FÖLDTANI KÖZLÖNY.
HAYI FOLYÓIRAT
KIADJA
A MAGYARHONI F Ö L D T A N I TÁRSULAT.
E G Y S Z E R S MI ND
A M. KIK FÖLDTANI INTÉZET HIVATALOS KÖZLÖNYE.
SZERKESZTI
Dr. PÁLFY MÓR
A T ÁR SU L AT I. T IT KÁ RA
IIARMINCZHATODIK KÖTET. 190<>.
TÍZ
TÁBLÁVAL
S
TÖBIi
SZŐVEGKÖZÖTTI
HAJZZAL.
FÖLDTANI KÖZLÖNY.
•GEOLOGISCHE MITTEILUNGEN.'
Z KITSCH KI FT DER UN G A RISCH EN GEOLOG ISCH EN
G E SE L L S C H A F T
ZUGL EICH
AMTLICHES ORGAN D ER KGL. UNG AR. GEOLOGISCHEN ANSTALT.
R E D I G I E R T VON
Dr. M. v. P Á L F Y
I. SEKRETÄR DER GES ELLS CH AFT .
S E C H S U N D D R E I S Z I G S T E R BAND. 190G.
MIT
ZEHN
TAFELN
UND
MEHREREN
T E X T I L L U S T R ATIONRN.
BUDAPEST, 1906.
A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT TULAJDONA.* EIGENTUM DER UN«. GEOL. GESELLSCHAFT.
FRANKLIN-TÁRSULAT NYOMDÁJA.
TARTALOMJEGYZÉK.
ÉRTEKEZÉSEK.
Lap
Dr. B öckh H ü C t Ó
......... Emlékbeszéd dr. Schm idt Sándor fele tt (arczképpel)
Dr. B öckh H ugó és E mszt K álmán : A Jánosit és Copiapit közötti kü lönbségek­
ről (Válasz az előző közleményre)
....
—
—
—
— Válasz dr. W einschenk E. czikkére : «Még egyszer a
Copiapitról és Jánositról» _
. ..
Dr. F rech F rigyes
A tengeri eredetű karbon M agyarországon (I— I X .
........
...................
..................
táblával)
Dr- G orjanovic - K ramberger K ároly : A horvátországi krapinai diluvialis em ber
H orusitzky H enrik
A Tiszából kihalászott diluvialis gerinczesekről
....
K ormos T ivadar
A Balatonm elléki diluvialis neritinákról
....
L ackner A ntal ._ .............. Ujabb adatok a kazanesdi kénkovandbánya kö rnyé­
kének geolog iai viszonyaihoz
...
Dr. L óczy L ajos
Báró Riclithofen F erdinánd
Dr. LŐre nt he y I m re
Dr. Zittel K ároly Alfréd
....
....
N oszky J enő
__
Adatok a Cserhát geologiájához„_
P écsi A l b e r t
Seism olo giai közlemények™ ....
Dr. P rin z G yula
Uj adatok a frechiella-nem ism eretéh ez
Dr. ’S igmond E lek
__ Alföldünk szikesein ek v á lfa ja ir ó l........ .
....
V adász M. E lem ér ........ Budapest-R ákos felsőm editerránkorú faunája (a X-ik
táblával)™
...................
Dr. W e in sc h e n k E rnő
A Jánositról és annak a Copiapittal való azonosságáról
—
Még egyszer a Copiapitról és Jánositról
....
105
186
404
1
241
418
495
483
175
471
411
424
51
380
256
182
289
RÖVID KÖZLEMÉNYEK.
Dr. P rinz G yula
Dr. P a pp K ároly _.
S obányi G yula ..
.„
Piszkei dum ortieriák _..
H e ly r eig a z ítá s .
.... Levél a szerkesztőhöz
57
58
59
™
__
._
ISMERTETÉSEK.
T r eit z
P éter
van H ise Charles Richard : A treatise on M etam orphism 497
IRODALOM.
A m agyar g eologiai irodalom repertórium a az 1905. évben.........
G e i k i e A.
._ ........ „ ...... Útm utatás geologiai felvételekhez ........ ..
.„.
a*
— 195
427
TARTALOMJEGYZÉK.
IV
Lap
G orjanovic - K ramberger K . : Der paläolitische M ensch und seine Z eitgenossen
aus dem D iluvium von Krapina in Kroatien
_ 301
426
G üg e nh an M................ . _ Die V ergletscherung der Erde von Pol zu Pol,..
K adic 0 ....................... . _
A krapinai diluvialis ember köviilt m a r a d v á n y a i r ó l 304
K ossmat F r __. .. . _____ .... D as M angan-Eisencrzlagcr v. M acskam ező in Ungarn 205
K öveslig ethy R,....
^Seismonomia
L öwl F. ........
„............ Geologie.^ „
_
....
M o n t essier s de B allore F . : Les trem blem ents de terrc
S ie b e r g An....
.............. H and buch der Erdbeben kun de _
_
_
_
_ 428
427
._.
42S
_
20r>
TÁRSULATI (JGYEK.
K ö z g y ű l é s 1906 f e b r u á r hó 7-én. Elnöki m egnyitó. — E m lék beszéd
dr. S chm idt Sándor és báró Richthofen F erdinánd felett. — Titkári jelentés. Pénztári jelentés. — Szabó-érem kiadása
...
_
ül
S z a k iílé s e h :
I. 1906 j a n u á r ins hó 3 - á n . T uzson J ános : Adatok a Balaton fossilis flórá­
jának ism eretéh ez. — A cker V iktor : Adatok a szepes-göm öri E r czh cgy ség
geológiájához. — F ialowski L ajos d r . : A kristályalakok axonometriái m intái
70
II. 1906 m á rc zin s hó 7-én. L óczy L ajos d r . : G eologiai m eg figy elések a
tatai K alvária h egyen. — K ormos T i v a d a r : Adatok Tata-Tóváros és környéke
fiatalabb képződm ényeinek ism eretéhez. — T oborffy Z oltán d r .: Broken-H ill-ből
(Ausztrália) való anglesiten tett m egfigyelések
_ 206
I I I . 1906 á p rilis hó 4-é n. S zádeczky G y ula d r . : A B ih a r h e g y sé g középső
részének kőzettani és tektonikai viszonyai. — L őrenthey I m re d r . : Budapest
pannoniai- és levanteikorú rétegei és azok faunája. — L őbexthey I muk d r . :
Vadász M. E lem érnek B ud apest-R ákos felső mediterrán faunájáról. — N oszky
J e n ő : Adatok a Cserhát K-i részének geologiájához
._.
_ .... 208
I V . 1906 m á ju s hó 2-án. L őrenthey I mre d r . : Szardínia harmadkorú
rákjai. — T imkó I mre : Újabb adatok hazai síklápjaink ism eretéhez.
V adász
M. E l e m é r : A z ürm ösi Töpe patak liasz faunája _
2lO
V. 1906 j u n i u s hó 6-án. L őrenthey I mre d r . : Em lékbeszód dr. Z ittel
Károly tiszt, tag fölött. — L óczy L ajos d r . : A V esu vio 1906 április 4 — 7-iki
kitörésének ism ertetése. — Ivoch A ntal d r . : Scliréter Zoltánnak a csákberényi
új középeoczón lelőh ely faunájáról
™
430
VI. 1906 n ovem ber hó 7-én. K och A ntal d r . : A péterváradi vár artézi
kútjának geologiai szelvénye. — T reitz P é t e r : A T)una-Tisza csatorna tervei 431
VII. 7906* deczem ber hó 5-c n . K och A ntal d r . : Ifj. Aradi Viktornak
«A budai h e g y sé g m ásodkori képződm ényeiről». — K öveslig ethy R adó dr. :
A modern seism ologiáról. — L i f f a A u rél dr.: A kazanesd-vidéki pyrit kristálytani
ism ertetése. — F ranze nau Á goston d r .: A b é késgyu lai «József fhg. szanatórium»
telkén fúrt artézi kútról
.„ .._
_ 432
V
TARTALOMJEGYZÉK.
I.ap
1c. I. 1906 januárius
«
«
II.
m árczius
111.
« április
IV.
« május
V.
« jun iu s
VI.
<f deczembor
VII.
hó 3-iin
« !U-én .
« 7-én....
« 4-én .
4-án .
« 6-án .,
« 5-én„.
_
-
_ _ _ _ _ _
.._
_
™
_
_
_
73
74
... 211
_
411
.... 214
.
_
_
...
-
438
~ 433
Je g yzők önyv a özabó-eualókérem ügyében kiküldött bizottság üléséről .... _
74
Pályázati hirdetések _
_
„
__
_
—
78
A m h. Földt. Társ. tisztviselői.,..
....
........ .. _ _ ^
80
«
«
«
«
tagjainak névsora 1905-ben ...
81
a
«
«
«
csereviszonyainak kim utatása—
....
_
...
89
«
«
«
«
szám ára 1905. év folyam án beérkezett cserepéldányok és
ajándékkönyvek jegyzéke _
.... ...
_
94
«
«
«
«
részére tett alapítványok ... ^ ...
..................
98
A mh. Földi. Társ. fö ld ve n y ési o b se rv a to riu m á n a k j e l e n t é s e :
.. 1905 novem ber— deczem ber .... _ .................
— 104
V áltozás a m agyarországi földrengések m eg fig yelésében _ 100
HIVATALOS KÖZLEMÉNYEK A M. KIR. FÖLDTANI INTÉZETBŐL.
A m. kir. Földtani In tézet 1906. évi részletes g e ologiai felvételei —
— —
— 305
i
INHALTSVERZEICHNIS DES SUPPLEMENTS.
A b h a n d lu n g en .
Seite
Dr. B öckh , H .
............... G e d e n k r e d e ü b er D r. A le x a n d e r S c h m i d t (m it B ild n iß ) 213
Dr. B öckh , H . u nd D r. E mszt , K . : Ober U n t e r s c h i e d e
C o p ia p it ....
—
-
zw isch en
J á n osit und
_
............ 228
A n tw o r t a u f d en A r tik e l D r. E . W e i n s c h e n k s : « N o c h ­
m a l s C o p ia p it u n d J á n o sit» ™
455
Dr. F r e c h , F .........................D a s m a r i n e K a rb o n in U n g a r n (M it I — IX . Taf.) _
103
Dr. G orjanovic -K ra mb e rge r , K . : D e r d il u v ia l e M e n s c h v. K r a p in a in K ro a tien 307
H orusitz ky , H .„ .
O b er d ie a u s d er T i s z a g e z o g e n e n d ilu v ia le n W i r b e l ­
tierreste™
K ormos , T h .
.
L ackn rr , A..„................... _
—
_
~~
_
—
—
D r . L őr e nthe y , I.
— ...
— 471
_
„
221
...
435
... B e it r ä g e zu r G e o lo g ie d es Cserhát™
._.
463
S e i s m o l o g i s c h e M it t e i l u n g e n ....
Dr. P r in z , J.
—
N e u e r e D a t e n zu den g e o l o g i s c h e n V e r h ä l t n i s s e n der
U m g e b u n g der S c h w e f e l k i e s g r u b e in K a z a n e s d
.... 352
D r. K arl A lfred v o n Z ittel
P é csi , A .....................
—
der U m g e b u n g d es
........... _
. — — 366
...... F e r d i n a n d F r e i h e r r v o n Richthofen.™ _
D r . L óczy , L. v.
N oszky , E.
........ .
Ü b e r d ie d i l u v ia l e n N e r i t i n e n
B a l a t o n s e e s .„ _
...........
........... 477
. ™ .... N e u e B e it r ä g e zu r K e n n t n i s d er G a t tu n g F r e c h i e l l a
Dr. ’S igmond , A. v.
Ü b er die S z ik b o d e n a r te n d es u n g a r i s c h e n A l f ö l d -
V adász , M. E . .
Ü b er die o b e r m e d ite r r a n e F a u n a v on B u d a p e s t - R á k o s
(M it Tafel X)
D r. W e in s c h e n k , E.
—
—
-
.........................
_
........... 323
.... Ü b er d e n J á n o s i t u n d s e in e I d e n t i t ä t m i t C o p ia p it
—
N o c h m a l s C o p ia p it u n d J á n o s i t _
....
155
431)
224
_
_
_
359
_
_
_ 161
_
_
__
_ 480
KÜRZE MITTEILUNGEN.
D r. P r in z , J.
.........
D u m o r t i e r e n v o n P is z k e ....
™
_
REFERATE.
C h . R. v an H ise
A t r e a t is e on M e t a m o r p h i s m ...
368
LITERATUR.
G e i k i e , A.
A n l e i t u n g zu g e o l o g i s c h e n A u f n a h m e n
__
_
( torjanovic-K ramberger , K . : D e r p a lä o l i t i s c h e M e n s c h u n d s e i n e Z e it g e n o s s e n
a u s d em D i l u v i u m v o n K r a p in a in K ro a tien
.... 368
IN H A L T S V E R Z E IC H N IS D E S SU P P L E M E N T S .
VII
G u g e n h a n , M.
K adic , 0 ..............
Die V ergletscheru ng der Erde von Pol zu Pol
A krapinai diluvialis ember kövült m aradványai ...
K övesligethy , li. d e .
Seism on om ia
_. ....
...........................................
Dr. K ossmat , F it.....
Das M angan-Eisenerzlager v. Macskamező in Ungarn
Dr. L öwl , F r e d .
Geologie ....
__ ...........
.... _
T. de M ontkssirs dk B allore : Les trem bleinents de terre
H andbuch der Erdbebenkunde
S ie b e r g , A n ..........
Seite
480
368
480
239
480
480
239
LLSOH A ETS-ANGELEG EN HEI TEN.
Funktionäre der Ungarischen Geol. G e s e lls c h a f t.................................................... 106
Verzeichnis der Mitglieder der Ungarischen Geol. G esellschaft ....
107
V erzeichnis der im Jahre 1905 für die Ungar. Geol. G esellschaft eingelaufenen
Tauschexem plare und G eschenke _
..........
_ 120
Änderung im seism olo gisch en Beobachtungsdienste der U ngarischen G eologischen
Gesellschaft —
—
....
_ 163
liericht d e r E rd b e b e n w a rte d e r un garischen Geologischen Gesellschaft
N ovem ber— D ezem ber 1905.,
_
....
_
165
AMTLICHE MITTEILUNGEN
AUS DER KGL. UNGAR. GEOLOGISCHEN ANSTALT.
L andesaufnahm en der kgl. ungar. Geol. Anst. im Jahre 1906
_
....
_
... 369
BETŰRENDES TÁRGYMUTATÓ.
(A lp h a b etisc h e s R egister.)
[A mi a német szövegre vonatkozik ( )-be van foglalva.]
[Das auf den deutschen Text Bezügliche ist in { ) gesetzt.]
I.
SZEMÉLYNEVEK.
(Personennamen.)
A c k e r Y. 72, 195 — Aguilera I. J. 64 — Alexvn 16, (118) — Ifj. Aradi V. 65, 195,
432, 433.
B a c h lin g e n 371 — B a log h F . 207 — Baltzer A. 297 — Barabás M. 67 — Báthory
N. 66 — Bauer J. 195 — B eaum ont E. 372 — Becke F. 297 — B eecher 4, 5,
(106, 107) — B eyrich 42, (146) — Benecke 51, (155) — Bertrand 183, 187, 190,
193, 194, (225, 229, 230, 233, 237) — Berwerth F. 195 — B eudant 178, 180 —
Bittner S. 39, 40, (142, 143) — Boettger 282, (351) — Bolland 18, 42, 43, (120,
145, 147) — B o sch 63, 100, 163, 424, 425 (478, 479) — B osnjakovic S. 196 —
Böckh H . 58, 59, 62, 65, 66, 165, 182, 183, 184, 185, 186, 195, 196, 197, 209, 287,
289, 290, 291, 292, 293, 294, 295, 305, 404, (213, 224, 225, 226, 227, 228, 359, 360,
361, 362, 363, 364, 365, 366, 370, 455, 456) — B öckh J. 2, 51, 67, 71, 72, 80, 196,
306, 373, 388, 418, (104, 155, 370, 438, 471) — B öh m T. 305, (370) — Brady 259,
(327) — Branco 381, (436) — Bücking 408, 409, (460, 462) — Brandenburg K. 67 —
Bravais 169, (218) — B roechi 256, 271, 279; (323, 339, 348) — Broken H ill 207 —
Bronn Gy. H . 273, 372, 380, (341, 342) — Brusina 266, (367) — Buch L. 42, (146,1.
Cancani 429 — Capellini G. 196 — Chapmann E. M. 297 — Cholnoky J. 196,
209 — Chudleigh 25, (128) — Clark M. 15, (117) — Clarke J. M. 38, (141) —
Clessin 296, (367) — Cossm ann 271, (339) — Credner 47, 297, (150) — Crick 42,
(147) Cserháti S. 390, (440) — Cuvier Gy. 376, 377, 386 — Czárán Gy. 67, 196 —
Czirbusz G. 196 — Czjzek J. 373.
L>acqué E. 376 — D an a J. D. 169, 289, 405, (219, 359, 456) — D arapsky 183, 186,
188, 192, 194, 195, 289, 290, (226, 229, 230, 231, 235, 236, 237, 238, 239, 359,
360) — Darányi J. 80 — Darvin 377 — Datlie E. 36, 37, 38, 47, 48, (139, 141,
142, 150, 152) — Davidson 9, 12, 17, 44, (111, 114, 119, 148) — Des Cloiseaux
186, 187, 190, 193, 194, 291, 405, 410, (229, 230, 233, £37, 361, 456} — D esh ayes
271, (339) — D e slon g ch a m p s E. 372
D esor 262, 263, 375, 376, (330) — D iener
K. 48, (152) — Dobratsch 48, 49, (152) — D onald J. M. 24, (126) — Dreverm ann
F. 196 — Dudar 71 — D u nikovszk y E. 196 — Dunker 382.
B E T Ű R E N D E S TÁRGYMUTATÓ.
IX
E d w ard s M. 6, 27, (108, 109, 130) — E m szt K. 63, 81, 101, 103, 182, 186, 196, 1!)7,
198, 404, (163, 164, 224, 228) — hg. E sterhá zy M. 62, 67.
F alk en b erg 36, 37, (140) — Fedorow 169, (218) — F ia lov szk y L. 73 — F le m in g 22,
(125) — Foord 4 2 ,(1 4 6 , 147) — F orel 429 — F öldváry D. 283, (351) — Fötterle
F . 373 — F ran zenau Á. 80, 256, 259, 261, 433, (323, 327, 329) — F re ch F. 1, 41,
197, (103, 144) — F u c h s T. 375.
G a á l J. 197 — Gadolin 169, (218) — G audry A. 372, (438) — Geikie A. 427, (480) —
Geinitz 380 — Geoffroy 377 — Gerland G. 430 — G esell S. 9, 15, 26, 27, 80,
197 ,427 , ( U l , 112, 117, 129) — Giebel 380 — G oldluss 6, (108, 109) — Gorjanovic-Krainberger K. 65, 197, 241, 302, 303, 304, (307, 368, 369) — Göndör G. 197 —
Grexa J. 80 — Gróth P. 166, (215) — G ugenhan M., (480) — Güll V. 189, 197,
198, 305, (231, 370) — G üm bel C. 297, 374 — Győrffy J. 295, (366).
H a id in g e r V. 177, 373 — H a im e 6, 27, (108, 109, 130) — H a jn óczy K. J. 198 —
H a la v á ts Gy. 1, 198, 208, 209, 256, 305, 418, 419, 420, 422, (103, 323, 370, 472,
473, 476) — H antken M. 51, 52, 55, 56, 57, 58, 378, 388, (155, 156, 159, 161,
1621 — H antken E . 52, 54, (156, 158, 438) — H arp e Ph. 375 — H au er F. 9, 34,
177,
179, 373, (111, 137) — H a u g 58, (162) — H eb ert E. 372 — H erbich 211 —
H e s s e l F . C. 169, (218) — H eim A. 297 — H erepei K. 432, 434
- H ilb er 277,
278, (345, 346) — van H is e C. K. 297, (368) — H o ch stetter F . 373 — H ofm ann
K. 49, 205, 432, (153) — H o p p F. 207 — H oru sitzk y H . 65, 80, 198, 306, 4}8,
(370, 472) — H o y e r 51, (155) — H örn es M. 275, 277, 373, 374, 386, (344, 345) —
H ö rn es 270, 271, 272, 274, 275, (338, 339, 340, 342, 343) — H um bold t S. 18t.
I l l é s V. 26, 189, (129, 231) — Ilosvay L. 69, 80 — In key B. 166, 208, 418, 419,
(214) — John C. 198, 200, (471, 472).
K a d i c O. (j5, 198, 304, 305, (369, 370) — K alecsinszky. S. 63, 70, 80, 81, 101. 102,
103, 191, 197, 19f*, (163, 164, 234) — Kant 380 — Katzer F. 199 — Iieferstein
387 — Kerner F . 199 — K iss A. 9, (111) — K iss Y. M. 199 — K ispatic M.
199 — Kitti E . 39, 40, 41, 42, (142, 143, 144, 146) — K latsch 244, 253, (310,
320) — K och A. 1, 9, 14, 25, 2S, 51, 61, 70, 73, 74, 80, 199, 206, 208, 265, 283,
420, 430, 431, 432, 433, (104, 111, 117, 127, 131, 155, 332, 351, 473) — Koch M. 34,
(137) — Köninck G. L. 9, 14, 15, 18, 20, 23, 24, 23, 32, 38, 44, 45, (111, 116, 117,
120, 122, 125, 126, 127, 131, 135, 141, 148) — Koken E. 23, (126) — K oenen 41,
(146) — K orm os T. 65, 199, 200, 207, 299, (366) — Ivosmat F . 41, 198, 200, 205,
(144, 239) — K öv eslig eth y B. 63, 81, 100, 101, 424, 426, 428, 433, (163, 477, 479,
480) — K raem er 244, (310) — Krenner J. ü. 67, 80, 166, 167, 199,(214, 210) —
K unth A. 7, (109) — Kunz A. 67 — K ükenthal 21, (124).
L ack n er A. 65, 283, 305, (352, 370) — Lam arck 377 — Laplace 380 — Lapparent
A. 428, 430 — Laube 262, 263, 264, 265, 266, 267, (329, 330, 331, 332, 333, 334,
335) — L ászló G. 200, 306, (370) — Lee 25 (12N) — L eh m an n J. 29" — Leith
C. K. 297 — L enique M. H . 200 — Leonhard C. 372 — Leopold A. 200 — Lepsius K. 297 — L euchtenberg 383 — Liffa Au. 189, 200, 433, (231) L in ck G.
183, 184, 185, 186, 187, 188, 189. 190, 193. 194, 289, 290, 291, 405, 40G, 407, 408,
410, (226, 227, 229, 230, 231, 232, 233, 236, 237, 238, 259, 360, 361, 362, 4 56,4 58,
459, 460, 462, 463) — L incoln A. T. 297 — Lindgren 406, 407, (458, 459, 460) —
L óczy L. 1, 10, 58, 59, 61, 62, 65, 66, 71, 72, 80, 167, 175, 206, 209, 263, 265,
419, 430, 431, (104, 112, 216, 330, 332, 333, 472) - L öm m el 372 — Loriol 1>.
376 — L ő r en th e y I. 9, 14, 25, 28, 65, 80, 207, 208, 209, 210, 256, 258, 262, 270,
276, 279, 280, 283, 3 7 1 ,4 3 0 ,4 3 2 , ( 1 1 1 , 117, 127, 131, 323, 325, 329, 338, 344, 348,
351, 435) — Löwl F . 427, (480)
Lyell 377.
M a d ersp ach L. 200 — M agnac A. 169, (218i — Mauritz B. 65, 200 — Mauzelius
X
B E T Ű R E N D E S TÁRGYMUTATÓ.
406, (458)
Mayer Eyrnar K. 375 — Melczer G. 9, 27, 65, 80, 200, (111, 112,
129) — Melville 406, 407, (458, 45(J, 460)
M ichelin 263, (331) — Mikó 64 —
M ontessirs de Ballore 425, (478, 480) — Munier-Chalmas 372 — M ügge 207 —
Münster 383.
N a g y D. 200 — N a g y L. 200 — Neugebauer F. 200 — N eum ann Z. 200 — N e u ­
m ayer M. 379 — N ey F. 67 — N icholson 4, 381, (106) — br. Nopcsa F. 6, 66,
200 — N oszky J. 210, 411 (463).
O glivie-G ordon M. 376 — Oppel A. 373, 379, 383 — Oppel B. 52, (156) — O ppen­
heim 276, (344) — d O r b ig n y 379, 381 — Ordonez E. 64 — Owen 381.
P á lfy M. 65, 80, 189, 201, 305, (231, 369) — Pantocsek J. 201 — Papp K. 10, 16,
59, 65, 66, 201, 286, 287, 288, 305, 431, (112, 119, 356, 358, 370) — Pauer G.
201 — Pauer V. 201 — Paul M. 411, (464) — P écsi A. 206, 424, 426, 428, (477,
479) — Penck 243, (310) — Perrin S. J. 30, (133) — Péter K. 202 — Peters 378 —
P ethö Gy. 58, 59, 67 — Petrik L. 69 — Pettenkoffer 374 — Pfaff T. 297 —
P h illip s G. 24, (126) — Pictet 381 — Pom peczky 372, 383, (439) — Posewitz T.
202, 305, 427, (369) — P rasznovszky J. és L. 165, (213) — Pratz E. 375 — Prinz
Gy. 51, 57, 58, 59, 65, 202, (155, 161, 162).
Q u aa s A. 376 — Q uenstedt 211, 373, 3M.
K aczk iew itz 411, (464) — Rákóczy S. 202 — K am m eisberg 294-, (365) — Ranke
385 — R atingen 6, 12, 13, (109, 115, 116) — R eguly J. 202 — R éthly A. 202,
430 — br. Richthofen F. 13, 44, 62, 65, 66, 175, 176, 177, 178, 179, 180, 181, (116,
147, 221, 223, 224) — R oem er N. 4, 5, 7, 20, 22, 25. 47, 48, (106, 107, 108, 109,
123, 125, 128, 151, 152 — Rogar de Bouille 273, (341) — Rohl S. 297 — R ohlf
G. 375 — Röm er E. 202 — R osenbusch 297 — R ossi 429 — Róth L. 80, 202,
305, (370) — Rozlozsnik P. 58, 202, 305, (369) — Rutot A. 241, 242, 243. 253, 303,
(307, 308, 309, 320) — R zehák A. 202, 203.
Sacco J. 271, 273, (339, 342) — Salm ojraghi F. 203 — Schafarzik F. I, 2, 61, 80,
81, 101, 170, 203, 209, 281, 305, 411, 412, 414, 422, 423, 427, (104, 163, 220, 349,
370, 464, 467, 476) — Schafhäutel 374 — Schaller 406, (45S) — Schenk A. 375,
382 — Schim per Ph. V. 382 — Schirm er J. 373 — Schlosser M. 250, (318) - Schlö sin g 397, (448) — Schlüter 6, (108) — Schm idt A. 165, (213) — Schm idt B.
166, (214) — Schm idt D. 166, (214) — Schm idt J. 203 — S chm idt S. 62, 65, 165,
Schoenfliess 169, (218) — 166, 167, 168, 169, 170, 171, 203, (213, 214, 215, 216,
217, 218, 219, 220, 221) — Sehréter Z. 431 — Schröder von der Kolk 183, (225) Schulze F. E. 379 — Schw ager C. 3 7 5 — Schwalbe 254, 303, (321) - - Scupin 3, 10,
II, 12, 2 6,36 , (105, 112, 113, 114, 129, 139) - Sem enow 37. 38, (140, 141) — Sem sey A.
10, 56, 63, 80, 418, 430, (110, 160, 471) - Seibert 262, (362) — Sieberg A. 206, (239) Sigm ond E. 65, 203, 389, (439) — Silberberg 2, 3, 7, 8, 11, 13, 17, 29, 30, 31, 40, 47,
(104, 105, 109, 111, 113, 115, 116, 120, 132, 133, 143, 150) — Sim merbacli B. 203 Sjögren M. 406, (458) — S m ith W. N. 297, 377 — Sóbányi Gy. 59, 61, 203 —
Sohnke 169, (218) — Sollas 379 — Soós L. 274, (342) — Sowerby 42, (146) —
Spring W. 297 — Stäche G. 40, 373, (143) — Staff H. 203 — Stahl 45, (149) —
Staub M. 66 — Steinm etz 290, 294, 406, (360, 364, 458) — Stolley 51, 52, 53, (155
156, 157, 158) — Stuckenberg 28, (130) — Stur D. 47, 48, 373, (151, 152) — Suess
E. 9, 373, (111) — Szabó J. 62, 70, 167, 180, 208, 257, 275, (215, 323, 343) —
Szádeczky Gy. 65, 67, 203, 208, 305, (370) — Szalay M. 166, (214)
gr. Széchenyi
B. 80 — Szilády Z. 203 — Szontágli T. 65, 69, 203, 305, (369).
T ä ger H . 204 — Tarzaglii K. 427 — Them ák E. 204
Tictze 45, (149) — Tim kó
I. 65, 189, 204, 210, 305, (231, 370) — Toborffy Z. 65, 204, 207 — Tornquist 38,
(142) — Tokarszky J. 204 — Tőkés L. 204 — Toula 1, 48, (103, 152) — Tournay
B E T Ű R E N D E S TÁRGYMUTATÓ.
XI
8, 23, 128, 42 (111, 125, 131, 146) — Trefort A. 11515, (214) — Treitz P. 204, 301,
305, 419, 431, (368, 370, 448, 472) — T schernyschew 9, (111) — Tucan F. 204 —
Tuzson J. 70, 71.
U h li g V. 1, 9, (104, 111).
V acek M. 35, 58, (138, 162) — Vadász M. E. 57, 209, 211, 256, (161, 323)
Valter
H . 204 — V erneuil 372 — V icentini 63, 100, 424, (163, 478) — Virchow K. 244,
(310) — Vitalis 189, (231)
V iva 413 — V ogt 205 — Vörös S. 204.
W a a g e n 11, (113) — W agner A. 383 — W alilner A. 204 — W anner J. 376 —
W ein schenk E. 182, 186, 187, 188, 189, 190, 192, 193, 194, 289, 290, 297, 404,
405, 406, 407, 408, 409, 410, (224, 228, 229, 230, 231, 232, 235, 236, 237, 238, 259,
360, 455, 456, 457, 458, 459, 460, 461, 462) — W eiss A. 295, 296, (366, 367) —
W elsch 51, (155) — W erner 386 — W h isn ey M. 395, (447) — W iehert 63, 424,
(477, 478) — W illiam s H . G. 297 — W ind hager F. 204, 208 — W isnow szky F.
204 — W o lf 418, 419, (471, 472).
Z ic h y T. gr. 388, (438) — Zim ányi K. 80, 205 — Zirkel 297 — Zittel K. A. 371,
372, 373, 374, 375, 376, 377, 378, 379, 380, 381, 382, 383, 384, 385, 386, 387, 388,
(435, 436, 437, 438, 439).
II .
HELYNEVEK.
(Ortsnamen.)
A ac h e n 30, (133) — Á gostyán 207 — Alm ádi 71 — A lm ase l 286, 287, 288, 433,
(356, 357, 358) — Alpár 420, (473) — Alsógalla 207 — A ltw asser 7, 37, (109, 140) —
Alvincz 434 — Andria 411 — Antofagasta 183, 184, (226) — Araxes 4, (106).
B ácsm a rton o s 420 — B ácsm onostor 420, (473) — B ácspetrovoszello 420, (473) —
Balatonkövesd 71 — Batta 209 — B autsch 36, (139) — Bauz 295, (365) — B é k é s­
csaba 389, 394, 399, 400, (439, 451, 452) — B é k é sg y u la 433 — Beregszász 178,
(222) — Berlin 62, 175, 176, 181, 426, (221, 480) — Bia 26-2, 265, 281, (329, 332,
350) - Biharfüred 67, 208 — Bleiberg 9, 13, 18, 28, (111, 115, 120, 131) — Bonn
181 — B oscotrecase 430 - Botzen 371, (435) — Brassó 179, (223) — Breitscheid
43, (145) — Breslau 1, 2, II, 20, 21, 22, 27, 28, 37, 43, 176, (103, 105, 113, 123,
124, 126, 129, 130, 140, 145) — B ruxelles 23, (125) — Brünn 253, (320) — B u d a­
örs 281, (350) — Budapest 51, 52, 55, 56, 57, 63, 100, 101, 208, 209, 257, 281,
304, 425, (155, 156, 159, 160, 161, 163, 323, 348, 349, 479) — Bujtur 265, 281,
(332, 349).
C am p itello 371, (435) — Cassel 304 — Cernelim ünster 13, (115) - Czibakháza 420,
(473) — Czinkota 167, (215) — Copiapo 289, 294, (359, 365) — Csabacsüd 389, 393,
399, (439, 444, 451) — Csákberény 431 — Csegez 265, (332)— Csernye 51, 52,
53, 57, 58, 211 (155, 156, 157, 161, 162) — Csetény 71 — Csetnek 72 — Csongrád
420, 422 — C sungány 433 — Csurog 420.
D e b r e cz en 179 — D erbysh ire 8, (111) — D éva 66 — Diós 281, (350) — Dobsina
I, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16, 17, 18, 19, 20, 22, 24, 25, 26, 27, 28, 31, 32, 33,
34, 35. 36, 38, 44, 49, (103, 111, 112, 113, 114, 115, 116, 117, 118, 119, 120, 121,
122, 123, 124, 126, 127, 128, 129, 130, 131, 134, 135, 136, 137, 138, 139, 142, 147, 14N,
153) — D orozsm a 389, 397, (439, 448) - D u naalm ás 2()7 — Düsseldorf 6, (109).
B g y h á z a sfü ze s 49, (153) — E nn is Killen 8, (111) — Eperjes 177,430, (222) - Esch
51, (155) — Etroeungt 30, (133) — E sztergom 377, 378, (436).
XII
B E T Ű R E N D E S TÁRGYMUTATÓ.
F e g y v e rn ek 420, 4*21, (473, 474) — F elm én es 263, (330) — F elsőg alla 71 — Felsőorbó 434 — Fokszabadi 295, (,306) — F ó th 209 — F ülöpszállás 389, (439).
G a ilth a li Noetsch 9, (111) — G alley-H ill 252, 253, 254, (319, 320, 321) —- Garniseh
388
Glasgow 20, (123) — Glatz F alkenberg 36, 37, (139, 141) — Glo.s 377 —
Göncz 177, (222) — G öttinga 41, 374, (146) — Graz 49, (153) — G yulafehérvár 66.
H a la s 389, 397, 402, (439, 449) — H all 15, (117) — H atvan 257, 259, (323, 32Q) —
H ausd orf 7, 12, 13, 16, 36, 37, 44, (109, 115, 118, 119, 140, 147) — H eidelberg
372 — H eisch an -szh ien 13, 44, 45, (115, 116, 148) — H erend 71 — H ild esh eim
51, (155) — H ó dm ezővásárh ely 433 — H oh en loh eh ü tte 20, 22, 23, (123, 125, 126) —
H radek 66 — H u ltsc h in 36, (139).
Tdria 295, (365) — Ilm en a u 71.
J o l s v a 72.
K ád á rta 71 — K alotaszentkirály 276, (344) — K am m erkar 52, (156) — Karabsevo
14, (116) — Karolinabánya 20, (— grube 123) — K arlsruhe 176, 373, 375 — Kazanesd 283, 281, 285, 286,*287, 433, (352, 354, 355, 356, 357) — K ígyó s 389, (439) —
K irályhclm ecz 198, (222) — Kisbárkány 415 — K isku nfélegyháza 389, 397, 402
439, 449, 453) — K isku nhalas 389, (439, 453) — K istelek 397, 389, (439, 448, 472) —
K isterenne 411, (464) — Koklicza 415 — K olozsvár 64 — K ornyaréva 2, 3, 4,
10, 11, 26, 28, 30, 35, 4 0 ,4 4 , 49, (104, 105, 106, 113, 114, 129, 131, 133, 139, 143,
147, 153) — Kostej 281, (349) — K önigsgrube 23, (126) — K önigsh ütte 23, (126) —
Kőtelek 421, (474) — Krakkó 1, 35, 48, 49, (103, 139, 152, 153) — Krapina 241,
242, 243, 244, 246, 247, 248, 249, 250, 253, 302, 303, 304, (307, 308, 309, 3 10,3 1 1 ,
312, 313, 314, 316, 318, 320, 368, 3(39) — K ővágószőllös 71.
La Naulette 153, (320) — L apu g y 272, 281, (340, 349) — L aurahütte 26, (129) —
L eip zig 81, 427, (480) — L em berg 373 — Letkés 281, (349) — Liége 64 — Luczin
415 — Litke 415, (468).
M acsk am e ző 205, (239) — M agyaróvár 390, (440) — M alöwka 30, (133) — Marbregriotte 30, (133) — Márkó 71 — Marburg 8, (111) — M átraverebély 210,. 411,
(463) — M endip-H ills 8, (111) — M enyháza 58, 59, 67 — M erignac 273, (341) —
M essena 286, 287, (356, 357) — Mezőtúr 433 — Mjatskovo 14, 28, (116, 117, 130) —
Modena 428, (480) — M ogyoród 209 — Moliol 420, (473) — M oszkva 14, 17, 21,
23, 35, 49, (116, 119, 123, 126, 138, 152) — Muzsaj 166, (215) — M ünchen 185,
294, 295, 371, 374, 386, 388, (228, 365, 366, 435, 437) — M ysia 1, (103).
N a g y e n y e d 434 — N a gym a ros 209 — N a g y m ih á ly 178, (222) — N agyrév 422, (475) —
N agyszeben 179, (223) — N ash ville 27, (129) — N eudorf 2, 3, 7, 8, 11, 13, 17,
36, 40, 104, 105, 109, 111, 113, 116, 120, 140, 143, 270, 338 — New-York 15, (117) —
N oetlin g 11, (113) — N otsch 32, 33, 34, .36, 48, 49, (135, 137, 139, 152, 153).
O becse 420, 422, (473, 475) — Ochtina 72 — Ócs 383, (252) — Oillenburg 43, (145) —
Ókanizsa 420, (473) — Ölne Lim burg 6, (109) — Öskii 71 — Ősi 389, (439, 451) —
Ottojano 431.
P á d é 422 — Paris 51, 372, 377, 41S, (155, 480) - P écs 71, 72 — P elsücz 72 - P ét 71 — Pétervárad 431 — Petrosz 208 — Pilton beds 30, (133) — Pillersee
294, (365) — Piszke 51, 52, 53, 54, 55, 56, 57, 58, 378, (155, 156, 157, 158, 159,
160. 161, 162) - P odsu sesd 296, (367) — Pontafel 40 (143) — Poroszló 420 (474) —
Po-schan 13, 44, (115, 148) — P oschan-shien 44, (148) — Praca 39, 41, 42, 43,
(142, 144, 145, 146) — Predazzo 371, (435) — Pusztadécs 389, 393, 399, (444, 451) —
P usztaszer 397, (448) — Püspökfürdő 296, (367).
R á k o s 209, 210, 256, 257, 259, 261, 263, 264, 265, 267, 26S, 269, 270, 2 7 1 ,2 7 2 ,2 7 3 ,
276, 278, 279, 280, 281, 282, 415, (323, 324, 326, 328, 329, 331, 332, 333, 334, 336,
337, 338, 339, 340, 341, 344, 346, 347, 348, 349, 350, 351) Rákosszentm ihály
B E T Ű R E N D E S TÁRGYMUTATÓ.
xni
509 — Rátót 71 — R ézbánya 20N — Robogány 296, (367) — R ossia 280, 287,
(356) — R othwaltersdorf 7, 14, Ki, 17, 20, 30, (109, 116, 118, 119, 123, 139) —
Rozdzin 26, (129) — R ozsn yó 72, 166, (215) — R u szkabánya 66.
Salgótarján 64, 66, 210, 411, (463) — Sá m so nh áza 415, (468) — Sanfrancisco 425,
(478, 479) — Sarajevo 39, (142) — Sátoraljaújhely 178, (222) — Saurm ur 51, (155) —
Selm eczbánya 166, 2S7, 292, (214, 362) — Sipka 253, (320) — S o n k o ly o s 58, 59 —
Sopron 265, (332) — Sövényháza 389, (439) — Spy 244, 250, 253, (311, 318, 320) —
St. H ilaire 377 — Strassburg 51, 63, 166, 175, (155, 215, 221) — Sü m eg 71 —
Süttő 207 — Szakai 415, (468) — Szalonak 168, (218) — Szápár 71 — Szarvas
389, 393, (439 444) — Szatym az 402, (453) — Szeged 64, 165, 166, 168, 389, 397,
398, 401, 402, 419, 420, 422, (213, 214, 439, 448, 449, 452, 453, 472, 473, 475) —
Szerednye 178, (222) — Szentes 419, 422, (475) — Szob 281, (349) - Szobráncz
178, (222) — Szolnok 420, 421, (473, 475) — Szom bath ely 67 — Szom olnok 168,
(217) — Szováta 70.
T a ta 206, 207 — Taubach 241, 242, 243, 244, (307, 308, 310) — Tapolcza 296, (367) —
Telekes 166, (215) — Telkibánya 178 — Tenessee 27, (129) — T étén y 265, (332) —■
Tercigno 431 — Tim an 28, (130) — Tiszabábolna 410. (474) — Tiszabő 420, 421,
(473,474) — Tiszadada 420, (473) — Tiszaderzs 420, (474) — Tiszadob 420, (473,
474) — Tiszafüred 420, (474) — Tiszakürt 422, (475) — Tiszalök 420, (474) —
Tiszalucz 420, (473) — Tiszapolgár 420 — Tiszaradvány 399, (439, 451) — Tiszaroff 420, (473) — T iszasüly 420, (474) — Tiszaszajol 421, (475) — Tiszaszőllős 420,
(474) — T iszaug 422, (473, 475) — Tiszavárkony 420, (473) — T iszavezseny 420,
421, (473, 475) - - Titel 420, 422, (473, 475) — Tokaj 420, 430, (474) — Torino 273,
(341) — To-schan 13, (116) — Tótm árokháza 210, 415, 416, (46S, 469) — Török­
becse 420, 422, (473, 475) — Törökkanizsa 389, 420, (439, 473).
U ja tk ova 7, (109) — Ujkócske 420, (473) — Újpest 59 — CJngvár 178, (222) —
Ürm ös 211 — CJtkinsk 7, (109).
V a lp a r a iso 424, 425, (478) — Városlöd 71 — V ashegy 66, 72, 182, 186, 295, (224,
228, 366; — V árosh id vég 295, 209, (366, 367) — Velbert 30, (133) — Vesz verés
166, (215) — V értessom lyó 71 — V igo 371, (435) — V isé 12, 13, 14, 15, 17, 18,
20, 42, 44, (114, 116, 117, 119, 121, 123, 146, 147) — V ízakna 179, (223).
W a d d o n Barton 25, (128) - W aldenburg 22, (124) — W asington 297, (308) —
W hitby 53, (158) — W ien 13, 15, 16, 302, 303, 372, 373, 375, 383, 386, 388, 418,
427, (435, 436, 438, 480) — W interberg Grund 38, (141).
Zágreb 303, 304, (368, 369) — Zalatna 434 — Zám 283, (352) — Zenta 420, 422
(473, 475) — Zombor 433.
III.
ÁSVÁNY- ÉS KŐZETNKVEK.
(Mineral- und Gesteinsnamen.)
A g y a g 109, 242, 243, 390, 391, 392, 393, 394, 395, 396, 397, 39S, 3 9 9 ,4 0 0 ,4 0 1 , 402,
403, 419, 420, 426, 433 — A g yag m árg a 411, 416 — A g yag p ala 36, 49 — Alunit
178, (222) — Am phibolpala 265 — Am pliiboltrachyt 178 — Andesit 180, 412, — Andesites dacit 208 — Andesittufa 416 — A n glesit 207 — A n tim o n it 108, (218) —
Apatit 205 — Ártéri lösz 419 — A n git 283, (352) — A u gitan desit 415 — Augitporphyrit 284, (353) — Axinit 106, (215).
B a r it 100, (255) — Barnakő 205 — Barnaszén 49 — Belleroplion m ész (Kaik) 46,
XIV
U E TÜ R EN D K S TÁRGYMUTATÓ.
(1501 — Bostonit 208 — Brachiopoda m ész (-Kaik) 30, (133) — (Braunkohle 153)
Breccia 17í> — Bryozoa m ész (-Kaik) 258, (325).
Calcit 287 - - Ceritium m ész (-Kaik) 259, (326) — Cerussit 166, 207, (215) — Chalkopyrit 287, (357) — Chloritpala 205
Cinnober 217 — Claudetit 168, (217) —
Clym enia m ész (-Kaik) 30, 39, (133, 143) — Conglomerat 39, 47, 72, 179, 209,
242, (142, 150. 308) — Copiapit 182, 183, 184, 185, 186, 187, 188, 189. 190, 191,
192, 193, 194, 195, 289, 290, 291, 292, 293, 294, 295, 404, 405, 406, 407, 4 0 8 ,4 0 9 ,
410, (224,225, 226, 227, 228, 229, 230, 231, 232, 233, 234, 235, 236, 237, 238, 239,
359, 360, 361, 362, 363, 364, 365, 455, 456, 457, 458, 459, 460, 461, 462, 463) —
Coquimbit 188, 195, 290, 293, 294, (231, 360, 364, 365) — Crinoidea m ész (-Kaik)
2, 26, 29, 39, 40, (104, 129, 132, 143) — C sillám pala 205.
D a c i t 180
D acogranit 208 — D an nem orit 205 — Diabas 73, 283, 284, 285, 286,
287. 288, 433, (352, 353, 354, 355, 356, 357, 358) — Diallage 286, (356 ) — D iopsid
162, (217) — Diorit 287, (386) — D ioritporphyrit 268, (355) — D olom it 8, 432,
(111) — D o lom itos m árvány 205.
(K isen 217, 235, 364, 445) — Epidot 287 — E züst 207.
F u s u lin a m ész (-Kaik) 47, 48, (150, 152).
G abbro 2S4, 285, 2S6, 287, 288, (:;53, 354, 355, 356, 357)
G laucophanit (m etam .
diabas) 72, 73 — G neisz 205
Gránát 205
Granit 73
Granitodiorit 209 —
Granodiorit 283, 284, 285, 286, 287, 288, (352, 353, 354, 355, 356, 357, 358) —
G uttensteini m ész (-Kaik) 178, (222) -- G yroporellás dolom it 432 - Gyroporellás
m észkő 432.
Harmatit 166, (215) — H om ok 47, 179, 207, 209, 242, 258, 390, 391, 392, 393, 395,
396, 397, 39S, 399, 400, 401, 402, 4o3, 411, 412, 413, 415, 416, 417, 419, 420, 426,
433 — H om okkő 39, 71, 72, 242, 417 — H om okkőpala 39 — H om okos agyag
242 — H o m ok o s m árga 411 — (H ornstein 143, 155) — (H ornsteinbreccie 142) —
H ydroquarzit 258, (325).
Iszap 390, 391, 392, 393, 394, 395, 397, 398, 399, 400, 401, 402, 403, 419, 423.
J á n o s it 182, 184, 185, 186, 187, 188, 189, 190, 191, 192, 193, 194, 195, 289, 291,
292, 293, 294, 404, 405, 406, 407, 40S, 409, 410, (224, 226, 227, 228, 229, 230, 231,
232, 233, 234, 235, 236, 237, 238, 239, 359, 361, 362, 363, 364, 365, 455, 456, 457,
458, 459, 460, 461, 462, 463) — Jasp is 205 — Jordanit 166, (215).
(K a ik 116, 117, 121, 123, 139, 141, 142, 143, 14S, 150, 151, 153, 442, 449, 450, 464,
468, 469) — (Kalkige Schiefer 124, 147, 150) — (K alkm ergel 464, 467) — (Kalk­
stein 150, 325, 348, 352, 353) — K aolin 178 — Kavics 71, 209, 259, 282, 390,
426 — K énkovand 283, 234, 287, 288 — K ieselschiefer (129) — Knebelit 205 —
(Kohle 148, 150, 151, 463) — (K ohlenkalk 108, 109, 110, 114, 116, 120, 129, 139,
141, 142, 143, 147, 149, 150, 152, 153) — (K ohlenschiefer 123) — (Korrallenkalk
110, 137, 153) — Korallos m ész 7, 49 — K ováspala 26 — Kőszén 49 — (Kupfer­
erz 355, 356, 357, 358) — K ulm kováspala 47 — K ulm kieselschiefer (151) —
K ulm m ész (-Kalk) 47, (151).
(Lajtam ész -Kalk) 258, 268, 281, 412, 415, 416, 434, (325, 326, 336, 350, 464, 468) —
Landlöß (472) — Laterit 426 — (L ehm 447, 449, 450) — L im on it 205, 394 —
Liparit 180 — Lösz 390, 394, 397, 39S, 411, 418, 419, 423, 426, (442, 445, 449,
450, 464, 471, 472) — L öszszerü a gyag 419 — L yd it 39, 47, (143, 151).
M a g n e tit 205 — M agnezit 72 — M alom kőporphvr 178 — Manganórcz 205 — Manganit 205 — M anganpát 205 — M anganvasércz 73 — Márga 39, 210, 392, 394,
412, 415, 416, 417
- M árgagöcsös lösz 419 — Márgás ag yag 419 — Márgás
m ész 39, 412 — M egalodus m észkő 432 — M elaphyr 176, 285, 287, (354, 356) —
M enoghinit 166, (215) — (Mergel 442, 450, 464, 468, 470, 472)
(Mergelkalk 142) —
BK'ÍU KEND KS TÁRGY MUTATÓ.
XV
Mész 14, 15, 18, 20, 21, 34, 35, 36, 38, 39, 44, 47, 49, 392, 399 — M észkő 44,
40, 72, 73, 207, 25S, 279, 283, 284, 397, 398, 411, 412, 415, 432 — M észm árga
411 - - Mészpala 22, 44, 46 — Mésztufa 207, 426 — M ikrolitaugitandensit 412,
(468) — M ocsárlösz 418, 419, 420, 422, 423.
N é v a d it 180.
O bsid ian 178 — Opal 178 — Orthoceras m ész (-Kaik) 39, 40 (143).
P a l a 9, 34, 38, 39, 40, 47, 72, 182 — P egm atit 205 — Perlit 178 — P etit gránit
29, (132) — Piroxenandesit 411, 412, 416 (464, 465, 469, 470) — Piroxenandesitbreccia 411, 415, (464, 468) — P iroxenandesittufa 411, 412, 415, 416, (464, 465,
468, 469) — Porphyroid 72 — P osidon om iás pala (-Schiefer) 25, 26, 30, 36, 39,
47, (128, 129, 133, 139, 142, 151) — Productus m ész (-Kaik) 7, 11, 22, (110, 113,
124, 125) — Propylit 180 — P se u d o brookit 166, (215) — P silom elán 205 — Pyrit
205, 283, 286, 287, 288, 433, (352,356, 357) — Pyrolusit 205 — P yroxén 167, 168,
(215, 217).
Q uen sted tit 290, 294, 407, (360, 364, 365) — Quarcz 205 — Quarczit 72 — Quarezporphyr 73, 283, 284, 285, 286, 287, 288, 433, (352, 353, 354, 355, 356, 357, 358).
R é t i m észkő 397 — Rézércz 286, 287, 288 — R h yolith 180 — R h yolithtufa 258,
(325) — Röm erit 290, (360).
(Sand 150, 308, 325, 441, 442, 444, 446, 447, 448, 449, 450, 451, 452, 453, 454, 464,
465, 467, 468, 469, 470, 473) — (Sandiger Tegel 308) — (Sandm ergel 404) —
(Sandstein 142, 143, 308, 470) — (Sandsteinschiefer 142) - (Sodahaltiger L e h m ­
boden 449) — (Sodahaltiger Sandboden 448) — (Sodahaltiger Tonboden 450) —
(Schiefer 111, 137, 142, 143, 150, 224) — (Schlam m 441, 442, 444, 445, 440, 448,
449, 450, 451, 452, 453, 454, 472) — (Schotter 259, 326, 351) — (Schw efelkies
352, 353, 356, 357) — Spessartin 205 — (Steinkohle 153) — (Sum pllöß 471, 472,
473) — Szarukő 39, 47 — Szaruköves breccia 39, 432 — Szén 44, 47, 48, 64, 4 1 1 —
Szénm ész 0, 7, 8, 12, 14, 17, 26, 36, 38, 40, 44, 45, 40, 48, 49 — Szénpala 20
Sziksós a g y ag 397, 398, 401 — Sziksós hom ok 397, 398, 401 — Sziksós vályog
398, 403 — Szóda (Soda) 393, 395, 396, (440).
T ajtékkő 178 — Tegel (308, 309) — Tetraédrit 166, (214)
(Ton 442, 444, 445,
440, 447, 448, 449, 450, 451, 452, 453, 454, 472, 473) --- (Tonm ergel 464) — (Ton­
schiefer 139, 153) — Tőzeg 211 — T rachyt 177, 178, 179, 180, (223) — Trachytp orph yr 178 — Trachyttufa 178, 179, (223) — Tufa (Tuff) 282, (351, 40S)
Tufás hom ok 412.
V á ly o g 396, 398 — V as 168, 192, 294
Vasércz 73 — Verrucano 72, 178, (222).
W e r fe n i pala (-Schiefer) 72, 178, (222) — (W iesenkalk 449, 450) — W olnyn 100, (215).
(Zinnober 217) — Zoisit 287 — Zöldkőtrachyt 178, 180.
IV.
PALAE0NT0L0GIAI NEVEK.
(Paläontologische Namen.)
A c teo n p in gu is, d’ORJí. 414 (467); A. sem istriatus, F e r . 414, (467) — A ctinocrinus
27, (129) - Aegoceras 59 - A ganides 4 1 ,(1 4 6 ) ; A. Ixion 29, (133); A. paradoxus,
F r e c h . 41, (140); A. rotatorius, K on . 29, 30, (132, 133) — Alcyonaria 4, (106) —
A lveolina H aueri, d.’O rb . 200, (328); A. melo, F i c h t . 260, 413, (327, 465): A. rotella, d'O rb. 20O, (327) - Alveolites 5, (107) — A m m on ea 22, 30, 41, (124, 139,
XVI
B E T Ű R E N D E S TÁRGYMUTATÓ.
140)
A m m onites 41, 379, 383, (144); A. K am m erkarensis, S tolley . 52, (156);
A. subcarinatus, Y. B. O p p e l . 52, (156) — Ancillaria glandiform is, L m. 278, 413,
414, (347, 4 0 0 ,4 0 7 ); A. obsoleta 413, (46(5) - A ndorina elegáns, L őr . 280, (348) —
Anom ia costata, B kocc. 209 337, (413, 406) ; A. sp. 413, (466) — Antliracoceras
41, (146) — Antliropodus Brancoi 250, (318) — Araucarites 71, 72; A. Rhodeanus
71; A. Schrollianus 71 — Arca 281, (349); A. barbata, L . 169, (337); A. diluvii,
Lm. 269, 413, (337, 466): A. sp. 275, (343); A. turonica, D u j . 269, 413, (337, 466) —
Archaeyopora nexilis, d e K on. 33, (136) — Arthropoda 279, (348) — Aspergillum
270, 271, 282, (338, 339, 354); A. m iocenicum n. sp. 209, 270, 282, (337, 350);
A. sp. 209, (337) — Aspidoceras 379 — A spidopholas dimidiata, D u j . 273, (342) —
A sterocalam ites sp. 32, 36, (135, 139) — A tb yris 15, (117); A. ambigua, S o w . 33,
(136); A. planosulcata, P h i l l . 33, (136); A. R o yssyii, L ’E r . 15, 29, 31, 46 (117,
132, 134, 149); A. R. m űt. tornacens 29, (132) — Aulopora 5, (107, 108) — Auloporida 5, (107) — Avicula phalenacea, Lm. 269, (337) — A viculopecten 17, 38,
(120, 141); A. docens, M. Coy. 18, (121); A. granosus, P h i l . 18, 31, (120, 134);
A. H oernesianus, K on . 18, 31, (120, 134); A. papyraceus 38, (141): A. pracsensis,
K i t t l . 40 1 144); A. sp. 18, 31, (120, 134).
B a la n u s sp. 280, 414, (348, 467) — Bellerophon 22, 39, (124, 125, 142); B. anthraeophilus n. sp. 22, (125); B. hiulcus, Sow. 45, (148); B. Münsteri 23, (125); B.
subcostatus, F liicgel. 23, (126); B. sublsevis, H a l l . 23, (125); B. Urei 20, 21, 22,
(123, 124, 125) — Biloculina affinis, d’ORB. 260 (327): B. bulloides, d’Orb. var.
trunoata, R e u s s 200, (327); B. clypeata, d’ORB. 260, (327); B. depressa D’Orb. 260,
(327); B. lunulata D’Orb. 200, (327); B. ringens, Lám. s . 260, (327); B. sim plex
200, (327); B. tenuis, K arr . 260, (327) — B ős prim igenius, Boj. 244, 421, 422, (475,
4 70 ); B. (Bison) priscus, Boj. 421, 422, (474, 475, 470) — Brachiopoda 9, 10, 21,
26, 28, 29, 30, 33, 34, 30, 39, 40, 44, 40, 47, (112, 117, 123, 129, 131, 132, 133,
136, 137, 139, 143, 147, 148, 149, 151) — Bryozoa 4, 32, 35, 258, 269, (106, 135,
138, 325, 337) — B ucania 22, 23, (124, 126) — B uccin um 411, (404); B. (Eburna)
ír. Brudigana, Erat. 414, (460); B . Caronis, B ron gt2 79, (347); B. H örnesi, M ay . 414,
(400); B . (Uzita) m io c e n ic u m , M i c h t l . 279, (377); B. (H im a) styriacum , A u in g .
var. 414, (400); B . subprism aticum , H. 414 (466); B. (Tritia) Toule, A u in g . 414,
(466) — Bulla connconulus, D esh . 414, (467); B . cfr. convoluta, B r o c c . 279, 414, (347,
407); B. Lajonkaireana, B a t t . 2 7 9 ,(3 4 7 ); B. liguaria, L in n . 417, (467); B. sp. cfr.
lignaria L . 278, (347); B ulla sp. 414, (467); B . truncata, A dam s. 414, (467); B. utriculina, B r o c c . 414, (407).
C a l a m i t i d a 35, (138) — C a la p p a H e b e r t i, B rocc. 279. 414, (343, 467) — C a lia n a s s a
B r o c c b i , L őr . 280, (348); C. C h a lm a s ii, B rocc. 280, (348) — C a m p o p h y l l u m 27
(130) — C a n cella ria (N a r o n a ) cfr. N y s t i , H orn . 414, (466); C. c a n c e lla t a , L ám . 414
(407) — C a n is lu p u s 244, (310) — C a p u lu s s u lc a t u s , B ors . 414, (407) — C a rd ita
J u a n n e ti , M ay . 413, ( 4 6 6 ) ; C. P a r ts c h i, G o l d f . 275, (3 4 3 ) ; C. S c h w a b e n a i 413, (466) ;
C. sp. 269, 275, (337, 343) — C a rd iu m d is c r e p a n s , B ast . 269, (337); C. frag ile,
B rocc. 259, (337); C. h y a n s , B rocc. 269, (3 3 7 ) ; C. M ic k e l o t t i a n u m , M ay . 413, (4 6 6 ) ;
C. m u l t i c o s t a t u m , B rocc . 275, (34 3) ; C. p a p i l o s u m , P oli 413, (4 6 6 ) ; C. sp . 209,
(337); C. t u r o n ic u m , M ay . 209, (337) — C a s sis ( S e m i c a s s i s ) sa b u r o n , L ám . 279,
(347); C. sp. 278, (347) — C a sto r fiber 244, (310) — C eltites K l e i n i i 71 — C ep h al o p o d a 28, 29, 30, 34, 30, 57, 2J1, 279, (131, 132, 133, 137, 139, 161, 348) — Ceratite s 22, (124) — C e r a t o p h y l l u m 27, (130) — C eritiiim c r e n a t u m , B r o c c . 279, 414,
(347, 4 07); C. d is j u n c tu m , S o w . 279, (347); C. d o lio lu m , B r o c c . 278, (347); C. cfr.
m e d ite r r a n e u m , D e s h . 414, (407); C. m i n u t u m S e r r . 414, (407); C. n o d o s o p lic a t m n , H öitx . 279, (347) : C. p li c a t u m , B r u g g . 3 7 8 ; C. sp. 414; C. v u l g a t u m ; ' B r u g g .
B E T Ű R E N D E S TÁRGYMUTATÓ.
