitatis
sancti (Köln 1615) címû vitairatára. A tizenkét bástyát
tizenkét alapvetõ teológiai tanítás szimbolizálja. Vagyis
Pálházi folytatja azt az evangélikus hagyományt, amely
a Wittenberg szellemiségében fogant teológiai gondolkodást terjeszti magyar nyelven, amelyre Osiander,
Meisner, Hafenreffer, Hutter más mûveinek magyar
nyelvû kiadása kapcsán már eddig is rá lehetett mutatni.
Pathai István Parázna Babillója noha csak 1626-ban
jelent meg nyomtatásban, amint azt magának Pathainak
1619. május 31-én és 1619. július 31-én írt levelei bizonyítják, már hét évvel korábban kiadásra kész állapotban
volt.607 A mû két fõ témája az igaz egyház fogalma és
a Biblia helyes értelmezése, azaz a protestáns–katolikus
viták két fõ csomópontja. Pathainak ez az írása nem tartozik a Kalauz körüli vitákhoz, noha Gyõri Levente megállapítása szerint nyelvén erõsen megmutatkozik a Kalauz
hatása, s különösen vitamódszertani kérdésekben több
vonatkozásban is reagál Pázmány nagy mûvére. Részben
tekintélyként citálja, részben rámutat érvelésének következetlenségeire. Gyõri véleménye szerint olyan erõs
ez a kapcsolat, hogy Pázmánynak az elõzõ fejezetben tárgyalt A Sz. Irásrul és az Anyaszentegyházrul két rövid könyvecskék címû mûvében valószínûleg a Pathainak adott
választ kereshetjük.608 Gyõri további meggondolásra
érdemes felvetése mellett számunkra most az a lényeges,
hogy Pathai munkája is az 1618–1622-es éveknek a katolikusok ellen kiélezõdött hangulatában fogant. Amikor a kötet 1626. évi kinyomtatása után Eszterházy
Miklós nádor kezébe került, Pathai valószínûleg a megtorlástól tartva a Dunántúlról, addigi mûködési helyérõl
a Bihar megyei Belényesre távozott. Ez persze erõsíti
Gyõri feltételezését, hiszen Pázmány éppen Bihar
vármegyének ajánlotta imént említett A Sz. Irásrul és
az Anyaszentegyházrul szóló mûvét, de Pathai személyére vagy mûvére a bevezetõ részekben még csak nem is
céloz.
AZ EGYHÁZI-VALLÁSI KIADVÁNYOK
Kecskeméti három említett munkája is nyilvánvalóan a harmincéves háború kezdeti szakaszának hangulatából táplálkozott. Kettõvel európai vitákat közvetít
Kecskeméti, hiszen a Johann Fischarttól fordított Fides
Iesu et Jesuitarum a nemzetközi jezsuitaellenes polemikus irodalom egyik fõ darabja.609 Már az Itinerarium
Catholicum egyik vita-módszertani törekvése is az volt,
hogy beszorítsa Pázmányt az „egy jezsuita” szerepkörébe.
Ezt a fogást terjeszti ki Kecskeméti a katolikus álláspont
egészére, s ezzel a magyar nyelvû viták kontextualitásában ez a vitadarab is kapcsolatba kerül a Kalauzzal, hiszen ez a mû is csak egy jezsuita írása, és nem maga a katolikus álláspont. Ugyancsak az európai viták felé tágítja
a horizontot a késõbb a magyarországi puritanizmusra
nagy hatást gyakorló William Perkins eredetileg angolul
írt,610 de latin átdolgozásból Kecskeméti által magyarított Catholicus református (Kassa 1620)611 címû traktátus.
A pápisták és mi közöttünk vetélkedésre vettetett... artikulusokról 1622-ben Bártfán kinyomtatott hitvitázó prédikációit 1619-ben mondta el Kecskeméti a bártfai
templom-ban.612 Ez a kötet ugyancsak besorolható
a Pázmány Kalauzára reagáló írások közé is, hiszen a lapszélen hivatkozott források között igen gyakran tûnik fel
az érsek mûve.
A harmincéves háborúval kapcsolatos protestáns vitairatoknak tehát három fõ törekvése figyelhetõ meg:
1. Bekapcsolni a magyarországi vitákat az európai gondolatkörökbe. 2. Reagálni Pázmány mûveire, rombolni
a Kalauz hatását. 3. A jezsuitaellenesség hangoztatásával
taktikailag hasonlóan osztani meg a katolikus tábort,
mint azt a katolikusok a református–evangélikus különbségek kiélezésével a protestáns táborral próbálják
megtenni, vagyis elválasztani a jezsuitákat és a jezsuita
álláspontot a katolikus hívektõl, az igaz katolikusok
hitétõl.
Végül három, külön ismertetést nem kívánó, latin
nyelvû iskolai vizsgatétel tekinthetõ még témájánál
fogva átfogó jellegû vitairatnak, ezeknek puszta létezése is jelzi, hogy az 1640-es évek végére különösen az
evangélikusoknál vált az iskola a hitrõl szóló viták
terepévé.613
609 VÁSÁRHELYI Judit:
Egy jezsuita-ellenes vitairat
és magyar fordítója,
In Az Országos Széchényi
Könyvtár Évkönyve 1981,
Budapest, 1983, 253–271.
és BÁN Imre, Apácai Csere
János, Budapest, 1958,
65–66.
610 A Reformed Catholike.
Cambridge, 1598.
611 RMNy 1214A
612 RMNy 1256
613 TARNÓCI Martin,
Speculum orthodoxiae
Lutheranae in quo videnda
proponuntur 1. Inductiva
eiusdem 2. Promotiva 3.
Appertinentia... in gymasio
Trenchiniensi respondente
Valentino Perennyei...,
Trencsén, 1649, RMNy
2296; TARNÓCI Martin,
Statera theologica adversus
Coturium. Resp. Isaaco
Draschkoviczky...,
Trencsén, 1650,
RMNy 2350; SINAPIUS,
Joannes, Nodus Gordius
dictorum Theandri Lutheri
praecipuorum et in
controversiam non raro
venientium... per Johanem
Sinapium palestrae
Galgotzensis rectorem...
respondente Andrea
Johanide..., Trenchinii
1652, RMNy 2449
143
MÛFAJOK ÉS MÛVEK
144
614 RMNy 888
615 OZORAI Imre
Az Krisztusról és az õ
egyházáról, esmét
az Antikrisztusról és az õ
egyházáról, Krakkó, 1535,
ld. MKsz 1976, 158,
HOLL Béla.
616 Idõrendben haladva
itt kell megemlíteni, hogy
az egyház fogalmával
álltak kapcsolatban azok
az egyházpolitikai viták,
amelyek a zsolnai zsinat
után lángoltak fel az
evangélikusok és
katolikusok között, s
amelyeket a Pázmánnyal
folytatott viták között
ismertettünk.
617 RMNy 1522. Noha
Király a címlapon állítja,
hogy Hunnius mûvérõl
van szó, az eredeti munka
pontos bibliográfiai
azonosítása eddig nem
sikerült. Vö. ItK 1923, 26,
THIENEMANN Tivadar.
618 SZALÓCZI Mihály,
Az Isten-ember Jésus
Christusnak személye felõl
igazán értõ tanítóknak
választételek, Sárospatak,
1660, RMK I 969
619 1. Ádámtól
az özönvízig, 2.
Az özönvíztõl a törvény
kiadásáig. 3.
A törvény kiadásától
Krisztusig. 4. Krisztustól.
620 RMNy 1401
621 RMNy 1670
Az eredeti cím: Seven
dayes conference, betweene
a catholicke Christian and a
catholicke Romane.
Concerning some
controversies of religion,
London, 1613.
3.1.2.3. Vitairatok az egyházról
Láthattuk, hogy az átfogó jellegû vitairatoknak is
egyik leghangsúlyosabb kérdése az egyház fogalma,
mibenléte, történetisége. Szép számmal akadnak olyan
munkák is, amelyeknek kifejezetten ez a kérdés áll a középpontjában. Az általunk vizsgált idõszakban ezek közül az elsõ Eszterházi Tamás nagymagyari és Kürti István
szeredi lelkészek közös fordítása: Az igaz anyaszentegyházról és ennek fejérõl a Krisztusról, ismég a római anyaszentegyházról és ennek fejérõl, az római pápáról való artikulus
(Sárvár 1602).614 A címszöveg az elsõ magyar nyelvû
nyomtatott vitairatnak, Ozorai Imre 1535-ös mûvének
a címét idézi.615 A fordítás alapjául Aegidius Hunnius,
wittenbergi teológiai professzor mûve szolgált, az
Articulus de ecclesia vera et hujus capite Christo pontificiis
opposita (Frankfurt 1596). Azaz Eszterháziék a wittenbergi orthodoxia és polemika még erõsen XVI. századi
jellegû, dichotóm gondolatvilágát közvetítik a magyar
híveknek.616
Hunniusnak egyébként még 1654-ben is jelent meg
magyar nyelven írása Király Jakab osgyáni prédikátor
tollából: Mise-nem-mise, azaz a misérõl való tudománynak
ostromlása, meghamisítása és elrontása (Kassa 1654).617
Mivel Király Hunnius traktátusának társmûveként
a Szentháromság személyeirõl szóló saját értekezését
adta közre, késõbb a reformátusoktól kapott feleletet
a Krisztus személyére vonatkozó tanítások kapcsán.618
A világtörténelmet négy korszakra tagoló, XVI. századi
wittenbergi gondolkodás619 szemléletét idézi Florian
Duchon németlipcsei lelkész mûve: Antithesis veteris et
novae ecclesiae ac doctrinae Christo-Lutheranae et
apostolicae ac novae Romanae (Bártfa 1628).620 Õ az
üdvösség történetét osztotta négy periódusra, s az idõrendi határokat Jézus Krisztus, Nagy Szent Gergely és
Luther személyéhez kötötte.
Medgyesi Pál a skót William Cowper gallovay-i
püspöktõl fordította magyarra a Hét napoki együtt
beszélgetéseket (Debrecen 1637),621 amely egy keresztyén és egy pápista katolikusnak a dialógusával bizonyítja a protestantizmus, különösen a skóciai eklézsia
régiségét.
AZ EGYHÁZI-VALLÁSI KIADVÁNYOK
Kaspar Preller 1638-ban Lõcsén látott szükségesnek
nyomtatásban is kibocsátani egy olyan, német nyelvû
hitvitázó prédikációt, amely azt az immár jól ismert
kérdést feszegeti, amelyet a magyarországi hitvitákban
Pázmánynak Magyari ellen írt munkája vetett fel igen
élesen: Hol volt Isten igaz egyháza Luther elõtt.622
Fõként az egyház témakörét, de más teológiai kérdéseket is érintett az a hitvita, amelyet Matthias Faber,
híres jezsuita hitszónok robbantott ki. Faber korábban
hosszú ideig ingolstadti plébánosként mûködött, majd az
ottani egyetemen lett professzor. Már idõs korában, 53
évesen lépett be 1637-ben Bécsben a jezsuita rendbe, s
élete vége felé Kremsben, Sopronban, Besztercebányán
és Selmecbányán volt hitszónok. Késõ vénségében,
1649-ben Besztercebányán kezdte osztogatni még 1643-ban
Poznanban kinyomtatott mûvének maradék példányait:
Wunderseltsame Abenteur, welche entspringen aus der
Lutherischen und Kalvinischen Lehr.623 Ezért érezte indíttatva magát a besztercebányai evangélikus iskola tanára,
Joannes Gracza, hogy válaszoljon Faber „provokációjára”. A Feleletet két iskolai disputáció formájában adta
közre. Az elsõ, amelyet május 7-én vitattak meg nyilvános
vizsgán Paulus Bellobradenus respondeálásával, öt
rövidebb értekezésben a megigazulás részletkérdéseit
tárgyalja.624 A második, amelynek vitáját júliusban
rendezték, az egyházzal kapcsolatos kérdéseket taglalja
két fejezetben.625 Faber viszontválaszai Gracza disputációihoz hasonló gyorsasággal születtek meg még ugyanebben
az esztendõben. A megigazulásról szóló májusi tézisfüzetre szóló felelet napra pontos megjelenési idejét nem
ismerjük,626 viszont tudott, hogy az egyházról júliusban
megvitatott disszertációra való választ Faber 1649. augusztus 10-én keltezte.627 Mivel az evangélikus vitapartner,
Joannes Gracza 1649. augusztus elején váratlanul
elhunyt,628 a Fabernek szóló, az egész vitát lezáró újabb
viszontválaszt, amely az egyház kérdésköre mellett a viták
másik sarokpontját képezõ kérdést, a Szentírás hitelességének garanciáit is tárgyalja, már a zólyomi származású
Horváth András adta meg augusztus 25-én keltezett
mûvével.629 E 80 lapos füzet nem tünteti föl kiadási évét, de
az egész vita gyors lefolyása alapján nem lehet kérdéses,
hogy még 1649-ben sor került kinyomtatásra.
622 Auszlegung eines Verß
Danielis 12. Cap..., Lõcse,
1638, RMNy 1736
623 E munkája éppen
a Magyarországon körülötte
fellángoló vitából kifolyólag
ismét megjelent Bécsben
1650-ben.
624 Vindiciae sanae et
catholicae doctrinae circa
materiam... iustificationis...,
Trenchinii 1649, RMNy
2290
625 Vindiciarum sanae et
catholicae doctrinae dissertatio
VI. et VII., in quibus
sententia catholicorum circa
materiam de ecclesia ab
absurdis... vindicatur...,
Leutschoviae 1649, RMNy
2267. A respondens Esaias
Fabricius volt.
626 FABER, Vindex
vindiciarum acatholicae
doctrinae circa materiam de
justificatione, Tyrnaviae
1649, RMNy 2279
627 Vindex vindiciarum
doctrinae acatholicae, quas
contra Libellum Germanicum,
sub titulo Wunderseltsame
Abendtheür... evulgavit...
Joannes Gracza, Bécs, 1649,
RMK III 1718
628 Vö. Alexander Curtius
1649. augusztus 7-én tartott
gyászbeszédével: Oratio
funebris habita in funere...
Johanni Gracza..,.
Trenchinii 1649,
RMNy 2287
629 Disquisitio, qua
Romanam Hildebrandinam
ecclesiam... ab antiqua
Romana ecclesia in multis
degenerasse; item, unde
hominibus Scripturam Sacram
esse verbum Dei constare
possit, et ubi ecclesia... ante
Lutherum fuit..., Trenchinii
(1649), RMNy 2291
145
MÛFAJOK ÉS MÛVEK
146
630 FASCHKO, Jacobus,
Unica verae ecclesiae
infallibilis nota, pura scilicet
Verbi divini praedicatio...
respondente Venceslao
Dentulino..,. Trenchinii
1650, RMNy 2344
Nincs konkrét utalás arra, hogy Jacobus Faschkónak
1650-ben a báni gimnáziumban megvitatott vizsgatételei még a Faberrel folytatott harccal állanának
összefüggésben, de nem is lehet kizárni ezt az eshetõséget, mivel ez alkalommal az igaz egyház csalhatatlan
ismertetõ jegye, az ige tiszta prédikálása volt a téma.630
Az egész eseménysor gyors lezajlása megintcsak az
evangélikusoknak azt az 1640-es években már egyértelmûen megfigyelhetõ kettõs törekvését tükrözi, hogy
a hitviták lehetõleg ne a vulgáris nyelveken, hanem
latinul folyjanak, és lehetõleg ne a templom és a szószék, hanem az iskola legyen a színterük, s megvívásuk nem
a lelkészek, hanem az iskolamesterek feladata. Jellemzõ
ezért, hogy a vitába utólag belépõ Horváth András
is rektor, 1646-tól Zsolnán, 1649-tõl pedig Kassán.
A katolikus fél ebben az esetben valószínûleg azért fogadta el a polémia nyelvéül a latint, mert megcélozható közönségként nyilván nemcsak a királyi Magyarország városainak német polgárságát, hanem az ott élõ magyarokat,
elsõsorban a nemességet is számba vehette, ezen rétegek
közös nyelve pedig a latin volt. Ebben az esetben tehát az
anyanyelv mellõzése nem szûkítette, hanem sokkal inkább tágíthatta a potenciális olvasói kört.
Még egy fontos körülményre figyelmeztet hangsúlyosan a vita gyors menete. Nyilvánvaló ebbõl ugyanis,
hogy itt a résztvevõk már meglévõ, kész, rendelkezésre
álló, általánosan ismert érveket mozgatnak, aktualizálnak, ismételgetnek újra és újra. A már megállapított igazságok, tanítások sem alakulnak tovább, nem a
gondolatok megújítását, továbbvitelét szolgálják e viták,
hanem tisztán publicisztikai célúak. Azaz a nyomtatott
nyilvánosság erõterében esetleges újabb hívek szerzéséért, illetve a régiek megõrzéséért folyik a harc, ahol a tét
immár nem a gondolat megszületése, hanem alkalmazása egy sajátos céllal.
A Faber-féle polémiával gyakorlatilag egy idõben, sõt
már azt megelõzõleg is, 1646-tól kezdve Bonaventura
Hocquard, a pozsonyi ferenceseknél a rendi teológiai
fõiskola generalis lektora a pozsonyi, kassai, szakolcai és
galgóci evangélikusokkal folytatott szóbeli hitvitákat.
Ezek keretében jelentette meg 1648-ban és 1649-ben
Bécsben összefoglaló vitamûvének két kötetét Perspec-
AZ EGYHÁZI-VALLÁSI KIADVÁNYOK
tivum Lutheranorum et Calvinistarum in duas partes
divisum.631 Ez az evangélikusok részérõl egész válaszsorozatot kapott. Zacharias Kalinka, a privigyei evangélikus iskola rektora 1652-ben, 1653-ban és 1654-ben
négy iskolai disputációt is tartott cáfolására. Az elsõben
az a régóta ismerõs kérdés került terítékre, hogy vajon a
római egyház azonos-e az igaz egyházzal. A továbbiaknak
a megigazulás, a szentségek száma, a gyónás és az átlényegülés (transsubstantiatio) volt a tárgya.632 Nem lehet
egészen független Kalinka disszertációsorozatától az
sem, hogy 1654-ben a báni iskola rektorának, Joannes
Institorisnak Illésházy Gábor, Trencsén örökös urának
határozott utasítására kellett nyomtatásban is közreadnia az ugyancsak a transsubstantiatióról pünkösdkor
tartott iskolai vizsgatéziseit.633
Rendkívül kényes ügy lehetett az egész Hocquarddal
folytatott vita. Ugyanis Kalinkát megelõzve már Dániel Láni,
galgóci prédikátor is terjedelmes mûvet írt a ferences lector
generalis Perspectivuma ellen. Ennek kinyomtatására 1651
májusában a kassai tanácstól kért segítséget, amelyet
azonban nem kapott meg, de a válaszadást annyira fontosnak
tekintette, hogy 1654-ben és 1659-ben a wittenbergi egyetem
professzorainak és a magyar evangélikus fõrendeknek
a támogatásával végül is megjelentette két hatalmas kötetét
Wittenbergben és Lipcsében.634 Kalinka valamennyi disputációját permissu et approbatione superattendentali adták közre,
vagyis láthatóan a magyarországi evangélikus egyház
„hivatalos” álláspontjának számítottak.
3.1.2.4. A pozsonyi szellem
Az 1640-es évek elsõ felének talán legérdekesebb,
még Magyarországon kívül is (sõt még a 18-19. században is) tovább hullámzó hitvitája az úgynevezett pozsonyi szellem jelenéseinek hitelessége és értelmezése körül
keletkezett. Kopcsányi Mihály, címzetes szerémi püspök
1643-ban tette közzé Pozsonyban errõl szóló tudósítását
a Narratio rei admirabilist,635 melyben elbeszéli, hogyan
631 RMK III 7617 és RMK
III 7621
632 A négy disszertáció
címének elsõ mondata
megegyezik: Lucidissimi
specilli perspectivo
Lutheranorum obtuso, quod
monachus Bonaventura
Hocquartus fabricavit:
Disputatio prima de nomine
Evangelici et unitate sanctae
matris ecclesiae Catholicae et
apostolicae... respondente
Johanne Müllero...,
Trenchinii 1652, RMNy
2443; ... Disputatio
secunda... de justificatione...
respondente Matthia
Mescho..,. Trenchinii 1653,
RMNy 2493; ... Disputatio
tertia... de numero
sacramentorum, de
confessione et satisfactione...
respondente Johanne Regis...,
Trenchinii 1653, RMNy
2494; ...
Disputatio quarta de
transsubstantiatione, de reali
praesentia corporis et
sanguinis Domini in usu
sacramenti et extra usum, de
communione sub una specie et
effectu... respondente Johanne
Habermanno..., Trenchinii
1654,
RMNy 2555
633 Dissertatio philosophicotheologica, qua ex principiis
philosophicis maxime ex
natura accidentis refutatur
dogma pontificium de
transubstantiatione panis
Eucharistici in corpus et vini in
sanguinem Dominicum...
respondente Michaele
Institoris..., Trenchinii 1654,
RMNy 2552
634 RMK III 1920 és RMK
III 2065. Vö. MKsz 1901, 335.
635 Narratio rei admirabilis ad Posonium gestae de spiritu quodam a 24. Julii anni MDCXLI usque ad 29 Junii
MDCXLII. ex purgatorio cuidam virgini apparente, loquente, auxilium petente ac tandem liberato, decerpta ex juratis
testibus et actis publicis, quae asservantur in tabulario seu archivo... capituli Posoniensis, Posonii 1643, RMNy 2019
147
MÛFAJOK ÉS MÛVEK
148
636 Valószínûleg ez az
a Pieta-szobor, amely ma
a pozsonyi dóm egyik
mellékoltárát díszíti.
Vö. Súpis pamiatok na
Slovensku I, Bratislava,
1967, 189.
637 Magyarul: RMNy
2018A; példány sajnos
nem maradt fenn, de
egykori létezése bizonyos;
németül Pozsonyban
RMNy 2018, és
Augsburgban RMK III
1600; csehül RMNy
2020; olaszul: Apponyi
Hungarica 2034;
lengyelül: ESTREICHER,
Karol, Bibliografia Polska
1–33, Kraków
1875–1939, XX, 71.
638 Vö. Mária halálra
váltaknak és megholtaknak
anyja új gyülekezetének
rendtartása Pozsonyban
Szent Márton egyházába
helyheztetett Boldog
Asszonyunk képe elõtt,
mely a purgatórium-béli
lelkek megszabadulásokért
tiszteltetik…, Pozsony,
1647, RMNy 2188
639 VOETIUS, Gisbertus,
Selectarum disputationum
theologicarum pars
secunda, Ultrajecti,
1654, 1139–1193,
Vö. RMK III 6345
jelent meg a Linzbõl hajón Pozsonyba érkezõ és ott
a Pálffyak palotájában lakó, húsz éves Regina Fischernek
a néhai pozsonyi külvárosi bíró, Johann Clement
Zwesspenpauer szelleme a tisztítótûzbõl, hogy segítséget
kérjen megszabadulásához. A szellem jelenéseirõl több
tárgyi bizonyítékot is hagyott maga után, például kezének különbözõ tárgyakba beleégetett lenyomatát. Végül
a leányzó segítségére sietõ ferences, majd jezsuita atyák
segítségével szóbeli kapcsolatba is lépett Reginával.
Beszámolt arról, hogy még életében gyilkosságba esett,
amelyet eltitkolt, s hogy addig nem szabadulhat meg
a purgatóriumból, amíg elkövetett bûnéért özvegye kétszáz
aranyat nem fizet meg. Mivel az egyébként evangélikus
vallású özvegy erre nem volt hajlandó, a megjelölt
összeget a ház ura, Pálffy Pál fizette ki. Pálffynak ugyanis
nem sokkal korábban halt meg az édesanyja, s a szellem
hálából vállalkozott arra, hogy bizonyos üzeneteket átad
neki a másvilágon. A már megszabadult szellem még
egyszer megjelent Pozsony határában Georgius Scheibele
szobrász elõtt, akinek elmondta, hogy milyen
Pieta-szob636
rot kell felállítani az események emlékére. A Kopcsányi
által összeállított füzet a csudás események elbeszélésén
kívül tartalmazza az események hitelességének kivizsgálására felállított egyházi bizottság mûködésének aktáit,
a kihallgatott tanúk névsorát és vallomásait.
Kopcsányi kis füzete nem vitairat. A vallásos olvasmányok mûfaji csoportjába tartozik, annak tárgyalásakor ismételten utalunk majd rá. Az események azonban
óriási visszhangot váltottak ki. Mai ismereteink szerint
a tudósítás még 1643-ban megjelent magyarul, németül,
biblikus cseh nyelven, olaszul, lengyelül.637 1647-ben
pedig a – feltehetõen az események emlékére készült –
Pieta-szobor körül már komoly helyi kultusz alakult ki,
valószínûleg ennek ápolására hozták létre 1647-ben
a Mária halálra váltaknak és megholtaknak anyja elnevezésû vallási társulatot.638
Szilágyi Benjámin István, váradi rektor pedig még
1643 tavaszán elküldte Kopcsányi latin elbeszélését
Gisbertus Voetiushoz, aki 1654-ben cáfoló válaszával
együtt újranyomatta.639 Kopcsányi tudósítása még csaknem
száz év múlva is komoly érdeklõdést keltett. 1738-ban
a Voetius által kiadott szöveg német fordítását közölte
AZ EGYHÁZI-VALLÁSI KIADVÁNYOK
újra vitatkozó megjegyzésekkel Eberhardt David Hauber
a Bibliotheca acta et scripta magicában.640
A legnagyobb vihart azonban a királyi Magyarország
nyugati felén élõ evangélikusok között kavarta Kopcsányi
beszámolója. Lippay György esztergomi érsek megbízásából ugyanis Tomáš Bielavý (Belovius, Bielavius) pozsonyi kanonok cseh nyelvre is lefordította, sõt Dennica
(Pozsony 1643) (Phosphorus, Hajnalcsillag) címmel egy
rövid, önállóan írt vitairatot csatolt hozzá, amelyben
a szellem jelenéseivel a katolikus vallás tíz fontos
alaptételét kívánta bizonyítani.641 Munkáját Bielavý
1643. április 12-i keltezéssel Illésházy Gáspárnak,
valamint Liptó vármegye egyházi és világi elöljáróinak
ajánlotta. Látható, hogy a szobor körül kialakuló
kultusz, az események elbeszélésének szláv, német (és
magyar) fordítása, Bielavý vitairata, és az eléje írt
ajánlások mind-mind az említett vidék rekatolizációját
célozták. Érthetõ ezért, hogy az itteni evangélikusok
tollából hamarosan négy válasz is napvilágot látott.
Zachariáš Láni, biccsei szuperintendens már 1643-ban
elkészült feleletével, amelyet valószínûleg Adam Wolfius
exuláns lelkész biblikus cseh nyelvre is lefordított.642
Szerinte a Pozsonyban megjelent szellem valójában
a Sátán volt, aki a fény angyalának, illetve bizonyos
elhunyt Klementnek az alakját öltötte magára. Láni
válaszával kapcsolatban rendkívül érdekes R. J. W.
Ewans megjegyzése, aki szerint a katolikusoknak ebben
a kérdésben sikerült megosztani a protestánsok táborát.
A reformátusok ugyanis a jelenések hitelességét vonták
kétségbe,643 míg az evangélikusok, mint látható, az
események hitelességét elfogadva azok értelmezését
vitatták.644
640 Bibliotheca acta et
scripta magica.
Nachrichten, Auszüge und
Urteile von solchen Büchern
und Handlungen, welche die
Macht des Teufels in
leiblichen Dingen betreffen,
Viertes Stück, Lemgo,
1738, 229–276.
Sõt a tudósítást német
nyelven modern
szövegkiadásban az eredeti
dokumentumok fotóival
ismét közzétette
Alexander M. GAIBL,
Narratio rei admirabilis,
Pressburg, 1910.
641 Vö. RMNy 2020.
Bielavý kiadványából
sajnos példány nem
ismeretes. Pontos
címleírása Josef Jungmann
XIX. századi
bibliográfiájában maradt
fenn: Historie literatury
èeskì…, Druhé vydáné,
Praha, 1849, V, 1161.
Ebbõl ítélve ugyanazon
az RMNy által biblikus
csehnek nevezett nyelven
készült, mint a trencséni
nyomda ebben az
idõszakban napvilágot
látott, evangélikus, szláv
nyelvû kiadványai. Nem
lehetetlen azonban, hogy
a rózsahegyi születésû
Bielavý nyelve
a valóságban más sajátosságokat mutatott, ennek megítélése azonban példány hiányában nem
lehetséges, s különben sem éreznénk magunkat kompetensnek a kérdésben.
642 LÁNI, Zachariáš, Pseudo spiritus Posoniensis, sive discursus ex Sacra Scriptura, vetustioribus patribus,
adeoque ipsis etiam sanioribus pontificiis ostendens spiritum Posonij apparentem non alium fuisse, quam
Satanam in angelum lucis et animam demortui cujusdam Clementis transfiguratum, cui accessit dissipatio
Luciferi papistici…, Trenchinii 1643, RMNy 2035. Mivel Bielavý munkájára latin nyelven is válaszoltak,
nem zárható ki, hogy az Phosphorus (vagy Lucifer) címmel latinul is megjelent, erre nézve azonban
konkrét adat nincs.
643 Ld. Voetius idézett mûve.
644 Vö. J. W. R. EWANS, The Making of the Habsburg Monarchy. 1550–1700, Oxford, 1979, 392–393.
149
MÛFAJOK ÉS MÛVEK
150
645 HADIK, Alexander,
Apodixis theologica, hoc est
certissima demonstratio
vanissimi conatus Luciferi
Belaviani, quo ecclesiis
Evangelicis specie decem
fidei articulorum hodie
ecclesiae verae necessarium
nuper imponi tentatum est,
respondente Stephano
Scholio…, Trenchinii
1644, RMNy 2082;
KUÈERA, Ján, Dissipatio
phosphori fatui coecos 10.
radios spargentis…,
Leutschoviae 1644,
RMNy 2067.
A pozsonyi szellem
jelenései körül keletkezett
vita eddigi legteljesebb
összefoglalását ld.
KVAÈALA, Ján,
Dejiny reformácie na
Slovensku, Lipt. Sv.
Mikuláš, 1935, 204–205.
646 Vö. RMNy 1352,
1467
647 RMNy 1132
648 RMNy 1351
649 Vö. RMNy 1427
és 1485
A Bielavý Dennicájával folytatott polémia a következõ évben fejezõdött be. A vitákról vallott evangélikus
nézeteknek megfelelõen, az iskolák vállalták magukra
a további válaszadást. Alexander Hadik báni rektor
személyesen is meghívta az Illésházy testvéreket és
apjukat, Gáspárt, Gábort és Györgyöt a báni iskolában
Bielavý állításainak cáfolása céljából tartott nyilvános
vitára. Az Illésházyak rózsahegyi iskolájában pedig Ján
Kuèera, ottani rektor adott ki ellene téziseket.645
3.1.2.5. Vitairatok a Szentírásról
Az egyház kérdése mellett a Szentírással kapcsolatos
kérdések jelentették a XVII. század elsõ felében a protestáns–katolikus vallási viták másik fõ csomópontját.
Elsõsorban magukat a magyar nyelvû bibliakiadásokat
kísérték olyan viták, amelyek a Szentírás anyanyelvre
való fordításának lehetõségeirõl és módjáról szóltak,
valamint érintették az értelmezés különbözõ kérdéseit.
Korábbi fejezeteinkben bemutattuk már az e tekintetben
legfontosabb hitvitabokrot, ezért most csak futólag
utalunk rájuk újólag. Károli Gáspár és Szenci Molnár
Albert bibliakiadásainak elõszavaira reagált 1626-ban
a Káldi György-féle katolikus bibliafordításához csatolt
függelék, az Oktató Intés, amelyre Dengelegi Péter Rövid
anatómiája válaszolt.646 Az átfogó vitairatok, illetõleg más
témákkal is alaposan foglalkozó kiadványok közül
Milotai Nyilas István: Mennyei tudomány szerint való
irtoványát (Debrecen 1617)647 kell újra megemlítenünk,
amely Pázmány Kalauzának a Szentírásról szóló részeivel
vitázik. Pázmány maga pedig, mint említettük, a Kalauzon
kívül A Szentírásról és anyaszentegyházról (Bécs 1626)648
írott késõbbi mûvében foglalkozott alaposabban ismét az
idetartozó kérdésekkel, amelyre Pécsváradi Péter váradi
prédikátor felelt.649
A puritanizmus korszakából két fontos református
munka emelendõ ki e tárgyban. A szó szoros értelmében
egyik sem vitairat, de a téma teljes áttekintése érdekében
itt sem hagyhatók figyelmen kívül. Johann Heinrich
Bisterfeld két teológiai disputációjáról van szó. Az elsõ
a Szentírás eminentiáját tárgyalja, amely magában foglalja
a Szentírás isteni méltóságát, kanonikus tekintélyét, teljes
AZ EGYHÁZI-VALLÁSI KIADVÁNYOK
tökéletességét, az üdvösséghez elégséges voltát, valamint világosságát.650 A második a Szentírás genuinus
sensusának, azaz természetes, igaz (veleszületett) értelmének megállapításához szükséges hermeneutikai eljárásokkal foglalkozik, továbbá az ige általános hasznáról
szól, azaz arról értekezik, hogy a Szentírás tekintendõ
normának a magán- és a közélet minden vonatkozásában.651 Bisterfeld elsõ disputációjának témáját, a Szentírás méltóságát 1645-ben Medgyesi Pál Égõ szövétneke
magyar nyelven is kifejtette.652
1641-ben a trencséni evangélikus iskolában Alexander
Hadik tûzött ki a Szentírással foglalkozó tételeket nyilvános megvitatásra. Munkája két részre tagolódik. Az
elsõben arról értekezik, hogy a Szentírás isteni sugalmazottságáról, vulgáris nyelvû fordításairól, a kánonhoz
tartozó könyvek számáról, és a Szentírás értelmezésérõl
szilárd és megnyugtató tanítása van az evangélikus
egyháznak, határozatlan és bizonyságtalanságban tartó
a katolikusoknak. A másodikban, hogy az evangélikus
egyházban a lelkészek hivatalba állításának rendje megfelel
a Szentírás normáinak, a katolikus egyházban nem.653
Különösen Bisterfeld és Medgyesi mûvei jelzik, hogy
a Szentírás körüli kérdésekrõl szóló viták az 1640-es
években már új dimenziókba kerültek. A fordítás jogosultságán és lehetõségein túl, amelyekre a XVII. század
elsõ három évtizedének vitái irányultak, a szentírási
szöveg tekintélye, méltósága a fõ kérdés, és az, hogy
elegendõ garanciáját jelenti-e az üdvösségnek. Ez a kérdés
pedig messze túlmutat a korábbiakon, ugyanis a Szentírásnak és a keresztény tanítás egészének a viszonyára
vonatkozik. Sõt még újabb kérdésköröket vetnek fel
a Szentírás hasznára vonatkozó fejtegetések, amelyek az
igének a hívek mindennapi életében betöltött szerepérõl
szólnak, ugyanis közvetlen kapcsolatot teremtenek a bibliai
szöveg és az ember egyéni léte között. E kérdésfeltevések
mögött lassan már kitapinthatóvá válik a naponkénti
bibliaolvasásnak a puritanizmusban kialakuló szokása,
amely a Szentírást a mindennapi létre vonatkoztatott
állandó kegyelmi forrásként szemléli, mint ami valóságos, konkrét útmutatást ad a hívek napi életviteléhez,
cselekedeteihez. Ezzel a szentírási téma ki is emelõdik
a hitviták közegébõl.
650 BISTERFELD, Johann
Heinrich, Disputatio
theologica de divina
Scripturae sacrae
eminentia..., Albae Juliae
1641, RMNy 1879.
Ugyanezt nyomtatták újra
1653-ban
Gyulafehérvárott Gladii
spiritus ignei, vivi et
ancipitis, seu Scripturae
Sacrae divina eminentia et
efficientia címmel,
RMNy 2464
651 BISTERFELD, Johann
Heinrich, Beata beatae
virginis ars, seu regia
genuina Scripturae Sacrae
sensu omnigenique usus
inveniendi via..., Albae
Juliae 1641, RMNy 2366.
A cím magyarázata, hogy
a boldogságos szûz a
Szentírás értelmének igaz
ismeretében és
normáinak követésében
egyaránt például
szolgálhat. Bisterfeld két
disputációját 1654-ben
Leidenben újra
kinyomtattatta Adrian
Heerebord ottani
professzor, akinek a
figyelmét az elõszó szerint
magyar diákjai hívták föl
Bisterfeld mûveire.
Vö. RMNy 2527
652 Égõ szövétnek, avagy
egy nehéz de igen szükséges
kérdésnek, mely a
Szentírásnak isteni
méltósága felõl vagyon,
világos és rövid megfejtése,
Várad, 1645,
RMNy 2130
653 HADIK, Alexander,
Disputatio theologica de
certitudine Scripturae
Sacrae et ordine in ecclesia
Lutherana..., Trenchinii
1641, RMNy 1908
151
MÛFAJOK ÉS MÛVEK
152
3.1.2.6. Vegyes témájú hitvitázó iskolai disputációk
Az iskolai vizsgatételekben folytatott hitvitáknak az
eddigiekbõl is láthatóan, kettõs alapfunkciójuk volt.
Nyomtatványként egyrészt betölthették a tulajdonképpeni vitairatok funkcióját, azaz választ, ritkábban
kezdeményezést jelentettek a nyilvánosság egyéb színterein folyó vitákban. Másrészt egy-egy nagyobb hitvitabokor tagjaként meghatározták, vagy legalábbis
módosították a vita nyilvánossági terepét. Különösen
az evangélikusok számára váltak e tekintetben fontos
eszközzé. Az evangélikusok ugyanis, mint többször rámutattunk, igen határozottan törekedtek arra, hogy
a viták ne a szószéken vagy az egyházi élet más köreiben
folyjanak, hanem az iskolák legyenek a színterei.
Az élõszóban és általában nagy nyilvánosság elõtt,
ünnepélyes külsõségek közepette tartott nyilvános
vizsgák némileg más közönséget érhettek el, mint
a szószékrõl elhangzó érvelések. A templomi gyülekezetekhez képest hiányzott a kevéssé mûvelt réteg.
Az oktatás latin nyelve ugyanis kizárta, hogy a csak
anyanyelvet birtoklók is értõ résztvevõi legyenek a diszkurzusnak. Ugyanakkor a városi, mûvelt polgári és
klerikus rétegen kívül a környékbeli nemesség megjelenésére is számítani lehetett, hiszen e réteg is nagyrészt a városi iskolákban taníttatta gyermekeit. Azaz
a nyilvános disputa egy pontenciális mecénási réteget is
bekapcsolt az iskolai életbe.
Nem ritka eset az sem, hogy a megvitatásra kitûzött
polemikus hangvételû tételeknek nem volt semmilyen
kapcsolata nagyobb összefüggõ hitvitákkal, vitabokrokkal, hanem egyszerûen oktatási célt szolgáltak. Olyan
teológiai közös helyekrõl szólnak, amelyek általában
szerepeltek a viták témái között. Egyszerûen megvilágítják a problémákat, ismertetik az eltérõ álláspontokat, azaz felkészítik a diákokat az esetleges késõbbi
vitákra, vagy felvértezik a várható térítési akciókkal
szemben. Természetesen az eddigiekben ismertetett
disputációknak, különösen a szentírási témákra vonatkozóknak volt ilyen oktatási céljuk is. Öt hitvitázó
disputációnak viszont jelenleg egyáltalán nem ismerjük
az iskolai gyakorláson túlmutató semmilyen konkrét
AZ EGYHÁZI-VALLÁSI KIADVÁNYOK
aktualitását sem. Ezek témái: 1625-ben a kassai iskolában a böjt, 1640-ben a trencséni Illésházy udvarban az
eredeti igazságosság, azaz az embernek a bûneset elõtti
állapota, 1643-ban a rózsahegyi iskolában Szent Kristóf
és Szûz Mária koronája tiszteletének elítélése, 1649-ben
a trencséni iskolában a szentek segítségül hívása, 1651-ben
a zsolnai iskolában a keresztség.654 Nem zárható ki, hogy
egyik-másik ezek közül konkrét, aktuális eseményekhez
kapcsolódik, az azonban biztos, hogy nem tartoznak bele
más nagyobb nyomtatott hitvitabokorba.
3.1.3. Konvertálási esetek
Természetesen a különbözõ felekezetek között folyó
valamennyi hitvita végsõ célja a hívek megnyerése,
megtartása, elhódítása vagy visszahódítása volt. Ez volt
az általános cél, de jónéhány olyan vitairat is akad, amely
egészen konkrét konvertálási esethez köthetõ, vagy
alapproblémája a konverzió kérdése. A sikeres térítéseket követendõ példaként lehetett feltüntetni. Az áttérésre hivatkozva újabb híveket lehetett megnyerni.
A már diadalmaskodott bizonyság rendkívül vonzó, az
emberek egymás cselekedeteit látva követik az elõttük
járók példáit. A jó példának sugalmazó ereje van.
Az egyes áttérési esetek megmutatják azokat a lélektani
pontokat, amelyeken keresztül saját érvelésünk a legmeggyõzõbb, s megmutatják az ellenfél gyengeségeit is.
Érthetõ tehát, hogy különösen nevezetes személyek,
papok, prédikátorok vagy fõrangú emberek áttérési
eseteit megpróbálták felhasználni arra, hogy példájukkal
másokat is meggyõzzenek. A katolikusok által kezdeményezett viták közül elsõsorban Veresmarti Mihály
történetére utalhatunk vissza, mint amelyhez több vitairat kinyomtatása kapcsolódott.
Természetesen a protestánsok is igyekeztek kihasználni a számukra kedvezõ eseteket. Gottfried Rabe, aki
korábban Prágában volt az ágostonos rend hitszónoka,
1601-ben a Húsvét utáni második vasárnapon az evangélikus hitre való áttérésérõl tartott prédikációt. Német
nyelvû beszédét Fabricius János, galgóci lelkész 1602.
március 9-én már magyarul is elmondta ottani hívei
elõtt, s fordítása a következõ évben nyomtatásban is
153
654 Sorrendben:
WOLPHIUS, Joannes,
Theses theologicae de
ieiunio... in schola
Cassoviensi..., Cassoviae
1625, RMNy 1339;
LÁNI, David, Disputatio de
justitia originali... quam
proponit... comes Georgius
Illieshazy... sub praesidio...
Davidis Lanii, Trenchinii
1640, RMNy 1858;
KUÈERA, Ján, Disquisitio
publica historico-theologica,
quae hodiernam Romanam
ecclesiam occasione illius
Christophori Magni, nec
non coronae beatae virginis
Mariae horrendae
idololatriae convincit...,
Leutschoviae 1643,
RMNy 2011;
TARNÓCI, Martin, Asylum
theosophicum continens
I. Aram historicam.
II. Aram dogmaticam.
III. Aram polemicam.
In his ostenditur ad
Christum, non vero sanctos
in nostris necessitatibus,
afflictionibus preces esse
dirigendam, Trenchinii
1649, RMNy 2295;
NIGRINI, Nicolaus,
Disputatio theologica de
baptismi necessitate...,
Leutschoviae 1651,
RMNy 2379
MÛFAJOK ÉS MÛVEK
154
655 Ágoston barát szerzetin
való Hollósi
Godefridusnak, prágai
barát prédikátornak,
böcsületes tudós embernek
a keresztyénségre való
megtérésérõl írattatott
prédikáció...,
Keresztúr, 1603,
RMNy 905.
A német eredeti
1601-ben jelent meg
Hildesheimben Christliche
Revocation Predigt címmel.
656 Pázmány, mint
említettük 1610
augusztusában tartott
prédikációt Tordai János
volt jezsuita, majd
ferences szerzetes
többszöri konvertálását
elítélve. Vö. RMNy 1004
657 Szent Ágoston vallása,
melyben megbizonyíttatik,
hogy õ pápista nem volt...
mivelünk protestánsokkal
a hitnek minden derekas
ágaiban egyetértett,
Debrecen, 1632,
RMNy 1525
658 RMNy 1562
659 RMNy 1511
napvilágot látott.655 Pázmány bosszankodva említi az esetet már Magyari ellen írt mûvében is: Minap is egy szent
Ágoston szerzetébõl szökött barát írását nyomtatá ki a galgóci
kiáltó.656
Nem egyetlen konkrét konvertálási esethez kötõdik
Medgyesi Pál William Cromptontól fordított, s 1632-ben
Debrecenben kiadott traktátusa, amely azt óhajtja bizonyítani, hogy Szent Ágoston a protestáns tanításokkal
minden lényeges pontban egyetértett.657 Az egyházatyákhoz való viszony meghatározása, az egyházatyák
írásainak tekintélyérvként való használati lehetõsége és
szabályai végsõ soron az egyház régiségével és folytonosságával összefüggõ kérdések. Aki saját örökségeként
tudja birtokba venni a patres, az atyák mûveit, szellemi
hagyatékát, nyilván amellett szól a régiek igazsága, az saját tanításainak szellemi folytonosságát is bizonyította.
Medgyesi kiadványa tehát nem elsõsorban a munka fõ
részének tárgya miatt kerülhet a konvertálási iratok közé, hanem azért, mert Elöljáró beszéde a keresztyén olvasókhoz és kiváltképpen az elcsábított pápistákhoz szól, az az
a katolizált protestánsok visszahódítását célozza. Feltehetõ,
hogy az erõsödõ rekatolizáció eredményeképpen szaporodó konvertálási esetek miatt tette közzé vitaiaratát
Medgyesi, aki ekkor a debreceni kollégium tanára volt.
Hogy a konvertálás kérdésköre ebben az idõszakban
erõsen foglalkoztatta a debreceni egyház vezetõit, az
kitûnik Kismarjai Veszelin Pál fõprédikátor 1633-ban
kinyomtatott dialógusából is: Kegyes és istenes beszélgetések, melyekben az Úr Krisztus, amaz hívséges és jó pásztor
Ádámnak egy eltévelyedett fiát meg akarja téríteni és saját juhainak aklában visszahozni, megmutatván vallásának elváltoztatásában mely igen esztelen és erõtelen okoktul viseltetett
és indíttatott a római synagógának kebelében való szállásra.
Az együgyû híveknek megerõsítésére és az eltévelyedetteknek
megtérítésekre.658 Kismarjai tulajdonképpen Pázmány
Bizonyos okokjával659 vitázik traktátusában. Az a tény
azonban, hogy két vitairatban is az eltévelyedett juhokhoz fordulnak a debreceni nyáj pásztorai, mégis azt sejteti, hogy erre számunkra most jóllehet ismeretlen, de
konkrét okuk is lehetett.
Mint ahogy Tejfalvi Csiba Márton beregszászi prédikátort egyenesen saját vér szerinti rokonának katolizálása
AZ EGYHÁZI-VALLÁSI KIADVÁNYOK
késztette arra 1637-ben, hogy megírja Romanocategorus,
azaz az apostoli vallással ellenkezõ, minapi római-katolikusok
tudományának mutató lajstroma címû mûvét,660 amelyet
ugyancsak Debrecenben nyomtattak ki. Tejfalvi Pázmány
Kalauzával vitázva fejti ki mondanivalóját, konkrétan
Medgyesihez hasonlóan az egyházi hagyományok kérdésköre izgatja, fõ törekvése annak bizonyítása, hogy
a római katolikusok tanításai ellenkeznek a Szentírással,
az apostoli hagyománnyal, az ökumenikus zsinatokkal,
de még önmagukkal is, egyeznek viszont a régi eretnekségekkel.
Laskai János 1644-ben Váradon, idõsebb Bethlen István
kérésére jelentette meg Hittül szakadásnak teljes megorvoslása címû munkáját.661 Bethlen kérésének indoka az volt,
hogy fiát, Bethlen Pétert foglalkoztatta a katolizálás gondolata. A fordítás alapjául szolgáló mû Nicolaus Vedelius
(genfi prédikátor, késõbb deventeri és franekeri professzor)
Panacea apostasiaeja (Genf 1629)662 volt.
Az evangélikusok körében ez idõ tájt két áttérési ügy
nyert nyomtatásban is nyilvánosságot. A tübingai származású Joannes Kircher feleségét elhagyva vándorolt
Magyarországra. Elõbb báni, majd 1627-tõl besztercebányai rektor volt. 1640-ben katolizált, s még ugyanebben
az évben közreadta Bécsben vallásváltoztatása megindoklásául Aetiologia címû mûvét.663 Kircher ügye több tekintetben is hasonló Veresmartiéhoz. Ebben az esetben
a korábban lejátszódott házassági válság vált a nyugtalan,
keresõ élet kiindulási pontjává, míg az egykori komjáti
prédikátor esetében felesége halála. Kircher konverziója
pedig, mivel rektorként szintén egyházi embernek számított, szenzáció számba ment. Önigazoló röpirata legelõször Zachariáš Lánit indította válaszra, aki mint volt
báni rektor és a báni egyházmegye esperese érezte illetékesnek magát arra, hogy az apostatává vált egykori báni
rektor vallásváltoztatási okairól kimerítõ és terjedelmes
kritikát tegyen közzé.664 Hogy az evangélikusok számára
adott nyilvánosságot nemcsak Magyarország jelentette,
hanem azok a régiók is, ahová a magyarországi diákok tanulni jártak, s amelyek kereskedelmileg, vagy a kölcsönös migráció révén szorosabb kapcsolatban álltak a királyi országrésszel, azt a Kircher-ügy is bizonyítja. Tudniillik
Königsbergben Abraham Calovius ottani professzor
660 RMNy 1671
661 RMNy 2089
662 Vö. HELTAI János,
Bethlen Péter és Pázmány,
In OSZKÉvk 1982–1983,
411–422.
663 Aetiologia, in quo
migrationis suae ex
Lutherana synagoga in
ecclesiam catolicam veras et
solidas rationes succincte
exponit, Viennae 1640,
RMK III 6216
664 Strigil aetiologiae
Kircherianae, sive
orthodoxa depulsio
causarum et
argumentorum, quibus m.
Joannes Kircherus
Tubingensis per motum se
jactitat, cur e synagoga,
ut ait Lutherana
transmigraverit in ecclesiam
(scilicet) catholicam,
Trenchinii 1641,
RMNy 1910
155
MÛFAJOK ÉS MÛVEK
156
665 Examen aetiologias..,.
Königsberg, 1642,
RMK III 1589
666 RMNy 1908
667 Wahrheit allgemeiner
uralten Kirche, welche...
bekennet hat Erhardt
Ferdinand... Truchsess von
Weltzhausen... anno 1652
den 11. Febr. Mit
beigefügtem Religionsspiegel
darinnen 12 Propositiones
allen Lutherischen
Calvinisten Predicanten
gründlich und freundlich
vorgehalten worden zu
antworten..., Wien, 1652
668 Examen propositionum
XII., quas sub persona
Erhardi... Comitis in lucem
misit jesuita Jodocus
Kedd..., Trenchinii 1652,
RMNy 2438
669 Responsio ad postulata
duodecim, quae in lucem
emisit Jodocus Kedd,
jesuita..., Trenchinii 1652,
RMNy 2448
670 Disputatio theologica
de invocatione
sanctorum..., Coronae
1655, RMNy 2569
elnökletével az ott tanuló magyar diákok egész disputációsorozatot adtak ki Kircher vitairata ellen.665 Nem zárható ki az sem, hogy Alexander Hadiknak a szentírási
témájú vitairatok között említett disputációját, a De
certitudine Scripturae Sacraet (Trencsén 1641)666 szintén
Kircher áttérése provokálta ki, hiszen Hadik egy közelebbrõl meg nem nevezett apostata nuperrimus ellenében
fejti ki benne érveit.
A másik áttérési ügy is azt bizonyítja, hogy az evangélikusok egy, a hazainál szélesebb nyilvánosságban éltek.
Erhardt Ferdinand Truchsess, császári kamarás, a boroszlói hercegség fõkapitánya 1652. február 11-én katolizált. Ebbõl az alkalomból Jodocus Kedd bécsi jezsuita
adott ki egy vitairatot, amelynek Religionsspiegel címû
függelékében a konvertálási esetbõl levezetve 12 provokatív tételt, vagy követelményt állított föl az egyház történeti folytonosságával kapcsolatban, amelyeknek megválaszolására az összes európai kálvinistát és lutheránust
felszólította.667 Erre, az önállóan többször is kinyomtatott
függelékre számos válasz született Európa-szerte. Magyarország két rövid felelettel kapcsolódott be a vitába,
mindkettõ Trencsénben jelent meg 1652-ben. Az egyik
Didimus Levita álnéven, amely mögött a szakirodalom
Joannes Institoris báni rektort, vagy Daniel Lani galgóci
prédikátort sejti.668 A másik Andreas Sartorius illavai
rektor munkája.669
Végül ismeretes egy olyan iskolai vizsgatételek formájában megírt vitairat is, amely közvetlen személyes térítési szándékkal íródott. Egy neves havasalföldi bojár család tagja, Constantin Cantacuzeno 1655 februárjában
II. Rákóczi György engedélyével rövid idõre Erdélybe telepedett át. Cantacuzeno Martinus Albrich brassói rektornak egy levelet küldött, amelyet „egy bizonyos jeruzsálemi érsek” írt. Albrich erre szánta válasznak az
Erdélyben idõzõ bojárnak ajánlott, a szentek segítségül
hívásáról írt téziseit, hogy Cantacuzenót megnyerje az
evangélikus hitnek.670
3.1.4. A belsõ protestáns hitviták
A XVII. század elsõ felében – ellentétben a XVI. század második felével, mikor a leghevesebb harcok a pro-
AZ EGYHÁZI-VALLÁSI KIADVÁNYOK
testantizmuson belül folytak – Magyarországon a viták fõ
frontja egyértelmûen a katolikusok és protestánsok között húzódott. A protestantizmus polarizációja ugyanis
a századforduló körüli évtizedekben lényegében lezárult,
a protestantizmus és katolicizmus küzdelme azonban
a XVII. század közepéig még élénken folytatódott, hiszen
csak a harmincéves háború végére alakult ki a felekezeti
megosztódásnak az az aránya, amely tartósnak bizonyult.
Európában a vestfáliai béke után már nem történtek
tömeges konvertálások. A hitviták Magyarországon azonban még néhány évtizedig tovább zajlottak, mivel itt
a rekatolizációnak további terjeszkedésre volt lehetõsége.
Mindez azonban nem jelenti azt, hogy teljesen megszûntek volna a protestantizmuson belüli viták, de ezek jellege
az elõzõ idõszakhoz képest erõsen átalakult. Ennek értékelése elõtt azonban tekintsük át magukat a ténylegesen
lezajlott vitákat. Magyarországon a XVII. század elsõ felében a protestantizmus belsõ vitái három csoportba sorolhatók. Elõször is folytatódtak a viták a reformátusok és
evangélikusok között, tovább tartott Erdélyben a reformátusok és unitáriusok küzdelme, s ami teljesen új jelenség, 1640 körül elkezdõdtek a belsõ református viták.
3.1.4.1. A református–evangélikus hitviták
Az evangélikusok és reformátusok között Magyarországon a XVII. század elsõ felében lezajlott viták három pontban tekinthetõk át.
I. Az evangélikusok tulajdonképpeni vitairatokban és
iskolai disputációkban folyamatosan napirenden tartották a legfontosabb teológiai ütközõpontokban, az úrvacsora és a predesztináció kérdésében, a hozzájuk kapcsolódó krisztológiai tanításokban, valamint a szabad
akaratról és a bûnrõl vallott nézetekben fennálló különbségek vitatását. A XVI. századi vallási viták számukra legfontosabb tanulsága ugyanis az volt, hogy az ezekben a kérdésekben való világos elhatárolódás nélkül
a racionálisabb kálvinista tanítás újra és újra beszivárog
az evangélikus hívek közé, és ezeken keresztül lassan út
nyílik a kálvinizmus teljes elfogadásáig. Ezért az evangélikusok, mintegy folyamatosan veszélyeztetve érezvén
magukat, idõrõl idõre szükségesnek látták, hogy ezekrõl
157
MÛFAJOK ÉS MÛVEK
158
671 Mivel ezek a vitairatok
a kérdésekrõl határozottan állást foglaljanak a nyomta-
egyenként tartalmilag
tott nyilvánosságban is, illetve különös gondot fordítotkevéssé érdekesek, csupán
tak rájuk az oktatásban. Az e kérdésekrõl szóló vizsgatécímeiket soroljuk fel
telek egy része is elérte a sajtónyilvánosságot.671
idõrendben. Ez elégségesen
II. A reformátusok és evangélikusok közötti viták legfonmegvilágítja tárgyukat,
témájukat is. CHRISTIANI,
tosabb csoportja a reformátusok által kezdeményezett úgyAbraham (bártfai lelkész),
nevezett irénikus, azaz a protestánsok újraegyesülését szorΕυνταγµα brevissimum sed
galmazó mozgalommal áll kapcsolatban. Nincs terünk itt
maxime perspicuum de
most a szerteágazó irénikus gondolatkör és mozgalom különduabus in Christo naturis,
earundem unione personali et
bözõ indíttatású ágainak még csak vázlatos ismertetésére
communicatione
sem, csupán a megemlítendõ vitairatok funkciójának megidiomatum..., Bartphae
értéséhez szükséges legfontosabb tudnivalókat vázoljuk.
1609, RMNy 975;
Az irénikum, a felekezeti békességszerzés eszmekörének
PÁLHÁZI GÖNCZ Miklós,
Az Úrvacsorájárul az igaz
kidolgozásában David Pareus, a heidelbergi egyetem proAugustana Confessio
fesszora végzett kiemelkedõ munkát. Pareus gondolatmeszerint... mostani nyomorult
nete szerint a reformátusok és evangélikusok között ninidõre készítetett kézi
csenek fundamentális, azaz az üdvösség alapjait érintõ
könyvecske...,
Keresztur, 1613, RMNy
teológiai kérdésekben ellentétek, csupán az úrvacsorai ta1057; TARTZIANUS,
nítás egyik, az üdvösséget nem érintõ részletkérdése, nevePaulus Partitionum
zetesen Krisztus teste szentségben való jelenlétének módja
theologicarum disputatio
vitás. Az erre vonatkozó nézeteket pedig nem is kell nyílt
XXIII. ∆ιδακτικη de sacra
Domini coena... praeside m.
tantétellé tenni, hanem olyan formulákat kell megfogalJacobo Martino...,
mazni és elfogadni, amelybe mindkét fél beleértheti a maga
Wittebergae 1611, RMNy
meggyõzõdését. Az elvi egységnek így kinyilvánított létre1028. E disputatio csupán
jötte után pedig egy világi elnöklettel összehívott zsinaton
azért került be az RMNy
anyagába, mivel Lethenyei
lehetne megvitatni a további részletkérdéseket. Az egység
István magyar nyelvû
szükségessége mellett teológiai és gyakorlati (politikai) érverssel üdvözölte benne
vek egyaránt szólnak. Egyrészt jóllehet Krisztus földi egya lõcsei származású,
háza partikuláris egyházak sokaságából áll, de lelki egysége
késõbbi besztercebányai
német prédikátor
nem lehet kétséges. Másrészt a protestánsok közötti szétTartzianust. REMEÒ,
húzás csak a katolikusoknak kedvez, veszélyezteti az erõsöDaniel, Par positionum de
dõ ellenreformációval szembeni harc eredményességét.
universalitate mortis Christi,
Pareus rendkívül népszerû volt a magyarországi kálviCalvinianis potissimum
oppositum..., Trenchinii
nisták körében. 1595 és 1621 között több mint 170 itte1639, RMNy 1807;
ni diák látogatta teológiai kurzusait.672 Közülük többen is
LÁNI, David Disputatio
de causa peccati remotiva...,
Trenchinii 1643, RMNy 2033; TARNÓCI, Martin, Spicilegium biblicum in stipula praedestinationis...,
Trenchinii 1651, RMNy 2400; ALBRICH, Martin Theses de coena magna..., Coronae 1655, RMNy 2572
672 HELTAI János, A heidelbergi egyetemjárás 1595–1621, In Régi és új peregrináció, szerk. BÉKÉSI Imre,
JANKOVICS József et al..., Budapest–Szeged, 1993, 540–549. Die Heidelberger Peregrination calvinistischer
Studenten aus Ungarn und Siebenbürgen 1597–1621, In Peregrinatio Hungarica. Studenten aus Ungarn an
deutschen und österreichischen Hochsschulen vom 16. bis zum 20. Jahrhundert, hrsg. Márta FATA,
Gyula KURUCZ, Anton SCHINDLING, Stuttgart, 2006, 65–80.
AZ EGYHÁZI-VALLÁSI KIADVÁNYOK
megpróbálkoztak professzoruk elképzeléseinek a hazai
viszonyokhoz adaptált megvalósításával, vagy legalábbis, ha teológiai vitákat kezdeményeztek, vagy ilyenekbe
kényszerültek, igyekeztek az irénikus eszmékhez kapcsolódva fejteni ki gondolataikat.
Már többször, több szempontból esett szó az Itinerarium catholicumról (Debrecen 1616).673 Ez az elsõ olyan
vitairat, amely kifejezetten az irénikum törekvéseit tükrözi. Szerzõje, Szegedi Dániel szintén Pareus tanítvány
volt, s könyvében a protestáns egység jegyében bizonyítja
a katolikusokkal szemben a protestáns tanításoknak az
ókeresztyén idõktõl kezdve fennálló folyamatosságát.
Vagyis az egységesnek tartott protestantizmus nevében
veszi fel a harcot a rekatolizációval szemben.
A következõ kiadvány, amely az irénikum jegyében
fogant, Pécseli Király Imre Consilium ecclesiae doctoruma
1621-ben Kassán látott napvilágot.674 Érdekes módon
Pécselinek nem evangélikus ellenfele volt a vitában, hanem a már katolikus vallásra tért Veresmarti Mihály.
1620 nyarán ugyanis Bethlen Gábor a besztercebányai
országgyûlésre menet Gács várában szállt meg, ahol az
asztaltársaságban Pécseli és Veresmarti is jelen voltak.
Az ebéd utáni beszélgetésben vita kerekedett arról a kérdésrõl, vajon szükséges-e a keresztyéneknek lutheránusnak vagy kálvinistának nevezni magukat ahhoz, hogy az
igaz vallást a hamistól megkülönböztessék.675 A kálvinisták, így Pécseli is, az egység érdekében azt vallották, hogy
a keresztyének Krisztusról nevezik magukat keresztyéneknek, latinul Christianusnak, ezért fölösleges, sõt téves a további megkülönböztetés. Az evangélikusok történelmi tapasztalata azonban, mint már esett róla szó, az
volt, hogy a világos elhatárolódás hiánya a kálvinistáknak kedvezõ, ezért szükségesnek tartották a megkülönböztetést, de nem a két teológus személyére, hanem tanítására nézve. A katolikusok pedig, ismerve az idevágó
vitákat, a különbözõ elnevezések használatának hangsúlyozásával igyekeztek minél inkább kiélezni a protestáns
ellentéteket, megbontani az egységet. Nyilván a Veresmartival folytatott asztali beszélgetés nyomán állította
össze traktátusát Pécseli. Munkájára evangélikus részrõl
csupán 1626-ban kapott Rövid felelet-et Zvonarics
György, sárvári iskolamester tollából.676 Pécseli csupán
159
673 RMNy 1104
674 Consilium ecclesiae
catholicae doctorum super
ista quaestione:
An homo Christianus possit
et debeat se cognominare
Lutheranum vel
Calvinistam ad religionem
puram ab impura recte
discernendam...,
Cassoviae 1621,
RMNy 1247
675 Ld. errõl
HELTAI János,
Irénikus vonások Pécseli
Király Imre mûveiben,
In Irodalom és ideológia,
szerk. VARJAS Béla,.
Budapest, 1989, 214–215.
676 Rövid felelet, melyben
Pécseli Imrének, érsekújvári
kálvinista prédikátornak
tanácsa meghamisíttatik...,
Csepreg, 1626,
RMNy 1354
MÛFAJOK ÉS MÛVEK
160
677 Minderrõl ld.
HELTAI János, Alvinczi
Péter és a heidelbergi
peregrinusok, Budapest,
1994, 95–154.
678 RMNy 1263
1625 decemberében küldött mûvébõl egy példányt
Zvonarics sógorának, Lethenyei Istvánnak. Ehhez képest Zvonarics igen gyorsan válaszolt, hiszen a Batthyány
Ferenc özvegyének, Poppel Évának szóló ajánlást 1626
februárjában keltezte, vagyis szûk két hónap alatt nemcsak elkészült a harminckét lapos felelet, hanem ennyi
idõ már a kinyomtatásra is elegendõ volt. Ebbõl ismét
látszik, hogy a reformátusok számára nem a dunántúli
evangélikusokkal folytatott „kibékülési viták” keretében
volt fontos Pécseli vitairata. Tudniillik semmiképpen se
tartható véletlennek, hogy a Consiliumot Kassán nyomtatták. Ugyanis a kassai lelkésznek, Alvinczi Péternek
éppen az irénikus teológiából merített érvekkel sikerült
hosszabb idõn keresztül megakadályozni a katolikusok
nyilvános vallásgyakorlatát a városban.677 Kassán a szabad protestáns vallásgyakorlatot még I. Ferdinánd engedélyezte egy melanchtonianus szellemû evangélikus
hitvallás, a Confessio Pentapolitana alapján. Mivel a kálvinisták az irénikum jegyében általában elfogadták
a Confessio Augustana, az alapvetõ evangélikus hitvallás
Melanchton által módosított változatát, a Variatát, a tiszántúli református egyházkerületbõl érkezett Alvinczi,
Bocskay egykori udvari papja is elfogadta a Confessio
Pentopolitanát, s ezzel legalább formálisan fenntartotta
a város vallási egységét. Az 1613. évi országgyûlésen azonban a katolikusok nyilvános vallásgyakorlatot követeltek a maguk számára is, mivelhogy a városban két vallás,
a lutheránus és a kálvinista is gyakoroltatik, méltó tehát,
hogy a katolikus vallás is bent legyen. A kassai küldötteknek azzal az érveléssel sikerült visszaverniük ezt az
igényt, hogy Kassán csak az egy igaz Biblica religio
floreál, nincs szükség tehát semmiféle újításra. Alvinczi
ezért mindig rendkívül érzékenyen reagált, ha õt a kassai
német lelkészek kálvinizmussal vádolták vagy kálvinistának nevezték. Nyilván ezért volt számára fontos
Pécselinek az elnevezések használatáról írt értekezése.
A következõ évben pedig Alvinczi maga kényszerült
egy irénikus szellemû prédikáció és tanítás összeállítására: Az Úrnak szent vacsorájáról való rövid intés... (Kassa
1622).678 Ez a munkácska, bár Pécseli Consiliumjához hasonlóan kétségtelenül az irénikus teológia ihletésében
született, ugyanúgy nem az evangélikusokkal való párbe-
AZ EGYHÁZI-VALLÁSI KIADVÁNYOK
szédet célozta, hanem egy belsõ református vita nyomán
keletkezett. 1619-ben a Bethlen által Pozsonyban tartott
országgyûlésen karácsonykor ketten osztottak úrvacsorát a kálvinista uraknak. Alvinczi Péter, kassai gyakorlatához híven ostyával – ez ugyanis a Pentapolitana
Confessio elfogadásához hasonlóan, feltétele volt a kassai
egyház egyházjogi értelemben vett egysége fenntartásának –, Kanizsai Pálfi János, pápai prédikátor pedig az általános kálvinista szokás szerint kenyérrel. Bár Kanizsai
maga is Pareus-tanítvány volt, mégis hevesen támadta
Alvinczi engedékeny gyakorlatát. Ezért kellett Alvinczinek Bethlen parancsára, aki különben a pozsonyi karácsonyi istentisztelet alkalmával Alvinczitõl vett ostyával
kommunicált, mintegy önigazolásul kiadnia könyvecskéjét.
Kitérõleg jegyezzük meg, hogy Kanizsainak nem ez
volt az elsõ úrvacsoratani vitája. Mivel állomáshelyén,
Pápán bizonytalan volt a hívek felekezeti hovatartozása,
evangélikus és református tagjai is voltak a gyülekezetnek, kéziratos viták már 1612–1613-ban is folytak Kanizsai
és Lethenyei István sárvári rektor között.679 1624-ben pedig az Úrvacsora kérdéseirõl680 egy valószínûleg egyleveles folió alakú nyomtatott táblát tûzött ki Kanizsai Pápán
híveinek, amelynek egykori létezésére ma már csak
Zvonarics István, sárvári iskolamester következõ évi válaszából lehet következtetni.681 A vita záródarabja, az
1625-ben elhunyt Zvonarics Mihály sárvári prédikátor
úrvacsorai tanítása jóval késõbb, 1643-ban látott napvilágot. Szerzõje hagyatékából Lethenyei István tette
közzé.682 Mindebbõl jól látszik, amit különben az irénikus
mozgalom sorsa általában véve is bizonyít, hogy az elvben megfogalmazott egységtörekvéseket a gyakorlatba
nem sikerült átültetni, különösen nem, mikor a hívek
konkrét megnyerése vagy elpártolása volt a tét, ilyenkor
rendszerint éles harc keletkezett a két felekezet között.
Ennek ellenére az országos politikában a protestáns rendek közös fellépése, amelynek elvi alapját mégiscsak az
egység teológiája képezte, gyakran hozott eredményeket.
Folytatva az irénikum körüli viták történetét, ismét
csak az evangélikusok elutasítását, elzárkózását mutatja
Lethenyei István 1625-ben kiadott Tabella synopticája.683 Lethenyei az elsõ részben Leonard Hutter wittenbergi
679 Sárvári konyhárul
Lethenyei Istvántól
Pápára némely csemegekívánóknak... küldetett
fekete lében fõtt nyúlhúsnak
abálása. Vö. SZINNYEI V,
930.
680 Tábla az Úr vacsorája
dolgában különbözõ
tudományokról, Pápa,
1624, RMNy 1316
681 ZVONARICS István,
Az Úr vacsorája dolgában
különözõ tudományokról
Pápai János praedikátortól
formált táblának
meghamisítása,
Csepreg, 1625, RMNy
1326
682 ZVONARICS István,
Az Úrvacsora idvösséges
utába való rövid bemutatás,
Csepreg, 1643, RMNy
1991
683 Tabella synoptica,
azaz az elválasztásról való
articulusoknak rövid
sommában foglaltatott
táblája... Leonard
Hutternek... írásából.
Adatott ez tábla mellé
ugyanezen kálvinistáknak
szörnyû és csodálatos
egynéhány nevezetes
vélekedések, és
az Sz. írással ellenkezõ
tanítások ezen doktornak
David Pareus ellen írott
Irenicumából..., Csepreg,
1625, RMNy 1324
161
MÛFAJOK ÉS MÛVEK
162
684 Megjegyezzük, hogy
Kanizsai, Zvonarics
és Lethenyei feljebb
bemutatott munkáival
(RMNy 1316, 1317,
1324) még egyáltalán
nem foglalkozott az
egyháztörténeti
szakirodalom, mivel ezek
az RMNy II. kötetének
megjelenéséig még
bibliográfiailag is
ismeretlenek voltak.
Magam 1980-ban
megvédett, kéziratban
maradt egyetemi doktori
disszertációmban
ismertettem a három
munka tartalmát és
értékeltem az irénikus
mozgalomban betöltött
szerepüket.
685 Az witebergai
académiának az evangelika
religióért számkivetett
csehekhöz és morvákhoz
való vigasztalása…,
Gyulafehérvár,
1632, RMNy 1534
686 MKsz 1899, 368–369,
HAVRÁN Dániel.
687 Magyar Harmónia,
azaz az Augustana és
a Helvetica Confessio
artikulusainak egyezõ
értelme, melyet Samaraeus
János… rendölt összve,
hogy az artikulusokban
fundamentumos ellenközés
nem lévén az két confessiót
követõ atyafiak is az
szeretet által egyesek
legyenek. Ez mellé Pareus
David D. Irenicumjából
XVIII. rágalmas
artikulusokra való feleletek
és az egységre indító okok
adattanak,
Pápa, 1628,
RMNy 1419
teológiaprofesszor Loci communes theologici (Wittenberg
1619) címû mûvébõl fordította le az eleve elrendelésrõl
szóló részeket, amely az úrvacsorai tanítás mellett az
evangélikus–református-viták másik fõ kérdése volt.
A második rész ugyancsak Huttertõl való fordítás.
Hutter, nyilván Pareus rendkívüli magyarországi népszerûsége miatt, a magyarországi evangélikusok egyik fõ
pártfogójának, a nádor fiának, a Wittenberget is megjárt
Thurzó Imrének ajánlotta Irenicum vere Christianumját
(Wittenberg 1616), vagyis a Pareus Irenicumjában
(Heidelberg 1615) megfogalmazott református békejavaslat indoklásának legrészletesebb cáfolatát. Ebbõl
magyarított néhány fejezetet Lethenyei.684
Némileg hasonlít Pécseli Király Imre Consiliumjának
esetéhez Tolnai Pap István, I. Rákóczi György udvari
prédikátora irénikus hangvételû mûvének sorsa. Tolnai
1632-ben kálvinista szellemben fordította magyarra
a wittenbergi egyetemnek a vallásuk miatt üldözött csehekhez és morvákhoz küldött vigasztalását.685 Szándéka
szerint a munkácska az Erdélybe települt, illetve Gyulafehérvárott tanuló exulánsok elõtt demonstrálta a kálvinisták szolidaritását, nyilván katolikusellenes célzattal,
hiszen a katolikusok az egyedüli igaz vallás üldözõi.
Tolnai gesztusára megint a Dunántúlról érkezett reagálás. Nádasdy Ferenc országbíró 1636. március 9-én kelt
levelében hazugságokkal, hibákkal teljesnek mondja
Tolnai könyvét, sõt közlése szerint ezért az eredeti mûvet
õ maga újra lefordította. Kéziratának kinyomtatásáról
azonban nem tud a szakirodalom.686 Tehát Pécseli esetéhez hasonlóan a katolikusok ellen írt irénikus munka kapott az evangélikusoktól, ha nem is cáfoló, de helyreigazító választ.
Az evangélikusok elzárkózása ellenére a reformátusok
nem hagytak föl a közeledési kísérletekkel, s bizonyos jelekbõl úgy tûnik, hogy az 1620-as évek végén és a 30-as
években törekvéseik nem maradtak mindenestül eredménytelenek. Samarjai János, Felsõ-Duna melléki református szuperintendens 1628-ban Pápán jelentette meg
Magyar Harmóniáját.687 Ebben Pareus és a svájci teológusok, elsõsorban Théodore de Béze irénikus elképzeléseit
vegyíti. Szemben Pareus szinkretikus formularis (azaz
a két álláspontot egyszerre magában foglaló megfogal-
AZ EGYHÁZI-VALLÁSI KIADVÁNYOK
mazásokra építõ) és zsinati elképzeléseivel a svájciak elegendõnek tartották a különbözõ protestáns hitvallások
egy kötetben való kinyomtatásával demonstrálni, hogy
azok az üdvösséget érintõ kérdésekben harmóniában állanak egymással.688 Samarjai ebbõl az elképzelésbõl kiindulva az Ágostai Hitvallás689 szerkezetében haladva minden lényeges teológiai közös helyrõl egymás mellett közli
az Ágostai és a II. Helvét Hitvallás megfelelõ artikulusait,
cikkelyeit. Ehhez járul függelékként Pareus Irenicumjából a XXVIII. fejezet fordítása, amelyben Pareus az egység ellen általában forgatott teológiai érvekre felel, s felsorolja a békéltetõ okokat. Az evangélikusok válasza
ismét elutasító. Lethenyei István csepregi prédikátor
1633-ban A kálvinisták magyar harmóniájának meghamisításában,690 21 alapvetõ hitcikkelyben gondosan kimutatja, hogy miben is tér el a kálvinista tanítás az evangélikus hitvallástól.
Ennek ellenére Samarjai békéltetõ vitairatának jelentõségét csak akkor érthetjük meg világosan, ha tisztában
vagyunk azzal, hogy kiadásával gyakorlatilag egy idõben
több olyan, a hitéletet szolgáló alapvetõ mûvet jelentettek meg a reformátusok, amellyel megpróbáltak egy valóban közös vallásgyakorlatot kialakítani legalább a magyar nyelvû evangélikusokkal. Az elsõ ilyen munka
Pécseli Király Imre 1624-ben és 1635-ben is kinyomtatott katekizmusa volt,691 amely Luther kiskátéjának szerkezeti felépítése szerint a Heidelbergi Káté megrövidített
szövegét foglalta magában, s a vitás kérdésekben igyekezett mindkét fél számára elfogadhatóan fogalmazni.
Hasonló törekvést tükrözött Samarjai János 1636. évi
agendája is,692 amely Bucsay Mihály megállapítása szerint
az istentisztelet Luthertõl örökölt rendjét megtartva
csak kevéssel távolodott el XVI. századi mintáitól.693 Sõt
Samarjai igyekezett megõrizni bizonyos katolikus szertartási elemeket is.694 Emlékeztetnünk kell arra is, hogy
az 1635. évi lõcsei énekeskönyv695 prototípusa azoknak a
XVII. századi énekeskönyveknek, amelyeket a reformátusok és evangélikusok egyaránt használtak.696 Nem bizonyított, de a körülmények ismeretében elgondolkodtató lehetõség, hogy a kiváló verselõ és zeneileg is képzett
Pécseli Király Imre volt ezen énekeskönyv szerkesztõje,
hiszen mint láttuk, ez évben jelent meg Lõcsén a dogma-
688 Ilyen reprezentatív
kiadvány pl. Harmonia
confessionum fidei
orthodoxarum et
reformatarum ecclesiarum,
quae in... Europae regnis...
profitentur, Genevae 1581
689 Természetesen
a Melanchton féle
variata-változatról
van szó.
690 Csepreg, 1633,
RMNy 1560
691 Catechismus, azaz
a keresztyéni tudománnak
fundamentumairól és
ágairól való rövid tanítás,
Pápa 1624 és Lõcse, 1635,
RMNy 1317 és 1630.
Elemzését ld. HELTAI
János, Irénikus vonások
Pécseli Király Imre
mûveiben,
In Ideológia és irodalom,
szerk. VARJAS Béla,
Budapest, 1989.
692 Az helvétiai valláson
lévõ ekkézsiáknak egyházi
ceremóniájokról és
rendtartásokról való
könyvecske,
Lõcse, 1636, RMNy 1354
693 Der Protestantismus in
Ungarn 1521–1978,
Theil. I,
Wien–Köln–Graz, 1977,
209; BUCSAY Mihály
A protestantizmus története
Magyarországon
1521–1945, Budapest,
1985, 132–133.
694 Vö. KATHONA Géza,
Samarjai János gyakorlati
theológiája, Theológiai
Szemle 1939, 324–544.
és 1980, 230–255.
695 RMNy 1628
696 MKsz 1996, 82–89,
H. HUBERT Gabriella és
vö. RMNy 2254
163
MÛFAJOK ÉS MÛVEK
164
697 RÉVESZ Kálmán,
Százéves küzdelem
a kassai református egyház
megalakulásáért.
1550–1650,
Budapest, 1894.
698 Dissertatio theologica
de perseverantia
sanctorum...,
Varadini 1650,
RMNy 2355
699 A három vitairat
címe sorrendben:
HORVÁTH András,
Pia et placida dissertatio de
perseverantia electorum
intercisa per peccata
lethalia, ob quae gratia
divina, fide justificante et
justificationis statu excidunt
totaliter, sed non finaliter...,
[Bartphae] 1650,
RMNy 2307;
TOUFAEUS Mihály,
Disputatio theologica de
perseverantia sanctorum
secunda..., Varadini 1650,
RMNy 2356;
HORVÁTH András,
Responsum appendici
maledicae nomine
Christiano indignae, quam
Toufaeus, rector
Varadiensis disputationi...
de perseverantia sanctorum
secundae appendit...,
Trenchinii 1652,
RMNy 2441
tikai különbségek kiegyensúlyozását tükrözõ katekizmusa. Katekizmus és énekeskönyv pedig könyvkiadási szempontból szorosan összetartozó mûfajok!
Az irénikum ügye körüli vitairatok, mint általában
a többi vitairat sem, nem értékelhetõk önmagukban. Politikai, egyházi és spirituális összefüggések ütközõpontjában születtek. A református könyvkiadásnak Samarjai
Magyar Harmóniájának közreadása utáni alakulása azt
mutatja, hogy itt, fõként hitbéli meggyzõzõdésbõl, õszinte egységtörekvés fogalmazódott meg református oldalról, amit részben a lelkészi kar teológiai képzettsége, részben a hívek igénye, lelkiállapota kényszerített ki és táplált.
III. Az irénikus törekvésektõl már függetlenül zajlott
le az 1650-es évek elején Horváth András kassai evangélikus rektor két vitája a hagyományos evangélikus–református ütközõpontokon. Mindkettõt, úgy látszik, az erre
hajlamos Horváth provokálta. Mélyebb oka az lehetett,
hogy Alvinczi Péter 1634. évi halálát és az 1645. évi linzi
békét követõen hosszas viták után mégiscsak különvált
Kassán is a két protestáns felekezet, vagyis létrejött az
önálló kassai református gyülekezet.697 De a várost még
izgalomban tarthatták az ezzel kapcsolatos események.
Az elsõ összecsapásra az adott alkalmat, hogy Toufaeus
Mihály váradi rektor 1650 februárjában a váradi iskolában
nyilvános disputációt tartott a szentek állhatatosságáról.698
Toufaeus valójában az arminianus nézeteket óhajtotta
cáfolni, tehát belsõ református vitát folytatott. Mivel
a perseverantia kérdése a predesztinációról szóló viták
kapcsán az evangélikusok és a reformátusok között is ütközõpont volt, Horváth András szükségesnek látta, hogy
a kassai evangélikus iskolában Toufaeus téziseire feleletként a következõ tételrõl tartson nyilvános vizsgát: ha
a szentek és választottak halálos bûnt követnek el, elveszítik az isteni kegyelmet, megigazító hitüket, és kihullanak
a megigazulás állapotából teljesen, de nem véglegesen.
Toufaeus 1650 májusában már felelt is Horváthnak, de
a vita csak 1652 szeptemberében zárult le végleg Horváth
immár vitairat formájában megírt viszontválaszával.699
Horváth másik vitája, amely 1650 júliusában kezdõdött az általa kiadott vizsgatételekkel, természetesen az
Úrvacsorával foglalkozott, közelebbrõl Krisztus teste
mindenütt való jelenvoltával. A vita a szokásos módon
AZ EGYHÁZI-VALLÁSI KIADVÁNYOK
folytatódott, és a szokásos módon zárult le Szölõsi János
sárospataki rektor egy évvel késõbb kiadott válaszával,
és Horváthnak 1652 júliusában napvilágot látott viszontválaszával. A viszontválaszok késésének oka mindkét vita esetében Horváth elhúzódó betegsége volt.700
Annak ellenére, hogy a kassai református egyház
önállósulása még kölcsönözhetett némi aktualitást ezeknek a polémiáknak, lehetetlen nem észre venni a viták
jelentõségének fokozatos értékvesztését. Immár viszonylag szûk iskolai nyilvánosság elõtt, valójában csak a teológusok számára érdekes, szûk részletkérdésekrõl folyik
az eszmecsere, amely immár nem kapcsolódik komoly
társadalmi mozgásokhoz vagy szellemi izgalmakat okozó
gondolati, eszmei irányzatokhoz. Funkciója az oktatásban, lelkészképzésben és némi egyéni becsvágyban van.
Horváth Andrást ugyanis, mint újdonsült kassai rektort
az is motiválhatta, hogy az az iskola számított rangosnak,
vonzónak, színvonalasnak, amely rendszeresen tartott
nyilvános vizsgákat, ezeknek pedig szükséges kelléke
volt a nyomtatott tézisfüzet. Tehát ezen 1650-es évekbeli viták már az iskolák reprezentációját is szolgálták.