XV II
414,(467) — C erv u s c a p r e o lu s 2 44,(3 10); C. e l a p h u s 24 4 ,(3 1 0 ); C. e l a p h u s fo ss ilis, G o l d f . 421, 422 ,(474, 4 7 5 ); G. e u r y c e r o s 244,(310, 474, 4 7 5 ); C. (Megaceros)
e u r v c e r o s, A ldro v . 420, 421, 422 (474, 475); C. (A lces) p a l m a t u s , G ray . 4 2 0 ,4 2 1 ,
422, (474, 475, 4 7 6 ) ; C. sp. 420, (474) — C haenocardiola cf. F o o t e i , B agl . 40, (144) —
Ckaetetes 4, 5,(106, 107, 108) — C h a lip tr a e a C h in e n s is , L . 279, 417, (3 47,4 70) —
C h a m a a u str ia c a , H örn . 413, (466); Ch. g r y p h i n a , L ám . 269, ( 3 3 7 ) ; Ch. g r y p h o i d e s ,
L. 275, (343, 466)
C h e n o p u s p e s p e lic a n i, P h i l . 278, (347) — C h i lo s t o r a e lla
o v o id e a , R s s . 260, (328) — C h l i s i o p l i y l l u m 30, (133) — C h o n e t e s 34, 40, (137);
Ch. B u c h i a n u s , de K on . 33, (136); Ch. K o n i n k i a n u s , S e m . 33, ( 1 3 6 ) ; Ch. L a g u e s s i a n u s ,
de K on . 33, ( 136 1 — C id a ris sp . 262, (329) — C i n n a m o m u m 66 — Circe e x im ia ,
H orn . 413, (466); C. sp. 269, (337) — C la d o c h o n u s 35, (138); Cl. M ic h e l l i n i 35
(138) — C la v a g e lla 271, (339) Cl. b a cilla ris, D e s h . 269, 270, 271, (337, 338,
339); Cl. c o ro n a ta , D e s h . 271, (339) - C l i s i o p h y l l u m aff. b ip a r tit u m , M. C oy.
T hom . 8 (111) — C lio n a 413, (465) — C ly m e n i a p a rad ox a , M ich . 41, (146) —
C ly p e a s t e r P a r t s c h i , M i c h e l i n i 263, (331); C. p y r a m i d a l i s , M i ch . 413, 415, (466);
C. R ed ii, W r ig h t . 415, (468) ; C. sp . 413, 415, (466, 468) — C o e lo n a u tilu s 34, ( 1 3 7 ) ;
C. s u l c a t u s 34, (137) — C o lu m b e lla cu rta, B e d . 414, (466) — C o n c h y o l i t h u s anom i t e s t r i g o n a li s , M ar t . 12, (114) - C o n g e r ia C zjzek i, P artsch . 207 ; C. o r n it li o p s i s ,
B r u s . 2 0 7 ; C. r h o m b o i d e a 209 ; C. t r ia n g u l a r i s 209 ; C. ungu lacaprae, M ü n s t . 207,
209 — C. M u n ieri, B ron . 2 8 0 ,(3 4 8 ); C. p e d e m o n t a n a , C r e w a . 2 1 0 ; C. r á k o s i e n s i s ,
L őr . 280, (348); C. cfr. ra k o ß ien sis , L őr . 210; C. su b t e r r a n e a M ontg. sp . 210 —
C o n o c ly p e u s p l a g i o s m u s , A g . 413, (466); C. sp . 415 — C o n u s 411, (464); C o n u s
( C h elio co n u s ) a v e lla n a , L ám . 279, (3 4 7 ) ; C. ( R h iz o c o n u s ) B it t n e r i, R. H orn . 279
( 3 4 7 ) ; C. ( D e n d r o c o n u s ) b e t u lio n id e s , L ám. 278, (3 4 7 ) ; C. ( L e p t o c o n u s ) Brezinae,
H . 413, (466); C. (L e p t o c o n u s ) D u j a r d in i, D e s h . 278, 413, (347, 46 6); C. (Cheiloc o n u s ) f u s c o c i n g u l a t u s , B r onn . 413, (4 6 6 ) ; C. ( L it h o c o n u s ) M erc a ti, B rocc . 279
( 3 4 7 ) ; C. ( L it h o c o n u s ) m o r a v i c u s , R. H orn . 279 ( 3 4 7 ) ; C. (C h e lio c o n u s ) N oé,
B rocc. 279, (3 4 7 ) ; C. (D e n d r o c o n u s ) V a c e k i, H . 413, ( 4 6 6 ) ; C. (C h e lio c o n u s )
v e n t r ic o s u s , B r onn . 279,(347) — Corbis sp . 211 — C o rb u la B a s t e r o t i , H örn . 274,
41 3,(342, 462); C. cfr. B a s te r o ti 2 7 4 ,(3 4 2 ); C. C a rin a ta, D u j . 413, 4 1 7 , ( 4 6 6 , 4 7 0 ) ;
C. gib b a, O l iv i 413, (466) — C r a s sa te lla M o r a v ic a 413, (466) — C ricetu s fr u m e n ta r iu s 244, (310) — C r in o id e a 9, 26, 27, 35, 34, 35, 36, 45, (112, 129, 135, 137,
138, 139, 148) — C r is te lla r ia cu ltra ta , L ám . 413, (465); C. r o tu la ta , L ám . 413
(465) — C ru sta cea 256, (323) — C y a t h o p h y l l u m 27, (130); C. C era tites, F r e c h .
2 7 ,(1 3 7 ); C. cf. c e r a t it e s, G o l d f . 4 9 ,(1 5 3 ); C. d i a n t h u s 27, (130); C. L i n d s t r ö m i i
27, (130); C. M u r c h i s o n i 29 (132); C. N i k i ti n i , S t u ck e n b . 28, (130); C. p a n n o n i c u m n. sp. 27, 28, 32, (130, 131, 135); C. p a r r ic id a , M. C oy. 27, (130); C. p a u cit a b u la t u m 27, (130) — Cypraea 281, (349); C. (Aricia) Lancia?, B r u s . 279 (347);
C. (Aricia) le p o r in a , L ám . 279, (347) — C y ren a s e m i s t r i a t a 378 — C y t h e r e a Lam a r c k i, A g . 275, ( 3 4 3 ) ; C. p e d e m o n t a n a , A g . 269, 274, 413, (337, 343, 466).
D a lm a n e lla M ichelini 2 9 ,(1 3 2 ); D. resupinata, M a r t . 33, 34,(136, 137) — D avisella
com oides 29, (132) - - Defrancea sp. 413, (466) — D elth ocyath u s sp. 261, 413
(328, 466^ — Dentalium Bouei, D e s h . 416, ( 4 6 9 ) ; D. entalis, 'L. 278, 414, (347,
467) — D iclasin a elongatum 38, (141); D. attenuatum , M a r t . 38 (141) - D ietasm a
sacculus, M a r t . 33, (136) — D im orphoceras 29, (132) — Diphteropora reguláris,
d e K on . 33,(136) — D ip h y p h y llu m , S e d w . M. Coy. 2 7 , ( 1 3 0 ) — D iplodonta trigonula, B r o n n . 413, (466) — Discorbina obtusa, d ’O rb. 260, (328); D. planorbis,
d ’O rb. 260, (328); D. squam ula 260 (328); D. stellata, Rss. 260 (328) — D osin ia
exoleta, L in n . 269, 413 (337, 466); D. orbicularis, A g . 269, (337) — Dum orteria
h
XV III
B E T Ű R E N D E S TÁRGYMUTATÓ.
Dumortieri, T h io l l . sp. 57, 58, (161, 162); D. D. nov. var. stricta 57, 5 8 ,(1 6 1 ,
16^2); D. evolutissim a, P r in z műt. m ulticostata, P rinz 58, (162).
E balia Lam arm orai n. sp. 210 — E chinoidea 412 — Ecliinolam pas hapmisphaericus,
L ám . var. L ink ii, G o l d f . 262, 264, 265, (329, 331, 332); E. haemisphaericus, L ám .
var. rliodensis 264, 265,(331, 332); E. sp. 415,(468} — E chinocardium cordátum,
P e n n . 265, 266, (333); E. interm edium 265, 266, (333); E. n. sp. 265, (333)
Echinu s hungaricus, L a u b e 262, (329) — Edinondia 19, (121, 122); E. cf. anodonta, K on . 19, 31, (121, 122, 134); E. typ. és var. elongata 19, (122); E. rudis,
M. C oy. 19, (122) — E lep has antiquus 253, (320); E. prim igenius, B l ü m b . 207,
243, 420, 421, 422,(310, 474, 475); E lep has sp. 421, (475) — Equus caballus 244
(310) — Erato lapvis, D on . 413, (466) — Ervilia pusilla, P h i l l . 274, 413, (343,
(466) — E schara sp. 413, (466)
Erycina sp. 413 — E u d o p h yllu m priscum 38,
(141) — E u lym a cfr. lactea 4 1 4 ,(4 6 7 ); E. subulata 414, (467)
E uom p halus 24,
(127); E. Straparollus cf. grandis, K on . 24, 31,(1 27, 134); E. pentangulatus, Sow.
és K on . 24, 31,(127 , 134); E. sp. 34, 40,(138, 144) — E u p h e m u s 20, 21, 22 (122,
124, 125); E. indicus, W aagen 21, 22, (124); E. K ükenthali n. sp. 21, (124);
E. Orbignyi, P ortl . és K onick . 20, 21, 31, 32, (122, 123, 134, 135); E. sudeticns
20, 21, 23, (123, 124, 125); E. Urei, Sow. 20, 21, 22, (122, 123, 124).
F alciferus 51, (155) — Fascicolaria cfr. bilineata, P artsch . 279, 414, (347, 406) —
F avia m agnifica Rss. 413, (465) — F avosites 4, 5, 7, 8, (107, 109, 111); F. íioldfussi, Edw. 7, 49, (109, 153); F . G othlandicus 7 ,(1 0 9 ); F /r e tic u la tu s, B l a in w . 49,
(153) — F avositid a 4, 5, (106, 107, 108) — F en estella plebeja, M. C oy. 33, (136) —
Fistulipora 5, (108) — Foram inifera 256, 258, 259, 280, 413, (323, 325, 326. 327,
349)
F rech iella 51, 5 6,(15 5, 160); F. brunsvicensis, S tolley sp. 51, 5 3 , 5 5 , 5 6 ,
(156, 158, 159, 160); F. curvata, P rinz 51, 52, 55, 56, (155, 156, 159, 160); F.
K am m erkarensis, S tolley 51, 52, 54, 55, (155, 156, 158, 159); F. Kammerkarensis, S tolley var. Gerecsensis, P rinz 53, 54, 56, (157, 158, 160) ; F. pannonica n. sp. 51, 53, 54, 55, 56, (155, 157, 158, 159, 160); F. subcarinata 53, 55, 56,
(158, 159, 160); F. subcarinata műt. truncata 56, (160) — F u su s valenciennesi,
G rat . 279 (347).
G a la th ea affinis, R ist . 210 — Gastrioceras Beyrichi, K on . 41, (144); G. Beyrichianus
41 (144) — Gastrochsena ind. sp. 272, (340); G. intermedia, H orn . 272 (340) —
Gasteropoda 20, 2 7 8 , ( 1 2 2 ) — Globigerina bulloides d ’O r b . 260, (328)
Glyphioceras crenistria, P h i l l . 36, 38, 40, 41, 42, 4 4 ,(139 , 142, 114, 146, 147); G. diadema,
var. crenata, H a u g . 41, (144); G. Listeri, M art . 41, (144); G. obtusum 29, (132);
G. (pericyclus) princeps 29, (132); G. sp. (Gastrioceras Beyrichi) K on . 41, (144);
G. sphíericum, M art . 29, 36, 38, 40, 42, 47, (132, 139, 142, 144, 147, 151); G.
striatum 29, (132); G. subcrenata 41 (144); G. aff. truncatum , P h i l l . 40, (144);
G. (Osmanoceras) undulatum , K ittl . 41,(144) — Goniaster sp. 262
G oniatites
30, 39, 40, 41, (131, 133, 143, 144) — Gonoplax Sacci, Crema 210 — Griffithides
25, 26, 36, (128, 129, 139); G. Dobsineusis, I l l é s . 9, 26, 31 (112, 129, 134); G.
globiceps, P h i l l . 2 5 ,(1 2 8 ); G. m inor 15, 25, 26,(117, 128, 129); G. G. cfr. minor,
W oodw . 25, 31,(128, 134); G. m ucronatus, R oem . 25, 26 ,(12 8, 129); 'G. seminifer,
P h i l l . 26, (126) — Gryphaea 59.
H a lisitid a 5,(107) — H a ly s ite s 5 (107, 108) — H aploceras 379 — H arpoceras 58,
59 — H auerina (Qu.) ornatissim a, K a r r . sp. 260, (327) — Heliastraea Defrancei,
M. E. 413, (466); H . R eussiana, M. E d w . et H a im e 261, (328; — H eliolitlies 4, 5,
(107); H. porosus, B l . 49, (153); H elio litida 4, 5, (106, 107, 108) — H elix sp.
414, (467) — H em iaste r Kalksburgensis, L b e 266, (333) — H em ipatag u s Hofmanni, G o l d f . 115, (4-68) — H ep atin ulus L ovisatoi n. sp. 210 — H eterodelphis
B E T Ű R E N D E S TÁRGYMUTATÓ.
X ÍX
leiodontus n. f. 66 — H eterostegina costata, d ’O r b . 412, 113, 414, (465, 467) -—
H exacorallia 4, (106) — H ildoceras bifrons 51,(155) — H ipparion gracile 383 —
H om o neandertlialensis var. K rapinensis, G órj . 302; H . p r im igenius 241, 252,
253, 254, 303, (307,318, 3 2 0 ,3 2 1 ); H . prim ig en iu s var. K rapinensis 248, 253,(316,
320); H . pr. var. S p yen sis 248, 253, (316, 320); H . sapiens 253, 254, (320, 321);
H . sapiens fossilis 253, 254, 255, (320, 321, 322).
Isocardia sp. 269, (337).
J a g u r u s m editerraneus n. sp. 210 — Jouan netia 282, (351); J. semicam lata, D e sm .
272, 273, 282, (340, 341, 350).
K itt lie lla 41 (146); K. nov. nőm. (Tetragonites, Kitti. Grimmeri) 41, (144).
L a m b r u s sp. ind. 279, (348) — L a m e l l i b r a n c h i a t a 17, 269, (120, 337) — L a m n a
( O d on ta sp is) c u sp id a ta , A g. 280, 348
L e p r a lia cfr. g a str o p o r a , Rss. 269, (3 3 7 ) ;
L . sp. 413, (466) — L e p t o n 414, 4136, (467)
L. co r b u lo id e s, P h i l l . 413, (466) ;
L . i n s i g n i s , May. 413, (466) — L i m a h ia n s , G m e l. 276, (345) ; L. (lim a t u la ) perc o s tu la t a , H i l b . 276, 282, (345, 350) — L i m a x sp. 414, (467) — L i t l i o d o i u u s A v it e n s i s , May. 275, ( 3 4 4 ) ; L . h o r t e n s i s , V in d e R e g n y 209, 276, 2 8 1 , 2 8 2 ,( 3 4 4 ,3 5 0 ) ;
L . i n c l u s u s , P h i l l . 210; L . in d . sp . 276, 281, 288, (344, 345, 350); L. lith o p h a g u s , L. 209, 275, 280, 281, (343, 350) — L i t h o t h a m n i u m 258, 2 5 9 ,4 1 2 , (325, 326);
L. r a m o s i s s i m u m , Rss, 414, (467) — L o n d s d a l e i a r u g ó s a , M. Coy. 33, (136) —
L o x o n e m a w a lc io d o r e n s e , K o n . 45, (148)
L u c i n a 2 8 1 ,(3 4 9 ); L. c o lu m b e lla , Lám.
269, 413, (337, 466); L . H a i d i n g e r i , H o r n . 269,(337) — L. cfr. l e o n i n a 413, (466);
L . m u l t i l a m e l la t a , D e s h . 269, 413, (337, 4 6 6 ) ; L . o rn a ta , A g . 269, (3 3 7 ) ; L . sp.
417, (470); L . sp . (cfr. i n c r a s s a t a , Du b .) 269, (337) — L u n u l i t e s sp . 413, (466) —
L u tr a r ia cfr. o b lo n g a , Chem . 269, 413, (337, 466).
M a c r o c h e i l o s 44, (147); M. i n t e r m e d i u m , K on . 44, 45, (147, 148, 149) — M a ctra s p .
269, (327) — M a g n o l i t e s s i l v a t i c a 71 — M aja m iocaenica, L őr . 210 — Mallada*
s p h s r i c u m m ű t . a st u r ic a , F r e ch . 29, ( 1 3 2 ) — M a n ó n fa v o s u m , G o l d f . 8, (110)
M a r t e s ia sp. in d . 273, 282, (342, 3 5 0 ) ; M. stria ta , L. 209, 274, (342) — M a s to d o n
209 ; — M. B o r s o n i 209 — M a t u la i n e r m i s , B rocc. 279, (348) — M e la n ia H o l a n d r i ,
F é r . var. B e r l a n i 207 — M i c h e l i n i a 4, 5 ,7 , (106, 107, 108, 109, 110); M. c o n c in n a ,
L o nsd . 8, (110); M. fa v o sa , G o l d f . sp. 8, 30, 31, 45, 46, (110, 133, 134, 149);
M. i n d i c a 7^ (110); M. m e g a s t o m a , P h i l l . 8, (110); M. r o s s ic a , M oll . 8,(1 10) M i l io lin a ( Q u in q u e lo c u lin a ) a n g u s t i s s i m a , Rss. sp. 260, (327) ; M. (Qu.) a tr o p s,
K ar r . sp. 260, (327); M. (Q u.) A u b e r ia n a , d ’O r b . sp. var. s t e n o s t o m a , K a r r . 260,
( 3 2 7 ) ; M. (Qu.) B o u e a n a ) d ’O rb . sp. 260, (327); M. (T r ilo c u lin a ) c o n s o b r in a , d ’O r b .
260, (327); M. (Qu.) c o n to r ta , d ’O r b . sp. 260, (327); M. (Qu.) c osta ta . K a r r . sp .
260, (327); M. ( T r ilo c u lin a ) d iv a r r ic a ta , F r n z n . 260, (327); M. (Qu.) F e r u s s a c i i ,
d ’O r b . 260, (327); M. (Qu.) f a d a , Rss. sp. 26 0 ,(3 2 7 ); M. g r a c i ü s , K a r r . sp. 260,
(327); M. (Qu.) i n c r a s s a t a , K a r r . sp. 260, (327); M. (Tr. in flata , d ’O r b . 260, (3 2 7 ) ;
M. (Tr.) in t e r m e d i a , K arr . 260, (327); M. (Qu.) J u l e a n a , d ’O r b . sp. 260, (327);
M. (Qu.) K r e n n e r i, F r n z n . sp. 260, (327); M. (Tr.) m ic r o d o n , R etjss. 260, (327);
M. (Qu.) o b liq u a , Rss. sp . 260, (327) ; M. (Qu.) o v u la . K a r r . sp . 260, (327); M.
(Qu.) p e r e g r in a , d ’O r b . sp . var. e d e n t u la , F r n z n . 260, (327); M. (Qu.) p lic a tu la ,
R s s . sp . 260, (327); M. (Qu.) p u lc h e lla , d ’O r b . 260, (327); M. (Qu.) r á k o s i e n s i s ,
F r n z n . sp . 260, (327); M. (Qu.) S c h r o c k i n g e r i , K arr . sp . 260, (327); M. (Qu.)
s e c a n s , d ’O r b . sp . 260, (3 2 7 ) ; M. (Qu.) s e m i n u l u m , L . sp . 260, (3 2 7 ) ; M. (Qu.)
s e m i n u l u m L. sp . var. t r i g o n o s t o m a , F r n z n . 260. ( 3 2 7 ) ; M. (Qu.) s ig n a t a , Rss.
sp . 260, (327); M. (Tr.) t r ic a r in a ta , d ’O r b . sp. 260, (327); M. (Tr.) t r ica rin a ta ,
d ’O u b . sp. var. e lo n g a t a , K ar . 260, (327); M. (Qu.) z ig - z a g , d ’O r b . sp. 260, (327) —
M ille p o r a 258, ( 3 2 5 ) ; M. sp . 261, (328)
M o d io la B r o c c i, M ay . 413, 414, (466.
h*
XX
B E T Ű R E N D E S TÁRGYMUTATÓ.
467); M. H örnesi, K e u s s . 275, 413, 414, (343, 400, 407); M. lata, H e n s l . to, (144);
M. sp. 413, (466) — Mollusca 20, 44, (129,147) — Monodonta A raonis, B ast . 414,
(407); M. angulata, E i c h w . 414, (407); M. sp. 414, (407)
M urchisonia 2 3 ,(1 2 6 );
M. angulata, Kon. 23, 24, (126); M. Donaldiae 24, (120); M. K endalensis 2 4 ,(1 2 6 );
M. Költeni 23, 24, 31, (120, 134) — Murex (Phyllonotus) H örnesi, d ’A l l e c . 279,
(347); M. (Vitularia) lin gua bovis, B ast . 278, (347) — M yalina 18, (121); M. a m pliata, Kon. 18, (121); M. ampliata, R yckt. var. nov. pannonica 18, 31,(121, 134);
M. m osen sis 19, (121) — M ylobates sp. ind. 280, (348) — M ytilus 20!), (337); M.
sp. 275, (343).
N a tic a 411, (464); N. helicina, B rocc . 278, (341); N. Josephina, Risso. 411, (407);
N. m illepunctata, L ám . 414, (407); N. sp. 414
N aticopsis cf. globu lina 45, (14S) N a u tilus 57, (161) — N eptunus cfr. granulatus, M. E d w . 279, (348) — Nerita
distorta, H örn . 414, (407) ; N. picta, Fér. 414, (407) — Neritina 295, 290, (300,
367); N. danubialis, C. Pf. 295, 290, (300); N. fluviatilis, L. 290, (367); N. meridionalis 296, (367); N. praevostina 290, (307) — N om ism oceras 41, (146); N. rotilorme 29, 36, (132, 139); N. spirorbis, P h i l l . 41, (144)
N o n nio nia com m unis,
d ’O r b . 260, (328); N. depressula sp. W alker 201, (328); N. granosa d ’O rb . 201,
(328); N. perforata, d ’O r b . 201, (328); N. Soldanii, d ’O r b . 200, (328); N. umbilicatula, M ontagn. sp. 200, (328) — Nucula nucleus, L i n n . 413, (400j — Nu m m ulites interm edia 273, (341).
O liv a 281, (349); O. clavula, L ám . 278, (347); O. flammulata, L ám . 278, 413, (347,
466) — Ortbis radialis, S emenow 10, (118) — Orthoceras 39, 45, (143, 148); O.
discrepans, K on . 40, (144); O. laevigatum, K on . 40, (144); O. salutatum , K on . 40,
(144) — Orthothetes 3 ,1 5 , 37, (100, 118, 140); O. crenistria, P h i l l . 15, 1 6 , 3 2 ,3 3 ,
34, 37, 39, 44, 45, (118, 133, 134, 135, 136, 110, 142, 148, 149); O. cfr. crenistria,
P h i l l . 3, (106); O. radialis, P h i l l . 16,32, 37, (118, 134, 135, 140)
Ostrea digitalina, D u b . 269, 413, (337, 466); O. fimbriata, G ra t . 413, (466); O. gingensis,
S chloth . 269, (337) ; O. lam ellosa, B rocc. 209, (337); O. sp. 413 (460)
P a g u r u s p r is c u s . B rocc . 280, (348) — P a n o p e r a H e b e r t i 414, 455, (407, 468j : P.
M en a rd i, D e s h . 269, (337) — P a te lla o t to m a n a , Ií i t t l . 40, (144) — P e c te n 59, 281,
415, (349); P. a d u n c u s . E i c h w . 269, 413, 415, (337, 400, 408); P. B e s s e r i, H or n .
209, 277, 413, (337, 345, 400); P . F e l d e r i 413, 414, (400, 408); P. g ló r ia m a r is,
D ubois 277, 282, (345, 350); P. l a t is s i m u s , B rocc. 413, (406); P. le y t h a ja n u s ,
P arts ch . 2 6 9 ,4 1 5 ,(3 3 7 , 408); P. Malvint? 4 1 3 ,(4 0 0 ): P N e y m a y r i , H i l b . 210, 277,
282, (346, 3 50); P . cfr. p o s t u m u s 413, (400); P. (S treb lo p teria ) cf. P r e b le n s is , K on .
40, (144); P. s i v r in g e n s i s , F u c h s . 209, 277, (337, 345); P e c t u n c u l u s o b o v a tu s ,
P arts ch . 269, 378, (337); P. p il o s u s , L. 209, 413, 414, (337, 400, 468) — P en er o p lis a s p e r g illa , K arr . 260, (327 J ^ P. a u str ia c a , d 'O rb . 200, (327); P. H a u e r i
d ’O r b . 26 0 ,(3 2 7 ); P. J u le a n a , d ’O r b . 260, (327); P. litu u s , G m e l. sp. ( = P . L a u b e i,
K ar r .) 260, (329); P. p la n a tu s , F ich t . & M. var. laevigata, K ar r . 260, (327) —■
P e r fo r a ta h e x a c o r a l l i a 4, (107)- P e r i c y c l u s sp. 41, (144) — P e r n a S o ld a n i, D e s h .
413, (466) — P h i l l i p s i a 9, 26, 30, (112, 129, 139); P h . B it t n e r i, K itt l . 41, (144);
P b . m in o r , W oodw . 25, (12S) — P h l y c t e n o d u s L o v i s a t o i , n. sp . 210
P ho la d o m y a
a l p i n a , M at h . 274, ( 3 4 2 ) ; P h . P u s c h i , G o l d f . 378 — P h o l a s ( J o u n n e tia ) s e m ic a u data, D e sm . 209 — P h y m a t i f e r p u g i l is 44, 45, (148)
P ilo d u s m e d ite r r a n e u s ,
L őr , 279, (348) — P i n n a B r o c k h ii, d ’O rb . 270, (345); P. sp. 413, (400) — P la ty ce r a s sp. 40, (143)
P le u r o d i c t y u m 7, (109, 110)
P le u r o t o m a (C lavulata) gran u la to - c in c t a , M ü n s t . 414, ( 4 0 7 ) ; P l. ( R e p h is t o m a ) h a rp u la , B rocc. 414, (406); Pl.
sp. 278, (347); Pl. Sabinae 414, (407) — P o l y m o r p h i n a fa veolata, R s s . 200, (328);
P. g ib b a , ]>'() r h . 200, (328); P. le p r o s a , R ss. 260, (328); P. p u n c ta t a . d ’O b b . 200,
B E T Ű R E N D E S TÁRGYMUTATÓ.
XXI
(328); P. spinosa, d ’O r b . 260, (328); P. tuberculata, d 'O r b . 200 (328) — Polystom ella Antonina, d 'O r b . 2 6 1 ,(3 2 8 ); P. crispa, L. 261,(328) ; P. Ficbtelliana, d ’O r b .
2 6 1,(3 28); P. flexuosa, d ’O r b . 2 6 1 ,(3 2 8 ); P. Listeri, d 'O r b . 2 6 1 ,(3 2 8 ); P. macella,
F ich t . & M. 261, (328); P. obtusa, d ’O r b . 2(»1 (328); P. striatopunctata, F ich t .
& M. 261,(328)
Portunus pygm am s, B rocc. 279,(348)
P osidon om ia 47, (151);
]*. am m osolen sp. 372, (340) — Poterocrimis &p. 40, (113, 144) — Productus 16,
29, 37, 40, 44 ,(11 8, 132, 140, 143, 148»; P. aculeatus, M art . 33, 37, (136, 110);
P. cora, d ’O r b . és de K on . 17, (119); P. corrugatus, M. Coy . 17, 31, 33, 37, 39,
45, (119, 134, 136, 140, 142, 149); P. fallax 29 (1 3 2 ) ; P . fimbriatus, Sow. 33, 37,
(136, 140); P. F lem in g i, Sow. 33, 37, (136, 140); P. giganteus 4, 11, 29, 31, 32,
33, 37, 38, 44, 15, 47, 49, (106, 113, 132, 133, 134, 135, 136, 140, 112, 147, 14S,
149, 150, 153); P. granulosus, K on . 37, 45, (140, 148); P. Herberti 29 (132); P.
H um boldti, d ’O r b . 45, (14S, 149); P. latissim us 29, 33, 37, (132, 136, 140); P.
lienatus, W aag . 17, (119); P. longisp in us 41, 45, (148, 149); P. m argaritaceus 37
(140); P. Medusa d e K on . 33 ,(1 3 6 ); P. N y stia n u s 3 7 ,(1 4 0 ); P. Panderi 29 (132);
P. plicatilis 3 7 , 1140) ; P. plicatus 29, (132); P. punctatus, M art . 21, 29, 31, 32, 33,
34, 35, 37, 45, <123. 132, 134, 135, 136, 137, 138, 140, 148, 149); P. p u n c ta t u s ,
M art . var. e l e g á n s , M. C oy. 10, 16, (112, 119) ; P p u n c t a t u s m ű t . o r ic n ta lis.
F r e c h . 17, (119); P. p u s t u l o s u s , P h i l l . 33, 37, (136, 140); P. s c a b r ic u lu s , M art .
& K on . 14, 17, 32, 33, 34, 35, 37, (116, 119, 134, 135, 136, 137, 138, 140); P.
s e m i r e t i c u l a t u s , M art . & K on ., F l e m . 15, 16, 21, 29, 31, 32, 33, 34, 35, 37, 15,
(118, 123, 132, 134, 135, 136, 137, 138, 140, 148, 149); P. cfr. str ia tu s F i s c h . 40,
(143); P. sublaevis 29, 30, 31, 45, 47,(132 , 133, 134, 148, 150); P. tu r c ic u s, K itt l .
40, (144); P. u n d a tu 8 39, (142) — P r o l e c a n i t e s 41, 42, (146, 147); P. ce r a t it o id e s,
B u c h . 29, 36, 42, (132, 139, 146); P. c o m p r e s s u s , S o w . 42, 43, (145, 146, 147);
P. H e n s l o w i , Sow\ 42, (146); P . cf. H e n s l o w i , K it t l . 41, (146); P. H o l z a p fe l i,
F re ch . 4 3 ,(1 4 5 ); P. s e r p e n ti n u s , S o w . 29, 42, 43,(132, 145, 147); P. cf. P h i l l . 41,
42, 43,(144, 145, 146, 147) — P r o n o r i te s H o l z a p f e l i, F r e c h . 2 9 ,( 1 3 2 ) ; P. m ix o lo b us, P h i l l . 29, 36, (132, 139); P. m i x o lo b u s m ű t . P r o l e c a n i t e s c o m p r e s s u s , S o w .
29, (132); P. sp. 41, (144); P . t e t r a g o n u s , B eom . 29, (132) — P s a m m e c h i n u s
M ic h e lo tti, D esor . 262, (329, 3 3 0 ) ; P. m o n i l i s , D e sm . 262, 263, (330) — P s a m m o b i a
L a b o rd ei, B ast . 2 6 9 ,(3 3 7 ); P. sp. 4 13,(4 66); P. u n ir a d i a t a 413, 41 4,(466, 468)
P s a m m o s o l e n s t r i g i l a t u s , L in . 413, (466) — P s e u d u c a l a m i t e s 49, (152) — P se u d o n o m i s m o c e r a s 41, ( 1 4 6 ) ; P. s i l e s i a c u m , F r e ch . 36 (139) — P t e r o c o r a llia 27, (130)
P u l v i n u l i n a S c k r e ib e r s ii, d ’O r b . 260, (328) — P y r u la c o n d ita , B roqn . 27S, 416,
(347, 469); P. (R a p a n a ) g r a n ifera , M i c h . 4 1 4 ,(4 6 6 ); P. r e t ic u la ta 279, (347); P. sp.
278, 414, (347, 466).
Q u in q u elo cu lin a acueriana, d ’O r b . 260, (327); Qu. costata, T erqn . 260, (327); Qu.
E rm ani, B orn , var. trigonostom a, F r n z n . 260, (327); Qu. H aidingeri, d ’O r b . 260,
(327); Qu. H auerina, d ’O r b . 260, (327); Qu. nusdorfensis, d ’O r b . 260, (327); Qu.
ovula, K ar r . 260, (327); Qu. Rodolpliina, d ’O r b . 260, (327); Qu. Schreibersii,
d ’O r b . 260, (327;; Qu. triangularis, d ’O r b . 26 0 ,(3 2 7 ); Qu. Ungeriana, d ’O r b . var.
stenostom a, K a r r . 260, (327).
R a d io la r ia 47, (151) — Retepora sp. 269, (337) — Retzia 15, (117); R. (Trigeria)
radialis, P h i l l . 15, 31, 32,(117, 134, 135)
Rhinoceros antiquitatis, B l u m b . 241,
243, 422, (308, 310, 4 75); Rb. Mercki, J äg . 241, 242, 243, 244, 302, 303, 304,(307,
308, 309); Rh. sp. 4 20 ; Rh. thychorhinu s, F i s c h . 383, 421, 422, (175) — Rhynchonella acum inata, d e K on . 3 3 ,(1 3 6 ); R. pleurodon, P h i l l . 33, (136) — Ringicula
buccinea, D e s h . 413, (466) — R issoa M ontagni, P ayr . 414, (467) — R issoin a cfr.
nereina, d ’O r b . 414, (467); R. pu silla, B rocc. 414, (467) — Rotalia beccarii, L .260, (328).
B E T Ű R E N D E S TÁRGYMUTATÓ.
X X II
S a b a l m a jo r, U ng . 6p. 4 3 4 — S a n q u i n o l i t e s p a r v u lu s , K on . 19, 31, (142, 1 3 4 ); S. sp.
19, 31, (122, 134) — S a x ic a v a a rctica , L . 274, (342)
267, (3 3 5 );
S e b . K arreri, L b e . var.
—
S chizastcr
K a rrer i, L b e .
l i u n g a r i c u s , V a d . n. var. 209, 266, 282, (333,
3 5 0 ) ; S c h . L o v is a to i, Cot . 268, 269, ( 3 3 6 ); S c h . L o v i s a t o i , C ot. var. r á k o s ie n s is ,
V a d . n. var. 2 0 9 , 2157, 282, (335, 350) — S ca la r ia sp . 415 , (468) — S c u t e l la V in d o b o n e n sis,
L b e . 261, 415, (3 2 9 , 468) — S e p i a
sp .
210,
279, 282, (348, 350) —
S e r p u la sp . 261, 413, (329, 466) — S i g a r e t u s cfr. c l a t h r a tu s , R eclus 414, ( 4 6 7 );
S. b a l io tr id e u s , L . 279, (347)
S i m o c e r a s 3 7 9 : S. D u m o r t i e r i, V acek 58, (162) S o la r iu m m o D ilife r u m , B ronn . 414, (467) — S o le n su b fr a g ilis, E ich w . 413, (466) —
S o l e n o m y a sp. 19, 31, (122, 134) — S p a t a n g u s a u s t r i a c u s 265, (3 3 3 ); S. sp . 265,
(332) — S p h sen o d u s cfr. lo n g i d e n s , A rg . 280, (348) — Sphaerium riv ic o la , L e a c h .
295, (366) — S p irifer 3, 10, 31, 3 2 , 3 4 , 3 6 , 44, (105, 112, 134, 135, 137, 140, 1 4 8 );
S. a tte n u a t u s 36, (140); S. B e y r i c b i a n u s 37, (1 4 0 ); S. b is u lc a t u s , S o w . 3, 11, 12,
13, 29, 30, 31, 33, 36, 39, 4 1 , 4 5 , (105, 114. 115, 116, 132, 133, 134, 136, 140, 142,
148); S. aff. b isu lc a t u s, K i t t l . 30, (1 4 3 ); S. c i n c t u s ,
de
K on . 10, 29, ( 1 3 2 ) ; S. con-
v o l u t u s 29, 36, (132, 110); S. e r is p u s , B ronn . 14, 37, 38, (116, 1 4 1 ); S. c u s p id a t u s
29, (132) ; S. d u p lic ic o s t a , P h i l l . 11, 13, 29, 31, 36, 44, 45, (114, 115, 116, 132,
134, 140, 1 4 8); S. f a s c i g e r 10, (1 1 2 ); S. g la b er, M art . 33, 37, 44, (136, 140, 1 4 8 );
S. H a u e r i a n u s ,
de
K on . 32, (1 3 6 ); S. i n t e g r i c o s t a , P h i l l . 11, 12, 31, 36, (114, 134,
1 4 0 ) ; S. l i n e a tu s , M art . 33, 37, (136, 14 0 ); S. m a r i o n e n s i s 29, (1 3 2 ); S. m o s q u e n s is 1, 3, 1 0 ,1 1 , ( 1 0 3 , 105, 112, 113); S. m u s a k h e y l e n s i s 11, (1 1 3 ); S. o c t o p lic a tu s ,
S o w . 37, (1 4 1 );
S. o v á lis, M art . 33, 37, (136, 140); S. cf. o s t i o l a t u s 49 ( 1 5 3 ); S.
p e c t in o id e s ,
K on . 33, 40, (136, 143);
de
3, 4, 10, 11, 29, 30, 31, 36, (105,
M art . var. S o w e r b y ,
de
M art . 40, (1 4 3 ); S. cf.
S. p i n g u i s 37, ( 1 4 0 ); S. stria tu s,
106, 112, 113, 132, 133, 134,
1 4 0 );
S.
M art .
st r ia t u s ,
K on . 10, 31, 36, 4 6 , ( 1 1 3 , 134, 140, 1 4 9 ); S. aff. st r ia t u s,
s tr ia tu s 40, ( 1 4 3 ); S.
subrotundatus
37, (1 4 0 );
S. ten ti-
c u l u m 2 9 , ( 1 3 2 ) ; S. t o r n a c e n s i s 4, 29, 3 2 , ( 1 0 6 , 132, 135); S. t r i g o n a li s , M art . 10,
11,
12,
29, 31,
36, (112, 113, 114, 115, 132, 134, 140);
W y n n e i 11, (113) — S p ir ife r in a 14, (1 1 6 ); S.
o c t o p lic a ta ,
Sow.
14, 31,
S. V e r n e u l i 38, ( 1 4 1 ) ; S.
S.
e r is ta t a 14, 35, (116, 117, 1 3 8 );
34, 35, 38, (116, 117,
134, 137, 138, 1 4 1 ) :
S.
sp in o s a ,
N onn et P raten 14, (116) — S p i r i n a ca rb o n a ria , K i t t l . 40, (143) — S p ir o lo c u lin a
(Qu.) t e n u i s , C z jz k k sp . 260, (327) — S p o n d y l u s sp. 413, (466) — S p o r a d o c e r a s
(G o n io lo b o c e r a s) H yatt . 29, (132) — S t a c h e l la 22, (124) — S te fa n o c e r a s 59, 211 —
S te n o p o r a sp. 4 0 , ( 1 4 3 ) — S t i g m a r i a 49, (153)
—
S t i r p u l i n a 271, 282, (339, 3 5 1 ) ;
5. bacillum, B r o c c . 271, (339) — Striatopora 5 (107) — Strom bus sp. 414, (466) —
Strophom ena 40, (143) — Styllopora sp. 413, (466) — Sus serofa 244, (310) —
S yrin g op h y llu m 5, (107, 108) — Syringopora 5, 6, (107, 108); S. eifeliensis, S ch l ü t .
6, (108, 1 0 9 ); S. ram ulosa, G o l d . 6, 29, 30, 31, 45, (108, 109, 132, 133, 134, 149);
S. reticulata, G o ld . 6, (108) — Syringoporida 5, (107).
T a b u l a t a 2, 4, 5, (104, 106, 107) — T a p e s
sp . (cf.
B a s te r o ti) ,
M ay . 269, (3 3 7 ); T.
v e tu la , B ast . 269, (337) — T e li i n a la c u n o s a , C h e m . 269, 413, 4 1 4 ,( 3 3 7 , 466, 4 6 8 ) ;
T. p l a n a t a 2 6 9 , (3 3 7 ); T. sp. 4 17 , ( 4 7 0 ); T. v e n t r ic o sa , S e r r . 274, (343) — T e lp b u s a
H u viatilis,
L atr . 207
—
T e reb ra
a c u m in a t a ,
B orsoni 414, (4 6 6 );
T. B a s t e r o t i
N yst . 414, (4 6 6 ); T. b istria ta , G rat . 114 (1 6 6 ); T. (A cu s) fu sca ta , B ron . 279, (347) —
T e r e b r a tu la e lo n g a t a , S chlot h . 37, 38, (141) — T e red o b a c illu m 271, ( 3 3 9 ); T.
N o r v e g ic a , S pk ng l . 413, ( 4 6 6 ); T. sp . 2 6 9 ,( 3 3 7 ) — T e t r a g o n i t e s 4 1 , ( 1 4 4 ) — T ex tu la ria ( P le c a n iu m ) a b rev ia ta , d ’O r b . 260, (3 2 7 ); T. d e p e r d ita , d ’O rb . sp. 260, (3 2 7 );
T. laevigatum , d ’O rb . sp. 260, (327) ; T. Mariu», d ’O r b . sp . var. i n e r n e s , K e u s s
260, (327)
T h r a c ia c o n v e x a , S o w . 269, (3 3 7 ); T. cf. v e n t r ic o s a , P h i l . 274, (342) —
T i t a n o t h e r iu m 383 — T r ig e ria 15, (117) — T r ilo b ita 9, 25, 20, 34, 36, (119, I2 S ,
B E T Ű R E N D E S TÁRGYMUTATÓ.
XX III
137, 139) — Triloculina gibba, d ’O r b . 260, (327); T. gibba var. elongata, K a r r .
260 (327) — Trochus patulus, B rocc. 278, 414, (347, 46 7); T. sp. 278, (347) —
Truncatulina H aid ingeri, d ’O r b . 260, (328); T. Schreiberssii, d ’O r b . 260, (328) —
Turbonilla pusilla, P h i l . 414, (467); T. sp. 279, (347) — Turritella Archim edis,
B rong . 414, 41 7,(467, 47 0); T. cfr. catbedralis, B rong . 41 4,(467 ); T. sp. 211, 414,
(467); T. subangulata 414, (467); T. turris, B ast . 275, 414, 416, (347, 467, 469);
T. verunicularis, B rocc. 279, (347).
U ilm a n n ia 71 — Unio W etzleri 209 — Ursus arctos 244, (310); U. speleus 383.
V a g in e lla depressa 268, (326) — V a lencienn esia R eussi, N e u m . 207 — V enus cfr.
m arginata, H örn . 4 1 3 ,(4 6 6 ); V. m ultilam ella, L am . 274, 416, 417,(343, 469, 4 70);
V. ovata, P e n n . 413, (466); V. plicata, G m e l . 413, (466); V. scalaris, B ronn . 274,
413, (343, 466); V. sp. (cfr. Dujardini, H ör n .) 269, (327); V. um bonaria, L am . 269,
(327) - Verm es 261, (329) — Verm etus intortus 278 (347) — Vertebralina e lo n ­
gata, K rr . 260, (327); V. foveolata, F rn z n . 260, (327); V. gibbosula. d ’O r b . 260,
(327); V. sulcata, Rss. 260, (327) — Vertebrata 280, (348)
Voluta rarispina
414, (460).
W a l c h ia 71.
X e n o p h o r a D eshayesf, M ich t . 278, (347).
Z a p h re n tis 28, (1 3 1 ); Z . cf. interm edia, K on . 28, 32, 33, (121, 135, 136).
FÖLDTANI KÖZLÖNY
XXXVI. KÖTET.
1906. JANUÁRIUS-MÁRCZIUS.
1-3. FÜZET
A TENGERI EREDETŰ KARBON MAGYARORSZÁGON.
Irta: dr.
F rech F
r ig y e s
breslaui egyetemi tanár.
K ile n c z tá b lá v a l.
B e v e ze té s .
Magyarország, a Kárpátok és a Balkán-félsziget karbonjának kifej­
lődéséről általában kevés adatunk van, s ezek is csak szórványosak. Az
1899. évig terjedő hiteles adatokat « S t e i n k o h l e n f o r m a t i o n » czimű
munkámban állítottam össze, azonban a Balkán vidékéről akkoráig csak
Bulgáriából idézhettem az alsó karbonbeli növényeket Tóul a munkája
alapján, valamint a felsőkarbonbéli fajokat Krassó-Szörény megyéből
H a l a v á t s G y u l a nyomán.
Azóta a tengeri karbonnak három lelethelye lett ismeretes, úgy­
mint Dobsinán,1 Krassó-Szörény megyében és Dalmácia déli csücskén.2
Ez utóbbiak a Karniai-Alpesek előfordulására utalnak, a mit már régeb­
ben ismerünk, valamint Mysiáéra (Balia Maada, legfelső karbon). A Spirifer mosquensis előfordulása Krakkónál kétséges adatnak bizonyult/5
Bebizonyosodott ellenben a Kárpátok északi lejtőjén, Keleti-Galiczia
felé a felsősziléziai typusú productiv kőszénrétegek görköveinek és na­
gyobb tuskóinak elterjedése, valamint Boszniában a magasabb alsókarbon.
Ha ezen leletek gyakorlati jelentőségét fontolóra vesszük, ha meg­
gondoljuk továbbá, hogy Oroszország belsejének és az Uralnak tengeri
kifejlődése éles ellentétben áll a Nyugateurópáéhoz, úgy az összes dél­
keleteurópai előfordulások összefüggő tárgyalása hálás föladatnak mu­
tatkozik.
Az értékes anyagnak földolgozásra való átengedéseért őszinte
köszönetét mondok S c h a f a r z i k F e r e n c z , K o c h A n t a l , L ó c z i L óczy L a j o s
budapesti egyetemi tanár uraknak, továbbá U h l i g V i k t o r wieni tanár
1 H
auer
F erencz
lovag m ár régebben leírta, azonban pontosabban nem
határozta meg.
2 Ezt a szép faunát, a m it B ukow sk i G. dr. fedezett föl, a breslaui egyetem
geologiai intézetében jelen leg R enz dr. határozgalja.
3 S t e i n k o h l e n f ó r m a t i o n , 549. oldal.
Földtani Közlöny. XXXVI. köt. Í900.
1
D: F R E C H FR IG YE S
úrnak és B ö c k h J á n o s miniszteri tanácsos úrnak, a budapesti magyar
királyi Földtani Intézet igazgatójának.
Azon barátságtalan és nem mindig tárgyilagos bírálatokkal szem­
ben, a melyek S t e i n k o h l e n f o r m a t i o n czímű munkámat itt is, ott
is érték, a nevezett kolléga urak, úgy látszik, hogy mégis némi bizalom­
mal voltak hozzám.
A. Mindenekelőtt az egyes előfordulásokat ismertetem, néhol azon­
ban a más lelethelyek rokon és azonos alakjaira való ráutalást sem
mellőzhetem, a — sajnos — rossz megmaradású magyar kövületek
miatt. Ezért kénytelen voltam a meghatározáshoz szükséges össze­
hasonlító anyagból is aránylag számos darabot lerajzoltatni. Nehány álta­
lános palaeontologiai értékű megjegyzésem különösen a karbonbeli iabalatdk helyzetére vonatkozik.
B. Az egyes előfordulások pontos kormeghatározása után, toldalék­
ként a magyar karbonnak a Kelet és Nyugathoz való földrajzi viszo­
nyait fejtegetem. Azon éles különbség mellett, a melyet a Balkánnak
és a Délkeleti Alpeselmek dináriai rétegkifejlődése az Eszakalpesek túl­
nyomóan középeurópai kiképződésével szemben mutat, a Kárpátok alsókarbonjának hovatartozandósága különösen fontos kérdésnek mutatkozik.
A) P a lse o n to lo g ia i le ír á s é s k o rm eg h a tá ro zá s.
I. K o rn ya rév a D élm a g ya ro r szagban.
Iíornyarévát, a Déli Kárpátokban az alsó karbonnak ezen egyet­
len lelethelyét, S c h a f a r z i k F e r e n c z 1 fedezte föl, s ő is aknázta ki.
A kövületeket bezáró kőzet f e k e t é s c r i n o i d e á s - mé s z , a mely petrographiailag feltűnően egyezik a Silberberg vára mellett levő Neudorf szi­
léziai előfordulással. Azonban Délmagyarországban sokkal ritkábbak a
meghatározható kövületek, mint Sziléziában. S c h a f a r z i k F e r e r c z ugyanis
két utitársával és két gyakorlott szolgájával egy nap alatt alig 12 dara­
bot tudott csak gyűjteni. A hozzám küldött darabok kezdetben nem
épen sokat Ígértek. Gondos preparálással azonban csaknem valamennyi
példányt annyira kiszabadíthattam, hogy majdnem minden fajt kérdőjel
nélkül tudtam meghatározni.
A breslaui egyetemi geologiai muzeumnak tekintélyes karbon­
anyaga, a melyei részben magam gyűjtöttem és nagyobbrészt újból át
1 Dr. S c h a f a r z i k F e r e n c z : K ornyaréva környékének geologiai viszonyai.
A m. k. Föld tani In tézet 1894. évi jelentése, Budapest. (Alsó karbonkorú kőzetek
S p i r i f e r m osquensis-sze\, pag. 85.)
A T E N G E R I E R E D E T Ű KARBON MAGYARORSZÁGON.
is határozgattam, mindenesetre nagyon becses dolog volt a magyarországi maradványok pontos meghatározására.
Spirifer.
S p irifer striatus, Mart. typus.
Irodalm a: S c u p i n , Spiriferen Deutschlands, pag. 115.
V. tábla, l a — c ábrák, V II. tábla, 6. ábra.
A laposan boltozott, vastaghéjú, nagy alakot, a melynek csíkjai
finomak és szabálytalanok s a homlok felé többnyire elmosódott sinuszuk
van, hat teknő (kocsános- és brachialis-teknő) és egy teljes fiatal pél­
dány képviseli. Termetében és csíkoltságában kétségtelenül hasonlít
némileg a Spirifer mosquensis-hez. Csalhatatlan megkülönböztető jegyük
azonban a foglemezek, a melyek a héj vastagságának következtében a
Spirifer striatus-on gyengén vannak kifejlődve, míg a Spirifer mosquensis-en rendkívül magasakká, hosszú- és erősekké válnak. Két kocsános teknőnek belsejét szabadíthattam ki és mind a kettő a Spirifer
striatus jellemző gyönge fogtartóit mutatja.
Egy megfelelő nagyságú Spirifer mosqueusis-fajnak belsejét össze­
hasonlításul az Y. tábla 4. ábráján lerajzoltattam.
Hasonlókép bemutatom az Y. tábla 2a— b ábráin a Sp. s tr ia t u s nak sziléziai két példányát, hogy a teljes megegyezést bemutassam a
.magyar és a sziléziai alakok között. A szóbanforgó sziléziai darabokat
már S cupin helyesen meghatározta és ábrázolta, az ismételt összehason­
lításból azonban kiderült, hogy körvonala nem volt elegendőleg kiszaba­
dítva és ezért kissé a kiegészítésének is más képet kell mutatnia.
S p irifer b isu lca tu s, Sow.
Irodalm a a 12. oldalon.
IV. tábla, 6 a —c; és VII. tábla, 5, 5a, ábrák.
Az erősen behajlott héjnak jellemző domborodása, a magas area.
a homlokperemig nyúló szegély, valamint a meglehetős szabályos bor­
dák, könnyen fölismerhetővé teszik e fajt, s ezeket az ismertető jegye­
ket épúgy megtaláljuk a neudorf-silberbergi példányokon, mint a kornyarévai darabokon.
Orthothetes.
O rth o th etes cf. cren istria , P h i l l . sp. ?
VI. tábla, 3a ábra.
Egy lapos kocsány-teknőnek búbtájéka, alakjára és a — minden­
esetre csak elmosódottan megmaradt — csíkoltságára nézve, megegyezik
1*
4
D! F R E C H
FR IG YE S
az ismeretes alsókarbonbeli fajjal, de sajnos pontosabban
meghatározni.
lehetetlen
Ez a faj az osztály magasabb emeletében (I^roductus gigán telis
emelete) tetemes nagyra megnő, a miként ezt a Lethaea Palaeozoica
43. táblája is mutatja. A Sp. tornacensis mélyebb emeletében egy
2—3 cm szélesre növő, finom bordás változata fordul elő, a melyet pél­
dául Araxesnél az Arpatscha-szelvény legmélyebb rétegeiben (2a) nagy
számban gyűjtöttem.1
Sajnos, hogy az egyetlen kornyarévai példány, egy lapos kocsános
teknő, a pontosabb meghatározásra kedvezőtlenül maradt meg. Azonban
külső megegyezése szembeszökő a kicsiny armeniai darabokkal, a melyek
közül összehasonlításul egy példányt a VI. tábla 3/* ábráján le is raj­
zoltattam. A kornyarévai lelethelynek az alsó karbonon belül való kö­
zépső szintezése, tekintette] a Spirifer striatus , Martin sziléziai óriás
alakjának az előfordulására, egyáltalán nem valószínűtlen.
Tabulata.
A tabulat dk sokféle alakja, a mely belsejük különböző szerve­
zetének a folyománya, megmagyarázza azon kísérleteket, hogy ezt a
rendet föloszlassuk és egy részüket a hexacorálliákhoz, más részüket
az alcgonaridkhoz, s ismét más alakokat a bryozodkhoz soroljuk. Más­
részt azonban, különösen N icholson és R oemer N ándor együvé tartozá­
sukat, azaz a divergáló szélső formák között az átmenetek fenállásátr
oly határozott sikerrel hangoztatták, hogy az újabb tankönyvekben a
tabulatákat rendszertanilag ismét összefüggő csoportnak tekintik.
Mindenesetre, különösen a porózus favositidák és michelimdk és
a kompakt monticuliporiddik, chaetetesek és heliolitidák egymás m ellett
való maradása nehezen volt érthető mindaddig, a m íg BEECHER-nek egy
fontos és — érthetetlen módon — alig m éltányolt fölfedezését m el­
lőzték.
B eecher már m ásfél évtizeddel ezelőtt kimutatta, hogy a favositi­
dák pórusai nem a falak szakaszainak a hézagai (miként a perforata
hexacorallidkon ), hanem m int o b l i t t e r á l t b i m b ó k tekintendők.
Ezáltal a héliolithes és az élő heliopora alapvető különbsége is
kellőképen kiviláglik.
A heliopordnak olyan váza van, a mely mint a perforatáké, sza­
kaszokból, rekesztékekből áll, a melyek közei tehát nincsenek teljesen
összekötve; a favosites embrionális bimbókat mutat, a melyek pórusokká
1
F re ch — A r t h a b e r : P a la eo zo icu m in H o c h a r m e n i e n u n d P e r s i e n . B e it r ä g e z.
Palseont. Ö s t e r r .- U n g a r n s u. d. O rien ts 12. k ö te t (1899), 2 0 0 o ld al.
A TENGERI EREDETŰ
K ARBON MAGYARORSZÁGON.
alakultak, illetőleg oblitterálódtak; a legrégibb tabulat tikon, a heliotithidák- és monticuliporidákon minden rügyből még egy fiatal, csőszerű
egyén keletkezik, a mely egyideig kisebb maradhat, mint a már kifejlő­
dött csőalakok. Az egyének «dimorfizmusának» eszméjét ellenben már
B oemer N ándor (Lethaea palaeozoica 1. rész, 471. oldal) teljesen jogosan
mellőzte.
Hogy a syringoporidák gyepszerü, az aulopondák mohszerű, kúszó
mellékalakjai a favositidáknak, arra szintén B eecher jogosan rámuta­
tott : a syringoporidák és auloporidák stolonái a monticuliporák fiatal
rügyes csöveivel, valamint a halysiles, favosites és micheliniák pórusai­
val homológok.
Ezen felfogható fejlődéstörténeti szempont alapján a családok
föllépésének sorozata is érthető és világos lesz:
A mélyebb al s ó s z i l u r b a n a normális bimbózással szaporodó
monticuliporidák (a melyekhez a chaetetes későbbi neme közvetlenül
csatlakozik) tűnnek föl.
A magasabb al s ó s z i l u r b a n a monticuliporidákból a csövek erő­
sebb divergálódásával jellegzett heliolithidák fejlődnek ki, valamint a
halisitiddk oblitterált embrionális pórusokkal, de a melyek csak az
idősebb csövek két oldalán keletkeznek és így a korálok láncz alakját
föltételezik.
A lényegében f e l s ő s z i l u r b e l i favosites e szerint a halysiteshez
csatlakozik; egyidejűleg kifejlődnek stolona-bimbózással a szabad csö­
vekből alkotott auloporák és syringoporák. (A magasabb alsó szilurban
és a felső szilurban elterjedt Syringophyllum a stolona csöveket hori­
zontális üreges kiszélesedésekkel pótolja és a syringoporák közvetlen
elődjének tekintendő).
A f e l s ő - s z i l u r a tabulat ák sokféle alakzatának a tetőpontja; az
alsó- és a közép-devon csak kissé áll mögötte. A felsődevonban kivész
a heliolithes és a devon végén eltűnnek a favositida, alveolites és a
striatopora.
A karbonban jelentős, azonban erősen divergáló nemekkel van
dolgunk, a melyeknek genetikus összefüggése csak az előzőkből lesz
világos. A monticuliporidákat a chaetetes képviseli, a mely oszlás által
és nem a diminutiv csövek bimbózásával szaporodik (Roemer : Leth.
palaeoz. .1. rósz, 458. oldal). A tágabb értelemben vett heliolithidákból
a fistulipora, a favositidákból a sajátszerű michelima maradt meg.
Minthogy a syringophyllum és a halysites a szilurt nem élték túl, az
említett tömeges alakokkal a syringoporák pázsitos-, és az aulopora
mohalakja egész idegenszerüen áll szemben.
D! F R E C H
6
FR IG Y E S
Syringopora.
S y rin g o p o ra r a m u lo sa , G oldfuss.
V III. tábla, 4 a — b. ábra.
S y rin g o p o r a
r a m u lo s a , G o l d f u ss : Petrefacta Germaniae I. Tab. 25, fig. 7 a —c*;
M. E d w ards et H aime : M onographie des
Polypiers fossiles des terrains p aléozoiqu es
Ann. du Mus. d’H ist. Nat. V. pag. 289.
G oldfuss ábrája ezen fajnak úgy az alakját, mint belső szerkeze­
tét jól mutatja. Külalakjában
—3 mm sarjakat mutat, a melyeket
kissé szélesebb közök választanak el egymástól. A stolona-bimbók csak­
nem derékszög alatt indulnak ki. Lécztüskéi kevéssé világosak, thékája
erős. A tölcsérszerü fenéklemezek rendkívül mélyen vannak egymásba
rakodva, a miként ezt ábránk is jól mutatja.
A szénmész más fajai, így a Syringopora reliculatci, G o l d f u s b
(id. h., tab. 25, fig. 8), kevésbbé mélyen benyúló fenéklemezeikkel külön­
böznek. Belső szerkezetében teljesen megegyezik vele a Syringopora
eifeliensis, S c h l ü t ., csak a kocsány átmérője nagyobb mintegy három­
szorosan és a lécz tüskék vannak erősebben kifejlődve. Bár S c h l ü t e r
ábrázolása1 megismerhető, mégsem tiikrözteti vissza a faj minden saját­
ságát. A lécztüskék száma nagyobb és a fenéklemezek lenyulása még
mélyebb, mint az idézett munka 15. táblájának 4. ábráján láthatjuk.
Különösen takarosan látszik IX. táblám 5. ábráján egy stolona
bimbó keletkezése, míg a Syringopora ramulosa hosszmetszetben azt
mutatja, hogy a stolonák nem csak szaporodásra szolgálnak* hanem a
pázsit szerűen rendezett sarjak egyesítését is közvetítik összenövésük
által (VIII. tábla, 4b ábra).
A Syringopora ramulosa és a Syringopora eifeliensis szerkezeté­
nek teljes megegyezése az utóbbi fajt az előbbi, régebben ismert faj vál­
tozatának tünteti föl. V. ö. a IX. tábla, 5—5b ábráit.
A Syringopora ramulosa a szénmészben rendkívül elterjedt, és
pedig épúgy a felső (Vise) mint az alsó (Tourna}^) emeletben.2
E dwards és H aime a GoLDFUSS-féle lelethelyen kívül (Ölne Limburgban) már mindkét belgiumi előfordulást, továbbá a Düsseldorf m el­
lett levő Ratingent is ismerik és számos angol, ír és két orosz előfor-
1 Anthozcen des rhein isch en M itteldevons. Abhandl. d. Geol. L and esanstalt,
Berlin 1889, 15. tábla, 167. oldal.