3.1.4.2. A református–unitárius hitviták
A XVI. századi erdélyi unitárius–református hitvitáknak hatalmas szakirodalma van. Érthetõ ez, hiszen Európának éppen ebben a félreesõ zugolyában alakultak ki
a független gondolkodásra hosszú ideig lehetõséget adó
viszonyok, s ezért itt kerülhetett sor a hitújítás folyamatának szellemi–lelki és különösen intellektuális szempontból igen izgalmas vitáira. Sõt, az antitrinitáriusok
rövid idõre még a fejedelmi hatalom fölötti befolyást is
megszerezték, amely itteni helyzetüket szinte példa nélkülivé tette. A XVII. századra társadalmilag és az erdélyi
vallási életben is visszaszorult az antitrinitarizmus, de
mint recepta religio mégis jelentõs pozíciókat õrzött
meg. Ebbõl következõen a vele való küzdelem állandóan
aktuális feladatnak számított a református egyház életében. Ezeknek a XVII. századi református–unitárius hitvitáknak a története, jelentõsége még nincs érdemben kibontva, sõt az unitarizmus ekkori társadalmi pozícióiról
sincs igazán megbízható képünk, ezért itt csak arra van
165
700 Vö. RMNy 2441.
Az említett vitairatok
sorrendben:
HORVÁTH András:
Pia et placida dissertatio de
omnipraesentia carnis
Christi in persona Τον
λογον..., Bartphae 1650,
RMNy 2306;
SZÖLÕSI János, Responsio
ad ea, quae Andreas
Horvat... in disputatione de
omnipraesentia carnis
Christi contra reformatos
concinnata edisseruit...,
Patakinae 1651,
RMNy 2392;
HORVÁTH András:
Responsum responsioni
Patakinae oppositum...,
Trenchinii 1652,
RMNy 2440
MÛFAJOK ÉS MÛVEK
166
701 Mint Balázs Mihály
kutatásaiból egyre
nyilvánvalóbb, az
antitrinitarius mûvek
egyre kevésbé juthattak el
a sajtónyilvánosságig,
ezért a viták valódi
értékeléséhez az idevágó
kéziratos forrásanyag
alapos feltárásáig várni
kell.
702 Az Ó- és Új
testamentumbeli helyeknek,
melyekbõl az Háromságról
való tudományt szokták
állatni magyarázattyuk…,
Kolozsvár, 1619,
RMNy 1187, a következõ
évi „kiadás” RMNy 1222.
A cenzúra-történetrõl
bõvebben ld. Emlékkönyv
Kelemen Lajos születésének
nyolcvanadik évfordulójára,
Kolozsvár–Bukarest,
1957, 598–600.
703 Speculum Trinitatis,
azaz a Szentháromság egy
bizony örök Istennek
a Bibliában, a sidó
bölcseknek és a patereknek
tanubizonyság-tételekben,
az nagy világi
conciliumoknak
értelmekben és példákban
való magakimutatása,
melyekbõl…
Enyedi Györgynek is
káromló könyve…
meghamisittatott…,
Debrecen, 1622,
RMNy 1262
lehetõség, hogy röviden bemutassuk azt a néhány fontos
és néhány kevésbé fontos vitairatot, amelyek az általunk
vizsgált idõszakban nyomtatásban is napvilágot láttak.701
Az unitáriusok talán egyetlen igazán jelentõs XVII.
századi nyomtatott hitvitairata 1619-ben került ki a sajtó alól Kolozsvárott. Enyedi Györgynek az orthodox teológusok által a Szentháromságtan védelmezésére használt bibliai helyeket magyarázó s ezáltal az orthodox
nézeteket cáfolni törekvõ, még a XVI. században latin
nyelven írt bibliamagyarázó mûvét Torockai Máté unitárius püspök fordította magyarra. Torockai 1615-ben
már nem élt, így a könyv valóságos kiadójának, sajtó alá
rendezõjének neve ma nem ismeretes. Mivel a kinyomtatás engedély nélkül történt, a könyv terjesztését a fejedelem helytartója, Bethlen István megtiltotta. Ezért aztán, hogy a tilalmat kikerüljék, a következõ évben,
feltehetõen Péchi Simon kancellár tanácsára új, impresszum nélküli címlappal látták el a kötetet, s így juthattak a példányok Kolozsvár falain túlra.702 A terjesztést
tiltó rendelkezéssel természetesen nem elégedtek meg
a reformátusok, hanem Milotai Nyilas István, volt tiszántúli püspök, Bethlen Gábor gyulafehérvári udvari
prédikátora igen rövid idõn belül, már 1622-ben Debrecenben (mivel Erdélyben ekkor nem állt a reformátusok
rendelkezésére nyomda) terjedelmes cáfolatot nyomtattatott ellene, az ugyancsak magyar nyelvû Speculum
Trinitatist.703 Milotainak valójában már készen állt egy
kisebb traktátusa a Szentháromságról, mikor Enyedi
könyve kijött a sajtó alól. Ezért tervezett kiadványát kibõvítette annak a terjedelmes latin nyelvû kéziratának
magyarra fordításával, amelyet már ugyancsak korábban
készített Enyedi mûvének cáfolatául. Figyelemre méltó,
hogy az Enyedi–Torockai kontra Milotai Nyilas polémia
egy latin nyelvû vitának a magyar nyelvre való transzplantációja! Emellett nem tisztázott, hogyan kapcsolódnak ezek az események Péchi Simonnak, Erdély unitárius kancellárjának bukásához, és Bethlen 1620 körüli
más unitáriusellenes intézkedéseihez.
Az unitáriusok beszorított helyzetére jellemzõ, hogy
Enyedi munkáján kívül az egész vizsgált idõszakban
mindössze két kisebb vitázó, illetve tanító jellegû kiadványuk készült el a kolozsvári könyvnyomtató mûhelyben.
AZ EGYHÁZI-VALLÁSI KIADVÁNYOK
Azok is névtelenül: A Háromságnak oltalmazására gondolt legfõvebb okoskodások megvizsgálása (Kolozsvár
1634),704 és Az Szent János evangéliuma kezdetinek rövid
magyarázatja (Kolozsvár 1636).705 Egyikkel sem foglalkozott még érdemben a szakirodalom.
Református részrõl azonban még egy reprezentatív,
unitárius–ellenes dogmatikai összefoglalás született,
Johann Heinrich Alsted 1641-ben közreadott, több mint
1200 folio oldalnyi Prodromus religionis triumphantisa.706
Ez az unitárius tanítás legrendszeresebb összefoglalásának cáfolatával fejti ki a református tanítást. A meisseni
származású Johann Volkel 1612-ben fejezte be öt könyvbõl álló mûvét, a De vera religonét, amelyet a lengyelországi unitáriusok zsinata többször is átdolgoztatott, végül
a francia származású Johann Crell még egy könyvvel
megtoldotta, s 1630-ban ki is nyomtatták.707 Alsted
válaszának címlapján az 1635-ös évszám valószínûleg
a nyomdába adás idõpontját jelenti. A kézirattal, annak
terjedelméhez képest, igen hamar elkészült a gyulafehérvári professzor, hiszen azt az elõszó szerint már 1633 júliusában befejezte. A fõrész nyomtatását azonban, mint
V. Ecsedy Judit megállapította, csak 1636 augusztusában
kezdték el és 1638 végén vagy 1639 elején fejezték be.708
A késésnek több oka is volt. 1633-ban a fejedelmi nyomda még nem volt alkalmas ilyen hatalmas, reprezentatív
mû kinyomtatására. Rákóczi 1633–1636 között újíttatta
fel a mûhelyt és szereltette fel az Alsted alkotásának
tipografizálásához is szükséges görög és héber típusokkal.
Ettõl kezdve a fejedelmi reprezentáció egyik alapeszköze a nyomda, de az Öreg Graduál és Geleji Katona
Praeconium evangelicumának munkálatai még hosszú
idõre igénybe vették kapacitását. Sõt a tipográfusok
is összevesztek. A nyomdavezetõt, feltehetõen Jakob
Effmurdtot egy veszekedés során agyonütötte társa.709
Hiába fejezõdött azonban be mindezek ellenére a nyomtatás 1639 elejére, még sem láthatott napvilágot a munka, mert Alsted 1638. november 8-án meghalt, s az igényes, nagy felkészültséget kívánó mutatókat már nem
tudta befejezni. S mivel más, erre alkalmas személy nem
akadt, a feladatot az 1640 novemberében diplomáciai
útjáról hazatérõ Bisterfeld vállalta magára, így érhettek
véget a teljes kiadási munkálatok 1641. április 12-én.710
167
704 RMNy 1588
705 RMNy 1646
706 Prodromus religionis
triumphantis in quo
methodice repetuntur et
breviter examinantur libri
sex de vera religione,
quorum primus a Johanne
Crellio, quinque reliqui a
Johanne Volkelio sunt
conscripti…, Albae Juliae
1635 (recte 1641), RMNy
1877
707 De vera religone libri
quinque, quibus praefixus
est Johannis Crellii… liber
de Deo et ejus attributis,
Racoviae 1630.
708 OSZKÉvk 1974,
366–368.
709 A Prodromus
Indexének elõszavában
Bisterfeld így ír ezekrõl az
nehézségekrõl: Primum
typographiae director…
a socio misere fuit
trucidatus… Tum
identidem vel typorum, vel
papyri, vel operarum
defectus, aliorumque
necessariorum librororum
editio eam interturbavit.
710 Ld. errõl a sajtóhibák
jegyzékének végén, az
utolsó lapon Bisterfeld
megjegyzését.
MÛFAJOK ÉS MÛVEK
168
711 LASKAI János,
Jézus királysága, melynek
idvösséges birodalma alá
hatható erõsségekkel
intetnek… az erdélyi
proselyta sidók,
Várad, 1644,
RMNy 2090
712 ALSTED, Johann
Heinrich Assertio sacrosanctae Trinitatis…,
Albae Juliae 1638,
RMNy 1718.
Ezt a bibliográfiailag
korábban ismeretlen
nyomtatványt Balázs
Mihály fedezte föl
a szebeni Brukenthal
Múzeum állományában.
INSTITORIS, Joannes,
Dissertatio theologica
exhibens veritatem
sententiae de filii
Dei prae-aeterna
divinitate..., Leutschoviae
1646, RMNy 2147.
Az Institoris által cáfolni
kívánt munkák:
OSTORODT, Christoph,
Hauptpunkten der
Christlichen Religion, és
Disputatio... wider Georgen
Tradeln... von der Gottheit
des Sohns Gottes,
Raków, 1625.
Mint az iskolai kiadványok tárgyalása során is fény
derül majd rá, Gyulafehérvár sajtójával és jól mûködõ
akadémiájával az 1630-as évek végére a közép-európai
kálvinizmus intellektuális központjává vált. Alsted mûve pedig nyugodtan tekinthetõ az európai kálvinizmus
unitárius tanításokkal szembeni apológiájának. Egyúttal nyilván szellemi háttere volt Rákóczi 1638. évi vallásügyi intézkedéseinek, az úgynevezett dési komplanációnak, amellyel végleg lehetetlenné tették a radikálisabb
Szentháromság-tagadó nézetek hirdetését és terjesztését.
A komplanáció idején a Bethlenek familiárisa, Laskai
János is elkészült egy kézirattal, amely fõként a zsidó
és keresztyén vallás különbségeit tárgyalta, s szerzõje
elsõsorban az erdélyi proselyták, azaz a keresztyénségbõl zsidó vallásra tértek, az antitrinitarizmusból
kinövõ „zsidózók” intésére szánta traktátusát. A könyvecskét azonban, amelynek anyagát Laskai fõként
Hugo Grotius De veritate verae religonis christianaejából
(Leiden 1622) merítette, csak 1644-ban nyomtatták ki
Váradon.711
Alsted Prodromusa mellett még egyszer utalnunk kell
Geleji Katona István ugyancsak reprezentatív mûveire,
az elõzõ fejezetekben már tárgyalt tanítására, a Titkok
titkára (1645) és a Váltság titka címmel közreadott három
nagy prédikációs kötetre (1645–1649), amelyeknek
egyik fõ feladata, funkciója az antitrinitárius nézetek
cáfolata, és mint Geleji egyházpolitikájának általában
véve is, az antritrinitarizmus fokozatos visszaszorítása.
Milotai, Alsted és Geleji reprezentatív kiadványain
kívül csupán két kisebb antritrinitarizmus elleni munkát
kell még megemlíteni ezen alfejezet végén. Alsted 1638-ban
egy tézisfüzetben is foglalkozott a Szentháromság kérdéseivel, illetve Joannes Institoris a lõcsei evangélikus iskola egyik nyilvános vitáján cáfolta a rakówi egyház néhai
vezetõjének, az 1611-ben elhunyt unitárius lelkésznek,
Christoph Ostorodtnak 1625-ben német nyelven kiadott két posztumusz mûvét, amelyek tagadták Krisztus
istenségét. Ez utóbbi egyúttal az egyetlen Erdélyen kívüli, és nem református, hanem evangélikus darabja az
unitarizmussal a XVII. század elsõ felében folytatott
küzdelmeknek.712
AZ EGYHÁZI-VALLÁSI KIADVÁNYOK
3.1.4.3. A belsõ református viták
Érdekes jelenség a XVII. századi magyarországi hitviták történetében, hogy valamely felekezet, egyház saját
kebelén belül folytatott vitáit a nyomtatott nyilvánosság
elé tárja. Egyáltalán nem tették ezt meg a katolikusok és
nem tették meg az evangélikusok sem. Pedig hogy az
utóbbiak sem voltak mentesek a belsõ nézeteltérésektõl,
elhajlásoktól, azt azok a vallási vitairatok és tanítások
bizonyítják, amelyek címlapukon vagy a címlap hátán
a szuperintendens vagy más egyházi elöljáró jóváhagyásával, engedélyével jelentek meg. Sejthetõen a fû alatt
Magyarországra is beszivárgó heterodox, chiliaszta, vagy
az ortodox evangélikus egyházi vezetés által már nem tolerált „radikálisabb” irénikus nézetek ellen volt szükség
belsõ ellenõrzésre.713
Míg az evangélikusok között sejthetõ viták Magyarországon nem érték el a nyomtatott nyilvánosság szintjét, addig a reformátusok belsõ vitáinak egy része igen.
A puritanizmus összetett kérdéskörének elemzésére nem
alkalmas ezen polémiák bemutatása, részletes tartalmi
ismertetésüket egyébként is elvégezte Zoványi Jenõ.714
Ezért itt csupán annak a három hitvitabokornak a vázlatos áttekintésére kerül sor, amely az általunk vizsgált idõszakban keletkezett.
A puritánus reformmozgalom alapvetõen négy területen bontakozott ki: 1. az iskoláztatásban, 2. az egyházigazgatásban és egyházfegyelemben, 3. a hitéletben,
ezen belül fõként a kegyesség megújításában, amely magával vonta a hívõ ember belsõ lelkiéletének teljes átalakítását, és 4. bizonyos szertartási, liturgiai szokások
és a hitélet külsõ kereteinek általában való egyszerûsítésében. A nyomtatott vitairatok ezek közül két területet érintenek: az egyházigazgatást, és a liturgiai kérdéseket.715
Öt kiadvány foglalkozik az egyházigazgatás kérdéseivel. Közülök háromban – két vallási tanításban és
és irodalom (16–18. század), szerk. SZABÓ András, Budapest, 2005, 149–163.
713 Mivel ezek a viták
nem érték el a nyomtatott
nyilvánosság szintjét, itt
csupán az RMNyszámokra való utalással
soroljuk fel tájékoztatásul
azokat a kiadványokat,
amelyek permissu vagy
approbatione
superattendentali vagy
ceterorumque superiorum
jelentek meg: RMNy
2400, 2441, 2448, 2443,
2493, 2494.
714 ZOVÁNYI Jenõ,
Puritánus mozgalmak
a magyar református
egyházban,
Budapest, 1911.
715 Ezen kívül fõként
Medgyesi Pál és Geleji
Katona István, valamint
Georgius Laetus, Jiøí
Veselský-Laetus között
szóban és különbözõ
kiadványok elõszavaiban
heves vita folyt a
prédikálás elveirõl és
gyakorlatáról. Mivel ez
erõs teológiai, homiletikai
vonatkozásai ellenére sem
klasszikus hitvita, sokkal
inkább retorikai vita,
továbbá nem önálló
kiadványokban, csupán
elõszavakban folyt, itt
nem foglalkozunk vele.
Lásd róluk KECSKEMÉTI
Gábor, Prédikáció, retorika,
irodalomtörténet, Budapest,
1998; 47–48, 87–88, 182;
BARTÓK István, „Sokkal
magyarabbúl szólhatnánk és
írhatnánk”, Budapest,
1998, passim; HELTAI
János, Geleji Katona István,
mint udvari prédikátor,
In Mezõváros, reformáció
169
MÛFAJOK ÉS MÛVEK
170
716 Dialogus politicoecclesiasticus, azaz két
keresztyén embernek...
beszélgetések... az ...
presbyterekrõl ... és
a presbyteriumról...,
Bártfa, 1650,
RMNy 2309; Rövid tanítás
az presbyteriumról...,
Patak, 1653,
RMNy 2487; Isteni és
istenes synat..., Sárospatak,
1655, RMNy 2606
717 Vö. MISKOLCI
CSULYAK Gáspár Angliai
independentismus, avagy
az ecclesiai fenyítékben és
a külsõ isteni tiszteletre
tartozó jó rendtartásokban
minden reformata ecclesiatól
különözõ fejetlen lábság,
Ultrajectomban 1654,
RMNy 2558;
TELKIBÁNYAI P. István
Angliai puritanismus, avagy
kiváltképpen való
tudománya azoknak, akik
Angliában a puritánusok
között... legkeményebbnek
tartatnak, Ultrajectomban
1654, RMNy 2559.
A vitáról ld PETRÕCZI Éva,
Pengeváltás nélkül.
Miskolci Csulyak Gáspár és
Telkibányai István vitája
a puritanizmusról, In
„Tenger az igaz hitrûl
való…”, 103–114.
718 Vö. APÁCZAI CSERE
János, Magyar logikácska,
kiad. SZIGETI József,
Bukarest, 1975, 126–129.
egy prédikációban Medgyesi Pál népszerûsíti a presbitériumok felállításának gondolatát.716 A másik kettõ
Utrechtben jelent meg 1654-ben. A Németalföldön tanuló magyarországi diákok közül a puritanizmus régi ellenfelének számító Miskolci Csulyak István fia, Miskolci Csulyak Gáspár jelentetett meg egy írást, amelyben az
angliai puritánok és independens szekták történetét tárgyalta annak bizonyításául, hogy ezek az irányzatok utat
nyitnak az egyházi s ezen keresztül az állami életben is
a „fejetlen lábságra”, vagyis az anarchiára. A szintén
Hollandiában tanuló diákok közül egyetlen hét leforgása alatt kapott választ Telkibányai P. Istvántól, aki
William Bradshaw Puritanismus Anglicanus címû közismert, Amesius által is népszerûsített traktátusát magyarította. Az iratváltás gyorsasága ismét csak példája annak, hogy a hitvita egyre inkább publicisztikai mûfajjá
vált.717 Figyelmet érdemel ez a raptim történt iratváltás
már csak azért is, mert idõben nem esik messze Apácai
Csere János életének egyik sorsfordulójától. 1655. szeptember 24-én Apácai Csere Jánosnak a gyulafehérvári
kollégiumban védekeznie kellett II. Rákóczi György fejedelem elõtt az independentizmus vádjával szemben.
Apácai az independentizmus eszméit nem vállalta, de
puritánus meggyõzõdését határozottan kinyilvánította.
Az eset erõsen közrejátszott abban, hogy Apácai gyulafehérvári tanári állását elveszítette, s Kolozsvárra
kényszerült távozni.718 Miskolci Csulyak és Telkibányai
polémiája pedig jelzi, hogy az angliai eseményeket a magyarországi és erdélyi értelmiség ekkor már régóta élénk
érdeklõdéssel kísérte.
A második fontos vita, bár látszólag mellékes liturgiai
kérdéssel kapcsolatos, valójában a puritanizmus egyik
igen lényeges elemét érinti. Váczi P. András szepsii prédikátor a Miatyánkot „vette védelmébe”. A puritánusok
szerint nem szükséges, sõt nem is hasznos kötött szövegû
imádságokat ismételgetni, ezért felesleges, ha akár az Úri
imádság is, több ízben elhangzik az istentiszteleten.
Hasznosabb a saját szavainkkal való imádkozás, ezért
önállóságra kell törekedni a magánáhítatban és az istentiszteleteken egyaránt. Váczi vitairatára viszontválaszul
adta ki a következõ évben a magyar puritánus mozgalom
elindítójának tekintett Tolnai Dali János egyetlen, ma
AZ EGYHÁZI-VALLÁSI KIADVÁNYOK
ismert, nyomtatott munkáját. A vitát Váczi viszontválasza zárta.719
Mint mondtuk, a vita központi témája, az Úri imádság liturgiai helye, teológiai szempontból nem igazán
fundamentális kérdés. De ha még egyszer meggondoljuk, visszautalva az imádságoskönyvekrõl szóló alfejezetre is, hogy az imádkozás módjának és tartalmának
megújítása, egy újfajta kegyesség, lelki élet kialakításának igénye a puritánus reformok leglényege, akkor
egész világosan belátható, hogy itt a liturgiai reform
kapcsán sokkal fontosabb kérdések forognak kockán,
amelyek a puritán mentalitás meggyökereztetését érintik. Nem mehetünk bele a vita részletes tartalmi ismertetésébe, de hangsúlyozzuk: nem véletlen, hogy a puritanizmus irodalmi szempontból is éppen az imádság
mûfajában hagyta a legerõsebb, legmaradandóbb nyomot maga után.
A harmadik református belsõ vita, amelynek résztvevõje Lippai Sámuel, sárospataki másodpap és anonim ellenfele, valóban egy liturgiai részletkérdésrõl
szólt. A puritánus prédikátorok meg akarták szüntetni az úrvacsorai liturgiában az úgynevezett prima
elevatiót, azaz a szent jegyeknek a szereztetési igék elmondásával párhuzamos, elsõ felemelését. Erre vonatkozó teológiai érveiket adta elõ Lippai egy rövid
latin nyelvû traktátusban, amelyet egy névtelenül kiadott ortodox felelet és Lippai viszontválasza követett. A vita latin nyelve mutatja, hogy ez nemcsak belsõ református, hanem egyenesen „belsõ klerikus” vita
volt.720 A Lippai mûvére adott válasz, a Lima szerzõje
sacerdos catholicusnak nevezi magát. De mûve tartalma alapján már Zoványi Jenõ is úgy ítélte meg, hogy
itt református szerzõ bújt a sacerdos catholicus álnév
mögé.721 Az ortodoxnak tartott álláspontot a reformátusok valóban gyakran mondják e korban catholicusnak, azaz közönségesnek vagy egyetemesnek.
Lippai viszontválasza viszont szatirikusan „fokozza”
vitatársának önminõsítését, mikor gúnyosan quidam
anonymus pontificiusnak, azaz egy bizonyos névtelen
pápistának nevezi.
719 Az iratok sorrendben:
VÁCZI P. András,
A Miatyánknak, avagy
mindennapi imádsággal
élésnek állatása és
mególtalmazása e mostani
idõbéli tanítóknak ellenvetése
ellen..., Kassa, 1653, RMNy
2468; TOLNAI DALI János,
Dáneus Ráca-I, azaz az
Miatyánk felõl igaz értelmû
tanítóknak magok mentése
Váci Andrásnak usorás
vádja és szidalma ellen...,
Sárospatak, 1654, RMNy
2550; VÁCZI P. András,
Replica, azaz Tolnai Dali
Jánosnak csúfos és vádos
maga és mások mentésére
való választétel..., Kassa,
1654, RMNy 2524.
A vitáról ld. Religio,
retorika, nemzettudat,
szerk. BITSKEY István,
OLÁH Szabolcs,
Debrecen 2004, 401-423,
FAZAKAS Gergely
720 Vö. LIPPAI Sámuel,
Brevis dissertatio de
quaestione an prior elevatio
panis et vini in Sacra Coena
in quibusdam ecclesiis usitata
legitime observetur, Patakini
1654, RMNy 2548; Lima
dissertationis Patakianae...
de prima elevatione panis et
vini in Coena Domini
poliente illam sacerdote
catholico, Kassa, 1654,
RMNy 2523; LIPPAI
Sámuel, Desperata causa
prioris elevationis panis et
vini in Sacra Coena...
a quodam anonymo
pontificio frustra defensae...,
Patakini 1655, RMNy
2605.
721 ZOVÁNYI Jenõ,
Puritánus mozgalmak
a magyar református
egyházban,
Budapest, 1911, 304.
171
MÛFAJOK ÉS MÛVEK
3.1.5. A vitairatok ajánlásainak címzettjei és költségviselõi
172
722 Nincs ajánlása a
következõ mûveknek.
Katolikusok:
RMNy 980, 984, 1040,
1120, 1203, 1376,
1485, 1514, 1841,
1847, 1953, 1956, 1957,
2022.
Evangélikusok:
RMNy 996, 1035, 2441.
Reformátusok:
RMNy 1064, 1065,
1104, 1163, 1316, 1372,
1460, 1911, 1914, 1977,
2044, 2468, 2524
A vitairatok ajánlásainak áttekintésénél csak a tulajdonképpeni vitairatokat vesszük figyelembe. A vitairat
mûfaji sajátosságaiból következik, hogy az ajánlásokból
nem lehet olyan biztonsággal következtetni a mecénási
körre, mint más esetekben. A legjellemzõbb ugyanis az,
hogy nincs személyhez címzett ajánlás, vagy egyáltalán
nincs is ajánlás. Elõször is, mivel számos vitairat csak töredékbõl vagy említésbõl ismert, ezért nem tudható,
hogy mi állt a praelimináriákban. Másodszor, különösen
a katolikus nyomtatványok esetében a költségviselõ maga az egyház, illetõleg a megfelelõ vagyonnal rendelkezõ
egyházi elöljáró, pl. Forgách érsek, Pázmány vagy más fõpap. S feltételezhetõen sokszor csökkentené a vitairat remélt hatását, ha megneveznék a pártfogót, hiszen az elsõdleges cél többnyire mégiscsak a más valláson lévõk
megnyerése, s ezt nem mindig szolgálná Forgách vagy
Pázmány neve, egyáltalán az „önmegszólító” kiadvány.
Harmadszor, a polemikus mûfajokban a szerzõ számára
gyakran fontos az anonimitas. Elõfordul, hogy a névtelenség, különösen Pázmánynál, de ellenfeleinél is, része
az irodalmi szerepjátéknak, vagy más szempontból fontos eleme a kommunikációs szituáció kialakításának.
Máskor viszont bosszútól, üldözéstõl tarthat a szerzõ,
mint Pathai István a Parázna Babylon miatt, vagy a radikális nézeteket valló unitáriusok. Ilyenkor a mecénás neve is nyomravezetõ lehet, illetve nincs, nem akad olyan
pártfogó, aki vállalná a vitairat szellemiségét. Mindezzel
magyarázható, hogy a vitairatok igen nagy részének nincs
vagy nincs személyhez szóló ajánlása.722
Második típusa a vitairatok ajánlásainak, ha saját egyházi elöljáróihoz fordul a szerzõ. Ez az eset más mûfajoknál, különösen az iskolai disputációknál természetesen
még gyakoribb. Ennek az ajánlástípusnak különbözõ indokai lehetnek. Elõfordul, hogy a vitairat megírásának
iniciatívái is a mecénástól származtak, és a költségeket
is õ viselte, mint Pázmány korai vitairatai esetében
Forgách Ferenc esztergomi érsek. Ez nem mond ellene
annak, hogy máskor éppen az ilyen mecénás nevének
elhallgatását kívánja a közlési szituáció és cél. Máskor saját karrierjét egyengeti az ajánló, például Balásfi Tamás,
AZ EGYHÁZI-VALLÁSI KIADVÁNYOK
vagy szövegének az egyházi elöljáró nevével akar nagyobb tekintélyt, nagyobb autoritást, esetleg kanonikus
jelleget kölcsönözni. A reformátusoknál gyakran általános patrónusi, fautori, tanári szerepüknek köszönhetik
az ajánlásokat az egyházi elöljárók, nem a konkrét kiadvány költségeinek magukra vállalása miatt.723
Természetesen azért ebben a mûfajban is a leggyakoribb a fõrangú világi személynek szóló ajánlás. Ez azonban különösen a katolikus szerzõk esetében nem feltétlenül fejez ki mecénási viszonyt. Kedvelt eljárásuk, hogy
frissen katolizált fõurakhoz címzett ajánlással jelentetnek meg polémikus írást. Ezzel publicitást teremtenek
a jó példának, bizonyságát adják az áttérõ szilárd elkötelezõdésének, azaz minden tekintetben megerõsítik az
esemény hatását.724 Pázmány többször él azzal a lehetõséggel, hogy vitairata ajánlásában más vallású patrónust
szólít meg. A dunántúli evangélikusokkal folytatott vitáiban éppen ellenfelei fõ pártfogóihoz Nádasdy Ferenchez
(1603) és fiához, Nádasdy Pálhoz (1614) fordul ajánlásával. A késõbbiekben Illésházy Gáspárhoz (1631) és özvegy Batthyány Ferencné Poppel Évához (1631). Ezzel
a Nádasdyak és Illésházy esetében dialógust, párbeszédet
teremt a megcélzott fõúrral, számára a katolikus álláspontot reális alternatívaként villantja fel, nem ellenfélként, hanem lehetséges szövetségesként beszél hozzá.
A Poppel Évának ajánlott vitairat a Nyolc okok pedig
Batthyány Ádám konvertálásával kapcsolatos. Egyrészt
igyekszik megnyerni az özvegyet is, másrészt igazolni kívánja anyja elõtt fia lépését, egyengetni, lecsendesíteni,
enyhíteni az emiatt keletkezett viszályt, elhidegülést.725
Ha az ajánlás nem az ellenfél patrónusának szól,
hanem magának az ellenfélnek, mint Pázmánynak
Alvinczihez, Balásfinak a három evangélikus szuperintendenshez címzett ajánlása, az akkor az irodalmi szerepjáték része, szatirikus, gunyoros gesztus.726 Az pedig igen
723 Egyházi elöljáróknak
ajánlott mûvek:
Katolikusok: RMNy 933
Pázmány ajánlja Pethe
Márton kalocsai érseknek;
RMNy 952, 1002, 1024
Pázmány ajánlja Forgách
Ferenc esztergomi
érseknek; RMNy 1078,
a kiadó, Balásfi Tamás
ajánlja Forgách érseknek,
a szerzõ Pázmány ajánlja
a kiadónak Balásfinak;
RMNy 1788 Veresmarti
Mihály ajánlja Pázmány
Péternek. Evangélikus:
RMNy 2448 Andreas
Sartorius ajánlja Joachim
Kalinka,
szuperintendensnek.
Református: RMNy 2558
Miskolci Csulyak Gáspár
ajánlja a zempléni és
abaúji prédikátoroknak;
RMNy 2559 Telkibányai
P. István ajánlja
Komáromi János szántai
papnak.
724 Ld. RMNy 943 és
952: A konvertált Balassi
Campianus-fordítását
Dobokay Sándor jezsuita
ajánlja az általa áttérített
Forgách Zsigmond
nógrádi fõispánnak.
Az eset pikantériája, hogy
Forgách éppen Balassi elõl
hódította el az özvegy és
szép vagyonnal rendelkezõ
Losonczi Anna kezét.
Ld. HARGITTAY Emil,
„Te katonád voltam
Uram...”, In BALASSI
Bálint–DOBOKAY Sándor,
Campianus Edmondnak tíz okai, Budapest, 1994, 257–273. RMNy 1025, 1042, 1850: a konvertált
Veresmarti Mihály Leonard Lessiustól fordított Tanácskozásának elsõ két kiadása az akkor frissen
katolizált Homonnai Drugeth Györgyhöz szól, a harmadik kiadásé az akkor szintén frissen katolizált
Batthyány Ádámhoz.
725 Ld. RMNy 905 Pázmány ajánlja Nádasdy Ferencnek; RMNy 1061 Pázmány ajánlja Nádasdy
Pálnak; RMNy 1511 Pázmány ajánlja Poppel Évának; RMNy 1512 Pázmány ajánlja
Illésházy Gáspárnak.
726 RMNy 1060 és 1117
173
MÛFAJOK ÉS MÛVEK
174
727 RMNy 1116
Balásfi Eszterházy
Miklósnak; RMNy 1118
ugyancsak Balásfi Hethesi
Pethe Györgynek;
RMNy 2279 Matthias
Faber jezsuita Wolfgang
Ochsnak,
a besztercebányai kamara
prefektusának.
728 RMNy 890 Magyari
ritka a katolikusoknál, hogy vitairatot katolikus vallású
mecénásnak ajánljanak. Mindössze három ilyen eset
ismert.727
A protestánsok viszont, a katolikusoktól eltérõen,
igen gyakran ajánlják saját világi patrónusaiknak vitairataikat, akik nemegyszer magukra vállalják ezeknek költségeit is. Az evangélikus szerzõk igen sokszor fordulnak
a Nádasdy és Illésházy családhoz dedikációikkal. Érdekes viszont, hogy ebben a mûfajban a harmadik nagy patrónuscsaládot, a Thurzókat csupán egyszer tisztelik meg
ajánlással.728 Néhány esetben pedig egy-egy evangélikus
város, vagy kisebb evangélikus birtokos neve szerepel
a dedikációban.729 Más vallású pártfogót pedig csak a reformátusokkal folytatott, úgynevezett irénikus vitákban
szólítanak meg, Poppel Évát és Pápa város gondviselõit.730 Ellenfelet pedig mindössze két vitairattal, mindkétszer Zachariás Láni Tomáš Bielavý pozsonyi kanonokot.731
A reformátusok egyáltalán nem élnek ebben a mûfajban az ellenfélnek, vagy az ellenfél pártfogójának szóló
dedikáció lehetõségével. Fõrangú világi pártfogóik közül
legtöbbször az erdélyi fejedelmekhez és családtagjaikhoz
fordulnak ajánlással: Bethlen Gáborhoz, id. Bethlen
Istvánhoz és fiához, Péterhez, Rákóczi Györgyhöz és
Lórántffy Zsuzsannához, s elõfordul még Mágócsy Ferenc,
valamint Perényi Péter ugocsai fõispán neve. Továbbá az
evangélikusokhoz képest sokkal erõteljesebben támo-
István ajánlja Nádasdy
Ferencnek a „szerzõ
költségével” megjelent
munkát. RMNy 902
Zvonarics Mihály a szerzõ,
ajánlás nincs, de az
impresszum szerint
Nádasdy Ferenc
a költségviselõ. RMNy
1072 Zvonarics Imre
ajánlja Nádasdy Pálnak.
RMNy 1091 Zvonarics
Imre és Nagy Benedek
ajánlja Nádasdy
Tamásnak és Pálnak.
RMNy 1324, 1560
Lethenyei István ajánlja
Nádasdy Pálnak. RMNy
888 Eszterházi Tamás
ajánlja Illésházy István
feleségének, Pálffy
Katának, megjelent
Illésházy költségén.
RMNy 1401 Florian Duchon ajánlja Illésházy Gáspárnak. RMNy 1520 Ján Hadik ajánlja Illésházy
Gáspárnak. RMNy 1910 Zachariaš Láni ajánlja Illésházy Gáspárnak, megjelent „impensis Casparis
Illieshazi. RMNy 2291 Horváth András ajánlja Illésházy Gáspárnak, Thököly Istvánnak és Zay
Lászlónak. RMNy 1184 Pálházi Göncz Miklós ajánlja özvegy Thurzó Györgyné, Czobor Erzsébetnek.
729 RMNy 975 Abraham Christiani ajánlja a bártfai egyháznak. RMNy 1088 Georg Hochschield
ajánlja Lazar Henckelnek, Donnersmark (Csütörtökhely, Szepes vármegye) urának. RMNy 2120
Ján Kuèera ajánlja Szmrecsányi Péternek, az Illésházyak likavai prefectusának. RMNy 2440 Horváth
András ajánlja Kassa, Bártfa, Lõcse, Trencsén és Kisszeben városoknak. RMNy 2438 Didimus Levita (?)
minden evangélikusnak.
730 RMNy 1354 Zvonarics György ajánlja Poppel Évának, RMNy 1326 Zvonarics István ajánlja
Lengyel Boldizsárnak, Lengyel Miklósnak és Szeczer Györgynek, Pápa vára gondviselõinek.
Utóbbi esetben kérdéses, hogy a címzettek evangélikusok vagy reformátusok-e.
731 RMNy 2034 és 2035
AZ EGYHÁZI-VALLÁSI KIADVÁNYOK
gatja õket vitairataik közreadásában a magyar nyelvû
polgárság és a hivatalt viselõ nemesség.732
732 Fõrangúaknak
ajánlott református
vitairatok:
RMNy 1166 Szenci
Molnár Albert Bethlen
Gábornak.
RMNy 1247 Pécseli
A vallási önmeghatározást, hitvédelmet, hitterjesz- Király Imre Bethlen
Gábornak. RMNy 1262
tést szolgáló kiadványok következõ nagy csoportját Milotai Nyilas István
a vallási tanítások képezik. A reformáció célja eleinte bi- Bethlen Gábornak.
zonyos visszaélések megszüntetése, a liturgia és hitélet RMNy 1214A
megtisztítása, elmélyítése volt. A reformok elindításához Kecskeméti C. János
Bethlen Istvánnak.
azonban kezdettõl fogva idõrõl idõre ki kellett fejteni RMNy 2089 Laskai János
a keresztyén tanítás némely alapkérdését, hogy tisztán Bethlen Istvánnak.
lehessen látni a visszaélések mibenlétét, a változások, RMNy 2090 Laskai János
változtatások kívánt helyes irányát. Alaposabban meg Bethlen Péternek.
RMNy 1534
kellett érteni a Szentírás üzenetét, tisztázni kellett alap- Tolnai Pap István
vetõ teológiai problémákat és módszertani kérdéseket. I. Rákóczi Györgynek.
Mindezek során a tanítások kikristályosodása – a polé- RMNy 1877 Johann
mia és apológia, a hitvallás és hitterjesztés, a hitélet gya- Heinrich Bisterfeld
I. Rákóczi Györgynek.
korlása és a hitoktatás egymással összefüggõ, egymástól RMNy 1826 Medgyesi Pál
tökéletesen szét nem választható, mégis bizonyos meg- Lórántffy Zsuzsannának.
szorítással jól elkülöníthetõ folyamataiban ment végbe. RMNy 2550 Tolnai Dali
A vallási tanítás, vagyis a vallási nézetek kifejtése, tulaj- János „az öregbik
fejedelem asszony
donképpen minden eddig tárgyalt mûfajcsoportnak is parancsolatjából és ...
célja, hiszen a prédikációk, az éneklés és imádkozás egy- költségével”.
szerre jelenti megfogalmazását, tanulását és tanítását is RMNy 977 Alvinczi Péter
a vallás tartalmi elemeinek. De ezekben a mûfajokban, Mágócsy Ferencnek.
RMNy 1670 Medgyesi Pál
még az elsõdlegesen tanító jellegû prédikációkban is a hit Perényi Gábornak.
megélése, megvallása, a hitélet szolgálata a hangsúlyos RMNy 1671
elem, nem a tan, a tanítás kifejtése és körülhatárolása. Tejfalvi Csiba Márton
Ha a helyes tanítás megtalálása és/vagy kifejtése a leg- Perényi Gábornak.
A városi polgárokhoz és
fõbb cél, s ez nem a régi egyházzal, vagy kialakuló más nemesekhez ajánlott
új irányzattal való polémiában történik meg, hanem református vitairatok:
önérvényûen, értekezõ formában, akkor beszélhetünk RMNy 1132
Milotai Nyilas István
tulajdonképpen vallási tanításról.
Debreceni Tamásnak,
Thurzó György (késõbb Rákóczi) birtokai prefektusának. RMNy 1171 Kecskeméti C. János Kecskeméti
Tiburtsi János, tokaji harmincadosnak. RMNy 1257 Kecskeméti C. János Gönci Fejér Istvánnak,
Tályán lakó sógorának. RMNy 1419 Samarjai János Szegedi Gáspár, nagyszombati polgárnak és
feleségének, Échi Orsolyának. RMNy 1427 Pécsváradi Péter Fodor Benedeknek, Bethlen Gábor
emeritusának. RMNy 1467 Dengelegi Péter Igaz Gáspár kolozsvári polgárnak. RMNy 1525 Kismarjai
Veszelin Pál Aszalos István és Mike István debreceni polgároknak. RMNy 2548 és 2605 Lippai Sámuel
Zemplén megye reformátusainak. RMNy 2523 „Sacerdos catholicus” Zemplén megye három vallású
népének.
3.2. A vallási tanítások, hitvallások
és katekizmusok
175
MÛFAJOK ÉS MÛVEK
176
Ilyen mûvekre pedig a reformáció kezdetétõl fogva
igen különféle igényekbõl állandóan szükség volt. A hit
tartalmának kibontásához természetesen elengedhetetlen a hit legalapvetõbb, sõt egyetlen forrásának, a Bibliának minél mélyebb megértése, ezért a vallási tanítások
egyik alapvetõ mûfaja a biblia-kommentár.
A reformáció terjedésének konkrét folyamatában
mindig akadtak olyan aktuális részletkérdések, amelyeket a helyi vagy az általában kialakult körülmények folytán alaposabban ki kellett bontani. Ezért a vallási tanítások igen nagy része csupán egy-egy, vagy néhány
kérdéssel foglalkozó részleges tanítás. Idõvel azonban elkerülhetetlenné vált a kialakuló teljes tanítás(ok) összefoglalása is. Hoszabb távon ugyanis nélkülözhetetlenek
voltak az olyan átfogó mûvek, amelyek koherens rendszerré szervezték a felgyûlt ismereteket, elveket, összefüggéseket, s kitértek a felmerülõ részproblémákra is,
vagyis létrejöttek a teljes tanítást felölelõ rendszeres dogmatikák, amelyek igen sokszor öltötték magukra a loci
communes formát, azaz a teológiai közös helyek magyarázatának formáját.
A nagy összefoglaló rendszerezések mellett szükség
volt más típusú, csak a legalapvetõbb tanítások áttekintését szolgáló compendiumszerû munkákra is. A teljes
tanítás ugyanis az egyszerû hívek számára beláthatatlan
és befogadhatatlan. Továbbá a teológiai tanítások nem
egyenértékûek. Akadnak olyanok, amelyek a hit lényegére vonatkoznak, ismeretük, elfogadásuk feltétlen
szükséges az üdvösséghez. Más tanítások kevéssé lényeges részletekkel foglalkoznak, csupán eligazító jellegûek,
vagy a hitélet gyakorlatát, technikáját szabályozzák.
Igény mutatkozott ezzel összefüggésben arra is, hogy
a hitújítást elfogadók pontosan körülhatárolják, mit is
hisznek valójában. A hit tényleges, lényegi tartalmának
megvallása egyrészt belsõ lelki késztetés is, másrészt elengedhetetlen volt az önmeghatározáshoz, és a másoktól
való elhatárolódáshoz (két össze nem keverhetõ mozzanat), a reformálás folyamatának megfelelõ mederben
tartásához, az újítások kereteinek és korlátainak kijelöléséhez, hogy parttalanná ne válhassék a reformáció,
hogy egészen szét ne oldódjék a tanítás és az egész keresztyénség. Mindehhez társult még egy jogi természetû
AZ EGYHÁZI-VALLÁSI KIADVÁNYOK
igény is. Az állam és egyház, állami és vallási élet összefonódása miatt, – hogy az egyház és vallásügy törvényesen rendezhetõ legyen, – az államnak, illetve a felsõbb
világi hatóságoknak is tudnia kellett, hogy mi a hit tartalma, hogy mi, hogyan és milyen szervezeti, jogi feltételekkel gyakorolható. Ez az összetett igény szülte meg,
hozta létre a hitvallás, a confessio mûfaját.
Végül, megfelelõ teológiai összefoglalások nélkül, a hit
oktatása is elképzelhetetlen, márpedig, ha az ige mindenkihez szól, akkor a legegyszerûbb emberekhez és a gyermekekhez is szilárd, egyértelmû formában el kell juttatni
a nélkülözhetetlen tanításokat. Ennek az igénynek felelt
meg az alapvetõ hittani ismereteket kérdés és felelet formájában feldolgozó mûfaj, a katekizmus. A reformáció
hajnalán, a hit eláradásának még meleg élményében e száraz didaktikus mûfaj egyes darabjai olyan jól sikerültek,
hogy nemcsak hitoktatási céllal, hanem hitvallásként is
funkcionáltak, mint például a Heidelbergi Káté.
Vallási tanítás, hitvallás, katekizmus tehát egymással
szorosan összefüggõ mûfajok, valamennyi fõ funkciója a
hit tartalmi elemeinek értekezõ vagy didaktikus formában való kifejtése. A továbbiakban azt vizsgáljuk, hogy
Magyarországon a XVII. század elsõ felében milyen
nyomtatványok képviselték e mûfajokat, s konkrétan az
adott helyen és idõben milyen céllal készültek, milyen
funkciót töltöttek be használatuk során.733
3.2.1. A vallási tanítások
A vallási tanítások valamennyi feljebb említett mûfaji
alcsoportja megtalálható a XVII. század elsõ felének
magyarországi anyagában. 8 kiadvány tekinthetõ bibliamagyarázatnak vagy kommentárnak. Az egyszerûség
kedvéért ide soroltuk a bibliának, vagy egyes részeinek
tartalmát összefoglaló tankönyveket is.
A rendszeres vallási tanítások száma 21. Ezek vagy valóban magukban foglalják egy-egy vallási irányzat tanításának egészét, vagy annak leglényegesebb elemeit, de
olyan igényességgel, hogy elliptikus jelleggel bár, de mégis egésznek tekinthetõk.
18 tételt sorolhatunk a részleges tanítások közé.
De valójában ehhez az alcsoporthoz tartozik további
177
733 Itt jegyezzük meg,
hogy mindhárom mûfaj
számos darabja
tankönyvnek készült,
ezekkel természetesen
a tankönyveknél is
elszámolunk.
MÛFAJOK ÉS MÛVEK
178
734 Bibliamagyarázat és
a Biblia tartalma:
RMNy 1187, 1222,
1341, 1646, 1889, 2139,
2361, 2409.
Rendszeres vallási tanítás:
RMNy 874, 1059, 1132,
1293, 1308, 2103, 1072,
1074, 1090, 1351, 1360,
1533, 1577, 1602, 1697,
1892, 2102, 2207, 2266,
2498, 2530.
Részleges vallási tanítás:
RMNy 993A, 1057,
1182, 1186, 1252, 1515,
1669, 1741, 1991, 1998,
2130, 2196, 2250, 2309,
2349, 2394, 2405, 2487.
Teológiai vizsgatételek:
RMNy 1408, 1461,
1660, 1753, 1859, 1869,
1880, 1888, 1907, 1934,
1935, 2015, 2029, 2063,
2191, 2200, 2294, 2366,
2384, 2464, 2527, 2562.
735 RMNy 1080, 1128,
1665, 1674, 1721, 2115,
2304, 2347
736 A vallási tanítások
22 teológiai disputáció, hiszen a XVII. században a teológiai részletkérdések kifejtésére igen gyakran az iskolákban került sor oktatási céllal. Általában elmondható,
hogy a nem hitvitázó iskolai téziseket egyben vallási tanításnak is kell tekinteni. Összesen tehát a teológiai tézisek
nélkül 47, velük együtt 69 kiadvány került a vallási tanítások csoportjába.734
Természetesen, mint többször kiemeltük, jelentõs tanító mûvek és tanító részek más mûfajú kiadványokban
is találhatók. A már alaposan tárgyalt hitvitákon kívül
a katekizmusokat kell itt még megemlíteni. 8 olyan katekizmuskiadás ismeretes a korszakból, amelynek függelékében, vagy amely mellett társmûként vallási tanításnak tekinthetõ szövegek találhatók.735 Mivel azonban
ezek a kiadványok elsõsorban mégis katekizmusként
funkcionáltak, e mûvekkel a katekizmusok tárgyalása
során számolunk el. A vallási tanítások közé került viszont, mint látható lesz, két kátémagyarázat, mivel ezek
fõ célja nem kateketizálás, hanem a tanrendszer teljes
kifejtése volt.
A feljebb ismertetett teljes anyag felekezeti és nyelvi
megoszlása a következõ: a katolikus kiadványok száma
mindösszesen 8, ebõl 6 magyar, 2 pedig latin nyelvû teológiai vizsgatétel. 29 nyomtatvány került ki református
nyomdából, ebbõl 17 magyar, 4 latin nyelvû, 8 pedig
ugyancsak latin nyelvû disputáció. A 25 evangélikus tételbõl 6 magyar nyelvû, 5 latin, 2 biblikus cseh és 12 teológiai vizsgatétel. További két kiadvány „protestáns”, azaz a reformátusok és evangélikusok számára egyaránt
használható tartalmi kivonat a bibliából. Az unitárius tanítások száma 4, ebbõl 3 magyar, egy latin nyelvû. Egy
munka pedig magyar nyelven ismerteti a mohamedán
vallást.736 Azaz a 22 teológiai tézist nem számítva 32
a magyar nyelvû tanítások száma, 12 latin, 2 biblikus
cseh. Tehát ez is anyanyelvû mûfaj! Annál is inkább,
mivel a 12 latin nyelvû munkából 9 tulajdonképpen
tankönyvnek tekinthetõ. A 32 magyar nyelvû mûbõl
felekezeti megoszlása:
(M = magyar,
L = latin,
V = vizsgatétel)
Katolikus:
RMNy 1059 M, 1293 M,
1351 M, 1515 M, 1679
M, 1741 M; 1660 V,
2384 V. Református:
RMNy 874 M, 993A M,
1243 M, 1186 M, 1308
M, 1533 M, 2207 M,
1998 M, 2102 M, 2103
M, 2130 M, 2139 L,
2196 M, 1577 L, 2250
M, 2309 M, 2361 L,
2405 M, 2409 L, 2487 M, 2498 M; 1408 V, 1461 V, 1880 V, 2200 V, 2366 V, 2464 V, 2525 V,
2561 V. Evangélikus: RMNy 1057 M, 1072 M, 1074 L, 1090 M, 1182 L, 1602 M, 1669 M, 1892 L,
1991 M, 2266 L, 2349 cseh, 2394 cseh, 2530 L; 1753 V, 1859 V, 1869 V, 1888 V, 1907 V, 1934 V,
1935 V, 2015 V, 2029 V, 2063 V, 2191 V, 2294 V. Protestáns: RMNy 1889 L, 1341 L. Unitárius:
RMNy 1187 M, 1222 M, 1252 L, 1646 M.
AZ EGYHÁZI-VALLÁSI KIADVÁNYOK
viszont 21-et a vitairatok között is meg kellett említeni,
vagyis látható, hogy ténylegesen igen ritkán volt szükség
kizárólagosan (vagy legalább elsõdlegesen) tanító mûre,
hiszen még a vitairatok között meg sem említett kiadványok nagy része is tartalmaz polémikus részeket.
A továbbiakban nem érdemes felekezeti bontásban
vizsgálni a feljebb bemutatott anyagot, célszerûbbnek
látszik a mûfaji alcsoportok szerinti áttekintés. A számos
átfedésbõl pedig az következik, hogy ez a mûfaj nem igényel a korábbiakhoz hasonló részletes ismertetést. Természetesen ritkaságuk, illetve jelentõségük miatt nagyobb figyelmet kell szentelni a bibliamagyarázatoknak
és a rendszeres, teljes tanításoknak, a részleges tanítások
azonban már csak vázlatosabb bemutatást érdemelnek, a
teológiai téziseket pedig elegendõ csupán statisztikailag
venni számba.
A bibliamagyarázatok közé sorolt 8 kiadványból három valójában nem is magyarázat, hanem a biblia tartalmát, egyes részleteit fõként nyelvgyakorlás céljából feldolgozó tankönyv.737 Szintén tankönyvnek készült két
további református bibliakommentár. Nógrádi Mátyás
1651-ben a debreceni teológus diákoknak adta elõ a Rómabeliekhez írt levél magyarázatát, s iskolai elõadásait tette
közzé egy traktátusban.738 Jiøi Veselský-Laetus cseh
exuláns pedig tipikusan puritán témát, a megtérés kérdéseit fejtette ki az Apostolok cselekedeteinek Pál apostolról szóló hosszabb részlete (Ap.csel.9: 1-22) alapján.739
A további három bibliakommentár valójában csak két
mûvet jelent. Mindkettõ magyar nyelvû és mindkettõ
unitárius munka. Enyedi Györgynek Torockai Máté
által magyarra fordított hatalmas értekezése, amely a szentháromságtan bizonyítására általában használt bibliai
helyek antitrinitárius szellemû magyarázatát tartalmazza, két változatban látott napvilágot.740 1636-ban pedig
Kolozsvárott jelent meg egy unitárius traktátus, amely
a János evangélium kezdetét értelmezte. De ezeket az unitárius kiadványokat már a vitairatok között is bemutattuk.
A teljesnek nevezhetõ vallási tanítások közül a legérdekesebb az a néhány mû, amely azt jelzi, hogy a XVI.
század végén, a XVII. század elején megszületett az igény
a reformáció és rekatolizáció tanításainak összefoglaló
magyar nyelvû rendszerezésére! Bizonyíték ez arra, hogy
179
737 HELMBOLD, Ludwig,
Monosticha in singula
Sacrorum Bibliorum
capita…, Leutschoviae
1625, RMNy 1341;
BIHARI Gergely, Metrum
memoriale in totum ferme
Novum Testamentum, quo
sigillatim summariae capitis
cujusque partes secundum
d. Piscatoris et Herlini
analysin ita proponuntur, ut
generalis Novi Testamenti
resolutionis loco haberi
possit…, Albae Juliae
1646, RMNy 2139;
CASTELLION, Sébastien,
Dialogorum sacrorum libri
quattor…, Leutschoviae
1641, RMNy 1889
738 Nógrádi Mátyás:
Epistolae ad Romanos
scriptae… explanatio
Debrecen 1651,
RMNy 2361
739 VESELSKÝ-LAETUS,
Jiøi, In conversionem Pauli
apostoli commentarius…,
Várad, 1651,
RMNy 2409
740 RMNy 1187, 1222
MÛFAJOK ÉS MÛVEK
180
741 Természetesen
a XVI. században is voltak
ilyen meghatározó
személyiségek, de ez nem
tárgya mostani
dolgozatunknak.
742 RMNy 874.
A korábbi kiadások:
430, 454, 525, 609
743 A kinyomtatás
idõpontjai 1613, 1623,
1636 ld. RMNy 1059,
1293, 1697
744 RMNy 1351
745 RMNy 1152
746 RMNy 2103
747 RMNy 1308
a reformáció lelki-szellemi alapját képezõ folyamatok eddigre mélyen áthatották a magyar társadalmat. Ezekkel
a mûvekkel bizonyos értelemben teljességre jutott a magyarországi hitújítás. Öt nevet kell itt leírnunk, akik
meghatározó személyiségei a magyar teológiai gondolkodásnak.741 Félegyházi Tamás, Pázmány Péter, Milotai
Nyilas István, Szenci Molnár Albert és Geleji Katona
István. Félegyházi Tamás (†1586) valójában még az elõzõ évszázad embere. Loci communes theologici, azaz az keresztyeni igaz hitnek részeirõl való tanítás címû munkája
négy XVI. századi kiadás után már ötödízben jelent meg
Debrecenben 1601-ben.742 Révész Imre megállapítása
szerint a Kálvin elõtti református teológiát foglalja össze.
A többi idetartozó mûvet méltattuk már a vitairatok
között is. Pázmány Péter három ízben is kinyomtatott
Kalauza valóban teljes teológiai összegzést nyújt.743 A sajtó alól Bécsben 1626-ban napvilágot látott Az Szentírásrúl és anyaszentegyházrul pedig a két legfontosabb
vitatémában foglalta össze a Kalauz tanítását és erõsítette hatását.744 Milotai Nyilas István Mennyei tudomány szerint való irtoványa (Debrecen 1607),745 amely többek között éppen a Kalauzzal is vitázik, csak két teológiai közös
hely magyarázatát nyújtja – az Istenrõl és a Szentírásról
–, mégis a teljesség igényét célozta. Milotai ugyanis, aki
ekkor tiszántúli püspök volt, az elõszóban elmondja,
hogy könyve anyagát a zsinatokon tartandó lelkészi vizsgáztatásra készülve állította össze, s egy teljes magyar
nyelvû loci communes elsõ darabjaként bocsátja közre.
Elképzelése szerint a vizsgák anyagának rendszeres írásba foglalásával lehetne folyamatosan kiegészíteni a mûvet. Geleji Katona István a Titkok titkában (Gyulafehérvár 1645)746 viszont csupán egyetlen teológiai témakört
(a szentháromságról szóló tanítást) fejtett ki, de azt olyan
alapossággal és részletességgel, hogy munkája minden
további nélkül szintézisnek tekinthetõ.
Szenci Molnár Albert összefoglaló teológiai teljesítménye eltér a többiekétõl. Õ ugyanis nem eredeti mûvet
írt, hanem Kálvin Institutióját fordította le magyar nyelvre (Hanau 1624).747 De a református teológia e reprezentatív mûvének fordítása is azt bizonyítja, hogy a XVII.
század elsõ felében határozottan megjelent a magyar
nyelvû teológiai összefoglalások iránti igény.
AZ EGYHÁZI-VALLÁSI KIADVÁNYOK
Szenci Institutió fordításához hasonló funkcióban
– vagyis egy európai teológus teljességre törõ tanításának tolmácsolásával a Kalauzra adott válaszként –
adták közre a dunántúli evangélikusok vezetõi
Zvonarics Imre fordításában Matthias Hafenreffer,
tübingai teológusnak már a vitairatok között is
említett Loci communesét.748 Klaszekovich István
szuperintendens, Theteni Dániel, Basilius Temper,
Zvonarich Mihály és Gregorius Pithyraeus szeniorok
ugyanis Pázmány Kalauzát támadó protestációt illesztettek a lényegében a teljes evangélikus tanítást
magában foglaló, különben értekezõ hangvételû mû
elé.
A további teljes vallási tanítások nagyobb része tankönyv. Azaz a kevés számú reprezentatív összefoglalás
mellett, amelyek valóban a teológiai tanítások anyanyelven való rendszerezésének igényét bizonyítják, elsõsorban mégis hitoktatási céllal volt szükség a teljességet
tükrözõ kompendiumokra.
Az evangélikusok körében elõször Leonard Hutter
wittenbergi professzor Compendium locorum theologicorum ex Scripturis Sacris et Libro Concordiae címû
összefoglalása749 vált népszerû tankönyvvé a Formula
Concordiae szellemét követõ, ortodox lutheránus iskolákban. Lõcsén 1614-ben és 1641-ben is az eredeti
latin szöveggel tette közzé a nyomdász, ifjabb Jakob
Klösz, illetve Lorenz Brewer, mivel feltehetõen mindketten jó üzletet láttak benne.750 1635-ben pedig
Lethenyei István az akkor még virágzó csepregi iskola
számára magyar nyelvre is lefordította.751
Egyszerû formában, de ugyancsak a teljes evangélikus tanítást tartalmazta Pálházi Göncz Miklós, FelsõDuna melléki evangélikus szuperintendens 1615-ben
Keresztúron kinyomtatott Az gyermecskék credoja752 címû munkája. Pálházi Georg Rhaw, Luther idejében élt
wittenbergai könyvnyomtatónak (és tudósnak) az
Apostoli Hitvallást magyarázó, elõször 1547-ben közreadott Kinder Glaubenjét fordította magyarra. A fordító elõszava szerint ne csak „… az atyák, anyák, cselédes gazdák, hanem ugyan skóláknak igazgató mesteri és
lelkipásztorok is publice mindeneket erre oktassanak és tanítsanak.”
181
748 Az eredeti mû címe:
Loci theologici, certo
methodo ac ratione in tres
libros tributi, Jena, 1601.
Magyarul: Az szentírásbeli
hitünk ágainak bizonyos
móddal és renddel három
könyvekre való osztása…,
Keresztúr, 1614,
RMNy 1072
749 Elsõ kiadása
Wittenberg, 1609.
750 RMNy 1074 és 1092
751 Az szentírásbeli hitünk
ágainak rövid öszveszedése,
Csepreg, 1635,
RMNy 1602
752 RMNy 1090
MÛFAJOK ÉS MÛVEK
182
753 Epitome catechetica
autore Cunrado
Dieterico…, Trenchinii
1645 és Lõcse, 1654,
RMNy 2115 és 2630.
Mivel az Epitome Luther
kiskátéjának
tipográfiailag is kiemelt
szövegéhez fûzi
magyarázatait, e
kiadásokat a katekizmus
mûfajánál is számba
vesszük majd.
754 RMNy 2266
755 RMNy 1577
756 KOMÁROMI CSIPKÉS
György, Az keresztény
isteni tudománynak jeles
móddal úgy elkészíttetett
rövid summája, hogy légyen
az Szentírásoknak
olvasására, az isteni
tudomány közönséges
ágazatinak elrendelésére,
az vallásbéli villongásoknak
megértésére,
kezen fogva való vitel…,
Ultrajectomban 1653,
RMNy 2498
757 [1] Az egész
keresztyéni vallásnak rövid
fundamentomi.
[2] Megint kétségbenesés
ellen való egynéhány lelki
vigasztalások.
[3] Szentírásbeli erõsségek
és bizonyságok,
Gyulafehérvár, 1645,
RMNy 2102.
Az elsõ rész tekinthetõ
vallási tanításnak.
Ez kérdés-felelet
formában
(Az emberrõl,
A Krisztusról, A hitrõl,
A hitnek keresésérõl,
Az embernek halála után
való állapotjáról) fejti ki
a református tanítást.
A harmadik, Németországban használatos és Magyarországon is népszerûvé vált evangélikus teológiai tankönyv
Konrad Dieterich (1575–1639) kátémagyarázata volt.
Dieterich 1605-tõl Giessenben volt az etika professzora,
1614-tõl ulmi szuperintendens, 1620-tól az ottani gimnázium direktora. Institutio catechetica címû munkája,
amelyet elõször 1613-ban jelentetett meg Giessenben,
Luther kiskátéjának magyarázatát tartalmazta. Ennek
Magyarországon elõször 1645-ben Trencsénben nyomtatták ki egy kivonatos változatát.753 Dieterich élete végéig dolgozott Institutiója bõvítésén, a bõvebb változat
végül 1639-ben bekövetkezett halála után fia, Johann
Daniel gondozásában jött ki a sajtó alól 1640-ben
Ulmban. Ezt a 12° formátumban, több mint 900 oldalas
kötetet, az elsõ ulmi kiadás összes prae- és postliminariáival nyomta újra 1649-ben Lõcsén saját költségén
Brewer.754
A reformátusok ugyancsak használatba vettek tankönyvként egy Európa-szerte forgatott, teljes tanítást
tartalmazó teológiai kézikönyvet. Joannes Wolleb,
bázeli teológiai professzor Christianae theologiae compendium (Basel 1626) címû munkáját több nyelvre is lefordították, s különösen Angliában vált népszerûvé.
1634-ben Tiszta János debreceni polgár költségén latin
nyelven hazánkban is kinyomtatták.755 Tisztát az indíthatta e gesztusra, hogy fia éppen ez idõben a debreceni
kollégiumban tanult. A sajtó alá rendezés munkáját
minden bizonnyal az akkori rektor, Tornai Pap István
végezte el. Wolleb mûvének késõbbi magyarra fordítására már a puritánus mozgalom jegyében került sor.
Komáromi Csipkés György, a debreceni iskola egykori
diákja 1653-ban Utrechtben készítette el a magyar
változatot. Az elõszó szerint munkáját a „belga” nyelvû
fordítás inspirálta, de bizonyára szeme elõtt lebegett az
angol példa is.756
A további három, teljesnek mondható református
tanítás szintén iskolai használatra, vagy iskolai alkalomból készült. Közülük kettõt, az Apafi Mihály konfirmációi vizsgaanyagát tartalmazó kis kötetet757 és
Szoboszlai Miklós Hendrik van Diesttõl fordított
könyvecskéjét A Szent Dávidnak öt kövecskéit (Debrecen 1648) már a vitairatok között is méltattunk.
AZ EGYHÁZI-VALLÁSI KIADVÁNYOK
A harmadik, Szikszai Hellopoeus Bálint értekezése,
A mi keresztyén hitünknek három fõ artikulusáról (Gyulafehérvár 1632),758 még a XVI. században keletkezett, s a Kálvin elõtti református teológia álláspontját
foglalja össze az Istenrõl, az elválasztásról és az úrvacsoráról.
Az egyetlen, nem keresztyén tartalmú vallási kiadvány a magyarországi török hódítás egész idõszakában Házi Jánosnak, Bethlen Gábor török tolmácsának és íródeákjának munkája. Házi 1624-ben
fordította le, s 1626-ban nyomtattatta ki Kassán
Mehmed Jazidzsioglu (Mohamed Bin Szálih, Ibn
Katib, vagy Cselebi) misztikus könyvét a mohamedán vallásról: Machumet próféta vallásában levõ egy
fõ írástudó doktornak írásából törökbõl magyarrá fordíttatott könyv, melyet Envarul asikinnak hívnak.759 Házi
az eredetileg arab nyelvû írás760 részleteit törökbõl
fordította le. A meglevõ részek az üdvözülés módjáról
és eszközeirõl, továbbá az utolsó ítéletrõl és túlvilági
életrõl fõként a Korán alapján szólnak. A fordítás céljával, körülményeivel még nem foglalkozott a kutatás. Maga Házi így ír ezekrõl az elõszóban: E
könyvet… szerecsen és török nyelvbõl… magyar nyelvre
fordítottam, nem azért, hogy valamely keresztyén embert
ezzel hitében megbotránkoztassak, hanem hogy az értelmek ez által inkább megismerjék, eszekbe vegyék az igazságnak világosságát, s a hamisságnak setétségétõl megválasszák.
Az összesen 18 részleges vallási tanítás és 22 iskolai
vizsgatétel között nincs külön kiemelésre is érdemes
munka. Ezek egy része a különben is vitás teológiai kérdéseknek, mint a szentségek, különösen az Úrvacsora,
továbbá a megigazulás, az anyaszentegyház és a Szentírás
nyújtják kicsit bõvebb kifejtését, vagy a lelkészi szolgálat
gyakorlatában igazítják el a kevésbé képzett papokat,
mint a házasság, vagy a feloldozás problémakörében.
Akad néhány, a puritanizmus szellemében fogant, az
elmélkedésekhez közelítõ tanítás, amely a puritánok
kedvenc témáival – a bûn, megigazulás, megtérés, kísértések, kétségek, halál, feltámadás – foglalkozik, illetve
a puritánus lelkigyakorlatok szabályait tartalmazza.
Medgyesi Pálnak a presbitériumokról szóló két egyház-
183
758 RMNy 2207.
Elsõ kiadása Debrecen,
1574, RMNy 347.
759 RMNy 1360
760 Címe: Magharib
az-Zaman.
MÛFAJOK ÉS MÛVEK
184
761 Szemlénk teljessége
igazgatási tanításáról pedig már a vitairatok között
kedvéért témák szerint
szóltunk.761
csoportosítva adjuk
Csupán egyetlen munkát említünk meg külön is.
a szóban forgó mûvek
Lucae,
Ondrej Zrcadlo spravedlnosti (Az igazság tüköre)
címeit. A szentségekkel
(Trenèín
1650)762 címû, példányból nem ismert mûve
foglalkoznak: PÁLHÁZI
GÖNCZ Miklós,
azért érdemel külön figyelmet, mert Joachim Kalinka
Az Úr vacsorájárul az igaz
szuperintendens 1650. évi vizitációja alkalmával LiptóAugustana Confessio
teplán azzal vádolta a helybeli iskola rektorát, hogy a fenszerint…, Kereszturat
ti címmel nem hithû írást adott ki. Lucae védekezése sze1613, RMNy 1057,
szerepelt a vitairatoknál is.
rint ugyan a kritizált munka a trencséni konszenior
ZVONARICS Mihály,
jóváhagyásával jött ki a sajtó alól, mégsem tartható egészen
Az Úr vacsorája idvösséges
tudományának utába való
rövid bemutatás (+ LETHENYEI István), Ez sacramentumhoz tartozó egynéhány hasznos kérdésekkel és
feleletekkel, Csepreg, 1643, RMNy 1991, szerepelt a vitairatoknál is. PATHAI István, A sacramentumokról
közönségesen és kiváltképpen az Úr vacsorájáról, Gyulafehérvár, 1643, RMNy 1998, szerepelt a
vitairatoknál is. Fõként az egyház és Szentírás körüli kérdésekkel foglalkoznak: BUDÁK György, Rövid
elmélkedés az… anyaszentegyházról, Csepreg, 1637, RMNy 1669. Az igaz isteni tiszteletnek tiszta tüköre…,
Pozsony 1638, RMNy 1741, szerepelt a vitairatoknál is. MEDGYESI Pál: Égõ szövétnek, avagy…
a Szentírásnak isteni méltósága felõl, Várad, 1645, RMNy 2130, szerepelt a vitairatoknál is. Egyéb
kérdésekrõl: HUBER, Marcus Theses theologicae de iustificatione hominis peccatoris coram conspectu Dei…,
Kereszturini 1619, RMNy 1182. A kiadvány nem iskolai, hanem a csepregi zsinaton tartott lelkészi
vizsga tételeit foglalja magában. CHALUPKA, Samuel Ne communicaveris peccatis alienis, to gest kratièká
spráwa o… potøebné otázce: Mùželi a powynenli ge knìz dobrým swým theologickym swìdomim èlowìka
nesmjøeného neb w zgewném hnìwì a swáøe s swým bliznjm žigicyho k rozhøessenj a vžiwáni welebné swátosti
weèeøe Pánì pøipustiti? (Rövid tájékoztatás… teheti-e vagy köteles-e a pap… hogy… egy békétlen vagy
felebarátjával… viszálykodó embert feloldozzon és az Úrvacsora szentségéhez járulni engedjen)
w Trenèine 1651, RMNy 2394. RADECIUS, Valentinus De matrimonio tractatus, Claudiopoli 1621,
RMNy 1252. A szerzõ a lelkipásztoroknak akar segítségére lenni a házasságkötéskor mondandó
beszédekben. A puritanizmus jegyében készült tanítások PÁPAI PÁRIZ Imre, Keskeny út,amellyet az
embernek elméjébe ütközõ háború gondolatoknak köveibõl és sok féle kételkedéseknek sûrûjebõl… kiirtott Pápai
Páriz Imre, Ultrajectomban 1647, RMNy 2196. MIKOLAI HEGEDÜS János, Szentek napi száma, melyben…
a kegyes léleknek… tisztei úgy irattatnak le csak tíz regulácskákban, hogy amely istenes életre vágyódók ezeket…
véghez viszi(k) szaporán elõmehetne(k) a szentségben kívánt boldogságokra, Utrecht ,1648, RMNy 2250.
MEDGYESI Pál, Dialógus politico-ecclesiasticus… a presbyterekrõl…, Bártfa, 1650, RMNy 2309. MEDGYESI
Pál, Rövid tanítás a presbyteriumról…, Patakon, 1653, RMNy 2487. NAGYARI Benedek, Orthodoxus
Christianus… melynek nevezeti alatt az igaz és Isten elõtt megigazító hit szerzõ okaival… leíratik…, Váradon
1651, RMNy 2405. Az alábbi három munka egyik csoportba sem sorolható: LAVATER, Johann Rudolf,
Katasbadi eiz Adon, hoc est descensu Jesu Christi ad inferos…, Frankfurt, 1610, RMNy 993A. E külföldön megjelent nyomtatványt csupán a benne elõforduló szórvány magyar szavak miatt írja le az RMNy.
DÉZSI István, Az igaz szent vallásnak a természeti okossággal, amely filozófiának is neveztetik, való szép
harmóniája, Kolozsvár, 1619, RMNy 1186. Az RMNy Szabó Károly (RMK I 491) és Kemény József
híradása alapján (vö. Új Magyar Múzeum 1855, I, 458) feltételezte e mû egykori létezését. Mi azonban
a címnek inkább a XVIII–XIX. századi nyelvhasználatra valló jellege miatt és Kemény József újabban
leleplezõdött hamisításai ismeretében (vö. RMNy 2508A) biztosak vagyunk abban, hogy ez a kiadvány
nem is létezett. Szintén csak egykorú adatok alapján kikövetkeztetett, példányból ismeretlen munka, s
ezért tartalmáról semmit se lehet tudni: Az szentséges Máriának… adójáról és szolgálatjáról való könyvecske,
Pozsony, 1631, RMNy 1515
762 RMNy 2349
AZ EGYHÁZI-VALLÁSI KIADVÁNYOK
kizártnak, hogy itt a lutheranus egyházban lappangva
terjedõ heterodox nézetek mérsékelt megnyilvánulásáról volt szó.
A 22 iskolai disputációban megintcsak a szokásos teológiai témákkal lehet találkozni: a feltámadás, Krisztus
mennybemenetele, az egyházi szolgák feladatai és jogállása, az ubiquitas, az angyalok jótéteményei és az
ördög(ök) kísértései, Isten megismerésének lehetõségei,
a testtõl a halálban elszakadó lélek tulajdonságai, a megigazulás, Isten, Krisztus személye, a Szentírás méltósága
és értelmezési szabályai, a hit, remény, szeretet.
Csupán a besztercebányai rektor, Hilarius Ernestus
Biner két disputációjának témája tér el a megszokott teológiai tárgyaktól. Az egyik a bíró személyével szemben
támasztható erkölcsi és gyakorlati követelményekrõl
szól, azaz nem tisztán teológiai, hanem sokkal inkább jogi kérdéseket traktál.763 A másik a mágikus mesterkedések ellen íródott, közelebbrõl arról szól, hogy az emberi
testet sem természetes eszközökkel, orvosságokkal vagy
gyógyfüvekkel, sem isteni segítséggel nem lehet ellenállóvá tenni az erõs szúrással, vágással és lövésekkel szemben. Hazugok és sátáni eredetûek az erre irányuló
törekvések.764
763 RMNy 1888
764 Ez utóbbi disputáció:
RMNy 2063. Egyébként
a vallási tanításnak
tekinthetõ iskolai
disputációk címük
témamegjelölõ részével
a következõk:
Evangélikusok: REMEÒ,
Daniel, Gloriosa Christi
ressurectio…, Trenchinii
1638, RMNy 1753.
REMEÒ, Daniel, Questiones
nobiliores de triumphali
Christi ascensione
in coelum…, Trenchinii
1640, RMNy 1859.
SPLENIUS, Elias, Aphorismi
de unione et
communicatione in Christo
naturarum et idiomatum
hypostatica cum subjecta
praedicationum personalium
natura…, Bartphae 1641,
RMNy 1869. BINER,
Hilarius Ernestus, Judex
theologico-politicus…,
Leutschoviae 1641,
RMNy 1888.
BINER, Hilarius Ernestus, Dissertatio positive enucleata de ministrorum ecclesiasticorum distinctis gradibus…,
Trenchinii 1641, RMNy 1907. BINER, Hilarius Ernestus, Tractatio methodica ubiquitatis seu
omnipraesentiae in genere…, Leutschoviae 1642, RMNy 1934. DÜRNER, Samuel, Exercitium scholasticum
adumbrans sanctorum angelorum beneficia et diabolorum maleficia…, Leutschoviae 1642, RMNy 1935.
TRUSIUS, Hiobus, Positiones miscellaneae…, Leutschoviae 1643, RMNy 2015. HADIK, Alexander, Hecas
theologica super aphorismo Iohannitico Ioh.1.v.27. Ecce agnus ille Dei, qui tollit peccatum mundi…, Trenchinii
1643, RMNy 2029. BINER, Hilarius Ernestus, De magica specie, corporis et cutis humanae consolidatione
disputatio publica…, Leutschoviae 1644, RMNy 2063. GRACZA, Joannes, Disputatio philosophico-theologica
de triplici Dei cognitione et nominibus divinis in genere…, Trenchinii 1647, RMNy 2191. SINAPIUS, Joannes,
Triga thesium de animalibus separatis…, Trenchinii 1649, RMNy 2294. Reformátusok: MAKSAI ÕSE Péter,
Disputatio de justificationis hominis…, Albae Juliae 1628, RMNY 1408. ALSTED, Johann Heinrich,
Disputatio theologica de Deo…, Albae Juliae 1630, RMNy 1461. BISTERFELD, Johann Heinrich,
Disputatio theologica de domino nostro Jesu Christo…, Albae Juliae 1641, RMNy 1880. TÉCSI JOÓ István,
Clavis evangelica, sive disputatio Biblica… qua… Scriptura luce fores nodorum Evangelicorum praecipuorum
aperiuntur…, Varadini 1647, RMNy 2200. BISTERFELD, Johann Heinrich, Beata Beatae Virginis ars, seu
regia genuini Scripturae Sacrae sensus omnigenique inveniendi via…, Albae Juliae 1651, RMNy 2366.
BISTERFELD, Johann Heinrich, Gladii spiritus ignei, vivi et ancipitis, seu Scripturae sacrae divina eminentia et
efficientia…, Albae Juliae 1653, RMNy 2464 és Leiden, 1654, RMNy 2527. KOMÁROMI CSIPKÉS György,
Disputatio theologica de libro vitae…, Varadini 1654, RMNy 2562. Katolikusak: Theses in studio claustrali
Franciscanorum…, Posonii 1636, RMNy 1660, tartalma ismeretlen. BECHIUS, Joannes,
Sacra trias theologica, fides, spes, charitas…, Tyrnaviae 1651, RMNy 2384.
185
MÛFAJOK ÉS MÛVEK
3.2.2. A hitvallások
186
765 RMNy 1053
766 Az idézet RMNy
1053-ból.
767 RMNy 1585
A hitvallások klasszikus kora a XVI. század volt, hiszen, mint elmondtuk, ez a mûfaj fõként az önmeghatározást szolgálta, másodsorban pedig egy-egy vallási
irányzat szabad vallásgyakorlatának, legimitációjának,
törvényesítésének eszközeként használták. Mindkét
folyamat lényegében lezajlott a XVI. században, ezért a
XVII. század elsõ felében igen ritkán került sor egy-egy
hitvallás nyomtatásban való közzétételére. A mai ismeretek szerint 1601–1655 között négy hitvallás jelent meg
összesen nyolc kiadásban. Viszont majdnem minden
ilyen hitvallás-kiadás fontos eseménynek számított,
majdnem minden alkalommal nagyon tudatos megfontolások és jól meghatározható célok és funkció áll a megjelentetés hátterében.
A XVII. században elsõként kinyomtatott hitvallásra
s ennek funkciójára az irénikum körüli református–evangélikus viták ismertetése során más aspektusból már utaltunk. 1613-ban Kassán került ki a sajtó alól
Leonard Stöckel, egykori bártfai rektornak még a XVI.
század derekán készített munkája, a Confessio Christianae
doctrinae quinque regiarum... civitatum in Hungaria
Superiore, Cassoviae, Leutschoviae, Bartphae, Epperiessini
ac Cibinij... in tribus linguis Latina, Germanica et
Hungarica...765 „Az 1548. évi 11. törvény megtiltotta az
unitáriusok és reformátusok szabad vallásgyakorlatát.
Az esetleges vádaskodások megelõzésére az öt felsõmagyarországi város szükségesnek látta, hogy írásban
fektessék le hitvallásukat. Ezt Eperjes város kérésére
Leonhard Stöckel, a bártfai iskola rektora fogalmazta
meg szabatosan és tömören az orthodox lutheri elvek
alapján a polemizálás gondos kerülésével. A fenti törvény végrehajtására kiküldött vizsgálóbizottságnak 1549
nyarán átadták ezt az öt város által elfogadott hitvallást,
és azt I. Ferdinánd 1558-ban, Oláh Miklós érsek pedig
1560-ban engedélyezte.”766 Stöckel szerkesztményének
kinyomtatására elsõ ízben Kassán került sor 1613-ban.
A második, 1634. évi, ugyancsak kassai kiadás767 elõszavából ismert, hogy a nyomtatás a városi tanács parancsára történt, mivel ez az elõszó hivatkozik a húsz esztendõvel korábban ugyancsak a kassai tanács által készített
AZ EGYHÁZI-VALLÁSI KIADVÁNYOK
kiadásra: Minek utána pedig az exemplárok elfogytanak volna, vévén eszébe a mi nemes és becsületes magisztratusunk,
hogy sokan keresnék, újabban kinyomatni parancsolá.768
A szakirodalom nem ismeri az 1613. évi kiadás gondozóját, sajtó alá rendezõjét, pedig erre nézve ad némi támpontot Alvinczi Péter magyar papnak a városi tanács
elõtt 1625. szept. 29-én elmondott beszéde. Alvinczi
ugyanis az irénikus egységteológia jegyében nagy gondot
fordított arra, hogy a városban megõrizze a protestantizmusnak legalább szervezeti egységét. 1625-ben pedig
Michael Bussaeus, német lelkész kálvinizmussal vádolta
meg Alvinczit. Ez a vád kétségessé tette a városnak jogi
értelemben véve a Stöckel-féle hitvalláson nyugvó vallási egységét. Ez Alvinczi szerint veszélyes volt, mert az
1613. esztendei országgyûlésében Pázmány Péter, mostani
esztergomi érsek igen urgeálta a harmadik religiót is, hogy
szabadoson folyjon mindenütt, mert Kassán, úgy mond, két
religio vagyon, lutherana és kálviniana, azért méltó, hogy az
katholika is benne legyen Kassában. Akkor is mindjárást
convocálván az öt várost, mint szedegették ki az augustana
confessioból, melyet Augustában anno 1549 az elsõ Ferdinánd
császárnak beadtanak, az honnét ugyan eredeti is van az
nevi, és comprobáltatott egynéhány articulust, az melyeket
magyar, német és deák nyelven kinyomtatván, oda felküldöttük, és úgy dugtuk be szájokat, hogy csak egy igaz biblica
religio vagyon itt.”769 Ezek alapján esetleg feltételezhetõ,
hogy a kiadást maga Alvinczi gondozta, sõt feltehetõ
a kérdés, hogy nem tekinthetjük-e õt a magyar szöveg
fordítójának.770 Mindenesetre érdekesen módosult ez
esetben egy hitvallás funkciója. Szerepe már nem a jogi elismertetés, hanem a korábban kivívott státusz védelme,
sõt a katolikus egyház terjeszkedésének akadályozása.
Bármilyen meglepõ is, a protestantizmus két legnagyobb hatású hitvallását, az Ágostai Hitvallást és
a II. Helvét Hitvallást – noha az elõbbi már a XVI. század
elsõ felében több változatban is közkézen forgott, az
utóbbit pedig már 1567-ben „bévötték” a magyarországi
kálvini irányú gyülekezetek – magyar nyelvre csak igen
késõn fordították le. Ez alapján úgy tûnik, hogy ezek elsõsorban a lelkészi kar, a prédikátori réteg számára nyújtottak tájékoztatást hitük mibenlétérõl, s a prédikátorok
számára nyilván elérhetõk és megfelelõk voltak a külföldi,
187
768 vö. RMNy 1585
769 ItK 1904, 239.
770 Ez alapos
stílusvizsgálattal lesz
eldönthetõ.
MÛFAJOK ÉS MÛVEK
188
771 Confessio Helvetica,
azaz az keresztyeni hitrõl
való vallástétel...,
Oppenheim, 1616,
RMNy 1115. A kéziratot
a peregrinációra induló
Kanizsai Mihály vitte el
az Oppenheimben
tartózkodó Szenci Molnár
Albertnek, s a
kinyomtatásról már õ
gondoskodott.
Vö. SZENCI MOLNÁR
Albert, Napló és más
írások, Bukarest, 1984,
160.
772 RMKT XVII/2, 15
latin (vagy német) nyelvû kiadások. Mikor 1616-ban
Szenci Csene Péter, érsekújvári lelkész és Felsõ-Duna
melléki szuperintendens elsõ ízben fordította le magyar
nyelvre és nyomtattatta ki Szenci Molnár Albert segítségével Oppenheimben a II. Helvét Hitvallást,771 akkor az
elõszó szerint elsõsorban Pázmány Kalauzának hatása
nyugtalanította, vagyis az erõsödõ ellenreformáció szellemi támadásaival szemben akarta megerõsíteni a református híveket. De a Felsõ-Duna mellékén még feltétlenül volt önmeghatározási funkciója is e kiadványnak.
Ezen a vidéken ugyanis igen késõn ment végbe a két nagy
protestáns irányzat szétválása. A gyakorlati szakítás már
a csepregi kollokvium után (1591) az 1590-es években
megtörtént, de az egymástól teljesen független egyházszervezetek csak a bécsi béke után (1608) alakultak ki
végleges formájukban. Azaz Szenci Csene hitvallás-fordítása még az evangélikusokhoz való viszony pontos értelmezésében is fontos szerepet játszott. Mindezt Pécseli
Király Imrének a Confessio élén olvasható üdvözlõ verse
világítja meg a legjobban:
O melly sok gonoszt az ellenkezõ Pápisták
Ez vallás felõl mondanak orca nélkül!
Ezekre vihogó, mosolygó gyönge barátink
Szinte úgy ez tudomant csipdezik és tekerik.
Vajha megértenék, szólnának róla kegyesben!
De vakok az vakokat hitetik és vezetik.772
Azaz a katolikusokkal szembeni megerõsítés mellett a
hitvallás kiadói azt is remélik, hogy ha az evangélikus hívek most már anyanyelvükön megismerik a református
hitvallás valódi tartalmát, akkor megérthetik, hogy
nincs fundamentális különbség köztük és a reformátusok
között. Az irénikumnak, a békességszerzõ református
egyházpolitikának a svájci teológusok által kedvelt
harmonia confessionum, a hitvallások lényegi egyezésének gondolata villan itt meg, még ha távolról és elmosódott fogalmazásban is.