2 H o gy egy harmadik, legm élyebb karbonem eletnek, az «Etroe ungt-em elet»-nek
beiktatása m inden palaeontologiai alap híján van, azaz, h o g y ennek sem m iféle
palíBontologiai önállósága nincs, azt majd m ás h e ly ü tt fogom kifejteni.
A TENGERI ER ED ETŰ
KARBON MAGYARORSZÁGON.
diilást (Utkinsk a Tsussovajan és Petsora vidéke) is említenek. Egy előt­
tem levő felsőkarbonbeli darab Ujatskováról biztosan más fajhoz tartozik.
Ellenben a sziléziai négy szénmész előfordulás: Altwasser, Rothwaltersdorf, Hausdorf és Neudorf, Silberberg mellett kétségtelenül az
egész Európában elterjedt fajt tartalmazzák. Már K unth A. leírta onnét
a fajt, és abban az időben az első helyes keresztmetszet képet közölte.1
Michelinia, K onincic 1842.
(V. ö. R oemer Lethaea palaeozoica 1. rész, 430. oldalát).
Ennek a nemnek a favosites-szel való közeli rokonságát, az
endotheka hólyagos voltát, ellentétben az utóbbi nemnek szabályszerű
fenéklemezeivel, valamennyi szerző egyértelmüleg hangoztatta.
Epúgy már R oemer N ándor ismételten (id. m. 430., 432. old.) rá­
mutatott arra, hogy a devon és szilurbeli michelitnú-nak jelzett fajok
inkább a favositesekhez sorolandók.
Valóban a Favosites Gothlauclicns és a Goldfussi között, — a
mely kissé szabálytalanabb, és fenéklemezei itt-ott hólyagos szerke­
zetűek — a különbség oly csekély mérvű, hogy a régebbi fajok a
favositeshez sorozhatok.
Akkor is természetes törzsfejlődést nyerünk, ha a micheliniát köz­
vetlenül a plearodictf/iimtól származtatjuk le.
A pleurodictyum a felületen gyorsan kiterjedő alakokat ölel föl,
alacsony egyedekkel, a melyekben csekély hosszaságuk miatt a fenék­
lemezek hiányoznak vagy csak csekély számban fordulnak elő. A favo­
sites ellenben hosszúra nyúlt, magas, végig táblázott csöveket foglal
magában, a melyek nagy összeálló mésztuskókat alkotnak.
A micheliídát a karbon alsó határán a pleurodictijurn váltja föl,
a mi alatt a körrajzukban megegyezően alkotott kelyliek alulról durvább
vagy finomabb hólyagos szövettel megszilárdulnak. A michelinia az.alsó
karbonban mindenük elterjedt, úgy a tiszta korálos lueszekben, mint a
brachiopodás és crinoideás facziesben, és átnyúlik még a di ászba,
illetőleg az indiai p r o d u c t u s - m é s z b e is. De az itt előforduló Miche­
linia indica külső megjelenésében, az alsó karbon lapos, tálszerü alak­
jaitól nagyságával és tömegességével különbözik.
A fajok megkülönböztetése2 szempontjából eddigelé tulajdonkép a
növekedés alakja és a kelyhek nagysága jött tekintetbe.
1 Zeitschrift d. D eutsch. Geol. G esellschaft 1869, 2. tábla, 7. ábra, 189— 19w
2.
oldal.
2 Teljes összeállítását 1. R oemer N á n d o r : Lethaea palaeozoica
436. oldalán.
1. részének,
D':
FR E C H FR IG Y E S
E mellett azonban a belső szerkezetet csak kevéssé méltányolták.
Ezek szerint megkülönböztethetünk:
1. A belső részek hólyagjai durvák, itt-ott fe­
néklemezekre emlékeztetnek;
a) a kelyhek igen nagyok
... _
M. meyastoma, P hill .
(IXi tabla, 1. abra.)
a) a kelyhek kicsinyek, a hólyagok a fe­
lemezekre emlékeztetnek _
M. coitciint-a. L onsdale.
2. A belső részek hólyagos szövete finomabb,
és csak ritkán utal a fenéklemezekre._
M. favosa, Goldf. sp.
(IX. tábla, 3. ábra.)
3. A belső rész hólyagos szövete igen finoman
kiképződött ...............
_
_..... M. rossica, M oll.
(IX. tábla, 2. ábra.)
M ic h e lin ia favosa, G o ld fu ss sp.
V III. tábla, 16 ábra, IX. tábla, 3. ábra.
M a n ó n favosum G o l d f u ss 1826 Petr. Gerra. I. Tab. 1, fig. 11, pag. 4.
Michelinia favosa K on inck , 1842 Anim aux fossiles des terrains carboniférs de Belgique p. 30. t. 6, fig. 2.
«
«
E dw a r ds et H aim e , P olyp es fossiles des terrains paléozoiques,
pag. 249.
A typusos Mich, meyastoma-tói a M. favosa főként kelyheinek
kisebb voltával és a fenéklemezeknek valamivel egyszerűbb alakjával
különbözik. Az új alak e szerint az orosz szénmészből való M. concimia
L onsdale 1 fajhoz átmenetben van. Ezen a fajon azonban a kelyhek
még kisebbek, és a fenéklemezek még szabályosabbak, úgy hogy kétséges,
hogy ezt az alakot nem volna-e helyesebb a favositesek közé sorozni.
Ugyanezen darabon egy másik példány is van, és pedig valószínű­
leg a CHsiophylIum aff. bipnrtitum, M. Coy Thom and Nichols. 8. tábla,
1a ábra.)
A faj igen elterjedt, mindenekelőtt azonban az alsó karbon alsó
emeletében s különösen a Tournay melletti hamuszerü dolomitban gya­
kori, továbbá Angolországban (Masbury, Mendip-Hills, Derbyshire, stb.);
Írországban Enniskillen mellett, valamint Sziléziában Neudorf körül
Silberbergtől nem messzire.
1
L on sda le : On corals, in M urcbison Verneuil, K eyserlingk, R usna and tbe
Ural-Mountain. Bd. I. Appendix A. Taf. A. fig. 3, 611. oldal. A darab Tsussovajaról való.
A TENGERI EREDETŰ
KARBON MAGYARORSZÁGON.
II. Alsó karbonbeli noetschi rétegek Dobsinán.
A dobsinai előfordulásnak alsó karbonbéli korát körülbelül ötven
esztendővel ezelőtt már H auer F erencz megállapította és ennek a Gailthali Noetsch meszes paláival való hasonlatosságára is rámutatott.
Dobsinán Kiss A ntal dr.1 1855-ben találta az első kövületeket, a
miket S uess E de rossz megmaradásuk mellett is karbonbelieknek hatá­
rozott meg és a bleibergi rétegekkel párhuzamosított.
H auer F erencz szerint a dobsinai kövületek a Dél-Alpesek Gailthali rétegeinek a kövületeivel kétségkívül megegyeznek.
Az a körülmény, hogy 50 esztendővel ezelőtt felsőkarbonbeli ten­
geri fauna ismeretlen volt, ezen régebbi, igen biztos szintezéssel szem­
ben bizonyos tartózkodást okozott az újabb kutatóknál. Ez értelemben
U hlig «Bau und Bild der Karpathen» czímű művében
oldal) csak
a karbonbeli kort tartja biztosnak, a nélkül, hogy biztosabb meghatáro­
zást koczkáztatna. Valóban, a meglehetős gazdag dobsinai fauna2 leg­
nagyobbrészt kedvezőtlen állapotban maradt meg.
Ha valaki például D avidson, K oninck, vagy T schernyschlw mun­
káinak segélyével, a pompásan megmaradt anyagot ábrázoló táblák alap­
ján fogna neki a meghatározásoknak, csakhamar csalódottan ábrándulna
ki. Csak összehasonlító darabok segélyével sikerülhet a fajok pontos meg­
állapítása, a mely darabok az élesen megmaradt mészhéjaktól kezdve a
többé-kevésbbé elmosódott lenyomatokig és kőbelekig mindenféle át­
menetet mutatnak. Épen ezért számos összehasonlító darabot is leraj­
zoltattam, hogy a tökéletlenül megmaradt magyar példányok helyes
megértését megkönnyítsem.
Az itt feldolgozott dobsinai anyagról az első hírt a magyar királyi
Földtani Intézet 1903. évi jelentésének 162. és 163. oldalain, a követ­
kező sorokban találjuk:
«A dobsinai karbonkorú üledékekből már évekkel ezelőtt M elczer
Gusztáv dr. tanár és újabban Gesell S ándor bányafőgeologus gazdag
faunát gyűjtöttek. Ezt a faunát főkép korátok, criuoideák, brachiopodák
és kafjylók alkotják. Ott van továbbá a trilobiták közül a Griffithides
Dob sinensis , I llés fajon kívül, számos apró phillipsia pigidiuma.
1 Dr. K i s s kéziratának m ásolata G e s e l l S ándor m. k. főbányatanácsos úr
birtokában van.
2 A következőkben leírt darabok legnagyobbrészt a budapesti eg yetem i geopalaeontologiai intézet tulajdonában vannak és ezeket M e lcz e r G usztáv m agántanár
úr gyűjtötte. N ehány, rendkívül érdekes példányt dr. K och A ntal eg y ete m i tanár,
dr. L őren they I mre rendkívüli tanár és G e s e l l S ándor bányafőgeologus urak
gyűjtöttek. E h h ez járul m ég a w ieni egyetem g eologiai intézetén ek az an yaga is, a
m elyn ek áttanulm ányozását dr. U hl ig V iktor tanár úrnak köszönhetem .
10
D? FR E C H
FR IG YE S
S emsey A ndor és P app K ároly előzetes meghatározásai alapján a
brachiopodák közül főkép a Productus punctatus, Martin var. elegáns
M’Coy és a Spirifer striatus, M artin uralkodnak és ezek szerint a
dobsina-vidéki üledékek a felső karbon alsó szintjébe tartoznak.»
Pontosabb meghatározásukat lóczi dr. L óczy L ajos tanár űr
S emsey A ndor és P app K ároly segédkezésével megkezdette, azonban
egyéb teendői miatt nem foglalkozhatott ezekkel részletesebben.
Spirifer.
Az alsó és felső karbon megkülönböztetésére különösen fontos a
spiriferák tanulmányozása. Ez a nem az alsó karbonban számos fajt és
változatot fejleszt, a melyek csaknem kivétel nélkül átmenetekkel van­
nak összekötve. A felső karbonban csak egyes, többnyire élesen el­
különült csoportok maradnak meg, mint a Spirifer mosquensis és
fasciger. Csak igen kevés olyan faj van, a mely a magasabb niveauba
változatlanul megy föl, mint a Spirifer trigonalis, M art. A spiriferák
áttanulmányozása és a jól megkülönböztethető hat alak meghatározása
már magában véve elegendő arra, hogy a dobsinai palák alsó karbon
korát igazolja.
a) A S p M f e r s t r i a t u s , M artin csoportja.
S cupin szerint (Spiriferen Deutschlands 113. oldal) ide olyan kar­
bonbeli és dyadikus-fajok tartoznak, a melyeknek egész felülete bordás,
és számos középső bordájuk van.
1. S p irifer striatu s, Martin, typus.
V. tábla, 3. ábra.
Irodalmát és pontos leirását föntebb, a 3. oldalon, a kornyarévai
példánynál adtam.
2. S p irifer striatu s, M artin var. Sowerby de Kon.
(= Spirifer cinctus,
d e Kon. K e y s e r l.)
S p ir ife r s t r i a t u s , M a r t . ; S c u p i n : Spiriferen D eutsch lan ds 9. tábla, 5. ábra, 115. o.
A Spirifer striatus ezen meglehetősen erősen domború alakja,
a melynek körvonala csaknem kerek, és gyenge sinusa van, mint varietás a széles szárnyú Sp. striatus-tipusától határozottan különbözik,
a miként ezt S cupin kimutatta (id. h. 115. oldal). A typusos alakot
Dobsinán is jobb példányok képviselik, mint a változatot, a melyet
A TENGERI ER ED ETŰ
KARBON M AG YARORSZÁGON.
11
csakis úgy határozhattam meg, hogy a breslaui gyűjtemény számos
darabjával közvetlenül összehasonlítottam. Mindkét alak az alsó karbon
középső zónájában (Neudorf-Silberberg) és különösen felső emeletében
(Pi'oductiiS (fifjanteus zónája) nagyon elterjedett és előfordul pl. Spa­
nyolországban, Angliában, Ratingenben, a Yogesekben, a Fichtel-hegységben, Sziléziában, Oroszországban és Eszakamerikában, azonban sehol
sem nyúlik magasabbra, csak a Spirifer mosquensis zónájába. Hogy
Indiának dyadikus productus-limestone zónájában meg lenne, az bizo­
nyára téves adat.
Azon három példány közül, a miket W aagen 1 föntartással az alsó
karbonbeli fajhoz sorol, a 4a ábrabeli példány meghatározhatatlan, a
3. ábra valószínűleg a Sp. musakheylensis lekoptatott darabját mutatja,
míg az 5. ábrabeli fiatal alak valószínűleg a Sp. Wynnei fiatalkori pél­
dánya. A Sp. striatus fiatal példányai mindenesetre sokkal finomabban
csíkozottak, mint W aagen ábrái. Bár N oetling véglegesen megczáfolta
azt a kísérletet, hogy Pandsab productus-meszében karbont mutassanak
ki, nem lesz fölösleges arra utalnom, hogy a karbon fajok előfordulásá­
nak adatai általában fölülvizsgálatra szorulnak.
b) A S p ir if e r t r ig o n a l is , M artin csoportja.
IV. tábla.
Ez a csoport S cupjn szerint (Spiriferen 107. oldal) számos különböző
körvonalú alakot ölel föl, a melyek felső oldala világosan bordázott.
A középbordák száma csekély, az eredetileg egyszerű és kevés
borda hajlandóságot mutat a hasadásra. Dobsinán a következő fajokat
találjuk:
3. Spirifer inte{jricostay P hill .
4.
«
trifjoualis, Mart.
5.
6.
«
«
bisulcatus, Sow. (Kornyaréván is).
duplicicosta, P hill .
Valamennyi faj Sziléziában is ismeretes.
Ezek közül a legtöbb fajt csak a biztosan meghatározott példá­
nyokkal való közvetlen összehasonlítás utján határozhattam meg és
nem az ábrák alapján. Ennek daczára czélszerűnek látom a Magyarországra nézve általában új fajokat röviden jellemezni.
1 W aagen : Productus him eston e fossile, 44. tábla.
12
W F R E C H F R IG Y E S
3 . S p irifer in teg r ico sta , P h ill.
VII. tábla, 4. ábra.
S p i r i f e r in teg r ic o sta , P h i l l . D avidson : B ritish carboniferous brachiopoda, 55. old.
9. tábla, 13— 19. ábrák.
«
«
S cupin : Spiriferen D eu tsch la n d s 107. oldal 9. tábla, 4. ábra.
Itt a többi irodalom is.
A lekerekített körvonal, a lapos és csak 3 bordával elosztott nye­
reg és a bordák erős kialakulása, a mi a kőbélen is látható, jellemzik a
fajt; egy erősen kifejlett kőbél a Dobsina melletti Öreghegyről, kissé
töredékes megmaradása daczára teljes megegyezést mutat egy viséi pél­
dánynyal. Ezt a fajt megtaláljuk az angol és az aszturiai szénmészben, s
azon kívül Oroszországból is emlegetik.
4 . S p irifer trig o n a lis, Mart.
IV. tábla, 7. ábra.
1809. Conchyolithus a nom ites tr ig o n a lis, M artin Petref. derbyensia 36. tábla 1. ábra.
1821. S p ir if e r tr ig o n a lis, S owerby : Mineral Conckologv III, pag. 117.
1863.
«
«
D avidson : B ritish Carboniferous Brachiopoda, pag. 29.
tab. 5., 25— 34. ábra.
1900.
«
«
S c u p i n : Spiriferen D eutschlands, 108. old., 9. tábla, 7. ábra.
Itt a többi irodalom is.
A félköralakú vagy háromoldalú körvonal, az erős 10— 14 oldali
borda, a melyek csaknem sohasem hasadtak és a 3 bordának a sinuson
való előfordulása jellemzik a fajt, a mely az alsó karbonból a magasabb
rétegekbe is fölmegy. Két, kevésbbé jól megmaradt darab van az Öreghegy­
ről és egy élesen kifejlődött kőbél és lenyomat a Kőhegyről, Dobsina
mellől.
Az alsó karbonban messze el vannak terjedve, így Aszturiában,
Francziaországban, Belgiumban, Angolországban, a Rajna mellett Ratingenben, a Fichtel hegységben, Sziléziában Hausdorfon és Oroszországban.
5. S p irifer b isu lca tu s, Sow.
IV. tábla, 3 —5. ábrák.
1825. S p ir ife r bisulcatus Sow. Mineral C onchology V. 494. tábla, 1—2. ábra.
1900.
«
«
S cupin Spiriferen D eutschlands, 111. old., 10. tábla, 6. ábra.
Az erősebb domborodás, az inkább lekerekített körvonal, a mely
a záros peremen a legkiterjedtebb, alig teszik lehetővé a Spir. trigonalistól való megkülönböztetést. Azonban a bordák, különösen azok, a
melyek a sinuson és a nyergen vannak, világosan hajlamot mutatnak
A T E N G E R I E R E D E T Ű KARBON MAGYARORSZÁGON.
13
az oszlásra, azért többnyire 3 kettősbordát látunk. A héj a búbon
tetemesen megvastagszik, a fogtámasztók ennek megfelelően kevésbbó
hosszúak.
A Dobsina mellett levő Öreghegyről két diszítéses kőbél és két nor­
mális kőbél van előttem, az egyik az utóbbiak közül lenyomattal, ezen­
kívül 3 példány a wieni egyetem geologiai intézetében. (Egy a homlok
felé laposan összenyomott példány egész sajátszerű képet mutat.)
Ez a faj a magasabb alsókarbonban az egész Északi féltekén, ÉszakAmerikától és Chinától (Po-schan, Heischan-szhien, a hol különösen gya­
kori, Schantungban) egész Aszturiáig el van terjedve. Angolországban,
Francziaországban, a Vogesekben és Alsó-rheinben (Eatingen, Cernelimünster), Fichtelhegységben, Bleiberg mellett Karinthiában, Sziléziában
(Hausdorf, Silberberg) és Oroszországban messze el terjedt. A magyarországi gyakori előfordulás tehát megfelel az általános elterjedésnek.
6.
S p irifer d u p licico sta ,
P h ill.
IV. tábla, 1. ábra.
S p ir if e r du p licic o sta , P h i l l i p s , G eology of Jorkshire II, pag. 218, 10 tábla, 1. ábra.
«
«
D av id so n , Monogr. of tbe B r itish CarboDiferous Brachiopoda
t. 3 (7— 10).
«
«
K on inck , A nnales du Mus. d’histoire naturelle de Belgique
X IV , 30, tab. 1 - 7 . ábrák).
«
«
S c u p i n , Spiriferen D eutsch la n ds 112. old., 10. tábla, 7. ábra.
Ezt a fajt a lekerekített vagy tompaszögben lecsapott zárosélek
jellemzik, valamint a sokosztatú és ezért rendkívül finom bordák. Ezért
a kocsánosteknő ábrázolt kőmagvát, a melyen a bordák maradványait
alig ismerhetjük föl, úgy vélem, hogy hiányos megmaradása daczára is
Spirifer duplicicosta-n&k határozhatom meg. Megkülönböztetése leg­
közelebbi rokonától, a Sp. bisulcatas-tól (a kőbél világosabb bordázottságával) semmiesetre sem nehéz. A héj megvastagodása a zár tájékán
ugyanaz, mint a Sp. bisulcatus- ob.
A kizárólag alsó karbonbeli alaknak hasonló az elterjedése, mint
a Sp. bisulcatus-nak. Ismerjük Dobsina mellől az Öreghegyről, Angliából,
Belgiumból (Yisé szintjéből), az Alsó-Baj na vidékéről (Ratingen) és Sziléziából (Neudorf-Silberberg mellől).1
Igen gyakori és nagyon tömeges volt azon anyagban, a melyet
B i c h t h o f e n F e r d i n a n d br. hozott To-schanból és Héjschanból s a mely
anyagot én határoztam meg.
1
E g y ugyan azon sziléziai lelethelyről való (középső alsókarbon), héjas p é l­
dány, a m elyet S c upin teljesen jól jellem zett, az ábrán széles szárnyat mutat, és
azért TV. táblám 2. ábráján m ég e g yszer lerajzoltattam.
14
DE F R E C H F R IG Y E S
Spiriferina.
S p irife riu a o cto p lica ta ,
Sow ebby.
II I. tá bla , 6 a — b ábrák.
Spirifey'ina oc toplicata, Sow. L. G. K oni nck , Calcaire Carbonifere de Belgique 6-te
p a r t ié 22. tá b la , 3 2 — 3 9. ábrák, 100. old a l.
(It t az elő b b i ir o d a lo m is m e g v a n , a m i b ő l k i tű n i k , h o g y a f e ls ő s z ilu r b e li S p i ­
r i f e r crispus BRONN-fajt (non L in n é ) 1848. és 1854-ben t é v e s e n a S p i r i f e r i n a cristata
fajjal a z o n o sít o t tá k .)
Eg}T kocsános teknőnek lenyomata, a mely ugyanazon helyütt a
Productus scabriusculus-szál együtt van, körrajzában, valamint a redők
számában (6 mindegyik oldalon) teljesen megegyezik a viséi mészből
való tvpusos példányokkal. Egy Rothwaltersdorfról, a sziléziai szénmészből való példány azt mutatja, hogy a Spirifer crispus, S e m e n o w et auct.
non. L. valóban azonos a Spiriferina octoplicata fajjal.
A kormeghatározás czéljából fontos volt az a kérdés, hogy a
felsőkarbonbéli idetartozó alakok vájjon a zechsteini Spiriferina cristatahoz vagy pedig az alsókarbonbéli alakhoz csatlakoznak-e.
Az összehasonlításul szolgáló darabok, ú. m. a mjatskovoi mé­
lyebb felsőkarbonból (III. tábla l a —b ábrák) és a magasabb alsó karbon­
ból Illinoisból (Chester group) való Spiriferina spinosa, N o n n . et P r a t e n
közbelső helyzetet mutatnak. Az amerikai alakot a tüskeszerűen előreálló porusok, mint külön fajt jellemzik. A Moszkva melletti Karabsevoról ( T r a u t s c h o l d Mjatskovo, tab. 8, fig. 5.") való alak mégis a dyadikus
Sp. cristata; alakhoz csatlakozik (7c ábra). Míg a Sp. octoplicata-nsik
kocsános teknőjén mindkét oldalt 6 redője van, addig a Sp. cristata és a
mjatskovoi alak ugyanazon nagyság mellett mindkét oldalt csak 4 redőt
mutat. A magas area is sajátságos a fiatalabb változaton, a mely a
timori palseodyasban is föllép. Az orosz felsőkarbonbéli és a messze
elterjedt alsókarbontypusu példányok között az egyetlen hasonlóság csak
szélesebb voltukban van. A Sp. cristata s. str. a zár tájékán feltűnő
keskeny. A moszkvai alak leghelyesebben Spiriferina cristata, S c h l o t h .
műt. néven nevezhető.
T e r m ő h e l y e : a fönt említett lemez Dobsina mellől való, a honnét dr. K o c h A n t a l és L ő r e n j h e y I m r e egyetemi tanárok gyűjtötték.
A TENGERI EREDETŰ
KARBON MAGYARORSZÁGON.
15
Eetzia; subgenus: Trigeria.
R e tz ia (T rigeria) ra d ialis,
P h ill.
VI. tábla, 1. ábra.
H etzia r a d i a l is , P h i l l ., K oninck : Calcaire carbonifére de la Belgique, 6-te partié
A nnales du Musée Boyal de B elgique, XIV. 94.
old., 2á. tábla, 16— 17. ábrák.
Egy retzia kőbelének jól megmaradt; kocsányos teknője, különösen
bordáinak sugaras kiágazása tekintetében, nagyon egyezik az idézett
munka 16. ábrájával. Sőt a bordák száma (14) is ugyanaz, hozzá még
nagyságukban sincs semmi különbség.
A Retzia radialis a Trigeria alnemhez vagy csoporthoz tartozik,
a miként ezt C l a r k M. és H a l l (Paleontology of New-York. Brachiopoda,
50. tábla) szép táblái igen jól mutatják.
A Retzia (Trigeria) radialis species Belgiumban a viséi mészben
fordul elő, a szóbanlevő és lerajzolt példány a dobsinai Öreghegy­
ről való.
Athyris.
A th y r is R o y ssy i, L’Er.
Egy kicsiny, domború kőbél, világosan látszó medialis sinus-szal,
brachialis teknőjével ugyanazon a darabon van, a melyen a Griffithides
minor. Ez a példány jól megegyezik a messze elterjedt fajnak vala­
mennyi alsókarbonbeli emeletéből kikerült példányaival.
T e r m ő h e l y e : Michaeli Dobsina mellett. Gyűjtötte G e s e l l S á n d o r
m. k. főbányatanácsos és a m. kir. földtani intézet főgeologusa.
Orthothetes.
O r th o th etes cren istria,
P h il.
Egy gyengén domborodó, kicsiny braehiális teknő külső oldalának
lenyomata jól megegyezik a föntebb említett arpatsaii darabokkal és
biztosabban meghatározhatom erről a fajt, mint a kornyarévai héjas
példányról. Azon a táblán, a mely a Productus semireticulatus fajt
tartalmazza, fiatalabb orthothesek lenyomatait találjuk, a melyek valószí­
nűleg szintén ide tartoznak.
T e r m ő h e l y e : Dobsina, pontosabb megjelölés nélkül. A wieni
cs. kir. egyetem geologiai intézetének tulajdonában.
16
D!- FR E C H FR IG Y E S
O r th o th etes ra d ialis,
P h ill.
VI. tábla, 4a ábra.
Orthis r a d i a l ü , S emenow , Z eitschr. d. D eutsch. Geol. Ges. 1854. tab. 5.
O rthothetes r a d i a l i s , D a v i d s o n , Carboniferous B rachiopoda II. 125. táb., 16 — 19. ábrák.
A szabályos alakú és körülbelül egyenlő erős radiális csikókkal
biró Orthothetes crenistria fajtól szóbanforgó fajunk főkép abban kü­
lönbözik, hogy az 5—6 gyengébb borda között egy erősebb borda fej­
lődik ki. Habár ez a vonás a dobsinai brachiális teknő kőbelén nem
is igen vehető észre valami jól, azonban ezen teknő szabálytalan
radiális dudorossága annál világosabban előtűnik. Egy Eothwaltersdorfról, Sziléziából származó példány ebben a tekintetben igen jól meg­
egyezik a magyar alakkal. Ezenkívül ezt a fajt Hausdorf mellett is
megtaláljuk, továbbá Alexin mellett, a moszkvai kormányzóságban, és
Nyugat-Európában.
T e r m ő h e l y e : a magyar példány az Öreghegyről, Dobsina mellől
származik.
Productus.
P r o d u c tu s sem ire ticu la tu s,
M a r tin .
l^'oductus se m ireticu latu sj de K oninck , M onographie du genre Productus, 1847. t. 9.
A wieni egyetem geologiai intézetében egy kicsiny példány dom­
ború teknőjének a lenyomata van, a melyet homlokrészének kevés tüs­
kével megtört párhuzamos csíkjairól ismerhetünk meg.
T e r m ő h e l y e : Dobsina, pontosabb megjelölés nélkül.
Egy kicsiny kőbelet, a mellékelt czédula szerint, P a p p K á r o l y is
helyesen határozott meg ugyanennek a fajnak, a mely úgy az alsó,
mint a felső karbonban igen el van terjedve.
T e r m ő h e l y e : Dobsina, Öreghegy. 5 példányban.
P r o d u ctu s p u n cta tu s,
M a r tin .
VI. tábla, 2. ábra.
P rodu c tu s p u n c t a t u s , de K on inck , M onographie du genre Productus. R echerches sur les
anim aux fossiles I. Lüttich 1847. 5. tábla, 3. ábra.
Az összes dobsinai productusok közül a leggyakoribb faj az alsó
karbonból ismertes Productus punctatus, a melyet az egész északi fél­
tekéről ismerünk s a melyet először Angolországból irtak le.
A breslaui muzeum igen nagy összehasonlító anyaga szerint a
sziléziai alsó karbon (Eohwaltersdorf és Hausdorf) palában megma­
radt példányai teljesen megegyeznek a dobsinai darabokkal, azonban
azt is mutatják, hogy az angol darabokon sem ismerhetjük föl a leg-
17
A T E N G E R I E R E D E T Ű KARBON MAGYARORSZÁGON.
kisebb zoologiai különbséget sem. A moszkvai példányok, a melyek kissé
eltérnek, mint műt. orientalis, F r e c h választandók szét. (Lethea palseoz.,
47a tábla, 3a ábra.).
T e r m ő h e l y e : Dobsina, az Öreghegy és a Macskalyukak nevű he­
lyek, a honnét 14 példány került elő.
P r o d u ctu s corrugatu s, M ’C o y ?
(= Productus cora, d ’O R B . et auct.)
P ro d u c tu s c o ra , de
K o n in c k ,
M onographie du genre Productus 1847, 5. táb., 2. ábra.
Egy összenyomott, domború teknő lenyomata a Productus corru­
gatus, M ’C o y , és a lienatus W a a g . finom díszítéseit mutatja. Eossz meg­
tartása miatt pontosabban nem határozhatom meg, azonban M ’C o y el­
nevezését, a mi a Yisó, Eotwaldersdorf (Szilézia) és Angolországban
elterjedt alakra használatos, föntartással a szóbanforgó maradványra
is használhatjuk.
T e r m ő h e l y e ; Dobsina, Macskalyukak; 1 példányban, a mely a
budapesti egyetem geo-palaeontologiai intézetének a tulajdona.
P r o d u c tu s sca b ric u lu s,
M a r tin .
I I I. tábla, 5. ábra.
Pi'oductus sc a b ric u lu s,
V. ö.
D a v id so n
M onographie du genre P r o d u c tu s , 1847, 11. tábla
6. ábra.
: B ritish Carboniferous Brachiopoda, 42 tábla. 4. ábra.
K o n in c k ,
A nagy, meglehetősen erősen domborodott fajt, a melynek még a
kőbelén is erősebben előtűnik a nagy teknő radiális díszítése, mint a
concentrikus csíkozottság, hat biztosan meghatározható példány kép­
viseli. Különösen fontos a meghatározásra mégis egy kicsiny teknő
meglehetős éles, lapos belső lenyomata, a melyen a körkörös és a su­
garas díszítés meglehetős egyenlően van kifejlődve. A zár nyúlványa is
szembetűnő. Ez a faj az angol szénmészben a leggyakoribb, a hol a
példányok is különösen nagyra nőttek; ritkább az angol és a sziléziai
felsőkarbon lerakodásaiban és mint ritkaságot a sziléziai szénmészben
is (Neudorf, Silberberg mellett) megtalálták.
T e r m ő h e l y e ; Dobsina, Öreghegy és a Macskalyukak, a honnét
6 példány került elő.
jO am ellibrancftiala.
Aviculopecten.
Az aviculopecten mindkét kőmagva oly kedvezőtlenül maradt meg,
hogy az alább említett angol szénmészbeli mindkét fajt csak úgy teFöldtani K özlö ny. XXXVI. köt. 1906.
2
%D! F R E C H
18
FR IG YE S
kiüthetjük, m int egy meglevő, de m eglehetős távoli hasoülóság kifeje­
zését. K oninok nagy táblás művében a lerajzolt alakok még eltérőbbek;
a sziléziai alsókarbonból előttem fekvő példányok is a sokalakú nem ­
nek egy más csoportjához tartoznak.
A v ic u lo p e c t e n sp. ex aff. A v. gran osu s, P hill.
V. ö.
P h il l ip s,
G eology of Jorkshire, II. Mountain lim iston district, 212.
6. tábla, 7. ábra.
old.,
Egy egyenlőtlen bal héjnak a lenyomata, tetőcserép alakúan díszített
bordákkal, a melyek igen különböző nagyságúak, bizonyos hasonlóságot
mutat a hasonalakú és ugyanazon szintben előjövő Bolland melletti fajjal.
T e r m ő h e l y e : Dobsina, Öreghegy, a honnét 1 példány került ki.
A v ic u lo p e c te n H o e r n e sia n u s, K on. ?
VII. tábla, 3. ábra.
Aviculopecten H oernesianu s,
K o n in c k ,
R ecberches sur les anim aux fossiles II. F oss.
Carboniféres de Bleiberg en Carinthie p. 89.
III. tábla, 27. ábra.
A keskeny és búbján hegyes fajnak széles fülei vannak és külön­
böző erősségű bordái. Az Öreghegyről származó példányunk leginkább
megegyezik K oninck munkájának 27& ábrájával, a mely hasonlókép kő­
belet mutat és szabálytalanul váltakozó bordáival tűnik föl. Úgy a bleibergi fajra, mint a szóbanforgó példányra jellemző a növedékvonalak
vagy pikkelyek hiánya. Teljesen biztos meghatározása felső peremének
tökéletlen megmaradása miatt lehetetlen.
A belgiumi alsókarbon-kagylók nagy táblás munkájának ábrái kö­
zül egy faj sem áll közelebb a szóbanlevőhöz, ellenben kétségtelenül
rokonságban van az angol Aviculopecten docens. M’Coy fajjal. Az angol
faj összalakjára nézve szélesebb, és csaknem egyenlő erős bordákat
mutat, míg a dobsinai példányon a különböző erősségű bordák betolódását világosan láthatjuk. A közeli rokonság mindenkép kétségtelen.
T e r mő h e l y e : Dobsina, Öreghegy, a honnét 1 példány került
napfényre.
Myalina.
M y a lin a a m p liata, R yckt. var. nov. p a n n o n ica .
I. tábla, 5a, bb ábra.
M yalin a a m p lia ta .
K o n in c k ,
Lam ellibranch. du Calcaire carbonifére. Annales du
M usée Royal de Belgique, 170. old., 29. tábla, 6. ábra.
A viséi mész kicsiny alakjának rombos, hátul és alul lekerekített
körvonala van, a mel}r a fiatalabb példány belső növedékvonalainak
A TENGERI ER ED ETŰ
19
KARBON MAGYARORSZÁGON.
körülbelül megfelel. A hegyes mellső szöglet és a meglehetősen kiter­
jedt egyenes felső perem megegyeznek.
A magyar példányok azonban hajlamot mutatnak a körvonal meg­
hosszabbodására, úgy hogy a Myalina mosensisszel bizonyos hasonlóság
keletkezik. Héja vékony, a pántudvar (area ligamenti) ennek megfelelően
alacsony; a köpenyvonal a kőbélen, mint a dudorocskák sorozata, vilá­
gosan előtűnik.
T e r m ő h e l y e : a faj a dobsinai Öreghegyen nem ritka (8 példány
és csaknem mindig csigákkal együtt található.
Edmondia.
E d m o n d ia
cf.
a n o d o n ta ,
K on.
YIT. tábla, í. ábra.
V. ö. E d m o n d i a cf. a n o d o n ta , K on inck , Calcaire carbonifére, 5-e part, Annales de
Musée Royal de Belgique 11. köt. 4. tábla,
7— 14. ábrák.
Az egyetlen előttem levő, és erősen összenyomott héjat csak a job­
ban megmaradt darabokkal való összehasonlítás utján fejthetjük meg.
Ezért egyrészt az Edmondia cf. anodonta, K o n . egy másolatát
(VII, tábla, 1a ábra), másrészt az Edmondia rudis, M C oy typ. és var.*
egy-egy példányát állítottam mellé. (VII. tábla, % 2ua ábra.)
A kőbélnek az Edmondia-nemhez való sorozása mellett szól egy
pántlécz előfordulása, a mely a kőbélen látható.
Az Edmondia anodontára emlékeztet a körvonala, különösen a
héjnak mellfelé való kiterjedése, az Edmondia rudis, M ’C oy (a mely­
nek előfordulása Sziléziában egész új dolog) fajra pedig a bordázottság
tekintetében hasonlít.
T e r m ő h e l y e : Öreghegy, Dobsina mellett. A budapesti egyetem
geo-palaeontologiai intézetében.
A nevezett, fajilag mégis közelítően meghatározható alakokon kívül
még a következő rosszul megmaradt maradványokat találjuk:
Solenomya sp.
Sanquinolites sp.
aff. Sanquinolites parvulus, K o n .
*
Az E d m o n d i a ru d is, M ’Coy var. elon gata a faj typu sától a héj hátsó ré­
szének m eghosszab bodásával különbözik, ugya n azon domborodás m ellett. Az E d ­
m o n d i a cf. a n o d o n ta a héj alakjára nézve m in te g y az E d m o n d i a r u d is typu sa és
varietása között áll, azonban gyengébben domborodva.
Az E d m o n d i a r u d is var. elongata a sziléziai Rotwaltersdorf palás alsókar­
bonjából származik.
2*
20
D: F R E C H FR IG Y E S
Calcaire carbonifére de la Belgique, Y., 16. tábla, 20—23ábra), a melyeknek objectiv meghatározásában a nemnek megállapításán
túl nem terjeszkedhetem.
(K o n in c k ,
Gaslropoda.
Euphemus.
E u p h e m u s O rbignyi,
P o r tl.
II. tábla 1— 2. ábra.
Euph em u s O r b ig n y i, K oninck , Calcaire carbonifére, 4e part., 150. táb., 42. tábla, 5 — 7*
ábra. (Ann. Mus. Roy. t. V III. Non. 1. c. 43. tábla,
9— 13. ábra, a hol a táblam agyarázat adatai szerint
a spirális csíkok nagy on szűkre vannak rajzolva.)
A nagy, 20—30 mm nagyságú Euphemus Orbignyi és a felével
kisebb Euphemus Urei, Sow. között a lényeges különbség nem annyira
a növekedés különbségében, mint inkább a spirális csíkok fejlődésében
van. A hasonló nagyságú példányokon az E. Urei 5—6 spirális csíkja
terének megfelel az Euphemus Orignyixn a 2 csíktól és közbülső teré­
től bezárt felület.
Ezenkívül az E. Orbignyi a köldöktájon kiszélesedett, az E . Urei
összenyomott. A dobsinai Öreghegy Macskalyukaiból származott lenyo­
mat és a hozzávaló kőbél, bár nem valami világosan maradtak meg,
annyira egyeznek egy sziléziai Bohwaltersdorfról való példánynyal, hogy
némi föntartással azonosíthatjuk ezeket. (II. tábla, 1b— c ábra).
T e r m ő h e l y e i : felső mélyebb karbon Glasgow (2. ábra). Skócziában,
viséi mész Belgiumban, Ro hwalte rsdorf Sziléziában és Dobsina (Macska­
lyukak).
Különösen fontos néhány példány a glasgovi alsókarbonbeli szén­
palákból, a mely példányok a héj kiterjedése tekintetében megegyeznek
az E. Orbignyi s. str. fajjal, azonban néhány spirális csíkkal többet
mutatnak. Ezek átmenetben vannak a következő fajhoz:
E u p h e m u s su d etlcu s, n. nőm.
(Bellerophon Urei, auct.)
II. tábla, 3— 4. ábra.
Héjalakja összenyomottabb, mint az E'. Orbignyiéf a spirális csí­
kok száma szintén több, mint a nevezett fajon. Gyakori a felső sudetiemeletben (Sattelflötz-szint) a Karolina-bányán, Hohenlohehüttén. ( R o e m e r :
Bell. Urii ex parte). Körülbelül 20 példány a breslaui gyűjteményben.
Leggyakoribb az E. sudeticus Felső-Szilézia felső-sudeti emeletében.
A TENGERI EREDETŰ
KARBON MAGYARORSZÁGON.
21
l)e a faj jelentősége Oroszország felé való nagy elterjedésében (4. ábra)
gyökerezik. Sziléziai alsó kőszénformátiónk tengeri sequivalensében, azaz
Közép-Oroszország tengeri meszeiben, a nyugateurópai alakok máskülön­
ben ritkák. Karbonbeli brachiopodák, a melyek az alsó emeletből föl­
nyúlnak (Productus punctatus, Pi'oductus semireticulatus stb.) minden­
esetre a mélyebb felsőkarbonban is találhatók. Azonban fajilag új ala­
kok, mint az Euphemus sudeticus csak szórványosan jönnek elő a sudeti
és egyidejűleg a moszkvai emeletben.
Az Euphemus Orbignyi fiatalabb változata nehány példányban a
szájnyílás kéttaréjos kifejlődését is mutatja, azonban ez itt csak egyéni
különbségnek látszik. (3c ábra.)
A viséi alsókarbonból való sokat emlegetett Euphemus Urei, Sow.
(5. ábra), bár az E. sudeticushoz közel áll, azonban még mindig különbö­
zik ettől:
1. köldöktájékán a héj erősebb összenyomásával és vertikális irány­
ban magasabb voltával,
2. spirális csíkjainak aránylag nagyobb számával és sűrűbb összenyomulásával.
Azon elterjedés és gyakoriság mellett, a hogyan a kisebb bellerophon házak mutatkoznak, az egyes alakok éles elválasztása különösen
fontosnak tűnik föl. A variáció csekély lehetősége mellett, a hogyan a
teljesen becsavarodott és csak spirális csíkoltsággal díszített euphemusfajok kicsiny héjai találhatók, a különböző korú convergentiás alakok
csaknem matematikai szabályossággal fognak keletkezni. Az alább
említett fiatal palseozoós E. indicus, W a a g e n alsókarbonbeli convergentiás
alakját itt irom le, valamint továbbá egy valódi bellerophon helyzetét
fogom ismertetni, a melyet eddigelé az Euphemus sudeticustól el nem
választottak.
E u p h e m u s K ü k en th a li, n. sp.
I I I . tá b la , 3 a —
b
ábrák.
Az Euphemus indicus házának külső részén két tompa, a réspántot
bezáró taréjt mutat, a melyek a gömbös belső kanyarulatoktól erősen
eltérő házalakot tételeznek föl; a ház tompaélű külső része sima,
a mely a gömbös belső kanyarulatokon kevésbbé, számos (6—8) spirális
csíkra szorítkozik (4a— b ábrák).
Ezzel ellentétben az Euphemus Kühenthalin a háznak mind a
gömbös, mind a tompaélű része számos igen finom spirális csíkkal van
födve, a melynek kiképződése az E. Ureire emlékeztet.
Ezt a fajt, a m ely különösen fejlődéstörténetileg igen fontos, dr.
K ükenthal tanár urnák, a breslaui egyetem zoologiai intézete igazgató­
jának a tiszteletére nevezem.
22
Df F R E C H FR IG Y E S
T e r m ő h e l y e : Altwasser Waldenburg mellett, a melynek maga­
sabb alsókarbon beli meszes palái faciesbeli kifejlődésükben Dobsinára
emlékeztetnek.
A bellerophonták stratigraphiai jelentősébe a felső paleozoikum­
ban rendkívül nagy, miként ezt a rétegnevek is bizonyítják (Keleti Alpesek bellerophon mesze, körülbelül = Euphemus indicus zónája KeletiIndia Salt-Range-jában).
A bellerophonták gyakorisága megfelel alakbeli fejlődésüknek: a
Bucania, Stachella és az Euphemus mint a legismertebb alnemek vagy
nemek különítendők el.
Láthattuk, hogy a karbonon belül magához az Euphemus Urei-hez
is jól megkülönböztethető, azonban az Euphemus Urei legszűkebb alak­
köréhez tartozó fajok csatlakoznak. Ezért stratigraphiailag is, azaz a pro­
ductus mész korbeli helyzetének a kérdése tekintetében is fontos az
Euphemus indicus (III. tábla, 4. ábra) palseontologiai helyzetét megvilá­
gítani. Az Euphemus indicus már most egész sajátságos alaksorozathoz
tartozik, a melyet kevesebb (6—8) spirális csíkja és az utolsó meneten
világos kettős taréja jellemez, és a mely ép oly távol van az Euphe­
mus Űréitől, mint a Stachella a Bellerophontól. A bellerophonták
tehát egészen úgy viszonylanak, mint a productus mész ammoneái
(ceratitesei), a melyek a karbon ammonitáitól már nagyon eltávolod­
tak. Tisztán palíeontologiailag tehát, bár újabban ismételten állítják, a
productus mésznek a kőszénformatióhoz való számítása teljesen elgondolhatatlan.
Bellerephon.
B e l l e r o p h o n a n t h r a c o p h i l u s nov. sp.
(= Bellerophon Urii,
R o e m e r F ., n o n F l e m i n g . )
II. tábla, 6a— d ábrák.
R oemer F., Oberschlesien 3. tábla, 8., 9. ábrák.
R oemer N ándor a Hohenlohehütte melletti árok Karolina-bánya
sattelflötzi szintjében tömegesen előforduló bellerophontákat Bellerophon
Urii gyanánt irta le. Az előjövő darabok 90% -ára ez a megjelölés rá­
illik, ha a finomabb faji különbségeket mellőzzük. A kicsiny gömbös
euphemus mellett azonban ugyanazon lelethelyen találunk spirális csík
nélküli typusos bellerophoni is. Azonban az utóbbi jól megmaradt
mészhéjon könnyen észrevehető különbségnek a megállapítása jelen
esetben a többn\Tire erősen összenyomott kőbél kedvezőtlen megmara­
dása miatt olyan nehéz volt, hogy a különbséget csak jobb anyagból
és gondos praeparátió segélyével voltam képes megállapítani.
A felnőtt példányok 2—2 12 cm. szélességet is elérnek, azonban
A T E N G E R I E R E D E T Ű KARBON MAGYARORSZÁGON.
sohasem magasabbak 2 cm-nél és a héjnak belső, sima, gömbös és a
külső erősen kiszélesedett része között lényeges különbséget mutatnak.
Az Euphemus suöeticus felnőtt példányain, kedvezőtlen megtartásuk
miatt, belső meneteket meg nem különböztethetünk.
Belső sima csavarulatai megfelelnek az Indianaból való felső karbonbéli Bellerophon sublaevis, H all. (II. tábla, 7. ábra) kanyarulatainak.
A kiszélesedett rész az utolsó kanyarulatnak csak Vs-adát foglalja
el és erősen változó külsőt ad ennek. A belső kanyarulatok finom növedékvonalai itt erősen kifejlődött növési dudorokká változnak, a melyek
a példány nagysága és a vastagodás foka szerint igen különböző kiné­
zést okoznak. Átalában a duzzanatok annál erősebbek, minél nagyobb
az egyén, azonban a 6r ábrabeli példány csaknem sima száj részé­
vel individuális kivételnek tekinthető (var.). A szájrés 1 cm. mélységet
is elér, tehát ebben a tekintetben emlékeztet a Bellerophon Münsleri1
Tournayból való fajra, a mely az által könnyen megkülönböztethető,
hogy szájnyílásán semmiféle kiszélesedés sincs.
Erősen kiszélesedett szájnyílása a bucaniaéi'a emlékeztet, a mely
azonban világos spirális esikoltságával tűnik föl. A héj szájrészének
dudoros volta a felsőkarbonbéli Bellerophon subcostatus, F liegel fajon2
ismét visszatér, a melynek azonban erősebben meghosszabbodott a héja.
T e r m ő h e l y e : 24 példány Hohenlohehütte mellől a Karolina-bányából, 1 példány Königshütteről (O./S.) a Königsgrubeból. Valamennyi
a breslaui egyetemi muzeumban.
Murchisonia.
M u r c h iso n ia K o k e n i nőm. nov.
(? = M. angulata, K o n . nov. műt.)
H l . tábla l a ábra.
K oninck G. Calcaire carbonifére, G asteropodes 2e partié, 34. tábla, 4. ábra.
Azt az egyenesen példátlan zűrzavart, a mi a M. angulata, P hill.
tekintetében az irodalomban volt, Miss J ane D onald 8 és K oken E.4
szüntették meg.
Mindenekelőtt Koken E. példáját követve a M. angulata, Sch. nevet
1 K o n i n c k : F a u n a du Calcaire carbonifére de la Belgique IV. Bruxelles 1883.
Gastéropodes 37. tábla, 9. ábra.
2 M oszkvai em elet, Moszkvából és Szumatráról.
3 On Carboniferous M urchisonia. Quart. Journal. Geol, Soc. 43. köt., 621. old.,
24. tábla.
4 E ntw icklung der G astropoden. N eues Jahrb. f. Min. Geol., Pal. Beilage,
VI. kötet, 369. oldal.
24
Di F R E C H FR IG Y E S
csupán a középső devonbeli egészen, elütő, alakra vonatkoztatom. A ha­
sonlókép különböző három karbonbeli faj közül P hillips G. (Geol.
Jorkshir 2. T. 16. tábla 16. ábrája 236. p.) bal ábráját D onald J. M. Kevdalensis néven (id. h. 624. old.) jelölte. Az idézett munka jobb ábráját,
épúgy mint K oninck elütő alakját is új névvel kell megjelölni. A M. angu/a/a, P hill . (id. h. 16. tábla, 16. ábra) neve M. Donaldiae gyanánt szerepel.
A KoNiNCK-féle ábra a M. Donaldiae alaktól abban különbözik, hogy az
él a réspánttal mintegy a kanyarulat közepén fekszik, míg a M. Kokenin
az alsó varrattól való köze a kanyarulat magasságának csak Vs-adát teszi.
Sajnos, a KoNiNCK-fele eredeti példány vizsgálata nélkül biztosan
meg nem mondhatom, vájjon a Dobsináról való egy kőbél és egy le­
nyomat- azonosak-e.
Az utóbbi a varraton k é t erős t a r é j t mut at , a m e l y e k a KoNiNCK-féle ábrán h i á n y o z n i l á t s z a n a k . Azonban Koninck kőnyomatai
oly rosszak, hogy a biztos eldöntés ki van zárva. De a többi jelekben
meglevő egyezés mellett a belga alak legföljebb mint változat válasz­
tandó el a magyar alaktól. A meglehetős tág és lefelé megnyúlt száj­
nyílás a magyar kőbélen jól megmaradt.
T e r m ő h e l y e : úgy a kőbél, mint a lenyomat ugyanazon darabon
van és ez Dobsináról, az alsó Baumgartenből került elő.
Euomphalus.
E u o m p lia lu s p en ta n g u la tu s, Sow.
E u om ph alu s p e n ta n g u la tu s ,
K o n in c k
L. G., Calcaire carbonifére, 3« partié Ann. Mus.
Roy. de Belgique 1— 6., 15. tábla, 1—7.
ábra.
Az él, a mely a tekerület gyengén mélyedett felső oldalán a kanya­
rulatnak egy széles külső és egy keskeny belső részét választja el, a
szóbanforgó lenyomaton oly világosan mutatkozik, hogy némi föntartással
a meghatározást biztosnak jelezhetem. Ez a faj nagyon el van terjedve
és mindenütt az alsó karbon felső emeletét (pl. Kildare és Yisé) jellemzi.
T e r m ő h e l y e : Dobsina mellett a Kőhegy, a honnét 1 példány
került ki.
E u o m p lia lu s (S trap a ro llu s) cf. gran d is, K on.
Euoinphalus (S tra p .) g r a n d i s .
K o n in c k ,
F aune du Calcaire carbonifére de la B e l­
gique, II I. 126. oldal, X V I. tábla, 1. ábr.,
Bruxelles 1881.
A nagy és csak részben megmaradt kőbél a KoNiNCK-féle ábrák
közül csak az egyikhez, a föntebb idézetthez hasonlít és pedig a ka­
nyarulatok számában és növekedési formájában.
A TENGERI ER ED ETŰ
KARBON MAGYARORSZÁGON.
25
A darab erős összenyomódása miatt azonban pontos összehason­
lítása reménytelennek mutatkozik. Azért azon körülménynek, hogy a
kanyarulat spirális oldala a dobsinai darabon be van nyomva, míg a
XYL tábla 1. ábrája gyönge domborodást mutat, semmi nagyobb fon­
tosságot nem kell tulajdonítanunk.
^
T e r m ő h e l y e : Dobsina, gyűjtötték K och és L őrenthey tanár urak.
Trilobitae.
Griffithides.
G riffith id es P cf. m in or, W oodward.
I. tábla, 2. ábra.
(V. ö.
P h ilip sia
m in o r,
W oodward,
Carboniferous B ritish Trilobites, Palseontogr.
Society 1883, 10. tábla, 5. ábra.)
Hogy ennek a trilobitának megközelítő nevet adok, arra csak az
a körülmény jogosít föl, hogy az itteni gyűjteményben különböző egész
griffithidesek vannak, a melyeknek fejpajzsából a nemet meghatározni
képesek vagyunk, s a melyeknek pigidiuma a dobsinai kis példányéhoz
igen közel áll.
A kicsinyke farkpajzsnak világosan lecsapott lapos széle van,
a mely aránylag sokkal szélesebb, mint az egyébként közeli rokon
Griffithides mucronalus, R oem. felsőkarbonbelifaj. Ebben a tekintetben,
továbbá tekintettel a tengely gyűrűk számára (8 —11 az egyén nagysága
szerint), a dobsinai darab megegyezik két alsókarbonbeli példánynyal.
Az egyik ezek közül, — hasonlókép rhacliis, a mely azonban jobban
megmaradt, — Waddon Bartonról, Chudleigh mellől Devonshireből való,
és L ee angol geologus ajándékozta R oemer NÁNDORnak.
A második, csaknem teljes példány a glabella félig való fejlődése
folytán közel áll a Griffithides globiceps, P hill . fajhoz és a rhachis alak­
jában átalában megegyezik az angol példánynyal.
Ez a két, jól meghatározható darab tehát biztosan a :
G riffith id es m in or,
W oodw .
em. F r e c h .
I. tábla, 3a, 36 ábra.
Vájjon a magyar darab ezekkel azonos-e, azt csak jobb anyagból
dönthetnők el.
Ha a magyar maradványnak a nyugati posidoniáspalák vala­
melyik fajához való hozzátartozását vagy hasonlóságát megállapíthatnók,
26
Di F R E C H
FR IG YE S
úgy az eredmény nevezetes volna. Ezzel összhangzatban a sziléziai
n o e t s c h i r é t e g e k e t sajátságos tribolitafauna jellemzi, a mely több
hasonlóságot mutat Angliának, mint a geografiailag közelebbi Német­
országnak posidoniás-paláihoz.1
T e r m ő h e l y e : Az igen érdekes darabot Gesell S ándor m. kir.
bányafőgeologus úr találta 1901-ben Dobsina mellett, a Mihály-táma
környéken.
A lényegesen nagyobb Griffithides mucronatus, R oemer sp.,2 a mely
Laurahütte sudeti Sattelflötz szintjéből és a felsősziléziai Rosdzinról
származik — miként már említém — a Griffithides minorhoz közel
áll, különbözik azonban a glabella és rhachis szemcsézettségével és az
előbbinek eltérő alakjával. (I. tábla, 4a— b ábra).
Arra a körülményre, hogy a griffithides mint önálló génusz és
nem mint a phillipsia alneme tekintessék, S cupin H.a találóan rámutatott.
Ugyanazon nemhez, mint a (b'iffithides minor, azonban egészen
eltérő csoporthoz tartozik a «Magyarországon talált első trilobita», a:
G riffith id es D o b sin e n sis, I llés .4
I. tábla, 1a— b ábra.
Ennek az új fajnak tengelye jóval szélesebb, mint a Griffithides
minoré és az oldalkarélyok igen éles megtörést mutatnak, míg a Gr.
minoron ezek teljesen laposak. A Gr. Dobsinensisnek a Gr. seminifer,
P hill . fajjal való összehasonlítása szintén egészen e l ü t ő csoporthoz való
t a r t o z á s r a utal.
A Griffithides Dobsinensis olyan helyről való, a honnét nekem
anyagom nincs, s kőzete inkább a kornyarévai crinoideás mészkőre
emlékeztet. Az egyetlen darabot I llés V ilmos bányamérnök úr Dobsinán,
a Birkelnbergre vezető út mellett találta egy /imával együtt a crinoi­
deás fekete mészkőben.
A Dobsina mellett talált sokféle korái- és crmoicfea-maradvány
sem megmaradása, sem jelentősége tekintetében nem vetekszik a brarhiopodákksl és molluskákk&i.
1 H a az alsó karbonnak öt, teljesen elütő faciesét, ú. m. 1. a növény-grauwackét, 2. posidoniás-palákat, 3. a noetschi rétegeket (az utóbbit a szénmószfaunával), 4. a kováspalákat, és 5. a ku lm im eszet «culm»-nak jelöljük, ú g y mondjunk le
m inden lehetőségről, h o g y a faciesbelileg különböző n em ű lerakodásokat m e g v ilá ­
gíthassuk és m egérthessü k.
2 A névadás tekintetében v. ö. S cu pin H ., Zeitschrift d. D eutsch. Geol. Ges.
1900. 16. old.
:i S c u p in id. m . 20. oldal.
4 F öld ta ni K özlöny, B udapest, 1902, 32. kötet, 351— 354. oldal.
A T E N G E R I E R E D E T Ű KARBON MAGYARO RSZÁGON.
27
A C r in o id ea -k o csá n o k
igen tetemes átmérőjűek, és azon alakok typusából valók, a melyek
actinocrinus megjelöléssel a breslaui muzeumban vannak és Nashville
vidékéről Tenesseeből származnak.
L e l ő h e l y ü k : különösen gyakoriak Dobsinán az Öreghegyen és
a Macskalyukaknál, a honnét úgy Gesell S ándor, mint Melczer Gusz­
táv tanár urak nagy mennyiségben gyűjtötték.
'Plerocorallia.
Cyathophyllum,
E dw. et H. em. F rech.
C y a th o p h y llu m c e r a tite s ,
(Ceratophyllum,
F rech
csoportja.
G ü r ic h .)
C y a th o p h y llu m p a n n o n ic u m , nov. sp.
VIII. tábla, 2. ábra.
Az új faj a devonbeli Cyathophyllum Lindströmii és dianthus,
valamint a karbonbeli Cyathophyllum parricida, M’Coy1 és Cyath.
paucitabulatum, M’Coy2 fajok rokonságába tartozik.
Mindezekkel az alakokkal fajunknak a következő közös tulajdon­
ságai vannak: a szabályszerű fenéklemezek kiképződése, a keskeny hó­
lyagok és a bimbózás kezdete, a csillagléczek elmosódott bilaterális elrendezkedése.
A két legközelebbi alsókarbonbeli rokonától az új faj a követke­
zőkben különbözik:
1. a bilaterális elrendeződés világos kifejlettségével,
2. a csillagléczek (sövények) távol álló helyzetével,
3. a sövényektől át nem hatott közbülső tér kiterjedtségével (Campophyllum),3
4. tetemesebb nagyságával.
1 E d w a r d s M. et H a i m e , B ritish Carboniferous F ossils, 181. oldal, 37. tábla,
1. ábra,
2 D ip h y p h y llu m , S e d g w i c k and M ’C o y , B ritish Palaeozoic F ossils, 36. tábla,
10. ábra.
3 A C a m p o p h y llu m -« nem nek», a m e ly n e k tarthatatlanságára m ár több izben
ráutaltam, a nom enklatúrában szívós élete van. Meg kell jegyezn em , h o g y a csillagléczektől szabad közbülső tér szélessége a m egm aradástól és a m etszet helyzetétől
függ. H a a m etszet a két fenéklem ez között halad, ú g y e setleg ez a sövények
centrális részeit nem tartalm azza és íg y t C a m p o p h illu m i-o t k a p u n k ; h a m ár m ost
ugyanezen a példányon egy m ás m etszet valam elyik f e n é k l e m e z t é r i , a mi a
sövények m egm aradásának kedvez, ú g y a « C y a to p h y llu m » keletkezik.
Dí F R E C H
28
FR IG Y E S
' Külsőleg ez a faj hengeres alakú ás itt-ott bimbókat is mutat.
T e r m ő h e l y e : Dobsina, Méheskert-utcza, a hol igen gyakori (11 péld).
Me g j e g y z é s : Legközelebbi rokona, azaz közelebbi,mint a két alsó
karbonbéli faj, a Cyathophillum Nikitini, S tuckenb.* (YUI. tábla, 3. ábra).
A breslaui egyetemi muzeumban levő és Mjatskováról való pél­
dány, a mely a timáni hengeres alaktól csak a bimbódzással összefüggő
egyének kúpos alakjában különbözik, igen közeli rokon a Cyathophillum
pannonicum új magyar fajjal, csak az a különbség, hogy az utóbbi
liengeralakú és világosan mutatatja a sövények bilaterális elrendeződését.
Zaphrentis.