Azt pedig, hogy a XVII. század elejére már általában is
megszületett az igény a hitelvek anyanyelvû rendszerezésére, ismételten bizonyítja, hogy a két Szenci, Szenci
Csene és Szenci Molnár közös kiadványát még ugyanebben
AZ EGYHÁZI-VALLÁSI KIADVÁNYOK
az évben kétnyelvû, latin–magyar változatban újra kiadták Debrecenben, mert mint a nyomdász Rheda Pál
beszámol róla az ajánlásban: Ez írás ki is nyomtattatott,
de igen messze, mely miatt a haszonra nézve igen szûkösen kaphatják.773
A kétnyelvû debreceni kiadás szövege 1654 decemberében Sárospatakon ismét nyomdafestéket kapott az
öregbik fejedelemasszony, azaz Lórántffy Zsuzsanna parancsolatjából és költségével.774 Valószínûleg vele együtt nyomtatták, noha már 1655. évi impresszummal, ugyancsak
bilingvis formában az 1562–1563. évi, úgynevezett
tarcal–tordai hitvallást, amely Béza 1560. évi confessiója
alapján készült. Hogy miért rendelte el Lórántffy
Zsuzsanna e kettõs hitvalláskiadást, konkrétan nem ismeretes. Valószínûleg a belsõ református, ortodox–puritán hitviták miatt válhatott szükségessé annak demonstrálása, hogy semmiféle egyházszakadással fenyegetõ
újítás vagy nézetkülönbség nincs a vitatkozó felek között. Mindkét oldal szilárdan ragaszkodik az elfogadott
hitvallásokhoz.
Az ortodoxia és a puritanizmus harca azonban semmiképpen sem hasonlítható a korábbi vallási vitákhoz.
Ugyanis a puritánok teljes egészében elfogadták a korábbi tanításokat, dogmatikai értelemben valójában minden puritán hibátlan ortodoxnak is tekinthetõ. Azaz az
ortodoxia az egyetemesebb, alapvetõbb irányzat. A puritánok nem a hittani, dogmatikai alapokat vonták kétségbe, hanem a közösségi és magánáhítat gyakorlati
kérdéseirõl, hangsúlyairól, liturgiai, egyházigazgatási, iskolázási és tudományos kérdésekrõl kezdtek vitákat.
Vagyis érdemi hitbeli szembenállás nem volt a két tábor
tagjai között. Valószínûleg ennek egyértelmû kifejezésre
juttatását célozta az öregbik fejedelemasszony intézkedése.
Érdekes módon az Ágostai Hitvallást is a kálvinisták
jelentették meg elõször magyar nyelven. Már a vitairatok között is alapos méltatást kapott Samarjai János
Magyar harmoniája (Pápa 1628),775 amely a Confessio
Augustana úgynevezett variata, azaz Melanchton által
módosított, a református felfogáshoz némileg közelebb
álló szövegét tette közzé magyarul, az egyes hitcikkek
mellé a II. Helvét Hitvallás megfelelõ részleteit illesztve.
189
773 vö. RMNy 1109 és
1115
774 RMNy 2549
775 RMNy 1419
MÛFAJOK ÉS MÛVEK
190
776 RMNy 1560
Samarjai ajánlása szerint könyvének kettõs haszna van.
Az elsõ az, hogy a lutheránusok végre megismerhetik belõle magyarul is saját vallásukat, amire eddig nem adódott lehetõségük, s ettõl az igaz lutherána vallástól megkülönböztethetik az egymás tisztességét, hívságos dicsõségét
irígylõ, egymás ellen haragból, bosszúból disputáló doktoroknak koholt értelmeket... a Saxoniában megharagudt doktorok
disputációját. Továbbá megismerhetik belõle a lutheránus hívek a kálvinista vallást is, s ezután már mindkét
vallás helyes ismeretében eldönthetik, hogy némely szitokban, átokban gyönyörködõ, méreggel felfordult gyomrú,
disputáció miatt meghígult fejû doktorok méltán szidalmaztak-e minket, tudniillik a reformátusokat. Ez bizony az
evangélikusok megosztására tett gesztus. Nem a Formula
Concordiae híveihez, nem az ortodox evangélikus felfogást összefoglaló szimbolikus iratok tudatos követõihez
szól a Magyar Harmónia, hanem azokhoz az együgyû,
magyar ajkú hívekhez, akiknek gondolkodása, tekintve
a nyugat-magyarországi protestantizmus késõi kettészakadását, közel állhatott a reformátusokéhoz. Ezután következik csak a könyv második haszna, a két confessio
egyezõ értelmének felismerése. De a kiadványnak ezt a
törekvését a vitairatokról szóló fejezetben már értékeltük. Tulajdonképpen csak ez a kálvinista kísérlet
kényszerítette az evangélikusokat az Ágostai Hitvallás
lefordítására. De a Lethenyei István tollából válaszképpen kiadott munka, A kálvinisták Magyar Harmóniájának... meghamisítása (Csepreg 1633)776 is csupán azt a 21
„tudományról való” hitcikkelyt tartalmazza a Confessio
Augustana invariata, azaz a hitvallás úgynevezett meg
nem változtatott szövegébõl, amelyekben az evangélikusoknak a reformátusokkal van vitájuk. Ezek kapcsán
hosszas magyarázatokban Lethenyei minden kérdésben
részletesen kifejti a vitás pontokat. A két ceremóniás artikulust, amelyben a lutheránusok a pápistákkal ellenkeznek, viszont elhagyta Lethenyei. Vagyis erõs önmeghatározási vagy sokkal inkább elhatárolódási igény szülte az
evangélikusok egyetlen, valójában csonka hitvalláskiadását. Gátat vetni a kálvinisták „bészínlésének”:
mivelhogy a kálvinisták be akarják színleni magukat a mi társaságunkba és atyafiságunkba-... harmóniát csináltak...
Mivelhogy a keresztyéni Augustana Confessionak nevezeti
AZ EGYHÁZI-VALLÁSI KIADVÁNYOK
mindeneknél szép és ékes... ettül vagyon, hogy ennek nevezeti és fedele alá bészínyleni magokat a kálvinisták sem átallják.777 Ugyanakkor az erõsödõben lévõ katolicizmussal
már nem akarnak újabb vitát kezdeni, velük szemben a
határok amúgy is régóta egyértelmûek.
A hitvallások tehát megõrizték két legfontosabb XVI.
századi funkciójukat, de erõsen módosult formában.
Egyik fõ céljuk továbbra is az önmeghatározás, de ebben
már nem a hittani álláspont szilárd körülhatárolása
a lényeges, hanem a korábbi álláspont újbóli megerõsítésének igénye, az azzal való azonosság nyomatékos kinyilvánítása. Megtalálhatók ezenkívül jogi funkciójuk nyomai is, de immár nem a legitimáció elérése a cél, hanem
a kivívott státusz megõrzése jogi és hittani értelemben
egyaránt.
3.2.3. A katekizmusok
A reformáció káté-irodalmának alapját Luther vetette meg, aki vizitációi során szembesült azzal a ténnyel,
hogy az egyszerû hívek úgyszólván semmit sem ismernek
a keresztyén vallás tanításaiból. Elengedhetetlennek
látszott ezért ezen tanítások mindenki számára befogadható, tömör összefoglalása. Így született meg 1536-ban
a kiskáté, amely kérdés–felelet formában ölelte fel a valóban legfontosabb hittani ismereteket, amely megfelelt
a templomi, fõként felnõtteknek szóló hitoktatás igényeinek, és jól szolgálta az alapfokú iskolai, anyanyelvû hitoktatást is. Luther kátéjának hatására számtalan hasonló, didaktikus célú, kérdés–felelet formájú kompendium
készült a következõ évtizedekben. A XVII. század elejére pedig minden lényeges vallási irányzatnak létrejött,
kialakult az a katekizmusa, amely általánosan használatossá vált. Sõt némelyik katekizmus, mint Luther kis
és középsõ katekizmusa, illetve a pfalzi teológusok által
a kálvini irányzat számára készített Heidelbergi Káté hitvallási funkciókat is magára öltött, amennyiben komoly
szerepet játszottak egyházuk önmeghatározásában, és
szimbolikus irat gyanánt kezelték õket.
Idõben elõször tehát az evangélikus káté alakult ki.
Luther, mint említettük, 1536-ban tette közzé kisebbik
katekizmusának azt a változatát, amelyet õ maga már
191
777 LETHENYEI, i. m., 15. l.
MÛFAJOK ÉS MÛVEK
192
778 Ld. RMNy 86, 88A,
396
779 Elsõ kiadása Bécs,
1568. Ld. SZENTIVÁNYI
Dezsõ, A katekizmus
története Magyarországon,
Budapest, 1944.
állandónak tekintett. Célja az volt, hogy a lehetõ legrövidebb formában nyújtsa a teljes keresztyén tanítást.
Sorrendben tárgyalja és magyarázza 1. a Tízparancsolatot, 2. az Apostoli Hitvallást, 3. a Miatyánkot és 4.
a szentségeket. Elõszavában azt az útmutatást adta a lelkipásztoroknak, hogy ki-ki alakítsa a kátét egyéniségéhez, hallgatói szükségéhez, igényeihez, õmaga csak példával kívánt szolgálni. Ezt az elvet a XVI. századi magyar
fordítók megvalósították. A Luther nyomán készült
evangélikus katekizmusok, Batizi András, Heltai Gáspár,
Bornemisza Péter munkái nem követik szorosan az
eredetit.778
A katolikusok számára a jezsuita Petrus Canisius
készítette el azt az összefoglalást, a Parvus catechismus
catholicorumot,779 amely több évszázadon keresztül elsõrangúan szolgálta a katolikus hitoktatást. Canisius munkája százhuszonkét kérdésben öt fejezetben tárgyalja
a hagyományos katekizmusi anyagot. A hitrõl az Apostoli
Hitvallás, a reményrõl a Miatyánk és Üdvözlégy, a szeretetrõl az Isten tíz- és az egyház öt parancsolata keretében tanít.
A negyedik és ötödik rész a szentségekrõl és a keresztyéni
igazságosság tiszteirõl, a bûnrõl és az erényrõl szól.
A reformátusok számára a pfalzi teológusok által öszszeállított Heidelbergi Káté lett a legáltalánosabban elfogadott, legnagyobb jelentõségû, gyakorlatilag szimbolikus iratnak is tekintett katekizmus. A német eredetivel
egy idõs latin kiadás címe: Catechismus religionis Christianae,
quae traditur in ecclesiis et scholis Palatinatus (Heidelberg
1563). E káté 129 kérdésbõl és feleletbõl áll. Két bevezetõ kérdése után három fejezetre tagolódik. Az elsõ az ember nyomorúságáról, az úgynevezett két nagy parancsolat magyarázata, a második a megszabadulásról, lényegében
az Apostoli Hitvallás és a szentségek értelmezése,
a harmadik a háládatosságról, a teljes Tízparancsolat és
a Miatyánk kifejtése.
A XVII. század elsõ felében Magyarországon forgalomban lévõ katekizmusok túlnyomó része e három,
Európa-szerte elfogadott és útmutató alkotás fordítása és
átdolgozása. A továbbiakban azt vizsgáljuk, milyen katekizmus-kiadások maradtak fenn konkrétan korszakunkból, s milyen céllal és kik használhatták õket, azaz milyen
funkciókat töltöttek be.
AZ EGYHÁZI-VALLÁSI KIADVÁNYOK
A katekizmus egyébként az egyik „legsérülékenyebb” kiadványtípus. Kis terjedelmû, ugyanakkor gyakran és hosszú
idõn át forgatott nyomtatvány, amely az intenzív használat
miatt hamar elrongyolódhat és elpusztul. Nyilvánvaló tehát,
hogy a ma ismertnél jóval több kiadás lehetett, bár növelte
fennmaradási esélyüket, hogy egy-egy kiadás példányszáma
jóval meghaladhatta az átlagot, hiszen tankönyv voltuk miatt
üzletet jelentettek a nyomdászok számára.
A vizsgált idõszakban 68 kiadvány sorolható a katekizmusok közé. Ebbõl 43 református, kilenc evangélikus,
nyolc katolikus és nyolc unitárius. A reformátusok közül
29 magyar nyelvû, öt latin, hét latin–magyar és kettõ román. Az evangélikusok közül kettõ magyar nyelvû, kettõ
latin, kettõ biblikus cseh, egy latin–cseh, egy latin–német,
az egyik feltételezett kiadás nyelve pedig példány hiányában nem állapítható meg. A katolikusok közül hat a magyar nyelvû, egy latin–magyar, egy pedig román. Az unitáriusok közül hét magyar, egy pedig német nyelvû.
Összesen tehát 44 magyar nyelvû, 8 latin–magyar, 7 latin,
3 román, 2 biblikus cseh, 1-1 német, latin–német, latin–cseh és bizonytalan nyelvû kátékiadás ismeretes
Magyarországon a XVII. század elsõ felébõl.780
Láthatóan ez is anyanyelvû mûfaj. Nem is annyira a református katekizmusok nagy száma kíván magyarázatot, sokkal
inkább az evangélikusok és katolikusok meglepõen szerény
aránya. Az evangélikus káték száma két okból lehet kicsi.
Egyrészt a német városok igényeit, mint más mûfajok esetében is, nyilván nem csak a hazai nyomdák szolgálták. Másrészt Luther kiskátéja igen kis terjedelmû munka, ezért sok
kiadás tûnhetett el nyomtalanul. Hogy viszonylag kevés
a katolikus katekizmus, az részben azzal magyarázható, hogy
rendszerint csak egy nyomda állt rendelkezésükre, részben
pedig azzal, hogy a rekatolizáció folyamatában kezdetben
más mûfajok (vitairat, vallási tanítás, imádságok, prédikációk) fontosabbak voltak számukra. A XVII. század második
felében és a XVIII. században azonban újra és újra tömegkiadásokban látott napvilágot Canisius katekizmusa.
3.2.3.1. A református katekizmusok
A helvét irányt követõ prédikátorok több magyar
nyelvû katekizmust is összeállítottak a XVI. század folyamán.
780 A katekizmusok nyelvi
193
és felekezeti megoszlása a
következõ. (A református
katekizmusok felsorolását
már a következõ
alfejezetben olvasható
csoportosítás szerint
adjuk.) Jelmagyarázat:
M = magyar, L = latin,
L–M = latin–magyar,
N = német, R = román.
Katolikus katekizmusok:
RMNy 907 M, 1080 M,
1128 M, 1259 M, 1319
M, 1656 R, 1665 M, 2281
L–M. Evangélikus: RMNy
974 M, 1440 M, 1594
cseh, 1776 L–N, 1805
bizonytalan nyelvû, 2115
L, 2347 M, 2495 L–cseh,
2530 L. Református,
Heidelbergi Káté: RMNy
909 M, 1037 M, 1194 L,
1195 M, 1860 L, 1863 M,
1947 M, 2087 L, 2304 M,
2452 L, 2457 M, 2533 M;
A Heidelbergi Káté
változatai, Alsted kátéja:
RMNy 1578 L, 1640
L–M, 1764 L–M, 1958 R,
1993 L–M, 2167 L–M,
2212 R, 2373 L–M, 2402
L–M, 2573 L–M; Egyéb
Heidelbergi Káté
változatok: RMNy 962 M,
971 M, 1336 M, 1317 M,
1630 M, 1674 M, 1721
M, 2561 M. Siderius János
kátéja: RMNy 1303 M,
1526 M, 1980 M, 2150
M, 2303 M, 2406 M;
Puritánus káték: RMNy
2104 M, 2213 M, 2247
M, 2248 M, 2249 M,
2434 M, 2519 M.
Unitárius káték: RMNy
1225 N, 1290 M, 1542 M,
1543 M, 1544 M, 1648
M, 2061 M, 2526 M.
MÛFAJOK ÉS MÛVEK
194
781 RMNy 801
782 Debrecen, 1624,
Többek között Melius Juhász Péter, Szikszai Hellopoeus
Bálint, Félegyházi Tamás és Siderius János tarcali prédikátor is írt önálló katekizmust. Közülük azonban csak
Siderius János munkája, a Kisded gyermekeknek való katekizmus maradt használatban a XVII. században is. Elsõ
kiadását 1597-ben nyomtatták Debrecenben,781 ezt korszakunkban – a mai ismeretek szerint – további hat
követte.782 Ez a könyvecske Barcza József megállapításai
szerint Kálvin genfi kátéjának és a Heidelbergi Káténak
a gondolatvilágát tükrözi, fogalmaikat használja, bár szó
szerinti átvétellel nem találkozunk benne. Siderius a hazai elõzményeket is felhasználta, elsõsorban Félegyházi
és Szikszai katekizmusait. Nyíltan nem polemizál, iskolai
oktatásra pedig kiválóan alkalmas, olyannyira, hogy
a XVII. században mindvégig iskolai tananyagként is
használták. Az 1646. évi szatmárnémeti zsinat III. végzése
például egyenesen elõírta e káté iskolai használatát.783
Siderius kátéjánál természetesen sokkal nagyobb jelentõségû a Heidelbergi Káté.784 Ennek magyar fordítását
már 1577-ben kinyomtattatta Pápán Huszár Gál fia,
Huszár Dávid.785 1601 és 1655 között aztán további 8
magyar és 4 latin nyelvû kiadása látott napvilágot e
káténak.786 A fennmaradt adatok szerint a Huszár-féle
kiadást tették ismét közzé bilingvis formában 1619-ben
Németújvárott.787 Mégsem ez a szöveg vált standard
változattá a XVII. században. 1604-ben az akkori debreceni prédikátor, Szárászi Ferenc alaposan átdolgozta
Huszár fordítását, és kiegészítette a bibliai bizonyító helyek teljes szövegével.788 A kiadvány címe igen pontosan
fogalmazza meg a káté mindenkori kettõs célját: ...hogy
mind az kisdedöknek a scholákban, mind... az egyigyüeknek
az ecclesiában lelki éppületekre lenne.
Szenci Molnár Albert Szárászi szövegét csiszolta tovább, amikor 1612-ben az oppenheimi Bibliához függelékként csatolta a bibliakiadásoknál már ismertetett
koncepció jegyében a teljes Heidelbergi Kátét.789
RMNy 1303; Debrecen,
1632, RMNy 1526;
Várad, 1642, RMNy
1980,
Szeben, 1646, RMNy
2150; Várad 1649, RMNy
2303; Várad 1650, RMNy
2406A
783 Siderius kátéjának
szövegkiadását és
elemzését Barcza Józseftõl
lásd Studia et acta
ecclesiastica III, szerk.
BARTHA Tibor, Budapest,
1973, 849–875.
784 A Heidelbergi Káté
magyarországi
történetérõl ld. Nagy
Barna tanulmányát in
Studia et acta ecclesiastica I,
Budapest, 1965, 25–92.
785 RMNy 395, sõt
unitárius tanokkal
módosított változata az
eredeti elsõ kiadást
közvetlen követve már
1566-ban napvilágot
látott Kolozsvárott, ld.
RMNy 215. Studia et acta
ecclesiestica I, 93–129,
KATHONA Géza.
786 Debrecen, 1604,
RMNy 909 M;
Oppenheim, 1612, RMNy
1037(3) M; Németújvár,
1619, RMNy 1194 L;
Németújvár, 1619, RMNy 1195 M; Várad, 1640, RMNy 1860 L; Várad, 1640, RMNy 1863 M; Lõcse,
1642, RMNy 1947(2) M; Várad, 1644, RMNy 2087 L; Amszterdam, 1650, RMNy 2304(1) M; Várad,
1652, RMNy 2452 L; Várad, 1652, RMNy 2457 M; Lõcse, 1654, RMNy 2533 M
787 RMNy 1194, 1195
788 RMNy 909
789 RMNy 1037
AZ EGYHÁZI-VALLÁSI KIADVÁNYOK
A református ortodoxia nagy nemzedékének tagjai
közül még Keresszegi Herman István tiszántúli püspök,
David Pareus egykori heidelbergi diákja végzett el igen
fontos feladatot a káté körül. 1640-ben Váradon nemcsak egyszerûen a káté szövegét adta ki újra, hanem 264
prédikációban annak alapos magyarázatát is nyújtotta
Zacharias Ursinus és David Pareus mûve, a Corpus
doctrinae orthodoxae, sive catheceticarum explicationum
opus (Heidelberg 1616) alapján.790
A következõ fontos állomás a káté kiadástörténetében az
1650. évi kinyomtatás, amelyben minden választ „értelme
a feleletnek” címmel a mondanivaló tömör összefoglalása,
valamint didaktikus kérdések és szentírási bizonyító helyek
teljes szövege egészít ki.791 Sõt az 1652. évi váradi újabb
kiadáshoz még egy, két részbõl álló, a kátéoktatás módszertanát is tárgyaló pedagógiai értekezést függesztett az ismeretlen kiadó, amelyben Joannes Spiljard gorinchemi lelkipásztor munkáját alkalmazta a magyar viszonyokhoz.792
Az 1650. évi amszterdami kiadás lett az összes késõbbi megjelentetés mintája. Összeállítója (összeállítói)
ismeretlen(ek). Elsõsorban Szathmári Ötvös István jöhet szóba, mivel a kátéval együtt az õ fordításában nyomtatták ki az úgynevezett belga hitvallást (Confessio
Belgica), amelyet Guido de Bres, tournay-i (Doornik) lelkész állított össze 1561-ben, s a németalföldi protestánsok II. Fülöphöz nyújtottak be mint apológiát. Nem zárható ki azonban, hogy az akkor Hollandiában tanuló
magyar diákközösség más tagjai, például Apáczai Csere
János vagy Komáromi Csipkés György is részt vettek
a munkában. E kátékiadás ismételten figyelmeztet arra,
hogy ortodoxiát és puritanizmust nem lehet két egymással szembenálló, egymással küzdõ paradigmaként felfogni, hiszen éppen az elsõ puritánus nemzedék tagjai azok,
akik többek között éppen e kátékiadással, kiteljesítették
az ortodoxiát. A két paradigma nem szembenálló, hanem egymásra épülõ. Alapvetõnek, meghatározónak feltétlenül az ortodoxiát kell tekinteni. Orthodoxia nélkül
nincs puritanizmus, ortodoxia viszont lehetséges puritanizmus nélkül is. A puritánizmus az ortodoxiához képest
továbbépítkezõ, kiegészítõ, újra értelmezõ paradigma, de
semmiképpen sem tagadása, vagy akár csak alternatívája az elõbbinek.
195
790 Ursinus a kátét
összeállító munkacsoport
egyik meghatározó tagja.
A káté részletes
értelmezését tartalmazó
dogmatikáját kedvenc
tanítványa, David Pareus
dolgozta át és egészítette
ki.
791 RMNy 2304
792 Vö. RMNy 2457
MÛFAJOK ÉS MÛVEK
3.2.3.2. A heidelbergi káté átdolgozásai
196
793 RMNy 962(2)
794 RMNy 971(3).
A teljes Heidelbergi Kátét
csak az 1612-es Biblához
csatolta Szenci.
795 Vö. RMNy 1336
796 NAGY Barna,
A Heidelbergi Káté
jelentkezése, története és
kiadásai Magyarországon
a XVI. és XVII. században,
In Studia et acta ecclesiastica,
szerk. BARTHA Tibor,
Budapest, 1965, 17–91.
797 RMNy 1317 és 1630
798 RMKT XVII/2, 268.
(Kiadta Klaniczay Tibor.)
A Heidelbergi Káté tömörsége és rövidsége ellenére is
nagyon „súlyos” anyag az alapfokú oktatásban, de még
a kevésbé mûvelt hívek templomi katekétizálásában is.
Ezért volt szükség még egyszerûbb összefoglalásokra.
Ezért maradt használatban Siderius János feljebb ismertetett mûve, de elkészültek magának a Heidelbergi Káténak különféle rövidített, egyszerûsített változatai is.
Ilyen, 65 kérdés–feleletbõl álló kivonatos kiskátét illesztett Szenci Molnár Albert már a Psalterium Ungaricum
elsõ, 1607. évi herborni kiadása végére,793 s ugyanez található meg az 1608. évi hanaui Biblia függelékében.794
A kiskatékizmus valószínûleg egy ma nem azonosított
német minta nyomán készült önálló fordítás, amelybõl
kimaradt a kérdéseknek mintegy fele, s a megmaradt
válaszok is alaposan meg vannak rövidítve.
Szenci különben még egy kiskátét jelentetett meg
1625-ben Kassán, amelynek tartalma fennmaradt példány híján nem ismeretes. 1623-ban Hágában adta ki
Philips van Marnix Cort Begrijp der voornaemiste
hoofstucken der Christeljcker religie címû munkáját Maleaca
Indica et Belgica linguae. Ezt magyarította Szenci.795
Egyedülálló helyet foglal el a Heidelbergi Káté magyarországi történetében Pécseli Király Imre érsekújvári prédikátor kettõs katekizmusa, olyannyira, hogy a pfalzi
katekizmus hazai történetét részletesen megíró Nagy
Barna – nem ismerve fel az azonosságot – figyelembe sem
vette ezt a munkát.796 Pécseli írása egy kisebb, 51 kérdés–feleletbõl és egy nagyobb, 150 kérdés–feleletbõl álló
kátét foglal magában. A kisebbik a nagyobb kivonata.
Alig több mint egy évtizednyi idõ alatt két ízben is egyetlen kiadványként tették közzé mindkettõt, 1624-ben
Pápán, 1635-ben pedig Lõcsén.797 A könyvecskét szerzõje az elõszóban olvasható szavai szerint Luther elveinek
megfelelõen állította össze: helyemhez, idõmhöz és hallgatóimhoz alkalmaztatván magamat, csak az újvári kisdedeknek igyekeztem Isten segítségébõl szolgálni és használni.798
A katekizmusi anyag elrendezésében is Luthert követi
a káté, tehát sorrendben a Tízparancsolatot, az Apostoli
Hitvallást, a Miatyánkot és a szentségeket tárgyalja.
Szövegének mintegy hetven százalékát azonban a korábbi
AZ EGYHÁZI-VALLÁSI KIADVÁNYOK
magyarországi katekizmusokból meríti, meghatározó
részben a Heidelbergi Kátéból. Kimutatható ezenkívül
Bornemisza Péter és Heltai Gáspár Luther nyomán készített kiskátéinak, valamint a református Szikszai
Hellopoeus Bálint, Félegyházi Tamás és Siderius Jánosféle katekizmusok szövegszerû hatása is. Sõt, az Apostoli
Hitvallás magyarázatában, ahol ez a református felfogás
sérelme nélkül lehetséges, szoros tartalmi egyezést
mutatnak Pécseli válaszai a jezsuita Petrus Canisius
Catechismus parvusának mondanivalójával. Ez eredhet
a forrásul használt munkák azonosságából is (egyházatyák, Biblia), de nem zárható ki a közvetlen hatás sem.
Pécseli egyébként is kerül minden vitás kérdést, például
a szentek segítségül hívásának, a predesztinációnak,
vagy az úrvacsorának a részletekre is kiterjedõ tárgyalását. Ez nem szokásos gyakorlata a katekizmusoknak, hiszen a bennük munkáló önmeghatározási igény folytán
általában igen élesen fogalmaznak a vitás kérdésekben.
Az érsekújvári prédikátor viszont lehetõleg minden felekezet, még a katolikusok számára is elfogadható formában igyekezett kifejteni mondanivalóját.799
Kétségtelen, hogy itt, a hitviták tárgyalása során már
bemutatott irénikus elképzelések megvalósítási próbálkozásainak egy gyakorlati példájával állunk szemben,
amely elsõsorban Samarjai Magyar Harmóniájának
és Agendájának szándékaival és gondolkodásmódjával
rokonítható. Mindhárom munka a Felsõ-Duna mellék
kálvinistáinak mentalitásából ered. Pécseli és Samarjai
különben barátok, sõt sógorok voltak. A Felsõ-Duna
mellékén pedig a vallási concordia keresésének igényét
saját irénikus meggyõzõdésükön túl a protestantizmus itteni hosszú, mint láttuk, egészen a XVI. század végéig
tartó szimbiózisa, s a prédikátori rétegnek a középkori
hagyományokhoz kötõdõ erõs tradicionalizmusa is
táplálta.800 A katolikusokhoz való fokozott alkalmazko-
799 Pécseli kátéjának egy
pontján, ilyen száraz,
didaktikus szövegben
teljesen váratlan módon még
saját életeseményeinek
hatása is megmutatkozik.
A Miatyánknak a Legyen meg
a te akaratod részletére való
választ a Heidelbergi Káté
szövegének tömörítésével
adja meg, de hozzátesz egy
mondatot annak
mondanivalójához: Legyen te
akaratod, etc. az az, adgyad ó
kegyes Atyánk, hogy a mi
tulajdon visszás akaratunkat
hátra hagyjuk, és a te
szentséges akaratodnak és
parancsolatidnak mindenekben
örömest és jol kedvvel itt e
földön engedjünk, amint ott
fönn mennyben a szent
Angyalok cselekesznek. A te jó
akaratodból reánk bocsáttatott
nyavalyákat is adjad uram,
hogy békével elszenvedhessük,
elhívén azt hogy oly kegyes
Atyánk vagy te minékünk ki
csak olyat akarsz felõlünk, ami
üdvösséges a mi lelkünknek.
A Heidelbergi Káté válasza
ugyanezen kérdésre Szenci
fordításában: Legyen te
akaratod, mint a menyben, ugy
itt ez földön is, azaz: adjad,
hogy mi is minden emberek az
minnön akaratunkat hátra
hagyván, az te akaratodnak,
mely csak egyedül szent, készen
és minden zúgolódás nélkül
engedjünk és így az mi nékünk
parancsoltatott dologban vígan
és híven eljárjunk, miképpen az
Angyalok cselekednek
mennyben. Pécseli szövegének betoldott utolsó mondatában lehetetlen fel nem ismerni a káté írása (1623.
október–november) elõtt nem sokkal lejátszódott családi tragédiájának hatását. 1620 folyamán ugyanis
Komáromból Érsekújvárra való menekülése közben két gyermeke meghalt, és felesége is súlyos betegségen esett át.
Pécseli kátéjáról ld. HELTAI János, Irénikus eszmék és vonások Pécseli Király Imre mûveiben, In Irodalom és ideológia
a 16–17. században, szerk. VARJAS Béla, Budapest, 1987, 209–230.
800 A tradicionalizmus-hoz ld. Theológiai Szemle 1980, 230–255,
KATHONA Géza.
197
MÛFAJOK ÉS MÛVEK
198
801 Gyulafehérvár, 1634,
RMNy 1578;
Gyulafehérvár, 1636,
RMNy 1640;
Gyulafehérvár, 1639,
RMNy 1764;
Gyulafehérvár, 1643,
RMNy 1993;
Gyulafehérvár, 1647,
RMNy 2167; Lõcse,
1651, RMNy 2373;
Várad, 1651, RMNy
2402; Gyulafehérvár,
1655, RMNy 2573
802 RMNy 1958
803 RMNy 2212
804 Új Magyar Múzeum
1859, 216.
dást pedig megfelelõen indokolja, hogy a katolikus egyházi központok Pozsony és Nagyszombat közelségében
ajánlatos volt minden konfrontáció kerülése.
Mint a megfelelõ fejezetben volt róla szó, Pécseli katekizmusával egy idõben, 1635-ben jelent meg Lõcsén a
közös protestáns énekeskönyv, 1636-ban pedig ugyanitt
látott napvilágot Samarjai Agendája. Úgy tûnik ezért,
hogy mindez Pécselinek és Samarjainak az irénikus elvek
tudatos megvalósításáért tett lépéssorozataként értékelhetõ. Mint az evangélikus káték tárgyalása során látható
lesz, Pécseliék törekvése nem maradt egészen visszhangtalan.
A Heidelbergi Káté átdolgozásai közül a legnagyobb
hatásúnak az a 77 kérdés–feleletbõl álló kompendium
bizonyult, amelyet Johann Heinrich Alsted, a gyulafehérvári akadémia Herbornból érkezett professzora
iskolai használatra állított össze, s elõször 1634-ben
Gyulafehérvárott nyomtatták ki latin nyelven, majd
1636 és 1655 között további 7 alkalommal kétnyelvû,
latin–magyar szöveggel.801 A magyar fordítás készítõje
ismeretlen.
Alsted katekizmusát egymástól függetlenül két ízben
is lefordították román nyelvre. Elõször 1642-ben a Gyulafehérvár melletti Preszakában Gheorge din Sec tolmácsolásában látott napvilágot,802 másodszor 1648-ban
Gyulafehérvárott Fogarasi Istvánnak, a lugosi... oláh
magyar eklézsiának lelkipásztorának munkájaként.803 Ez
utóbbi minden bizonnyal a román tanuló ifjúság számára
I. Rákóczi György parancsára Lugosban és Karánsebesen
felállított iskolák számára készült.
Az 1642. évi preszákai kiadás kiválóan jellemzi az erdélyi református egyháznak a románság iránti magatartását. Geleji Katona István erdélyi püspök ugyanis már
1640. szeptember 22-én Milovitius orthodox püspökjelölt kinevezési feltételei közé foglalta, hogy az immár oláhul fordított katechismusokat kinyomtassa.804 A fordítás
a cím szövege szerint Csulai György udvari prédikátor
ösztönzésére készült el, s az õ költségével nyomtatták ki.
A nyomtatást a Havaselvérõl származó Dobrea pap végezte. Mint V. Ecsedy Judit megállapította, egyedülállóan kezdetleges módszerekkel, fa betûkkel és sajtó nélkül dolgozott. A mûhely tulajdonjoga, valamint hogy
AZ EGYHÁZI-VALLÁSI KIADVÁNYOK
a nyomtatás idején miért Preszakában és miért nem
Gyulafehérvárott dolgozott, egyelõre tisztázatlan.805
Mindenesetre mikor a káté létezésérõl Varlaam moldvai
metropolita 1645-ben tudomást szerzett, Jászvásárra zsinatot hívott össze, amelyen válaszoltak a kátéra. Csulai
csak jóval késõbb, 1656-ban felelt Varlaaméknak.806
A Heidelbergi Káténak még további két átdolgozásáról lehet beszámolni. 1637-ben a Rákóczi fiúk konfirmációi vizsgájának anyagát reprezentatív kiadványban tette közzé nevelõjük, Keresztúri Bíró Pál. A Christianus lactens címet viselõ
munkával, és a következõ évben, 1638-ban magyarul is kiadott változatával, a Csecsemõ keresztyénnel már a vitairatok
között is foglalkoztunk. A mû elsõ része, amelynek belsõ címe
Catechesis religionis Christianae fere juxta methodum Catechismi
Heidelbergensis, valójában a Heidelbergi Káténak ezúttal nem
tömörített, hanem bõvített változata. Czeglédi Sándor megállapítása szerint Keresztúrinak a káté szövegébe lépten-nyomon beleszõtt kérdés-feleletei a káté magyarázatának tekinthetõk, s egyéni jellegû ortodox felfogást tükröznek.807
1654-ben pedig még egy átdolgozás jelent meg Váradon a Heidelbergi Kátéból, az úgynevezett belga katekizmus.808 Szövege csak a késõbbi kiadásokból ismert,809 s
egyelõre pontos forrásait sem sikerült feltárni.
3.2.3.3. A puritánus katekizmusok
199
805 Ld. MKsz 1993,
146–166, V. ECSEDY Judit
és Gutenberg Jahrbuch
1993, 35–36, BORSA
Gedeon–V ECSEDY Judit.
806 Varlaam válaszának
címe: Cartea carea ša
cheamã rãspunsul împotriva
catihismului Calvinesc,
Sueceava, 1645, BRV I,
48. Csulai viszontválaszáé:
Scutul catechismuºului cu
râspuns din scraptura
svântâ, Gyulafehérvár,
1656, Sztripszky II,
2568/116. Az 1642. évi
preszákai kátéból nem
maradt fenn példány, de
címe és szövege Varlaam
válaszából és Csulai
viszontválaszából
ismeretes. Ld. minderrõl
VARLAAM, Opere.
Rãspunsul împotriva
catihismului calvinesc,
ediþie criticã, Bucureºti,
1984. (Kiadta Mirela
TEODORESCU.)
807 Studia et Acta I,
Az 1640-es, 1650-es években megjelent néhány olyan
katekizmus is, amely közvetlenül a puritanizmus hatása
alatt készült. Közülük idõben elsõként Medgyesi Pál
munkája látott napvilágot 1645-ben Gyulafehérvárott:
Lelki a-be-ce az Christus oskolájában az alsó rendben bé
állatandó csecsemõknek közönségesen, kiváltképpen pedig az
méltóságos... Lorantfi Susannának apróbb cselédjeknek
hasznokra. 1655-ig még két újabb kiadása ismeretes.810
1648-ban Mikolai Hegedüs János jelentetett meg
Utrechtben egy négy tagból álló könyvsorozatot.
Mikolai törekvéseit az eddigi szakirodalom, fõként
könyveinek ajánlásai és elõszavai alapján mint a puritán anyanyelvû iskoláztatási és mûvelõdési program elméleti alapvetését és elsõ gyakorlati lépéseit értékelte.
Ezzel az értékeléssel teljes mértékben egyet lehet érteni,
s az erre vonatkozó felismerések továbbra is érvényes-
133–134.
808 RMNy 2
561
809 Pl. Sárospatak, 1660
RMK I 968
810 1645 Gyulafehérvár,
RMNy 2104;
Gyulafehérvár, 1648,
RMNy 2213; Sárospatak,
1652, RMNy 2434
MÛFAJOK ÉS MÛVEK
200
811 MIKOLAI HEGEDÛS
János, Biblia tanui…,
Utrecht, 1648, RMNy
2247; UÕ, A mennyei
igazságnak tüzes oszlopa…,
Utrecht, 1648, RMNy
2249; UÕ, Szentek napi
száma…, Utrecht, 1648,
RMNy 2250; UÕ, Az
Istenes cselédeknek lelki
prebendájok…, Utrecht,
1648, RMNy 2248
812 FOGARASI K. Ferenc,
Kis keresztyény, azaz
a hütnek és Isten szerint
való életnek
csupáncsak a Szent Irás
szavaiból álló principiumja,
Fejervarat 1654,
RMNy 2519
nek tarthatók. Ugyanakkor lehetetlen nem látni, hogy
Mikolai programjában az anyanyelvû mûvelõdés megteremtése csak járulékos elem, fõ célja a puritán kegyesség magyarországi meghonosítása, gyakorlatának elindítása.
A sorozat négy tagjából az elsõ, második és negyedik
káté formában fejti ki mondanivalóját, a harmadik,
amelyrõl az elõzõ fejezetben már esett szó, vallási tanításnak tekinthetõ. Az elsõ egy nagyon rövid hittani öszszefoglalás után, a Bibliára vonatkozó alapismereteket
nyújtja, s végül a puritánus bibliaolvasás metodikáját
vázolja. A második részletesebb dogmatikai tanítást ad
a puritánok számára legfontosabb teológiai közös
helyek, az ember bûnös állapota, az eleve elrendelés,
a megváltás, az elhívás, a megigazítás, a megszentelés és
megdicsõítés magyarázatával, vagyis az ortodox dogmatikából elsõsorban az ember üdvösséghez vezetõ útjának mérföldköveirõl szóló tanításokat fejti ki. A harmadik, értekezõ formában megírt darab a puritánus lelki
gyakorlat tíz szabályát foglalja magában. A negyedik pedig olyan katekizmus, amelynek segítségével a családfõk háznépüket is megtaníthatják a legfontosabb hittani
ismeretekre.811
Medgyesi és Mikolai kiadványain kívül még egy
puritánus káté vehetõ számba. Fogarasi K. Ferenc vízaknai lelkész, aki korábban szintén Németalföldön tanult,
1654-ben fordított le angol nyelvbõl a bolgárfalvai kisded
Sebesi György kedvéjért egy kiskatekizmust, amely az istenes
élet alapelveit foglalja össze, a kérdésekre szinte csak bibliai idézetekbõl álló válaszokkal felelve.812
Közös jellemzõjük ezeknek a kátéknak, hogy bár
nem tûnik el teljesen, de háttérbe szorul bennük a rendszeres hittani alapismeretek oktatásának szándéka, fõ
céljuk az etikai útmutatás, az istenes élet gyakorlati
viteléhez való segítségnyújtás. További fontos törekvésük, hogy a hitoktatás, a kegyességgyakorlás, a bibliaolvasás, az istentisztelet, vagy helyesebben az Isten tiszteletének fõ színterévé a hétköznapi és a családi életet
tegyék, azaz az ember létezését és magatartását egészében helyezzék sub specie aeternitatis. Végsõ soron ezen
elv érvényesítésére való törekvés képezi a puritánus
reformok leglényegét.
AZ EGYHÁZI-VALLÁSI KIADVÁNYOK
201
3.2.3.4. Az evangélikus katekizmusok
A kilenc ismert evangélikus kátékiadásból nyolc
Luther kiskátéjának szövegét tartalmazza.813 A káténak
egészen pontosan rögzített szövege nem volt, hiszen,
mint írtuk, Luther maga szólította fel használóit, hogy
alakítsák saját igényeikhez az általa adott mintát. Ezért
szinte valamennyi Luthert követõ kiskátéban találhatók
csekély egyedi jellegzetességek.
Hat kiadvány pusztán a káté szövegét tartalmazza.
Közülük most Madarász Márton eperjesi prédikátor
1629-ben Lõcsén kiadott Luther Márton kisebbik katekizmusa címû munkája érdemel külön figyelmet.814
Madarász a Luther-féle alapszövegnek némileg bõvített
változatát adja közre, ám a bõvítések egy része Pécseli
Király Imre irénikus szellemû, Luther-Heidelbergi kátéjából származik. A mai ismeretek szerint ez az egyetlen jele,
hogy evangélikus részrõl nem talált teljes elutasításra
a kálvinistáknak a magyar ajkú evangélikusokkal közös
kultuszi gyakorlatra és a tanításban való közeledésre
irányuló törekvése.
Conrad Dieterich Epitome catecheticájának két kiadása815 tulajdonképpen már kátémagyarázat. Ám ezekben a kiskáté tipográfiailag is jól elkülönített feleleteihez viszonylag rövid értelmezések járulnak. Az Epitome
kivonata Dieterich nagyobb kátémagyarázatának, az
Institutiones catecheticaenek, amely a vallási tanítások
között nyert ismertetést,816 mivel ennek több mint 900
lapos összterjedelmébõl a káté már csak elenyészõ hányadot képez, s tipográfiailag sincs elkülönítve a fõ szövegtõl.