Z a p h ren tis cf. in ter m e d ia , K on.
IX . tábla, 4. ábra.
Z a p h re n tis i n t e r m e d i a ,
F o ssile s carboniféres de Bleiberg en Carinthie,
9. oldal, 1. tábla, 2a ábra (cet. exl.).
K o n in c k ,
A két kőbél a kehely körvonalát, a kúpszerü kicsucsosodást, va­
lamint a sövény-barázdák nembeli jellegét csak némikép mutatja.
Ilyen maradványt természetesen csak óvatosan, fönntartással so­
rozhatunk bizonyos határozott fajhoz. Maga K oninck is elővigyázatos
egy ilyen Bleibergről való kehely-mintázattal (1. tábla 2a ábra).
A nélkül, hogy a szóban fcrgó darabot a tournai typusos fajhoz
tartozónak mondanám, szabadjon mégis a karintiai és a magyar példá­
nyok azonosságára ráutalnom. A sövénybarázda mindakettőn a dom­
ború oldalon van, és a sövények igen sűrűn sorakoznak.
T e r m ő h e l y e : a dobsinai Kőhegy, a honnét dr. K och A ntal és
L őrenthey I mre egyetemi tanár urak gyűjtötték.
I l i . A m agyar termőhelyek kormeghatározása .
a) K o r n y a r é v a .
A kornyarévai és dobsinai előfordulások pontos szintezésében az
alsókarbon emeleteinek rövid áttekintéséből induljunk ki. Európa, Ázsia
és Északamerika alsókarbonjában két általánosan elterjedt emeletet kü­
lönböztethetünk meg; ezek közül mind a kettőben egy-egy é l e s e b b e n
j e l l e m z e t t c e p h a l o p o d a - f aci est , és egy nem olyan élesen jellemzett,
azonban messzibbre elterjedt b r a c h i o p o d a - f a c i e s t különithetünk el.
*
S t u c k e n b e r g : K o ra llen .u n d B ry ozo en der Steinkohlenform ationen des Ural
und Timan. (17. tábla, 3. ábra, Tim an felső karbonjából.)
A TENGERI EREDETŰ
K ARBON MAGYARORSZÁGON.
Az alsó karbon általános osztályozása.
la. A P r o d u c tu s g ig a n te u s
fe ls ő e m eletét (Francziák Viséen-je) a brachiopodás faciesben a productasok óriásalakjai
jellemzik: Productus (gigan­
teus, latissimus, punctatus, semireticulatus), Spirifer (stria­
tus, duplicicosta, trigonalis, bi­
sulcatus és cuspidatus), Cya­
thophyllum Murchisoni, A thy­
ris fíoyssii s. str., és a Syrin­
gopora ramulosa.
la. A C ep h a lo p o d a fcicies fe lső
em elete tartalmazza a Glyphioceras sphaericum, obtusum, és striatinn; Nomismoceras rotiforme, Prolecanites
serpentinus, Sow., Pi'olecanites
ceratitoides, Buch, (non auct.),
Pi'onorites mirőlobus s. str., és
Pron. tetragonus, R o e m . fajokat.
Á tm e n e ti z ó n a Sziléziában
és Belgiumban a Productus
sublaevis, valamint a Davisiella comoides, továbbá a Spi­
rifer convolutus és cinctus-szsl
jellemezve, túlnyomóan azon­
ban a felsőemelet fajait tartal­
mazza. Finomszemű crinoideás
mész (petit gránit) Belgiumban
és Silberbergen, Sziléziában.
2a. A b r a c h io p o d á s f a c ie s alsó
em elete tartalmazza a Spiri­
fer tornacensist, a mely egy
alig különböző változatával (Sp.
marionensis) egész Amerikáig
el van terjedve, kicsiny productusok (Productus plicatus, Panderi, fallax, Heberti),
Athyris Royssii műt. tomacens,
Dalma)iella Michelini, valamint
szórványosan devonbeli fajok,
milyen a Spirifer tenticulum.
%a. A z alsó em e le te t két devon­
beli nemnek a fölhuzódása jel­
lemzi, ú. m. az Aganides (rotatorius, Kon. Belgiumban = A.
l.i ion Hall in Indiana) és Sporadoceras (Gonioloboccras, Hya t t csoportja), továbbá a Glyphioceras (Pericydus) princeps,
Malladae sphaericum műt. asturica, Frech., Pronorites m ixolobus műt., Prolecanites contpressus Sow., Pt\ Holzapfeli,
Frech, és Dimorphoceras.
Minthogy a 2a-nak egy közös
faja sincs az la-val, a két jellemző
devonbeli faj csak a 2a-igjut föl.
30
D? FR E C H FR IG Y E S
Ho g y a két facies a e q u i v a l e n s , azt a goniatitesek-nek és a brachiopodáknak pl. Sziléziában ugyanazon rétegben való előfordulása két­
ségkívül bizonyítja. Az előző oldalon közölt táblázat mindenekelőtt az
Európától Közép-Ázsiáig ós Khináig elterjedt alakokat tartalmazza, kivétel
nélkül a saját meghatárározásaim és részben a saját gyűjtésem alapján.
Az 2a-val alul határos képződmények a helyi viszonyok szerint, az
egyik vagy másik faunaelem túlnyomó volta szerint a devonhoz vagy
a karbonhoz helyeződnek, vagy a két formátio között osztozódnak meg
(Malő wka= Muraj ewnia).
A helyi viszonyok nyugaton Etroeungt Belgiumban, Aachen, Velbert,
Pilton beds Devonshire-ben, Marbregriotte Aszturiában, végül a Missis­
sippividéken * egészen különböznek a Kelettől (Európai Oroszország,
Ural, az Örményfelföld és Perzsia Közép-Azsia). Közép-Európában intrakajhonikus redőzésünk van alsókarbonbeli előhírnökökkel, a mik a Kele­
ten hiányoznak. Sőt a tengerfenék alsókarbonbeli boltozatai, a nagy redőzetek** előjelei úgy Magyarországban, mint a Keleti Alpesekben (Kar­
mai Alpok, Veitsch-völgy Steierországban) a legmélyebb karbonemelet
hiányát föltételezik.
Alsó-Sziléziában (Szudeták) ugyanez különböző összetételű tenger­
parti konglomeráttal van képviselve, a mely kövületet nem tartalmaz.
A legrégibb kövületes képződmény itt a Kornyarévára emlékeztető
silberbergi Productus sublaevis zónája. Felsősziléziában a legmélyebb
karbonemeletnek minden palaeontologiai nyoma hiányzik, épúgy mint az
Alpesekben és Magyarországon.
A kornyarévai előjövetel, egy pontosabban meg nem határozható
chlisiophillumon kívül, csak öt fajt tartalmaz, azonban ezek mind jelemzók, ú. m .: >
Spiriler striatus s. str.
«
bisulcatus, Sow.
Orthothetes crenistria, P hill . sp.
Michelinia favosa, G oldf.
Syringopora ramulosa, Goldf.
*
S mith J. P e rrin is az am erikai karbon goniatitesekről szóló szép munkája
alapján az alsókarbonnak csak a kettéosztását tartja leh etségesn ek , a nélkül, hogy
az ellentétes nézeteket csak em lítené is.
** A h elyi lerakódás változó föltételei — cephalopodafacies, posidoniás palák
és brachiopodás m eszek — m é g nem adh atnak okot e gy m élyebb «emelet» fölállí­
tására. A m élyebb etroenugt-«em eletnek» h ián yzik egy lén yeges j e g y e : nevezetesen
az önálló fauna. Tekintettel a szűk faunisztikai összefüggésre a c ly m en iá s m ész és
az A y a n id es ro ta to riu s em elete között, továbbá a felsődevon és a toracensis em elet
között az Araxesnél, nem tolhatunk közbe egy zónát, annál kevésbbé egy «emeletet».
A T E N G E R I E R E D E T Ű K ARBON MAGYARORSZÁGON.
31
A Michelinia favosa különösen az alsókarbon alsó emeletét jel­
lemzi, mindenesetre fölnyúlik azonban még a silberbergi átmeneti zó­
náig, míg a Productus giganteus tulajdonképeni emeletében való elő­
fordulásáról csak irodalmi adataink vannak. Saját tapasztalatom szerint
a felső emeletből egyetlen egy példányt sem ismerek.
Valamennyi többi alak eddigelé az al só ka r bo n na k csak a
f el ső e me l e t é b ő l , azaz a Productus giganteus emeletéből ismeretes, a
melyhez eszerint a kornyarévai előfordulást is számíthatjuk.
A talált fajok csekély számára való tekintettel messze vezetne
bennünket, ha a Productus sublaevis felső emelete megfelelő zónájá­
nak a bázisára gondolnánk. Mindenesetre a két fontos spirifer a és a
Syringopora ramulosa. valamint a Michelinia favosa teljes megegyezése
ezen gondolatokat nem mutatja épen lehetetlennek.
b) D o b s i n a .
A dobsinai karbonfauna az előbbiek szerint a következő fajokat
tartalmazza:
Griffithides cf. minor, W oodw. em. F rech.
Griffithides dobsinensis, I llés .
Euphemus Orbignyi, P ortl.
Murchisonia Kokeni, nov. nőm.
Euomphalus (Strapáróllus) cf. grandis, Kon.
«
pentangulatus, Sow.
Myalina ampliata, R yckh. var. nov. pannonica
Aviculopecten sp. ex aff. A. granosus, P hill .
«
Hoernesianus, Kon. ?
Edmondia cf. anodonta, K on.
Sanquinolites sp. aff. S. parvulus, K on.
Solenomya sp. ind.
Spirifer striatus, Mart. typ.
«
«
var. Sowerbyi, K on.
«
integricosta, P hill .
«
trigonalis, Mart.
«
bisulcatus, Sow.
«
duplicicosta, P hill .
Spiriferina octoplicata, P hill.
Retzia (Trigeria) radialis, P hill .
Athyris Roissyi, L ’Ev.
Productus punctatus, Mart.
«
s emireticulatus, M art.
«
cormgatas, M ’C oy .
32
D- FR ECH FR IG YE S
Productus scabriculus, Mart.
Orthothetes crenistria, P hill . sp.
«
radialis, P hill.
Crinoidea kocsánok
Bryozoa maradványok
Cyathophyllum pannoniam,, P hill . sp.
Zaphrentis cf. intermedia, K on.
Asterocalamites sp.
Miként már a fajok, különösen a spiriferák leirásánál kiemeltem,
az összes előforduló fajok vagy csak az al s ó k a r b o n f e l s ő e m e l e ­
t é b ő l ismeretesek, vagy — miként az újonnan elnevezett kevés faj és
változat — ezen emelet fajaival a legközelebbi rokonok. D o b s i n a
t e h á t a P r o d u c t u s g i g a n t e u s e m e l e t é n e k , aza z a m a g a s a b b
a l s ó k a r b o n n a k typusos képviselője.
Különösen Dobsinán az alsó emeletből (a Spirifer tornacensis
emeletéből) egyetlen jellemző fajt sem találtam; a felső emelet vezér­
kövületének, a Productus giganteusnsk hiányát ezen emelet jellemző
fajainak egész sorozata nagyon is bőven kipótolja. Ide tartozik ugyanis
a hat fajta spirifer, s ezen kívül a z :
Euphemus Orbignyi
Productus punctatus
«
semireticulatiis
«
scabriculus
Orthothetes crenistria
«
radialis
Retzia radialis.
B) Ö sszeh ason lítások .
1 . Ö sszeh a so n lítá s a k u r i n th ia i n o e tsc h i r é te g e k k e l.
A Dobsinával való összehasonlítás tekintetében geográfiái és faciesbeli okokból legelőször is a noetschi rétegek alpesi előfordulásai veen­
dők figyelembe. A Gailtalban levő Noet s chr ől K oninck G. L.* bel­
giumi tudós, külön monográfiát írt, a melyben (néhány tőlem gyűj­
tött ** alak hozzászámításával) nem kevesebb, mint 83 fajt írt le, tehát
csaknem háromszor annyit, mint én Dobsináról.
*
Recherches sur lés anim aux fossiles II. M onographie des fossiles carboniféres de B leiberg en Carinthie, B ruxelles und Bonn, 1873.
** Die K arnischen Alpen, H alle 1895, 304. oldal.
33
A T E N G ER I E R E D E T Ű KARBON MAGYARORSZÁGON.
Az összehasonlításnál tehát mindenekelőtt a magyar fauna cse­
kélyebb voltával kell számolnunk.
•Minthogy különösen a kagylók, a melyek Noetschön a fajoknak
csaknem a felét teszik, Dobsinán nagyon gyéren vannak képviselve,
azért a karinthiai alsó karbonfajok következő felsorolása csak a korá­
tokra és a brachiopodákra szorítkozik. Az itt következő lajstromban a
közös formákat k ö vér betűkkel szedettem k i:
Z a p h r e n tis in te r m e d ia , de K on.
Lonsdaleia rugósa, M ’C o y .
Archaeopora nexilis, de K on.
Fenestella ptcbeja, M ’C oy .
•Diphteropora reguláris, de K on.
Productus giganteus, Mart.
«
latissirnus, Sow.
c o rru g a tu s Mart.
«
sém i rét ic id a tu s , Maut.
«
Medusa, de K on.
«
Fleningi, Sow.
«
scabriculus, Mart.
«
puslulosus, P hill .
«
p u n c t a t u s Mart.
«
fimbriatus, Sow.
«
aculeatus, Mart.
Chonetes Buchiamis, de K on.
«
Laguessianus, de K on.
«
Koninikianus, S em. (?)
O rthotetes c re n is tr ia P h ill.
Dalmanella resupinata, Mart.
Jíhynchonella pleurodon, P hill .
«
aruminata, (?) de K on.
Athyris ambigua, Sow.
Athyris planosulcata, P hill.
Spirifer lineatus, Mart.
«
glaber, Mart.
«
ovális, P hill .
«
bisulcatus 9 Sow.
«
pectinoides, de K on.
«
Hauerianus, de K on.
Dietasma saccidus, M art.
,
,
,
Ebből látjuk tehát, hogy a mindkét termőhelyen előforduló közös
fajok száma bár csekély, de annál jellemzőbbek ezek a fajok.
Földtani Közlöny. XXXVI. köt. i9(JG
3
34
D! FR E C H
FRIG YES
Figyelemreméltó mindenekelőtt a facies hasonlósága és az az
összetétel, a mely Dobsinát és a Noetsch mellett levő Oberhöher * termő­
helyet jellemzi. Úgy itt, mint ott a faunának föltétlenül uralkodó része
a brachiopoda-fauna; a ciinoidea-kocsimok (dobsinai Öreghegy) és a
korátok (dobsinai Méheskert) csak helyi jelentőségűek. A kagylói,’ és
csigák egyedszámokban úgy Magyarországon, mint Karinthiában vissza­
maradnak, mig Noetsch mellett a fajok nagy számban jelentkeznek.
A trilobiták itt is, ott is nagyon ritkák: a cephalopodák Magyarországban teljesen hiányoznak, míg Noetsch mellett csak egyes coelonautilusokat (C. sulcatus) találtak. Úgy Magyarországon, mint Karin­
thiában sekély tengerre utal a tengeri állatvilág jellege, valamint mind­
két helyütt a szárazföldi növények beliordása, s ennek a sekély tenger­
nek homokos és agyagos üledéke a koráink fejlődését visszaszorította.
Másrészt ezen sekély tengeri jelleg egyes csoportok helyhez kötött
előjövetelének a tényét is érthetővé teszi. A spiriferia-fajták Magyarország és Szilézia között sokkal pregnánsabban vannak elterjedve, míg
pl. Dobsinán, az egyébként mindenfelé gyakori, choneies-fajták teljes
hiánya bizonyára a durva töredékes üledékekre vezethető vissza. Egy­
szóval a Dobsinán újabban tett nagyobb arányú gyűjtések teljesen meg­
erősítik H auer FuRENCznek azon régi állítását, hogy a két termőhely
egymás mellé állítandó.
2. Ö sszeh a so n lítá s a s te i e r - ta r to m á n y i n eo tsch i-ré te g e k k e l.
Még nagyobb talán a megegyezés faji tekintetben is a steierországi kövíiletes alsó karbon egyetlen előfordulásával. A Veitsch-völgy­
ben (Mürz vidék) a mésztelepekkel váltakozó palákban K o c h M i k s a
olyan faunát fedezett föl, a melynek jelentőségét ő egész helyesen föl­
ismerte. Magam határoztam meg ennek faunuláját,** a melv a dobsinai
faunával feltűnően egyezik:
P r o d u c tu s p u n c ta tu s , Mart.
«
scabriculus, Mart.
«
semireticu la t us, Mart.
D a lm a n e lla r e s u p in a ta Maiit.
O rth o th etes c r e n is tr ia , P h ill.
S p ir i f e r i n a o cto p lic a ta , Sow.
Euomplialus sp.
,
*
Torgrabonben N oetsch
ru gósa a gyakoriabbak.
** Karnischo Alpen, 375. oldal.
m ellett a kornlah,
különösen pedig
a Loasrialeia
A T E NG ER I E R E D E T Ű
KARBON MAGYARORSZÁGON.
35
Bryozoa maradványok
Crinoidea nyéltagok (igen gyakoriak)
V ladoch o n u s M ic h e lin i9 E dw. et H aime
Calamiíida maradványok.
A fajilag biztosan meghatározott 7 faj közül az 5 v a s ta g o n
nyomtatott faj egyenesen jellemző az alsó karbonra; a Productus sémireticidalus és scabriculus fönt is, lent is előfordul. A Pt'oduclus punctatust — miként már 1895-ben pontos vizsgálatokkal megállapíthattam —
a felső karbonban egy eltérő: orientalis változat* pótolja.
Régebben nyilvánított nézetemnek a megerősítése, e szerint nem
is volna szükséges; azok részére azonban, a kik szükségesnek tartják
ezt, a dobsinai kövületek szolgáltatják a bizonyítékot: Dobsina, Sziléziának és Steierországnak faciesbelileg megegyező alsó karbonjától egy­
aránt távol van és a 7 meghatározható steier faj közül Dobsinán mégis
5-öt mutattam ki. Ellenben a moszkvai felsőkarbon és a karinthiai felső­
karbonbéli Auernigg-rétegek kifejlődése úgy térben,, mint faciesbelileg
épúgy különböznek egymástól, mint Magyarország és a Steiertartomány
alsókarbonbeli paláinak kifejlődésétől. Vagy más szavakkal: a moszkvai
és a karinthiai alsókarbontenger között, a távoli vidék a felsőkarbon
idejében szárazzá lett és a karinthiai tenger keletkezését DK-ről szár­
mazó transgressiónak köszöni, míg a felső-sziléziai kőszénformátió alsó­
határán a kissé idősebb tengeri betelepedések Nyugatra és Északnyu­
gatra utalnak. Az alsó- és felsőkarbonról készített térképemnek szerke­
zetét tehát (Lethaea paloaeoz. IV. és V. térkép) a magyarországi "és
boszniai alsókarbonnak, továbbá a déldalmácziai tengeri felsókarbonnak
új előfordulásai egészen megerősítik.
/>. Ö sszeh a so n lítá s a s z ilé z ia i alsó k a r b o n n a l.
Míg a Dobsinától csaknem egyenesen északra levő Krakkó alsó­
karbonját meszeskifejlődés jellemzi, addig az É s z a k i S z u d e t á k távol
eső alsókarbonja úgy faciesbelileg, mint stratigraphiailag feltűnően
m e g e g y e z i k D o b s i n a és K o r n y a r é v a alsókarbonjával. Az agyag­
*
Lethii a paheoz., 47 a tábla 3 a — b ábra. Nem a P rod. sc a b ric u lu s, a m iként
ezt előbb állítottam (Karnische Alpen 37(>. old.), hanem a Pi'oductus p u n c ta tu s a
kizárólagosan alsó karbonbelí faj. A s z á m a r á n y — o alsókarbon, 2 közöm bös
faj — e z á l t a l n e m v á l t o z i k . Az alsókarbonkorú S p i r i f e r i n a octoplicaiat a felső
szakaszban a Sp. c rista ta (lásd a 14. old.) követi. A Cladochonus genusz a devonra
é s az alsókarbonra szorítkozik. í g y tehát nehezen érthető, ho gy V a c e k M. úr ez
egyszerű őslénytani tényekkel szem ben m ikép szám íthatta a veitschi palákat a
felsökarbonhoz.
36
D; FR E C H
FR IG Y E S
palák, grauwacke és az alárendelt mészpadok váltakozása ép oly jel­
lemző mindkét vidékre, mint faunájuk kifejlődése; itt is, ott is a bra­
chiopodák uralkodnak, a crinoideák és a korálok csak helyenkint hal­
mozódnak föl. A part közelségét itt is, ott is a szárazföldi növények
behordása m utatja; ha Sziléziában a mindenütt található asterocalamites-törzsek mellett harasztlevelek (Botwaltersdorf) és faszövetek (Glatz
Falkenberg) is megmaradhattak, úgy ez csak a kőzet kedvezőbb minő­
ségének (többnyire finom palásagyag) köszönhető. Az egyetlen igazi
különbség egyrészt a sziléziai termőhely, másrészt az alpesi és magyar
előfordulások között a faciesbeli kifejlődésben van, a melyet S z i l é z i á ­
b a n a cephalopoddk gyakoribb volta, illetőleg az a m m o n e á k k i z á ­
r ó l a g o s e l ő f o r d u l á s a okoz. így a
Prolecanites cerotitoides, B uch
Nornismoceras ro tiforme, P hill .
Pseudonomismoceras silesiaciim. F rech
Pronorites m ixohbus, P hill .
Glyphioceras sphaericum, Mart.
(illetőleg GL crevistria, P hill, a melynek héj t ö r e d é k é t
D athe E. b o g á r s z á r n y f e d ő k n e k gondolta.)
a posidoniarétegek mélyebb, tengerének a közelségére utalnak, a mely­
nek lerakodásai úgy a Déli Szudetákban (Hultschin, Bautsch\ mint külö­
nösen egész Nyugat-Európa bán nagyon kiterjedtek. Eltekintve ezen
inkább geográfiái különbségtől, tulajdonkép csak az organikus marad­
ványok fajilag és egyedileg nagyobb gazdagsága okozza a sziléziai és a
magyar alsókarbon különbségét. így például a Dobsinán és Noetschön
talált három ín/ofri/a-maradvánvnyal szemben Sziléziából S cupin *
10 faj phiUipsiát és <jriffifindest írt le. Kevésbbé jellemző a brachiopo­
dák számában való különbség. S cupin ** a sziléziai szénmészből, az
ú j a b b a n m o n o g r a f i c e földolgozott e g y e t l e n c s o p o r t b ó l , 13 spi/i/'er-fajt említ (a magyar alakok kövér betűkkel vannak nyomtatva):
Spirifer
«
«
«
«
o
«
in te g r ic o s ta (Neudorf, Hausdorf)
tr ig o n a lis (Hausdorf)
c o n v o lu tu s (Neudorf)
b is u lc a tu s (Neudorf, Hausdorf)
d u p lic ic o s ta (Neudorf)
s t r i a t u s (Neudorf, Falkenberg)
«
var. S o iv e r b y i
attcnuatus (Hausdorf»
Sp. trirjonalis
csoportja
Sp. striatus csoportja
* Zeitschrift d. D eutsch . Geol. Ges. 5í2. köt., 1900, 1. és a köv. old.
** Spiriferen D eutsch lan ds Abh. v. D am es -K oken . Übersicht, 12. old.
A TE N G E R I E R E D E T Ű KARBON MAGYARO RSZÁGON.
Spirifer
«
«
«
«
«
37
subrotundatus (Hausdorf)
pinquis (Hausdorf, Altwasser)
Sp. subrotun*
ovális (Altwasser)
datus csoportja
Beyrichiamus (Hansdorf, Glatz Falkenberg)
lineatus
glaber
Nevezetes, hogy ezek közül csaknem a felét, és pedig két határo­
zott csoporthoz tartozó fajokat lehetett Magyarországon kimutatni.
Kissé kedvezőtlenebb a productus- és orthothetes-fajok viszonya.
A sziléziai alsókarbonban a productus-nemből S emenow szerint (Zeitschr.
d. Deutsch. Geol. Ges. 1854, 87. old.) és a breslaui gyüjteménynyel
való összehasonlítás alapján a következő fajokat találjuk :
Productus giganteus
«
latissimus
«
co rru g atu s, M Coy
«
margaritaceus
«
plicatilis
«
sem ire tic u la tu s
«
Flemingi
«
Nyslianus
«
scabricu lu s
«
pustulosusy Sow (=granulosus, Kon.)
«
p u n c ta tu s
»>
fimbriatus
«
aculeatus
O rth o th etes c r e n is tr ia
«
r a d ia li s
Bár úgylátszik, hogy a sziléziai alsókarbon faunája egész sor saját­
ságos vonást mutat, ha D athe E. kövület lajstromát tekintjük. D athe
a «legfontosabb» maradványok kiemelésére szorítkozik, de pl. a GlatzFalkenbergről leírt* 13 faj közül csak 10 vonatkoztatható az ismert
karbonbeli formákra. Ezenkívül itt találjuk a Spirifer crispus, B uch, a
felső szilur ezen ismert faját és a Teretratula elongata, S chloth. német
felső devonbeli alakot.
Ezen nevezetes palaeontologiai talányok megfejtését — úgy lát­
szik — S emenow** legalább 50 éves munkája adja meg. Itt a Spirifer
octoplicatus, Sow. mint az újabb vizsgálatok szerint a felsőszilurra szorít­
* Erläuterungen zu B latt Rudolfswaldau, 44. old.
** Zeitschrift d. D eutsch. Geol. Ges. 1854, 330. old .
I) í FRECH FRIGYES
38
kozó Spirifer crispus, B uch synonim ája van megjelölve. Tel:át nyilván
úrnál is az alsókarbonban elterjedt Spiriferina octoplicata jó l­
ism ert fajjal van dolgunk.
A Terebratula elovgatút m ár egy formátióval magasabbról idézik.
S e m e n o w ötven esztendővel ezelőtt m indenesetre megkísértette, hogy
ezt az alakot egész a Zechsteinig kövesse.1 De szokás m ár több évtized
óta a fajokat élesebben elválasztani, m int 50 esztendővel ezelőtt.
A D ielasm a elongatum eredeti példánya — m iként ezt C la rk e J. M .
m egállapította “ — a H arz mélyebb felső devonjából (W interberg G rund
m ellett) származik. Már m ost a sziléziai alsókarbonban a felsődevon
meszek görgetegei el vannak terjedve, m iként ezt újabban a Spirifer
Verneuli és az Endophyllum priscum leletei alapján m egállapíthattam .
De megczáfolódik ez a gyanítás, ha S e m e n o w kitünően sikerült ábráit
(VII. táb., 2. ábra) K o n in c k ábráival összehasonlítjuk. A 3^ dielasm a
faj között, a m elyeket a nevezett a belgiumi szénmészből leír, a Tere­
bratula elongata, S e m e n o w non S c h l o t h . teljesen megegyezik a D ie­
lasma attenuainm, M a r t in :í fajjal. A szilur és devon alakoknak a szi­
léziai alsó karbonban való csudálatos előfordulása tehát a régebbi iro ­
dalom teljesen kritikanélküli használatára vezethető vissza.
Nem egészen ilyen egyszerű azonban egy felsőkarbonbéli vezérköviilet, az Aviculopecten papyraceus előfordulásának'* a rejtvénye. Ezt
nem találjuk azon 59 fajta aviculopecleu között, a miket K o n in c k nagy
monográfiájának V. részében a belgiumi szénmészből ábrázolt. Tehát
itt is amaz eredményre kell jutn u n k , hogy meghatározásbeli hibával
van d o lg u n k ; ugyanez a D a t h e a gyakori Glyplnoceras spluvricum
illetőleg crenistria héjtöredékeit b o g á r s z á r n y f e d ő gyanánt h a tá ­
rozta meg.
A sziléziai szénmészfauna látható sajátságai a Productus giganteus
emeletéből tehát közelebbi vizsgálódásoknál eltűnnek; ezek után a m a­
gyar alsókarbonnal való messzemenő megegyezést bebizonyítottnak kell
tekintenünk.
N y u g a ti N é m e to r s z á g b a n , a V ogesek b en n em egyszer m e g ­
D athe
ta lá lju k
a
n o e ts c h i r é te g e k k ife jlő d é s é t a k eleti E o s s b e r g -tö m e g
sz e s e d e tt p a lá ib a n , h o m o k o s
sz in té n n a g y o n
m e sz e ib e n
és
k o v á sré te g eib e n .
h a s o n líta n a k a d o b sin a ia k é h o z .
A
A
e lm e k ő zetek
fa u n a azo n b a n , a m it
T oR N Q U istr> b e h a t ó a n é s g o n d o s a n á t t a n u l m á n y o z o t t ,
k evés h a so n ló sá g o t
1 Id. h. 327. oldal.
- Neues Jahrbuch f. Mineralogie Beilage Bd. III. 1884; 381 oldal.
a K o n in c k , Calcaire carbonifere de Belgique VII. partié, 8. tab. 12— 14. ábra.
4 Erläuterungen zu Blatt Langenbielau, 78. oldal.
r* Das fossilführenden Unterkarbon am östlichen Roßbergmassivs in den
Vogesen. Abh. zur Geolog. Spezialkarte von Elsaß-Lothringen V., H. 4, ö, 6.
A TE NG ERI ER E D E T Ű KARBON MAGYARORSZÁGON.
39
m utat a magyarországihoz. M indenesetre m egtaláljuk itt is az általáno­
san elterjedt fajokat, m inők a
I*roductas iindatus
»
corrugatus
Orthothetes crenistria
Spirifer biscidcatus stb.
Azonban a faunisztikailag ném ileg önálló helyzetét kevésbbé a térbeli
távolságra, m in t inkább arra vezethetjük vissza, hogy Németországban
a nagyobb tenger-m élységekre utaló posidonomiás-'pal&k uralkodnak.
4 . A z alsó k a rb o n B o sz n iá b a n .
Különösen fontos, hogy a magyarországi alsó-karbont Sarajevo
vidékének hasonlókorú előfordulásával hasonlítsuk össze. Bosznia ezen
részének karbonkori jellegét B i t t n e r S á n d o r * csak egész általánosság­
ban jelezte, K i t t l E d e ** azonban m ár pontosabban meg is állapíthatta.
K i t t l a P iaca m ellett levő paleozoikum ot a következőkép osz­
tályozza :
Fönt. g# Bellerophon rétegek m árgák és m árgás meszek
7. Vörös homokkő-palák
Dyas
6. Világosbarna vastagpados homokkő
Grödeni rétegek
5. Szarúköves breccia és konglom erát
Karbon,
Lent.
4. Fekete lydit (szarukő)
3. Szürke, igen vastag p alák ,. homokkő betelepülésekkel
2. Fekete palák mészfekvetekkel (Crinoideás meszek, goniatitesek és brachiopodák.)
1. Világos szürke meszek O r t h o c e r a s o k k a l .
Az egész rétegsorozat különösen a K arniai főlánczcsoportjára em ­
lékeztet, a mely azonban sokkal tökéletesebb palaeozoikus sorozatot
m utat.
1.
Az o r t h o c e r a s - m e s z e két, a m iket kövületei alapján K i t t l
sem tudott pontosabban megjelölni, még leginkább p r a s k a r b o n k o r ú
képződménynek tartom . A karniai Alpesekben vannak olyan világosszürke, sziklás clymeniás mésztelepek, a melyekben sok az orthocerashelyenkint azonban a felsőszilurbeli orthoceras-meszek is szintén szürke
színűek. Az alsó karbonhoz való beosztás ellen szól továbbá az a kö­
Grundlinien d. Geologie v. Bosnien, 364, 365. oldal.
Geologie des Umgegend von Serajevo. Jahrbuch d. k. k. Geol.
Reichsanstalt, 1904; 528, 620, 621, 665—682. oldalakon.
* B it t n e r :
** K it t l :
40
Df FRECH FRIGYES
rülm ény is, hogy ebből a szintből tiszta orthoceras mész-faciest nem
ismerünk.
% 3. Ellenben a fekete palák, a melyek különösen a yoniatitesekkel brachiopodakkal tűnnek ki, sok hasonlóságot m utatnak a délm agyar­
országi és más keleteurópai különösen pedig a sziléziai előfordulásokhoz,
m iként ezt a következő lajstrom m u tatja:
Poteriocrinus s p .
Productus cf. striatus, F i s c h .
Spirifer a ff. striatus, M a rt .
Spirifer cf. striatus, M a rt . (K iT T L -n él = Spirifer a ff. bisul­
catus, Sow. é s BiTTNERnél = Spirifer pectinoides, K o n .)
Strophomena v a g y Productus sp.
Spirina carbonaria, K i t t l ( r e n d k í v ü l e r ő s h a r á n t d u z z a n a t t a l
é s l a p o s c s a v a r o d á s s a l biró a la k , BiTTNERnél Platyceras s p .)
A palákkal váltakozó sötét crinoideás-meszek k ö v ü l e t f a j a i , a
m iket még B i t t n e r határozott meg és K i t t l (681. old.) revideált, általában
a k o r n y a r é v a i és a n e u d o r f i (Silberberg Sziléziában) e l ő f o r d u l á ­
s o k é r a emlékeztetnek. B i t t n e r szintén összehasonlítja ezt az előfordu­
lást és az alpesi szénmeszet még Pontafel vidékének előjövetélével is,
a hol tudvalevőleg — S t a c h e helytelen adatainak revíziója szerint —
c s a k f e l s ő k a r b o n (Auernig) rétegek ésfiatalabb képződmények vannak.
Ezért a Lethaea palaeozoica-ban, a pontosabban meg nem határozható,
rosszul m egm aradt töredékek közelebbi m agyarázatába nem bocsátkoz­
hattam .
A k ü l ö n ö s e n f/oniatesekben g a z d a g a l s ó k a r b o n r é t e g e k b ő l K i t t l
E de a k ö v e tk e z ő , jo b b a n m e g h a tá r o z h a tó m a r a d v á n y o k a t k ö z l i :
Poteriocrinus sp.
Stenopora 9 sp .
Choneses (9 Productus turcicus, K i t t l )
Aviculopecten pracaensis, K it t l
Pecten (Streblopteria) cf. rellensis K o n .
Chaenocardiola cf. Footei, B a g l .
Modiola lata, H e n s l .
Patella ottomana, K i t t l
Euomplialus sp.
Orthoceras cf. salutatum, K o n .
«
« (liscrepans, K o n .
«
« laeviijatiun , K o n .
Ghyphioceras sphaericum, M a r t i n .
«
( = crenistria, P h i l l e t auct.)
«
aff. truncatmn. P h i l l .
A TENG ERI ER EDETŰ KARBON MAGYARORSZÁGON.
41
Glyphioceras s p . (Gastrioceras Beyrichi, K o n . K iT T L -n él) 1.
«
(Osmanoc-eras) undalatum , K it t l 2 .
Pericydu s sp.
Pronorites sp.
Prolecanites cf. serpentimun, P h i l l .
Kittliella n o v . n ő m . (Telragonites, K i t t l ) Grimrneri, K i t t l .
Nomismoceras spirorbis, P h i l l .
Phillipsia B ittn eri, K i t t l .
Néhány rendkívül érdekes és a m iként K i t t l fölötte találóan ki­
emeli, a korjelentőség szempontjából fontos goniatiteshez a következő­
ket jegyzem m eg:
1. A Gastrioceras B eyrichi, K o n ., K i t t l E d e s z e r i n t a f e l s ő k a r ­
b o n b é l i Glyphioceras L isterif M a rt . (FRECHnél, L e th a e a p a la e o z o ic a 4 6 b
t á b la , 2 b áb ra ), a Glyphioceras subcrenata (Id . h . 5 c á b r a ) v a g y a
Glyphioceras diadem a v a r . crenata, H a u g . (id . h . 8 c á b r a ) f a j o k h o z
k é tsé g te le n ü l h a so n lít.
Még sincs olyan közeli megegyezés, hogy a nevezett fajok vala­
melyikével az azonosításra feljogosítana, a mely fajokat Középeurópában
kb. 1500—2000 m éterrel a valódi Glyphioceras crenistria Praca m el­
letti telepei fölött találják. A Gastrioceras Beyrichianus gyanánt idé­
zett pracai töredék teh át egyelőre m int sp. ind. jelölendő.
2. A Tetragonites nevet m ár K o ssm a t lefoglalta egy krétabeli
am m onitára. Javaslom tehát, hogy a sajátságosán érdekes s a N o m ismoceras és Anthracoceras közelségébe eső nem et érdemes fölfedezőjének
tiszteletére Kittliellánok nevezzük.
Különösen sajátságos a háromszögű Clymenia p a r a d o x a , M i c h , és
a hasonlókép három oldalú A ganides p a r a d o x u s , F r e c h fajokra em lé­
keztető négyszögletes növekedési alak. Csak nemrégen, a göttingai m ú ­
zeumban K o e n e n titkos tanácsos ú r szivessége folytán m egláthattam a
különös Clymenia p a ra d o x a eredeti példányát és meggyőződtem, hogy
ez a háromszögű Aganidestöl úgy díszítésében, m int héjalakjában ren d ­
kívül elüt. A Clymenia p a ra d o x a (Lethaea palseozoica 36. tábla, 5. ábra)
még leginkább a kerek Pseudonomis moceras (Ibidem 46a tábla 7. ábra)
alakra emlékeztet. De ezen különös alaknak lobuszai ismeretlenek.
P ro leca n ites cf. serpentinus,
P h ill.
(= Prol. cf. Henslowi, K ittl.)
A prolecanitesek faji m eghatározása, m iként ezt a Devon Ammoneákról (Abh. Z. Palaeont. Oesterreich-Ungarns u n d des Orients XIV,
1902, pag. 65) szóló m unkám ban kifejtettem, nemcsak a devonnak, h a ­
4 ’2
D r: FRECH
FRIGYES
nem a mélyebb karbonnak emeletbeli megkülönböztetésére is nagyon
jelentőségteljes. A Pi'olecaniles Henslowi, a m elyet Pracaról K i t t l
fönntartással (cf.) határozott meg, a legmélyebb karbont (Tournay eme­
letet) jellemzi, míg a Glyphioceras crenistria (illetőleg sphaericum) a
magasabb (viséi) emeletet.
M indkettőnek együttes előfordulása tehát feltűnő kivételt m utat a
Közép-Európában egyébként megfigyelt szabálvlyal szemben.
A prolecanitese k fa ji m e g h a t á r o z á s á t a z e l ő s z ö r l e í r t f a j o k n a k t ö ­
k é letle n
s részb en e g y e n e s e n te r m é sz e te lle n e s
r a jza i
(S owerby é s B uch
L ipó t m ü v e i b e n ) r e n d k í v ü l m e g n e h e z í t i k .
F o o r d újabban bebizonyította, hogy a Prolecanites Hensloiuit
Sow. és a Prolecanites compressus, Sow. azonosak és hogy az utóbbi
név a jogosult. Ez a faj különben a mélyebb alsókarbont jellemzi.
A BEYRiCH-féle Prolecanites ceratitoides újból való vizsgálatával kimu­
tathattam, hogy ezt a fajt (mely a magasabb alsókarbonra jellemző) a
régi ábrák fölismerhetetlensége miatt egyenesen fölcserélték a Prole­
canites compressus. Sow.-szal.
A Praca m ellett előforduló alak az oldalak laposságával különbözik
a Pi'olecanites ceratitoides, B u c h em. F r e c h alakjától és m ár a csekély
átm érő m ellett is 4 lóbaeleme van az oldali lapokon; ez a 4 lobusz a
ProL compressus ( = Henslowi) fajon csak 10— 12 cm. átm érő mellett
mutatkozik. Csakis az oldalak laposságával hasonlít a Pi'olccanites
compressus a boszniai alakhoz. A 4 lóbusz előfordulását ellenben m ár
a I^rolecanites serpentinus 1 kis példányain is megfigyelték. E zért én a
boszniai Prolecanitest egyelőre cf. serpentinus gyanánt jelölöm.
Ez a faj magasabb alsókarbonban Yisénél és Angolországban Bollandnál fordul elő, azaz ugyanazon szintben, m int a Glyphioceras cre­
nistria, P h i l l . (illetőleg sphaericum, M a r t .). A Boszniában előforduló
prolecanites faj revíziója tehát azt mutatja, hogy a l e g k ö z e l e b b i r o ­
k o n s á g a vagy a z o n o s s á g a a magasabb alsókarbon, azaz a v i s é i
e m e l e t e g y i k f a j á v a l van.
A Pívlecanites cf. serpentinus előfordulása tehát m egerősíti a
Glyphioceras spaericum, M a r t . 1819 (illetőleg crenistria, P h i l l . 1836)
előfordulásából vont azon következtetést, hogy a kövületes alsókarbon
az osztály felső vagy viséi emeletéhez tartozik.
A C r ic k és F o r d . -féle elkülönített Glyphioceras sph aericum 2 és
crenistria3 «speciest» is ugyanazon faj nagyságbeli különbségének ta r­
t o m; a Glyphioceras sphaericum tökéletlen kihegyezett oldalnyergével4
1
2
a
4
C r ic k and F o o r d . B r i t . Mus. Catalogue Cephalopoda III. pag. 257—259.
Catalogue Cephalopods III, 157. oldal.
Id. h. 160. oldal.
Id. h. 159. oldal.
2h
\u , b, c. Prolecanites cf. serpentinus, Sow. Magasabb alsókarbon (Noetschi réteg),
Praca, Bosznia. K i t t l .
lrí. Prolecanites serpentinus, P h i l l 3/a, angolországi példány varratvonala, C r i c k és
F o o b d után. Magasabb alsókarbon (szénmész) Bolland, Yorkshire V i.
'■la, b, c. Prolecanites compressus, Sow. ( = Prol. Henslowi, Sow. et auct.) 3 külön­
böző nagyságú töredéke. Legalsó karbon Breitscheid, Dillenburg mellett. Breslaui
muzeumban.
3. Prolecanites Holzapfeli, F r e c h ( = Prol. Henslowi, H o l z a p f e l , non Sow.) Ugyan­
on nét.
44
D? F RECH FRIGYES
a fiatalabb, a Glyphioceras crenistria * hegyes szögletű oldalnyergé­
vel pedig a régibb fejlődési állapota ugyanannak a magasabb alsó­
karbonban nagyon elterjedt fajnak.
5. Összehasonlítás az á zsia i alsó k arb o n n a l.
Magyarországtól keletre a felső emelet brachiopodafaunája hasonló­
kép tetem esen el van terjedve, bárha Belső- és Kelet-Ázsiában majdnem
csak a tiszta szénmész faciesét és nem a meszes palákat találjuk. Neve­
zetes jelenség, hogy az a számos brachiopoda, korái és molluszka, a
m iket én az Örmény felföldről, Perzsiából, Turkesztánból és Chinából
átvizsgáltam, csaknem kivétel nélkül a Productus giganteus emeletének
ism ert európai fajaival egyeznek. Csak nehány példát említek, a mik a
Dobsina és Kornyaréva m ellett talált karbonfauna szerfölött nagy elter­
jedését bizonyítják.
A RiC H T H O F E N -től Eszakchinában, Schantung tartom ányban gyűj­
tött faunák teljesen megegyeznek a viséi, derbyshirei, hausdorfi (Szilézia)
európai szénmész faunáival. Eltekintve egy szép macrocheilos-tól, a
mely a hiányosan ábrázolt Macrocheilos interm edium , K o n . (Yisé) fajhoz
igen közel áll, kizárólag oly fajok vannak itt, a melyek az európaikkal
teljesen megegyeznek. Egyetlen különbségük, a m it csak a facies minemüségére lehet visszavezetni, abban van, hogy a spiriferák (Spirifer duplicicosta) számra nézve uralkodó csoportot alkotnak, míg a nagy produc/ws-fajok visszalépnek. Csak a F*)'oductus longispinus a gyakori, míg a
typusos Productus giganteus-ból csak egy töredék (Hei-Schannál) került
elő. Ezenkívül a Po-schan-hsziennel a Phym alifer pugilis tömegesen
mutatkozik. A kőzet m indkét helyütt fekete merev mészkő, a mely a
hei-schani medencében a széntartalm ú képződmények közé vékony mészrétegek alakjában van betelepülve.
A tengeri mésznek és a szénrétegeknek ezt a v á l t a k o z ó t e l e p ü ­
l é s é t eddigelé m ásutt az alsókarbonban nem figyelték meg. Skócziának
calciferous sandstone-ját ugyanis nem hasonlíthatjuk ezzel össze.
Poshan-shienről, a melynek brachiopodái Dobsina brachiopodáira
emlékeztetnek, a következő fajokat határozták m e g :
S p ir ife r d u p licic o sta , P h i l l
( K o n i n c k Annales du Museum
d. hist nat, XIY. köt., 31. táb., 1— 7 ábra.
D a v i d s o n Monogr. Carb. Brach. 3 . táb., 7 — 1 0 ábrák).
S p ir ife r bisiilcatus , Sow. ( D a v i d s o n Monogr. G. táb., 31 old.)
Spirifer (Martima) glaber, M a r t
O rthothetes c re n is tr ia ,
★ Id. b. l ü l . old al.
P h ill.
A TE N G ER I EREDETŰ KARBON MAGYARORSZÁGON.
45
P ro d u c tu s se m ire tic u la tu s ,
F l e m m ritka
«
punctatus, Sow. ritka
«
Humboldti, d ’O r b . gyakori
«
sublaei'is, K o n . ritka
«
longispinus, Sow.
«
jyranulosus, P h i l l . r itk a .
Bellerophon hiulcus, Sov. (Koninck Ann. Mus. tome VL 3.
tab. 39., 4 — 6 ábra).
Loxonem a walciodorense, K o n . (Ibid. 5. t., 5 —6 ábra).
Macrocheilos cf. intermedium , K o n . (Ib . 3. tá b ., 42 — 43 á b r a ).
Phym atifcr pugilis, P h i l l . (Ib. 15. táb., 13— 16 ábra).
Naticopsis cf. globulina, K o n . (Ib. 3. táb., 4— 5 ábra).
Orthoceras sp.
Crinoidea kocsánok.
H ei-shanról, Schantungból a következő fajok ism eretesek:
Si>irifer d u p licico sta , P h i l l .
«
bisulcatus , Sow.
O rthothetes c re n istria , P h i l l .
Productus giganteus,
«
M art.
sem ireticu la ta s,
F le m .
«
Humboldti, d ’O r b .
«
longispinus, S o w e r b y .
Macrocheilos cf. intermedium. K o n .
Nem kevésbbé figyelemreméltó az a tén}^, hogy a mélyen bevágott
Jang-tse völgyből származó 8 korái faj közül 2 azonos a m agyar fajok­
kal, u. m. a Syringopora ram ulosa, G o l d f ., és a Michelinia favosa,
G o l d f u s s fajok.
Az áthidalást a távol Kelet-felé Irán hatalm as szénmeszei közve­
títik, a melyekből T i e t z e és S t a h l gyűjtései alapján egész sorozat
európai fajt határozhattam meg.* Az Urniali tó, a Demavend-vidék és a
keleti Albursz-láncz, fajokban semmikép sem gazdag faunájából csak
azokat az alakokat említem, a melyek a Productus giganteus emeletet
Magyarországon is jellemzik. Ezek pedig a következők:
Productus corrugatus
«
semireticidalus
«
punctatus
Orthothetes crenistria
* F rech-
und A i.t h a b l r : Palaeozoicum von Hocharmenien und Persien, 205. old.
46
Dr FRECH FRIGYES
Spirifer striatus
A thyris Royssii
Michelinia favosa
Ez körülbelül a fele az Északperzsiából teleiig ism ert összes m eg­
határozott brachiopoda és korúi fajoknak.
A parti tengeri állatok fejlődésében és elterjedésében tapasztalt ez
a bám ulatos hasonlóság az alsó karbonból változatlanul folytatódik a
formátió felső részébe. Az ilyenféle egyformaság a körme határozást
még ott is megkönnyíti, a hol kevésbbé számos és világos maradvány
van. Az állat- és növényvilág hasonnemüsége m ásrészt hasonló kiima
föltételezésére jogosít. A karbonbeli jégkor hypothézise tehát — a m ely­
nek stratigraphiai és palaeontologiai alapjai valóban kérdésesek —
általános okokból is érthetetlen.
Másrészt a karbonra következő diasz-periodusban a tengeri állat­
világ meglepő geográfiái és klimatikus sokfélesége azt m utatja, hogy
ebben az időben a jégkorszakhoz az előföltételek megvoltak.
Állati és növényi eredetű karbonkővületek Novaja-Zemljától és a
Medveszigetektől változatlanul húzódnak Közép, Kelet- és Dél-lCurópán át,
Észak- és Dél-Amerikába, valamint Ausztráliába.
A rákövetkező diasz periódusban az Észak-Sziléziáig és az Odenwaldig érő északi Zeclistein az alpesi hasonlókorú bellerophon-mészszel
egyetlen egy közös fajt sem m utat és ugyanazok az ellentétek választják
el a Középtenger vidék, az Örményfelföld és Észak-India faunáját. M int­
hogy legújabban — a m iként látszik — a m ár egyszer szerencsésen
elejtett « k a r b o n b e l i j é g k o r s z a k » elméletét ismét hangoztatják, azért
e helyütt is rá kell m utatnom arra, hogy ez a föltevés a strfttigraphia és a palaeontologia valamennyi biztosan m egállapított tényének
ellentmond.
C) K ulm -e vagy alsókarbon?
Tanuhnúnn a koszén form átió alsó szakaszúnak az elnevezéséről.
A meszes palák, illetőleg a mészlencsékkel tarkított palák KeletEurópában való hatalm as kiterjedése* előtérbe tolja az a kérdést, hogy
a kőszénformatió alsó szakaszát szénmésznek, kulm nak vagy pedig
alsókarbonnak nevezzük-e?
A s z é n m é s z (Kohlenkalk, m ountain limestone, azaz hegyeket
alkotó mész meredek falakkal) elnevezés kétségtelenül hatalm as, azaz
szakadékos meszek kifejlődését jelenti, a mi. a sziléziai « s z e n m é s z »
kisebbszerü lencséit és kevésbbé vastag rétegeit tekintve, m ár aligha felel
* Szilézia, Karinthia, Északi- és Déli-Magyarország.
A TENGKRI EREDETŰ KARBON MAGYARORSZÁGON.
47
meg tulajdonképeni fogalm ának.1 Az alsókarbon faciesbeli kifejlődése
továbbá azt tanúsítja, hogy mily kevéssé szerencsés a «kulin» kifeje­
zés, — a m int m ár én régebben mondtam, — a palás vagy homokos s
konglom erátos alsókarbonra.
Délanglia «culmiferous series»-e tisztátalan szentelepeket és ehhez
tartozó homokus palás lerakodásokat jelent, tehát faciesbelileg megfelel
1. a közönséges elnevezés szerint értett k o n t i n e n t á l i s n ö v é n y
g r a u w a c k e nak.
A «kulm»-hoz tartoznak továbbá
u
2. a n o e t s c h i r é t e g e k , a szénmész brachiopoda-faunájával,
3. a p ő s i d o n o m i á s - r é t e g e k a Glyph. sphaericwn-mah- é s a
b e te le p ü lt
4. f e k e t e k u l m - m e s z e k , hasonlókép Glyph. $paericiuu-imi\
(Hagen, Iberg Grund mellett) és végül a
5. « k u l m k o v á s p a l á k ( l y d i t és s z a r u k ő ) radioláriákkal.
Mindezeknek a lerakodásokn k tehát a csaknem kontinentális
p a r t i z ó n á t ó l (1) egész a radioláriákban bővelkedő m é l y t e n g e r i
képződm ényekig (5) közös jellegük nem is a mész hiánya, hanem csak
a kőzetek sötét szine !
A zavar azzal lesz nagyobb, hogy a tulaj donképeni «upper culmiferőits xeries» a közönséges produktivus szénmész növényeit foglalja
magában, tehát a f e l s ő k a r b o n h o z tartozik.
Továbbá S t u r DÉNES-nek igaza volt, a mikor Felső-Szilézia szudéti
emeletét (Ostraui rétegek a Sattelíiötz-sziiittel bezárólag) felső-kulmnak
je lö lte ;'4 bár a szudeti emeletet (a sziléziai emelet synonimájával) most
ellenmondás nélkül felső karbonnak tekinthetjük.
A
k ép en i,
z ű r z a v a r t e t ő p o n t j á t m é g i s D athe
k é tsé g tele n
s z ilé z ia i
E.
a lsó k a r b o n tÄ
i d é z t e e lő , a k i a t u l a j d o n p etr o g ra p h ia i
m in e m ű sé g e
1 Egészen eltekintve attól a kérdéstől, hogy ezen kevéssé vastag meszeket
szénmésznek szükséges-e nevezni, D a t h e D . javasolt elnevezései, u. m. f e l s ő s z é n m e s z e k (helyesen a Productus giganteus emelete a noetschi rétegek faciesében), és a l s ó s z é n m é s z k ő (a Productus sublaevis zónája Silberbergnél) —
egyenesen lehetetlenek. A « f e l s ő s z é n m é s z » synonimája a f u s u l i n á s m é s z n e k , azaz e felsőkarbon meszes kifejlődésének. Lásd : C r e d n e r Elemente der
Geologie czímti könyvének 190"2. évi y. kiadásában, a 469. oldalon a táblázatot és
a szöveget is, továbbá D a t h e E . : Erläuterung zu Blatt Neurode 1904, munkájának
44). oldalát. D a t h e E. teljes tudatlanságot mutat az összehasonlító sztratigrafiában,
itt épp úgy, mint az «alsó«- és «felső-kulm» megkülönböztetésében.
2 V. ö. R o e m e r F e r d i n a n d : Lethaea palaeozoica I. 1880; 6S, 70. oldal.
;í Ezek a posidonomiás rétegek Dél-Angolországban a «culmiferous series»
alsó részét képezik.
4 L. R o e m e r N á n d o r Letha*a palaeozoica I. 65. oldal.
r> D a t h e E. teljesen feledi, hogy R o e m e r N á n d o r (Lethaea palaeozoica 1. 713.
old.) határozottan rámutat arra, hogy csak az angol «alsó culmiferous series» felel
48
Dr: FRECH FRIGYES
sz e rin t
« a lsó » -
és
«f e l s ő - k u l m »-r a
ak arta
o s z ta n i.1
S tur
és
D a th e
ö ssz e h a so n lítá sa te h á t e zt m u ta tja :
S tur
Felsőkarbon :
Szudeti e m e le t:
Felsőkulm
A lsókarbon:
Alsókulm
I). 1S77
D athe
E. 1904
W aldenburgi rétegek
! Felsőkulm
í Alsókulm
Eredetileg R o e m e r N á n d o r hangoztatta a kényelmes egytagú szó
használatát. M inthogy m a a szó csupán csak a zavart m ozdítja elő
(miként azt két feltűnő példán bebizonyítottam), legjobb azért, ha a kulm
szót nem használjuk. Hogy az alsó karbon 5, részben egészen külön­
böző, fac:ese a «ku lim -hoz tartozik, az még csak h a g y já n ; azonban
kitűnik az, hogy úgy A n g o l o r s z á g t u l a j d o n k é p e n i « k u l m » -ja
(upper culmiferous series), m int S t u r 2 f e l s ő k u l m j a m i n d e n k é t ­
ségen kívül a felső kar b o n h o z ta rto z ik !
D) E redm ények.
Magyarország ezen ism ertetett és lényeges pontokban új két k ar­
bonelőfordulásának földrajzi és földtani jelentőségét igen sokra kell
becsülnünk. Mert az eddigi híradások szerint M a g y a r o r s z á g o n , a
B a l k á n - f é l s z i g e t cléli és d é l k e l e t i r é s z é n 3 valam int az egész
k e l e t m e d i t e r r a n és d é l p o n t u s i v i d é k e n a l s ó k a r b o n b e l i f a u ­
n á k i s m e r e t l e n e k voltak. Az eddigi terra incognita hatalm as ki­
terjedését legjobban megvilágítja a tengeri alsókarbon legközelebbi elő­
fordulásainak a felsorolása: Krakau, Sudeták (Morvaország és az Eulen
hegység), a Keleti Alpesekben: Veitsch-völgy a Steier tartom ányban,
Noetsch Dobratsch m ellett K arinthiában,4 Bosznia, m ajd egy hatalm as
meg Németország «kulim-jának : «Ezen használatnál nem szabad elfelejtenünk,
hogy a «culmiferous series#-nek csak az alsószakasza (a lower culm measures)
felel meg a Németországban «kulm» elnevezés alatt összefoglalt rétegeknek, míg
az «upper culm measures# — pedig csak ez zárja magában a tisztátalan szén­
telepeket, — a produktiv kőszénhegységhez tartozik».
1 Erläuteruugen zu Blatt Neurode 32, 47. oldal.
2 A «felső és alsó kulm»» mindenesetre olyan fokjelentésű lett, hogy hozzá
képest a különböző szerzők noriai emelete egyszerű és egyjelentőségű fogalom.
Csak gondoljunk arra, hogy D a t h e «alsó kulm »-ja egy «felsőszénmeszet» foglal
magában s hogy az utóbbi név a felsőkarbonbéli fusulinás meszet jelöli.
3 A Bulgáriából leírt ezen korú előfordulás, T o u l a tanulmányai szerint csak
szárazföldi növényeket tartalmaz.
4 H a D i e n e r K á ro ly
a
K e le ti
A lp e sek b e n
fö llé p ő
rétegtagok
so rozatáb an
49
A T E N G ER I E R E D E T Ű KARBON MAGYARORSZÁGON.
megszakítás az Arpatsai folyóig Erivan és Nachitsevan között az Örmény
felföldön, Donjetz és Közép-Oroszországban, Moszkva. Nevezetes az a
facies fejlődésbeli hasonlóság, a m it a magyar előfordulás a sziléziai és
a keletalpesi lelethelyekkel mutat, a mik a Noetschi rétegeket, azaz a Productus giganteus emeletének meszes agyagpaláit, tengeri litorális fauná­
val, tartalm azzák. Az Örményfelföldön, Dél-Oroszországban és Krakau
m ellett ellenben tiszta mészfaciesünk van, azaz tvpusos szénmész, KözépOroszországban fél limnikus kifejlődésben, barnaszén telepekkel és stifjm a ria -g yö kerekkel.
Úgy látszik, hogy Magyarország tektonikai tekintetben is a Nyu­
gathoz csatlakozik, a hol a középkarbonbeli redőzés a fiatal paleozói
korszak legmélyebbre ható eredm ényeit tü n teti elő.
A dobsinai és kornyarévai magasabb alsókarbonhoz tartozó fauna
a legrégibb kövületes réteg Magyarország Kárpátjaiban, m ert a vas­
megyei Egyházasfüzes középdevonbeli korálosm esze* a grazi devon végnyulványának tekintendő, teh át tektonikai tekintetben az Alpesekhez
tartozik.
Talán közgazdaságilag is van némi becse ezen korm eghatározás­
nak. Ugyanis m indenütt, a hol felsőkarbonbeli tengeri faunát találtak
Közép- és Nyugateurópában, teljesen hiányzik a kőszénformáció pro­
ductiv kifejlődése. A ránczo.lódott alsókarbonbeli rétegek fölött ellenben
produktiv, fiatalabb karbonlerakodások szoktak jelentkezni. Magyarország tehát ebben a tekintetben a karbon középeurópai kiképződésű
alakulatához csatlakozik.
Nem lehetetlen tehát, hogy a Kárpátok m agvának vagy a «belső
övnek» körében valahol, a karbonkorszak közepén redőzött régibb pa­
leozoikum fedüjében, a fiatalabb hatalm as üledékes takarók védelme
alatt, a produktiv kőszénform ációnak egyik röge m egm aradt légyen.
(Bau und Bild der Alpen pag. 479) a Kulm elmellőzéséről szól, úgy ez nyüván
csak pontatlan kifejezés, mert a noetschi rétegek Noetschen és Dobratschon Karin­
thiában kétségtelenül kulm-ok abban az esetben is, ha a régi értelemben vett kulmot vagyis a palás alsókarbont tekintjük. Azonban a karniai főláncz déli olda­
lán már nem beszélhetünk a kulm «elmellőzéséről». Bebizonyítottam, hogy az ú. n.
pseudocalamiteseknél a haránttagolás csupán a hegynyomás következtében tűnt el
(N. Ib. 1902), a nélkül, hogy az ellenkező bizonyítását valamely oldalról meg is
kisérlették volna. Tehát a Keleti Alpokban a «kulm mellőzéséről» semmi esetre sem
beszélhetünk.
*
V. ö .: H o f m a n n K á r o l y : Verhandl. d. k. k. Geol. R.-Anst. 1877, lü. old;
T o u l a Ibid 1878, 47—50. old; F r e c h : Altersstellung des Grazer Devon. Mittli.
Naturw. Ver. f. Steiermark 1887. pag. 8. A következő fajokat ismerjük in n é t: Spirifer
cf. ostiolatus., Favosites Goldfussi E d w . et H . , Fav. reticulatus B l a i n w ., Heliolithcs
porosus Bl., és Cyathophyllum aff. ceratites G o l d f u s s .
F öldtani Közlöny. XXXVI. köt. Í906.
4
TARTALOMJEGYZÉK.
O ldal
Bevezetés — — — — — — — — — — — — — — — — —
A) Palffiontologiai leírás és kormeghatározás — — — — — — — — —
I. Kornyaréva Délmagyarországban — — — — — — — — — — —
1
2
2
Orthothetes
— — — — — — — — — — —
. — _ „ „
Tabulata — —
— — — — — — — —
Syringopora — — — — — — — — — — — — — — — —
Michelinia
— — — — — — — — — — — — — —
II. Dobsina alsókarbonbeli Noetschi rétegei — — — — —. — — — —
Spirifer — — — — — — — — — — — — — — — — — —
a) Spirifer striatus csoportja — — — — — — — — — .
—
b) Spirifer trigonalis csoportja
— — — — — — — — — — —
Spiriferina — — — — — — — — — — — — — — — — —
Betzia (alneme Trigeria)
— — — — — — — — — — — — —
Athyris
— —
— — — — — — — — — — — — — —
Orthothetes — — — — — — — — — — — — — — — — —
Productus — — — — — — — — — — — — — — — — —
Aviculopecten
— — — — — — — — — — — — — — — —
Myalina
— „
— — — — — — — — — — — — — —
Edmondia— — — — — — — — — — — — — — — — — —
Solenomya — — — — — — — — — — — — — — — — —
Sanquinolites
— — — — — — — — — — — — — — — —
Euphemus — —
— — — —
— — — — Bellerophon — — — — — — — — — — — — — — — — —
Murchisonia — — — — — — — — — — — — — — — —
Euomphalus — — — — — — — — — — — — — — — — —
Griffithides
— — — — — — — — — — — — — — — —
Cyathophyllum — — — — — — — — — — — — — — — —
Zaphrentis — — — — — — — — — — — — — — — — —
III. A magyar termőhelyek kormeghatározása — — — — — — — — —
aj Kornyaréva —
—
— — .... — — — — — — — —
— — — — — — — — —
b) Dobsina.„....... — .. . — — —
Az alsókarbon általános o s z t á l y o z á s a — — — — — — — — —
B) Összehasonlítások
— — — — — — — — — — — — — — —
1. Összehasonlítás a karinthiai Noetschi rétegekkel — — — — — —
2.
«
a
steiertartományi Noetschi rétegekkel — — — — —
3.
«
a
sziléziai alsókarbonnal — — — — — — — —
4.
«
a boszniai alsókarbonnal— — — — — — — — —
5.
«
Ázsia alsókarbonjával — — — — — — — — —
C) Kulm-e vagy alsó karbon ? —
— — — — — — — — — — —
D) Eredmények — — — — — — — — — — — — — — — —
3
4
6
7
8
10
10
11
13
14
15
15
16
17
18
19
19
19
20
22
23
24
25
27
28
28
28
31
29
32
32
34
35
39
44
46
48
ÚJ ADATOK A FRECHIELLA-NEM ISMERETÉHEZ.
Irta : Dr.
P r in z G y u l a .
Nemi önállóságának fényesebb bizonyítékát alig nyerte még genus,
m in t a frechiella. Ugyazon időben egyszerre három oldalról jelentették
ki annak. A felismeréssel kapcsolatban a hozzá tartozó fajok száma is
megszaporodott.
STOLLEYon kívül H o y er (Hannover) fedezett fel egy frechiellát H i l d e s h e i m vidékén, ugyancsak a Hildoceras bifrons szintjében. B e n e c k e
(Eisenerzformation. Straszburg 1905. p. 463.) Esch (Lothringen) hasonló
korú szintjében, W e l s c h (Bulletin d. sérv. d. 1. Carte geol. d. 1. France.
No. 59. T. IX. Comptes rendus d. coll. p. 1. camp, de 1896. Paris.
1897— 1898) S a u m u r vidékén a falciferus-szintben talált frechiellákat.
De a m. kir. Földtani Intézet és a budapesti egyetem föld- és ős­
lénytani intézetének m úzeum aiban is a m ár leírt curvata sp.-en kívül
még tizenöt frechiella-példányt őriznek, melyek feldolgozásra való
átengedéseért B öckh J á n o s és dr. K och A n t a l igazgatóknak hálás köszö­
nettel tartozom.
Az em lített tizenöt példány három fajt képvisel ú. m. Frechiella
kammerkarensix, S t o l l e y , Frechiella curvata, P r in z és egy új fajt, a
Frechiella pannonica sp.-t.
1. F r e c h ie lla curvata,
P rin z .
1904. Frechiella curvata, P r i n z . Über Rückschlagsformen etc. Neues Jahrb. 1904. I .
p. 33. T. II. Fig. 3.
1904.
«
«
«
ÉK. Bakony, p. 58. XXXVII. t. 18. ábra.
1904.
«
«
«
H o y e r . Neue Molluskenfunde i. d. Posidonienschief.
d. ob. Lias NW. Deutschi. Centralbl. f. Miner,
p. 389.
A Frechiella curvata sp.-nek egy, a csernyeihez hasonló nagyságú,
de jobb állapotban levő példányát gyűjtötte H a n t k e n a piszkei Piszniczehegyen. A piszkei példányon a lakókam ra egy része is látható. A curvata
fajt jellem ző gyengén tagolt kam rarajza semmiben sem különbözik a csernyei példány m ár kétszer bem utatott kam rarajzától. Újat csak házdíszé­
ről m ondhatunk. A piszkei curvata sp. házdísze, eltérőleg pl. a Frechiella
brunsvicensis, S t o l l e y sp. bordaszerű szabálytalan duzzadásaitól, szabá4*
D' PRINZ GYULA
52
lyosan egymás mellé sorakozó bordákból áll. Bordái
igen hasonlítanak azokra, a melyeket a Frechilla
kammerkarensis, S tolley sp.-en (Oppel , Pal. Mit­
te ilu n g e n T. 44. Fig. 2.) láthatunk. A bordák a köl­
dökperemen gyenge bütyökké vastagodnak.
A Frechiella curvata sp. teljes nagyságot elért
példányain
23—25 borda esik egy kanyarulatra.
1. ábra. Frechiella cur­
A
belső
kanyarulatokon
azonban a bordák száma
vata, P r i n z sp. belső
kanyarulata fejletlen sokkal kisebb. Az egyik csernyei példány kiszabadított
bordákkal. Felsőliász. 28 mm átmérőjű belső kanyarulatán a bordaszerü
Piszke, gy. H a n t k e n duzzadások száma csak 11. Eien a belső kanya­
M. Budapest, egyet,
rulaton bordát nem is láthatunk tulajdonképen,
őslénytani intézet.
mert abból még csak a bütyök képződött ki. Az
oldalak a taraj felé ezen a belső kanyarulaton teljesen simák.
Méretek :
Átmérő
Utolsó kanyarulat magassága
Utolsó kanyarulat szélessége
.
Közv. az ut. alatti kany. magassága
Köldök bősége _ _ _ _ _ ....
2.
I.*
43
21
21-5
11
6
n.
56
mm
29
«
28— 29(?) «
14
«
10
F r e c h i e l l a k a m m e rk a re n s is , Stolley.
1862. Ammonites subcarinatus, Y. e. B. O p p e l . Pal. Mittheilungen. T. 44. F. 2.
1904.
«
kammerkarensis, S t o l l e y . Uber eine neue Ammoniten-Gattung
a. d. ob. alp. u. mitteleurop. Lias. Jahresb.
d. Ver. f. Nat. z. Braunsehweig. XIV.
1904. Frechiella
«
H o y e r . i. m. p. 388—389.
1904.
«
»
P r i n z . EK. Bakony, p. 58.
Oppel kammerkari példányán kívül még két, Északtirol ugyanazon
lelőhelyéről származó példány állott S tolley rendelkezésére. Meg kell
jegyeznem, hogy a faj leírása eddig még meg nem jelent, az idézett elő­
zetes jelentés alapján határozhattam tehát csak meg az én példányaimat.
Hat példány a Gerecséből (ötöt H antken M iksa , egyet H antken E de gyűj­
tött) három Csernyéről (H antken M. gy.) származik.
Mind a kilencz példány jól megegyezik egymással, csak a becsavarodottság mértékében látunk különbségeket. E különbségek is annyira
jelentéktelenek, hogy egynek kivételével még mint változatokat sem érde­
mes őket megkülönböztetni.
A testarányok mérése a hiányos megtartás miatt nem lehetett
* A esernyei eredeti példány összehasonlításul.
Ú J ADATOK A F RECH IELL A -N EM IS M E R E T É H E Z .
hibátlan. A szélességi növekedési együtthatót egyáltalán nem lehetett
kiszámítani. A kanyarulatok magasságának növekedése átlag 50% -ra
tehető.
A köldök bősége az egyén növekedésével nagyobbodik. A 28 mm
átmérőtől az 59 mm átmérőig a köldökátmérő körülbelül a 17%-ról
23%-ra növekedik. Rendellenességet csak egy csernyei kammerkarensis-
2. ábra. A Frechiella kammerkasensis, S t o l l e y és a Frechiella pannonica, P r i n z .
kamrajzai. la, b. F. kam m erkarensis, S t o l l e y sp. 2 . Ugyanazon faj egy másik pél­
dánya. 3. F. kammerkarensis, S t o l l e y var. Gerccsensis, P r i n z (Piszke, Piszniczehegy, Nedeczky-kőbánya). 4 . F. kammerkarensis, S o l l e t sp. antisiplionális lóbái
(Csernye). 5. U. a. faj, Piszke. 6. F. pannonica, P r i n z sp. (Piszke, Piszniczehegy).
I
példány mutat (L. kamrarajzok 4. ábráját), a melynek köldöke az 54 m m
átmérőjének csak 19% -át teszi.
S tolley szerint a b ordák kifelé m ind ig jo b b a n elm osódnak. E m eg­
figyelés az o n b a n csak a kisebb, fiatalabb p é ld án y o k ra áll, m e rt a 40—60
m m átm érőjü ek bordái m ajd n e m egyenletesen erősek a siphonalis p e re ­
mig. A siphonalis szalag az onban m in d e n esetben egészen sima, eltérőleg
a berlini m úzeum whitbyi frechiellájától,* hol a bordaszerü duzzadások
*
Az említett wliitbyi példányt én a Frechiella subcarinata, Y. e. B. typusául vettem. Könnyen meglehet azonban, hogy ez és S t o l l e y brunsvicensis sp.-e
azonosak. Sajnos, az eredeti suham nafa-példány jó leírása hiányzik s így e kér­
déssel nem jöhetünk tisztába.
54
Dl PRINZ GYULA
(tulajdonképeni bordák, m int pl. a kammerkarensis sp.-nél, itt nincsenek)
a tarajra is átm ennek.
Méretek :
I.
Átmérő
_ ....
28
Utolsó kanyarulat m a­
......... 15
gassága ....
Utolsó kanyarulat szé­
lessége ......................_ 18
Eözv. az - utolsó alatti
kany. magassága ... 7-5
Köldök bősége ....
5
A siphonalis szalag szé­
lessége _ _
4
3.
II.
III.
IV.
V.
VI.
VII.
31
39
43
45
54
59 m m
16
20-5
22
22-5
26
28
«
?
20
24
26
27
26
«
8
5-5
10
8
11
?
8-5
12
13
14‘5 «
14 «
5
?
?
9‘5
8
10
F r e c h ie lla kam m erkarensis,
var. gerecsensis, nov. var.
?
«
S to lle y
A typus leírásánál említett, H a n t k e n E d e gyűjtötte piszkei kam m er­
karensis, az e fajhoz tartozó többi nyolcz példánytól annyira eltér, hogy
azt m ár változatként el kellett különítenem .
Az első eltérés a kanyarulatok magasságának növekedési arányában
mutatkozik, (ha le volna m érhető a szélesség, bizonyára azéban is megtalálnók a különbséget) a mennyi ben az együttható a változatnál csak
46, a typus 5 0 —52 számával szemben. Köldöke is szűkebb, m int a typusé.
Az általános külső alapján sem nehéz a typust és e változatot meg­
különböztetni, m ert a változatnak oldalai dom boruabbak, egész term ete
szélesebb, nehézkesebb. Kövérebb termetével áll összefüggésben, hogy
siphonalis szalagja is feltűnően szélesebb.
A gerecsensis bordái jóval erősebbek, m int a typuséi. Sokkal gyor­
sabban* erősödnek, a taraj felé nem gyengülnek, sőt a külső peremhez
érve, gyenge bütyökké vastagodva végződnek.
Származástani oldalról tekintve sajátságait, azt hiszszük, hogy leg­
helyesebben a typus és a pannonira sp. között jelölhetjük ki helyét.
Méretek :
Átmérő ...
—
—
.... 4 5 mm.
Utolsó kanyarulat magassága
22#5
«
Utolsó k anyarulat szélessége ....
26
«
Közv. az utolsó alatti kanyarulat magassága .
?
«
Köldök bősége _
......... _
— ~ 8'5
«
Siphonalis szalag szélessége
_.
~
9 ’5
«
Ú J ADATOK A F RECH IELLA-N EM ISM E R E T É H E Z .
r,5
4. F r e c h i e l l a p a n n o n ic a , nov. sp.
Kis frecbiella-gyűjteményünkben két olyan példány is van, a me­
lyek kamrarajza lényegesen eltér a kamm erkarensis, brunsvicensis és
subcarinata fajokétól, valamivel közelébb áll azonban a curvata sp.-éhez.
A pannonica sp. kamra­
rajza azonban a curvata
sp.-énél is sokkal fejlet-
3. ábra. A Frechiella panno­
nica, P r i n z sp. keresztmet­
szete (Piszke). A vastagabb
vonalak a példány m egtar­
tását mutatják.
4. ábra. Frechiella pannonica, P r i n z . Term, nagys.
Felsőliász. Piszke, Piszniczeliegy. Gyűjt. H a n t k e n M.
Budapest, egyet, őslénytani int.
tebb, bár a fogak száma és alakjában nagyobb eltérés nincsen. A curvata
sp. kamrarajza két ívből áll, az oldallóba tehát V alakú, evvel szemben
a pannonica sp. oldallóbája U alakú. (Lásd a 2. ábrát).
A kanyarulatok magasságának növekedése 47— 53%, szélességének
növekedése körülbelül 50 százalékot tesz ki. A köldök bősége az átmérő­
nek 19—20% -a.
A keresztmetszet alakja és a házdísz a többi frechiellákéhoz ha­
sonló.
Méretek :
I.
ll.
Ila.
Átmérő _ _ _ _
52
55
74 mm
Utolsó kanyarulat magassága
29
26
38 «
Utolsó kanyarulat szélessége
32
31
? «
?
Közv. az utolsó alatti kany. magassága 14
18 "
Közv. az utolsó alatti kany. szélessége 16
?
? «
Köldök bősége_ . _ .... „ ....
10
10-5 15 «
A siphonalis szalag szélessége
8
10
? «
56
Di PRINZ GYULA
A FRECHIELLÁK ÖSSZEHASONLÍTÓ TÁBLÁZATA.
Frechiella
A
A
kanyaru­ kanyaru­
A
siphonallatok
latok
Köldök
szalag
magassá­ szélessé­
bősége
széles­
gának
gének
sége
növeke­ növeke­
dése
dése
Házdisz
Kamra rajz
Közepesen
széles ivalaku
nyergek.
Eléggé fogazott
százalékokban**
subcarinata , Y. e. B.
subcarinata , Y. e. B.
m ut.inincafa.M siR.
curvata , P rin z
kam merkarensvi,
S to lle y
46
55
17
12
Szabálytalanul
elhelyezkedett
gyengén meghajló S alakú
bordák
51-52
5 0 -6 3
13— 18
1 4 -1 5
L. brunsvicensis
sp.
Négy szöges I.
ivalaku II.
nyereg.
Eléggé fogazott
4 8 -5 2
55
13— 17
12
?
Széles ivalaku
nyergek. Gyen­
gén fogazott
50— 52
*
17— 23
14— 16
!
kamm erka reruás,
S t o l l e y var.
46
★
9
?
19
21
?
?
1 9 -2 0
15
Gerecsensis, P rinz
brunsvicends,
S tolley
1
!
í
1
pannonica , Prinz
4 7 — 53
50
Szabályosan
elhelyezkedett
egyenes kifelé L. var. truncata
gyengülő bordák
Szabályosan
elhelyezkedett
egyenletesen
erős egyenes
bordák
L. var. truncata
Szabálytalanul
?
elhelyezkedett
kifelé gyengülő Erősen fogazott
S alakú bordák
?
Négyszöges
nyergek. Gyen­
gén fogazott.
* Összes példányaimnak egyik fele el lévén máUva, nem lehetett lemérni.
** Az utolsó kanyarulat magasságához, illetve szélességéhez mért aránya a közvetlen
alatta levő kanyarulat magasságának, illetve szélességének, egyébként mindig az átmérőhöz.
Jegyzet. Az I. alatti példányt Piszkén H a n t k e n M. gyűjtötte (buda­
pesti egyet, őslényt, múzeum). A II. és Ila . ugyanezen példány (külön­
böző helyen mérve), m elyet dr. S e m s e y A ndor gyűjtött a Gerecsehegyen
1883-ban. (M. kir. F öldtani Int. múz.)
(Készült a budapesti egyetem i föld- és őslénytani intézetben.)
RÖVID
közlem ények.
P i s z k e i d u m o r t i e r i á k . H a n t k e n dunántúli nagy jura-cephalopoda
gyűjteménye most már rövidesen egészen ismeretessé lesz. A gerecsei nautilusok leírása kéziratban készen van és a csernyei nautilusokkal együttesen
remélhetőleg még ebben az évben meg fog jelenni.
A budapesti egyetemi őslénytani intézet piszkei (Gerecse, Pisznicze-hegy)
dumortieriáit V a d á s z M. E l e m b e tanárjelölt határozta meg. A H a n t k e n gyűj­
téséből származó négy példány két fajt képvisel, a melyek kétségtelenné teszik
az ahó-dogger jelenlétét. A két faj a következő:
1. D u m o r te r ia D u m o rtie ri, T hioll . nov. var. stric ta .
(Synon. 1.
P rin z .
ÉK. Bakony. Földt. Int. Évk. XV. k. p. 59.)
A piszkei D. Dumortieri sp. teljes, jól megtermett példány kőbele.
A csernyei példánynyal jól megegyezik, csak a köldökének bősége nagyobb ;
ez azonban a termete nagyságával áll összefüggésben.
Dumorteria Dumortieri, T h i o l l . var stricta, P r i n z . Alsódogger. Piszke. Gyűjt. H an t­
ken M. A term. nagys. kb. 3/ i-e . Budapest egyet, őslénytani intézet.
RÖVID KÖZLEMÉNYEK.
58
D. Dumortieri, T h io l l . sp. néven az irodalomban tulajdonképen két,
egymástól eléggé eltérő alak szerepel. Az egyik tágabb köldökű, beftíződései
pedig nincsenek; a másik szőkébb köldökű és egy kamarás kanyarulatán sza­
bályosan négy befűződés látható, a befűződések csak a lakókamrán hiányza­
nak. Az eltérés állandó úgy a földrajzi, mint a rétegtani elterjedésben is, a
mennyiben az első alakot Franczia- és Spanyolországban, a másodikat a keleti
Alpesekben és Magyarországon találták; az elsőt a felső liászban, a másodikat
az alsó-doggerben. A Dumorteria Dumortieri, T h io l l . sp. typusa— H a ug sze­
rint — a befűződés nélküli. V a cee Simoceras Dumortieri-je és a mi dumorteriáink
e szerint vagy külön faj, vagy nagyon elkülönült változat, melyet stricta név­
vel jelölök meg.
A stricta változat leirását tehát V acek és P r inz idézett munkájában
találjuk meg, a jelen közleményben csak új nevet kapott.
A piszkei példány m éretei:
Átmérő
_
................
116 mm
Az utolsó kanyarulat magassága...
_
31 «
«
«
«
szélessége
_
28 « *
Közv. az utolsó alatti kanyarulat magassága 21 «
«
<i
«
«
«
szélessége 18 «
Köldök bősége ....
_
63 «
2.
D um ortieria evolutissim a,
műt. m ulticostata, P r i n z .
P r in z .
1904. D umortieria evolutissima, P r i n z . EK. Bakony, p. 60.
A Gerecse jurájának a csernyeihez való hasonlóságát fényesen bizonyítják
a dumortieriák is. A Csernyéről 3 példányban ismeretes evolutissima sp.-nek a
Gerecsében ugyancsak 3 példányát találta H a n t k e n . E példányok rossz álla­
potban kerültek ugyan elő, de azért mégis megállapítható, hogy a multi­
costata változatba tartoznak.
(Budapesti egyet, őslényt, intézet).
Dr. P r in z G y ula .
HELYREIGAZÍTÁS.
M e n y h á z a v i d é k é n e k g e o l o g i a i v i s z o n y a i czimű és a m. k.
Földtani Intézet 1904. évi jelentésében m egjelent czikkem 59. oldalán
a következő sorokat irtam : « L ó c z y és P e t h c m eghatározásainak helyes­
ségét dr. B ö c k h H u g ó em lített jelentésében kétségbevonja, és pedig fő­
kép egy vékony bordás Harporeras alapján, a m it a sonkolyosi p atak ­
ban R o z l o z s n i k P á l talált, s a mely a doggerre utal».
Ez a m ondat tévedésen alapszik, a m it legyen szabad e helyütt
helyreigazítanom.
* A bordák nélkül mérve.
59
RÖVID KÖZLEMÉNYEK.
Dr. B öckh H ugó tan á r ú r: A d a t o k a K ó d r u - h e g y s é g g e o l ó ­
g i á j á h o z czimü 1903. évi jelentésének 146. oldalán közli azokat a
kövületeket, a miket f dr. P et h ő G y u l a liasz formák gyanánt sorolt fel
és kimutatja, hogy ezek a nagyobbrészt c/'-vel jelzett kövületek nem
liasz korúak, és pedig különösen azért nem, m ert dr. P e t h ő aegocerasa
tulajdonképen typusos steplianoceras, a m elynek m ár a genusa is ki­
zárja a lerakodások liasz voltát.
Dr. L óczy L a jos tan á r ú r m eghatározásairól B öckh tan á r úr emlí­
tett jelentésében nincs bővebben szó, de nem is lehet, m inthogy L óczy
tan á r ú r M enyházán fölfedezett kövületeit: a pecleneket és gryphaeákat
faj szerint nem sorolta föl.
Megjegyzem végül, hogy B öckh tan á r úr a szóbanforgó luirpocerusszal elsősorban f dr. P e t h ő sonkolyosi triász kőzeteinek ju ra korát
bizonyította be s ezzel kapcsolatban azt is eldöntötte, hogy M enyháza
liasznak tarto tt palái a doggerbe tartoznak.
Mindezt az igazság érdekében elmondani s ezzel jelentésem em lí­
te tt sorait helyreigazítani kötelességemnek tartottam .
Budapesten, 1906 február h ó 8-án.
Dr. P a p p K á ro ly
m. k. geologus.
LEVÉL A SZERKESZTŐHÖZ.
M élyen lisztéit S zerk e sztő Ú r!
A Földrajzi Közlemények f. évi V. füzetében dr. Prinz Gyula úr a
M. Tud. Akadémia által kiadott «A Duna balparti mellékfolyóinak hydrografíájao czímű munkámat oly módon bírálta vagy helyesebben támadta,
hogy nekem arra okvetlenül felelnem kellett. Miután a Földrajzi Közlemények
szerkesztője válaszom közlését különböző ürügyekkel megtagadta; tisztelettel
kérem méltóztassék azt a Földtani Közlönyben levelemmel együtt közölni s
ez által módot nyújtani arra, hogy munkámat megvédhessem. Kérelmem tel­
jesítéséért köszönetemet nyilvánítva vagyok
Újpesten, 1905 deczember 16-án.
Kiváló tisztelettel
Sóhcmyi Gyula.
T. birálóm szerint e munka 143 lapos bevezetésből áll s ezt követi a tárgy
kifejtése egy 15 lapos értekezésben. Ilyformán a csekély számú hydrographiai ada­
tok miatt nem nevezhető a munka hydrographiának. Kérdőre is von, hogy ha az
Akadérpia tőlem hydrographiát kivánt, akkor miért írtam paleogeographiát, vagy ha
paleogeographiát kivánt, akkor miért adtam munkámnak Hydrographia czímet ?
Véleményem szerint a hydrographiához tartozik minden ismeretünk, a mely
a folyó- vagy állóvizekre vonatkozik. Hydrographia alatt tehát nem csupán a folyók
vízgyűjtő területeinek, vízválasztóinak, valamint a lefolyási jelenségeknek leírását
és az ezekre vonatkozó méréseket, számításokat értem ; hanem a folyóvizek és víz­
rendszerek keletkezése, továbbá ezek fejlődésének kutatása és megismerése szintén
elsőrangú feladata a hydrographiának.
60
KÖVID KÖZLEMÉNYEK.
Már most ha t. bírálóm végigolvasta ezt a munkát, a melyben erosióról,
accumulatióról, törmelékkúpokról, medenczék lecsapolásáról, áttört völgyek keletkezé­
séről, glecserekről, terraszokról, elhagyott és kinyomozott régi árterekről, egykori
tengerek határairól van szó (lásd 9., 22., 2 4 —38., 41—56., 61—81., 86—93., 96., 110.,
125. oldalakon), és mégis azt mondja, hogy csak az utolsó 15 oldalon vannak hydrographiai adatok, sőt még nekem tulajdonítja annak beismerését, hogy nem hydrographiát irtam, hanem 143 oldalon át másról beszéltem: akkor sajnálattal kell
constatálnom, hogy ez vagy tréfa vagy szándékos ferdítés. Komoly tudományos
lapban, bocsánatot kérek, nem szokás az olvasókkal így Iréfálni. Munkámat publi­
kálása előtt kiváló tekintélyek olvasták, de czímét nem kifogásolták. Az elmondot­
takkal, azt hiszem, sikerült kimutatnom, hogy t. bírálómnak e tárgyban külön véle­
ménye van és hogy ezzel alighanem egyedül marad.
T. bírálóm egyszerű kijelentésekkel bírál és a saját állítását nem tartja
szükségesnek bizonyítani. íg y p l . : arra, hogy az abrasio sokat elpusztít, de nyom
nélkül semmit sem, egyszerűen csak ennyit mond: «Ez m e r é s z e n h a t á r o z o t t
á l l í t á s . » Az indokolással adós marad. De nem tartja szükségesnek indokolni ezen
kijelentéseket sem: « Bá r a t ö m é r d e k s z i g e t h e z s o k s z ó fér.» — « E g y e ­
d ü l a T á t r á t f o g a d h a t j u k e l l i a s z k o r ú s z i g e t n e k . » Egy hosszabb
idézet után csak ennyit ír: « H e l y t e l e n k ö v e t k e z t e t é s . : * Továbbá azt mondja:
• É p e n ú g y n e m á l l az s em, » hogy az áttörések a hegység tengelyére vagy
a vízválasztóra mindig merőlegesek.
Bocsánatot kérek, de én az ilyen kijelentéseket bizonyító ellenérvekül el nem
fogadhatom. Egyszerű letagadással nem szokott az ember bizonyítani.
Nagy baj az, hogy t. bírálóm hydrographiával nem igen foglalkozott és így
nem méltathatja azon kérdéseket, a melyek tárgyalásával foglalkoztam. Ezekre
nézve csak azt mondja, hogy általánosan ismert dolgokat bőven magyarázok és
elunatkozik a szakember, míg a lényegeshez, a szerző véleményéhez ér. Tökélete­
sen értem, hogy könyvemet olvasva, unatkozott, mert abban nem érdekelte más,
mint a geologiai adatok. A ki pl. nem ismeri a törmelékkúpokra vagy az áttört
völgyekre vonatkozó irodalmat, az nem tudja megítélni, hogy mi a régen ismert
dolog e téren és mi az új ? Mutatkozik-e a kutatás módjában és a tárgy felfogá­
sában valami eredetiség vagy nem ? Tapasztalható-e a haladás valamely kérdés
megfejtésénél ?
Hogy minduntalan az irodalomra hivatkozom, hogy bőven kivonatolok, az
nem hiba, de e r é n y ; mert tudományos kérdéseket az irodalom ismerete nélkül nem
lehet tárgyalni. Bárki megítélheti, hogy dolgozatom, daczára a sok olvasásnak, tel­
jesen önálló és eredeti. Ha nem ismerném az irodalmat, bizonyára ezt vetnék sze­
memre, úgy most csak az a baj, hogy sokat olvastam.
T. bírálóm, a mint látom, nyelvész is, mert bántja a «hozovány» szó, de
hi&yje el» hogy ez sokkal jobb, mint az ajánlott «hordalék» ; mert a mány-mény,
vány-vény széltében használt főnévképzőkkel képzett szavak, mint pl. tud-o-mány,
feladvány stb. elég jó magyar szók és ezek méltó testvére a hoz-o-vány is.
A ki a Neumarkti, Kubini, Liptói, Turóczi és Zsolnai medenezéket mint
tulajdonneveket kis kezdőbetűkkel ír ja ; a ki ilyen magyar mondatokat í r : «A terü­
let konfigurácziója a júrában nem változott m eg(?), a Krétában is csak a masszivok
fokozatos emelkedése következett be, utóbbival a Magyar-morva Határhegység és a
Beszkidek mentén óriási depresszió j á r v a » : az ne igyekezzék másokat helyes szó­
képzésre, mondatszerkesztésre és helyesírásra tanítani.
Ezek után nem csodálható, ha bizalmatlanul fogadom bírálata elején a kö­
vetkező kijelentést: «A 159 l a p o s , 44 s z é p á b r á v a l e l l á t o t t k ö n y v e g y i k e
TÁRSULATI ÜGYEK.
61
a l e g k i v á l ó b b a k n a k , a m e l y e k a L óczy - i s k ó l á b ó l k e r ü l t e k ki. Az i s
i g a z , h o g y az a n y a g i t á m o g a t á s b a n o l y a n r é s z e v o l t a s z e r z ő n e k ,
a m i l y e n n á l u n k u g y a n c s a k r i t k á n a d a t i k me g . »
Az elmondottakból látható, hogy t. birálóm hiábavaló munkát végzett, mert
dolgozatomnak még a tartalmát sem tudja megismertetni. E helyett tréfával és
szócsavarással foglalkozik. Nem méltó ez a hang a «Földr. Közlöny»-höz, de nem
méltó Önhöz sem t. bírálóm, a kiben feltételezem az igazságszeretetnek azt a mér­
tékét, a melyhez tudománynyal foglalkozó embereknél szokva vagyunk.
Merem állítani, hogy a t. szerkesztő úr vagy dolgozatomat, vagy e bírálatot,
vagy egyiket sem olvasta, mert máskülönben e bírálat közlését meg nem engedte
volna és ez bizony nagyobb szerkesztési hiba, mint az, hogy én munkám tartalomjegyzékében a Kis-Alföldet is a Vágvölgy alá foglaltam.
Sóbányi Gyula.
TÁRSULATI ÜGYEK.
A m agyarhoni F ö ld ta n i T ársulat 1906 február hó 7-én
tartott k ö zg yű lése.
E lnök:
Jelen vannak:
S chafarzik F e r en c z
B öckh H ug ó ,
B
öckh
dr. másodelnök.
J á nos,
B r a u n G yu la ,
E m szt K á l m á n , E n d r e y E l e m é r , G á sp ár J á n o s , G e s e l l
H orusitzky H
mann
e n r ik ,
I losvay L
ajo s ,
D
échy
S ándor, G üll
M ór ,
V il m o s ,
K adic O ttokár , K a l ec sin sz k y S á n d o r , K a u f f -
K am illó , K ormos T iva d a r , K r e n n e r
J ó z s e f , L oczka J ó z se f , L óczy L ajos ,
L ő r e n th e y I m r e , M aros I m r e , N oszky J e n ő , P a pp K ároly , P e t r ik L a jo s , P o s e w itz
T ivadar , P r inz G y u l a , T . R oth L
gróf
S zéchenyi B
éla,
ajos ,
R o z lozsnik P á l , S t e in e r
S zil á r d ,
S z ontagh T a m á s , T akáts B á l i n t , T imkó I m r e , T oborffy
M. E l e m é r , V argha G yörgy , Z imányi
társulati tagok, P álfy Mór első titkár és G r e xa J á nos pénztáros.
Mint vendégek bold. S chm idt S ándor családja, S chafarzik F e r e n c z n é , dr. A lmásy
G yörgy s mások.
1.
Másodelnök az ülést megnyitva, sajnálattal jelenti be, hogy elnökünk,
dr. K och A n t a l , egészségi állapota miatt a közgyűlésen nem elnökölhet, meg­
nyitó beszédét azonban elküldötte neki s azt a következőkben olvassa fel:
Z o l t á n , T r e it z P é t e r , T uz so n J á n o s , V adász
K ároly
Tisztelt közgyűlés!
Társulatunk története ismét egy év tapasztalataival és tanulságaival lett
gazdagabb, melyek a társulat tagjainak és baráfcjainak közvetítésével magát a
társulatot is közelebbről érintették.
Nekem, mint elnöknek kötelességem egy új évnek elején visszapillantást
vetni a lefolyt évre és rámutatni azokra az eseményekre, melyek valamint
azon belül, úgy azon kívül is, szaktudományunk fokozottabb előbbremenetelével
kapcsolatosak.
A rendesnél nagyobb mozgalomról társulatunk múlt évi életében nem
62
TÁRSULATI ÜGYEK.
e m lé k e z h e te m u g y a n m e g ; d e a r e n d e s k e r é k v á g á sb a n v é g b e m e n t m o z g a lm a k
so r á b ó l, m ik e t a titk á r ú r v a n
h iv a tv a
ren d szeresen
e lő so r o ln i,
m é g is
egy­
n é h á n y a t ki k e ll e m e ln e m .
Mindenekelőtt azt hiszem, hogy csak a közérzelemnek adok kifejezést,
mikor ez ünnepélyes alkalommal nemes pártfogónk, g al ant h ai h e b c z e g E s t e r ­
házy M iklós dr. úr ő főméltósága iránt érzett mély tiszteletünknek és hálánk­
nak adok kifejezést, ki társulatunk ezéljait a múlt évben is rendes évi ado­
mányával hathatósan előmozdítani kegyes volt.
Társulatunk tagjainak létszámában, sajnos, a múlt évben is súlyos vesz­
teségekről kell megemlékeznünk. Mindenekelőtt 1883 óta volt tiszteleti tagunk,
R ic h t h o f e n F e r d in á n d b áró , a berlini egyetemen a földrajz nagyhírű tanárá­
nak elhunytát fájlaljuk, kinek hazánk geológiájára és a geologia művelőire
való mélyreható és maradandó befolyását kell különösen kiemelnem. Kiváló
érdemeit L óczy L . tisztelt tagtársunk fogja e közgyűlés folyamán, a nagy
tudóshoz érdemes módon behatóbban méltatni, minek utána dr. B öckh H ugó
a tavaly előtt elhúnyt hazai jeles tagtárs: dr. S c hm idt S ándor tanár feletti
megemlékezését elmondotta volna.
Társulatunk múlt évi többi veszteségeiről szokás szerint a titkár úr fog
kegyeletesen megemlékezni.
T á r s u la tu n k b e lé le té b e n m in t ig e n fo n t o s m o z z a n a to t e lő re k ie m e lh e te m
a z t, h o g y a j e le n k ö z g y ű lé s n e k j u t o t t is m é t az a b u z d ító fe la d a t, h o g y tá r s u ­
l a t u n k n a g y n e v ű n é h a i e l n ö k e , d r. S zabó J ó z se f t a n á r e m l é k é r e a l a p í t o t t « S zabó
J ó z se f
ezüst
e m l é k é r e m »-n e k
m o s t m á r a 3 - i k p é l d á n y á t o d a i t é lj e
e g y o ly a n
k iv á ló é r d e m ű h a z a i sz a k tu d ó sn a k , ki az u to ls ó 6 é v le fo ly á s a a la tt s z a k tu d o ­
m á n y u n k k ö r é b ő l a l e g k i v á l ó b b a t p r o d u k á lt a .
m in t a n n a k e g y k ü lö n tá rg y á ra
l a t b a n k i k e ll e m e l n e m
A
k ö z g y ű lé s fo ly a m á n e z e n ü gyre,
v iss z a fo g u n k m é g
a zt az ö r v e n d e te s té n y t is,
a b b a a k e d v e z ő h e ly z e tb e is ju to tt, h o g y a
« S zabó
t é r n i.
hogy
De
1000
K-t
k ap cso­
im m á r
JózSEF-ALAP»-nak f e l g y ű l t
k a m a ta ib ó l, az e m lé k a la p ít v á n y k e z e lé s é r e é s fe lh a s z n á lá s á r a
r e n d é r te lm é b e n
ezzel
tá r su la tu n k
v o n a tk o zó
e r e d e ti g e o lo g ia i k u ta tá so k n a k e lő m o z d ítá sá r a
ügy­
for­
d íth a t és h o g y erre h a z á n k d e r é k g e o ló g u s a in a k n e m e s v á lla lk o z á s á t p á ly á z a tta l
fö lh ív h a tja .
Igen fontos változás ment végbe a társulatunk kebelében fennálló földrengési bizottságra vonatkozólag is, a mennyiben ez eddigi működését a múlt
év végével lezárta és megszüntette, illetve más szakkörökre átruházta. Fenn­
állása óta a magyarhoni Földtani Társulat földrengési bizottságát egyedül csak
az a törekvés vezérelte, hogy a földrengések múló természetű jelenségei hely
és idő tekintetében pontosabban megörökíttessenek, valamint hogy az oly ese­
tekben, a mikor lehetséges, azon összefüggés kerestessék, melyet a földren­
gések fellépte és a földkéreg tektonikája között gyanítottak.
Régebben ugyanis a földrengéseket a geologia körében tárgyalandó
jelenségeknek tartották; újabban azonban mindinkább a számító geofizikáéba
utalják át őket.
1 8 8 0 ó ta
g y ű jtö tte a f ö ld r e n g é s i b iz o tts á g a h a z á n k b a n 'e g é s z b e n
csa k g y é r e n m u ta tk o z o tt fö ld r e n g é se k sta tisz tik á já t e g é s z e n
1 9 0 3 * ig ,
véve
a m ik o r
TÁRSULATI ÜGYEK.
63
ezt a makroseismikus adatgyűjtést az erre a felettes minisztériuma által fel­
hívott m. ki r. k ö z p o n t i m e t e o r o l o g i a i i n t é z e t n e k adtuk át, mint
olyan hivatalos intézménynek, mely a rendelkezésére álló, rendszeresen szer­
vezett tudósítói kar révén erre a feladatra sokkal inkább hivatott, mint azelőtt
mi, kik pusztán csak a nehézkes levelezésre voltunk utalva.
Nem mulasztottuk el azonban, hogy az 1901. évi I. n e m z e t k ö z i f ö l d r e n ­
g é s i c o n f e r e n t i á n S t r a s s b u r g b a n ne képviseltessük magunkat és hogy
azon a földrengési bizottság régebbi, bár szerény, de szakadatlan működését elő­
adásban is be ne mutassuk. Ez időben s e m s e i S e m s e y A n dor úr bőkezű támo­
gatása folytán abba a kedvező helyzetbe jutottunk, hogy Strassburgban egy
nehéz BoscH-féle ingapárt szerezhettünk be, a melyet a m. kir. Földtani
Intézet kegyes pártfogása mellett ez intézet mély pinczéjében állíthattunk fel.
Ezzel a földrengési bizottság f ö l d r e n g é s i o b s e r v a t o r i u m m á alakult át.
Ennek megtörténte után majdnem négy éven keresztül gyűjtöttük a földren­
gési seismogrammokat, a melyek sorozatában nemcsak egy érdekes foglaltatik.
K a l e c sin sz k y S á ndo r és dr. E m szt K álm án lelkes tagtársaink szerkesztésével
jelentek meg ezekről az adatokról a többnyire két havi kimutatások társula­
tunk közlönyében. Fogadják e z é r t e tagtársaink, különösen pedig dr. E mszt
K álm án úr, ki a készülékek közvetlen megfigyelését vállalta volt magára, ez
alkalommal is társulatunk legjobb köszönetét.
U tó b b , m i n t e g y m á s f é l év e lő t t a z u tá n , a fö ld m ív e lé s ü g y i m . kir. m in is z t e
r iu m k e g y e s tá m o g a tá s á v a l m é g e g y VicENTiNi-féle fr. k é s z ü lé k e t is á llíto ttu n k
fel, a m e ly a z o n b a n a m ú lt év v é g é ig te lje se n r e n d b e n e m v o lt h o z h a tó .
A tavalyi I I I - i k b e r l i n i f ö l d r e n g é s k u t a t ó n e m z e t k ö z i é r t e ­
k e z l e t újabb változást hozott földrengési observatoriumunk számára. Ekkor
történt ugyanis, hogy jeles geofizikusunk, dr. K ö v e sl ig e t h y R adó tanár úr,
igen tisztelt tagtársunk — ki már nehány év óta a földrengések elméletével
foglalkozott, a z Államok Nemzetközi Szövetsége részéről főtitkárnak választa­
tott meg —, valamint továbbá, hogy ezen értekezlet kívánatosnak jelentette
ki, hogy Budapest kedvező geographiai fekvésénél fogva («mert minden rengés
keletről jön») I - s ő r a n g ú s e i s m o l o g i a i á l l o m á s s á fejlesztessék. Midőn
«rre a tisztségre, valamint a létesítendő állomás vezetésére dr. K ö v e sl ig e t h y
R adó úr vállalkozott, egyúttal azzal a kéréssel fordult társulatunk választmá­
nyához, hogy fr. observatoriumunkat, illetve a fr. jelző készülékeket az új
állomása számára engedné át. A nevezett tanár iir ugyanis a B o sc h - és a
ViCENTiNi-féle k é s z ü l é k e k e n kívül még egy WiECHERT-féle astatikus ingát is
szándékozik felállítani, a mire a m. tud. Akadémia III. osztálya részéről na­
gyobb pénzbeli támogatásban (5000 kor.) is részesül.
Társulatunk választmánya szívesen egyezett bele készülékeink átadásába,
annál is inkább, mivel eddigi működését a földrengések megfigyelése körül
sohasem tekintette teljesnek és tökéletesnek, hanem csak hézagpótlónak és
örömest adta át e működési kört dr. KövESLiGETHYnek, mivel látta, hogy úgy
a nevezett tanár, mint az oldala mellett működő két mathematikus és geo­
f iz ik u s teljes garantiát nyújtanak arra nézve, hogy ez az igen fontos ügy
végre-valahára a neki legjobban megfelelő keretben intéztessék. Tehát ezentúl
TÁRSULATI ÜGYEK.
a földrengések observálását nálunk nemcsak mellékesen és egyes erre ajánl­
kozó tagtársaink önfeláldozó jóakaratából, hanem minden irányban erre külö­
nösen hivatott, de egyszersmind hivatalos egyéniségek által fog végeztetni,
mit nemcsak a vá’asztmány, hanem úgy hiszem, az igen tisztelt közgyűlés is
csak megnyugvással fog tudomásul venni.
A társulatunk tagjai részére évenkint rendeztetni szokott f ö l d t a n i k i ­
r á n d u l á s o k ügye a múlt évben egy örvendetes esettel újra föllendült. Május
hó 6-án és 7-én ugyanis Salgótarján vidékét, illetőleg annak geologiailag leg­
érdekesebb pontjait volt alkalmunk a S a l g ó t a r j á n i K ő s z é n b á n y a - T á r s u l a t és a R i m a m u r á n y - S a l g ó t a r j á n i V a s m ű - R é s z v é n y t á r s a s á g
helyi tisztviselődnek szíves vendéglátása és szakavatott vezetése mellett alapo­
san megtekinthetni s így az elméleti geologiát a gyakorlatival párosítva, tudo­
mányos ismereteinket ily módon tetemesen kibővíthetni. Nem mulaszthatom
el ezt az alkalmat sem, hogy a fentnevezett társulatok központi vezetőségének,
valamint helyi tisztviselőinek is, a kellemes és tanulságos tapasztalatokért, a
mit a nevezett virágzó bányákon kívül és belől szerezhetni bő alkalmunk volt,
hálás köszönetünket még egyszer ki ne fejezzem!
Társulatunknak más tudományos egyesületekhez való viszonyában szintén
fölmerült a múlt évben nehány mozzanat, melyet röviden föl kell említenem.
A múlt évben ugyanis a Kolozsvártt tartott Mikó - ü n n e p él y alkalmá­
ból, melyre a társulat is meg volt híva, üdvözlőiratot küldöttünk ezen ünne­
pély rendezőségének.
A m a g y a r o r v o s o k és t e r m é s z e t v i z s g á l ó k múlt évi augusztus
27—30-án Szegeden tartott XXXIII. vándorgyűlését L óczy tisztelt tagtársammal,
mint abban résztvevők, társulatunk nevében üdvözöltük; magam a természettudományi szakosztályt «A hazai geologia haladása a múlt század második
felében» czímű előadásommal megnyitottam volt s ebben természetesen tár­
sulatunk működését és hatását is méltóan kiemeltem.
A tavalyi « E x p o s i t i o n u n i v e r s e l l e de Li ege » kebelében tartott
«Congrés international des Mines, de la Metalurgie, de la Mécanique et de
la Géologie appliquées* társulatunk tagjait is meghívta volt résztvételre ennek
V. sectiójába, melynek tárgyaiként ki voltak tűzve: a) a szénteknők tektoni­
kája ; b) üledékes képződmények; c) érczfekhelyek és d) hydrologia.
Nincs tudomásom arról, hogy társulatunk tagjai közül vett-e részt valaki
a bizonyára érdekes tanácskozásokban, a melyeknek eredményeiről egyelőre
mit sem közölhetek.
A n e m z e t k ö z i g e o l o g i a i c o n g r e s s u s az idén Európán kívül,
Me x i k ó bán fogja megtartani a három évenkint szokásos nagygyűlést, mely­
nek kezdete szeptember 6-ika táján lesz és nyolcz napig fog tartani. Meg­
kaptuk erre vonatkozólag a rendező-, illetve végrehajtó-bizottságnak (elnöke:
J ó s é G. A g u il e r a , Directeur de l’Institut Géologique National és főtitkára:
E z eq uie l O r d o n e z , sous-Directeur de l’Inst. Géol. Nation.) I. és II. circulareját,
melyekben a rendező- és végrehajtó-bizottság tagjainak névsora, valamint a
congressus előtt, közben és után rendezendő nagyon változatos geologiai ki­
rándulások tervezete van közölve.
C>5
TÁRSULATI ÜGYEK.
A kik társulatunk tagjai közül netán közelebb érdeklődnek mindezek
iránt, azoknak a congressus említett körözvényeit figyelmükbe ajánlhatom.
2 . Másodelnök e közgyűlés jegyzőkönyvének hitelesítésére dr. S z o n t a g h
T am ás és Tim kó I m r e urakat kijelölve, felkéri dr. B ö c k h H u g ó bányatanácsos,
főiskolai tanár urat, hogy emlékbeszédét dr. S c h m i d t S á n d o r műegyetemi ta­
nár, társulatunk rendes és választmányi tagja, titkára, majd alelnöke felett
tartsa meg. (Az emlékbeszédet a következő füzetben közölni fogjuk. Szerk.)
3. Másodelnök fölkéri dr. L ó c z y L a j o s egyet, tanár urat, hogy emlékbeszédét b á r ó R i c h t h o f e n F e r d i n á n d berlini egyet, tanár, társulatunk tiszte­
leti tagja fölött tartsa meg. (Az emlékbeszédet a következő füzetben közölni
fogjuk. Szerk.)
4. Másodelnök fölkéri az első titkárt, hogy tegye meg jelentését.
Titkár a következő jelentést terjeszti elő:
Tisztelt közgyűlés!
Egy évi működésünk után újra itt állunk a t. közgyűlés előtt, hogy be­
számoljunk Társulatunk ez évi tevékenységéről. Rövid idő egy csendes mun­
kában eltöltött év, sok változatosságot alig várhatunk tőle. A lefolyt év külö­
nösen azok közül való, a melyek Társulatunk életében alig mutatnak fel
nevezetesebb mozzanatot. .Mert nem tekinthetjük ilyennek, hanem csak köte­
lességnek azt, hogy a lefolyt év egyike volt Társulatunk legtermékenyebb
esztendejének.
6 szakülésünkön 16 előadó 17 eredeti értekezést mutatott be, még pedig
ifj. Aradi Viktor
Böckh Hugó _
.
Gorjanovic-Kramberger D.
Horusitzky Henrik
Kadic Ottokár
Kormos Tivadar
Lackner Antal
Lőrenthey Imre
Mauritz Béla
Melczer Gusztáv
Pálfy Mór
Papp Károly
Prinz Gyula
Sigmond Elek
Szádeczky Gyula
Toborffy Zoltán
összesen17-t.
1
1
1
1
1
1
1
1
1
1
2
1
1
1
1
1
Választmányunk ezenkívül 5 rendes és 1 rendkívüli választmányi ülésen
intézte Társulatunk ügyeit.
Közlönyünk a lefolyt évben terjedelemre túlhaladta az előző évfolyamok
mindenikét, mert a mutatóval együtt 3 8 ív terjedelemben jelent meg. Feles­
leges mondanom, hogy oly eredmény ez, milyet a hasonló eszközökkel működő
Földtani K özlön y. XXXVI. köt. 1906.
5
TÁRSULATI ÜGYEK.
társulatok alig mutathatnak fel. S hogy a Közlöny terjedelmét jobban nem
növelhettük, az nem rajtunk és munkatársainkon, hanem egyedül Társulatunk
szerény pénzügyi helyzetén múlott.
Az év tavaszán végre megjelent dr. S t a ub MóRicznak a «Cinnamomuni
nem története» czímű monográfiája, 18 ív terjedelemmel, 2 térkép- és 26 tábla­
melléklettel, melyet díjtalanúl küldöttünk meg tagtársainknak.
Ezenkívül szintén díjtalanul megküldöttük még tagtársainknak a m. kir.
Földtani Intézet kiadványaiból a következőket:
a m. kir. Földtani Intézet Évi jelentését 1904-ről 19 ív terjedelemmel;
a m. kir. Földtani Intézet Évkönyvéből:
XIV. köt. 2. füzetét = dr. P app K ároly : Heterodelfjhis leiodontus n. f.
Sopi'on vármegye mioczén-r ét egeiből, 2 ív terjedelemmel és 2 tábla-melléklettel.
XIV. köt. .S. füzetét = dr. B öckh H u g ó : A gömöi'megyei Vashegy és a
Ifradek környékének geologiai viszonyai, IVa ív terjedelemmel és 8 tábla­
melléklettel.
XIV. köt. 4. füzetét = ifj. báró N opcsa F e r e n c z : Gyulafehéwár, Déva,
Ruszkabánya és a romániai határ közé eső vidék geológiája, 10 ív terjede­
lemmel és 1 tábla-melléklettel.
Ezek szerint tehát 8S1 2 ív önálló szakmunkát 81 tábla melléklettel ju t­
tattunk tagtársaink kezébe. Ezeknek a kiadványoknak már a postai szétkül­
dése is felemészti a tagsági díjaknak egy tekintélyes részét.
A nyomtatványokon kívül kirándulás rendezésével is alkalmat óhajtot­
tunk nyújtani tagjainknak arra, hogy ismereteiket a helyszínén is gyarapítsák,
ezért május 6 —7-én Salgótarján környékére rendeztünk egy minden tekintet­
ben fényesen sikerűit kirándulást. Azért, hogy e kirándulásunk oly élvezetes
és tanulságos volt, a salgótarjáni kőszénbánya r.-t., nemkülönben a rimamurány-salgótarjáni vasmtíipar r.-t. vezérigazgatóságának és salgótarjáni bányaigazgatóságának tartozunk hálás köszönettel.
Alaptőkénk a lefolyt évben 380 K-val növekedett s ebből 100 K-t annak
köszönhetünk, hogy az igen tisztelt Elnökünk eddigi 200 K-ás alapítványát
300 K-ra emelte, míg 280 K-t a forgó tőkéből csatoltunk az alaptőkéhez.
Tagjaink számának állására térve át, jelenthetem, hogy a lefolyt év e
tekintetben is elég kedvező volt. 21 új rendes tagot választottunk, kilépett
vagy kitörültetett a tagok sorából 5. Utolsó közgyűlésünk óta a halál 5 -öt
ragadott ki sorainkból. így tehát tagjaink száma a múlt évi 309-el szemben
az év végével 320 volt, a kik között van 1 pártfogó, 8 tiszteleti, 10 levelező,
12 pártoló, 30 örökítő és 259 rendes tag. Ezenkívül volt még 50 előfizetőnk
és 4 levelezőnk.
Elhunyt tagjaink a következők: báró R ic h t h o f e n F e r d in á n d egyet, tanár
Berlinben, a kit 1 8 8 3 - b a n választott meg társulatunk tiszteleti tagjának s a
kiről mai közgyűlésünk során L óczy tagtársunk már bővebben megemlékezett.
1875 óta volt buzgó tagja társulatunknak B áthory N ándor főigazgató,
ki a múlt év októberében húnyt el Budapesten.
B áthory N ándor a budapesti tanárvilágnak egyik legrégibb s általánosan
tisztelt tagja volt. 1838 május 22 én Budapesten született. Hajlandósága elein-
TÁRSULATI ÜGYEK.
67
tén a művészet felé vonzotta, tehetséges festő volt, Barabás tanítványa. De
nemsokára, 1857-ben, tanítói pályára lépett. Ez időtől kezdve minden perczét
a tanítás ügyének szentelte. Tanári működésének javarésze a belvárosi reál­
iskolában telt el. Egyike volt az intézet első magyar tanárainak. Ney Ferencz
halálával, 1889-ben, ő lett az intézet igazgatója. Igazgatósága alatt az intézet
élete új lendületet vett, melynek tavaly előtti jubileuma alkalmából a király a
tankerületi főigazgatói czímet adta neki.
A múlt évben lépett csak tagjaink sorába B r a n d e n b u r g K ároly máv. fő­
mérnök s a halál már is kiragadta sorainkból.
K u n z A d o l f kanonok, a magyar premontrei-rend feje, csorna-premontrei
prelátus, társulatunknak 1880 óta rendes, 1886 óta örökítő tagja volt. Igen
nagy tevékenységet fejtett ki a premontrei rend érdekében, számos tudomá­
nyos czikket és értekezést is írt, részint fizikai irányúakat, de részben termé­
szetrajziakat is. így felemlítendő az 1875-iki szombathelyi értesítőben megjelent
értekezése: A világegyetem, a naprendszer és a föld keletkezése, valamint
Szombathely monográfiája, melyet a magyar orvosok és természetvizsgálók
1880-ban Szombathelyen tartott nagygyűlésének megbízásából írt.
C zárán G y u la , aradmegyei földbirtokos, a lelkes turista és barlangkutató
1906 január 5-ikén halt el az aradmegyei Menyházán 59 esztendős korában.
Társulatunknak 1895 óta volt rendes tagja.
C zárán mintegy 15 esztendő óta kutatta a Biharhegység barlangjait s a
Körösök forrásvidékét; Biharfüred és Menyháza vidékén utakat csináltatott és
azokat a fürdőző közönség kirándulásait megkönnyítendő, útjelzésekkel látta
el. Dr. P e th ő GYULÁval és S zádeczky GYULÁval jó barátságban lévén, ezek geolo­
giai fölvételeit sok tekintetben támogatta. Az Erdélyi Kárpát-Egyesület részére
végrendeletileg 6000 koronát hagyott.
Nyugodjanak békével!
Jelentésem befejezése előtt kedves kötelességemnek tartom megemlékezni
azokról is, a kik Társulatunk ügyeit szellemileg és anyagilag előmozdították.
Mindenekelőtt a nagymólt. m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter úrnak
és pártfogónknak, galantai herczeg E sterházy M iklós úr ő főméltóságának tar­
tozunk hálás köszönettel a szokásos évi segélyért, melyben Társulatunkat ré­
szesítik. Köszönettel tartozunk továbbá a nagymélt. m. kir. földmívelésügyi
miniszter úrnak a m. kir. Földtani Intézet kiadványaiért, valamint B öckh
J á no s min. tanácsos úrnak, a m. kir. Földtani Intézet igazgatójának, a ki Tár­
sulatunk ügyeinek felsőbb helyen is mindig lelkes szószólója volt s úgy neki,
mint K r e n n e r J ó z se f udv. tanácsos, egyet, tanár úrnak, az üléseink számára
rendelkezésünkre bocsátott helyiségért.
Végül legyen szabad a magam részéről Őszinte hálás köszönetemet kifejez­
nem mindazoknak, a kik feladatom teljesítésében mindig hathatósan támogattak.
5. A közgyűlés a titkár jelentését tudomásul veszi.
A t itk á r b e je le n ti a k ö z g y ű lé s n e k a v á la s z tm á n y a z o n a já n la tá t, h o g y a
SzABÓ -alap k a m a t a i b ó l a k ö z g y ű l é s 600—800 k o r o n á t t ű z z ö n k i n y ü t p á l y á ­
z a tr a é s 2 0 0 k o r o n á t f o r d íts o n m e g b íz á so k r a .
A közgyűlés a választmány ajánlatát egyhangúlag elfogadja.
68
TÁRSULATI ÜGYEK.
6. Titkár felolvassa a múlt évben kiküldött pénztárvizsgáló-bizottság jelentését, a mit a közgyűlés tudomásai vesz és a pénztárosnak a felmentést megadja»
7. Pénztáros előterjeszti a következő pénztári jelentést és az 1906. évi
költségvetést.
PÉNZTÁRI JELENTÉS
a magyarhoni Földtani Társulat 1905. évi pénztári forgalmáról és
vagyonának állásáról az 1905. év deczember hó 31-én.
I. Forgó tőke.
a) Bevétel:
Előirányzat
1905-re
Tényleges bevétel
1905-ben
1. Pénztári áthozatal 1904-ről
5390 kor. 41 fill. 5390 kor. 41
2. Országos 6egély 1905-re
2000 « — «
2000 « —
3. Hg. E s z t e r h á z y M ik ló s pártfogó
840 « — «
díja 1905-re ...
...
840 « —
1170 « — «
1252 « 72
4. Alaptőke kamatja ... ... __
107 « —
5. Forgó tőke kamatja
...
_
50 « — «
6. Hátralékos tagdíjak
... ...
50 « — «
279 « 05
2293 « 45
7. Tagdíjak 1905-re...
... 1900 « — «
8. Előfizetők 1905-re ... ...
454 « 70
350 « — «
9. Eladott kiadványok ... ... ...
100 « — «
165 « 52
10. Vegyesek... ... ... ...
20 « — «
100 « —
11. Alapítványok ... ... ... ...
100 « —
— a —
Összesen 11870 kor. 41 fill. 12982 kor. 85
fill.
«
•
.
«
«
•
«
«
«
8
fill.
b) Kiadás:
Előirányzat
1905-re
Tényleges kiadás
1905-ben
1. Földtani Közlöny ... ... ... 5500 kor. — mi. 5224 kor. 63 fill.
2. A m. kir. Földtani Intézet évi­
600 « — «
jelentésének különlenyomata...
331 « 42 «
—
3. Tisztviselők tiszteletdíj a... ...
1400
1400 « — «
—
4. lmok jutalomdlja
... ___ ...
50
50 « - A
1
360 a — 4
360 « — •
5. Szolgák jutalomdíja... ... ...
i
444 < 62 t
400 « — f
6. Postaköltség._. ......... . ... ...
•
«
—
400
390 « 53 •
7. Irodai és vegyes kiadások
8. Dr. S ta u b M ó ricz munkájának
— «
2505 « — «
kiadásához ... ... ... ... 2500
380 « — •
400 « — «
9. Alaptőkéhez csatolandó— ...
— « - a
260 « 41 «
10. Előre nem látott kiadások... ...
11.Forgó tőke maradványa mint
egyenleg ... ... ... ... ...
1896 « 65 «
— « — «
Összesen ___ 11870 kor. 41 fill. 12982 kor. 85 fill.
69
TÁRSULATI ÜGYEK.