Egyetlen olyan evangélikus katekizmust nyomtattak
ki Magyarországon a XVII. század elsõ felében, amely
nem Luther kiskatekizmusának változata. Daniel Dubravius,
nyitrai szuperintendens 1650-ben Trencsén-ben rendezte
sajtó alá Matthias Hoë von Hoënegg (1580–1645), drezdai udvari prédikátor Evangelisches Handbüchleinjének
(Lipcse 1603) Krištof Megander által készített cseh nyelvû fordítását Evanjelitská ruèníj knižka címmel.817 Ez a katekizmus fõként a katolikus nézetekkel folytat vitát. Hoë
von Hoënegg azok közé az evangélikus teológusok közé
tartozott, akik a vallási vitákban hosszú idõn át inkább
813 Felsorolásukat ld.
a 714. jegyzetben.
814 RMNy 1440
815 Trencsén, 1645,
RMNy 2115 és Lõcse,
1654, RMNy 2530
816 Lõcse, 1649,
RMNy 2266
817 RMNy 2347
MÛFAJOK ÉS MÛVEK
a katolikusok toleranciájának keresését, mint a reformátusokkal való együttmûködést tartották helyesnek. Azon
munkájának lefordítása, amely éppen a katolikusokkal
szembeni határvonalat jelöli ki, elsõsorban a cseh exulánsok
önmeghatározási igényeit szolgálhatta.
202
3.2.3.5. A katolikus katekizmusok
818 Vö. RMNy 173, S
381A (MKsz 1975, 86),
S 531A (MKsz 1975, 86),
783
819 RMNy 860
820 RMNy 907,
1080, 1128
821 RMNy 1665
822 RMNy 1259
823 RMNy 2281
Mind a nyolc katolikus kátékiadásban Petrus Canisius
Catechismus parvusának szövege található meg. Telegdi
Miklós szinte már keletkezésével (1558) egy idõben
lefordította ezt a munkát, és 1562-ben ki is nyomatta
Bécsben. Fordításának a XVI. századból további három
kiadása ismeretes.818 A század legvégén aztán az akkor
éppen Erdélyben mûködõ jezsuita, Vásárhelyi Gergely
újabb fordítást készített, amely 1599-ben jelent meg
Kolozsvárott a Heltai nyomdában.819 A XVII. századi és
késõbbi kiadások lényegében ezt a szöveget hagyományozták tovább változatlanul. 1604-ben, 1615-ben és
1617-ben Bécsben nyomtatták ki Vásárhelyi munkáját
egy katolikus lelkészi kézikönyv részeként.820 A teljes
1604. évi kiadvány a kátén kívül tartalmazta a leggyakrabban végzendõ szertartások lebonyolítási rendjét,
Keresztyéni tudomány az anyaszentegyháznak rendtartásiról és ceremóniáiról, egy rövid lelkitükört, néhány imádságot és elmélkedést, továbbá a hitvitázó teológia kompendiumát, Egynéhány kérdésekre való keresztyéni feleletet.
A következõ kettõ már említett bécsi kiadás az elsõ ilyen
formában való megjelenés némileg bõvített változata.
Az 1637. évi, ugyancsak bécsi kinyomtatás még mindig
lelkészi kézikönyvnek készült, de ez már a káténak is
csak rövidített változatát tartalmazza, s a függelékekbõl
csak egy rövid fejezet maradt meg, a Modus ministrandi et
respondendi sacerdoti missam celebranti.821
A katekizmus 1622. évi, szintén bécsi kiadása már csak
a káténak iskolai használatra egyszerûsített szövegét
tartalmazta.822 S nyilvánvalóan iskolai használatra készült
a teljes szöveget nyújtó 1649. évi bilinguis, latin–magyar
kiadás is, amely mintájává vált a számtalan késõbbi
megjelente-tésnek.823
Érdekes állomás a káté magyarországi történetében az
1624. évi pozsonyi képes katekizmus, amelynek közrea-
AZ EGYHÁZI-VALLÁSI KIADVÁNYOK
dója az egykor nyomdával is rendelkezõ királyi titkárnak,
Ferenczffy Lõrincnek Pál nevû, jezsuita szerzetesként élõ
testvére volt.824 A szintén jezsuita rendi Joannes Baptista
Romanus 1587-ben Rómában tette közzé képes katekizmusát. Ezeket a képeket Antwerpenben 1589-ben
a Canisius-káté illusztrálására is felhasználták. Az antwerpeni kiadványt utánozhatta az az 1618. évi augsburgi
képes Canisius, amely a pozsonyi magyar változat mintájául szolgált,825 jóllehet az ebben szereplõ 103 képet nem
rézbe metszették, mint a külföldi mintákét, hanem csupán puszpángba. A képek használata arra utal, hogy az
1624. évi pozsonyi katekizmus az akkoriban kibontakozó, a misztika felé hajló katolikus ájtatossági irányzat
sodrában született. Egyébként valószínûleg elõkelõbb
világiak oktatására szolgálhatott. A képek használata
olyan kommunikációs elõny az azokat elvi okokból nem
alkalmazó protestánsokkal szemben, hogy tulajdonképpen meglepõ, miért nem vették többé igénybe a katolikusok ezt a lehetõséget ebben a mûfajban? Talán túl
költséges volta miatt?
A Heidelbergi Kátén kívül Canisius katekizmusát is
lefordították román nyelvre, sõt ez a fordítás néhány évvel korábban készült el. A karánsebesi születésû jezsuita
Gheorghe Buitul (1597–1635) 1627-tõl a születési helyén mûködõ jezsuita misszió tagjaként tevékenykedett.
Nem sokkal halála után az õ hagyatékából küldhették
Pozsonyba kinyomtatás céljából a román Canisiust
a karánsebesi atyák. Joggal feltételezhetõ, hogy a pozsonyi nyomda prefektusa, Némethi Jakab eleget tett a kérésnek.826
3.2.3.6. Az unitárius katekizmusok
A 8 unitárius kátékiadás közül 4 Várfalvi Kósa János
mûvecskéjét takarja. Várfalvi 1589-tõl haláláig volt
kolozsvári unitárius prédikátor, élete vége felé egyben
püspök is. Munkája két változatban ismert. A középsõ
és a kis katekizmus annyiban különbözik egymástól,
hogy a középsõben a kérdés–feleletek szövegét szentírási idézetek egészítették ki. Az általunk áttekintett idõszakban négyszer látott napvilágot ez a katekizmus,
mind a négyszer Kolozsvárott, 1623-ban, 1636-ban,
203
824 RMNy 1319
825 Amint azt a címlap
egyértelmûen tanúsítja.
826 RMNy 1656
MÛFAJOK ÉS MÛVEK
204
827 RMNy 1290, 1648,
2061, 2526
828 A középsõ és kis
katekizmus elnevezésbõl
logikusan következne,
hogy volt nagy káté is.
Ilyenrõl azonban
semmilyen ismeretünk
nincs.
829 Az keresztyéni vallás
rövid tudománya,
Kolozsvár, 1632, RMNy
1542; Kis katekizmus
az gyermekek és az gyenge
értelmû emberek számára.
Fordíttatott lengyelbõl
magyarra, Kolozsvár,
1632, RMNy 1543.
Az eredeti lengyel szöveg
1605-ben,
a latin 1609-ben látott
napvilágot.
830 Vö. KAWECKAGRYCZOWA, Alodia,
Ariañskie oficyny
wydawnicze Rodeckiego i
Sternackiego,
Wroc³aw,1974, 205
831 RMNy 1225
832 RMNy 1544
833 PIRNÁT Antal,
Die Ideologie der
siebenbürger Antitrinitarier
in den 1570er Jahren,
Budapest, 1961, 54.
1644-ben és 1654-ben.827 Mivel ezen kiadások egykori
létezésére csak megbízható adatok alapján lehet következtetni, példány egyikbõl sem maradt fenn, nem állapítható meg, hogy a középsõ vagy a kis katekizmust
tartalmazták-e.828
Az unitárius katekizmuskiadás „nagy éve” különben
1632 volt. Ekkor jelent meg az unitárius tanítást huszonhárom részben tárgyaló úgynevezett nagyobb, és a gyermekek részére készült kisebb rakówi katekizmus magyar
fordítása.829 De a kis katekizmus magyar szövegébõl és az
1605-ös lengyel kiadásból sem maradt fenn példány.830
Nem lehetetlen azonban, hogy a kisebb változattal volt
azonos Valentin Schmaltz kolozsvári német unitárius
prédikátor 1620-ban kiadott kátéja, a Der kleine Katechismus
zur Übung der Kinder in dem christlichen Gottesdienst
(Kolozsvár 1620).831
Sõt 1632-ben még egy jelentõs unitárius katekizmus
hagyta el a kolozsvári sajtót. Toroczkai Máté (1553–1615)
1601-tõl unitárius püspök írása, A keresztyéni üdvösséges
tudománynak a Régi és Új Testamentum szerint egyben
summáltatott értelme.832 Pirnát Antal megállapítása szerint Jacobus Paleologus, XVI. századi antitrinitarius teológus nézetein alapszik.833 A szöveget sajtó alá rendezõ
Thordai János, kolozsvári unitárius lelkész, ismert zsoltárfordító a kiadványban a káté után illesztette a vele feltehetõen rokoni kapcsolatban álló Tordai Máté tankölteményét, Az Israelnek egy Istenérõl.
Az unitarizmus XVII. századi története egyelõre feltáratlanabb annál, hogy e káték funkcióiról érdemi megállapítást lehessen tenni. Annyi bizonyos, hogy az iskolai
oktatásra és templomi kateketizálásra egyaránt alkalmas,
a bevett tanításokon túl nem lépõ, vagyis a vallásszabadságra vonatkozó erdélyi törvények keretein belül maradó
Várfalvi Kósa-féle katekizmusra volt a legnagyobb igény,
illetve ennek ismételt megjelentetése volt lehetséges.
4. Agendák, lelkészi kézikönyvek,
egyházkormányzat
Az eddig tárgyalt mûfajokhoz képest alapvetõen eltérõ mûfajteremtõ célok állnak az agendák, lelkészi kézi-
AZ EGYHÁZI-VALLÁSI KIADVÁNYOK
könyvek és egyházkormányzati kiadványok mögött.
A hit forrásának megismerését és értelmezését, a közösségi és egyéni vallásgyakorlatot, áhítatosságot, kegyességet szolgáló mûvek mind a vallás és vallásgyakorlás tartalmi elemeihez és a mûködésben lévõ emberi lélek
különbözõ vallási funkcióihoz, cselekményeihez, folyamataihoz, történéseihez kapcsolódnak. A hitet és
megvallását belülrõl közelítik meg. A most tárgyalandó
mûfajcsoport viszont az egyházi élet technikai jellegû
kérdéseivel foglalkozik, az egyház szervezéséhez, a szertartások lebonyolításához, általában az egyház mûködéséhez és intézményi mûködtetéséhez szükséges ismereteket és szabályokat foglalják össze és rendszerezik az ide
tartozó kiadványok. Vagyis a hitéletet és vallást kívülrõl,
szervezési és szervezeti intézményi kérdések felõl közelítik meg.
A kialakuló új egyházak elvetették az istentisztelet áldozati jellegét s az ehhez kapcsolódó liturgiát, helyébe az
igehirdetést állították, s ezáltal szakítottak a középkori
kultuszi hagyománnyal. Még akkor is igaz ez, ha például,
mint a református egyház kultuszi gyakorlatában még
hosszú ideig, vagy akár máig is megõrzõdött néhány középkori eredetû szokás, illetve szöveg.834 Szükségessé vált
tehát a kiformálódó új kultusz, vagyis az istentiszteleti
rend és a különbözõ egyházi szertartások, cselekmények
(keresztelés, esketés, úrvacsora) szabályainak és szokásainak kialakítása és valamelyes egységesítése. Ezeket a lelkészek teendõit leíró kézikönyvekben, az úgynevezett
agendákban foglalták össze. A katolikus egyházban a papi teendõket a rituálék, officiumok és más liturgikus
könyvek rögzítették. A XVII. század elsõ felében, 1655-ig
9 református, 4 evangélikus és 1 unitárius agenda, továbbá 5 rituále jelent meg. Ide sorolandó még ezeken kívül
4, más jellegû református kézikönyv, és Vásárhelyi
Gergelynek a katekizmusok között már említett, négy
ízben is kiadott katolikus papi manualeja.
Az egyháznak mint intézménynek mûködéséhez szükséges belsõ törvényeket a reformáció kezdetétõl fogva
a több-kevesebb rendszerességgel összegyûlõ zsinatok
hozták meg, általában a lassanként kialakuló egyházkerületekre kiterjedõ érvényességgel. A megalkotott és
elfogadott egyházigazgatási kánonokat pedig, ha lehet-
205
834 Pl. a házassági eskü
szokása és szövege, vagy
az úrvacsora elõtti
közgyónás.
MÛFAJOK ÉS MÛVEK
206
835 MILOTAI NYILAS
István, Agenda, azaz
szentegyházbeli szolgálat
szerint való cselekedet...
a szent keresztségnek és
az Úr vacsorájának
kiszolgáltatásának és a
házasulandóknak egyben
adattatásoknak módja,
Kolozsvár, 1621, RMNy
1451. A további
kiadások: Kolozsvár,
1622, RMNy 1270,
Debrecen, 1634, RMNy
1576, Várad, 1653,
RMNy 2505
836 BUCSAY Mihály,
A protestantizmus története
Magyarországon
1521–1945, Budapest,
1985, 132–133.
837 Vö. RMNy 1037(3)
838 Az helvétiai valláson
levõ ecclesiáknak egyházi
ceremoniajokról és
rendtartásokról való
könyvecske, Lõcse, 1636,
RMNy 1654
839 Samarjai
agendájának irénikus és
tradicionalista jellegét
Kathona Géza tárta fel
részletesen. Vö.
Theológiai Szemle 1939,
324–544 és Theológiai
Szemle 1980, 230–255.
séges volt, nyomtatott formában is közzétették. Hasonlóképpen láttak napvilágot a katolikus egyházmegyei zsinatok határozatai is. Ma 6 református, 5 evangélikus, egy
unitárius és három katolikus, zsinati határozatokat tartalmazó kiadvány ismeretes az általunk áttekintett idõszakból. Továbbá az egyházjogi kiadványok közé tartozik
még 2 református zsinati tézisfüzet, amely az egyházkormányzás kérdéseivel foglalkozik, valamint 6 katolikus, 2 református, 2 evangélikus, kifejezetten a gyakorlati egyházigazgatással kapcsolatos nyomtatvány. Az így
körülhatárolható egész anyagnak irodalmi szempontból
korlátozott a jelentõsége, ezért ennek az összesen 50
(+4, a katekizmusoknál már említett) tételnek csak igen
vázlatos áttekintése szükséges.
4.1. Az agendák
A református anyagból kiemelkedik Milotai Nyilas
István gyulafehérvári udvari pap agendája, amelyet elõször 1621-ben nyomtattak ki Kolozsvárott, s ezt követõen még három ízben jelent meg korszakunkban.835 Ebben
Milotai debreceni diák és iskolamesteri éveire hivatkozva a keresztség és úrvacsora kiszolgáltatása, a házasságkötés és a haldoklók vígasztalása tekintetében a Debrecenben kialakult szokásokat rögzíti mintaként. Bucsay
Mihály megállapítása szerint Milotai agendája az istentisztelet Luthertõl örökölt elemeit megtartva csak kevéssel távolodik el 16. századi elõdeitõl.836 Ez a munka maradt mintája a református egyházi gyakorlatnak egészen
a huszadik századig. Mellette a Szenci Molnár Albert
által az 1612. évi bibliakiadás függelékeként a Heidelbergi
Káté végéhez csatolt, a pfalzi szokásokat tükrözõ egyházi
rendtartás gyakorolt még komoly hatást.837
Az egyházi élet egészének szabályozását tartotta szeme elõtt Samarjai János 1636-ban Lõcsén közreadott
agendája,838 amely, mint többször utaltunk rá, az irénikus
elképzelések jegyében készült, azaz közös református–
evangélikus kultuszi gyakorlat kialakítását célozta, sõt
megõrzött bizonyos katolikus szertartási elemeket is.839
Kisebb jelentõségû volt a további három, ismert református agenda. 1617-ben Pathai István püspök a dunántúli,
AZ EGYHÁZI-VALLÁSI KIADVÁNYOK
1643-ban Paksi K. György püspök pedig az Alsó-Duna
melléki prédikátorok kezébe adott egyházi cselekmények
lebonyolítását szabályozó kézikönyvet.840 A betegek, bûnösök és foglyok lelki gondozásával foglalkozik Joannes
Textor 1615. évi Speculum pastoraléja, amely egyben az
egyetlen nem magyar nyelvû református agenda.841
Ugyancsak technikai jellegû segítséget nyújtott a református prédikátoroknak a hitélet gyakorlatában négy
retorikai kézikönyv, amelyek a prédikálás és imádkozás
szabályaival foglalkoznak. Ezek valójában tankönyvek,
de nyilvánvalóan nem iskolai használatra, hanem a már
szolgálatban álló lelkészek segítésére készültek. Medgyesi
Pál két kiadványa, a Doce nos orare, quin et praedicare, azaz imádkozásra és prédikáció írásra való mesterséges táblák
(Bártfa 1650)842 és az ennek csak az imádkozással kapcsolatos részeit tartalmazó Abba atya, avagy könyörgésnek
lelke (Várad 1650),843 valamint Abraham Scultetus
heidelbergi udvari prédikátor és Guilielmus Bucanus
Lausanne-i teológiaprofesszor prédikálási módszertanát
tartalmazó kézikönyv, amelyet Szenci Kertész Ábrahám
váradi nyomdász üzleti vállalkozásként adott ki,844 a puritanizmus, helyesebben a puritán – ortodox retorikai
viták jegyében született. Kritikatörténeti jelentõségüket
mutatja, hogy az utóbbi években mindegyikrõl nívós tanulmányok készültek.845 Ezek részletes ismertetése most
nem feladatunk, csupán annak kiemelése lényeges, hogy
az 1640-es évekre az irodalmi tömegterméknek tekinthetõ prédikációk és imádságoskönyvek mögött egyre
sürgetõbb igényként jelent meg, hogy megalkotásuk segítésére alkalmas elméleti írások, szabálymûvek álljanak
rendelkezésre nemcsak latinul, hanem magyarul is.
Ebbõl a szempontból lehetett nagyon fontos Nógrádi
Mátyás debreceni prédikátor példányból sajnos ma már
nem ismert, feltehetõen kétnyelvû, latin–magyar kompendiuma: A prédikálásnak egyenesen folyó rendi és uta
840 PATHAI István,
Az helvétiai confession való
körösztyén prédikátoroknak
Dunán innen az egyházi
szolgálatban való
rendtartásokról irattatott
könyvecske, Németújvár,
1617, RMNy 1143A és
PAKSI K. György,
Az sakramentomok
kiszolgáltatásának,
az házasok és bírák
megesküdtetésének és az
bûnbõl megtérteknek
bévételének bizonyos módja
és rendi, Várad, 1643,
RMNy 2043
841 TEXTOR, Joannes,
Speculum pastorale
ostendens, quis modus et
processus in admonitione
delinquentium, consolatione
aegrotorum, et visitatione
captivorum a ministris
observari debeat, Varadini
1651, RMNy 2407
842 RMNy 2310
843 RMNy 2352
844 SCULTETUS,
Abraham, Axiomata
concionandi practica –
BUCANUS, Guilielmus,
Ecclesiastes, seu de methodo
concionandi tractatus
duo..., Varadini 1650,
RMNy 2354. A kiadvány
gazdag függeléke
Jiøi Veselský-Laetustól és
William Amestõl
tartalmaz még a témához
illõ szövegeket.
845 Medgyesi két mûvérõl
ld. TARNAI Andor–CSETRI
Lajos, A magyar kritika
évszázadai, I, Rendszerek, Budapest, 1980, 158–166, 521; ItK 1981, 1–16, BARTÓK István; BARTÓK István:
Sokkal magyarabbúl szólhatnánk és írhatnánk, Budapest, 1998, 168–174; Studia Litteraria Tomus XXVIII.
Debrecen, 1991, 94–115, KOLTAI Klára; KECSKEMÉTI Gábor, Prédikáció, retorika, irodalomtörténet,
Budapest, 1998, passim. A Szenci Kertész által kiadott szöveggyûjtemény Scultetusra vonatkozó részérõl
ld. VÁSÁRHELYI Judit, Eszmei áramlatok és politika Szenci Molnár Albert életmûvében, Budapest, 1985,
29–33.
207
MÛFAJOK ÉS MÛVEK
208
846 RMNy 2313
847 RMNy 1720, 1825
848 Agenda, azaz
szentegyházi
cselekedeteknek avagy
szentségeknek és egyéb
egyházi szolgálatok
kiszolgáltatásának módja,
Keresztúr, 1598,
RMNy 833
849 RMNy 1221 és 2341
850 Az új prédikátorok
felszentelésének rendi és
ceremóniája, Csepreg,
1625 körül, RMNy 1325
851 Agenda sacra, das ist
Kirchen Ordnung in
Hermanstadt,
Hermanstadt, 1653,
RMNy 2488 és Beicht und
Communion Büchlein,
Hermanstadt, 1653,
RMNy 2490
852 RADECIUS,
Valentinus, Formula
administrandi Coenam
Dominicam…, Claudiopoli
1638, RMNy 1725
853 Rituale Strigoniense,
seu formula agendorum in
administratione
sacramentorum ac ceteris
Ecclesiae publicis
functionibus, RMNy 1346
854 RMNy 1636
855 Officia propria ss.
Patronorum regni
Hungariae…, Posonii
1641, RMNy 1901;
Officia propria sanctorum
patronorum regni
Hungariae…, Posonii
1650, RMNy 2339;
Brevis instructio pro iis, qui
ad sacram confessionem
maxime generalem et
sanctissimum Eucharistiae
sacramentum accedere
volunt, Posonii 1624,
RMNy 1318
(Debrecen 1650).846 A teljesség kedvéért meg kell említeni, hogy Geleji Katona István lelkészi kézikönyvként
is használható, latin nyelvû postilláinak, a Praeconium
evangelicumnak az elõszavában valóságos kis retorikai
traktátus olvasható az egyházi beszédek elkészítésének
módjáról és szempontjairól.847
A XVII. század elsõ felében a magyar ajkú evangélikusok azt az agendát használták, amelyet Heltai Gáspár és
Bornemisza Péter szertartási könyvei alapján állítottak
össze még 1598-ban Keresztúrott.848 Ezt 1655-ig két
ízben nyomták ki újra. 1620-ban ismét Keresztúron,
1650-ben pedig Somorján.849 Ezenkívül 1625 körülrõl
még egy kisebb evangélikus agenda ismeretes, amely
a prédikátorok felszentelésének módjával foglalkozik.850
A Szebenben követett liturgia rendjét pedig két egymást
követõ német nyelvû agenda rögzítette 1653-ban.851
Az egyetlen ismert, különben latin nyelvû unitárius
agenda 1638-ban Kolozsvárott látott napvilágot, s csupán az úrvacsora kiszolgáltatásának módjával foglalkozott.852
A katolikus szertartási könyvek közül a XVII. század
elsõ felében egyszer nyomtatta ki hazai nyomda a Rituale
Strigoniensét, 1625-ben Pozsonyban.853 A Rituale… pro
dioecesi Jauriensi, azaz a gyõri püspökség rituáléjának
1636. évi bécsi kiadását854 csupán azért kell most megemlíteni, mivel magyar nyelvû szövegeket is tartalmaz.
Ezeken kívül két liturgikus könyv és a gyónás és szentáldozás lebonyolítási rendjét tartalmazó instructio tartozik
még a szertartásokkal, papi kötelességekkel, teendõkkel
foglalkozó katolikus kiadványok csoportjába.855 S ismételten emlékeztetnünk kell itt Vásárhelyi Gergelynek
a Canisius-katekizmus fordításának függelékében négy
ízben megjelent papi manualéjára.
4.2. Az egyházi kánonok és más
egyházigazgatási kiadványok
Magyarországon a reformáció folyamán, több-kevesebb eltéréssel a középkori egyházmegyék területi beosztását továbbörökítve, az ország különbözõ részein nagy idõkülönbségekkel, fokozatosan és spontán alakultak ki az új
AZ EGYHÁZI-VALLÁSI KIADVÁNYOK
egyházak szervezetei. A reformátusok az idõk folyamán
korszakunkig hat egyházkerületet hoztak létre: az erdélyit,
a tiszántúlit, a Tiszán innenit, az Alsó-Duna mellékit,
a Felsõ-Duna mellékit és a dunántúlit. Ezek hitvallási tekintetben gyakorlatilag azonos felfogást követtek, szervezeti kapcsolataik azonban meglehetõsen lazák voltak.
A tiszántúli és erdélyi, a tiszántúli és Tiszán inneni, valamint a Felsõ-Duna melléki és a dunántúli kerületek idõnként közös zsinatokat tartottak, de nem alkottak hierarchiát, nem voltak közös intézményeik, nem álltak egymással
alá- és fölérendeltségi viszonyban, s a politikai körülmények különbözõsége folytán a világi hatalommal is egymástól eltérõ kapcsolatban álltak. Ennek megfelelõen
a belsõ életüket szabályozó törvények, az úgynevezett
kánonok, amelyek a világi hatalomhoz fûzõdõ viszonyuk
rendezésének, a magyar rendi társadalom jogrendjébe
való beilleszkedésüknek is keretéül szolgáltak, egyházkerületenként külön-külön alakultak ki.
Elsõként említhetõ a Gönci György nevéhez kapcsolódó, a Tiszántúli Egyházkerület részére még a XVI. században összeállított kánongyûjtemény. Elsõ részleges
kiadása, amely valószínûleg még csak a Melius Juhász
Péter által szerkesztett, úgynevezett Articuli majorest tartalmazta, 1567-ben jelent meg Debrecenben.856 A Gönci
György debreceni lelkész (1575–1595 között) által készített,
az Articuli minorest is tartalmazó teljesebb változatot elõször 1577-ben nyomták ki Wittenbergben,857 majd 1591ben Debrecenben is.858 Ez a gyûjtemény korszakunkban
három újabb kiadást ért meg. 1613-ban és 1633-ban
Debrecenben, 1646-ban pedig Váradon.859 Közülük a legfontosabb a Keresszegi Herman István, akkori tiszántúli
püspök által szerkesztett 1633. évi debreceni kiadás,
mivel ebbe került bele elõször kiegészítésképpen az a 34
újabb kánon, amelyet az 1597 és 1633 között tartott zsinatokon fogadtak el és erõsítettek meg.
A Felsõ-Duna melléki egyházkerület számára Czeglédi
Szabó Pál dunaszerdahelyi lelkész szerkesztett kánonoskönyvet, amelyet az 1623. évi komjáti zsinat fogadott
el és erõsített meg, s amelyet 1625-ben Pápán ki is
nyomtattak.860 Mivel Czeglédi késõbb dunántúli püspök
lett, kánonait itt is hamarosan használatba vették.
A Paksi K. György kecskeméti lelkész, Alsó-Duna melléki
209
856 RMNy 226
857 RMK III 666
858 RMNy 657
859 RMNy 1046, 1561,
2158. Címe
mindannyiszor: De
disciplina ecclesiastica seu
gubernationis ecclesiasticae
legitima forma in Ungarica
natione cis Tibiscum.
860 Canones ecclesiastici
in quinque classes distributi,
quibus ecclesiae Helveticam
Confessionem amplexae
in comitatibus Mosonien.,
Posonien., Comaromien.,
Nitrien., Barsien., Honten.
et Neogradien. et finitimis
praesidiis a superioribus
reguntur, Papae 1625,
RMNy 1343
MÛFAJOK ÉS MÛVEK
210
861 RMNy 1975
862 RMNy S 767C MKsz
1996, 361–371, V. ECSEDY
Judit.
863 Articuli, juxta quos
regitur ecclesia in
superioribus regni
Hungariae partibus,
[Varadini] 1641 körül,
RMNy 1912
864 Canones ecclesiastici ex
veteribus qua
Hungariensibus, qua
Transylvaniensibus in unum
collecti... aucti ac
in paulo meliorem ordinem
redacti..., Albae Juliae
1649, RMNy 2260
865 Assertiones orthodoxae
e potestate ecclesiastica...,
Debrecini 1611, RMNy
1009
866 RMNy 1009
867 A rendkívül érdekes
eseménysor
eszmetörténeti és politikai
hátterét, amely különösen
a világi és egyházi hatalom
viszonyának alakulását
világítja meg, Keserû
Bálint két alapvetõ
tanulmányban dolgozta fel
és kiadta az Újfalvival
a világi hatalom elõtt
lefolytatott per
jegyzõkönyvét is. Ld. Acta
Historiae Litterarum
Tomus VIII, Szeged, 1968,
3–16. és Tomus X–XI,
53–58. David Paraeus
heidelbergi professzornak
az Újfalvi-ügyben a
Tiszántúli Egyházkerület
részére készített
állásfoglalásait kiadta
Heltai János,
In Tudós levelek
mûvelõdésünk külföldi
kapcsolataihoz 1577–1797,
szerk. HERNER János,
Budapest, 1989, 23–27. és
49–55.
püspök gondozásában Váradon kiadott 1642. évi kétnyelvû, latin–magyar változatot pedig címlapja szerint
Pest, Solt, Pilis, Nagy és Kis Heves, valamint Tolna prédikátorai, azaz az Alsó-Duna melléki kerület is elfogadta
törvénykönyveként.861
A Tiszán inneni egyházkerületet az úgynevezett vizsolyi kánonok alapján kormányozták, amelyek 1734-ig
érvényben maradtak. Pontos keletkezési idejük nem
ismeretes. Nevüket 1595. évi elsõ nyomtatott, vizsolyi
kiadásukról nyerték.862 Korszakunkban Váradon jelent
meg újabb kiadásuk 1641 körül.863
Valamennyi református egyházigazgatási törvénykönyv
közül a legnagyobb hatásúvá az úgynevezett Geleji-kánonok
váltak, amelyeket Geleji Katona István erdélyi püspök állított össze az 1646. júniusában ülésezõ szatmárnémeti zsinat
határozatai alapján, a magyar-országi és erdélyi helvét hitvallású egyházak uniója érdekében. Elsõ nyomtatott kiadásuk
1649-ben Gyulafehér-várott látott napvilágot.864 Geleji kánonait az erdélyi református egyház 1649. június 12-én tartott zsinata léptette hatályba. Erdélyen kívül érvényben voltak a tiszántúli és késõbb a Duna melléki egyházkerületben
is, sõt egyes részeit valamennyi egyházkerület használta egészen 1881-ig, a magyarországi református egyház egységesnek tekinthetõ szervezetét, unióját létrehozó, alkotmányozó
debreceni zsinatig.
Elméleti vonatkozású egyházjogi, egyházkormányzati
alkotás valójában egyetlenegy sem ismeretes a vizsgált
idõszakból. Hodászi Lukács tiszántúli püspöknek 1610-ben
az egyházi tekintélyrõl és hatalomról összeállított 16
tétele, amelyeket az az évi váradi zsinaton megvitattak és
a következõ évben Debrecenben kinyomtattak,865 az
Újfalvi-üggyel állt kapcsolatban. Újfalvi Imre debreceni
iskolamester, majd debreceni, késõbb váradi prédikátor
„1608-ban a püspöki hatalommal való visszaélések vádjával mozgalmat indított a püspöki hivatal megszüntetésére. Ellenfelei Hodászi Lukács püspök vezetésével
a Váradon 1610 novemberében tartott zsinaton ezért elítélték, s megfosztották mind esperesi, mind lelkipásztori
hivatalától”.866 Hodászi tézisei az Újfalvival szembeni
eljárás elvi alapjait kívánták tisztázni.867
Valószínüleg egyházigazgatási témával foglalkoztak
Milotai Nyilas Istvánnak az 1615. évi tasnádi zsinat lel-
AZ EGYHÁZI-VALLÁSI KIADVÁNYOK
készi vizsgájára készített tételei is, de pontos témájukat
példány hiányában nem lehet megállapítani. Címe szerint
a katolikusoknak a protestánsok (protestáns prédikátorok?) tudományát és személyét érintõ vádjaival szállt
szembe. Azaz tartalma lehetett a lelkészek elhívásával
foglalkozó polémia, de vonatkozhatott a protestáns
lelkészek mûködésének és legitimációjának kérdéseire is.868
Az evangélikusok, mint azt a hitviták tárgyalásánál
már említettük, az 1608. évi országgyûlés törvényei
alapján hozták létre önálló, a régi egyháztól immár
független szervezetüket az 1610. március 28–30. között
ülésezõ zsolnai zsinaton, amelynek végzései még ugyanebben az évben kétszer is megjelentek nyomtatásban
Bártfán.869 A zsolnai zsinat munkáját folytatta a királyi
Magyarország keleti felén az 1614 januárjában összeült
szepesváraljai zsinat, amelynek határozatait az akkor
éppen Lõcsén mûködõ Jakob Klös nyomdája tette közzé.870
Az evangélikus egyház alkotmányozási feladatait
elvégzõ két zsinat határozatain kívül kétszer jelentek
meg nyomtatásban, 1630-ban Csepregen és 1650-ben
Somorján az 1595-ben keletkezett magyar nyevû meszlenyi
kánonok, amelyek az evangélikus lelkészek magatartását
és feladatait szabályozták.871 Az azonos címû 1650. évi
samarjai kiadás az ugyanezen évben megjelent Agenda
társmûve volt.872
Nem utolsósorban a zsolnai zsinat indította arra Forgách
Ferenc esztergomi érseket, hogy 1611-ben Nagyszombatba fõegyházmegyei zsinatot hívjon össze. Ez jelentõs
lépés volt a magyar katolikus egyház restaurációjának folyamatában. A zsinat határozatait még ez évben nyomtatásban is közzétették Pozsonyban,873 késõbb pedig
a Rituale Strigoniense különféle kiadásainak függelékeként többször is megjelent.874 Elõdje munkáját folytatta
Pázmány Péter a magyarországi katolikus egyház újraszervezésében és a trentói egyetemes zsinat határozatainak
végrehajtásában az 1629. évi, ugyancsak Nagyszombatban
868 Assertiones verae,
oppositae pontificiorum
calumniis, quibus et
doctrinam et personam
evangelicorum mundo
suspectam reddere
conantur..., Debrecini
1615, RMNy 1084
869 Acta et conclusiones
conventus seu synodi
certorum inclyti Hungariae
regni baronum magnatum et
nobilium nec non legatorum
et ministrorum Augustanae
confessionis ex decem
Cis-Danubianis comitatibus
Zolnae congregatorum anno
Domini MDCX. diebus 28.
29. et 30. Martij, Bartphae
1610, RMNy 987, 988
870 Acta et mutuus
consensus synodi
Augustanam confessionem
amplectentis in oppido
Szepes-Varallya...,
Leutschoviae 1614,
RMNy 1073
871 Canones, az az az
egyházi szolgák életének,
tisztinek és tisztességes
magatartásának regulái...,
Csepreg, 1630, RMNy
1457
872 RMNy 2341.
E kánonokat a dunántúli
evangélikusok számára az
akkori Sopron vármegyei
szeniorok Réczés János,
Thokoith György, Vidos
Lénárd és Klazekovits
István állították össze.
873 Decreta et sanctiones synodi provincialis ab... Francisco Forgacz de Ghimes... archiepiscopo Strigoniensi...
celebratae. Tirnaviae MDCXI. octavo Idus Ianuarij, Posonii 1611, RMNy 1023
874 Korszakunkban az agendák között feljebb említett 1625. évi pozsonyi Rituale Strigoniense
függelékeként, RMNy 1346
211
MÛFAJOK ÉS MÛVEK
212
875 Acta et decreta synodi
dioecesanae Strigoniensis...
celebratae Tyrnaviae...
MDCXXIX die IV
Octobris et sequentibus...,
Pozsony, 1629, RMNy
1448
876 Regulae Societatis Iesu,
Tyrnaviae MDCLV,
RMNy 2597
877 Disciplina
ecclesiastica..., Claudiopoli
1626, RMNy 1368
878 RMK II 1777
879 RMNy 1001
880 RMNy 2234 és 2386
881 RMNy 2594
882 RMNy 1851
883 RMNy 1842
tartott fõegyházmegyei zsinaton, amelynek határozatait
ugyancsak megjelentették nyomtatásban is.875
Ezenkívül még egy egyházi rendelkezéseket tartalmazó katolikus nyomtatvány ismeretes korszakunkban.
1655-ben adták ki Nagyszombatban a jezsuita rend
szabályzatát.876
Egyetlen olyan unitárius kiadvány ismeretes az egész
idõszakból, amely a lelkipásztori és egyházkormányzati
teendõket szabályozta, errõl is csak XIX. századi adat
alapján van tudomása a kutatásnak. Valentinus Radecius
nyomtattatott ki Kolozsvárott egy unitárius egyházi
rendtartást.877 Szövegét csak Almási Gergely Mihály
1694-ben közzétett bõvített kiadása hagyományozta az
utókorra.878
A mai ismeretek szerint gyakorlati egyházigazgatási
célból csak szórványosan vették igénybe a sajtót. A katolikus nyomdákból 6 igazgatási nyomtatvány maradt
fenn, ebbõl öt körlevél. 1610-ben Forgách Ferenc esztergomi érsek körlevélben tiltakozott a zsolnai zsinat határozatai és intézkedései ellen.879 Három körlevél búcsúhirdetésre vonatkozik. Kettõ az 1650. évi szentévi
zarándoklatokkal foglalkozik,880 a harmadik VII. Sándor
pápaságának elsõ évében, 1655-ben kibocsátott bullájának az utánnyomata, amelyben a híveket imádkozásra
szólítja fel és bûnbocsánatot hirdet.881 1640-ben pedig
Pozsonyban nyomtatták ki Muzio Vitelleschi jezsuita
rendi generális 1639. november 15-én Rómában kelt
körlevelét, amelyben a jezsuita rend fennállásának centenáriuma alkalmából arra inti rendtársait, hogy az alapító Ignatius Loyola által adott rendelkezéseknek megfelelõen éljenek.882
Szintén Pozsonyban nyomtatták ki 1640-ben a bécsi
egyetem és a bécsi jezsuita kollégium egyesülésérõl szóló,
1623 augusztusában kötött megállapodást, amelynek betartására III. Ferdinánd 1640-ben újabb oklevélben
figyelmeztette a szerzõdõ feleket.883 Ezen irat pozsonyi
közreadásának oka ma nem ismert, talán a pozsonyi és
nagyszombati jezsuiták között folyó viták kapcsán lehetett rá szükség mint útmutatásra.
A négy protestáns egyházigazgatási nyomtatványból
három lelkészavatást tanúsító ûrlap. Ebbõl kettõt a reformátusok állítottak ki. Egyet 1617-ben a tasnádi zsina-
AZ EGYHÁZI-VALLÁSI KIADVÁNYOK
ton, ez a debreceni nyomdában készült,884 a másikat
1629-ben a Dunántúlon, ez a pápai nyomda terméke.885
Az evangélikusoktól egy 1642-ben Csepregen kiállított
lelkészavatási ûrlap ismert.886 Fennmaradt továbbá az
1643. évi csepregi zsinatra szóló nyomtatott meghívó egy
példánya.887 A dunántúli evangélikusok fõ patrónusa,
Nádasdy Ferenc ezen a zsinaton jelentette be, hogy áttér
a katolikus hitre. Az egyházkerület vezetõi valószínûleg
sejthették a készülõfélben lévõ eseményeket, ezért tarthatták különösen fontosnak a kormányzatuk alá tartozó
lelkészek minél nagyobb számban való megjelenését.
5. Vallásos olvasmányok
Az egyházi-vallási kiadványoknak több mint 90 százalékát el lehetett helyezni a bevezetõnkben megjelölt
mûfajteremtõ elvek mentén, azaz hitforrásként funkcionáltak, a hitélet egyéni vagy közösségi gyakorlását segítették, a hit terjesztését, védelmét, megvallását vagy
oktatását szolgálták, az egyház belsõ életét, szertartási,
kultuszi rendjét, igazgatását szabályozták, vagy társadalmi-jogi beilleszkedését, külsõ viszonyait rendezték. Igen
csekély azoknak a vallásos kiadványoknak a száma, amelyek az így kialakított rendszerbe nem illeszthetõk be, s ez
a rendszerbõl kimaradt csoport is meglehetõsen heterogén. Egyes csoportjai nem különülnek el élesen az eddig
bemutatott mûfajoktól, más csoportjai pedig az alkalmi
vagy iskolai kiadványokhoz állnak közel. Az az elv, amely
alapján mégis külön lehet választani ezeket a kiadványokat a többi vallási-egyházi mûfajtól az, hogy elsõsorban olvasmánynak szánták alkotóik ezeket a mûveket.
Áttekintésünkben nyomon kísérhetõ volt, hogy számos egyházi-vallási mûfaj funkcionálhatott olvasmányként is, vagyis a hívek egyes használati aspektusaikban
közönségként kezdtek viselkedni. Hívõnek ebben az öszszefüggésben az tekinthetõ, aki az általa olvasott vagy
más módon befogadott szöveget apodiktikus tekintélyûnek látja, Isten szavának tekinti. Tiszta formában
természetesen csak egyetlenegy ilyen szöveg létezik,
a Szentírás. De a hívõ számára Isten szavával megegyezõ
értelmûnek számít(hat)nak más mûfajú szövegek is,
884 RMNy 1130
885 RMNy 1447
886 RMNy 1821
887 RMNy 1990
213
MÛFAJOK ÉS MÛVEK
214
mint a prédikációk, az énekek nagy része, a vallási tanítások. Igaz, az utóbbiak lényegesen különböznek az elsõ
kettõtõl, mivel a prédikáció és az ének, amelyet nem véletlenül mondanak gyakorta énekelt igének is, az igét
korszakonként változó hangsúlyokkal, de a hívõ teljes
belsõ világa számára kívánja közvetíteni és értelmezni,
a tanítás pedig az igébõl következõ, Istenre és az õ akaratára vonatkozó ismereteket próbálja meg rendszerezni,
azaz a tanításban nem üzenetként, hanem ismeretként manifesztálódik az ige értelme. A kettõ természetesen sohasem válik el élesen egymástól. Különösen
a reformáció kezdetén a helyes ismeret egyúttal maga az
üzenet is.
Ennek ellenére bizonyos, hogy sokszor maga a Biblia is
olvasmányként szolgált, vagyis befogadója, használója
a benne található történetek tanulságaiért, történeti
mûként, vagy a cselekmény izgalmas volta, a zsoltárok
szépsége miatt, vagy egyszerûen az idõtöltés, szórakozás
céljából olvasta. Különösen igaz ez a bibliai históriákra, s
még inkább a különbözõ verses vagy prózai tartalmi kivonatokra. Mindez azonban nem változtatta meg a Biblia
alapfunkcióját, vagyis azt, hogy elsõsorban a hit forrásául
szolgált.