II. A társulat vagyona 1905 végén :
1. Alaptőke... ...
...
...
32280
2. Dr. S z a bó -emlékalap ___ ... ... .......... .................8000
3. Dr. S zA B Ó -em lék a lap k a m a t j a
...
...
...
___ 1398
4. Forgó tőke maradványa ___ ... ___ ... ...
1896
Összesen 43575
Budapesten, 1905 deczember hó 31-ón.
kor. — fill.
« — «
« 44 «
« 65 «
kor. 09 fill.
G r e x a J ános, p é n z tá r o s .
Dr.
s . k., P e t r ik L ajos s . k., dr. S zo n ta g h T amás s. k., mint a
közgyűlés részéről kiküldött pénztárvizsgáló-bizottság tagjai.
I losvay L ajos
Költségvetés 1906-ra.
a)
Bevétel:
1. Pénztári áthozatal 1905-ről. .................. . ___ ... 1896 kor.
2000 «
2. Országos segély 1906-ra
... ... _ ___ ___
840 K
3. Herczeg E sz t e r h á z y M ikló s pártfogó díja 1906-ra_
4. Alaptőke kamatja
... ___
... ... ...
1200 a
50 v
5. Forgó tőke kamatja ... ___ ___ —
— —
50 u
6. Hátralékos tagdíjak
... ... ... .......... . ...
7. Tagdíjak 1906-ra
...
... ... ... ........... 2000 H
350 U
8. Előfizetők 1906-ra ...
..................
_
9. Eladott kiadványok ... ... ... .................... ___ 100 <l
10. Vegyesek ... _ ... ... ... ... _ ... ___
20 <lí
Összesen
8506 kor.
65 fill.
— «
-- <
—
«
— «
— «
-- «
---- «
---- «
---- t
65 fill.
b) Kiadás.
1. Földtani Közlöny.. ... ........... ... ... ... ... 5000 kor.
2. M. kir. Földtani Intézet kétévi jelentésének külön700 <í
lenyomata .....................
... _ ... ... ...
1400 <*
3. Tisztviselők tiszteletdíja.. ... ...
___
50 <1
4. lm ok jutalomdíja
...
___
360 <l
5. Szolgák jutalomdíja... ... .................. .
500 <I
6. Postaköltség.._ ... ... ... ... ...
___ ...
400
<I
7. Irodai és vegyes kiadások ...
... ... ...
10. Előre nem látott kiadások ___ ... ... ... ... _
96 <»
Összesen
8506 kor.
— fill.
—
c
—
«
— f
l
— f
l
— <
— «
65 «
65 fill.
8. Elnök a pénztárvizsgáló-bizottságnak köszönetét mondva, a jövő évi
pénztárvizsgálatra fölkéri dr. I losvay L a jo s , P e t b ik L ajos és dr. S zontagh
T amás urakat.
9. Elnök bejelenti, hogy a magyarhoni Földtani Társulat ma harmad­
szor van abban a kellemes helyzetben, hogy a felejthetetlen egykori elnöke :
70
TÁRSULATI ÜGYEK.
S zabó J ó zsef emlékére alapított ezüstérmet kiadhatja annak a munkának ki­
tüntetésére, mely a lefolyt 6 évben magyar szerzőtől, avagy esetleg külföldi
szerzőtől is, de honunkra vonatkozólag megjelent és tudományos értéke állal
legjobban kimagaslik.
Az ennek megítélésére kiküldött szűkebb bizottságnak ezúttal nehéz volt
a feladata, a mennyiben a mineralogia, petrographia, ideértve a bányageologiát is, főleg azonban a stratigraphia és palaeontologia köréből több olyan
elsőrangú munka merült fel, a melyek bármelyikét habozás nélkül lehetett
volna társulatunk eme legmagasabb elismerésében részesíteni. De végre is leg­
jobban kötötte le a bizottság figyelmét egy munka, mely bizonyos természeti
jelenségek egészen új n e m é t állapította meg és a mely ezek bemutatásával
egészen új és t ö r e t l e n u t a k o n járt.
K a lecsinszky S án d o r igen tisztelt tagtársunknak ez az a munkája, mely
a « S z o v á t a i m e l e g és k o n y h a s ó s t a v a k r ó l , m i n t t e r m é s z e t e s hőa c c u m u l á t o r o k r ó l » szól. K a l ec sin sz k y e munkájában — a mint tudják —
oly meglepő eredményekhez jutott, melyeket a tudományos világ mindenfelé
a legnagyobb elismeréssel fogadott és sok helyen külön előadások vagy egész
terjedelmében való ismertetések tárgyává is tette.
Munkája által figyelmessé téve azután másutt is találtak hasonlóképen
a naptól többé-kevésbbé felmelegedő sósvizeket és felfedezését azóta részint ő
maga, részint pedig mások már több mint egy irányban gyümölcsöztették is.
K a l ecsinszky S á ndor munkája tehát fényesen állottá ki a kritikát s így méltán
szolgál rá társulatunk részéről a S zabó J ó z s e f - e m l é k é re mm el való kitün­
tetésre !
Es most igen tisztelt tagtársam és kedves barátom : K a l ec sin sz k y S á n d o r ,
lépj elő, hogy Neked a magyarhoni Földtani Társulat nevében a S zabó J ó z s e f é r m e t átadhassam. Fogadd kegyelettel, visszaemlékezve bold. egykori elnö­
künkre, kinek nevét ezen érem viseli, de fogadd egyszersmind szeretettel is,
a mennyiben a F ö l d t a n i T á r s u l a t o s z t a t l a n e l i s m e r é s e kapcsolódik
hozzá. Szívemből szerencsét kívánok Neked e szép emlék elnyeréséhez és
kívánom: legyen Neked megadva, hogy hazai irodalmunkat még sok szép ered­
ménynyel gyarapíthasd!
A k ö z g y ű l é s a z e l n ö k e l ő t e r j e s z t é s é t m a g á é v á t é v e , a S zA B Ó -érm et e g y ­
h a n g ú l a g K a l ec sin sz k y SÁNDORnak
a d ja ,
a k i a k itü n te té sé r t
h á lá s
k öszön e­
tét m o n d .
10. A napirend véget érvén, elnök az ülést berekeszti.
Szakülés.
1906 január 3-án. E lnök:
d r. K och A n t a l .
Előadások.
1.
T uzson J ános kivonatosan és előzetes közlés gyanánt ismerteti a Bala­
ton fossilis flórájára vonatkozó «Adatok a Balaton fossilis flórájának ismere­
téhez» czimű dolgozatának készen levő részleteit, különösen pedig a L óczy
TÁRSULATI ÜGYEK.
71
L ajos egyetemi tanár által a Balaton-bizottság részéről meghatározásra átadott
fakövületeket.
A dolgozat bevezetéséből előadó ismerteti ama álláspontot, hogy a fossilis
növényi részek meghatározásában főleg a recens flóra viszonyaira kell tekin­
tettel lennünk. Stratigraphiai s más megállapítások szempontjából a geologia
czéljaira is csak az olyan fossilis növény vagy növényrészlet nyújthat értékes
adatokat, a mely a recens növényekre megállapított módszerek szerint van
meghatározva. Az ily módon tüzetesen meghatározott olyan fossilis növénv
vagy ennek egy részlete, a mely biztosan valamely recens genushoz sorozható,
az illető genus neve alatt volna leírandó; ha pedig csak hasonlóság mutatható
ki a kettő között, de az összetartozás nem biztos, úgy az illető genus neve
alatt ugyan, de aites» raggal és ha a kövület pontosan leírható s jellemezhető
ugyan, de egyik recens genushoz sem csatolható, úgy mint új genus írandó
le (pl. wcilchia). Ha ellenben a meghatározandó fossilis növényi rész oly rossz
állapotban van vagy egyáltalán oly kevés támpontot nyújt a meghatározáshoz,
hogy azt félreismerhetetlenül leírni nem lehet, úgy az nem tarthat igényt a
tudományos elnevezésre. Az ilyeneket előadó leírás és rajz kiséretében ugyan,
de egyelőre számozással jelezte dolgozatában.
A balatoni fossil-fák közül sikerült előadónak megbatáiozni a Magaobites silvatica új fajt, a mely a Rátót—Öskű vidéki, a Kádárta, Márkó, Dudar
és Herend környékén, valamint Szápár és Csetény között s Felsőgalla és Vértessomlyó között, fiatal harmadkori kavicsban gyűjtött, 12 drb kövületben van
képviselve s így a Balaton nevezett részein elterülő kavicsréteg eredetének
helyén mindenesetre kiterjedt erdőségeket alkotott.
Ezenkívül behatóan jellemezhető volt a Celtites Kleinii, a mely a Sümeg
vidéki kavicsrétegből ered. A szövegben és rajzban a lehetőségig ismertetett,
Városlőd környékéről származó 2. számú és a péti szőlők kavicsrétegéből eredő
3. számú kövület finomabb struktúrája nem volt megállapítható. Az utóbbi
kövületben gombafonalak s baktériumok is előfordulnak.
Ismertette továbbá előadó, hogy a Balatonkövesd vidékéről származó
kövület valamely a r a u c a rite s gyökere és ugyancsak a r a u c a r ite s ie ismert az
Almádiból származó kövületben is. A balatonkövesdi példány az A rau carites
S ch rolliantiS'ty^u sh oz áll a legközelebb és ugyanide tartozó a r a u c a rite s - tör­
zseket gyűjtött B öckh J ános m. kir. földtani intézeti igazgató is a Pécs mel­
letti Kővágószöllős vidékéről. — Az almádii permi homokkőből gyűjtött kö­
vület az A ra u c a rite s R h o d e a n u s h o z sorozható, valamint ahhoz az arau cariteshez, a mely u ll m a n n ia - lombozattal kapcsolatosan Ilmenau vidékéről van ismer­
tetve. Eme a ra u c a rite s e k legtömegesebben a permből ismeretesek, az irodalom
szerint azonban szórványosan a fiatalabb rétegekben is előfordulnak. — Az
A . R h o d e a n u s -fajt G ö ppert a productiv carbonból említi.
L óczy L ajos nagy örömmel hallgatta dr. T üzson J ános úr előadását;
különösen az szolgált a hallottakból nagy megnyugtatására, hogy a Balaton
melléki ú. n. grödeni homokkő legmélyebb és legmagasabb részeiből származó
növénytörzsek «mi/caWtes-maradványoknak bizonyultak. Felszólaló ugyanis
rétegzeti és telepedési tapasztalatok alapján arra a nézetre jutott, hogy a
TÁRSULATI ÜGYEK.
Balaton melletti vörös homokkő nem triaszkorú, hanem a perm-systemát kép­
viseli. A felolvasó' úr eredményei igazolták az ő más irányban megállapított
következtetéseit.
B öckh J ános a fentebbi felszólalásra megjegyzi, hogy bár tiszteli más­
nak a nézetét, a maga részéről a hallottak ellenére sem merné mind a homok­
köveket és conglomerátákat, melyek a Balaton mentén oly hosszú vonalon a
werfeni palák alatt napfényre jutnak, oly általánosan permbelieknek nézni,
mint ezt dr. L óczy L ajos úr teszi.
Reá utalván a szomszédos pécsi hegységre is, figyelmeztet, hogy ott a
nagy araucariak&t és felső-permbeli növényeket tartalmazó homokkövek és
palák képezte lerakodásra még egyéb képződések is következnek a werfeni
palákig. így nevezetesen a verrucanonak mondott durva conglomerát, melyet
felszólaló már az alsó-triászhoz számít, bár ebben is talált még araucaria-részleteket, de már csak igen gyéren és kis, igen kopott, nyilván gördült darab­
kákban ; e verrucanora pedig ott még azonfelül az elég vastag és kövület­
mentes, úgynevezett szt. jakabhegyi homokkő települ.
L óczy L ajos megjegyzi, hogy a Balaton mellett fokozatos átmenetet a
vörös homokkőből a werfeni rétegekben sehol nem láto tt; ellenkezőleg a kettő
között mindenütt nagyon éles határt, sőt nem egy helyen discordans viszonyt
figyelt meg, a mi nézete szerint szintén a két képződmény különválasztandó sága mellett szól.
B öckh J ános erre röviden megjegyzi, hogy még az említett discordantiák
sem ingathatnák meg fentebbi véleményében, mert ha még elfogadja is az
a raucaria - leleteket tartalmazó homokkőrészletnek permbeli voltát, az említett
discordantia, mely a bakonyi triaszban nem meglepő s elvégre tisztán localis
tünemény is lehet, még mindig nem bírhat oly jelentőséggel és döntő befolyás­
sal, hogy a Balaton melléki összes szóban forgó homokköveket az eddig h al­
lottakra permbelieknek nézze.
2.
A cker V iktor «Adatok a Szepes-Gömöri-Erczhegység geologiájához»
czímű felolvasásában ismertette a Rozsnyó, Csetnek és Pelsűcz közötti vidék
geologiai viszonyait s e mellett részletesebben tárgyalta a geologiai vagy ipari
szempontból értékesebb kőzeteket.
A terület alkotásában következő kőzetek vesznek ré szt:
1.
2.
3.
4.
5.
6.
7.
Ó-palaeozoos metamorph sedimentek.
Carbonkorú homokkövek, palák és mészkövek.
Permquarczitok és conglomeratok.
Triaszkorú kőzetek.
Pliocen, diluvialis és alluvialis lerakodások.
Glaukophanit (metam. diabas).
Porphyroid.
Ezek közül ipari szempontból legfontosabbak a carbonmészkövek. így a
Csetnektől nyugotra fekvők, melyek közelében vannak a Vashegy—Jolsva—
Ochtinai magnezitvonulatok, igen metamorphozáltak s így valószínűnek lát­
szik, hogy bennök magnezitkutatás eredménynyel járhat. Csetnektől keletre
73
TÁRSULATI ÜGYEK.
szintén carbonmészkövekben egy manganvasércztelér húzódik át, a mely egy
közelében levő glaukophanit- (metam. diabas) kitörésnek köszöni léteiét.
A carbonkőzeteken kívül geologiailag igen érdekesek a felső triaszmészkövek, a melyekben számos barlang van, nevezetesen : a Szalánka-lyuk, Csengő­
lyuk, Macska-lyuk, Szűk-bánya, Bonyik-lyuk, Csikréti barlang, Ludmilla-barlang; ezenkívül e területen a mészhegységekre jellemző összes tektonikai kép
zodmények is láthatók.
A vidék tektonikájáról is beszélt röviden előadó s ezenkívül magyará­
zatát adta a Szepes-Gömöri-Erczhegység vasércztelepei képződésének is. Sze­
rinte ezek nem valamely kőzetfajhoz vannak kötve, hanem egy nyugatról keletre vonuló, körülbelől 50 Km-hosszú hasadékrendszerhez, a melyen fel­
tódult erruptiv kőzetek, nevezetesen gránit, quarzporphyr és diabas contact
hatása és postvulkani hatása hozta létre ezen ércztelepeket.
3.
Dr. F ial o w sk i L ajos «A k r i s t á l y a l a k o k a x o n o m é t r i a i m i n t á i »
czímen kiszámított, megszerkesztett és jobbadán kartonból elkészített részle­
teket mutatott be, a melyeken a kristály rakodását meghatározó határlapot
vagy határlapok összetartozó kévéjét a tengelysíkok foglalják össze. így a
hexaédronnak négyzetlapjával befejeződő 6-od, az oktaédron. az egyszerű öt­
szöges tizenkettes 8-ad, a 48-asnak 48 ad rakodékát, a négyszöges trapezoédron
S-adát és másokat jobbadán úgy elkészítve szemléltette, hogy a részletek meg­
felelő sík tükrök szögletében symmetriájuk esetén n —1-szer ismétlődve egész
alakban tűntek föl. Látni lehetett iker-képzodéseket és combinatiókat is, a leg­
többjét a kartonlapok kiablakozásánál fogva vezértengelyeikkel. Alkalmas tükör­
fülkébe csúsztatott üveglappal, fémlemez lépcsozetével, sőt a szükség szerint
más-más színű egyenes fonalak fel- vagy eltüntetésével a kristályalak rakodá­
sának változatai tűntek elő.
V álasztm án y i ülések.
1Ü(X> ja n n á r i i i s hó 3 -á n . Elnök d r. K och A n t a l .
Rendes tagnak választattak:
műegyet. tanársegéd Budapesten (aj. dr. S chafarzik F.).
tanárjelölt Budapesten (aj. dr. S z ontagh T.).
S t e i n e r S z ilárd egyet, tanársegéd Budapesten (aj. dr. K r e n n e r J.).
A választmány elfogadta a csereviszonyt a Bureau of Geology and Mines-el
Rollában (Missouri) és a Société Geologique Mexicaine-el, tudomásul vette,
hogy dr. K ö v e sl ig e t h y R adó egyet, tanár, a Társulat földrengésjelző műszereit
elismervény mellett átvette és azokat a Nemzeti Múzeum pinczehelyiségóben
állította fel.
A v á l a s z t m á n y a j á n l a n i f o g j a a k ö z g y ű l é s n e k , h o g y a SzA BÓ -alapból
(5—800 k o r o n á i g n y i l t p á l y á z a t o t h i r d e s s e n s 200 k o r o n á t m e g b í z á s o k r a f o r ­
M aros I mre
N oszky J enő
d íts o n .
V é g ü l tu d o m á s u l v e tte és elfo g a d ta a
íté lé se
ügyében
k ik ü ld ö t t
b iz o ttsá g
v á la s z tm á n y
v é le m é n y e s
a
j e le n t é s é t
SzABÓ-érem
oda­
és e n n e k alapján
74
TÁRSULATI ÜOTEK.
a já n la n i fogja a k ö z g y ű lé sn e k , h o g y a SzA B ó-érem m el K a l e c sin sz k y S á n d o r é a
m. kir. F ö ld ta n i I n t é z e t f ő v e g y é s z é t tü n t e s s e ki.
lOOii januánus 31-én. Elnök:
d r. K och A n t a l .
Örökítő tagnak választatott I n key B é l a ajánlatára gróf Z se l é n s z k y R óbert
Budapesten. Felolvassa a titkár a pénztárvizsgáló-bizottság jegyzőkönyvét, mely­
nek alapján a választmány á maga részéről a pénztárosnak a fölmentést meg­
adja. Azután tudomásul veszi az 1905. évi pénztári jelentést és megállapítja
az 1906. évi költségvetést. Az 1906. évi pénztárvizsgáló-bizottságba dr. I losvay
L a jo s , P e trik L ajos és dr. S zontagh T amás urakat kéri föl.
Kapcsolatban ezzel a másodelnök, mint a földrengési bizottság előadója,
bejelenti, hogy a bizottság számadásait is átvizsgálta a pénztárvizsgáló-bizottság
s azt 332 korona vagyonnal rendben találta. Végül megállapította a választ­
mány a közgyűlés napirendjét.
JEGYZŐKÖNYV
a Szabó-em lékérem ügyében k ik ü ld ö tt bizottság1 1905 deczem ber lió
30.-án ta r to tt üléséről.
Jelen vannak dr. S c h a f a r z i k F e r e n c z , a Magyarhoni Földtani Társulat másodelnökének elnöklete alatt G e s e l l S á n d o r , H o r u s i t z k y H e n r i k , dr. I l o s v a y L a j o s ,
dr. K r e n n e r J ó z s e f S á n d o r , dr. L óczy L a jo s választmányi tagok, és dr. P a p p
K ároly rendes tag.
Elnök üdvözölvén a teljes számban megjelent bizottsági tagokat, az ülés
jegyzőkönyvének vezetésével P a p p K á r o l y í bizza meg.
Elnök elrendelvén a Szabó emlékérem ügyrendjének felolvasását, ennek m eg­
történte után megállapítja, hogy az ügyrend értelmében jelen bizottság föladata az
1900. évtől 1905 junius végéig megjelent hazai tárgyú, illetőleg magyar-horvát szer­
zők geologiai körű munkáinak a megbirálása és ezek közül a legjelesebb munka
szerzőjének kitüntetésre való ajánlása.
Elnök ezután az ásvány-földtani szakcsoport sorrendjében fölkéri a bizottsági
tagokat, hogy az érdemes munkákat terjesszék elő.
Az egyes szakcsoportok előadói erre a következő előterjesztéseket teszik :
I. A kristály- és ásványtan köréből 23 dolgozat jelent meg az elmúlt hat
évben, s ezek közül M e l c z e r G u s z t á v 7, Z im á n y i K á r o l y 4, M a u r i t z B é l a 3, Tob o b f f y Z o l t á n 2. L i f f a A u r é l 1 munkát irt. Kiválnak e téren M a u r i t z : U j a b b
a d a t o k a p o r k u r a i p y r i t r ő l , — M e l c z e r : A d a t o k az a l b i t p o n t o s a b b
i s m e r e t é h e z — s az U r v ö l g y i a r a g o n i t — és Z im á n y i : S v é d o r s z á g i
z ö l d a p a t i t — czímű munkái.
I I . A kőzettanból 20 munka jelent meg, a melyek között S c h a f a r z i k F e ­
r e n c z 5, S z á d e c z k y G y u l a 3, B ö c k h H u g ó 3 és P á l f f y M ó r 2 munkával szerepel.
Kiválik ezek közül B ö c k h H u g ó G e o l ó g i á j a , a melynek megjelent I . kötete a petrografía újabb nézeteit átülteti a magyar irodalomba, s valóban hézagpótló munka.
Alapvető munka továbbá kőzettani részében is K o c h A n t a l n a k A z e r d é l y r é s z i
i n e d e n c z e h a r m a d k o r i k é p z ő d m é n y e i czimü monográfiája, a melynek a
neogén csoportot tárgyaló része a kitörésbeli képződményekkel is foglalkozik.
TÁRSULATI ÜGYEK.
75
A szerző kiváló érdemeit különösen emeli az, hogy az elmúlt évtizedekben a
legtöbb modem petrographiai vizsgálatot ő maga végezte.
m . Az ásvány-földtani chem ia kevésszámú, de figyelemreméltó érteke­
zéssel tűnik ki. A mai napság nagy zajt keltő rádioaktivitás is szóba került, és
S z i l á r d B é l a közölt e tekintetben az i g m á n d i k e s e r ű v í z r ő l adatokat.
’S ig m o n d E l e k az a l f ö l d i s z i k e s t a l a j o k r ó l és E m s z t K álmán a F e r t ő
v i z é n e k c h e m i a i e l e m z é s é r ő l tett közzé becses vizsgálatokat. De legkiemel­
kedőbb K a l e c s i n s z k y S á n d o r n a k az a tanulmánya, a melyben a S z o v á t a i m e l e g
é s f o r r ó k o n y h a s ó s t a v a k o n é s z l e l t t a p a s z t a l a t a i r ó l számol be. K a ­
l e c s i n s z k y megállapítja, hogy e tavak meleg és forró vize nem thermális eredetű
és hőmérsékletük a chemiai folyamatoktól fü ggetlen ; fölismeri, hogy ezen tavak h ő­
forrása a Nap, a mely hősugarait a tavak vizének alsó, sűrűbb sóoldatból álló ré­
tegébe egy édesvízrétegen át bocsátja és a sóoldat a hősugarakat elnyelve, magá­
ban fölhalm ozza; vélményt mond továbbá a tavaknak és ezek környékének m últ­
járól és jövőjéről.
IV. A bányageologiai irodalom ban 10 f i g y e l e m r e m é l t ó m u n k a j e l e n t
m e g ; ezek k ö zü l B a u e r G y u la , L a c k n e r A n t a l , Papp K á r o ly , S z á d e c z k y G y u la és
S e m p er n e m r é g e lh u n y t b e r lin i b á n y a ü ln ö k m u n k á it ó l e lte k in tv e , k é t fo n to s m u n k a
v á l i k k i.
Az e g y i k S c h a f a r z i k F e r e n c z : A d a t o k
heg y ség
pontosabb
ism eretéhez
czím ű m ű ve,
to z ta tja e d d ig i fö lfo g á su n k a t arról a v id é k r ő l,
a
S zepes-G öm öri
a m ely gyök eresen
k im u ta tv á n ,
Érczm e g v á l­
h o g y az a g y a g p a lá n a k ,
g n e is z n e k stb .-n e k ta r to tt k ő z e te k tu la jd o n k é p q u a r c z p o r p h y r o k , p o r p h y r o id o k s r é s z ­
ben m e ta m o r p h ü le d é k e k , to v á b b á , h o g y a g a z d a g é r c z te r m ő h e ly e k e r e d e tü k e t ille ­
tő le g e p ig e n e tik u sa k és p o stv u lk a n o s
hatásokra
m u n k a B ö ck h H u g ó ó és a G ö m ö r m e g y e i
giájáról
és b á n y á sz a tá r ó l szó l.
v e ze th ető k v issza .
Vashegy
A m á s ik k iv á ló
k ö rnyékének
geoló­
A s z á m o s s z e lv é n y n y e l és té r k é p p e l ellá to tt ta n u l­
m á n y n e m c s a k g e o lo g ia ila g b e c se s , de a b á n y á s z e m b e r is ú t m u t a t á s t m e r ít h e t b előle.
V. A z agrogeologia terén megjelent 47 munka közül 12 H o r u s i t z k y H e n ­
10 T r e i t z PÉTERtől, 4 ’S i g m o n d E l e k í ő I és 3 T im k ó iM RÉtől e r e d . Ezek kö­
z ö t t kiválnak T r e i t z PÉT E Rnek a D u n a — T i s z a k ö z é r ő l és T im k ó iM R É n ek az
E c s e d i l á p r ó l szóló közleményei. Önálló megfigyelések és több évi tanulmányok
eredménye T r e i t z - S z i l á g y i k ö n y v e a M e s z e s t a l a j o k r ó l é s az e z e k r e a l k a l ­
m a s a m e r i k a i s z ő l ő f a j t á k r ó l , gyakorlatilag is fontos továbbá ’S ig m o n d E l e k n e k : A s z i k e s t a l a j o k r ó l í r t tanulmánya.
E m s z t K ál m án a B a l a t o n f e n é k i s z a p j á n a k
chemiai vizsgálata
alapján arra a fontos eredményre jutott, hogy a Balaton iszapja a lehulló porral
azonos. Az agrogeologia körébe sorozható C h o l n o k y J e n ő d r .: A f u t ó h o m o k
m o z g á s á n a k t ö r v é n y e i czímű, magas színvonalon álló értekezése, és végül a
F e r t ő g e o l o g i a i é s m e z ő g a z d a s á g i v i s z o n y a i r ó l szóló bizottsági jelen­
tés, a melynek hydrogeologiai részében S z o n t a g h T a m ás kimerítő tanulmányai alap­
ján a Fertő lecsapolása ellen nyilatkozik.
V I . A fö ld tan körében a letelt lustrum alatt szép termékenység volt. Közel
száz geologiai dolgozat jelent meg a hat éves időközben. Nemcsak a m. kir. Föld­
tani Intézet évkönyveiben és jelentéseiben, meg a Földtani Társulat kiadványaiban,
hanem más institucziók szárnyai alatt és a külföldi irodalomban is derék termékek
láttak napvilágot. Mintegy 14 szerző válik ki maradandóbb munkálkodásával, s ezek
közül is főkép S c h a f a r z i k F e r e n c z , t e l e g d i R o t h L a j o s , P á l f y M ó r , B ö c k h H u g ó ,
H a l a v á t s G y u l a , S ó b á n y i G y u l a , S z á d e c z k y G y u l a , a külföldiek közül pedig U h l i g
V i k t o r irtak figyelemreméltóbb munkákat. Mindezeket fölülmúlja azonban két alap­
vető munka.
r ik é i,
76
TÁRSULATI
ügyek.
Az egyik K och A n t a l : A z e r d é l y r é s z i m e d e n c z e h a r m a d k o r i k é p ­
z ő d m é n y e i , II. r é s z , n e o g é n - c s ö p ö r t czímű monográfiája, a mely méltó be­
fejezése a már régebben megkezdett nagy munkának. A másik pedig N o p c sa F e ­
r e n c z bárónak: A
G y u l a f e h é r v á r , D é v a , R u s z k a b á n y a és a r o m á n i a i
h a t á r k ö z é o r ő v i d é k g e o l ó g i á j á r ó l szóló műve, a melyben a szerző nagy
területnek a sztratigrafiáját tisztázza.
VII,
Az őslénytan az elmúlt cyklusban különösen fontos munkákkal gaz­
dagította hazánk természetrajzi irodalmát. Ebbe a cyklusba esik ugyanis az e l s ő
m a g y a r o r s z á g i t r i l o b i t a , számos triászkorú t a b u l a t a, a legrégibb f o g a s
t e k n ő s b é k a , több krétabeli d i n o s a u r u s , egy harmadkorbeli t e l j e s b á l n a és
s z a r v a s c s o n t v á z , továbbá a d i l u v i á l i s e m b e r maradványainak a fölfede­
zése és leírása.
Megjelent 108 kisebb-nagyobb palseontologiai munka, ezek közül 78 dolgoza­
tot magyar és horvát szerző, 30-at pedig külföldi szerző írt. Csak magyar n yel­
ven 12, csak német nyelven 32, magyarul-németül 56, horvátul 2, angolul 3, latinul
2 és olaszul 1 jelent m e g ; tehát a 108 munka közül 68-at olvashattunk magyar
nyelven és 40-et csak idegen nyelveken.
L e g t ö b b m u n k á t , s z á m s z e r i n t 1 3 - a t N o p c sa F e r e n c z b á r ó m u t a t fö l, e r r e k ö ­
v etk e z ik
G o rjano vics-K r a m b e r g e r
P a p p K ároly
K á roly
10, K och A n t a l 9, L ő r e n t h e y I m r e 8 ,
5, J a e c k e l O ttó 4 m u n k á j á v a l . Ezenkívül B i t t n e r S á n d o r , D i e n e r
K á r o l y , F r e c h F r i g y e s , H a l a v á t s G y u l a , K a d i <5 O t t o k á r , K orm os T i v a d a r , P a n t o csek
J ó z s e f é s P r i n z G y u l a 3 — 3 m u n k á t ir t a k .
A p á la e ő b o tm iik a terén kiválik f S t a u b MÓRicznak a C i n n a m o m u m n e m t ö r t é n e t é r ő l szóló monográfiája, a mely munka mesteri kidolgozásával a
palseobotanika díszére válik a világirodalomban is. Buzgalommal munkálkodtak to­
vábbá P a n t o c s e k J ó z s e f b a c i l l a r i a tanulmányaival és T u z s o n J á n o s a f o s s z i l i s
fákról írt é rt ek ez és e iv el .
A
palaeozoologia
bakonyi
m ű v e, a m e ly b á m u la to s
vábbá
terén fig y e le m r e m é ltó
V in a ssa
de
R egny
P á ln a k
a
t r i a s z k o r ú s p o n g i a , t a b u l a t a, h y d r o z o a é s b r y o z o a - f é l é k r ő l s z ó l ó
Frech
F R iG Y E snek
szép
a n y a g n a k m e s te r i feld o lg o zá s a .
a bakonyi
triaszkorú
B ecses m unkák to ­
lam ellibranchiaták
és
a töb b ek k ö z ö tt a m e g a l o d o n t á k
t ö r z s é n e k e r e d e t é r ő l új k é p e t a d , k i m u t a t j a , h o g y e z e k f e j l ő d é s e n e m c s a k a B a ­
cephalopodákról
irt ta n u lm á n y a i. F r e c h
k o n y b a n é s a z A lp e sek b e n , h a n e m a H im a la y á b a n is u g y a n a z o n so rre n d b en h a la d , s
ezz e l k a p cs o la tb a n b e b iz o n y ítja , h o g y a m e g a l o d o n t á k
v ezérkövületek
érték re n ézve, azaz m i n t
a lig á lla n a k h á trá b b az a m m o n e á k n á l .
A B a l a t o n - B i z o t t s á g több korszakos palfflontologiai munkája között is
kiválik J a e k e l O ttó tanulmánya a P l a c o c h e l y s p i a c o d o n t a, n. g. et. n. sp.
nevű triaszkorú t e k n ő s b é k á r ó l . Eddigelé ez a legrégibb, s még fogas teknős­
béka a földkerekségen, olyan lelet, a milyet a palseontologia nem minden évtized­
ben mutathat föl. Ez a tény mindennél jobban magyarázza a munka fontosságát.
B o e t t g e r O. K o s t e j k ö z é p s ő m i o c z é n f a u n á j á r ó l írt művében kimu­
tatja, hogy hazánk ezen részén a mioczénben a tropikus és keletázsiai kicsiny csi­
gáknak egész sorozata ólt, szerinte tehát a mediterrán elnevezés nem olyan jogo­
sult, mint eddig hittük. A munka különben 570 fajta csiga leírását tartalmazza,
táblái azonban mindmáig sem jelentek meg.
N o pc sa F e r e n c z a d i n o s a u r u s o k r ó l írt munkáival válik ki, sajnos, hogy
ezek majd mind idegen nyelven és jobbára a bécsi akadémia kiadványaiban jelen­
tek meg. A T e l m a t o s a u r u s t r a n s s y l v a n i c u s , n. g. et n. sp., M o c h l o d o n
S u e s s i , B u n z e l c 's a M o c h l o d o n r o b u s t u m , n. f. maradványai, a miket so-
TÁRSULATI ÜGYEK.
77
rozatos munkáiban feldolgozott, annyival fontosabbak, minthogy a legelső ilynemű
leletek hazánkban. Kisebb munkákat írt továbbá I s z t r i a v a r a n u s s z e r ű l a c e r t á i r ó l és a britországi j u r a - é s k r é t a k o r i d i n o s a u r u s o k r ó l .
M a r s h és C o p e halála óta, O s b o r n o n kívül, alig foglalkozott még valaki oly
behatóan a d i n o s a u r u s o k k a l , mint N o p c sa báró, — ezzel munkássága eléggé
jellemezve van.
G o r j a n o v i c s - K r a m b e r g e r K ároly a H a l l e i n - v i d é k i
felsőtriadikus
h a l f a u n á r ó l , kréta- és mioczénkori h a l a k r ó l , s ezenkívül a k r a p i n a i d i l u ­
v i a l i s e m b e r i m a r a d v á n y o k r ó l írt sorozatos munkákat. Bár ez utóbbiakról
szóló csonttani leírásai már az embertan határán vannak, de az ősemberi leletek
fontossága kitűnik abból, hogy nemcsak az anthropologusok, hanem a palffiontologusok is világszerte érdeklődnek iránta.
K och A n t a l ebben a cyklusban a fossilis halakról 5 munkát irt, kiemelkedik
ezek közül a B e o c s i n i c z e m e n t m á r g a k ö v ü l t h a l a i r ó l szóló dolgozata.
Az e r d é l y r é s z i m e d e n c z e h a r m a d k o r i k é p z ő d m é n y e i t t á r g y a l ó m o ­
n o g r á f i á j a — bár szorosan palsontologiai leirás nincs is benne — a több ezer
kövület fölsorolásával és a faunacsoportok jellemzésével a palseontologiának is be­
cses adatokat szolgáltat. Ugyancsak nevezett szerző :A m a g y a r k o r o n a o r s z á g a i
k ö v ü l t g e r i n c z e s á l l a t m a r a d v á n y a i n a k rendszeres á t n é z e t e czímű mun­
kája az első hazánkban, a mely az egyes korok gerinczes faunáját összefoglalja és
átnézetesen jellemzi.
Alapos palaeontologiai tanulmány L ő r e n t h e y I m r e : D i e P a n n o n i s c h e
F a u n a v o n B u d a p e s t czímű munkája, a melyben a szerző a helytelen pontusi
elnevezés helyett a pannoniai emelet használatát javasolja, a mi azóta általános is
lett a külföldi irodalomban.
Munkájában 120 kagyló- és csigafajt leírván, az egyes lelethelyek faunáját
pregnánsan jellemzi. L ő r e n t h e y ezenkívül k é t ú j e o c z é n t e k n ő s f a j t írt le és
a f o s s z i l i s r á k o k tanulmányozását is folytatta, sikereinek örvendetes bizonysága
az is, hogy a külföldiek is fölkérik őt a kövült rákok determinálására.
P á l f y M ó r A l v i n c z f e l s ő k r é t a k o r i r é t e g e i czimű művében mintegy
90 faj kagylót és csigát ír le és szintek szerint csoportosít olyan vidékről, a hol
azelőtt még a rétegek kora is bizonytalan volt. A krétairodalom egyik kútfője m a­
rad mindenkor ez a munka.
Végül P r i n z GYULÁnak, a F r e c h i e l l a és K o c h i t e s új alnemekről írt
munkáin kívül, fontos a C s e r n y e i i d ő s e b b j u r a k o r ú c e p h a l o p o d á k r ó l
fzó I ó monográfiája, a melyben 130, köztük 40 új faj ammonitát ír le és a melyben
a phyllocerasok származásáról, továbbá a liasz és dogger határáról írott fejezetek
a szerző éles Ítéletéről tanúskodnak.
Elnök a szakelőadóknak köszönetét mondva, a személyéről szóló ajánlást,
mint a bizottság tagja, törli a kitüntetésre ajánlottak jegyzékéből.
Továbbá a bizottság a kiemelt szerzők közül törli V i n a s s a d e R e g n y PÁLt,
F r e c h FRiG YEst és J a e k e l Orrot, minthogy munkájuk eddigelé csak különlenyomat,
a mely könyvkereskedői utón nem kapható, azaz tulajdonkép még nem jelent meg.
Törli továbbá a jegyzékből B o e t t g e r O.-t, mert munkájához rajzok nincsenek mel­
lékelve.
Elnök ezután fölhívja a bizottságot, hogy a felsorolt és kitüntetésre ajánlott
szerzők közül válasszon.
A bizottság beható eszmecsere és alapos megfontolás után a kitüntetésre
ajánlottak közül K a l e c s i n s z k y S á n d o r és báró dr. N o p c s a F e r e n c z szerzőket jelöli
ki. Az előbbit azért, m e r t a j e l e n s é g e k n e k e g é s z e n új f a j t á j á t i s m e r t e
TÁRSULATI ÜGYEK.
78
f ö l a t e r m é s z e t b e n , a mely mind elméleti, mind gyakorlati tekintetben fontos;
az u t ó b b i t pedig azon a réven, h o g y h a z á n k ő s l é n y t a n i i r o d a l m á t
e d d i g e l é i s m e r e t l e n l e l e t e k k e l s e mellett önálló kutatásokkal gazdagitotta.
Az Elnök szavazást rendelvén el, a bizottság négy szavazattal, kettő ellené­
ben, a Szabó-emlékéremmel v a l ó k i t ü n t e t é s r e K a l e c s i n s z k y S á n d o r magyar
királyi fővegyészt ajánlja.
Budapesten, 1905 deczember hó 30-án.
Dr. P a p p K á r o l y ,
a bizottság jegyzője.
Dr. I lo s v a y L a j o s ,
Dr. S c h a f a r z i k F e r e n c z ,
a bizottság elnöke.
dr. K r e n n e r J ó z s e f ,
G ese l l S ándor,
dr. L óczy L a j o s ,
H o r u sit zk y H e n r ik ,
a b iz o ttsá g tagjai.
Pályázati hirdetések.
A m a g y a r h o n i F ö ld ta n i T á rsu la t 1906 februárius hó 7.-én
tarto tt közgyűlése a Szabó-alapból az ásvány-földtani szakcsoport körébe
tartozó (ásványtan, kristálytan, ásvány-földtani chemia, geologia, kőzettan,
palseontologia és stratigraphia) s szabadon választható m unkára 6— S00 ko­
ro n a összegig nyilt pályázatot hirdet és 200 korona összegig megbízást ad.
P ályázati feltételek
(Kivonat a Szabó alap ügyrendjéből).
A) Nyilt v á l y á z a tn á l:
a) A pályázók részletes tervet nyújtanak be, melyből tisztán kivehető legyen
a munka m in ő sé g e ; tudassák a kutatásokra fordítandó idő nagyságát és elkészí­
tendő munkájok időpontját, a mikorra a kéziratot beszolgáltatják.
b) A pályázók magukat megnevezik s kijelentik, vájjon az egész kitűzött
összegre vagy annak csak egy részére tartanak-e számot.
c) A társulat megkivánja, hogy a gyűjtésekkel és azoknak feldolgozásával
megbízott összes gyűjteményét, mint a munka hitelességét igazoló eredeti példá­
nyokat (ásványokat, kőzeteket, kövületeket), kész munkájával együtt beszolgáltassa
a mely esetben az anyaggal a társulat rendelkezik s hiteles helyen leendő megőrzé­
séről gondoskodik. Ettől eltérő előleges megállapodás esetén azonban megengedhető,
hogy az illető az imént körülírt anyagot valamely hazai közintézetben (nyilvános
gyűjteményben) oly módon elhelyezze, hogy ahhoz mind a bírálók, mind pedig a
tárgy iránt érdeklődő szakemberek könnyen hozzáférhessenek. A gyűjtött anyagra
nézve az itt elmondottak a megbízottakra is kötelezők.
d) A kitűzött díjat rendesen csak a megbízás bevégzése s a munka sajtó alá
berendezett kéziratának benyújtása és kiadásra elfogadása után adja ki a társulat.
De ha a kutatás utazásokkal vagy egyéb pénzbeli kiadással jár, a választmány a
bizottság okadatolt előterjesztésére a megbízás összegének egy részét, de legfölebb
kétharmadát (2/ 3 ) előre is kiutalványozhatja.
e) Az elfogadott munka a Földtani Társulat tulajdona s kiadásának joga első
sorban a társulatot illeti. De ha a társulat e jogát egy év alatt nem érvényesíti,
vagy az elfogadás alkalmával már előre kijelenti, hogy érvényesíteni nem szándé­
kozik, a kiadás joga visszaszáll a szerzőre azzal a kötelezettséggel, hogy ha mun-
TÁRSULATI ÜGYEK.
79
kaja bárhol is megjelenik, köteles a czím lapjára kinyom atni, hogy ezt a m agyarhoni
F ö ldtani T ársulat m egbízása következtében a SzABÓ-emlékalapítványbol segélyezve
végezte, továbbá ta rto zik belőle h á ro m példányt a tá rsu la t k ö nyvtára részére be­
szolgáltatni.
f)
A tervezetek legkésőbb 1906 április hó 30-áig a magyarhoni Földtani Tár­
sulat titkári hivatalába (Budapest, VII., Stefánia-út 14. sz.) küldendők be.
B) Megbízásnál:
A választmány a fenebb említett 200 korona összegig megbízásokat adhat
oly kutatásokra, a melyeknek tárgyát és módozatát a választmány maga szabja
meg. Ilyen megbízások esetén a választmány a megszavazott összeget előre kifizeti
a megbízottaknak. A megbízottak kötelesek két éven belől megbízásuknak eredmé­
nyéről a társulat egyik szakülésén egy előadásban beszámolni. — A gyűjtött anyagra
vonatkozólag a nyilt pályázat c) pontja a megbízottakra is kötelező.
A választmány ez úton felhívja azokat, a kik a 200 korona megbízási összegre
egészben vagy részben igényt tartanak, hogy szándékukat a Társulat titkárságánál
(Budapest, VII., Stefánia-út 14. sz.) legkésőbb 1906 marczius hó 30-áig jelentsék be,
feltüntetve a tervbe vett kutatást és az erre szükséges összeget.
A M a g y a r T u d . A k a d é m ia M a th e m a tik a i és Term észettu d o m á n y i B izo ttsá g a az 1906-ik évben 2000 koronát olyan tudományos
munkálatok előmozdítására kiván fordítani, a melyek a mineralogia vagy geologia
körébe vágnak. A munkálatok lehetnek elvont, elméleti irányúak vagy olyanok, a
melyek hazánk természeti visszonyainak kutatását tűzik ki czéljokul. Mindenkinek
egyenlő alkalmat akarván nyújtani, hogy a föntebb említett szakba vágó munkával
versenyre kelhessen, a Bizottság ezennel felhívja az érdekelteket, hogy tervezetüket
(esetleg kész munkájokat) küldjék be, magukat megnevezvén és kijelentvén, hogj'
a kitűzött egész összegre, vagy annak milyen részére tartanak számot. A m eg­
szavazott összeg rendszerint a munkálat befejeztével adatik ki; de ha végrehajtása
költséggel járna részben már a megbízatás alkalmával is. Az így készülő munká­
lat a Magyar Tud. Akadémia tulajdona; de ez a kiadás jogát a szerzőnek — ha
kivánja — esetről-esetre át is engedheti. A tervezetek vagy kész munkák ugyan­
csak f. év márczius 31-ig a bizottság előadójához dr. Lengyel Béla egyet, tanár­
hoz küldendők be.
A K i r á l y i M a g y a r T e rm é szettu d o m á n y i T á rsu la t
Jjályázath irdetése 1 9 0 0 -ra • Uj pá ly á za t a Bugát-alapból. A földtan
köréből. «Kívántatik valamely kevésbbé ismert hazai vidék geologiai viszonyainak
leírása.»
Fősúly fektetendő a stratigrafiai viszonyok pontos megállapítására és a ré­
tegekbe zárt kövületek szabatos meghatározására; de befejezésül a terület tektonikája
és geologiai története is kifejtendő.
A gyűjtött tárgyak, valamint az új köviilet-formák pontos rajzai is, a pálya­
munkához mellékelendők. Jutalma a Bugát-alapból 600 korona. Benyújtásának határ­
ideje 1907. október 31-ike.
E kérdésre csupán a K. M. Természettudományi Társulat tagjai pályázhat­
nak. — 2. A jutalmazott pályamű, ha kisebb, a Társulat Közlönyében is megjelen­
het, s ez esetben a pályadíjon kívül még a szokásos tiszteletdíjban is részesül ; ha
pedig nagyobb, akkor a pályázó tulajdona marad, s mint a K. M. Természettudo­
80
A TÁRSULAT TISZTVISELŐI.
mányi Társulattól koszorúzott pályamunkát, külön, maga is kiadhatja. — 3. A pá­
lyamű idegen kézzel, tisztán írva, lapszámozva, kötve legyen. A hozzá tartozó raj­
zok külön mellékeltes6enek. — 4. A szerző nevét rejtő pecsétes levelen ugyanazon
jelmondat álljon, mely a pályamű homlokán áll. — 5. Az így fölszerelt pályamű
a megszabott határidőig a Társulat titkári hivatalába (Budapest, VIII., Eszterházyutcza 16.) küldendő. — 6. A jutalmat nem nyerő pályamunkák kéziratai a Társulat
irattárában megőríztetnek, a szerzőknek vissza nem adatnak, legfeljebb az azokba
való betekintés és esetleg a Társulat helyiségében való lemásolásuk engedtetik meg.
A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT
tisztviselői,
választattak az 1904 februárius 3.-án tartott közgyűlésen az 1904— 1906. évi
trienniumra, kiegészítve az 1905 februárius hó 1-én tartott közgyűlésen.
FUNKTIONÄRE DER UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT,
gewählt in der am 3 . Febmar 1904 abgehuUenen Generalversammlung
für das Triennium 1P04—1906; ergänzt in der Generalversammlung
vom 1. Feber 1905 .
Elnök (Präsident) : Dr.
K o c h A n t a l , egyet. ny. r. tanár, A Magy. Tud. Akadémia
rendes tagja, a Geological Society of London rendes kültagja stb.
Másodelnök (Vizepräsident): dr. S c h a f a r z i k F e r e n c z , m. kir. bányatanácsos,
a Magy. Tud. Akadémia lev. tagja, műegyet. tanár stb.
Titkárok (Sekretäre) : Első titkár: Dr. P á l f y M ó r , m. kir. osztálygeologus.
Másodtitkár: betöltetlen.
Pénztáros (Kassier) : G r e x a J á n o s , műegyetemi quaestor.
Választmányi tagok (Mitglieder des Ausschusses):
I. Állandó tagok, mint Budapesten lakó tiszteleti tagok:
B öckh J ános
d r. s . S e m s e y A n d o r
dr.
S z é c h e n y i B éla
D arányi I gnácz
gróf
II. Választott tagok:
G e s e l l S ándor
dr.
F r an z en a u Á goston
H o r u sit z k y H e n r ik
dr.
I l o sv a y L ajos
K a l e c sin sz k y S ándor
dr.
K renner
J.
S ándor
dr. L óczy L a j o s
dr. L ő r e n t h e y I m r e
dr. M e l c z e r G u s z t á v
Telegdi K o t h L a jo s
di\ S z o n t a g h T a m á s .
dr. Z i m á n y i K á r o l y
81
TAGOK NÉVSORA.
A mh. Földt. Társ. földrengési observatoriuma. (Erdbebenwarte der ung.
Geol. Gesellschaft.)
Előadó (Referent): Dr.
Tagok (Mitglieder):
dr. E m s z t
S c h a fa r z ik F e r e n c z .
K á lm á n ,
dr. K ö v e s l i g e t h y
Radó, K a le c sin sz k y
S ándor.
A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT TAGJAINAK
NÉVSORA
a z 1 9 0 4 ■ év végén.
VERZEICHNIS
DER MITGLIEDER DER UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT
mit Hude 1904
•
Jegyzet. A lakóhely után következő szám a tag megválasztásának évét jelenti.
A h o l két szám fordul elő, ott az első (zárójel közötti) jelenti a rendes taggá választás
évét, a második pedig a tiszteleti, pártoló, örökítő vagy levelező taggá választás idejét.
Pártfogó. (Protektor.)
Fraknó örökös ura, Edelstetten fejedelmi
grófja, Sopron vármegye örökös főispánja, cs. és kir. kamarás, államtudományi
doktor, es. és kir. 11. huszárezredbeli tartalékos hadnagy.
G a l a n t h a i h e r c z e g E ste r h á zy M ik l ó s ,
Tiszteleti tagok. (Ehrenmitglieder.)
Blanford W. T., a 1 ndoni Royal Society tágja s a ondoni geologiai társulat
titkára, London 1886.
Böckh János miniszteri tanácsos, a m. kir. Földtani Intézet igazgatója, az osztr.
cs. Yaskorona-rend III. o. 1., az orosz csász. St. Szaniszló-rend. csili. II. o. 1.,
a M. Tud. Akadémia lev. tagja stb. Budapest (1868) 1901.
Capellini Giovanni, a bologniai egyetemen a geologia tanára, és a R. Comitato
geologico elnöke, Bologna 1886.
5 Darányi Ignácz dr., v. b. 1.1., ny. m. kir. földmivelésügyi miniszter, Budapest 1904.
Semsei Semsey Andor dr., főrendiházi tag, nagybirtokos, a Szt. István-rend
■középkeresztese, a budapesti és kolozsvári tud. egyetemek tiszt, doctora, a
M. Tud. Akadémia tiszt, és igazg. tagja, a m. kir. Természettud. Társulat
tiszt, tagja, a m. kir. Földtani Intézet tiszt, igazgatója, a M. Nemz. Múzeum
ásványtan osztályának tiszt, osztályigazgatója, Budapest (1876).
F öldtani Közlöny. XXXVI. köt. 19U6.
fi
82
TAGOK NÉVSORA.
Stäche Guido, cs. és kir. udv. tanácsos és a cs. k. geologiai intézet igazgatója*
Wien 1872.
Suess Ede, a bécsi tudomány-egyetemen a geologia tanára stb., Wien 1886.
Széchenyi Béla gróf, v. b. t. t., főrendiházi tag, koronaőr, Budapest 1904.
Levelező tagok. (Korrespondierende Mitglieder.)
io Beszédes Kálmán, Konstantinápoly 1874.
Buda Ádám, földbirtokos, Reá (1886) 1885.
Conwentz Hugó, prof. dr., a nyugatporosz tartományi muzeum igazgatója,
Danzig 1892.
Felix János dr., a paleontologia tanára, Leipzig 1888.
Fraas Eberhardt, prof. dr., a würtembergi kir. természetrajzi muzeum conservatora, Stuttgart 1895.
is Korniss Emil gróf, Budapest 1880.
Majláth Béla, Budapest 1873.
Müller Károly, Villány 1875.
Roccatagliata Péter dr., Napoli 1885.
Stevenson John, a newyorki egyetemen a geologia tanára, New-York 1892.
Pártoló tagok. (Unterstützende Mitglieder.)
so Andrássy Dénes gróf, bányabirtokos, Dernő 1885.
Budapest székesfőváros 18S1.
Első cs. és kir. szab. dunagőzhajózási társulat, Budapest és Pécs 1873.
Északmagyarországi egyesített kőszénbánya és iparvállalat részvény-társaság
Budapest 1885.
Frank és Guttmann, építési vállalkozó ezég, Újvidék 1902.
95 Kempelen Imre, fölbirtokos, Moha 1886.
Kőszénbánya és téglagyár részv.-társulat, Budapest 1872.
Nagyági m. kir. és magántársulati aranybányamű-vállalat, Nagyág 1N83.
Osztrák-magyar államvasuttársaság, Budapest és Wien 1885.
Pesti hazai első takarékpénztár-egyesület, Budapest 1883.
80 Rimamurány-Salgótarjáni vasmű-részvénytársaság, Salgótarján 1885.
Budai tizenkét-apostol-bányatársulat, Brád 1902.
Örökítő tagok. (Gründende Mitglieder.)
Balla Pál, ügyvéd, Újvidék 1883.
/
Beszterczebánya szab. kir. város tanácsa, Beszterczebánya 1885.
Bethlen főiskola, Nagy-Enyed 1902.
35 Bezerédy Pál, földbirtokos, Hidja 1884.
Dávid Vilmos, mérnök, Budapest (1886) 1884.
Déchy Mór, birtokos, Budapest (1S75) 1897.
Esztergomi főkáptalan, Esztergom 1886.
Fischer Samu dr., gyógyszertár-tulajdonos, Verőcze (1S77) 1888.
éo Ilosvay Lajos dr., m. kir. udvari tanácsos, a M. Tud. Akadémia lev. tagja, m ű ­
egyetemi ny. r. tanár, Budapest (1883) 1885.
Inkey Béla (palini), földbirtokos, a M. Tud. Akadémia lev. tagja, Tarótháza
(1875) 1S86.
83
TAGOK NÉVSORA.
Kalecsinszky Sándor, a m. kir. Földtani Intézet fővegyésze, a M. T. Akadémia
lev. tagja, Budapest (1882) 1902.
Kauffmann Kamilló, ny. m. kir. bányakapitány (1866) 1890.
Koch Antal dr., egyetemi ny. r. tanár, a M. Tud. Akadémia rendes tagja és a
Geological Society of London rendes kültagja, Budapest (1866) 1881.
45 Korláti bazaltbánya részv.-társaság, Budapest 1901.
Lőrenthey Imre dr., egyet. rk. tanár és adjunktus, Budapest (1885) 1893.
M. kir. kath. főgymnasinm (Balla Pál alapítványa), Újvidék 1883.
Mattyasovszky Jakab (mátyásfalvi), ny. m. kir. osztálygeologus (Zsolnay V ilm os
nevére tett alapítvány), Pécs (1872) 1900.
Magyar kir. tengerészeti hatóság, Fiume 1S76.
so Mágócsy-Dietz Sándor dr., egy. ny. r. tanár, Budapest (1877) 1885.
Mednyánszky Dénes báró, Wien (1851) 1905.
Myskowszky Emil, bányamérnök, bányafelügyelő, Mecsekszabolcs (1903) 1904.
Rapoport Arnót (porodai) dr., bányabirtokos, Wien 1891.
Salgótarjáni kőszénbánya részv.-társaság, Budapest 187'J.
55 Schafarzik Ferencz dr., m. kir. bányatanácsos, műegyet. tanár, a M. Tud. Akad.
lev. tagja, Budapest (1875) 1884.
Szádeczky Gyula dr., egyet, tanár, Kolozsvár (1883) 1904.
Fülöp, Szász-Coburg-Gothai herczeg vasgyárai, Pohorella 1885.
Szontagh Tamás dr., m. kir. bányatanácsos és osztálygeologus Budapest (1879) 1887.
Urikány-Zsilvölgyi magy. kőszénbánya részvénytársaság, Budapest 1895.
6 0 Zimányi Károly dr., m. nemzeti múzeumi őr, a M. Tud. Akadémia
lev. tagja
Budapest (1885) 1893.
Zsigmondy Béla, mérnök, a cs. kir. Ferencz József-rend lovagkeresztese, Budapest
(1871) 1875.
Rendes tagok. (Ordentliche Mitglieder.)
a) Budapesti rendes tagok.
Acker Viktor, bányamérnök 1904.
Balkay Béla, ügyvéd 1905.
Bauer Mór dr., ügyvéd 1903.
«5 Bedő Albert (kálnoki), nyug. m. kir. államtitkár, a M. Tud. Akad. lev. tagja 1888.
Berdenich Győző, magánmérnök 1902.
Bojár Sándor, lapszerkesztő 1905.
Braun Gyula dr., magánzó 1885.
Brössler J., mérnök-vegyész 1904.
70 Burchard-Bélaváry Konrád, főkonzul, a főrendiház tagja 1885.
Dérer Mihály, m. kir. főbányatanácsos 1874.
Dicenty Dezső, szől. gyakornok 1902.
Emszt Kálmán dr., m. kir. vegyész 1899.
Endrey Elemér, tanár 1901.
7 5 Eötvös Loránd báró, dr., nyug. m. kir. miniszter, a Ferencz József-rend nagykeresztese, egyet, tanár, a M. Tud. Akad. elnöke, főrendiházi tag 1867.
Erdős Lipót, bányamérnök 1883.
Erőss Lajos dr., székesfőv. polgári iskolai tanár 1885.
Fialowsky Lajos dr., kir. főgymnasiumi tanár 1887.
Fillinger Károly, székesfőv. keresk. iskolai igazgató 1871.
so Franzenau Ágoston dr., a M. Tud. Akad. lev. tagja, nemz. múzeumi igazgatóőr 1877.
6*
84
85
90
95
íoo
los
no
ns
i 2o
TAGOK NÉVSORA.
Gáspár János, kir. fővegyész 1901.
Gesell Sándor, m. kir. főbányatanácsos, bányafőgeologus, az osztr. cs. vaskoronarend III. o. 1. 1871.
Grsenzenstein Béla, m. k. államtitkár 1872.
Grexa János, műegyet. quaestor 1899.
Grósz Lajos, székesfőv. polg. leányiskolái tanár 1903.
Güll Vilmos, m. kir. geologus 1899.
Hoitsy Pál dr., földbirtokos 1885.
Horusitzky Henrik, m. líir. geologus 1897.
Hültl József, ny. m. kir. miniszteri tanácsos, bányaigazgató 1878.
Hüttl Ernő, magánzó 1890.
Inkey Béla báró, cs. és kir. követségi titkár 1905.
Jex Simon, főbányamérnök 1905.
Kadic Ottokár dr., m. kir. geologus 1901.
Kaim Gusztáv, a Mattoni ezég budapesti képviselője 1903.
Kilián Frigyes, m. kir. egyetemi könyvárus 1880.
Klein Gyula, műegyetemi ny. r. tanár, a M. Tud. Akad. lev. tagja 1873.
Konkoly-Thege Miklós dr., m. kir. min. tanácsos, az Országos Meteorologiai
Intézet igazgatója, a M. Tud. Akad. tiszt, tagja 1902.
Kormos Tivadar, egyet, gyakornok 1903.
Kossueh János, üveg- és fayence-gyáros 1880.
Kosutány Tamás dr.,az orsz. chemiai intézet és vegykisérleti állomás igazgatója 1905.
Kövesligethy Radó, egyet, tanár, a M. Tud. Akad. lev. tagja 1899.
Krenner József Sándor dr., m. kir. udvari tanácsos, tud.-egyetemi ny. r. tanár
és nemz. múzeumi osztályigazgató, a M. Tud. Akad. r. tagja 1864.
Laekner Antal, m. k. geologus 1904.
László Gábor dr., m. kir. geologus 1ÍS99.
Legeza Viktor, székesfőv. felsőbb leányiskolái tanár 1874.
Lendl Adolf dr., orsz. képviselő, műegyetemi magántanár 1887.
Lengyel Béla dr., miniszteri tanácsos, tud.-egyetemi ny. r. tanár, a M. Tud.
Akad. r. tagja 1892.
Liffa Aurél, m. kir. geologus 1S98.
Loczka József, nemzeti múzeumi igazgatóőr 1883.
Lóczy Lajos (lóczi) dr., tud.-egyetemi ny. r. tanár, a M. Tud. Akadémia rendes­
tagja 1874.
Lukács László, v. b. t. t., ny. m. kir. pénzügyi miniszter 1882.
Machan Ottó, székesfővárosi mérnök 1898.
Markovits Sándor Lajos, vállalkozó 1905.
Mauritz Béla dr., egyet, tanársegéd 1903.
Melczer Gusztáv dr., egyet. m. tanár, székesfővárosi polg. isk. tanár 1889.
Muraközy Károly dr., m. kir. cultur-vegyész és műegyetemi magántanár 1SS6.
Nagy Dezső, műegyetemi ny. r. tanár 1884.
Nagy Dezső (gyimesi), geologus 1900.
Nagy László, állami tanitónő-képezdei ez. igazgató, tanár 1880.
Natanson Thadée, az Erdélyi bánya részv.-társ. főigazgatója 1904.
Pálfy Mór dr., m. kir. osztálygeologus 1895.
Papp Károly, m. kir. geologus 1897.
Paszlavszky József, m. kir. főreáliskolai ez. igazgató, tanár, a M. Tud. Akad. lev.
tagja 1873.
Petrik Lajos, m. kir. állami ipariskolai tanár 1887.
TAGOK NÉVSORA.
125
130
13.1
140
ií 5
íőo
iss
85
Pitter Tivadar, m. kir. térképész 1905.
Pollák Lipót, gyáros 1905.
Posewitz Tivadar dr., m. kir. osztálygeologus 1877.
Prinz Gyula dr., egyet, gyakornok, 1902.
Rombauer Emil, kir. főigazgató 1886.
Rótli Flóris, bányaigazgató 1904.
Roth Lajos (telegdi), m. kir. főbányatanácsos és főgeologus 1870.
Rozlozsnik Pál, m. kir. geologus 1903.
Rybár István, állami tanitónő-képezdei tanár 1871.
Saxlehner Kálmán, magánzó 1891.
Schenek István dr., m. kir. főbányatanácsos, nyug. bányaakadémiai tanár 1871.
Schuller Alajos, műegyetemi ny. r. tanár, a M. Tud. Akad. r. tagja 1874.
Schwarz Ignácz, bányavállalkozó 1904.
Siehmon Adolf, mérnök 1874.
Sváby Ernő dr. (tótfalvi), 1905.
Szathmáry Béla, m. kir. miniszteri tanácsos 1869.
Szőcs Andor, szől. gyakornok 1902.
Szterényi Hugó dr., kir. főgymnasiumi tanár 1883.
Takács Bálint, bányavállalkozó 1904.
Téry Ödön dr., m. kir. közegészségügyi felügyelő 1878.
Thirring Gusztáv dr., a székesfőváros statiszt. hiv. aligazgatója, tud.-egyetemi
magántanár 1S83.
Timkó György, tanárjelölt 1904.
Timkó Imre, m. kir. geologus 1899.
Toborffy Zoltán, egyet, tanársegéd 1903.
Treitz Péter, m. kir. osztálygeologus 1891.
Tuzson János, műegyet. m. tanár 1900.
Válya Miklós, székesfőv. polgári iskolai igazgató 1876.
Vargha György, tanár 1900.
Veress József, m. kir. bányatanácsos 1867.
Wagner Jenő (zólyomi) dr., kir. tanácsos, vegyészeti gyártulajdonos 1885.
Wartlia Vincze dr., miniszteri tanácsos és m űegyetemi ny. r. tanár, a M. Tud.
Akad. r. tagja 1868.
Wein János, székesfővárosi vízvezetéki nyug. igazgató 1867.
Winkler Lajos dr., egyet. rk. tanár és adjunktus 1892.
b) Vidéki rendes tagok.
Adámosi Ferencz, m. kir. bányamérnök, Désakna 1903.
Andreics János, m. k. bányatanácsos, bányaigazgató, Petrozsény 1890.
mo Antal Miklós, gazdatiszt, Czelna 1900.
Baczoni Albert, áll. főreáliskolai tanár, Kassa 1874.
Baradlai Bertalan, lyceumi tanár, Késmárk 1904.
Baumerth Károly, bányatanácsos és bányahivatali főnök, Felsőbánya 1887.
Bauer Gyula, bányamérnök, Brád 1902.
165 Benacsek Béla, kápt. alapítv. hivatal főkönyvelője, Veszprém 1898.
Bencze Gergely, kir. főerdőtanácsos, akad. tanár, Selmeczbánya 1901.
Bene Géza, főbányamérnök, Vaskő 1885.
Beüti Engelbert, nagyolvasztó és öntődevezető, Nadrág 1893.
Bibel János, kir. tanácsos, műépítész, Oravicza 18SÜ.
86
TAGOK NÉVSORA.
iT« Botbár Samu dr., városi orvos, Beszterczebánya 1885.
Böckh Hugó dr., kir. bányatanácsos, bány. föisk. tanár, Selmeczbánya 1895.
Bradofka Frigyes, m. kir. bányafőmérnök, bánya- és kohóhivatali főnök, Kapnikbánya 1890.
Cholnoky Jenő dr., egyet, tanár, Kolozsvár 1899.
Csató János, kir. tanácsos, Alsó-Feliérm. ny. alispánja, Nagyenyed 1867.
1 : 5 Cseh Lajos, m. kir. bányatanácsos és bányageologus, Selmeczbánya 1871.
Czirbusz Géza dr., főgymn. tanár, Sátoraljaújhely 1898.
Erdős Lajos, tanár, Pomáz 1900.
Farbaky István, m. kir. főbányatanácsos, nyug. bányászakad. igazgató. Sel­
meczbánya 1871.
Fehér Zoltán, jószágíelügyelő, Felsőszeli 1905.
iso Förster Elek, földbirtokos, Gyulakeszi 1899.
Gaál István, főreálisk. tanár, Déva 1904.
Gáspárdy Aladár, polg. isk. tanár, Orsóvá 1900.
Gerő Nándor, bányaigazgató, Salgótarján 1883.
Glos Arthur, fürdőigazgató, Csíz 18! 10.
185 Gothard Jenő, földbirtokos, Herény 1880.
György Albert, az osztr.-magy. ált. vasúttársaság főbányamérnöke. Resieza 1898.
Gyürky Gyula (gyürki), társulati bányamérnök, Ózd 1885.
Halmai József, főgymnasiumi tanár, Nagybánya 1876.
Hemző Lajos, gymnasiumi tanár, Karczag 1901.
ifo Henrich Viktor, bányamérnök, Petrozsény 1896.
Herrmann A. Árpád, bányafőmérnök, Anina 1902.
Huber Imre, piarista tanár, Kolozsvár 1901.
Hulyák Valér, tanár, Eperjes 1900.
Hunyadi István, m. kir. vegyész, Mezőhegyes 1901.
ipa Illés Vilmos, bányamérnök, Oravicza 1901.
Jahn Vilmos, vasgyárigazgató, Nadrág 1893.
Jelinek Ernő, bányaigazgató, Ózd 1885.
Joós István, m. kir. üzemfelügyelő, Diósgyőr 1881.
Joós Lajos, m. kir. főmérnök, Nagyág 1883.
200 Junker Ágoston, ev. gymnasiumi tanár, Beszterczebánya 1887.
Kachelmann Farkas, m. kir. bányatanácsos, Selmeczbánya 1885.
Kanka Károly dr., kir. tanácsos, főorvos, Pozsony 1851.
K im er Dezső, áll. gymnasiumi tanár, Bárt fa 1901.
Klekkner László, bányagondnok, Lucsiabánya 1893.
205 Kocsis János dr., áll. főgymnasiumi tanár, Kaposvár 1883.
Krausz Nándor, bányagondnok, Rozsnyó 1902.
Kuncz Péter, nyug. min. osztálytan., Pomáz 1868.
Laczkó Dezső, kegyesrendi főgymn. tanár, Veszprém 1897.
Laczó Endre, ev. tanító, Békéscsaba 1905.
210 Lajos Ferencz, főreálisk. tanár, Pécs 1902.
Litschauer Lajos, kir. bányaisk. tanár és bányafőmérnök, Selmcczbánya 1886.
Maderspaeh Livius, m. kir. bánj'atanácsos, Zólyom 1893.
Martiny István, m. kir. bányatanácsos, bányahiv. főnök, Hegybánya 18S3.
Moesz Gusztáv, középiskolai tanár, Brassó 1897.
215 Molnár Ferencz, áll. tanító, Dognácska 1904.
Mossoczy Sándor, m. kir. bányamérnök, Désakna 1902.
Nopcsa Ferencz ifj., báró, Szacsal 1899.
TAGOK NÉVSORA.
87
Nuricsán József, in. k. gazd. akad. tanár, Magyaróvár 1891.
Oelberg Gusztáv lovag, m. kir. bányakapitány, Zalatna 1867.
2‘
jo Pantocsek József dr., orsz. kórházi igazgató, a közegészségügyi tanács tagja,
Pozsony 1885.
Pauer Viktor (kápolnái), m. k. bányamérnök, Selmeczbánya 1902.
Pelachy Ferencz, kir. főbányamérnök, Selmeczbánya 1887.
Petrovics András, főbányamérnök, Krompach 1884.
Pettenkoffer Sándor, szől. felügyelő, Budafok 1901.
22 r, Profanter János dr., kir. bányamű-orvos, Aknasugatag 1885.
Reguly Jenő, bánya s.-mérnök, Verespatak 1903.
Reitzner Miksa, m. kir. bányatanácsos, Körmöczbánya 1874.
Réz Géza, m. k. bányamérnök, Selmeczbánya 188S.
Riegel Vilmos, üzemvezető, Anina 1890.
230 Ruffiny Jenő, bányatanácsos, Dobsina 1872.
Ruzitska Béla, tud.-egyet, magántanár, Kolozsvár 1888.
Schaffer Antal, m. kir. műszaki tanácsos, Visegrád 1901.
Schmidt László, m. kir. főbányatanácsos, főbányahiv. főnök, Rónaszék 1890.
Schreiner János, káptalani jószágfelügyelő, Veszprém 1898.
235 Schröckenstein Frigyes, bányamérnök az osztr. áll. vasúttársaságnál, Anina 1896.
Schwartz Ottó dr., bányászakadémiai tanár, Selmeczbánya 1871.
Siegmetli Károly, m. kir. áll. vasúti igazgató-helyettes, Rákospalota 1879.
Sigmond Elek dr., m. k. vegyész, Magyaróvár 1902.
Sikora Gyula, bányamérnök, Pécs 1902.
240 Singer Bálint, főmérnök, Nagymányok 1891.
Soós Viktor, áll. elöljáró, Teregova 1903.
Starna Sándor, m. kir. mérnök, Körmöczbánya 1885.
Steiger Zsigmond, bányamérnök, Marosujvár 1904.
Steinhausz Gyula, m. kir. bányatanácsos és bányaigazgató, Nagyág 1871.
245 Süssner Ferencz, m. kir. bányatanácsos, bányahiv. főnök, Felsőbánya 1869.
Svehla Gyula, m. kir. min. tanácsos, bányaigazgató, Selmeczbánya 1880.
Szellemy László, m. kir. bányafőmérnök, Felsőbánya 1889.
Szilády Zoltán dr., ev. ref. főgymn. tanár, Nagyenyed 1899.
Szontagh Pál (gömöri), földbirtokos és gyártulajd., Csetnek 1885.
25i Teschler György, állami főreálisk. tanár, Körmöczbánya 1875.
Themák Ede, kir. reálisk. tanár, Temesvár 1869.
Tirscher József, m. kir. bányatanácsos, Szélakna 1876.
Tóth Imre dr., kerületi főorvos, Selmeczbánya 1900.
Ulicsny Károly, m. kir. szől.-bor. felügyelő, Csáktornya 1902.
255 Vadász M. Elemér, tanárjelölt, Székesfehérvár 1905.
Veress József ifj., m. kir. főmérnök, Selmeczbánya 1895.
Vitalis István, lyceumi tanár, Selmeczbánya 1902.
Wach Ferencz, bányamérnök, Nadrág 1904.
Wick Gyula, bányamérnök, Szomolnokliuta 1905.
2 «o Windhager Ferencz, főiskolai tanársegéd, Selmeczbánya 1905.
Wolafka Antal, jószágigazgató, Debreczen 1899.
Wollman Kázmér, földbirtokos, Mezőlaborcz 1901.
Zsilinszky Endre dr., földbirtokos, Békéscsaba 1895.
Zsigmondy Árpád, bányamérnök, főfelügyelő, Anina 1883.
8S
TAGOK NÉVSORA.
c) A rendes tagok jogaival biró intézetek és egyesületek.
265 M. kir. állami főreáliskola, Arad 1880.
Drenkovai kőszénbányaművek igazgatósága, Berzászka 1885.
Tud.*egyetem geologiai-palseontologiai intézete, Budapest 1891).
M. kir. országos meteorologiai és földmágnességi intézet, Budapest 1902.
M. kir. állami főgymnasium, Budapest, VI. kér. 1904.
87u Kegyes tanitórendi főgymnasium, Budapest, IV. kér. 1905.
M. kir. állami főreáliskola, Budapest, VI. kér. 1897.
Magyar Általános Kőszénbánya részv. társ., Budapest 1905.
Felsőmagyarországi bánya és kohómű részv. társ., Budapest 1905.
Kaláni bánya és kohó részvénytársaság központi igazgatósága, Budapest 1884,
275 Esztergom város tanácsa 1S73.
Pannonhalmi főmonostori könyvtár, Győrszentmárton 1891.
Nagygymnasium könyvtára, Gyulafehérvár 1881.
M. kir. állami főreáliskola, Kassa 1S90.
Reform, főiskola. Kecskemét 1873.
280 Ferencz József tud.-egyetem földrajzi intézete, Kolozsvár 1905.
M. kir. gazdasági akadémia talajismereti tanszéke, Magyaróvár 1904.
M. kir. állami főgymnasium, Makó 1895.
Ev. ref. collegium, Marosvásárhely 1903.
Reform, lőgymnasium, Miskolcz 18S0.
ü85 Polgári iskola, Miskolcz 1883.
Vasipar-társulat igazgatósága, Nadrág 1882.
Községi iskolai könyvtár, Nagyvárad 1893.
Ág. h. ev. főgymnasium, Nyíregyháza 1905.
M. kir. Konkoly-alapítvány ú astrophysikai observatorium, Ogyalla 1902.
390 M. kir. országos meteorologiai observatorium, Ogyalla 1902.
Protestáns főgymnasium természetrajzi muzeuma, Rimaszombat 1905.
Orsz. magyar bányászati és kohászati egyesület salgótarjáni osztálya, Salgó­
tarján 1905.
M. kir. bányászati és erdészeti akad. igazgatósága, Selmeczbánya 1903.
Ág. hitv. ev. lyceum, Selmeczbánya 1899.
995 Selmeczbánya város tanácsa 1875.
M. kir. állami főreáliskola, Sopron 1902.
Kuún reform, collegium, Szászváros 1S75.
Premontrei főgymnasium, Szombathely 1880.
M. kir. agyagipari szakiskola, Ungvár 1898.
Róm. kath. főgymnasium, Veszprém 1899.
300 Geologisches Institut d. k. k. Universität, Wien 1905.
Geo-palasontol. Nemzeti Múzeum, Zagreb 189f>.
M. kir. állami főgymnasium, Zombor 1SS5.
d) Magyarországon kívül lakó tagok.
Aradi Viktor (ifj.) geologus, Bucuresji 1904.
Fuchs Tivadar, egyet. rk. tanár, cs. és kir. termi*, udv. múz. igazgató, Wien 1879.
:*05 Hamberger József, szénbányafelügyelő, Brüx 1901.
Hörnes Rudolf dr., egyetemi tanár, Graz 1884.
A FÖLDTANI TÁRSULAT CSEREVISZONYOSAI.
Kallus Antal, bányafőinspektor, Brüx 1904.
Karczag István, bérlő, Wien 1902.
Katzer Friedrich dr., boszniai-herczegov. geologus, Sarajevo 1899.
sió Mrazec L., egyet, tanár, Bucuresfi 1S97.
Notli Gyula, bányaigazgató, Banvinek (Galiczia) 1885.
Ősi János Jenő, bányaigazgató, Paris 1900.
Seligmann Gusztáv, magánzó, Coblenz 1893.
Staff János, tanárjelölt, Breslau 1904.
3irí Tteger Henrik, tanárjelölt, Breslau 1904.
Uhlig Viktor dr., egyetemi tanár, Wien 1891.
Wolleman A. dr., főreálisk. tanár, Braunschweig 1902.
Zlatarskj' George N., geologus és bányafőnök, Sofia 1891.
Zujovic J. M., főiskolai tanár, Beograd 18S6.
e) Levelezők. (Korrespondenten.)
320 Joachim Gyula, a Kábaszab. társ. gát-őre, Győr 1901.
Kovách Károly, polgármester, Zalaegerszeg 1888.
Lunácsek József, néptanító, Felsőesztergály 1888.
Balogh Ferencz, r. kath. kántortanító, Tatatóváros 1904.
A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT
csereviszonyosainak kim utatás
az 1904. évben.
M ag y avo rsz á q .
1.
2.
3.
4.
5.
fi.
7.
8.
9.
10.
11.
12.
13.
14.
15.
lti.
Bmlnprst, Magyar Földrajzi Társaság.
«
Természetrajzi Füzetek.
«
Magyar Turista Egyesület.
«
I\ öztelek.
«
Polytechnikai Szemle,
«
Bány. és Koli. Lapok.
«
Budai könyvtár-egyesület.
»
Uránia tudományos eg 3 fesület.
«
Magyar Tanítók Otthona.
Kolozsvár, Erdélyi Kárpát Egyesület
«
Erdélyi Muzeum Egylet.
Nagyszeben, Siebenbürg. Verein für Natiirwissenschaften.
Pozsony, Természettudományi és Orvosi Egylet.
Temesvár, Délmagyarországi Természettudományi Társulat.
Turóczszentmárton, múzeumi tóttársaság.
Zagreb, Societas historico-naturalis Croatica.
90
A FÖLDTANI TÁRSULAT CSEREVISZONYOSAI.
A u s z tr ia .
17.
IS.
19.
20.
21.
22.
23.
24.
25.
26.
27.
W’ient Allgemeine Oesterreichisclie Chemiker und Techniker-Zeitung.
«
K. k. Geographische Gesellschaft.
«
K. k. Geologische Reichs^nstalt.
«
K. k. Naturhistorisches Hofmuseum.
«
K. k. Zoologisch-botanische Gesellschaft.
B rü n n, Naturforschender Verein.
Graz, Montan-Zeitung für Oesterreich-Ungarn und die Balkanländer.
Laibach, Krainischer Musealverein.
Reichenberg, Verein der Naturfreunde.
Sarajevo, Bosnyák és herczegovinai országos múzeum.
Troppau, Naturwissenschaftlicher Verein.
2S.
29.
30.
31.
32.
33.
34.
35.
36.
37.
38.
39.
40.
Berlin, Natur® Novitates.
Danzig, Naturforschende Gesellschaft.
Dresden, Naturwissenschaftliche Gesellschaft «Isis».
Elberfeld und B a rm en , Naturwissenschaftlicher Verein.
Gießen, Oberhessische Gesellschaft für Natur- und Heilkunde.
Greifswald, Geographische Gesellschaft.
Görlitz, Naturforschende Gesellschaft.
Halle a /S ., Verein für Erdkunde.
Hannover, Naturhist. Gesellschaft.
Königsberg, Physikalisch-ökonomische Gesellschaft.
Magdeburg, Naturwissenschaftlicher Verein.
Regensburg, Naturwissenschaftlicher Verein.
Wiesbaden, Nassauischer Verein für Naturkunde.
41.
42.
43.
44.
Modena, Nuova Notarisia.
Palermo, Collegio degli Ingegneri et Architetti.
Pei'ugia, liivista italiana di paleontologia.
R o m a , Reale Comitato Geologico d’Italia.
Ném etország.
Olaszország.
Fra ncz iaoi 'szág.
45. Paris, Feuille des Jeunes Naturalistes.
Belgium .
4(>. Bruxelles, Société royal malacologique de Belgique.
Dánia.
47. Kjobenhatm, Dansk. geologisk. Forening.
A ngol ország.
48. Newcastle- Upon-Tynr, In s titu te of M ining and Mechanical E ngineers.
A FÖLDTANI TÁRSULAT CSEREVISZONYOSAI.
91
Sváj ez.
49. W interthur, Naturwissenschaftliche Gesellschaft.
O roszország.
50. Kiew, Gesellschaft der Naturforscher.
51. Moszkva, Société Imperiale des Naturalistes.
52. N ova-Alexandria, Annuaire géologique et minéralogique de la Russie.
53.
«
Rédaction des Mémoires de l’Institut Agronomique et Forestier
de Nova-Alexandria.
54. Szt.-P étervár, Comité Géologique de la Russie.
55.
«
Société des Naturalistes. Section de Géologie et de Mineralogie.
56.
«
Russ. kais. Mineralogische Gesellschaft.
F in n o rszá g.
b l. Helsingfors, Commission Géologique de Finnlande.
Svédország.
5S. Upsala, The geological Institution of the University.
A frika.
59. Pretoria, Geologische Opname der Zuid-Afrikaansche Republiek.
D o m in io n o f Canada.
00. Ottawa, Commission Géologique et d’Histoire naturelle du Canada.
É s z a k a m e r ik a i E g y e s ü lt-A lla m o k .
61.
62.
63.
64.
65.
66.
67.
68.
69.
70.
71.
Chicago, Academy of Sciences.
Cleveland, Ohio, The Geological Society of Amerika.
Madison, Wisconsin Academy of Sciences, Arts and Letters.
Minnesota, Geological and Natural History Survey.
N ew -York, American Museum of Natural History.
San Francisco, Academy of Sciences.
Topeka, Kansas Academy of Science.
Washington, Smithsonian Institution.
«
United States Geological Survey.
«
United States Departement of Agriculture.
Missoula, Montana, University of Montana, Biological Station.
D clam erika.
72. lÄnta, Peru, Cuerpo de iugenieros de minas del Peru.
92
A FÖLDTANI TÁRSULAT CSEREVISZONYOSAI.
Mexico.
73. Mexico, Sociedad Cientifica «Antonio Alzate».
74. Toluca, Servicio Meteorologico del Estado Mexico.
A u stra l ia.
75. Melbourne, Geological Society of Australasia.
76.
«
Australasian Institute of Mining Engineers.
77. Sydney, Australian Museum.
78.
«
Geological Survey.
A rgen tin ia.
79. Buenos-Ayres, «Deutsche Akademische Vereinigung».
A m. kir. Földtani Intézet útján még a következő bel- és külföldi társulatok
kapják a «Földtani Közlönyt ».
80.
81.
82.
83.
84.
85.
86.
87.
88.
89.
90.
91.
92.
93.
94.
95.
96.
97.
98.
99.
100.
101.
102.
103.
104.
105.
106.
107.
108.
109.
Amsterdam , Academie Royale des Sciences.
Basel, Naturforschende Gesellschaft.
Bei'lin. Kgl. Preuss. Akademie d. Wissenschaften.
«
Kgl. Preuss. geol. Landesanstalt und Bergakademie.
«
Deutsche Geologische Gesellschaft.
B ern , Naturforschende Gesellschaft.
«
Schweizerische Gesellschaft f. d. ges. Naturwissenschaften.
Bologna, Accademia delle Scienze dell’ Instituto di Bologna.
Bonn, Naturhistorischer Verein f. d. Rheinlande und Westfalen.
Bordeaux, Société des Sciences Pliysiques et Naturelles.
Boston, Society of Natural History.
jBruxelles, Commission Géologique de Belgique.
«
Société Beige de Géographie.
«
Musée Royal d’histoire naturelle.
«
Société beige de Géologie et de Paléontologie.
«
Académie Royale des Sciences, des Lettres et des Beaux Arts.
B udapest, Meteorologiai és földdelejességi m. kir. központi intézet.
«
Mérnök- és Építész-Egyesület.
«
Kir. m. Természettudományi Társulat.
«
Országos Statisztikai Hivatal.
«
M. Tud. Akadémia.
Buenos-Ayres, Direction general de Estadistica La Plata.
Caen, Société Linnéenne de Normandie.
Calcutta, Geological Survey of India.
Christiania, L’Université Royal de Norvégé.
«
Recherches géologiques en Norvégé.
D arm stadt, Verein für Naturkunde u. mittelrhein. geolog. Verein.
Dorpat, Naturforschende Gesellschaft.
Dublin, Royal Géological Society of Ireland.
Firenze, R. Instituto di Studii superiori pratici e di perfezionamente.
A FÖLDTANI TÁRSULAT CSiíREVISZONYOSAI.
110.
111.
112.
113.
114.
115.
1 IG.
117.
118.
119.
120.
121.
122.
123.
124.
125.
120.
127.
128.
129.
130.
131.
132.
133.
134.
135.
130.
137.
138.
130.
140.
141.
142.
143.
144.
145.
14G.
147.
148.
149.
150.
151.
152.
153.
154.
155.
156.
157.
158.
159.
Frankfurt a, AJ., Senckenhergische Naturforschende Gesellschaft.
F rankfurt a / O Naturwissenschaftlicher Verein.
Freiburg i. B., Naturforschern!o Gesellschaft.
Göttingen, Kgl. Gesellschaft d. Wissenschaften.
Graz, Naturwissenschaftlicher Verein für Steiermark.
Halle a. d. Saale, Kais. Leop. Carol. Akademie d. Naturforscher.
*
Naturforschende Gesellschaft.
Heidelberg, Grossh. Badische Geol. Landesanstalt.
Helsingfors, Administration des mines en Finlande.
«
Société de Geographie de Finlande.
nnsbruck, Ferdinandeum.
Kassel, Verein für Naturkunde.
Klagenfurt, Berg- und Hüttenmännischer Verein für Kärnthen.
Kiel, Naturwissenschaftl. Verein für Schleswig-Holstein.
K rakau, Akademie der Wissenschaften.
Lausanne, Société Vaudoise des Sciences Naturelles.
Leipzig, Naturlorschende Gesellschaft.
«
Verein für Erdkunde.
Liege, Société Géologique de Belgique,
Lisbonne, Section des Travaux Géologiques.
London, Royal Society.
«
Geological Society.
Milano, Societá Italiana di Scienze Naturale.
«
Reale Instituto Lombardo di Scienza e Lettere.
München, Kgl. Baierisclies Staatsmuseum.
«
Kgl. Baierische Akademie der Wissenschaften.
«
Kgl. Baierisclies Oberbergamt.
Napoli, R. Accademia delle Scienza Phisiche e Matematiche.
Neuchatel, Société des Sciences Naturelles.
N ew -York, Academy of Sciences.
Osnabrück, Naturwissenschaftlicher Verein.
Padova, Societá Veneto-trentina di Scienze Naturale.
Palermo, Accademia Palermitana di Scienza Lettere et Arte.
Paris, Académie des Sciences. Institut National de France.
«
Société Géologique de France.
«
Ecole des Mines.
«
Club alpin fran9 ais.
Pisa, Societá toscana di Scienza Naturale.
Prag, Kgl. Böhmische Gesellschaft der Wissenschaften.
Riga, Naturforscher-Verein.
Rio de Janeiro, Commission Géologique du Brésil.
Roma, Reale Accademia dei Lincei.
«
Société Géologique Italienne.
Rostock, Verein der Freunde der Naturgeschichte in Mecklenburg.
St.-Louis, Academie of Sciences.
Santiago, Deutscher Wissenschaftlicher Verein.
St.-Petersbourg, Académie Impériale des Sciences de Russie.
Selmeczbánya. Kir. Bányászakadémia.
Stockholm, Académie Royale Suedoise des Sciences.
«
Geologiska Föroningen.
94
KÖNYVJEGYZÉK.
100. Stockholm, Bureau géologique de Suéde.
161. Stra ß b u rg , Commission für die geologische Landesuntersuchung von ElsaßLothringen.
162. S tu ttg a rt, Verein für vaterländische Naturkunde in Württemberg.
163. Tokio, Seismological Society of Japan.
164.
«
University of Tokio.
165.
«
Imperial Geological Office of Japan.
166. Trondhjem, Société Royale des Sciences de Norvégé.
167. Torino, Reale Accademia della Scienze di Torino.
168. Venezia, Reale Instituto Veneto di Scienze.
169. Washington, United States Geological Survey.
170. Wien, Verein zur Verbreitung naturwissenschaftlicher Kenntnisse.
171.
«
K. und k. Militär-Geographisches Institut.
172. Wien, Lehrkanzel für Mineralogie und Geologie der technischen Hochschule.
173.
«
K. und k. Technisches und Administratives Militar-Comité.
174.
«
Section für Naturkunde des österreichischen Touristenclubs.
175.
«
Kais. Akademie der Wissenschaften.
176.
«
Deutscher und Oesterreichischer Alpenverein.
177. W ü rzb u rg , Physikalisch-medicinische Gesellschaft.
178. Zagreb, Jugoslovenska akadémia.
179. Zürich, Eidgenössiches Polytechnicum.
180.
«
Naturforschende Gesellschaft.
A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT SZÁMÁRA
AZ 1905-DIK ÉVBEN BEÉRKEZETT CSEREPÉLDÁNYOK ÉS AJÁNDÉKKÖNYVEK
JEGYZÉKE.
VERZEICHNIS DER IM JAHRE 19(V) FÜR DIE UNGARISCHE GEOLOGISCHE GESELLSCHAFT
EINGELAUFENEN TAUSCHEXEMPLARE UND GESCHENKE.
1. Cserepéldányok.
Tauschexemplare.
Berlin. Naturae Novitates. Jg. XXVII, No. 1—24. [1905].
— Bericht ü. d. Verlags tätigkeit von R. Friedländer & Sohn. No. U I. [1905].
Brünn. Bericht d. meteor. Comm. d. nat.-forsch. Ver. in Brünn. XXII, (1902)
[1904].
— Verhandl. d. nat.-forsch. Ver. in Brünn. XLII, (1903) [1904].
Bruxelles. Annales de la Soc. roy. Zool. et Malacolog. de Belgique. T. XXXVI,
XXXVIU—XXXIX. [1901—4].
Budapest. Annales hist.-nat. Mus. Nat. Hung. Vol. III, par. 1—2. [1905].
— Jelentés a m. Nemz. Mi'iz. 1904*. évi állapotáról. [1905].
— Földrajzi Közlemények. XXXHI. k., I —X. fűz. Abrége vol. XXXI. [1905].
— Köztelek. XV. évf. [1905].
— Polyteclmikai Szemle. IX. évf. 1—28, 31—36. [1905].
— Turisták Lapja XVI. évf. 10—12., XVII. évf. 1—8. [1904—5].
KÖNYVJEGYZEK.
95
Budapest. Uránia. VI. évf. 1—11. [1905].
— Bányászati és Kohászati Lapok. XXXVIII. évf. I. k. 1—12; II. k. 13—24.
[1905].
Buenos-Aires. Veröff. d. Deutsch. Akademischen Vereinigung z. B. A. I. Bd.
v n i. Hft,
Chicago. Bulletin of the Acad. of. sc. Vol. II, No. IV. [1901].
— Bulletin of the nat. hist. surv. No. III, part. II; No. V. [1902].
— Special publ. No. 1. [1902].
Danzig. Schriften d. Naturf. Ges. in Danzig. N. F. Bd. XI, H. 1—3. [1904—5].
— Katalog d. Bibi. d. Nf. G. in Danzig. 1 Heft. [1904].
Dresden. Sitzungsberichte u. Abhandl. d. naturwiss. Ges. «Isis» in Dresden.
Jg. 1904, Juli—Dez. [1905].
Gießen. Ber. d. oberhess. Gesell, f. Natur- u. Heilkunde. XXXIV. [1905].
Graz. Montanzeitung. Jg. XH. [1905].
Gi'eifsu'tdcl. Jahresbericht d. Geograph. Gesellsch. z. Greifswald. IX. [1905 .
Halle a. S. Mitteilungen d. Ver. f. Erdkunde zu Halle a. S. 1905. [1905].
Hannover. Jahresber. d. naturhist. Gesellsch. zu Hannover. 50—54. [1905].
Helsingfors. Bull, de la Com. Géol. de Finland. No. 15— 16. [1905].
Kiew, Mémoires de la Soc. des naturalistes de Kiew. Tome XIX—XX. [1905].
Kobenhavn. Meddelellser fra Dansk geolog. Forening. No. 9—10. [1903—4].
Kolozsvár. Erdély. XIV. évf. [1905].
Königsberg. Schriften d. phys.-ökon. Ges. z. Königsberg in Pr. Jg. XLA.
[1904].
Lima. Boletín del Cuerpo de Ing. de minas dél Perú. No. 18—21, 24—28.
[1904-5].
Madison. Transact. of the Wisconsin Acad. of Sc. etc. Vol. XIV, Part. JI. [1904].
Magdeburg. Abh. u. Ber. d. Mus. f. Natur- u. Heilkunde z. Magdeb. Bd. I,
H. 1. [1905].
Melbourne. Transact. of the austral. Inst, of Min. Eng. Vol. X. [1905].
Mexico. Boletín de la Soc. geológ. Mexicana. T. I. [1905].
—■ Boletin del Inst. geol. de Mexico. No. 20. [1905].
— Parergones del Inst. Geológ. Tomo I, Num. 6—9. [1904—5].
— Memóriás y re v. de la Soc. cient. «Antonio Alzate.» Tomo XIH, N. 9—10,
XIX, N. 11—12; XX. N. 11—12; XXI. N. 1—4. [1903-4].
Modena. La Nuova Notarisia. Ser. XVI, genn., apr., giugl., ottobre [1905].
Montana, Missoula. Bulletin University of Montana. No. 23. [1904].
Nagyszeben. Verh. u. Mitt. d. Siebenb. Ver. f. Naturw. Bd. LHI. [1905].
Neivcastle-Upon-Tyne, Transactions of the North of Engl. Inst, of min. and
mech. Eng. Vol. LII, part. 8; vol. LIH, part. 5, 8; vol. LV, part. 4.
[1904—5]. Annual report és Rep. of the Com.
Neiu-York. Annual rep. of the pres. of the Americ. Mus. of. Nat. History for
the year 1904. [1905].
— Bulletin of the Americ. Mus. of. Nat. Hist. Vol. XVH, P. HI. [1905].
Novo-Alexandria. Annuaire géol. et min. de la Russie. Vol. VH, livr. 1, 6—8;
Vol. VIH, livr. 1. [1904—5].
06
KÖNYVJEGYZÉK.
Xovo-Alexandria. Mémoires de lin st, agronom. et forest, a Nowo-Alexandria.
Vol. XVII, livr. 1—3. [1905]. Jegyzőkönyvek és havi jelentés.
Ottawa. Contributions to Canadian Palaeont. Vol. III, P 3. [1904].
Palermo. Atti del Coll. degli ingen, ed architetti in Palermo. 1904; 1905
genn.—giugno. [1905].
Paris. La Feuille des jeunes Naturalistes. IYe ser. No. 411—414, 416—423. [1905].
Perugia. Rivista ital. di Paleontologia. Anno XI, fac. I—IV. [1905].
Roma, Bolletiono del R. Com. geolog. d’Italiana. Anno 1905, 1—4. [1905].
— Notizie sui Terremoti osservati in Italia. 2 köt.
San Francisco. Proceedings of the California Acad. of sc. Vol. I. No. 10. [1904].
Szí. Pétcrvár. Bulletins du Com. géol. XXIII. No. 1—6. [1904].
— Mémoires du Com. geol. Nouvelle série livr. 14—15, 17. [1904].
— Explorations géol. dans les rég. aurif. de laSibérie : Jenisséi livr. V., Amour
livr. IV. [1904].
— Materialien zur Geologi° Rußlands. Bnd. XXII, 2. [1905].
— Verhandl. d. ruß. kais. Mineral. Ges. Bnd. XLII, Lief. I—II. [1904—5j.
— Travaux de la Soc. Imp. des Naturalistes de St. Pétersbourg. Vol. XXXIII.
livr. 5; vol. XXXIV, livr. 1, No. 4—8; vol. XXXV, livr. 1, Xo. 1—8;
vol. XXXVI, livr. 1, No. 1—3. [1903—5].
— Travaux de l’exped. Aralo-Caspienne. Livr. VII. [1905].
Sydney. Memoirs of the geol. Surv. of New S. Wales. Palaeont. No. 14. [1905].
— Records of the geol. Surv. of N. S. Wales. Vol. VII, part. IV. [1904].
— Records of the Australian Museum. Vol. VI, No. 2. [1905].
— Report of the Australian Mus. fór the yar 1903—4.
Temesvár. Természettud. Füzetek. XXIX. évf., 1—2. f. [1905].
Topeka. Transact. of the Kansas acad. of. sc. Vol. XIX. [1905].
Troppau. Landwirtschaftliche Zeitschrift. Jg. IV, Nr. 3 —8; Jg. V, Nr. 6;
Jg. VII, Nr. 1—3. [1902—5].
Upsala. Bulletin of the Geol. Inst, of the Univ. of Upsala. Vol. VI, No. 11—12.
[1905].
Washington. Annual rep. of the U. S. Geol. Surv. 1903—4. [1904].
— Bulletin of the U. S. Geol. Surv. 234—240, 242—246, 248—250, 252—255,
257, 258—262, 264. [1904—5].
— Mineral resource of the U. S. Geol. Surv. 1903. [1904].
— Monographs of the U. S. Geol. Surv. XLVII. [1904].
— Professional Paper of the U. S. Geol. Surv. 29—33, 35, 39. [1904—5].
— Waater Supply and Irrig. Paper of the U. S. Geol. Sun*. 99—100, 103,
105— 122, 124, 126, 128, 132; [1904—5].
— Annual rep. of the Smithsonian Inst, of the year 1903. 2 köt, [1904—5].
— Smithsonian Contributions to Knowledge. Vol. XXXIV. [1903—4].
— Smithsonian Miscellaneous collect. Vol. XLIV, 1440; vol. XLVI. 1444,
1477, 1543, 1544, 1571; vol. X LV II 1478, 1548, 1559; vol. XLVIII, 1574;
part of vol. XLIX. [1904—5].
Wien. Jahrbuch d. k. k. geol. R.-Anst. Bnd. LIV, H. 3—4, Bnd. LY, 1—4.
General-Register XLI—L. [1905].
í)7
KÖNYVJEGYZÉK.
Wien. Verliandl. d. k. k. geol. R.-Anst. 1904, No. 16—18 ; 1905, No. 1— 15. [1905].
— Annalen d. k. k. Naturhist. Hofmuseums. Bd. XIX. Nr. 4. [1904].
— Chemiker- u. Techniker-Ztg. Jg. XXIII. [1905].
— Abhandl. d. k. k. Geograph. Ges. Bd. I, Nr. 1; Bd. V, Nr. 3—4 ; Bd. VI,
Nr. 1, 3. [1905].
— Mitteil. d. k. k. Geograph. Ges. Bd. XLIII, Nr. 3—4 : Bd. XLYIII, Nr. 1— 12.
[1900-5].
— Mitteil. d. Sekt. f. Naturkunde. Bd. XYI—XVIL [1904—5].
— Verhandl. d. k. k. zool.-bot. Gesellsch. Bnd. LY, H. 1—10. [1905].
Wiesbaden. Jahrbücher d. Nassauischen Y. f. Naturkunde. Jg. 58. [1905].
2. A jándékok.
Geschenke.
Berlin. H e c k e r ü .: Seismometr. Beob. in Potsdam. [1905].
Beograd. Zapisznik Szrpszkog geologskog drustva Hod. XIY, 4 -7 . [1904
Briinn. S c h i n d l e r H . : Beitr. z. Kenntn. d. Niederschlagsverhältn. Mährens u.
Schlesiens. [ 1904].
Bi'v.relles. A r c t o w s k i H . : Projet d’une exploration systematique des régions
polaires. [1905].
— S acco F. : Les formations ophitiféres du Crétacé. [1905].
Buenos-Ayres. Anales del Museo Nációnál de Buenos-Ayres. Ser. III, T. IV,
[1905].
Bucuresti. Materiale pentru Seismogr. rom. XI. [1905].
Budapest. Akadémiai Értesítő. 181 —192. fűz. TI905].
— Math, és Természettud. Értesítő. XXIII. k., 1—5. fűz. [1905].
- Kisérletügyi Közi. VIII. k., 1—6. fűz. [1905J.
—- Utasítás az orsz. kataszt. felmérés végrehajtására. I. rész. — Minták és
mellékletek az I. részhez. [1905].
Colorado. Colorado college Studies. Gén. ser. No. 13, 16. [1904—5].
Dai'mstadL Notizblatt d. Ver. f. Erdkunde u. d. großh. geol. Laudesanst. zu
Darmstadt. IV. Folge, 25. H. [1904].
Des Moines. Anuai rep. of Jova geol. Surv. Vol. XIV, 1903. [1904].
Frankfurt a. M. Ber. d. Senckenbergischen Naturforsch. Ges. in Frankfurt a. M.
[1905].
Hamburg. Mitt. der Hauptstat. f. Erdbebenforschung am phys. Staatslabor.
No. 1—2. [1905].
Jgló. A magyarorsz. Kárpátegyes. Évkönyve. XXXII. évf. [1905].
Kiel. Schriften d. naturwiss. Ver. f. Schleswig-Holstein. Bd. XIII, H f 1. [1905].
Layising. Report of the Michigan Acad. of Sc. VI. [1904].
Leipzig. F e l i x J . : Beiträge z. Kenntnis d. Fauna des mährischen Devon. 1904j.
— Über die Gattung Amphipora. [1905].
— Uber Hippuritenhorizonte in den Gosausch d. nordöstl. Alpen. [1905i.
Lima. Boletín de la Soc. geográf. de Lima. Aíio XIV, T. XV. [1904].
F n l i Hu m h u : füt ty . X X X V I . Lot. i m .
1
98
ALAPÍTVÁNYOK.
Modena. A g a m e n n o n e G .: La determinazione dei bradisismi ncir interno dei
continenti per mezzo della fotográfia. [1904],
München. J. F e l i x : Über einige fossile Korallen aus Columbien. [1905],
Neir-York. H o v e y E. 0 .: The grande soufriere of Guadeloupe. [1904_.
Pe't'th. Bulletin of geol. Surv. of Western Australia. No. 2—3, G—13, 15—18,
20. [1 9 0 4 — 51.
Hochester. Bulletin of the geol. Soc. of America. Vol. 15. [1904].
Sátoraljaújhely. C z i r b u s z G. Per aspera. [1905].
Selmeczbánya. Erdészeti Kisérletek. VII. évf., 1—2. sz. [1905].
Stockholm. Meddelanden frän Upsala Univ. mineralogisk-geol. Inst. 26—29.
[1904—5 .
Tökyö. Journal of the Coll. of sc. Vol. XX, art. 5—10. [1905].
Torino. S a c c o F . : Fenomeni stratigr. osservati nell* Appenino settentr. e
centr. r1905 .
------- Opere in depesito. [1904].
3. T érképek.
Karten.
Ottawa. Ontario Windsor Sheet. I. S. W. Belief Map of the Dom. of Canada. —
Hozzája: Statistics of the Dom. of Canada. [1904].
Washington. Topographie atlas sheets, Sending ,/, 98 drb. [19051.
Wien. Geol. Karte der Königreiche u. Länder Österreichs. VI. Lief. [1905].
A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT
részére tett alapítványok az 1904 . évi deczember 31-én.
1850.
1851.
1856.
1858.
1860.
1864.
1867.
1872.
—
1873.
—
1876.
—
1877.
1879.
1881.
(|) Gróf Andrássy György
(f) Báró Podmaniczky János.,.. _
(f) Báró Sina Simon —
_
(f) Ittebei Kis Miklós
(f) Prudniki Hantken Miksa, Budapesten
(f) Dr. Schwarz Gyula, Budapesten— .._ __
(f) Dräsche Henrik lovag Bécsben„. _
Pesti kőszénbánya- és téglagyártársulat
Salgótarjáni kőszénbányatársulat
.... __ ..........
Az első cs. és kir. szab. Dunagőzhajózási Társulat,
Budapest és Pécs
_
„
(f) Kállay Benjamin, Becsben _
(f) Rónay Jáczint, Pozsonyban— ....
M. kir. tengerészeti hatóság, Fiumében
—
(f) Gróf Erdődi Sándor
_ ....
Gróf Karácsonyi Guidó Rudolf-alapítványából
Budapest székes főváros
_
készpénzben
«
«
«
««
«
«
«
•
«
«
«
«
«
«
«
210 kor.
^210 «
1050 «
210 «
210 «
oOO «
200 «
600 «
200 «
400
200
200
200
200
200
400
«
«
«
♦
«
«
*
99
ALAPÍTVÁNYOK.
1883. ( I) Okányi Szlávy József, Budapesten
- ........
készpénzben
— és 1885. A pesti hazai első Takarékpénztár-Egyesület
«
— A nagyági m. kir. és magántársulati aranybányamű
vállalat
_
... „
~~ — —
«
.......... ..................«
— Balla Pál, Újvidéken _.
— Balla Pál alapítványa az újvidéki m. kir. főgymn.
nevére
„
__ _ .... _
_ —
«
1884. Bezerédy Pál, Budapesten
_
— —
«
— (f) Modrovits Gergely _ — ... —
— —
«
1884. (f) Zsigmondy Vilmos, Budapesten
_
«
— Dr. Koch Antal, Budapesten ....
__ _..
állampapírban
— (f) Dr. Rotli Samu, Lőcsén .„.
«
— Dr. Schafarzik Ferencz, Budapesten
_ „. .„
«
— (f) Dr. Szabó József, Budapesten
«
— Dr. Ilosvay Lajos, Budapest
_
«
ISS5. Zsigmondy Béla, Budapesten
«
— David Vilmos, Budapesten
_
__ _
«
— (f) Gróf Andrássy Manó, Budapesten
_
«
— (f) Húsz Samu, Budapesten
...................................................... «
— (f) Felső-Szopori Tóth Ágoston, Gráczban _ _
«
—
(f) Klein Lipót, Budapesten
_.
._.
készpénzben
— Gróf Andrássy Dénes, Dernőn _ ._ .... _ ....
«
1885. Eszakmagyarországi egyesített kőszénbánya és iparvállalat részvénytársulat, Budapesten _
._.
«
— Rimamurány-Salgótarjáni vasmű részvénytársaság,
Salgótarjánban _ ....
__ — „..
«
— Fülöp, szász-coburg-góthai herczeg ő fensége vas­
gyára Pohorellán „ .............................. . _ _ —
«
— Beszterczebánya sz. kir. város ....
_
«
— (f) Gróf Csáky László, Budapesten
........- ~ ....
«
— Osztrák-magyar szabadalmazott Államvasút-Társaság, Budapest és W ie n .......... _ _ ........
—
«
— Dr. Mágócsy-Dietz Sándor, B udapesten................................... «
— Dr. Pethő Gyula, Budapesten _ ....
_ _ állampapírban
_.. _
készpénzben
— Kempelen Imre, Mohán ........ .
1S86. Dr. Kuncz Adolf, prépost, Csorna
—
«
— (f) Dr. Herich Károly, Budapesten ........ .
_
«
«
— Esztergomi főkáptalan „ ........_
— P. Inkey Béla, Budapesten _ .... _
«
1887. (f) Dr. Staub Móricz, Budapesten .. .
._.
«
— Dr. Szontagh Tamás, Budapesten
_
«
1888. Dr. Fischer Samu, Budapesten....... „.
«
1890. Kauffmann Kamilló, B u d a p e s t e n _ ._.
«
1891. Porodai dr. Rapoport Arnót, Becsben ....
.... ....
«
1892. Özv. dr. Hofmann Károlyné bold. férje dr. Hofmann
Károly emlékére
.................. —
—
*
1893. Dr. Lőrenthey Imre, Budapesten
—
«
1893. Dr. Zimányi Károly, Budapesten ....
.... __ ....
«
1895. Urikány-Zsilvölgyi Magyar kőszénbánya RészvényTársaság Budapesten _ „.
_
__
«
400 k o r .
400 «
400 «
200
«
200
«
200
200
«
«
400
«
200
200
«
«
200
400
«
200
«
200
200
400
«
200
«
200
«
«
«
«
200
«
400
«
400
«
400
«
200
200
400
«
400
200
200
400
200
200
200
200
200
200
230
200
200
«
«
«
«
«
«
«
«
«
«
«
«
«
«
«
200 «
200 200
«
200 «
7*
100
ALAPÍTVÁNYOK.
1890. Királdi Herz Zsigmond, Budapesten^.
1897. Déchy Mór, Budapesten
_ .... .... „ _ _
1900. Mattyasovszky Jakab (mátyásfalvi) Pécsett Zsolnay
Vilmos nevére — — _ .... — .... ... —
1901. Korláti bazaltbánya részvénytársaság Budapesten
1902. Bethlen főiskola Nagyenved
—
(f) Adda Kálmán nevére Adda Viktor dr. „.
— Guttinann és Frank építési vállalkozó ezég Újvidéken
— Rudai tizenkét apostol bányatársulat Brádon „
Kalecsinszky Sándor, Budapesten _ _
_
1904. Szádeczky Gyula dr., Kolozsvár __
_ ...
— Schafarzik Ferencz dr., Budapesten 1884-ben tett
alapítványához még
_
_
_
— Myskowszky Emil, Mecsekszabolcs _
1905. Gróf Széchenyi Béla, Budapest— _ _
_ _
Báró Mednyánszky Dénes, Wien.„. — .... _ _
Koch Antal dr., Budapest 1884-ben tett alapít­
ványához
_ „ „„
„
__
készpénzben
N
200 kor.
200 a
«
«
a
«
u
N
II
«
200
200
200
200
400
400
200
200
«
«
«
«
<1
100
200
1000
220
«
M
«
¥
((
100
«
¥
a
(i
•
a
VÁLTOZÁS A MAGYARORSZÁGI FÖLDRENGÉSEK
MEGFIGYELÉSÉBEN.
A Magyarhoni Földtani Társulat ezennel saját földrengésmegfigyelési
állomásának u t o l s ó j e l e n t é s é t adja ki.
A fo ly ó év ja n u á r iu s 1- se jé v e l a M a g y a r h o n i F ö ld t a n i
la tta o b s e r v a to r iu m á t é s dr. K
sz e r e it, t. i.
a
ö v e slig et h y
k é t B o sc H -féle n e h é z
T á r su la t
fe lo s z ­
R adó ta n á r úr m e g k e r e s é s é r e
m ű­
i n g á t és e g y VicENTiNi-fé 1 e k é s z ü ­
l é k e t a n e v e z e t t ta n á r úr v e z e t é s e ala tt m e g a la k u lt új fö ld r e n g é s i á llo m á s n a k
e n g e d te át.
tanár, a ki egyszersmind az államok nemzetközi földren­
gési szövetségének főtitkára, a berlini III. földrengési értekezlet biztatására
és a Magyar Tudományos Akadémia segélyezésével elvállalta, hogy Budapesten,
mint a földrengési kutatások különösen fontos pontján, f ö l d r e n g é s m e g ­
f i g y e l é s i á l l o m á s t létesít.
Ezzel a Magyarhoni Földtani Társulat régi kívánsága valósul meg, a
mennyiben most, a kebelében megalakult földrengési bizottságnak éppen 25 éves
fennállása után, ezek a fontos teendők végre a nekik megfelelő helyes és
remélhetőleg végleges keretet nyerték.
A magyar földrengési bizottság, a mely kénytelen volt, hogy a körülmé­
nyekhez mérten, csekély anyagi eszközökkel, csak a legszükségesebb megfigye­
K ö v e slig et h y
VÁLTOZÁS A MAGYARORSZÁGI FÖL DR ENG ÉS EK M EG FIG Y EL É SÉ BEN .
101
lések eszközlésére szorítkozzék, őszinte örömmel üdvözli, hogy a földrengési
kutatások az arra leghivatottabb körök érdeklődését kezdik fölkelteni.
Dr. K ö v e s l i g e t h y R a d ó , a geophysika tanára, az ahhoz szükséges jelen­
tékenyebb pénzbeli eszközökön kívül több alkalmas szakemberből álló személy­
zet fölött is rendelkezik, a melynek élén most már hivatásosan fogja magát
a földrengésnek modern irányban való tanulmányozására adni.
Az utóbbi években mindinkább kitűnt, hogy a földrengések megfigyelése
a geologia keretéből kinőtt s hogy a jövőben saját meghatározott útjára kíván
térni. Ez a jelenség a mi esetünkben sem más, mint a tudomány folytonos
haladásának örvendetes jele. S épp ezért örömmel üdvözli a földrengéstant,
ezt a legfiatalabb természettudományt, idősebb testvére: a földtan, amelynek
védőszárnyai alatt az első istápolást és gondos őrizetet nyerte és követi élénk
érdeklődéssel további fejlődését.
A midőn most már mindazokat, úgy a társulatokat, mint az egyeseket,
a kik eddig a Magyarhoni Földtani Társulat földrengési bizottságával csere­
vagy egyéb viszonyban állottak, arra kérjük, hogy a vele szemben tanúsított
jóindulatukért hálás köszönetünket elfogadni méltóztassanak, egyszersmind föl­
kérjük arra is, hogy ezentúl minden Magyarországra vonatkozó földrengési
ügyben egyenesen dr. K ö v e s l i g e t h y R a d ó tanár úrhoz, a földrengési szövetség
főtitkára s a budapesti földrengési főállomás igazgatójához Budapesten (VIII.,
Sándor-u. 8.) fordulni szíveskedjenek.
Budapest, 1905. évi januárius havában.
K a l ec sin szk y S á n d o r ,
Dr.
E mszt K álmán,
az eddigi észlelők.
Dr.
S cha fa r zik F e r e n c z ,
a Magyarhoni Földtani Társulat földren­
gési bizottságának eddigi elnöke.
1!>()5. 0. sz.
A mh. Földt. Társ. Földrengési Observatoriumának jelentése a november és deczember hónapokban
észlelt földrengésekről.
[A földrengési
Készülék : straszburgi
Fi = Előrengés; F =
7%t-ben; V =
Sz.
Hó, nap
•>7
1905. XI. 8.
observatorium fekvése: K. h. 19° 5' 55" ( l h 16ra 23*68) Greenw. K.— É. sz. 47° 30' 22".]
horizontális inga. A = É —D inga, érzékeny K— N y -ra ; B = K— Ny inga, érzékeny É —D-re.
F őrengés; M = Az inga legnagyobb kilengésének ideje;
== Az inga legnagyobb kilengése
A rengés vége; T = Időtartam ; Időszámitás a középeurópai idő szerint, éjféltől éjfélig.
F
E
A. 23h m9
23h l l m2B— 23h 14m
1905. XII. 4.
:i9. 1905. XII. 16.
23h 12m
—
B*
;5S.
M
A.
8h 10m50s
B.
8h 10m
Sh 19m
gh j[gm
—
gh G)J m
__ 8h 24m
__ gh 22m
7/i/
/m
55
—
V
23» 59“
—
T
Jegyzet
50
* A lí. inga
órája megállott.
—
4
8h 47m
37
8h 21ra
5
8h 43“
33
A. 23b 18“
----
23h 19m
1
23h Ü5m
7
B. 23h 17“ 30*
----
23h 19™
1
23h 26“
9
í
A Földrengési Observatorium megbízásából:
K a le c s in s zk y Sándor,
Dr. E m szt K á lm á n .
SUPPLEMENT
ZUM
FÖLDTANI KÖZLÖNY
XXXVI. BAND.
JANUAR-MÄRZ 1906.
1-3. HEFT.
DAS MARINE KARBON IN UNGARN.
Von Dr.
F r it z F r e c h
o. Professor d. Geologie an der Universität Breslau.
Mit neun Tafeln.
E inleitu ng.
Über die Entwicklung des Karbon auf der Balkanhalbinsel, in Un­
garn und in den K arpathen überhaupt liegen n u r wenige und zerstreute
Angaben vor. Die bis zum Jahre 1899 sicher beglaubigten Angaben
habe ich in meiner S t e i n k o h l e n f o r m a t i o n zusammengestellt, aber
aus dem Gebiet des Balkan damals nur das Vorkommen unterkarbonischer Pflanzen aus Bulgarien nach T ou la sowie dasjenige oberkarbonischer Arten aus Ungarn, Kom itat Krassó-Szörény, nach H a l av á t s anfüh­
ren können. Seitdem sind drei Funde m ariner karbonischer Schichten bei
Dobsina,1 im Komitat Krassó-Szörény und im südlichsten Zipfel D alm a­
t ie n s 2 hinzugekommen. Diese letzteren weisen auf das schon seit lä n ­
gerer Zeit bekannte Vorkommen der Karnischen Alpen sowie auf Mysien
hin. (Balia M aa d en ; oberstes Karbon). Eine weitere Angabe des Auftre­
tens von Spirifer mosquensis bei Krakau hat sich als unzutreffend
erwiesen.3 Sicher beglaubigt ist dagegen die am Nordabhang der K ar­
pathen weit, nach Ostgalizien hin, nachgewiesene Verbreitung von
Gerollen und größeren Blöcken der produktiven Steinkohlenschichten
von oberschlesischem Typus sowie in Bosnien das obere Unterkarbon.
Zieht m an die praktische Bedeutung dieser Funde in Betracht,
bedenkt m an weiter den scharfen Gegensatz der m arinen Entwicklung
im Zentrum Rußlands und des Urals zu W esteuropa, so erscheint eine
zusammenhängende Betrachtung aller südosteuropäischer Vorkommen
als eine lohnende Aufgabe.
1 S c h o n f r ü h e r d u r c h F . v. H a u e r b e s c h r i e b e n , a b e r
n ich t n ä h e r
bestim m t.
2 Diese schönen, von Herrn Dr. G. B u k o v w s k i entdeckten Faunen werden
z. Z. im geologischen Institut der Universität Breslau von Herrn Dr. R e n z bearbeitet*
3 S t e i n k o h l e n f o r m a t i o n p. 549.
104
D' F RITZ FREC H
Den Herren Professoren Dr. F b . S chafarzik und Dr. A nt. K och in
Budapest, Dr. Y. U h l i g (Wien), Dr. L. v. L óczy (Budapest) sowie Herrn
Ministerialrat J o h . B öckh, Direktor der kgl. ungar. Geologischen Anstalt
in Budapest, bin ich für die freundliche Überlassung des wertvollen
Materials zu aufrichtigem Dank verpflichtet. Im Gegensatz zu der u n ­
freundlichen, z. T. nicht einmal objektiven Kritik, deren Gegenstand
meine S t e i n k o h l e n f o r m a t i o n hie und da geworden ist, scheinen
die genannten Herren Kollegen doch einiges Zutrauen zu mir beses­
sen zu haben.
A ) Es sollen zuerst die einzelnen Vorkommen besprochen werden,
wobei ein Eingehen auf verwandte und idente Form en anderer F u n d ­
orte — infolge der leider schlechten Erhaltungsart der ungarischen
Fossilien — nicht zu umgehen ist. Auch die Abbildungen dieser zur
Bestimmung notwenigen Vergleichsstücke m ußten verhältnism äßig um ­
fangreich werden. Einige kurze Bemerkungen allgemein paläontologischer
Art betreffen besonders die Stellung der karbonischen Tabulatit.
B ) Im Anschluß an die genaue Altersbestimmung der einzelnen
Vorkommen sind dann die geographischen Beziehungen des ungarischen
Karbon zum Osten und W esten klarzulegen.
Bei der scharf ausgeprägten Verschiedenheit, welche die dinarische
Schichtenentwicklung des Balkans und der südöstlichen Alpen von der
vorwiegend mitteleuropäischen Ausbildung der Nordalpen zeigt, erscheint
die Frage der Zugehörigkeit des Unterkarbon der K arpathen von ganz
besonderer Bedeutung.
A) P aläontologisclie E inzelbeschreibun g und A lters­
bestim m ung.
I. K o rn ya réva in Südungcirn.
Den F undort Kornyaréva, das einzige Vorkommen von U nterkar­
bon in den Südkarpathen, wurde von S c h a fa r z ik * entdeckt und aus­
gebeutet. Das die Fossilien umschließende Gestein ist ein schwarzer
Crinoidenkalk, der petrographisch in ganz auffälliger Weise mit dem
schlesischen Vorkommen von Neudorf bei Silberberg (Festung) über­
einstimmt. Doch sind bestimmbare Versteinerungen in Südungarn viel
seltener als in Schlesien. Es gelang S c h a fa r z ik m it Hilfe von zwei
geübten Dienern im Laufe eines Tages n u r ca 12 Stücke zusamm en­
*
Dr. F r a n z S c h a f a r z i k : Die geologischen Verhältnisse der Umgebung von
Korniaréva. (Spirifer mosquensis im unterkarbonischen Crinoidenkalk.) Jahresbericht
der kgl. ung. Geologischen Anstalt für 1894. Budapest 1897, pag. 97.
DAS MARINE KARBON IN UNGARN.
zubringen. Die m ir übersandten Stücke sahen anfangs wenig einladend
aus. Doch gelang es nach sorgfältiger Präparation fast alle Exemplare
derart frei zu legen, daß eine Speziesbestimmung fast stets ohne Frage­
zeichen erfolgen konnte. Die umfangreichen, z. T. von m ir gesammel­
ten und größtenteils von m ir durchbestimm ten K arbonm aterialien de.s
Breslauer Museums waren allerdings von großem W ert für die Feststel­
lung der ungarischen Reste.