A prédikációk, különösen a nyomtatott postillák
Bornemiszától kezdve már tudatosan olvasmány-mûnek
is készültek. (Olvasmányi, jellegüket erõsítõ tartalmi
formai jegyek kifejtése azonban itt nem lehetséges.)
Az énekeskönyvek esetében pedig a magánáhítatra
készült munkák megjelenése bizonyítja, hogy ez a kiadvány is mûködhetett olvasmányként.
Az imádságok és elmélkedések retorikai pozíciója
fordított a prédikációkéhoz képest. Ezekben a hívõ szól
Istenhez, beszél Isten elõtt Isten jótéteményeirõl, a világról, az ige ajándékáról, önmagáról, bûneirõl, félelmeirõl,
vágyairól, hálájáról. Az Isten elõtt folytatott vagy Istenhez szóló beszéd végsõ soron magát az embert, az emberi
lelket ábrázolja ki Istenhez való viszonyában, ezért az olvasott vagy hallott imádságban megszólaló emberi érzések, feltárulkozó lelki folyamatok válthatnak ki mély
szolidaritást az olvasóban, használóban. Vagyis az elõre
megírt és kinyomtatott imaszövegek olvasása egyrészt
segíti a hívõt az Isten elõtti önfeltárásban, s a szöveg ön-
AZ EGYHÁZI-VALLÁSI KIADVÁNYOK
vallomásként is funkcionál, másrészt viszont közvetít
is az emberrõl bizonyos, retorikailag jól megformált élményanyagot. Azaz a vallási és irodalmi funkció elválaszthatatlanul összefonódik az ima- és elmélkedési
szövegek olvasásában. Az imádságszövegek befogadási
folyamatának vizsgálata éppen ezért érdekes fényt vethetne bizonyos mai irodalmi olvasási módok elõzményeire, attitûdjeire.
A hitvitákat elsõsorban – e dolgozatban nem tárgyalt
– formai gazdagságuk avatta olvasmánnyá is. A vitatkozók gyakran élnek a gúny és szatíra eszközeivel, különösen az ellenfél ábrázolásában, gyakran hoznak létre fikciós
szituációkat, kedvelik a dialogikus formát, a jellemrajzokat, az apologetikus, polemikus, hitvalló és értekezõ
beszédmódok váltogatását. A viták nemcsak a logikai
érvek és ellenérvek világában folynak, hanem verbális-mágikus, emocionális és különbözõ szimbolikus síkokon is.
Nyilvánvaló, hogy mindez olvasmánnyá is tette a hitvitákat, s olvasásuk szórakozást és talán esztétikai élményt
is jelentett A hitviták olvasmánnyá válását egy korszakunkon már kívülesõ példával lehet igen szemléletesen
bizonyítani. Pósaházi János Görcsös bot címû vitairata
a következõképpen kezdõdik: Újság lehet nálad újságban
gyönyörködõ olvasó… 1666-ban tehát már egy vitairat
szerzõje számára is tudatos, hogy nem a keresztyén vagy
jámbor olvasónak, még csak nem is a jó ítéletû olvasónak, hanem az újságban gyönyörködõ olvasónak ír.
Ekkorra már szinte publicisztikai mûfaj a hitvita.
Természetesen jónéhány vallási-egyházi mûfajból nem
vagy alig vezetnek utak az olvasmányjelleg, a maibb értelemben vett irodalmiasság felé. Ilyenek elsõsorban az
imént tárgyalt mûfajcsoportok: a vallási tanítások, hitvallások, katekizmusok, egyházkormányzati, egyházjogi
mûvek. De a Biblia, a prédikációk, énekeskönyvek,
imádságok, elmélkedések, hitviták esetében is csak járulékos az olvasmányfunkció, a mûvek létrejöttének fõ célja mindig a hitélet szolgálata.
A vallásos olvasmány kategóriában azokat a kiadványokat helyeztük el, amelyek tartalma még nem szakadt
el a vallási témáktól, megírásuk indítékai még nem egészen függetlenek a vallási céloktól, szándékoktól, de nem
állnak már közvetlen kapcsolatban sem a közösségi, sem
215
MÛFAJOK ÉS MÛVEK
216
888 A következõ, alább
részletesebben is
jellemzett mûveket
soroltuk e csoportba.
1. Balassi Bálint és Rimay
János Istenes énekeinek
kiadásai: RMNy 1519,
1599, 1933, 2451, 2619.
Nyéki Vörös Mátyás
Dialógusának és
Tintinnabulumjának
kiadásai: RMNy 1294,
1321, 1588, 1558A,
1635, 1658, 1664, 1812,
1978, 2077. Egyéb
vallásos versek: RMNy
934, 1013, 1068, 1430,
1433, 1434, 1482, 1627,
1668, 1728, 1779, 2346.
Vallási elbeszélés,
história: RMNy 1298,
1391, 2018, 2018A,
2019, 2020, 2565A,
2598, 2599. Az
imádságos és elmélkedõ
könyveknél is figyelembe
vett erkölcsi olvasmány:
RMNy 1119, 1146,
1393, 1483, 1768, 2353,
2510. Egyéb erkölcsi
oktatás: RMNy 1734,
2180, 2277, 2262, 2401.
Fejedelmi tükör
(Moralizáló attitûdjük
következtében
olvasmányként is
használhatták õket,
lényegi funkciójukat
tekintve természetesen
az állami életet szolgáló
mûvek közé tartoznak):
RMNy 994, 1038, 1230,
1255, 1347, 1400, 1867,
1876, 2066, 2391, 2293
889 Tarnai Andor
kifejezõ jelzõje. A magyar
kritika évszázadai
I. Rendszerek a kezdetektõl
a romantikáig, írta és
összeáll. TARNAI Andor és
CSETRI Lajos,
Budapest, 1981, 138.
az egyéni hitélettel, bár az egyéni áhítatosságnak lehetnek eszközei, szolgálhatják a hitbeli építést, épülést, de
létrejöttükben, megalkotásukban már az önkifejezés
kényszere, a szórakoztatási szándék, vagy a már csak
formailag vallásos, lényegében azonban már más irányú
közlendõ játszott döntõ vagy karakteres szerepet.
Mint már említettük, az ide tartozó anyag nagyon heterogén, még egyes csoportjain belül sem egységes. Egyes
darabjainak is gyakran eltérõk céljaik, funkcióik, eszközeik, sõt esetleg más-más mûfajokkal rokoníthatók.
Alapvetõen mégis három csoportba sorolhatók az itt
számbavehetõ mûvek. 1. Vallásos versek. 2. Vallásos
elbeszélések. 3. Erkölcsi olvasmányok.888
A Balassi Bálint és Rimay János „istenes énekibõl”
összeállított gyûjtemény semmiképpen sem tekinthetõ
a közösségi vagy egyéni vallásgyakorlat igénye által inspirált mûnek, kétségtelen azonban, hogy alkalmas segédeszköze lehetett a magánáhitatosságnak is. Az sem vitatható továbbá, hogy ez az elsõ olyan versgyûjteményünk,
amelynek egyes darabjai nem a tételes vallásossághoz
kapcsolódnak, hanem individuális lelki igénybõl, önkifejezési vágyból, mûköltöi ambícióból táplálkoznak. Éles
fényt vet ez a kis kötet arra, mi kerülhetett bele az egyházak kezelésében lévõ irodalomba,889 irodalmi folyamatba.
Ez a kicsi versgyûjtemény – véleményünk szerint – a magánáhítat, a belõle kinövõ olvasmányigény és a már modernnek mondható mûköltészet találkozási pontján áll
megszületésének pillanatában.
Mivel a kötet tartalma, irodalmi és irodalomtörténeti
jelentõsége közismert, itt csak a korszakunkban megjelent öt kiadásról szólunk röviden. Az ötbõl kettõ ismeretes példány alapján, de ezek közül az egyiknek mindössze egyetlen levélpárja õrzõdött meg. A másik három
kiadás egykori létezése bizonyos, de megjelenési helye
vagy idõpontja kisebb mértékben vitatható, azonban
ezekrõl a kérdésekrõl is elég szilárd közmegegyezés alakult ki az irodalomtörténet-írásban.
Balassi maga is tervezte istenes énekeinek külön gyûjteményben való közreadását, de végül csak 1632-ben
jelentek meg elõször nyomtatásban Rimay János verseivel összekeverve egy kötetben, a máig azonosítatlan
Solvirogram Pannonius álnevû redaktor gondozásá-
AZ EGYHÁZI-VALLÁSI KIADVÁNYOK
ban.890 Lõcsén 1642 körül és Váradon 1652-ben feltehetõen ugyanilyen „rendezetlen” kiadások láttak napvilágot.891 1655-ben Váradon egy filológiailag igényesebb
kiadás született. Rendezték a gyûjteményt, elkülönítették benne egymástól Balassi és Rimay verseit.892
A vitairatok tárgyalása során már láthatóvá vált, hogy
Balassi szellemi örökségéért rögtön a költõ halála után
megindult a küzdelem. Az Istenes énekek említett kiadásaival a protestáns egyházak, a protestáns tábor próbálta
birtokba venni Balassi hagyatékát. Sõt néhány verse lassanként a gyülekezeti énekeskönyvbe is bekerült. A katolikusok 1633-ban egy bécsi editióval integrálták a magyarországi katolikus irodalomba Balassi istenes költészetét.
Feltehetõen ez a redakció is az 1632. évi elsõ, rendezetlen kiadásra támaszkodott. De nem lehetetlen, hogy kiadója, Ferenczffy Lõrinc királyi titkár Rimay Jánossal is
közvetlen kapcsolatban állt, aki maga is tervezte Balassi
istenes énekeinek közreadását. A Ferenczffynél megjelent gyûjteményt Nyéki Vörös Mátyás gyõri kanonok
verseivel egészítették ki.893
Nem véletlen, hogy éppen Nyéki versei kerültek
Balassi és Rimay költeményei mellé. Ugyanis míg a gyülekezeti énekek és énekeskönyvek által kifejlesztett ízlés,
olvasói, befogadói attitûd felõl Balassi és Rimay Istenes
énekei váltak a XVII. század elsõ felének legfontosabb
lírai gyûjteményévé, addig az elmélkedés mûfaja felõl
indulva Nyéki Vörös Mátyás két elbeszélõ jellegû, moralizáló verses elmélkedése az a másik vallásos verses kötet,
amely a mai irodalomfogalom felõl nézve is jelentõs alkotás. A Dialógus és Tintinnabulum kiadásait azonban már
az elmélkedésekrõl szóló fejezetben is bemutattuk.894
Hogy a Balassi–Rimay–Nyéki-versek esetében valóban
egy új típusú, a vallásos igénybõl kinövõ, attól egészen még
el nem szakadó, de már önállósodásban lévõ irodalmi
ízlés és olvasmányigény jelentkezik, az a tény is erõsíti,
hogy amíg az eredendõen protestáns Balassi–Rimay gyûjteménynek katolikus változata is keletkezett, s
a XVII–XVIII. században egymás mellett élt ez a két változat, addig az eredendõen katolikus Nyéki-féle verses elmélkedésnek protestáns változata is kia-lakult. Egyértelmûnek
látszik, hogy a felekezetiségbõl kilépõ új típusú irodalmiasságot is megtestesítenek ezek a mûvek.
890 RMNy 1519,
példányból nem ismert
kiadás.
891 RMNy 1933 és 2451
892 RMNy 2619.
E kiadásból egyetlen
levélpár maradt fenn.
893 RMNy 1599.
E kiadványból az RMNy
megjelenésekor egy
címlap nélküli példány
volt ismert. Teljes
példányát azóta Armando
Nuzzo fedezte fel
a firenzei Biblioteca
Nazionaléban, és
1994-ben fakszimile
kiadásban tette közzé
a Balassi Kiadó.
BHA XXIX.
894 Vadai István szerint
csupán a Dialógus Nyéki
mûve.
217
MÛFAJOK ÉS MÛVEK
218
895 RMNy 954
896 Vö. RMNy 585
897 Szövegkiadása
Ács Páltól RMKT
XVI/XI.
Új folyam, 319–327.
898 RMNy 1544
899 RMNy 2269.
Az eredeti címe: Gesprech
des Herren Christi mit St.
Petro.
900 Latin: RMNy 934,
1068, 1433, 1434, 1482,
1627, 1668, 1728, 1779.
Német: RMNy 1013,
1430, 1668
901 Psalmi CIII. Benedic
anima mea Dominum...,
Cassoviae 1614, RMNy
1068
902 Az RMNy e címlap
nélkül fennmaradt
kötetet Olympias
carceraria... (Kassa 1611)
címmel írta le.
Azóta Csonka Ferenc
megállapította, hogy
valódi címe Bocatius
redivivus volt. Vö. RMNy
1013 és BOCATIUS János,
Öt év börtönben,
Budapest, 1985, 233,
Csonka Ferenc utószava.
903 Christiani hominis
militia. Caro et spiritus...,
Leutschoviae 1635 körül.
RMNy 1627
904 RMNy 1430
905 Thema Apollineum de
Spiritu Sancto Paracleto...,
Leutschoviae 1639,
RMNy 1779
A Balassi–Rimay–Nyéki-köteteken kívül három további kiadvány akad még, amely olvasmányjellegû magyar nyelvû vallásos verseket tartalmaz. A Debrecenben
1607-ben megjelent Egy szép ének (Isten áldásáról és átkáról, Mózes III. 26–28)895 szövege még a XVI. században
keletkezett,896 az akkori ízlés és gondolatvilágban mozog,
a zsidó–magyar sorspárhuzamot tárgyaló mûvek sorába
tartozik.897 Tordai Máté bibliai éneke, Az Izraelnek egy
Istenérõl vallási tanköltemény, Toroczkai Máté 1632. évi
unitárius katekizmusához csatolva nyomtatták ki.898
A szakirodalom által még egészen bizonyosan nem azonosított Gyirva Vencel pedig Kunz Konrad Hase, XV.
századi nürnbergi mesterdalnok verses erkölcsi oktatását
fordította magyarra Lõcsén 1649-ben: Krisztus Urunknak Szent Péterrel való beszélgetése címmel.899
A nem magyar nyelvû vallásos versek nagy része már az
alkalmi költészethez áll közel. Ezeknek témája valamilyen
teológiai közös hely, vagy az elmélkedések más szokásos
tárgya, mint például test és lélek viszonya, de a témát vagy
verset sokszor valamilyen alkalomhoz köti a szerzõ, vagy
mécénásai, pártfogói jóindulatának megnyerését célozza
vele, vagy barátait, kollégáit köszönti. 12 tétel került ebbe
a csoportba, ebbõl 9 latin nyelvû, 3 német.900 Érdekességük,
hogy valamennyi evangélikus szerzõ mûve.
Joannes Bocatiusnak a 103. zsoltárból két különféle
metrumban megírt zsoltárparafrázisa nincs alkalomhoz
kötve.901 Másik, e csoportba tartozó német nyelvû verseskötetét öt évi fogságából való szabadulása emlékére
a börtönben lévõk vigasztalására szánta.902
Nem kötõdik külön alkalomhoz Ján Hodovský cseh
exuláns lelkésznek saját lelke és teste ellentétes törekvéseirõl szóló költeménye sem, amelyet Peter Zabler püspöknek és más tekintélyes papoknak, valamint Johann
Lang lõcsei bírónak ajánlott,903 és nem kötõdik alkalomhoz a szintén számûzött Anton Dörflinger német nyelvû
Cancromaniája sem (Kassa 1629),904 amelyet állást remélve, Lõcse város elöljáróinak ajánlott. Versében a természetben, különösen pedig a rákon fellelhetõ allegorikus, Ádámra, a bûnbeesésre és Krisztusra utaló jegyeket
tárja fel. Ruttkay István, a szepesi kamara esküdtje szintén alkalomtól függetlenül írta meg a Szentlélekrõl szóló
két latin nyelvû elégiáját.905
AZ EGYHÁZI-VALLÁSI KIADVÁNYOK
Balthasar Beucer Krisztus szenvedésérõl szóló, 1629-ben
kiadott vallásos költeményének függelékében helyezte
el az 1626 végén elhunyt Michael Nanticovius, késmárki lelkész halálára írt epicediumát.906 Így, bár a kiadvány
nem a konkrét gyászesethez kötõdik, de az alkalmiság
egyik legnagyobb témájához, a halálhoz, gyászhoz
kapcsolódó alkotássá vált. Ebbe a kategóriába tartozik
még Abraham Cebani szepes vármegyei esküdt Cygnea
cantiója (Lõcse 1638),907 aki halálát érezvén közeledni,
108, háromsoros, Krisztus elnevezéseirõl szóló, Krisztust
dicsõítõ verssel búcsúzik az élettõl. Alig több mint tíz évvel késõbb a 63 éves Matej Gažur kaszai (Trencsén megye) evangélikus lelkész súlyos betegségébõl való felgyógyulása alkalmából felajánlásképpen szintén Jézus
nevérõl készített verses meditációt, amely Cebani költeményének parafrázisát is tartalmazza.908
További három, Krisztusról szóló, tehát szorosan teológiai
tárgyú verset újévi köszöntõként nyomtattatott ki szerzõjük,
ezért az elõzõ csoporthoz hasonlóan átmenetet képeznek a
vallásos és az alkalmi költészet között.909 Johann Goepner, a
stájerországi Lichtenstein evangélikus lelkésze Krisztus megtestesülésérõl szóló, egyleveles, folió alakú, Keresztúrott sajtó
alá adott versét újévi ajéndékként Stájerország evangélikus
fõrendeinek aján-lotta.910 Ez tehát egyike azon ritka eseteknek, mikor magyarországi nyomda külföldi megbízást teljesített. Szintén az újév alkalmából írta Elias Gnisner Krisztus
földi életérõl szóló versét, amelyet Peter Zabler, lõcsei
lelkipásztornak és Paul Windisch bírónak dedikált.911
A kutná horai származású, (Csehország) számûzött Joannes
Mechanopoeus, szentiváni rektor pedig Krisztus születésérõl
szóló verses meditációval912 köszöntötte 1630. január 1-jén
számos, név szerint is megnevezett pártfogóját.913
Vallásos elbeszélés ebben a korszakban még nem sok
akad. Jellegzetes katolikus mûfaj, mindegyik darabja katolikus szerzõ tolla alól került ki. Az összesen kilenc kiadványból négy Kopcsányi Mártonnak a pozsonyi szellem
jelenéseirõl beszámoló, a vitairatok között már alaposan
ismertetett elbeszélését foglalja magában latin, magyar,
cseh és német nyelven, valamennyi Pozsonyban jelent
meg 1643-ban.914 Négy további tétel lényegében a szentek életérõl szóló elbeszélés. Fráter Lajos pálos szerzetes
a czeºtochovai Boldog Asszony képérõl fordított egy
219
906 Historia passionis et
mortis unigeniti Filii Dei...,
Leutschoviae 1629,
RMNy 1433
907 RMNy 1728
908 Pia simul et exquisita
sanctissimum generis
humani Salvatoris nomen
proprium unum...
concernens meditatio,
Trencsén 1650,
RMNy 2346
909 Statisztikailag tehát
az alkalmi mûfajok között
is el kell velük
számolnunk.
910 Carmen de salutifera
Christi filii
Dei incarnatione...,
Keresztúr, 1605.
RMNY934
911 Salvator tenui
celebratus carmine
Christus, a primo nativitatis
humanae puncto ad
gloriosam usque
ressurectionem,
sessionemque… ad
dexteram Dei Patris…,
Leutschoviae 1629,
RMNy 1434. Elias
Gnisnerrõl közelebbit
nem tud a szakirodalom.
912 Natalis Iesu Christi...
salvatoris nostri humilis pia
et devota meditatio...,
Leutschoviae 1630,
RMNy 1482
913 A tizenkettedik ebbe
a csoportba (azaz a vallási
témájú, de alkalomhoz is
kötõdõ versek közé)
sorolt tételrõl, amely
1637-ben jelent meg
Brassóban, címén kívül,
Geistliches Gedicht
(RMNy 1668), semmit
sem tudunk.
914 RMNy 2019,
2018A, 2020, 2018
MÛFAJOK ÉS MÛVEK
220
915 FRÁTER Lajos,
Kincstartócska..., Krakkó?,
1627, RMNy 1391
916 De sacris stigmatibus
Seraphici patris S.
Francisci, Bécs, 1655
körül, RMNy 2565A;
Szent Ignác, a Jézus kisded
társasága fundálójának
élete, Nagyszombat, 1655,
RMNy 2598 4° kiadás;
Ugyanez a mû 8°
kiadásban RMNy 2599
917 RMNy 1289
918 A halandó és ítéletre
menendõ emberi nemzetnek
fényes tüköre, Prága, 1616,
RMNy 1119, a halálról és
ítéletrõl szól, a Pokoltól
rettentõ és mennyei
boldogságra édesgetõ tükör,
Prága, 1617, RMNy 1146
pedig címének
megfelelõen a pokolról és
a mennyországról.
919 RMNy 1768
históriát lengyelbõl magyarra és adta ki feltehetõen
Krakkóban 1627-ben, s a históriához függelékben még öt
nõi szent: Katalin, Krisztina, Dorottya, Klára és Zsuzsanna
életrajzát csatolta, s az egészet erdõdi Pálffy Katának,
Forgách Zsigmond nádor özvegyének ajánlotta.915 1655ben pedig Szent Ferencrõl és Szent Ignácról, ez utóbbiról
két kiadásban is, jelent meg képes életrajz két nyelvû, magyar–latin kísérõ szöveggel. Mindkettõ a század közepén
kibontakozó katolikus devotios irodalom termékének
tekinthetõ.916 Az utolsó itt megemlítendõ munka Vásárhelyi Gergely példatára, A világ kezdetitõl fogva jóságos és
gonosz cselekedeteknek példáinak summái (Kassa–Kolozsvár
1622–1623).917 A számos apró történetet tartalmazó kiadványt Guilelmus Pelardus, XIII. században élt lyoni érsek
Exempla virtutum et vitiorum címû gyûjteményébõl kiindulva állította össze a Bethlen Gáborral is jó viszonyt ápoló
jezsuita szerzetes.
Az erkölcsi olvasmány címszó alá besorolható kiadványok ugyancsak több mûfajjal tartanak rokonságot.
Ide elõször néhány olyan munka került, amelyet az imádságos- és elmélkedõkönyvek mûfajában már számba vettünk, de amelynek tartalmát nem csupán a meditáció
vagy contempláció, azaz az elmélkedés két alapvetõ lelki
attitûdje határozza meg, hanem a moralizálás, az erkölcsi
oktató szándék is. Mivel ez többnyire tanulságos történeteket vagy magvas mondásokat kíván, van bennük némi
szórakoztatási mozzanat, s mindenképpen feltételezhetõ, hogy közönségük nemcsak lelki épülés céljából, hanem idõtöltõ olvasmányként is használta õket. A prágai
kancellárián dolgozó Lépes Bálint nyitrai püspöknek
a végsõ dolgokról szóló két elmélkedõ könyve918 és
Darholcz Kristófnak az utolsó ítéletrõl angolból magyarra fordított Novissima tubája (Kassa 1639)919 egyaránt jellegzetes elmélkedési témákat dolgoz föl, de megírásuk
módja, s a szellemi környezet, amelyben megszülettek,
egyértelmûvé teszi, hogy nem lehet egyszerûen csak
vallási célú alkotásnak tekinteni õket, hanem lassan
alakulófélben lévõ írói-szerzõi tudatosságot, öntudatot is
lehet keresni létrejöttük körül.
Már inkább erkölcsfilozófiai munkának tekinthetõ
Salánki György Erasmus-fordítása: Rotterodami Rézmannak
a keresztyén vitézséget kézben viselõ könyvecskéje (Leiden
AZ EGYHÁZI-VALLÁSI KIADVÁNYOK
1627).920 Szenci Molnár Albert Discursus de summo bono,
az legfõbb jóról (Lõcse 1640) címû értekezése921 és Kéri
Sámuel Keresztyén Senecája (Bécs 1654)922 pedig már
a kor uralkodó filozófiai irányzatának, a neosztoicizmusnak két reprezentatív alkotását „ajándékozta meg a magyar nyelvvel”. E mûvek már a közvetlen vallási tartalomtól elszakadva közvetítenek keresztyén etikai elveket
úgy, hogy nyelvi eleganciájuk, s különösen Szenci munkája esetében az illusztrációként használt példatár a szórakoztatást, az olvasmányosságot is szem elõtt tartja.
A reformáció korában a protestánsok számára alapvetõ erkölcsi tanításnak számított a Példabeszédek könyve,
különösen, ha nem a Biblia részeként jelent meg, hanem
önálló nyomtatványként, mint 1649-ben Lõcsén német
nyelven Luther fordításában.923 Elsõsorban a Példabeszédekbõl és Jézus Sirák fia könyvébõl vett idézetek magyarázatára épült Felsõbányai S. Mihály angolból fordított erkölcsi oktatása és elmélkedése, A léleknek úti költsége
(Utrecht 1651).924 Ugyancsak a reformáció erkölcsi oktatásainak egyik igen kedvelt, mert állandóan aktuális
témájáról fordított le angol nyelvbõl Diószegi Bónis
Mátyás, Beregszász város alumnusa egy moralizáló
traktátust: Az részegesnek gyülölséges utálatos és rettenetes
állapotja (Leiden 1649).925
A kor egyik égetõ gyakorlati kérdését boncolta Laskai
János: Cito, longe, tarde... Ha a pestis elöl vétek nélkül
elmehetünk-é, vagy nem? (Lõcse 1638).926 Mûvébõl ma
már nem ismerünk példányt, de megjelenési körülményeibõl, és a szerzõ személyébõl joggal lehet arra következtetni, hogy nem elsõsorban orvosi-egészségügyi, hanem etikai-morális szempontból tárgyalta a problémát.
A moralizáló mûvek eddig bemutatott egyik csoportjával sem rokonítható, de kétségtelenül az erkölcsi
olvasmányok közé sorolandó Kolosi Török István csíkszentmártoni prédikátor két oktató éneke a házasságról
és a papok tisztérõl, amelyet az unitárius egyház papjainak ajánlott.927
Az erkölcsi olvasmányok különbözõ típusai eltérõ távolságban állnak a közvetlenül vallási tartalomtól. A legtávolabb talán az utoljára említendõ fejedelmi tükrök
esnek. Ezek alapjában véve már nem vallási kérdéseket
tárgyalnak, ezért rövid ismertetésükre az állami életet
920 RMNy 1393.
Ez az elõször 1504-ben
kinyomtatott Enchiridion
militis Christiani
magyarítása.
921 RMNy 1483.
Szenci Georg Ziegler
(Tegelmeister) eredetileg
latinul írt mûvét
Josquinus Betuleius
német fordításából,
Discurs von dem höchsten
Gut ültette át magyarra.
922 KÉRI Sámuel,
Keresztyén Seneca, azaz...
Seneca leveleibõl kiszedetett
keresztyéni virágok...,
Bécs, 1654, RMNy 2510
923 Die Sprüche
Salamonis..., Leutschau,
1649, RMNy 2277
924 RMNy 2401
925 RMNy 2262.
Eredetije YOUNGE,
Richard, The odions,
despicable and dreadfull
condition of a drunkard,
London, 1649.
926 RMNy 1734. Laskai
mûvével legutóbb
Tarnóc Márton
foglalkozott,
In Laskai János válogatott
mûvei, Budapest,
1970, 25–28.
927 Az egyes életnek
kedvetlen és káros voltáról
az társsal valónak
gyönyörûséggel teljes
hasznáról... Ezek mellé
adatott az kakasról vött
hasonlatosságban a papok
tisztirõl való ének is...,
Lõcse, 1647, RMNy 2180
221
MÛFAJOK ÉS MÛVEK
222
szolgáló kiadványok között kerül majd sor. De szükséges
itt is megemlíteni, hogy az uralkodók hitbeli buzgalmáról
és az egyház iránti kötelezettségeirõl szóló részek még
erõsen kapcsolódnak a vallásos témakörhöz. Általános
moralizáló attitûdjük és exemplumokat kedvelõ elõadásmódjuk következtében pedig épületes olvasmányként is funkcionálhattak.
II. Az iskolai kiadványok
Mint bevezetõnkben írtuk, a XVII. század elsõ felében
a Magyarországi könyvkiadást a nyomdák hálózatán kívül három intézményrendszer mozgatta: az egyházak,
az iskolák, s a három részre szakadt ország területén kialakult két állam, a királyi Magyarország és Erdély. E három intézményrendszer mellett az alkalmiságból, vagyis
az élet idõbeli folyásából és a társadalom mûködési rendjéhez kapcsolódó alkalmakból, ünnepekbõl, eseményekbõl adódó igények, továbbá a reprezentáció és mecenatúra nem intézményesült, de intézményszerûen mûködõ
rendszere alakította ki a teljes kiadványstruktúrát. Eddigi
szemlénkben az egyházhoz mint intézményrendszerhez,
mint formai kerethez, és a valláshoz mint tartalmi elemhez köthetõ nyomtatott mûfajokat tekintettük át. Jelen
dolgozat nem vállalkozhat a teljes rendszer hasonló
mélységû, mûrõl mûre, kiadványról kiadványra haladó
bemutatására. Szükségesnek látszik azonban annak leírása, hogy az egyházi kiadványok által létrehozott
nyomtatott nyilvánosság hogyan viszonyult a teljes kiadványterméshez, azaz hogyan illeszkedik a hazai könyvnyomtatásba az eddig ismertetett anyag. Ennek érdekében a dolgozat befejezõ része megkísérli, hogy alapvetõen
statisztikai módszerekkel, legalább nagy vonalakban képet rajzoljon azokról a mûfajokról is, amelyek nem az
egyházakhoz, hanem az iskolákhoz, az állami élethez és
az élet és társadalom alkalmaihoz kötõdnek. Ennek során a mecenatúra és reprezentáció szempontjait az eddigiekhez hasonlóan csak az anyag diktálta, feltétlenül
szükséges mértékben vesszük figyelembe.
Az iskolákhoz mint intézményrendszerhez köthetõ
mûfajokat három nagy csoportba lehet sorolni. Egy részük közvetlenül kapcsolódik az oktatási folyamathoz,
más részük az iskolai élet más vonatkozásait szolgálja,
harmadik részük pedig valójában olyan egyéb alkalmi
kiadvány (a továbbiakban iskolai alkalmi kiadványok),
amelyet az iskolák tanárai és/vagy diákjai készítettek,
fõként mecénásaik reprezentációs igényeinek kielégítésére.
223
MÛFAJOK ÉS MÛVEK
224
928 Tankönyvek I
Az elsõ csoportba, az oktatási folyamatot közvetle-
(A vallási kiadványoknál
nül szolgáló mûvek közé a tankönyvek és vizsgatételek
nem tárgyalt tankönyvek)
tartoznak. A tankönyvek természetesen formailag és tarRMNy 875A, 878, 887,
talmilag egyaránt igen sokfélék. Az e címszó alá került
891, 897, 898, 899, 919,
anyag jó része nem feltétlenül, vagy nem kizárólag isko925, 937, 959, 995,
1006, 1012, 1049, 1050,
lai oktatásra összeállított ismeretanyagot foglal magá1067, 1078A, 1094,
ban, de csak olyan kiadványokat vettünk itt tekintetbe,
1101, 1099, 1122, 1177,
amelyeket vagy kifejezetten iskolai tankönyvnek szán1189, 1190, 1191, 1224,
tak, vagy kétségkívül tankönyvként is használtak. Ösz1233, 1239, 1260A,
1264, 1276, 1277, 1282,
szesen 216 nyomtatványt sorolhattunk e szempontok
1283, 1375, 1387, 1423,
alapján ebbe a kategóriába. Közülük 61-et a vallási taní1443, 1451, 1453, 1456,
tások és a katekizmusok között egyszer már számba vet1484, 1497, 1531, 1548,
tünk, azaz 155 a nem vallási ismereteket tartalmazó tan1573, 1579, 1580, 1607,
1608, 1609, 1610, 1612,
könyvek száma.928
1613, 1614, 1626, 1634,
1601 és 1655 között összesen 86, iskolai vizsgatétele1672, 1686, 1711, 1717,
ket
tartalmazó, Magyarországon nyomtatott, vagy ma1733, 1735, 1766, 1767,
gyar nyelvû részleteket is tartalmazó tézisfüzet jelent
1770, 1792, 1808, 1811,
1823, 1829, 1836, 1861,
meg. Ebbõl 35-öt már a hitviták mûfaji csoportjában is
1864, 1868, 1871, 1881,
bemutattunk, 22-rõl pedig a vallási tanítások között ad1882, 1890, 1923, 1927,
tunk számot, vagyis összesen 29 a nem teológai tárgyú
1943, 1949, 1962, 1963,
disputációk száma.929
1982, 1983, 1988, 1996,
2002, 2007, 2028, 2031,
Az iskolai élet más területeit szolgáló kiadványokat
2038, 2039, 2053, 2058,
négy kisebb csoportra lehet bontani. 31 az iskoladrámák
2059, 2064, 2065, 2069,
száma. Természetesen ez nem 31 drámaszöveget jelent,
2081, 2099, 2101, 2105,
hanem 31 olyan nyomtatványt: programot, szereposz2109, 2117, 2118, 2141,
2168, 2170, 2179, 2182,
tást, meghívót, amely iskolai színielõadással kapcsolatban
2202, 2208, 2211, 2220,
keletkezett. Az 5 iskolai énekeskönyvet már az egyházi
2224, 2226, 2236, 2241,
2242, 2258, 2265, 2268,
2285, 2297, 2301, 2302, 2317, 2323, 2327, 2367, 2380, 2415, 2416, 2429, 2430, 2431, 2473,
2481, 2484, 2503, 2507, 2516, 2560, 2571, 2581, 2582, 2583, 2606A, 2617, 2618, 2620
Tankönyvek II (A vallási tanításoknál és katekizmusoknál már figyelembe vett mûvek) Vallási
tanításoknál már szerepelt: RMNy 1074, 1090, 1341, 1533, 1577, 1602, 1889, 1892, 2207, 2139,
2361, 2409, 2498. Katekizmusoknál már szerepelt. Alsted: RMNy 1578, 1640, 1764, 1958, 1993,
2167, 2212, 2373, 2402, 2573. Siderius: 1303, 1526, 1980, 2150, 2303, 2406A. A Heidelbergi Káté
tankönyvként is használható változatai: 909, 1860, 1194, 1195, 2087, 2452, 2457, 2533, 2561.
Egyéb tankönyvi református káték (Pécseli, Marnix, Keresztúri, Apafi, Medgyesi, Fogarasi): 1317, 1336,
1360, 1674, 1721, 2102, 2104, 2213, 2434, 2519. Evangélikus tankönyvi káték. Luther: 974, 1440,
1776, 1805. Dieterich: 2115, 2266, 2530. Katolikus: 1259, 2281. Unitárius: 1543, 2061, 2526
929 A hitvitáknál már szerepeltek: RMNy 1028, 1339, 1718, 1807, 1858, 1879, 1908, 2011, 2033,
2067, 2082, 2147, 2267, 2290, 2295, 2296, 2306, 2307, 2344, 2350, 2355, 2356, 2379, 2392,
2400, 2443, 2449, 2493, 2494, 2552, 2555, 2569, 2572, 2612, 2613. A vallási tanításnál
szerepeltek: RMNy 1408, 1461, 1660, 1753, 1859, 1869, 1880, 1888, 1907, 1934, 1935, 2015,
2029, 2063, 2191, 2200, 2294, 2366, 2384, 2464, 2527, 2562. Nem teológiai vizsgatételek: RMNy
1399, 1466, 1661, 1685, 1693, 1699, 1740, 1745, 1746, 1747, 1786, 1797, 1852, 1856, 1899,
1941, 1951, 1961, 1971, 2002, 2073, 2151, 2190, 2335, 2397, 2491, 2543, 2588, 2615
AZ ISKOLAI KIADVÁNYOK
énekeskönyvek tárgyalásakor is sorra vettük. 6 kiadvány a
pedagógia tudományának tárgykörébe tartozik, 4 pedig az
iskolák adminisztrációjával, igazgatásával kapcsolatos.930
Az iskolai alkalmi kiadványok közül 25 gyászeseményhez kötõdik, 38 lakodalmi köszöntõ, 37 pedig vegyes alkalomra készült.931
Tehát összesen 448 kiadvány létrejötte hozható szorosabb kapcsolatba az iskolák mûködésével. Igaz, ebbõl 123-at,
61 tankönyvet (13 vallási tanítást és 48 katekizmust), valamint 57 vizsgatételt (35 hitvitázót és 22 tanítót) már az
egyházi nyomtatványok között is számba vettünk.932 További kereken 100 nyomtatvány pedig az alkalmi kiadványok közé is besorolható. Mégis megállapítható, hogy
kisebb megszorításokkal az 1601–1655 között megjelent
magyarországi kiadványoknak mintegy 25%-át kell vagy
lehet iskolai nyomtatványnak számítani.
930 Iskoladrámák: RMNy
1022, 1112, 1133, 1415,
1506, 1621, 1722, 1785,
1827, 1886, 2157, 2219,
2263, 2264, 2272, 2275,
2280, 2322, 2328, 2329,
2330, 2376, 2382, 2383,
2411, 2444, 2479, 2525,
2540, 2557, 2600. Iskolai
énekeskönyvek: RMNy
920, 970, 1328, 1527,
1528. Pedagógiai
tudomány: RMNy 2390,
2432, 2433, 2436, 2463,
2483. Iskolai jog, igazgatás:
RMNy 1168, 1600,
1739, 2577
931 Gyászkiadvány csak
iskolai szerzõkkel: RMNy
912, 915, 1226, 1428,
1468, 1633, 1676, 1703,
1731, 1732, 1929, 1964,
1997, 2055, 2287, 2435,
2482, 2541;
gyászkiadvány iskolai és
A tankönyvek nagy többsége fõként a klasszikus nyel- egyházi szerzõkkel: RMNy
vek, természetesen mindenekelõtt a latin nyelv tanítását 870, 931, 1098, 1350,
segítette. E korban azonban a nyelvelsajátítás nem pusz- 2176, 2181, 2422.
Lakodalmi köszöntés csak
tán a nyelv gyakorlati ismeretét, szókincsének és gram- iskolai szerzõkkel: RMNy
matikájának az úzushoz elegendõ birtoklását jelentette, 884, 966, 1365, 1383,
hanem a nyelvet mindig olyan konkrét szövegekkel köz- 1396, 1539, 1652, 1698,
vetítették, amelyek implicite tartalmazták a nyelvhez 1743, 1781, 1830, 1837,
1931, 2005, 2013, 2040,
kapcsolódó teljes kultúrát, tudományos és irodalmi is- 2137, 2369, 2378, 2418,
meretanyagot, így segítségével az érvényben lévõ erköl- 2423, 2426, 2447,
csi normarendszert és gondolkodásmódot is interiorizál- 2457A, 2457B, 2471,
ták. Ezt a nyelvfelfogást tükrözi a nyomtatott tankönyvek 2515, 2570, lakodalmi
köszöntés iskolai és egyházi
szinte valamennyi típusa.
szerzõkkel: RMNy 949,
A nyelvoktatást szorosabban szolgáló tankönyvek kö- 1411, 1936, 2288, 2396,
zött a következõ kisebb mûfaji csoportokat lehet kialakí- 2419, 2413, 2531, 2534,
2609. Vegyes alkalmak,
fõként köszöntések: RMNy 968, 1027A, 1158, 1170, 1272, 1338, 1384, 1644, 1653, 1689, 1690,
1694, 1696, 1778, 1784, 1840, 1845, 1846, 1898, 1965, 2014, 2017, 2166, 2223, 2233, 2286,
2326, 2389, 2399, 2425, 2445, 2508, 2546, 2547, 2575, 2593, 2595
932 Kétségtelen, hogy a vizsgatételek alapvetõen iskolai nyomtatványok, s csak másodlagosan jönnek
szóba egyházi munkaként. A tankönyvnek tekintett vallási tanítások is kétségtelenül iskolai oktatásra
készültek, s az iskolákban használták a feljebb említett öt énekeskönyvet is. A katekizmusok esetében
némileg más a helyzet. A hitoktatás ugyanis nemcsak iskolai, hanem templomi feladat is volt, ezért
a káték gyakran kettõs céllal készültek, s gyakran csak egyedi mérlegelés alapján lehetett eldönteni, hogy
inkább templomi, vagy inkább iskolai használatra szánták õket.
1. Tankönyvek
225
MÛFAJOK ÉS MÛVEK
226
933 RMNy 1484
934 RMNy 1808,
Trencsén, 1639; és
RMNy 1573,
Lõcse, 1633; RMNy
2069, Lõcse, 1644
935 RMNy 1626
Lõcs, 1635; RMNy 1738,
Nürnberg, 1638; RMNy
2473, Lõcse, 1653;
RMNy 2583,
Lõcse, 1655.
936 Melanchton nevével
RMNy 1190,
Lõcse, 1619; RMNy
1191, Lõcse, 1619;
RMNy 1868,
Bártfa, 1641; RMNy
2224, Lõcse, 1648;
Rhenius nevével:
RMNy 2109, Lõcse,
1645; RMNy 2327,
Lõcse, 1650;
Molnár nevével RMNy
887, Debrecen, 1602;
RMNy 1049, Debrecen,
1613; RMNy 1387,
Gyulafehérvár, 1627 k.;
RMNy 1988,
Brassó, 1643; RMNy
2182, Lõcse, 1647;
RMNy 2323,
Lõcse, 1650; RMNy
2626, Várad, 1655.
937 Az alapfokú címe
Rudimenta linguae Latinae,
ld. RMNy 1580, 1610,
1823, 2168. A középfokú
címe: Grammatica Latina,
ld. RMNy 1607, 1923
938 RMNy 1276, 1277
939 RMNy 1189 (csak
prozódia), 2053, 2317.
Alvarez nyelvtana
a késõbbiekben még nagy
karriert futott be
Magyarországon.
940 RMNy 1708A és
2058
941 RMNy 875A
942 RMNy 2117
tani. Ábécéskönyvek és alapfokú társalgási formulák.
Etikai normákat közvetítõ, de egyben a frappánsabb nyelvhasználatot segítõ bölcsmondás-, vagy bibliai citátumgyûjtemények, tartalmi kivonatok a Bibliából. Comenius
és mások nyelvtanulást segítõ enciklopédiái. Grammatikák, poétikák, retorikák. Szótárak, szójegyzékek. Az
ókori klasszikusok kiadásai. A nyelvi tankönyveken kívül alig néhány logikai, filozófiai, jogi és természettudományi munkáról lehet számot adni. A vallásoktatást
pedig, mint errõl már többször is esett szó, a vallási tanítások és katekizmusok szolgálták.
Szorosabb értelemben vett ábécéskönyv csupán 4
ismeretes. Pécseli Király Imre 1630. évi pápai latin–magyar Abecedáriumán933 kívül csupán egy biblikus cseh, és
két latin–német nyelvûrõl maradtak fenn adatok vagy
példány.934 Alapfokú társalgási könyvként (Comenius
késõbb említendõ Januája mellett) Sebald Heydennek
már Sylvester János által is kiadott, azaz a XVI. században is népszerû Formula puerilium colloquiorumának
használata volt gyakori. Négy kiadása látott napvilágot
különbözõ változatokban cseh, német és magyar értelmezésekkel.935
Latin nyelvtankönyvbõl 27 kiadás ismeretes. Négy
ízben jelent meg olyan latin grammatika, amely
Melanchtont nevezi meg szerzõjeként, két ízben az õ mûvét átdolgozó Joannes Rheniust; s hét ízben olyan, amelyik Molnár Gergelyt, a kolozsvári iskola XVI. századbeli
rektorát, aki különben szintén Melanchton munkáját
dolgozta át.936
A népszerûségi sorrendben Johann Heinrich Alsted
a következõ grammatika-szerzõ. Alapfokú és középfokú
latin nyelvtanát egyaránt in usum scholae Albensis írta.
A kettõt együtt hatszor adták ki.937
Európaszerte ismert grammatikaszerzõ volt Pierre de La
Ramée, akinek a nevét két kiadvány viseli,938 és a jezsuita
Emmanuel Alvarez is, akiét pedig három, de ezek közül az
egyik csak a prozódiát tartalmazza.939 Az Aelius Donatusféle grammatikát ugyancsak két ízben nyomtatták ki.940
Kevéssé ismert szerzõ kettõ akad a nyelvtanírók között.
Michael Andreades, csepregi rektor munkája 1601-ben jelent meg,941 Andreas Graff trencséni rektoré 1639-ben.942
Az utóbbiból példány nem ismeretes. Valószínû azonban,
AZ ISKOLAI KIADVÁNYOK
hogy egy alaposabb vizsgálat kiderítené, hogy Andreades
is valamely ismert minta, leginkább Melanchton vagy
Molnár alapján dolgozott, s ez a lehetõség nem zárható ki
Graff esetében sem.
Görög nyelvtan összesen 6 darab akad. A legtöbbször,
vagyis három ízben Károlyi Péternek még a XVI. században
készült, Melanchton görög nyelvtanának kivonatát tartalmazó mûvét nyomták újra.943 Egyszer adták ki Brassóban
Valentin Wagner ottani rektornak szintén még a XVI. században összeállított görög grammatikáját,944 egyszer pedig
Jacobus Gretser (1562–1625) jezsuita professzorét Lõcsén,
minden
bizonnyal a szepeshelyi jezsuita gimnázium számá.
ra 945 A XVII. században egyetlenegy újabb görög nyelvtan
keletkezett, amelyet Johann Heinrich Alsted készített
1634-ben a gyulafehérvári iskola számára.946 Alsted a következõ évben héber és káldeus nyelvtant is adott ki ugyanezen célból.947
A korszakunkban megjelent két magyar nyelvtant valójában nem tankönyvnek írták, de mind a kettõ, Szenci
Molnár Alberté és Komáromi Csipkés Györgyé is azzal
a céllal készült, hogy a magyarul nem tudók megismerhessék belõle a magyar nyelvet, illetve különösen Komáromié azért, hogy segítse használóját a magyar nyelv elsajátításában.948
A nyelvtan mellett a szójegyzék és szótár a nyelvtanulás elengedhetetlen kelléke. Korszakunkban igen népszerû maradt Szikszai Fabricius Balázs debreceni rektornak még a XVI. században kialakult, 101 fogalom köré
csoportosított, eredetileg latin–magyar szójegyzéke,
amely alkalmanként német vagy német és cseh értelmezésekkel kiegészítve hétszer látott napvilágot.949
Igen sikeres volt, mert igen jól használhatónak bizonyult Erdõbényei Deák János elõbb marosvásárhelyi rektor, majd 1633–1634-ben a Rákóczi fiúk nevelõje Janua
linguarum bilinguis címû munkája, amely valójában két
nyelvoktató mûfajt kapcsolt össze. Az elsõ része latin–
magyar szótárt, a második, tizenkét centúriára osztott
bölcs mondásokat tartalmaz. A bölcs mondások elsajátításának Erasmus óta óriási hagyománya alakult ki a nyelvi és etikai nevelésben egyaránt. Látjuk majd, hogy
jónéhány szentenciagyûjteményt önállóan is használtak
tankönyvként. Erdõbényei Januája, amelynek csak címe
227
943 RMNy 959, 1622,
1647
944 RMNy 1456
945 RMNy 2268
946 RMNy 1579
947 RMNy 1609
948 RMNy 995 (Szenci)
és 2618 (Komáromi)
949 RMNy 891, 1099,
1177, 1423, 1451, 1453,
1871
MÛFAJOK ÉS MÛVEK
228
950 RMNy 1613, 1733,
1864, 1890, 2560
951 RMNy 2170
952 1635-ben és
1648-ban. RMNy 1608 és
2208
953 RMNy 2141
954 RMNy 1811
955 RMNy 2236
956 RMNy 919, 1012,
1239, 2099
957 IMRE Mihály,
Szenci Molnár Albert:
Dictionarium
Latino–Ungaricum,
Budapest, 1990.
(Kísérõ tanulmány
a szótár 1604. évi
fakszimile kiadásához);
és Studia Litteraria,
Debrecen, 1998, 50–83.
958 RMNy 925, 1101,
1375
hasonlít Comenius híres mûvére, Szenci Molnár Albert
Dictionariumára és a Calepinus-szótárra támaszkodik. Öt
ízben nyomtatták ki korszakunkban.950 Erdõbényei szótára már ugyanúgy a gyulafehérvári akadémia szellemi
mûhelyébõl kikerült alkotásnak tekinthetõ, mint
Csaholczi Pap János és Bihari Ferenc ottani tanárok
Index vocabulariuma, amelyet Comenius Januájához
készítettek angol és „belga” minták alapján, de amely
1647-ben önállóan is megjelent.951 Johann Heinrich
Alsted pedig egynyelvû, latin értelmezõ szójegyzéket
szerkesztett Latium in nuce címmel a gyulafehérvári tanulók számára, amelyet kétszer nyomtattak ki.952 Eredetileg
szintén egynyelvû kifejezés-gyûjtemény volt Marcus
Friedrich Wendelin (1584–1652), anhalti rektornak
a latin igéket és a hozzájuk kapcsolódó frázisokat felsoroló mûve, amelyet azonban magyar értelmezésekkel láttak el és Bisterfeld elõszavával adtak közre 1646-ban.953
Szintén iskolai használatra készülhetett az a latin–cseh
szótár, amelybõl 1639-ben négyszáz példányt vettek leltárba Václav Vokál trencséni nyomdász hagyatékában,954 és az az 1648-ban Nagyszombatban kiadott
latin–magyar–szlovák szójegyzék, amelyet ma jelentõs
szlovák nyelvemlékként tart számon a tudomány.955
Nem kifejezetten iskolai használatra készült, de nyilván az iskolákban is használták Szenci Molnár Albert
latin–magyar és magyar–latin szótárát, sõt késõbb minden fontosabb iskolai szótárnak ez képezte alapját.
Szenci mûvének különféle címekkel és többszöri átdolgozás után négy kiadása ismeretes korszakunkból.956
Imre Mihály megállapítása szerint Szenci Molnár a szókincs tekintetében elsõsorban Ambrosius Calepinus
soknyelvû, magyar értelmezésekkel is ellátott szótárára
támaszkodott.957 Bár a Calepinus-dictionarium semmiképpen sem iskolai kiadvány, a teljesség kedvéért megjegyezzük, hogy még a XVII. század elsõ három évtizedében is megért Bázelben egy-egy olyan kiadást, amely
a magyar értelmezéseket is tartalmazta.958
További három olyan szótárról számolhatunk még be,
amelyeknek nem iskolai használatuk az elsõdleges.
A Hieronymus Megiser által Fankfurtban 1603-ban és
1613-ban kétszer is kiadott soknyelvû szótárban található magyar értelmezések fõ forrása ugyancsak a Calepinus
AZ ISKOLAI KIADVÁNYOK
volt.959 Peter Loderecker hétnyelvû dictionariuma,
amely 1605-ben Prágában látott napvilágot, a kereskedõk munkájának segítésére készült.960 Georg Henisch
Teütsche Sprach und Weissheit (Augsburg 1616) címû,
a német szótárirodalom szempontjából jelentõs német–
latin szótárának egyes cikkeiben feltehetõleg azért találhatók magyar értelmezések, mivel Henisch Bártfán született.961
Leginkább az összehasonlító nyelvtudomány principiumainak tekinthetõk azok a kompendiumok, amelyekben a különbözõ nyelveket mutatták be, fõként
közismert szövegek – mint például a Miatyánk – segítségével. Ezeket bizonyos esetekben tankönyvként is használhatták. Magyarországon két ilyen munkát nyomtattak a vizsgált idõszakban. 1614-ben Johann Bocatius,
mint kassai rektor kifejezetten tankönyvnek szánta 25
nyelvet bemutató Miatyánk-gyûjteményét. Joannes
Wolphius pedig 1653-ban tette közzé hasonló tartalmú,
de több mint ötven nyelvû kollekcióját.962 Mai ismereteink szerint további 6 ilyen, de nem Magyarországon
nyomtatott szemelvénygyûjteményben található még
magyar nyelvû Miatyánk vagy Hiszekegy.963
A nyelvtanulást és erkölcsi oktatást egyszerre szolgálták a különféle szentenciagyûjtemények. Ezek közül legelterjedtebbé az a verses bölcsmondásokat tartalmazó és
alapvetõ etikai útmutatást nyújtó anonim könyvecske
vált, amelyet föltételezett szerzõjérõl Catónak neveztek
(Libellus elegantissimus, qui inscribitur Cato,... igen szép
könyvecske, mely neveztetik Catonak). A mintául szolgáló
kiadást még Erasmus rendezte sajtó alá, s ezt számtalan
további követte a következõ századokban. A XVII. század elsõ felében Magyarországon latin, latin–magyar és
latin–magyar–német változatban hatszor nyomtatták
ki.964 A Catóval azonos funkciót töltött be Erasmus
Civilitas morum címû mûvének 1632. évi lõcsei kiadása.965
Két, latin nyelvû bibliai citátumokat tartalmazó tankönyv is található a nyelvoktatást és erkölcsi tanítást
egyszerre célzó mûvek között. A egyiket Václav Rataj
márkusfalvi, a másikat Andreas Graff trencséni rektor
állította össze.966 Illésházy Gáspár pedig vegyes tartalmú
bölcsmondás-gyûjteményét in usum juventutis honestae et
senectutis venerandae írta, tehát tankönyvként is használ-
959 RMNy 899, 1050
960 RMNy 937
961 RMNy 899.
A magyar értelmezések
forrása egyébként
kizárólag Hieronymus
Megiser Thesaurus
polyglottusa volt. Melich
János megállapítása,
Nyelvtudományi
Közlemények 1906,
175–177.
962 RMNy 1067 és 2481
963 RMNy 897, 898,
1006, 1078A, 1233,
1250A.
964 RMNy 878, 1224,
1497, 1770, 1861, 1996
965 RMNy 1548
966 RMNy 1686, 1963
229
MÛFAJOK ÉS MÛVEK
230
967 RMNy 2031
968 RMNy 1882, 1982,
2002(2), 2038, 2265(2)
969 RMNy 2220
970 RMNy 2258
971 RMNy 2582
972 RMNy 1983, 2002,
2039, 2211, 2265
973 RMNy 2002, 2265
974 RMNy 2211, 2265
975 RMNy 2429, 2430,
2431
ható volt az Illésházyak udvari iskolájában, de sokkal
inkább a család reprezentációját szolgálta.967
Külön csoportot alkotnak Comenius tankönyvei,
amelyeknek 18 különbözõ kiadását ismerjük a vizsgált
idõszakban, s amelyek közül többet már a nagy pedagógus sárospataki tartózkodása elõtt használtak Magyarországon. A Janua linguae Latinae vestibulum, (röviden
a Vestibulum) téma szerinti csoportosításban két fejezetben tartalmaz 680 rövid latin mondatot, amelyhez öt
ízben magyar,968 egy-egy ízben görög–magyar–német,969
német970 és német–cseh–magyar971 értelmezést fûztek.
A Janua linguae Latinae címû enciklopédia haladó tankönyv volt. Száz fejezetben s ezeken belül ezer pontban
foglalta össze a természet és a világ dolgairól való tudnivalókat. Öt kiadása jelent meg latin–magyar változatban,972 ezek közül kettõ a Vestibulumot is tartalmazta,973 kettõ pedig a feljebb már említett Csaholczi–Bihari-féle
Index vocabulariumot is.974
Sárospataki tevékenykedése idején három új tankönyvet készített Comenius.975 Az elsõben, a Vestibulumban,
amely nem teljesen azonos a már korábban közkézen forgó Vestibulummal, a világra vonatkozó alapfokú ismereteket foglalta össze, s alapfokú latin nyelvtannal és szószedettel egészítette ki. A második, a Janua latin–magyar
szótárt, haladó latin nyelvtant, s a Janua linguae Latinae
címmel a már korábban is megjelent (ld. feljebb) enciklopédiát tartalmazza. A harmadik az Atrium egy retorikai
tankönyvvel kezdõdik, s ezt követõen a Janua címû enciklopédiának egy részletesebb és választékosabb szövegét foglalja magában. A sorozathoz Comenius tervei szerint még egy értelemzõ szótár tartozott volna, ez azonban
már nem Sárospatakon, hanem néhány évvel késõbb,
1657-ben jelent meg Amszterdamban Lexicon atriale
Latino–Latinum címmel.
A nyelvi képzést, a nyelvhasználat magasabb szintjeinek elérését, kezelését segítették a retorikai, poétikai, logikai takönyvek. Speciálisan iskolai használatra készült
retorikai tankönyv nem sok maradt fenn a korszakból.
Viszont, mint fõként az agendákról szóló fejezetben
elmondtuk, több kifejezetten egyházi használatra szánt
retorikai témájú segédkönyv értekezett a prédikálás és
imádkozás megformálásának szabályairól.
AZ ISKOLAI KIADVÁNYOK
A legtöbbet forgatott iskolai retorikai tankönyveket
Ludovicus Philippus Piscator, a gyulafehérvári iskola tanára írta. A trópusokról és figurákról tárgyaló mûvének
1635 és 1649 közöttrõl ma négy kiadása is ismert,976 a beszéd egyes részeinek megszerkesztésére vonatkozó szabályokkal foglalkozóból pedig három.977 Andreas Graff
bártfai majd trencséni rektor, a korszak egyik kiemelkedõ tankönyvírója két retorikát is szerkesztett. Az egyik
feltételezhetõen a levélírás mûvészetével foglalkozott,978
a másik a beszéd megszerkesztésével, felépítésével és az
elokúcióval.979 Speciális témájú volt az a retorika, amelyet Johann Heinrich Alsted Veraedus címmel, készülõfélben lévõ enciklopédikus kézikönyve specimenjeként
adott közre 1637-ben.980 Ezt a disszertációk, meditációk,
scriptiók létrehozásához szánta segédeszköznek Alsted.
Bizonyosan iskolai használatra adták ki Szebenben
1648-ban a kátéíró Konrad Dietericusnak az alsóbb osztályok számára összeállított rövid retorikai kompendiumát Epitomes praeceptorum rhetoricae címmel.981
Poétikai tankönyv, pontosabban kifejezetten a verstani szabályokkal foglalkozó kiadvány összesen öt maradt fenn a korszakból. Négy közülük már az eddigiekben
is megismert tankönyvszerzõ mûve. A jezsuita Emmanuel
Alvarez verstani mûvét 1619-ben Lõcsén, Ludovicus
Piscatorét 1642-ben Gyulafehérvárott, Andreas Graffét
1642-ben Trencsénben és Komáromi Csipkés Györgyét
1653-ban Váradon nyomtatták ki.982 E kifejezetten verstani mûvek mellett Andreas Deidrich szebeni rektor kissé más témájú tankölteménye, az Itinerarium scholasticum
említhetõ még, amelyet pro exemplo inventionis poeticae
suis in schola patriae auditoribus írt.983
15 logikai tankönyvrõl lehet beszámolnunk. Ezek nagyobb része is a már megismert szerzõk tolla alól került ki.
A Herbornból Gyulafehérvárra érkezett professzorok
tankönyvírási programja keretében született Johann
Heinrich Bisterfeld ramista logikája, amely 1635 és 1649
között négy ízben is napvilágot látott.984
Andreas Graff három szintûre tervezte logikai tankönyvsorozatát. Ebbõl az alapfokú részt 1643-ban nyomtatták ki Trencsénben.985 Valószínûleg ennek középfokú
folytatása lehetett az a példányból ma már nem ismert
munkája, amely két logikai értekezést tartalmazott.986
231
976 RMNy 1614, 1767,
2059, 2302
977 RMNy 1766, 2105,
2301
978 RMNy 1711
979 RMNy 2007
980 RMNy 1672
981 RMNy 2242
982 Sorrendben RMNy
1189, 1927, 1962, 2503
983 RMNy 1122.
Unikum példányát,
amelyet a szebeni
Brukenthal Muzeum õriz,
érdemben még senki sem
tanulmányozta.
984 RMNy 1612, 1881,
2101, 2297. Ez utóbbi,
1649. évi váradi kiadást
Viskolcz Noémi
kéziratunk lezárása után
megjelent tanulmánya
szerint Alsted
Encyclopaediájából átvett
függelékkel egészítették
ki. VISKOLCZ Noémi,
Johann Heinrich Bisterfeld
és a gyulafehérvári
tankönyvkiadás
a XVII. században,
MKsz 2002, 249–271,
263.
985 RMNy 2028
986 RMNy 2065, Lõcse,
1644
MÛFAJOK ÉS MÛVEK
232
987 Sorrendben RMNy
1443 (megjegyzendõ,
hogy e munka formailag
inkább logikai
disputáció), 1836, 2571
988 RMNy 2516
989 RMNy 1264 és 2241
990 RMNy 2202
991 RMNy 1829
992 RMNy 2507
993 Sorrendben:
RMNy 1949, 1943,
2367, 2416
Harmadik, tervezett darabjáról nem maradt fenn megbízható adat.
A már ismertebb alkotókon kívül három, hazai iskolákban mûködõ rektor is szerkesztett tanulói számára
logika tankönyvet. Saxo Matthaeus lõcsei 1629-ben,
Johann Mautner kassai 1640-ben és Martin Albrich
brassói rektor 1655-ben.987
A hazai szerzõk között utoljára említjük, de valamennyinél sokal fontosabb Apácai Csere János 1654ben Gyulafehérvárott közreadott Magyar logikácskája,
hiszen ez az elsõ és hosszú ideig egyetlen magyar nyelvû
logikai tankönyv.988
Az ismertebb európai logika-írók közül négynek is
jelent meg Magyarországon tankönyve. Casparus
Bartholinus dán polihisztor elõször 1611-ben kinyomtatott, Melanchton hatását tükrözõ, a skolasztikus
arisztotelianizmust képviselõ logikájának kiadására korszakunkban kétszer került sor, 1622-ben Kassán és
1648-ban Szebenben.989 A már katekizmusa és retorikája
kapcsán is bemutatott Conrad Dietericus Dialecticáját
1648-ban Stephanus Budiats a nagysárosi iskola számára
rendezte sajtó alá.990 Franciscus Titelmann-nak, a XVI.
század elsõ felében élt kapucinus szerzetesnek arisztoteliánus szellemû logikai kompendiumát 1640-ben
Kolozsvárott jelentették meg,991 Pierre de La Ramée
Dialecticáját pedig 1653-ban Váradon.992
Közhelye a magyar könyvészeti szakirodalomnak,
hogy a hazai könyvtermésbõl hiányoztak az ókori klasszikusok mûvei. Ez majdnem szó szerint igaz. Azt a néhány
darabot, amelynek kiadására mégis sor került, egyértelmûen iskolai használatra szánták a nyelvi-retorikai képzés segédeszközéül. Összesen négy ilyen kiadvány látott
napvilágot Magyarországon a XVII. században 1655
elõtt. 1642-ben Lõcsén Vergilius Bucolicája és Ovidius
Tristiája, 1651-ben és 1652-ben pedig Gyulafehérvárott
egy-egy válogatás elõbb Cicero leveleibõl, a következõ
évben pedig beszédeibõl.993
Olyan tankönyv, amely nem közvetlenül a nyelviretorikai vagy hittani, hittudományi képzést szolgálta,
mindösszesen tíz akad. A kor felfogása szerint a filozófia
(philosophia naturalis) részének tekintett természettudományi mûvet csupán a már említett trencséni rektor,
AZ ISKOLAI KIADVÁNYOK
Andreas Graff adott ki. 1644-ben jelent meg Trencsénben
az õ alkotásaként az elsõ magyarországi fizikakönyv,
a Peripateticum theatrum naturae.994 Ezenkívül csupán
egy, a szorzó- és kamatszámító táblákat tartalmazó
Practica aritmethica sorolható még a „természettudományhoz”. Ezt Alsted és a gyulafehérvári nyomdász,
lignicei Effmurdt Jakab ajánlotta 1632-ben az ifjú Rákóczi
Györgynek és Zsigmondnak, akik, úgy látszik, akkor ismerkedtek a számolás alapjaival.995
Ugyancsak filozófiai stúdiumnak számított a metafizika és etika. Joannes Ohrhendius szebeni rektor 1649-ben
Joannes Stierius arnstadti lelkipásztor metafizikáját rendezte sajtó alá. Ennek végén egy morálfilozófiai fejezet is
található.996 1652-ben Gyulafehérvárott pedig Johann
Heinrich Bisterfeld adott ki a korban már, különösen
a puritánok által, erõsen vitatott hasznosságú metafizikai összefoglalást.997
Arisztotelés Ethicáján alapuló morálfilozófiai compendiumot Andreas Graff tett közzé 1645-ben
Trencsénben.998 Tulajdonképpen etikai tankönyvnek
tekinthetõ Comenius Praecepta morum in usum juventutis
(Patakini 1653)999 címû munkája, valamint Szepsi Csombor Márton varannai rektornak, a Nyáry család házitanítójának az ifjú Nyáry Ferkó okulására írt, magyar nyelvû
Udvari scholája is, bár az utóbbi még, ha Szepsi a varannai
iskolában több tanulót is megismertetett vele, alapvetõen magánhasználatra készült.
Összesen két jogi tárgyú tankönyvrõl van tudomásunk. Kétszer is kinyomtatták Okolicsnai János liptóújvári prefektus Webõczy Tripartitumából írt tankölteményét, amellyel az Osztrosith fiúk jogi tanulmányait
óhajtotta segíteni.1000 Joannes III. Serpilius pedig a római
polgári és a kánonjog alapjait foglalta össze 1651-ben
Lõcsén a tanuló ifjúság számára írt kompendiumában.1001
Ez a munka késõbb külföldön is kedvelt tankönyvvé
vált.1002
Nyilvánvalóan Apácai Csere János Magyar enciklopédiája (Utrecht 1655)1003 jelenti bizonyos szempontból e
korszakban a tankönyvírás csúcsát, mivel jelzi, hogy immár Magyarországon is megszületett az igény a tudományok anyanyelvû mûvelésére. De Apácai teljesítményének értékelése most nem feladatunk.
233
994 RMNy 2081
995 RMNy 1531;
A többi aritmetica
practica nem
tankönyvként látott
napvilágot. Róluk
a függelék végén, az egyéb
kiadványok között adunk
számot.
996 RMNy 2285
997 RMNy 2415
998 RMNy 2118
999 RMNy 2483,
példányból nem ismert.
1000 1636 Bártfa, és 1648
Lõcse, RMNy 1634 és
2226
1001 RMNy 2380
1002 Vö. RMK III 2101,
3535, 3664, 4669, 4682
1003 RMNy 2617
MÛFAJOK ÉS MÛVEK
234
1004 RMNy 1533,
Gyulafehérvár, 1632.
1005 RMNy 1577, 2498
1006 RMNy 2207
1007 RMNy 2361 és
2409
1008 RMNy 1074, 1892
és RMNy 1602
1009 RMNy 1090
1010 RMNy 400 és 1341
1011 RMNy 2139
1012 RMNy 1889
1013 RMNy 1578, 1640,
1764, 1958, 1993, 2162,
2212, 2373, 2402, 2573
1014 RMNy 1303, 1526,
1980, 2150, 2303,
2406A
A tankönyvként is szolgáló vallási tanításokat és katekizmusokat már elõzõ fejezetünkben saját mûfaji helyükön bemutattuk, ezért itt csak felsorolásszerûen említjük
meg közülük a kifejezetten iskolai használatra szánt darabokat. A vallási tanítások között összesen tíz ilyen
munka akad. Szikszai Hellopoeus Bálintnak még a XVI.
században írt tanítása az Istenrõl, az elválasztásról és az
úrvacsoráról,1004 Joannes Wolleb latinul és magyarul is
megjelent teológiai összefoglalása,1005 Hendrik van Diest
teológiai kompendiumként és hitvita-segédkönyvként
egyaránt használható Funda Davidise, amelyet Szoboszlai
Miklós fordított magyarra,1006 valamint Nógrádi Mátyásnak a Rómabeliekhez írt levélrõl és Jiøi Veselský-Laetusnak
Pál apostol megtérésérõl (Ap.csel.9: 1-22) írt bibliai
kommentárjai1007 a református iskolák számára készültek.
Leonard Hutter Compendium locorum theologicorumának
két latin és egy magyar nyelvû kiadása,1008 valamint
Pálházi Göncz Miklós Georg Rhawtól fordított A gyermekecskék credoja (Keresztúr 1615),1009 pedig az evangélikus iskolák használatára volt szánva.
Van egy érdekes, a nyelvi, hitbeli és erkölcsi oktatást
egyszerre szolgáló tankönyvcsoport: a Bibliából készült
különbözõ mûfajú kivonatok. Három kiadvány sorolható ebbe a kategóriába. Ludwig Helmbold mühlhauseni
rektornak a Biblia valamennyi könyve minden egyes fejezetének tartalmát egy-egy sorban összefoglaló tankölteménye már 1578-ban Bártfán is megjelent, 1625-ben
pedig Lõcsén.1010 1646-ban Bihari Gergely adott közre az
Új Testamentumból egy verses tartalmi kivonatot, amelyet Johann Piscator német és Ulrich Herlin svájci teológus bibliakommentárjainak felhasználásával írt.1011 1641ben pedig a lõcsei nyomdász, Lorenz Brewer látta jó
üzletnek, ha kifejezetten nyelvgyakorló könyvként kiadja
Sébastien Castellionnak 137 bibliai történetbõl etikai
célzattal összeállított dialógusait.1012
A katekizmusok közül kifejezetten iskolai használatra, eredetileg a gyulafehérvári kollégium számára készült
Alsted református kátéja.1013 Siderius János kátéja a templomi hitoktatás céljainak is megfelelt, de nyilvánvalóan
használták az alapfokú iskolai oktatásban is, hiszen például az 1646. évi szatmárnémeti zsinat kifejezetten és
hangsúlyozottan rendelkezett errõl.1014 A Heidelbergi
AZ ISKOLAI KIADVÁNYOK
Káténak már címszövege is utal az iskolai használatra:
Catechesis... in ecclesiis et scholis plerisque usitata.1015 1604-ben
Szárászi Ferenc így magyarította ezt a kitételt: mind
az kisdedöknek a scholákban, mind az egyigyüeknek az
ecclesiában.1016 Ennek ellenére a Heidelbergi Káténak
csak azt a 9 kiadását tekintettük tankönyvnek, amely
önállóan, tehát nem énekeskönyv vagy bibliakiadás részeként látott napvilágot.1017 A többi református káté közül Pécseli Király Imréé és Szenci Molnár Philips van
Marnix nyomán készített kiskátéja nyilvánvalóan az iskolai oktatás igényeit tartotta szem elõtt.1018 Iskolai munka eredményeként jött létre az ifjú Rákóczi György és
Zsigmond konfirmációja alkalmából Keresztúri Pál által
kibõvített Heidelbergi Káté, a Christianus lactens és
a Csecsemõ keresztyén,1019 a gyulafehérvári schola aulicában
bizonyára forgatták is õket, de szélesebb körû iskolai
elterjedésük aligha valószínû. Medgyesi Pál Lelki ábécéje
tankönyv volt ugyan, de nem iskolai használatra szánta
szerzõje, hanem Lórántffy Zsuzsanna apróbb cselédjek
hasznokra, azaz talán udvari tankönyvnek lehetne
nevezni.1020 Ez a legtalálóbb minõsítése Fogarasi K.
Ferenc Kis keresztyénjének is, amelyet a kisded bolgárfalvi Sebesy György kedvéért fordított le Vízaknán
angolból magyarra.1021
Luther kiskátéjának valamennyi kiadása a Sideriuskátéhoz hasonlóan egyaránt alkalmas volt egyházi és
iskolai használatra, csakúgy, mint Conrad Dietericus ennek alapján írt Epitome catecheticaja.1022 Dieterich
nagyobb terjedelmû kátémagyarázata az Institutiones
catechetica viszont már a felsõbb iskoláknak készült, igényes tankönyvnek számított.1023
A Canisius-káté kiadásai közül kettõt nyomtattak iskolai használatra: az 1622 körüli, rövidített, bécsi
edíciót1024 és az 1649. évi nagyszombati kétnyelvû
latin–magyar változatot, amelyet aztán az elkövetkezõ
másfél évszázadban számtalan hasonló követett.1025
Az unitárius káték közül a Heidelbergi Kátéhoz hasonlóan valószínûleg azokat forgatták tankönyvként is,
amelyek önállóan, tehát nem énekeskönyv kísérõ mûveként jelentek meg, azaz az 1632. évi, lengyelbõl fordított
rakówi katekizmust,1026 valamint Várfalvi Kósa kiskátéjának 1644. és 1654. évi kolozsvári kiadásait.1027 Mivel
1015 Vö. például az 1640.
évi váradi kiadás
címlapjával, RMNy 1860
1016 RMNy 909
1017 RMNy 909, 1194,
1195, 1860, 2087, 2452,
2457, 2533, 2561
1018 RMNy 1317, 1630
és 1336
1019 RMNy 1674 és
1721
1020 RMNy 2104, 2213,
2434
1021 RMNy 2519
1022 Luther, RMNy 974,
1440, 1776, 1805, 2495.
Dietericus, RMNy 2114,
2530
1023 RMNy 2266
1024 RMNy 1259
1025 RMNy 2281
1026 RMNy 1543
1027 RMNy 2061, 2526
235
MÛFAJOK ÉS MÛVEK
azonban példány alapján egyik sem ismeretes, mindháromra csupán egykorú adat alapján lehet következtetni,
nem állítható teljes határozottsággal, hogy valóban önálló, tankönyvnek készült kiadványok voltak.
236
2. A pedagógiatudomány
1028 RMNy 2390
1029 RMNy 2433
1030 RMNy 2547
1031 RMNy 2436
1032 RMNy 2432
1033 RMNy 2516(2)
1034 Oratio de studio
A politikatudományhoz hasonlóan a pedagógia is
a XVII. század folyamán vált egyre inkább önálló tudománnyá. Ennek a folyamatnak voltak kiemelkedõ szereplõi Ján Amos Comenius és Apáczai Csere János.
Munkásságuk révén 7 olyan munka jelent meg korszakunkban Magyarországon, amelyek a pedagógiatudomány szempontjából igen jelentõsek.
Comenius három, egymással összefüggõ, de mégis önálló kiadványban tette közzé a sárospataki iskola megreformálására vonatkozó, illetve az ott végzett pedagógiai munka folyamatával és értékelésével kapcsolatban elmondott
beszédeit, összeállított értekezéseit: Primitiae laborum
scholasticorum (Patakini 1650 et 1652),1028 Laborum
scholasticorum... continuatio (Patakni 1652),1029 Laborum
scholasticorum Patakini obitorum coronis, sermone
valedictorio..., imposita (Patakini 1654).1030 Ezeken kívül
1652-ben elõbb Joachim Ringelberg antwerpeni profeszszornak (1499–1536) és Erasmusnak nyomtatta ki egy-egy
értekezését a tanulás módszerérõl,1031 majd, mivel ezeket
visszhangtalannak találta, hozzájuk fûzte saját traktátusát
az iskolákban uralkodó lustaság kiûzésérõl.1032 Ringelberg
értekezését párbeszéddé átdolgozott formában Apácai
Csere János hamarosan magyar nyelvre is lefordította, s
a Magyar logikácska függelékeként napvilágra bocsátotta.1033
Apáczai másik kiemelkedõ nyomtatott pedagógiatudományi mûve pedig a gyulafehérvári kollégium rektori székfoglalójaként a bölcsesség tanulásáról 1653 novemberében
elmondott beszéd.1034
sapientiae, Albae Juliae
1653, RMNy 2463
3. Iskolai igazgatási kiadványok
Az egyházakhoz hasonlóan az iskolák igazgatásával
kapcsolatban is ismeretes néhány, egész pontosan 4
AZ ISKOLAI KIADVÁNYOK
nyomtatvány. Ennél bizonyosan jóval több létezett, mivel azonban kis terjedelmû és gyorsan aktualitásukat
vesztõ iratokról van szó, igen kis arányban õrzõdhettek
meg. Ezt bizonyítja, hogy a négy ismeretes kiadványból is
csupán egyetlenegynek maradt fenn példánya. A három
elveszett munka, amelyekrõl csak hiteles feljegyzésekbõl
van tudomásunk, tanterv vagy órarend lehetett. 1618ban Andreas Deidrich jelentette meg a szebeni iskola
tantervét,1035 1635-ben Friedrich Monau a brassóiét,1036
1638-ban pedig Pozsonyban nyomtatták ki a nagyszombati egyetem elõadásainak rendjét.1037
Az egyetlen olyan, példányban is megõrzõdött nyomtatvány, amely az iskolák igazgatásával kapcsolatos, egy
iskolai kicsapatásról értesítõ körlevél. Szövege a gyulafehérvári akadémiáról való kizárás lehetséges indokait tartalmazza. Ezzel értesítették a református espereseket és
iskolaiigazgatókat, hogy a vétkes diákokat más intézmény ne fogadja be. Az egyetlen ismert példányban a kicsapott diák nevének helye nincs kitöltve.1038
237
1035 RMNy 1168
1036 RMNy 1600
1037 RMNy 1739
1038 RMNy 2577,
Gyulafehérvár, 1655
körül.
4. Iskolai alkalmi kiadványok
A további iskolai mûfajok: a vizsgatételek, iskoladrámák, az iskolák által készített gyász-, lakodalmi- és egyéb
köszöntõk valójában már alkalmi kiadványoknak számítanak, ezért ezt az anyagot nem szükséges még olyan
részletessséggel sem tárgyalni, mint a tankönyveket, hanem valóban elegendõ puszta statisztikai áttekintésük.
A rövid mûfaji statisztika után azonban érdemes még egy
szempontot figyelembe venni. Érdemes megvizsgálni,
hogy az egyes nyomdákhoz milyen iskolai kiadványok
köthetõk, s hogy az egyes nyomdák mely iskoláknak dolgoztak, azaz milyen iskolák tevékenységérõl maradtak
fenn ebbõl a korszakból nyomtatott emlékek is.
Az alább következõ anyagból a vizsgatételek, az iskoladrámák és a vegyes köszöntõk egy része iskolai alkalomra
készült, ezért ezeket a tisztán alkalmi kiadványok között
már nem tárgyaljuk. A lakodalmi és gyászkiadványokat
azonban teljes egészében, valamint a vegyes köszöntõk
nem iskolai alkalomra készült részét az egyéb alkalmi kiadványokról készített statisztikáknál is figyelembe vesszük.
MÛFAJOK ÉS MÛVEK
238
1039 A vizsgatételek
tudományágak szerinti
megoszlása:
(K = katolikus,
E = evangélikus,
R = református).
Logikai vizsgatételek:
RMNy 1661 K, 1693 K,
1747 K, 2335 K, 1685 E,
1797 E, 1856 E, 2568 E,
2615 E. Philosophia
rationalis et metaphysica:
RMNy 1740 K, 1745 K,
1746 K, 1786 K, 1852 K,
2543 K, 1961 E, 2073 E,
2190 E, 2491 E, 1466 R.
Philosophia moralis:
RMNy 1399 E, 1899 E,
1951 E, 2151 E, 2397 E.
Philosophia naturalis:
RMNy 1699 K, 1971 E,
1941 E, 2004 E
1040 RMNy 1112.
Cselekménye szegényes,
fõként az udvari
ékesszólásra oktatja
a tanulókat, miközben az
ideális uralkodó teendõit
is kifejti.
1041 RMNy 1133
1042 RMNy 2411,
Bártfán nyomtatták 1652ben.
1043 RMNy 1722
1044 RMNy 1827
1045 RMNy 2157
A 86 iskolai vizsgatételbõl 57 teológiai tárgyú. Közülük 35-öt a hitvitáknál, 22-õt pedig a vallási tanításoknál
ismertettünk. A fennmaradó 29 tételbõl 9 a logika tárgykörébõl készült, 11 vegyes témájú téziseket tartalmaz
a philosophia rationalis és a metafizika területérõl.
5 morálfilozófiai, 4 pedig fizikai, vagyis a philosophia
naturalishoz tartozó témát dolgoz fel. A logikai tételek
közül 4-et katolikus, 5-öt pedig evangélikus iskolában vitattak meg. A philosophia rationalis és metafizika tárgykörébõl 6-ot katolikus, 4-et evangélikus, 1-et református
intézményben védelmeztek. Az 5 morálfilozófiai tézisfüzet kivétel nélkül az evangélikus iskolák munkájához
kapcsolódik, a 4 fizikai disputációból pedig 3 evangélikushoz, 1 katolikushoz. Meg kell azonban jegyezni, hogy
a philosophia rationalishoz sorolt 6 katolikus tétel általában vegyes tartalmú, közülük több foglalkozik morálfilozófiai kérdésekkel is. Feltûnõ továbbá, hogy a református
iskolákban gyakorlatilag nem vitattak meg nem teológiai tartalmú nyomtatott vizsgatételeket.1039
A 31, iskolai színielõadással összefüggésben megjelent
kiadványból 20 katolikus, 8 evangélikus, 3 református iskola számára készült. A 31 nyomtatványból azonban csak 7
tartalmazza az elõadás szövegét is. Ezek közül három evangélikus iskolában került színre. Christoph Lackner Curia
regia seu consultatio címû darabját 1616-ban Sopronban és
1625-ben Kassán adták elõ.1040 Az Electio Trigonianát pedig,
amely a trigoniai képzelt királyválasztásról szól, 1617-ben
ugyancsak Sopronban, II. Ferdinánd küszöbön álló megválasztása alkalmából.1041 A Halléból származó Peter Eisenberg
német nyelvû Ein zwiefacher poetischer Act und geistliches
Spiel von dreyen Gaben von Weysen aus Morgenlande
címû darabját, amely a napkeleti bölcsek által az újszülött
Krisztusnak vitt ajándékokat állította középpontjába, az
eperjesi iskolában vitték színre 1651-ben.1042
A 3 református darab közül 2 Alsted Schola
triumphatája (Gyulafehérvár 1638)1043 és Bisterfeld Pallas
Dacicája (Gyulafehérvár 1640)1044 a Rákóczi fiúknak,
Györgynek és Zsigmondnak az udvari iskolából való kibúcsúzása alkalmából rendezett elõadások szövegét tartalmazza. A református iskolákhoz kötõdik az egyetlen
magyar nyelvû darab is. A Comico-Tragoedia
elsõ ismert
1045
kiadását Váradon nyomtatták 1646-ban.
AZ ISKOLAI KIADVÁNYOK
A katolikus iskolákból csak a szepeshelyi jezsuita gimnázium növendékei 1649. szeptember 15-én elhangzott
rövid elõadásának, az Aquila Viszochanianak a szövege
maradt fenn, amelyet patrónusuk, Tarnóczy Mátyás
szepesi prépost és csanádi püspök vigasztalására írtak.
A darab témája a püspök nem régen elhunyt édesanyja,
Viszocsáni Ilona lelkének mennybemenetele volt.
100 további alkalmi nyomtatvány látott napvilágot
az iskolák tevékenységének köszönhetõen. Ebbõl 37
különféle vegyes alkalomhoz köthetõ, mint az iskolai
tanulmányok befejezése, vizsga, a patrónus általános
laudációja, születésnapi vagy más családi, karrierbeli eseménye alkalmából való üdvözlése, dicsõítése. Ezeken kívül 38 a lakodalmi köszöntõ, ebbõl 28 olyan, amelynek
szerzõi valamennyien tanárok vagy diákok, 10 továbbit
pedig másokkal, fõként a környékbeli lelkészekkel, vagyis
egyházi elöljáróikkal közösen írtak. 25 kiadvány gyászesettel kapcsolatos, de nem prédikációkat tartalmaz.
Ebbõl 18-ban csak iskolai szerzõk fordulnak elõ,
további 7-ben pedig egyháziak és iskolaiak vegyesen.
Felsorolásuk Az iskolai kiadványok címû fejezet utolsó
jegyzetében található.
E száz nyomtatványt tartalmi szempontból nem ismertetjük, de az egyes nyomdákhoz és iskolákhoz kapcsolódó kiadványcsoportok alább következõ szemléje
során hasznosítjuk azokat az adatokat, amelyeket az
iskolák mecenatúrájára, illetõleg más társadalmi kötõdéseire nézve tartalmaznak.
5. A nyomdák mûködése és az iskolák
5.1. A külföldi nyomdák és az iskolák
Az általunk iskolainak tartott kiadványok összesen 36
nyomdából kerültek napvilágra. Ebbõl 18 külföldön, 18
Magyarországon mûködött. A 18 külföldi nyomdában
azonban csupán 34 kiadvány készült.1046 Ezek igen nagy
része, vagyis 13 nyomtatvány szótár vagy szójegyzék volt,
Szikszai Fabricius Balázs, Georg Henisch, Ambrosius
Calepinus, Hieronymus Megiser, Szenci Molnár Albert,
Peter Loderecker már ismertetett munkái. Többségük,
1046 A külf&o