Spirifer.
Spirifer striatus,
M a rt.
Typus.
Taf. V, Fig. la — c., Taf. VII, Fig. 6.
Literatur bei S c u p i n , Spiriferen Deutschlands, p. 115.
Die große, flach gewölbte, dickschalige Form m it ihrer feinen
Streifung und dem unregelmäßigen, nach der Stirn zumeist undeutlich
werdenden Sinus ist durch 6 Klappen (Stiel- und Brachialklappen)
sowie durch ein vollständiges Jugendexem plar vertreten. Eine gewisse
Ähnlichkeit der äußeren Form und der Streifung m it Sp. mosquensis
ist unverkennbar. E in untrügliches Unterscheidungsmerkmal liefern die
Zahnstützen, welche infolge der Dicke der Schale bei Sp. striatus
schwach entwickelt sind, während sie bei Sp. mosquensis ungewöhnlich
hoch, lang und kräftig werden. Das Innere von zwei Stielklappen
konnte freigelegt werden und zeigte beide Male die bezeichnenden
schwachen Stützen von Sp. striatus. Das Innere eines entsprechend
großen Sp. mosquensis wurde zum Vergleich abgebildet. (Taf. V, Fig. 4).
Ebenso wurden zwei Exemplare von dem in jeder H insicht über­
einstimmenden schlesischen Vorkommen zur Darstellung gebracht, (Taf.
V, Fig. 2 a — b) um die vollständige Übereinstimmung zu dem onstrie­
ren. Die betreffenden schlesischen Stücke sind bereits von S c u p i n rich­
tig bestim m t und abgebildet worden, doch ergab ein wiederholter Ver­
gleich, daß der Umriß nicht vollkommen ausreichend präpariert war
und daß daher auch die Ergänzung etwas anders ausfallen muß.
Spirifer bisulcatus, Sow.
Taf. IV, Fig. 6a —c., Taf. VII, Fig. 5, 5a.
Literatur p. 115.
Die bezeichnende Wölbung der stark eingekrüm mten Schale, die
hohe Area, der bis an den S tirnrand reichende Saum sowie die ziem ­
lich regelmäßigen Rippen m achen die Art leicht kenntlich und linden
sich bei den Exemplaren von Neudorf-Silberberg ebenso, wie bei den
Stücken von Kornyaréva.
lőr,
I>' FR ITZ FRECH
Orthothetes.
O rthothetes
cfr.
crenistria,
P h ill.
sp . ?
Taf. VI, Fig. 3a.
Die Schnabelgegend einer flachen Stielklappe stimmt in der Form
und der — allerdings n u r undeutlich erhaltenen — Streifung m it der
bekannten unterkarbonischen Art überein, läßt jedoch eine nähere Be­
stimm ung nicht zu. Diese Art erreicht in der höheren Stufe der Ab­
teilung (St. d. Prod. giganteus) meist eine erhebliche Größe, wie z. B.
die Abbildung im Atlas der Lethaea palaeozoica (t. 43) zeigt. In der
tieferen Stufe des Sp. tornacensis kom m t eine 2— 3 cm Breite errei­
chende feingerippte M utation vor, die ich z. B. in den tiefsten Schich­
ten (2a) des Arpatschaprofils am Araxes in größerer Zahl gesammelt
habe.* Leider ist das einzige bei Kornyaréva gefundene Exemplar, eine
flache Stielklappe, für eine genauere Bestimmung zu ungünstig erhal­
ten. Im m erhin ist die äußerliche Übereinstimmung m it den kleinen
hoch armenischen Stücken, von denen ein Exemplar zum Vergleich da­
neben (Taf. VI, Fig. 36) gestellt wurde, höchst bemerkenswert. Ist doch
eine mittlere H orizontierung des Fundortes Kornyaréva innerhalb des
Unterkarbon auch mit Rücksicht auf das Vorkommen der schlesischen
Biesenform des Spirifer striatus , M a r t , keineswegs unwahrscheinlich.
2a
’ bulata.
Die mannigfache Form der Tabulaten, welche der verschiedenen
Organisation des Inneren entspricht, m acht die Versuche erklärlich diese
Ordnung aufzulösen und einen Teil zu den HexacoraUiern, den anderen
zu den Alcyonarien, wieder andere Form en zu den Bryozoen zu stel­
len. Doch ist anderseits besonders von N i c h o l s o n und F e r d . R o e m e r
die Einheitlichkeit, d. h. das Vorhandensein von Übergängen zwischen
den weit divergierenden Endformen m it so entschiedenem Erfolge betont
worden, daß in den neueren H andbüchern die Tabulata wieder als eine
systematisch zusammengehörende Gruppe aufgefaßt werden.
Allerdings blieb auch so besonders das Nebeneinander von «porö­
sen» Favositiden und Michelinien und von kompakten Monticuliporiden,
Chaeteten und Heliolithiden schwer erklärlich, solange m an von einer
wichtigen, aber unverdienterweise kaum beachteten Entdeckung B e e c h e r s absah.
*
Fersien.
Vergl. F r e c h u . A r t h a b e r : P a l a e o z o i c u m i n H o c h a r m e n i e n u n d
Beitr. z. Palaeont. Österr.-Ungarns u. d. Orients. Bd. 12 (1899), p. 200.
DAS MARINE KARBON IN UNGARN.
107
B e e c h e r hat schon vor anderthalb Jahrzenten den Nachweis er­
bracht, daß die «Poren» der Favositiden nicht Lücken des Fachwerkes
der Wände seien (wie bei den perforaten Hexakoralliern), sondern als
o b l i t e r i e r t e K n o s p e n aufzufassen sind. Hierdurch wird auch die
grundsächliche Verschiedenheit von Heliolithes und der lebenden Helio p ora in das gebührende Licht gesetzt. Heliopora besitzt ein Skelett, das
wie bei den Perforata aus Fachwerk besteht, dessen Zwischenräume also
nicht vollkommen verbunden sind ; Favosites zeigt Embryonalknospen,
die zu Poren obliteriert sind ; bei den ältesten Tabulaten, den HeliolitItiden und Monticuliporiden erstellt aus jeder Knospe noch ein junges
röhrenförmiges Individuum, das eine Zeitlang kleiner bleiben kann, als
die schon erwachsenen Köhrenformen. Die Idee eines «Dimorphismus»
der Individuen wird dagegen schon von F e r d . R o e m e r (Lethaea palaeoz. i,
p. 471) m it vollem Rechte abgelehnt.
Auf die Tatsache, daß die Syringoporiden rasenförmige, die Auloporiden moosförmig kriechende Nebenformen der Favositiden seien, hat
ebenfalls B e e c h e r m it vollem Rechte hingew iesen ; die Stolonen der
Syringoporiden und Auloporiden seien den jungen K nospungsröhren
von Monliculipom sowie den «Poren» von Halyxites, Favosites und
Michelinia homolog.
Unter diesem einleuchtenden entwicklungsgeschichtlichen Gesichts­
punkte wird auch die Reihenfolge des Auftretens der Fam ilien verständ­
lich und k l a r :
Im t i e f e r e n U n t e r s i l u r erscheinen die durch norm ale Knos­
pung verm ehrten Monticidiporiden (denen sich die spätere Gattung
Chaetetes unm ittelbar anschließt).
Im h ö h e r e n U n t e r s i l u r entwickeln sich aus den Monticuli­
poriden die durch stärkere Divergenz der Röhren gekennzeichneten
Heliolithiden sowie die Halysitiden mit obliterierten Embryonalporen,
die jedoch n u r auf zwei Seiten der elterlichen Rohre entstehen und
somit die Kettenform der Korallen bedingen.
Der wesentlich o b e r s i l u r i s c h e Favosites is demnach an Halysites
anzuschließen; gleichzeitig entwickeln sich durch Stolonenknospung die
mit freien Röhren versehenen Auloporen und Syringoporen (das im höhe­
ren Untersilur und im Obersilur verbreitete Syringophyllum ersetzt die
Stolonenröhren durch horizontale hohle Ausbreitungen und ist als u n ­
mittelbarer Vorläufer von Syringopora anzusehen).
Das Ob e r s i l u r ist der H ö h e p u n k t der m annigfaltigen Gestal­
tung der Tabulaten, das Unter- und Mitteldevon steht nur wenig nach.
Im Oberdevon erlischt Heliolithes und am Schlüsse des Devon ver­
schwinden die Favositiden Alreolites und Striatopora.
Im K a r b o n haben wir es m it bezeichnenden, aber sehr stark
108
Dl FR ITZ
FRECH
divergierenden Gattungen zu tun, deren genetißcher Zusammenhang
n u r aus der Vorgeschichte klar wird. Die Monticuliporiden sind durch
Chaetetes vertreten, bei dem die Vermehrung durch Teilung, nicht durch
Knospung der diminutiven Röhren erfolgt (F. R o e m e r , Leth. pakeoz. 1,
p. 458). Von den Heliolithiden (im weiteren Sinne) ist Fistulipora, von
den Favositiden die eigenartige Michelinia übriggeblieben. Da Syringoph yllum und Halysites das Silur nicht überdauern, steht den eben er­
wähnten massigen Gestalten die Rasenform von Syringopora und die
Moosform Aulopora ganz fremdartig gegenüber.
Syringopora.
Syringopora ram ulosa,
G o ld f.
Taf. VIII, Fig. 4a - b .
Syringopora ramulosa} G o l d f u s s : Petrefacta Germania?. I, t. 25, f. 7a, 7c.
«
«
«
M. E d w a r d s et H a i m e : Monographie des Polypiers
fossiles des terrains paléozoiques. Ann. du Mus.
d'Hist. nat. V, p. 289.
Die Abbildung von G o l d f u s s gibt sowohl den Habitus wie die
innere S truktur der Art gut wieder.
Die äußere Form zeigt Sprossen von 2*5— 2 mm, die durch etwas
breitere Zwischenräume von einander getrennt sind; die Stolonenknospen gehen ungefähr u n ter rechtem W inkel ab. Septaldornen sind we­
nig deutlich, die Theka ist kräftig. Die Trichterböden sind außerordent­
lich tief in einander geschachtelt, wie es unsere Abbildung gut zeigt.
Andere Arten des Kohlenkalkes, z. B. Syringopora reliculata ,
G o l d f . (1. c. t. 25, f. 8) unterscheiden sich durch weniger tief einge­
schachtelte Böden. Vollkommen übereinstim m end im inneren Bau ist
Syringopora eifeliensis, S c h l ü t . , n u r ist der Durchmesser der Stengel
um das dreifache größer und die Septaldornen sind kräftiger entwickelt.
Die Abbildungne S c h l ü t e r s * sind zwar kenntlich, geben jedoch nicht
alle Eigentümlichkeiten der Art wieder. Die Zahl der Septaldornen ist
größer und die Einschachtelung der Böden noch tiefer, als auf Fig. 4,
Taf. 15 1. c.
Besonder hübsch ist in unserer zweiten Abbildung (Taf. IX, Fig. 5)
die Entstehung einer Stolonenknospe sichtbar, während Syringopora
ramulosa im Längsschnitt erkennen läßt, daß die Stolonen nicht nu r
zur Vermehrung dienen, sondern auch die Verbindung der rasenartig
*
Anthozoen des rheininischen Mitteldevon. Abhandl. d. geol. Landesanst.
Berlin 1889, t. 15, p. 167.
DAS MARINE KARBON IN UNGARN.
109
angeordnetan Sprossen durch Zusammenwachsen vermitteln. (Taf. VIII,
Fig. 4 b).
Die vollkommene Übereinstimmung der Struktur von Syringopora
ram ulosa und S. eifeliensis läßt die letztere Art nur als Mutation der
ersteren (länger bekannten) erscheinen. Vergl. Taf. IX. Fig. 5— ob.
Syringopora ramulosa besitzt eine außerordentlich große Verbrei­
tung im Kohlenkalk und zwar in der oberen (Visé) und der unteren
(Tournay) Stufe.*
M. E d w a r d s und H aim e geben außer dem G o L D F U ss sc h e n Fundort
lölne im Limburgschen) schon die beiden belgischen Vorkommen, fer­
ner Eatingen bei Düsseldorf und zahlreiche englische, irische und zwei
russische Vorkommen (Utkinsk an der Tschussowaja und das PetschoraLand) an. Ein mir vorliegendes oberkarbonisches Stück von Ujatschkowa gehört sicher einer verschiedenen Art an.
Hingegen enthalten zweifellos die vier schlesischen KohlenkalkVorkommen, Altwasser, Bothwaltersdorf, Hausdorf und Neudorf bei Sil­
berberg die über ganz Europa verbreitete Art. Schon A. K u n t h hat die
Art von dort beschrieben und gleichzeitig die erste korrekte Abbildung
des Querschnittes geliefert.**
Michelinia,
d e Ivon.
1842.
(Vergl. F. R ömer, Leth. paheoz. 1, p. 430.)
Die nahe Verwandtschaft der Gattung m it Favosites9 die blasige
Beschaffenheit der Endothek im Gegensatz zu den regelmäßigen Böden
der letzteren Gattung wird von allen Autoren einstimmig betont. Ebenso
weist auch schon F e r d . E o e m e r wiederholt darauf hin (1. c. p. 4 3 0 , 4 3 2 ) ,
daß die devonischen und sibirischen als Michelinia bezeichneten Arten
besser zu Favosites zu stellen seien. In der Tat ist der Unterschied von
Favosites Gotlandicus und Goldfussi — die etwas unregelmäßige, hie
und da blasige Beschaffenheit der Böden — so minimal, daß die älte­
ren Arten zu Favosites zu stellen sind.
W ir erhalten dann auch eine naturgem äße Stammesgeschichte :
Michelinia ist direkt von Pleurodictycum abzuleiten. Pleui'odictycum um faßt die sich flächenhaft rasch ausbreitenden Form en m it nied­
rigen Individuen, in denen infolge der geringen Länge Querböden feh­
len oder nu r in geringer Zahl vorhanden sind. Favoxitex begreift dage­
*
Daß die Einschiebung einer dritten, tiefsten Karbonstufe, der «EtroeungtStufe»», jeder pahiontologischen Begründung entbehrt, d. h. daß ihr jede paläontologische Selbständigkeit mangelt, wird an anderer Stelle ausgeführt.
** Zeitschr. d. Deutsch, geol. Gesellsch. 1860, t. 2, f. 7, p. 189— 19:2.
110
]>' FKITZ FRECH
gen die langgestreckten, hohen, durchweg getäfelten Köhren, welche
große kompakte Kalkstöcke bilden.
Michelinia löst an der unteren Kante des Karbon Pleurodich/cum
ab, indem sich die im Umriß übereinstimmend gebauten Kelche von
unten her durch gröberes oder feineres blasiges Gewebe verfestigen.
Michelinia ist im Unterkarbon überall in reinem Korallenkalk, wie in
Brachiopoden- und Crinoidenfazies verbreitet und geht auch noch in
die Dyas, d. h. in den indischen Produktuskalk hinauf. Doch weicht
die hier vorkommende M. indica in der äußeren Erscheinung durch
die Größe und Massigkeit von den flachen, tellerförmigen Gestellten des
Unterkarbon ab.
F ü r Unterscheidung der A rte n * kam bisher wesentlich die W achs­
tumsform und die Größe der Kelche in Betracht. Doch ist wohl die
Struktur des Inneren dabei zu wenig berücksichtigt worden. Hiernach
lassen sich unterscheiden :
1. Blasen des Inneren grob, hie und da
an Böden e rin n e rn d :
a) Kelche sehr groß
M. mcgasloma, P h i l l .
(Taf. IX, Fig. 1).
b) Kelche klein, Blasen an Böden
e rin n er n d
M. concimia, L o n s d a l e .
2. Blasengewebe des Inneren feiner, nur
selten an Böden erinnernd
M. favosa, G o l d f . sp.
(Taf. IX, Fig. 3>.
3. Blasengewebe des Inneren sehr fein
ausgebildet ....
M. rossica, Möll.
(Taf. IX, Fig. 2*.
M ich elin ia favosa,
Taf. VII, Fig. 1b; Taf. VHI, F i-
G o ld f.
sp .
\b (rechts unten).
Manon favosum, G o l d f u s s , Petr. Germanise, I, t. f. 11, p. 4, (182(ji.
Michelinia favosa, K o n i n c k , Animaux fossiles des terrains carboniiers de Belgique,
p. 30, t. 6, f. 2, (1842).
«
«
M. E dw ards e t H a im e ,
P o ly p es
fo ssiles
des
te rra in s
p aléozoi-
ques, p. 249.
Von der typischen M. megastoma unterscheidet sich M. favosa
durch geringere Größe der Kelche und etwas einfachere Gestaltung der
Böden. Die neue Form bildet somit den Übergang zu M. concimia f
L o n í - d a l e aus dem russischen Kohlenkalk.** Doch sind bei dieser Art
* Vollständige Zusammenstellung siehe bei F k r d . R o e m e r Leth. pakeoz. i, p.436.
** L o n d s d a l e , On corals, in M u r c h i s o n Vernenil, Iveyserlingk, Kussia and the
Ural Mountain. Bd. I, Appendix .1, Taf. A, Fig. 3, p. 011. Das Stück stammt von
der Tschussowaja.
DAS MAIUNK KARBON IN UNGARN.
111
die Kelche noch kleiner und die Böden noch regelmäßiger, so daß es
zweifelhaft wird, ob m an dieselbe nicht besser zu Favosites stellt.
Ein Exemplar in demselben Handstück, welches Clisiophyllum sp.
aff. bipartitum M ’Coy bei T h o m s . and N i c h o l s . (Taf. 8. Fig. la) enthält.
Die Art ist weit verbreitet, kennzeichnet aber vor allem die Unter­
stufe des Unterkarbon und ist besonders häufig in den aschenartigen
Dolomiten bei Tournay, ferner in England (Masbury in den Mendip
Hills, Derbyshire usw.); in Irland bei Enniskillen sowie in Schlesien
bei Neudorf, anweit Silberberg.
II. UnterJcarbonisc he Nuetscher Schichten von Dobsina
(Döbschau).
Das unterkarbonische Alter des Dobsinaer Vorkommens wurde
schon vor ca 50 Jah ren von F r . v. H a u e r angenom m en und auch auf
die Ähnlichkeit m it den kalkigen Schiefern von Noetsch im Gailtal
hingewiesen.
Schon im Jahre 1855 fand in Dobsina Dr. A n t o n K i s s * marine
Versteinerungen, die E. S u e s s trotz ihres schlechten Erhaltungszustan­
des als karbonisch feststellte und mit den Bleiberger Schichten in Be­
ziehung brachte. F r . v . H a u er schienen die Versteinerungen von Dob­
sina unzweifelhaft m it jenen der sogenannten Gailtaler Schiefer der
Südalpen übereinstimmen.
Der Umstand, daß vor 50 Jahren eine oberkarbonische Marinfauna
unbekannt war, ließ jedoch gegenüber dieser sehr präzisen Horizon­
tierung eine gewisse Zurückhaltung geboten erscheinen. In diesem Sinne
stellt U hlig im B a u u n d B i l d d e r K a r p a t h e n (p. (>64) nur das
karbonische Alter fest, ohne eine schärfere Bestim m ung zu wagen. Al­
lerdings ist der Erhaltungszustand der Mehrzahl der ziemlich arten­
reichen Tierwelt von D obsina** recht ungünstig. Wer z. B. mit Hilfe
der Tafelwerke von D avidson, K oninck oder T s c h e r n y s c h e w und ihren,
ein prachtvoll erhaltenes Material darstellenden Figuren an die B estim ­
mung herangehen wollte, würde sich arg enttäuscht fühlen. Nur mit
*
xander
Die Abschrift des Manuskriptes im Besitze des Herrn Oberbergrates A l e ­
G esell.
** Die große Mehrzahl der im folgenden beschriebenen Stücke befindet sich
im geologischen Institut der ungar. kgl. Universität Budapest und ist von Herrn
Dr. G . M e l c z e r gesammelt worden. Bei diesen letzteren ist im folgenden nichts
besonders bemerkt. Einige wenige, aber höchst interessante Exemplare sind von
den Herren Professoren Dr. A. K o c h , Dr. I. L ő r e n t h e y und Herrn Montanchefgeologen A. G e s e l l bei Dobsina gesammelt worden. Dazu kommen die Materialien
des geologischen Institutes der k. k. Universität in Wien, die ich Herrn Prof. I)r.
V. U h l i g verdanke.
11-2
Iy
FRITZ FRECH
Hilfe von Vergleichsstücken, die den Übergang von scharf erhaltenen
Kalkschalen zu m ehr oder weniger undeutlichen Abdrücken und Stein­
kernen zeigen, gelingt die Feststellung der Arten. Die Zahl der abge­
bildeten Vergleichsstücke, die das Verständnis der unvollkommen erhal­
tenen ungarischen Exemplare vermitteln, ist daher ziemlich bedeutend.
Die erste Nachricht von dieser F auna linden wir im Jahresberichte
der kgl. ungar. Geologischen Anstalt für 1903 (p. 184) in den folgen­
den Z e ile n :
«Aus den Karbonsedimenten von Dobsina haben schon vor Jahren
Dr. G u s t a v M elc z e r und neuestens Montanchefgeolog A lex . G e s e l l
eine reiche Fauna gesammelt. Diese wird hauptsächlich von Korallen ,
Crinoiden , Brachiopoden und Bivalven gebildet. Außerdem finden sich
unter den Trilobiten außer dem Griffithides Dobsinensis, I l l é s zahl­
reiche winzige Pygidien von Phillipsien. Nach der vorläufigen Bestim ­
mung von Dr. Andor v. S e m s e y und Dr. K a r l v. P ap p herrschen von den
Brachiopoden besonders:
Productus punctatus , M a r t i n var. elegáns , M’Coy und Spirifer
striatus, M a r t i n und diesen nach gehören die Sedimente von Dobsina
der untersten Stufe des Oberkarbon an.»
Die genauere Bestimm ung wurde somit bereits von Prof. Dr. L.
v. L óczy unter Mitwirkung Dr. A n d o r v . S e m s e y s und Dr. K. v. P a pps
in Angriff genommen, derselbe konnte sich jedoch infolge anderweiti­
ger Arbeiten mit ihnen nicht eingehender befassen.
Spirifer.
Besonders wichtig ist für die Unterscheidung von Unter- und
Oberkarbon das Studium der Spiriferen. Diese Gattung entwickelt im
Unterkarbon zahllose Arten und Varietäten, die fast ausnahmslos durch
Übergänge verbunden sind. Im Oberkarbon bleiben nur einzelne meist
scharf geschiedene Gruppen, wie die des Sp. mosquensis und fasciger
übrig. Die Zahl der unverändert in das höhere Niveau hinaufgehenden
Form en ist ungem ein beschränkt [Sp. trigonalis , M a r t . ) .
Das Studium der Spiriferen und die Feststellung von 0 gut u nter­
scheidbaren Form en reichte schon allein für sich aus, um die Bestim­
mung der Schiefer von Dobsina als Unterkarbon zu rechtfertigen.
a) G ru p p e des S p ir ife r s tria tu s
M a rt.
H ierher gehören nach S c u p in (Spiriferen Deutschlands p. 113) karbonische und dyadische, auf der ganzen Oberseite beripjrte Arten, die
zahlreiche Mittelrippen besitzen.
113
DAS MARINE KARBON IN UNGARN.
1. Spirifer striatus
M a rt.
Typus.
Taf. Y, Fig. 3.
Genaue Beschreibung und L iteratur s. oben in der Übersicht von
Kornyaréva.
2.
Spirifer striatus M art ., var. Sow erbyi, d e
(= S p i r i f e r c i n c t u s , d e Kon., v on K e y s e rl.).
K on.
Taf. IV, Fig. ±
Spirifer striatus, M a r t . ; S c u p i n : Spiriferen Deutschlands, t. 9, f. r>, p. 115.
Die ziemlich stark gewölbte Form des Sj>. striatus, die annähernd
kreisförmigen Umriß m it schwachem Sinus besitzt, unterscheidet sich
als Varietät ganz gut von dem breitfltigeligen Sp. striatus Typus, wie
S c u p in nachgewiesen hat (1. c. p. 115).
Die typische Form ist auch bei Dobsina durch bessere Exemplare
vertreten als die Varietät, deren Bestimmung n u r durch direkten Ver­
gleich m it den zahlreichen Stücken der Breslauer Sammlung ermöglicht
wurde. Beide sind in der m ittleren Zone (Neudorf-Silberberg) und be­
sonders in der Oberstufe des Unterkarbon (St. des Productus gigan­
teus) weit verbreitet und kommen z. B. in Spanien, England, Ratingen,
den Vogesen, dem Fichtelgebirge, Schlesien, Rußland und Nordamerika
vor, gehen aber nirgends höher — auch n u r in die Zone des Sp.
mosquensis — hinauf. Die Angabe des Vorkommens im dyadischen Pro­
ductus limestone Indiens ist sicher unrichtig.
Von drei Exemplaren, die W a a g e n * u n ter Vorbehalt zu der unterkarbonischen Art stellt, ist f. 4a unbestimmbar, f. 3 stellt wahrscheinlich
ein abgeriebenes Stück von Sp. musakheylensis dar, während die Jugend­
form f. 5 wahrscheinlich ein junges Exem plar von Sp. W ynnei ist. Jeden­
falls sind die Jugendexemplare von Sp. striatus sehr viel feiner gestreift
als die Abbildung W a a g e n s . Trotzdem der Versuch, in dem Produktuskalk
des Pandschab Karbon nachzuweisen, von N o e t l i n g endgiltig widerlegt
ist, erscheint es nicht unnötig darauf hinzuweisen, daß die Angaben über
das Vorkommen karbonischer Spezies durchweg revisionsbedürftig sind.
b) G r u j y p e d e s S p v r i f e r t / r i g o n a l i s ,
M art.
Taf. IV.
Dieselbe um faßt nach S c u p in (Spiriferen, p. 107) zahlreiche F o r­
men m it deutlicher Berippung der Oberseite und verschiedenartigem
* W a a g e n : Productus limestone fossils, t. 44.
Földtani Közlö ny. XXXVI. köt. 1900.
8
114
D! FR ITZ
FREC H
Umriß. Die Zahl der Mittelrippen ist gering; die ursprünglich einfa­
chen, meist wenig zahlreichen Rippen zeigen die Tendenz zur Spaltung.
Bei Dobsina finden sich:
o. Spirifer integricosta, P h i l l .
4.
«
trigonalis, M a rt .
5.
«
bisulcatus, Sow. (auch bei Kornyaréva).
6.
«
duplicicosta, P h i l l .
d. h. fast alle auch in Schlesien gefundenen Arten.
Die meisten der genannten Arten waren n u r durch direkten Ver­
gleich mit sicher bestim m ten Exemplaren, nicht aber an der H and von
Abbildungen bestimmbar. Trotzdem erscheint eine kurze Charakteristik
der durchgehend für Ungarn neuen Arten geboten.
Spirifer integricosta,
3.
P h ill.
Taf. VII. Fig. 4.
Spirifer integricosta, P h i l l . D a v i d s o n : British
t. 9, f.
«
«
«
S c u p i n : Spiriferen
(Hier auch die weitere
Carboniferous Brachiopoda, p. hh,
13— 19.
Deutschlands, p. 107, t. 9. f. 4.
Literatur.)
Der gerundete Umriß, der flache von n u r 3 Rippen geteilte Satte
und die kräftige Ausprägung der Rippen, die auch auf dem Steinkerne
sichtbar sind, kennzeichnen die A rt; ein scharf ausgeprägter Steinkern
von Altenberg bei Dobsina läßt trotz seiner etwas fragmentären E rh a l­
tung vollkommene Übereinstimm ung m it einem Exemplar von Visé er­
kennen. Die Art findet sich außerdem im englischen und asturischen
Kohlenkalk und wird auch aus Rußland zitiert.
4.
Spirifer trigonalis,
M a rt.
Taf. IV, Fig. 7.
1809. Conchyolithus anomites trigonalis, M a r t i n : Petref. derbyensia, t. 36, f 1.
1821. Spirifer trigonalis, S o w e r b y : Mineral conchology, III, p. 117.
1863.
«
«
D a w i d s o n : British Carboniferous Brachiopoda, p. 29, t. 5,
f. 25—34.
1900.
«
«
S c u p i n : Spiriferen Deutschlands, p. 108, t. 9, f. 7.
(Hier die weitere Literatur.)
Der halbkreisförmige bis dreiseitige Umriß, die kräftigen, fast nie­
mals gespaltenen 10— 14 Lateralrippen und das Vorhandensein von 3
Rippen auf dem Sinus kennzeichnen die Art, welche aus dem Unterkar­
bon noch in höhere Schichten hinaufgeht. Zwei weniger gut erhaltene
Stücke liegen vom Altenberg und ein scharf ausgeprägter Steinkern
und Abdruck vom Steinberg bei Dobsina vor. Unterkarbonische Vor­
DAS MARINE KARBON IN UNGARN.
115
kommen sind weit v erbreitet; so in Asturien, Frankreich, Belgien, E n g ­
land, am Rhein (Ratingen), im Fichtelgebirge, Schlesien (Hausdorf) und
Rußland.
5. Spirifer bisulcatus, Sow.
Taf. IV, Fig. 3—5.
1825. Spirifer bisulcatus, Sow., Mineral Conchology, V. t. 494, f. 1, 2.
1900.
«
«
S c u p i n , Spiriferen Deutschlands, p. 111, t. 10, f. 6 .
Die stärkere Wölbung, der m ehr gerundete Umriß, dessen größte
Ausdehnung dem Schloßrand entspricht, würden eine Unterscheidung
von Spirifer trigonalis kaum ermöglichen. Doch zeigen die Rippen
und zwar besonders diejenigen auf Sinus und Sattel eine deutliche N ei­
gung zur T eilu n g ; m an zählt daher meist 3 Doppelrippen. Die Ver­
dickung der Schale am Wirbel ist bedeutend, die Länge der Zahnstützen
dem entsprechend wenig erheblich.
Vom Altenberg bei Dobsina liegen zwei Skulptursteinkerne sowie
zwei norm ale Steinkerne (davon einer m it Abdruck) v o r ; außerdem
3 Exemplare im geologischen Institut der Universität Wien. (Ein gegen
die Stirn flach zusammengedrücktes Exemplar gewährt einen ganz eigen­
artigen Anblick.)
Die Art ist im oberen Unterkarbon durch die g a n z e N o r d h e ­
m i s p h ä r e , von Nordamerika und China (Po-Schan, H e i- S c h a n — hier
besonders häufig — Schantung) bis Asturien verbreitet. In England,
Frankreich, in den Vogesen am Niederrhein (Ratingen, Cornelimünster),
im Fichtelgebirge, bei Bleiberg in Kärnten, in Schlesien (Hausdorf,
Silberberg) und in R ußland ist die Art verbreitet. Das häufige Vorkom­
men in Ungarn entspricht demnach der allgemeinen Verbreitung.
6.
Spirifer duplicicosta,
P h il l .
Taf. IV, Fig. 1.
Spirifei' duplicicosta, P h i l l i p s , Geology of Yorkshire, II, p. 218, t. 10, f. 1.
«
«
D a v i d s o n , Monogr. of the British Carboniferous Brachiopoda,
t. 3 (7— 10).
«
«
L. G. d e K o n i n c k , Annales du Mus. d’histoire naturelle de
Belgique. XIV, t. 30, f. 1— 7.
«
«
S c u p i n , Spiriferen Deutschlands, p. 112, t. 10, f. 7.
Die gerundeten oder stumpfwinkelig abgesetzten Schloßkanten
kennzeichnen die Art ebenso, wie die vielgeteilten und daher überaus
feinen Rippen. Ich glaube daher den abgebildeten Steinkern einer Stiel­
klappe, auf der kaum noch Reste der Rippen kenntlich sind, trotz der
s*
116
!)'■ F RITZ F R E C H
m angelhaften Erhaltung als Sp. duplicicosta bestimmen zu können.
Jedenfalls ist die Unterscheidung von dem zunächst verwandten Sp.
bisidcatus (mit deutlicher Berippung des Steinkernes) nicht schwierig.
Die Verdickung der Schale in der Schloßregion ist dieselbe wie bei Sjk
bisulcatus.
Die ausschließlich unterkarbonische F orm besitzt eine ähnliche
Verbreitung wie Sp. bisidcatus; m an kennt sie vom Altenberg bei
Dobsina, aus ^England, Belgien (Horizont von Visé), dem Niederrhein
(Ratingen) und Schlesien (Neudorf bei Silberberg).* In besonderer H ä u ­
figkeit und Menge bestimmte ich sie in den durch F. v. R ic h t h o f e n
vom Po-Schan und He'i-Schan mitgebrachten Material.
Spiriferina.
Spiriferina octoplicata, Sow.
Taf. III, Fig. 6 a - b.
Spiriferina octoplicata, Sow. L. G.
Calcaire carbonifére de Belgique,
6e partié, t. 22, f. 32—39, p. 100.
(Hier auch die weitere Literatur, aus der sich ergibt, daß u. a. der ober^
sibirische Spirifer crispus, B ro n n non L i n n é 1848 und 1854 fälschlich mit Spiriferina
cristata identifiziert wurde.)
de
K o ninck ,
Der Abdruck einer Stielklappe, die auf demselben Platze m it Pro—
diictus scabriuscuJus liegt, stimm t im Umriß sowie in der Zahl der
F alten (6 jederseits) vollkommen mit typischen Exemplaren aus dem
Visékalk überein. Ein Exemplar aus dem schlesischen Kohlenkalk von
Rotwaltersdorf beweist, daß «Spirifer crispus» S e m e n o w et auct. non
L. wirklich m it Spiriferina octoplicata ident ist.
F ü r die Altersbestimmung war die Frage wichtig, ob die oberkarbonischen hierher gehörenden Form en sich näher an Spiriferina cristata aus dem Zechstein oder an die unterkarbonische Form anschließen.
Die zum Vergleich vorliegenden Stücke aus dem unteren Oberkarbon
von Mjatschkowo (Taf. III, Fig. 7 a —b) und dem hohen Unterkarbon
(Chester group) von Illinois (Spiriferina spinosa N o n n . et P r a t e n ) nehm en
eine Zwischenstellung ein. Die amerikanische Form kennzeichnet sich
durch die dornartig hervortretenden Poren als besondere Art. Die Form
von Karabschewo bei Moskau (T r a u t s c h o l d Mjatschkowo, t. 8, f. 5)
schließt sich jedoch nahe an die dyadische Sp. cristata an (Fig. 7c).
*
Ein von S c u p i n vollkommen richtig charakterisiertes Schalenexemplar von
diesem schlesischen Fundort (mittl. Unterkarbon) zeigt auf der Figur zu breite
Flügel und wurde daher noch einmal Taf. IV, Fig. 2, abgebildet.
117
DAS MARINE KARBON IN UNGARN.
W ährend Sp. octoplicata in der Stielklappe jederseits 6 Falten besitzt,
zeigt Sp. ci'istata und die Form von Mjatschkowo bei gleicher Größe
jederseits deren n ur 4. Auch die hohe Area ist der jüngeren Mutation
eigentümlich, die auch in der Paläodyas von Timor auftritt. Die einzige
Ähnlichkeit zwischen den Exemplaren des russischen Oberkarbon und
den weit verbreiteten Unterkarbontypen besteht in der größeren Breite
beider. Sp. cristata s. str. ist in der Schloßgegend auffällig schmal.
Die Moskauer Form dürfte am sinngemäßesten als Spiriferina cristata
S c h l o t h . mut. zu benennen sein.
V o r k o m m e n : Die oben erwähnte Platte wurde von den H erren
Prof. Dr. A. K och und Dr. I. L ő r e n t h e y bei Dobsina gesammelt.
Retzia, Subgenus Trigeria.
R etzia (Trigeria) radialis,
P h ill.
Taf. VI, Fig. 1.
Jlctzia r a d i a l i s ,
P h ill.
de
K o n in ck ,
Calcaire oarbonifére de la Belgique. 6« partié
Annales du Musée Royal de Belgique, XVI, p. 94,
t.
f. 16— 17.
Die wohlerhaltene Stielklappe des Steinkernes einer Retzia stimm t
besonders in dem radiären Ausstrahlen der Rippen vortrefflich m it der
Abb. 10 1. c. überein. Sogar die Zahl der (14) Rippen ist genau die
gleiche und selbst die Größenverliältnisse lassen keinen Unterschied
erkennen.
R etzia radialis gehört zu der Untergattung oder Gruppe Trigeria,
wie sie in dem schönen Tafelwerk von J. M. C l a r k und H a l l (Paleontologv of New York. Brachiopoda. Taf. 50) gut dargestellt ist.
Die Spezies Retzia (Trifjeria) radialis kommt in Belgien im Kalk
von Visé v o r : das vorliegende abgebildete Stück stam m t vom Altenberg
bei Dobsina.
Athyris.
A thyris B oyssyi,
L ’E r ,
Ein kleinerer gewölbter, mit deutlichem Mediansinus versehener
♦Steinkern der Brachialklappe liegt auf demselben Handstück wie Griffi­
thides cf. minor. Das Exemplar stimmt gut mit den zahlreichen aus
allen Stufen des Unterkarbon stammenden Exemplaren der weitverbrei­
teten Art überein.
V o r k o m m e n : Michaeli bei Dobsina. Gesammelt von H errn ChefGeologen A G e s e l l .
118
D; FRITZ FRE CH
Orthothetes.
O rthothetes crenistria,
P h i l l . sp.
Taf. VI, Fig. 3a—b.
Der Abdruck der Außenseite einer schwachgewölbten kleinen B ra­
chialklappe stimm t gut mit den obenerw ähnten Stücken vom Arpatschai
überein und erlaubt eine sicherere Bestimmung der Art als der Schalen­
rest von Kornyaréva. Auf der Platte, welche l-*roductus semire ticul atus
enthält, linden sich Abdrücke jüngerer Orthoteten, die wahrscheinlich
auch hierher gehören.
F u n d o r t : Dobsina (ohne nähere Bezeichnung). Geologisches I n ­
s titu t der k. k. Universität Wien.
O rthothetes radialis,
P h ill.
Taf. VI, Fig. 4a.
Orthis radialis S e m e n o w , Zeitschr. Deutsch, geolog. Gesellsch. 1 8 5 4, t. 5 .
Orthothetes radialis D a v i d s o n , Carboniferous Brachiopoda, II, t. 25, f. 16 — 19.
Von den regelmäßig gestalteten und m it ungefähr gleich starken
Eadialstreifen versehenen 0. crenistria unterscheidet die vorliegende Art
sich durch das Hervortreten einer stärkeren Rippe zwischen je 5— (>
schwächeren. W enn auch dies Merkmal nicht sonderlich gut an dem
vorliegenden Steinkern der Brachialklappe wahrnehm bar ist, so tritt
doch die unregelmäßig radiale W ulstung dieser Klappe umso deutlicher
hervor. Ein schlesisches Exemplar von Rotwaltersdorf stimmt in dieser
H insicht mit dem ungarischen gut überein. Außerdem findet sich die
Art bei Hausdorf, bei Alexin im Gouv. Moskau und in Westeuropa.
V o r k o m m e n : Das ungarische Exemplar stammt vom Altenberg
bei Dobsina.
Productus.
Productus sem ireticulatus,
Productus semireticulatus j
de
K o n in c k ,
M a rt.
Monographie du genre Productus, 1S47, t. 1#.
Das geologische Institut der Universität Wien enthält den Abdruck
der konvexen Klappe eines kleinen Exemplares, das die von wenigen
Stacheln unterbrochenen parallelen Streifen der Stirnseite m it ausrei­
chender Deutlichkeit erkennen läßt.
F u n d o r t : Dobsina (ohne weitere Bezeichnung).
11«
DAS MARINE KARBON IN UNGARN.
Die Bestimmung eines weiteren kleinen, zu der weit verbreiteten
Art des Unter- und Oberkarbon gehörenden Steinkernes ist nach der
Etikette schon von Herrn Dr. K. v. P a pp richtig ausgeführt worden.
V o r k o m m e n : Dobsina, Altenberg. 5 Exemplare.
Productus punctatus
M a rt .
Taf. VI, Fig. 2.
Productus punctatus,
de
K o n in c k ,
Monographie du genre Productus. (Recherches
sur les animaux fossiles I. Lüttich 1847, t. 5, f. 3.)
Die häutigste Art von sämtlichen Produr tiden aus Dobsina ist der
bekannte im Unterkarbon über die ganze Nordhemisphäre verbreitete,
zuerst aus England beschriebene Productus punctatus. Von dem überaus
zahlreichen Vergleichsmaterial des Breslauer Museums stimmen die im
Schiefer erhaltenen Exemplare des schlesischen Unterkarbon (Botwalfersdorf und Hausdorf) absolut mit den Stücken von Dobsina überein,
doch ließ sich nachweisen, daß auch die englischen Stücke nicht die
mindeste zoologische Verschiedenheit erkennen lassen. Die Moskauer
Exemplare, welche etwas abweichen, sind (Leth. pakeoz. t. 47a, f. 3a)
als mut. oriental is, F r ec h abgetrennt worden.
V o r k o m m e n : 14 Exemplare vom Altenberg und den Katzen­
löchern bei Dobsina.
P roductus corrugatus
M ’Coy
( = Pr. Cora d 'Orb . et auct.)
Productus Cora,
de
K
o n in c k ,
?
Monographie du genre Productus, 1847, t. 5, f. 2.
Der Abdruck einer verdrückten Konvexklappe zeigt die bezeich­
nende feine Skulptur von Pr. corrugatus, M ’Coy und lineatus, W aag .
Eine nähere Bestimmung ist wegen des Erhaltungszustandes untunlich ;
doch sei der Name von M ’Coy, welcher für die bei Visé, Rotwaltersdorf
(Schlesien), England usw. verbreitete Form üblich ist, m it Vorbehalt auch
für den vorliegenden Best in Anwendung gebracht.
V o r k o m m e n : Katzenlöcher, Dobsina, 1 Exemplar. — Kgl. ungar.
Universität, Budapest.
Productus scabriculus,
M art .
Taf. III, Fig. h.
Product-ux scrabriculus, d e K o n i n c k , Monographie du genre Productus 1847, t. 11, f. 6.
Vergl. D a v i d s o n , Britisch Carboniferous Brachiopoda, t. 42, f. 4.
Die große, ziemlich stark gewölbte Art, bei der auch in der Steinkernerhaltung die radiale Skulptur der großen Klappe kräftiger hervor­
120
Di FR ITZ FRECH
tritt als die konzentrische Streifung, ist durch einige (G) sicher bestimm­
bare Exemplare vertreten. Besonders wichtig für die Bestimmung ist
jedoch der ziemlich scharfe, flache Innenabdruck einer kleinen Klappe,
in der konzentrische und radiale Skulptur ziemlich gleich ausgeprägt
sind. Auch der Schloßfortsatz ist ausgeprägt. Am häufigsten ist die Art
im englischen Kohlenkalk, wo die Exemplare auch besonders groß wer­
den: seltener tritt sie in den m arinen Einlagerungen des englischen
und schlesischen Oberkarbon auf und wird als Seltenheit auch im schle­
sischen Kohlenkalk gefunden (Neudorf bei Silberberg).
V o r k o m m e n : In Dobsina am Altenberg und den Katzenlöchern
6 Exemplare.
JjamellibrancM ata .
Aviculopecten.
Die beiden Steinkerne von Ariculopecten sind so ungünstig erhal­
ten, daß die Anführung der beiden unten erwähnten englischen Kohlenkalkspezies n ur als der Ausdruck einer gewissen, aber ziemlich entfern­
ten Ähnlichkeit zu betrachten ist. In dem großen Tafelwerke von
d e K o n in ck sind die abgebildeten Form en noch abweichender; auch die
aus dem schlesischen Unterkarbon vorliegenden Exemplare gehören zu
anderen Gruppen der vielgestaltigen Gattung.
A v ic u lo p e c te n sp. e x aff. A. granosus,
P h ill.
Vergl. P h i l l i p s , Geology of Yorkshire, II. Mountain limiston district, p. 212, t. C. f. 7.
Den Abdruck einer ungleichseitigen linken Schale m it dachziegel­
förmig skulpturierten Rippen sehr verschiedener Größe läßt eine Ver­
gleichung mit der ähnlich gestalteten, im gleichen Horizont bei Bolland
vorkommenden Art naheliegend erscheinen.
V o r k o m m e n : Altenberg, D obsina: 1 Exemplar.
A v ic u lo p e c te n H cernesianus
K on .
?
Taf. VII, Fig. 3.
Aviculopecten Hoerncsianus, L . G.
de
K on in ck ,
Recherches sur les animaux fossiles II.
Fossiles carboniféres de Bleiberg en
Carinthie, p. S9, t. III, f. 27.
Die schlanke, am Wirbel zugespitzte Art besitzt breite Ohren und
radiale Rippen von verschiedener Stärke. Am besten stimmt unser vom
Altenberg stammendes Exemplar mit Fig. 27b bei K o n in ck 1. c., das
ebenfalls einen Steinkern darstellt und unregelmässig alternierende
Rippen aufweist. Bezeichnend für die Bleiberger Art und das vorlie­
DAS MARINE KARBON IN UNGARN.
121
gende Exemplar ist das Fehlen von deutlichen Anwachsstreifen oder
Schuppen. Eine vollkommen sichere Bestimmung wird durch die u n ­
vollkommene E rhaltung des Oberrandes unmöglich gemacht.
Von den Abblildungen in dem großen Tafelwerke der belgischen
Unterkarbon-Zweischaler kommt keine Art der vorliegenden näher, h in ­
gegen besteht eine unleugbare Verwandtschaft m it dem englischen Avi­
culopecten docens, M ’Coy. Die englische Art ist im Gesamtumriß breiter
und zeigt Kippen von annähernd gleicher Stärke, während das eine
vorliegende Exemplar von Dobsina deutlich die Einschiebung von R ip­
pen verschiedener Stärke erkennen läßt. Im m erhin ist eine nahe Ver­
wandtschaft unverkennbar.
V o r k o m m e n : Dobsina, Altenberg; 1 Exemplar.
Myalina.
M yalin a am pliata
R y c k h . v a r. n o v .
pannonica.
Taf. I, Fig. 5a, ob.
Myalina ampliata, K o n i n c k , Lamellibranch. du Calcaire carbonifére. Annales du
Musée Iíoyal de Belgique, p. 170, t. 29, f. 6.
Die kleine Form des Calcaire de Visé besitzt einen rhombischen,
hinten unten abgerundeten Umriß, der den inneren Anwachsstreifen
der jüngeren Exemplare ungefähr entspricht. Die spitze Vorderecke und
der ziemlich ausgedehnt gerade Oberrand sind übereinstimmend.
Doch zeigen die ungarischen Exemplare sämtlich eine Neigung
zur Verlängerung des Umrisses, so daß eine gewisse Ähnlichkeit mit
Myalina moscnsis entsteht. Die Schale ist dünn, die Ligam entarea dem­
entsprechend niedrig; die Mantellinie tritt auf dem Steinkern als eine
Reihe von Höckerchen deutlich hervor.
V o r k o m m e n : Die Art ist bei Dobsina am Altenberg nicht selten
(8 Exemplare) und wird fast stets von Gastropoden begleitet.
Edmondia.
E dm on d ia
cf.
anodonta,
d e K on.
Taf. VII, Fig. 1.
Vergl. Edmondia cf. anodonta,
de
K oninck ,
Calcaire carbonifére, 5e part. Annales
de Musée Royal de Belgique, v. 11, t. 4,
f. 7, 14.
Die Deutung der einzigen vorliegenden stark verdrückten Schale
wird nur durch den Vergleich mit besser erhaltenen Stücken ermög­
licht. Es ist daher einerseits eine Bause von Edm ondia cf. anodonta,
12-2
\y
F RITZ FRECH
de K o n . (Taf. VII, Fig. la), anderseits ein Exem plar von EdmuncUa
rudis, M ’Coy typ. und var.* daneben gestellt (Taf. VII, Fig. 2; 2a).
F ü r die Zurechnung des Steinkernes zu der Gattung E dm ondia
spricht das Vorhandensein einer Ligamentleiste, die auf dem Steinkerne
sichtbar ist. An Edmondia anodonta erinnert der Umriß, insbesondere
die Ausdehnung der Schale nach vorn, an Edm ondia r u d is , M ’Coy
(deren Vorkommen für Schlesien neu ist) die Art der Berippung.
V o r k o m m e n : Altenberg bei Dobsina. Geologisches In stitut der
kgl. ungar. Universität zu Budapest.
Außer den genannten, spezifisch wenigstens annähernd bestim m ­
baren F orm en finden sich noch schlecht erhaltene Beste von
Solenomya sp. und
Sanguinoliles sp. aff. Sanguinolites pa rva lu s d e Ivon.,
(L. G. de K oninck, Calcaire carbonifere de la Belgique V, t. 10, f. 20— 23)
bei denen eine objektive Bestimmung nicht über die Feststellung der
Gattung hinausgehen kann.
Gastropoda.
Euphemus.
E uph em us Orbignyi, P o r t l .
Taf. II, Fig. \a.
Ephemus Orbignyi,
de
K o n in ck ,
Calcaire carbonifere, 4® part., p. 150, t. 42, t. 5 —7.
(Ann. Mus. Royal T. VIII. Non 1. c. t. 43, f. 9— 13,
wo nach Angabe der Tafelerklärung die Spiral­
streifen zu eng gezeichnet sind.)
Die wesentliche Verschiedenheit zwischen dem großen (20— 30 mm)
E. Orbignyi und dem um die Hälfte kleineren E. Urei, Sow. besteht
weniger in der Wachstumsdifferenz, als in der Entwicklung der Spiral­
streifen. Bei gleich großen Exemplaren entspricht dem Baum von 5— 6
Spiralstreifen des E. Urei die von 2 Streifen und ihrem Zwischenraum
eingenommene Fläche bei E. Orbignyi. Außerdem ist E. Orbignyi in
der Nabelgegend verbreitert, E. Urei komprimiert. Ein Abdruck und ein
zugehöriger Steinkern von den Katzenlöchern im Altenberg bei Dobsina
*
Edmondia rudis, M ’C oy var. elongata unterscheidet sich von dem Typus
der Art durch die Verlängerung der Hinterseite der Schale bei gleichartiger Wöl­
bung. Edmondia cf. anodonta steht in der Form der Schale etwa zwischen E d­
mondia rudis typ. und der Varietät, ist aber schwächer gewölbt. Edmondia rudis
var. elongata stammt aus dem schiefrigen Unterkarbon von Rotwaltersdorf in
Schlesien.
DAS M A K I N K K Ali BON I N U N G A R N .
zeigt zwar keine besonders deutliche Erhaltung, stimm t aber so weit
m it einem Exemplar von Rotwaltersdorf in Schlesien überein, daß die
Identifikation mit einigem Vorbehalt erfolgen kann (Taf. I, Fig. lft—d).
V o r k o m m e n : Oberes Unterkarbon in Schottland (Glasgow, Fig. 2),
England, Belgien (Kalk von Visé), Schlesien (Rotwaltersdorf) und Dobsina.
Von besonderer Wichtigkeit sind einige Exemplare aus den unterkarbonischen Kohlenschiefern zu Glasgow die in bezug auf die Verbrei­
terung der Schale durchaus mit E. Orbignyi s. str. übereinstimmen, aber
schon einige Spiralstreifen m ehr aufweisen. Sie bilden den Übergang z u :
E u p h e m u s s u d e t i c u s , 11.
(Bellerophon Urei, auct.)
110 m
Taf. II, Fig. 3—4.
Schalenform kom prim ierter als bei E . O rbignyi, Zahl der Spiral­
streifen ebenfalls größer als bei der genannten Art. Häufig in der oberen
sudetischen Stufe (Sattelflötzhorizont) auf der Karolinengrube, Hohenlohehütte. (F. R o e m e rs Bell. Crei ex parte.) Ca 90 Exemplare in der
Breslauer Sammlung.
Am zahlreichsten erscheint E. sudeticus in der oberen sudetischen
Stufe Oberschlesiens. Doch besteht die Bedeutung der Art in ihrer wei­
teren Verbreitung nach Rußland (Fig. 4). In dem m arinen Äquivalent
unserer unteren Stt'inkohlenformation, d. h. in den m arinen Kalken Zentral­
rußlands sind westeuropäische Form en sonst ungemein selten. Karbonischc Brachiopoden, die aus der unteren Stufe heraufgehen (Prod.
punctatus, Prod. semireticuiutus u. a.) finden sich allerdings auch in
dem tieferen Oberkarbon. Aber spezifisch neuartige Formen, wrie Euphe­
mus sudeticus, kommen nur ganz vereinzelt in der sudetischen und
gleichzeitig in der Moskauer Stufe vor.
Die jüngere Mutation des Euphemus Orbignyi zeigt in einigen
Exemplaren auch eine zweikielige Ausbildung der Mündung, doch scheint
es sich hier nur um individuelle Unterschiede zu handeln (Fig. 3c). Der
vielzitierte E. / rci, Sow. aus dem Unterkarbon von Visé (Fig. 5) kommt
dem E . sudeticus zwar nahe, unterscheidet sich aber immer noch
1. durch stärkere Zusam m endrückung der Schale in der Nabel­
gegend und größere Höhe in vertikaler H in s ic h t;
2. durch verhältnism äßig größere Zahl und dichtere Zusammendrängung der Spiralstreifen.
Bei der Verbreitung und Häufigkeit, welche die kleineren Bellerophontengehäuse besitzen, erscheint eine scharfe Scheidung der einzelnen
Form en besonders wichtig. Bei der geringen Variationsmöglichkeit, welche
die vollkommen eingerollten, nur durch Spiralstreifung geschmückten
IV FR ITZ FR EC H
kleinen Schalen der Eii})hemu*a,riun besitzen, wird die Enstehung von
Konvergenzformen verschiedenen Alters mit beinahe mathem atischer
Regelmäßigkeit eintreten. Eine unterkarbonische Konvergenzform des
unten erwähnten jungpaläozoischen E. indicus , W a a g e n sei kurz beschrie­
ben sowie ferner die Stellung eines bisher von Euphemus sudeticus
nicht getrennten echten Bellerophon erörtert.
E u p h e m u s K ü k e n th a li,
11.
sp.
Taf. III, Fig. 3a - b .
E. indicus zeigt auf dem äußeren Teile des Gehäuses zwei stumpfe,
das Schlitzband einschließende Kiele, welche eine von den kugeligen
Innenwindungen stark abweichende Gehäuseform bedingen ; der stumpfkantige Außenteil des Gehäuses ist glatt, die wenig zahlreichen (6— 8) Spi­
ralstreifen sind auf die kugeligen Innenwindungen beschränkt (Fig. 4a, Ir.
Im Gegensatz hierzu ist bei Euphemus Kükenthali sowohl der
kugelige wie der stumpfkantige Teil des Gehäuses m it zahlreichen sehr
feinen Spiralstreifen bedeckt, deren Ausbildung an E. Urei erinnert. Ich
benenne die besonders in entwicklungsgeschichtlicher Hinsicht wichtige
neue Art nach meinem zoologischen Kollegen an der hiesigen Univer­
sität, Professor K ü k e n t h a l .
V o r k o m m e n : Kalkige Schiefer des oberen Unterkarbon, die in
der Faziesentwicklung an Dobsina erinnern, von Altwasser bei W al­
denburg.
Die stratigraphische Bedeutung der Bellerophonten ist im oberen
Paläozoikum außerordentlich groß, wie schon die Schichtennamen (Bellerophonkalk in den Ostalpen, etwa = Zone des Euphemus indicus in
der Salt Range Ostindiens) beweisen.
Der Häufigkeit der Bellerophonten entspricht ihre Formenentwick­
lu n g: B u can ia , Stachella und Euphemus lassen sich als kenntliche
Untergattungen oder Gattungen abtrennen.
W ir hatten gesehen, daß innerhalb des Karbon selbst an Euphe­
mus Urei sich verschieden gut unterscheidbare, aber zum engsten F o r­
menkreise des Euphemus Urei gehörende Arten angliedern. Es ist daher
auch stratigraphisch, d. h. für die Frage der Altersstellung der Produc­
tuskalke wichtig, die paläontologische Stellung des Euphemus indicus
(Taf. III, Fig. 4) zu erörtern. Nun gehört E. indicus in eine ganz eigen­
artige, durch den Besitz weniger (C>— 8) Spiralstreifen und einen deut­
lichen Doppelkiel auf dem letzten Umgang gekennzeichnete F orm en­
reihe, die von E. Urei ebenso weit entfernt ist, wie etwa Stachella
von Bellerophon s. str. Die Bellerophonten verhalten sich also ganz
wie die Ammon een (Ceratiten) des Productuskalkes, welche von denen
DAS MARINE KARBON IN UNGARN.
125
des Karbon weit entfernt sind. Kein paläontologisch erscheint also die
neuerdings wieder behauptete Zurechnung des Productuskalkes zur Stein­
kohlenformation völlig undenkbar.
Bellerophon.
B e lle r o p t L o n a n t h r a c o p h i l u s nov. spec.
( = Bellerophon Urii, F . R ömer, von F leming .)
Taf. II, Fig. 6a—d.
F. R o e m e r , Oberschlesien t. 8, f. 8, 9.
F e r d i n a n d R o e m e r hatte die im Sattelflötzhorizonte der Karolinen­
grube bei Hohenlohehütte m assenhaft vorkommenden ßetleropltonten
als B. Urii beschrieben. F ü r etwa 90% der vorkommenden Stücke ist
diese Bezeichnung zutreffend, wenn m an von der subtileren Spezies­
unterscheidung absieht. Neben dem kleinen kugeligen Euphemus findet
sich aber am gleichen F undort ein typischer Bellerophon ohne Spiral­
streifen. Die Feststellung dieses letzteren, bei gut erhaltenen Kalkschalen
leicht w ahrnehm baren Unterschiedes war jedoch im vorliegenden Falle
durch die ungünstige Erhaltung der meist stark verdrückten Steinkerne
derart erschwert, daß die Feststellung des Unterschiedes erst durch H inzu­
kommen besseren Materials und sorgfältige Präparation ermöglicht wurde.
Ausgewachsene Exemplare erreichen 2 bis 2 Vs cm Breite, aber
nie m ehr als 2 cm Höhe und zeigen einen wesentlichen Unterschied
zwischen dem inneren glatten kugeligen und dem äußeren stark ver­
breiterten Teil der Schale. Innere Umgänge sind bei undeutlicher E r­
haltung von ausgewachsenen Exemplaren des Euphemas sudeticus nicht
zu unterscheiden. Die inneren glatten Umgänge entsprechen etwa dem
oberkarbonischen Bellerophon snblaevis, H a l l , aus Indiana (Taf. II, Fig. 7).
Der verbreiterte Teil um faßt n u r Vs des letzten Umganges und
bedingt ein stark variables Aussehen desselben. Die feinen Anwachs­
streifen der inneren Umgänge verwandeln sich hier in kräftig ausge­
prägte Anwachswülste, die nach der Größe des Exemplars und dem
Grade der Verdickung ein sehr verschiedenes Aussehen bedingen. Im
allgemeinen sind die Wülste umso kräftiger ausgeprägt, je größer das
Individuum ist, doch ist ein Exemplar wie Fig. 6c m it fast glattem
Mündungsteil als individuelle Ausnahme zu betrachten (var.). Der Schlitz
der M ündung ist bis zu 1 cm tief, erinnert also in dieser Hinsicht an
Bellorophon yiünsteri von Tournav,* der sich durch das Fehlen jeder
Verbreiterung an der M ündung leicht unterscheidet.
*
K o n i n c k , Faune du Calcaire carbonifere de la Belgique IV, Gastéropodes,
t. 37, f. 9. Bruxelles 1883.
126
jy
F R ITZ FRE CH
Die stark verbreiterte Mündung erinnert an Bucania, die sich
jedoch durch eine deutliche Spiralstreifung kennzeichnet. Die wulstige
Beschaffenheit des Mündungsteiles der Schale kehrt bei dem oberkarbonischen Bellerophon subcostatux, F l i e g g l 1 wieder, der jedoch eine
stark verlängerte Schale besitzt.
V o r k o m m e n : 24 Exemplare von der Karolinengrube bei H ohen­
lohehütte, 1 Exemplar von der Königsgrube in Königshütte O/'S. Säm t­
liche Exemplare im Breslauer Museum.
Murchisonia.
M urch ison ia Kokeni, nov. nom.
(? = M. a n gu la ta , Kon., nov. raut.)
Taf. III, Fig. 1a—b.
L. G. de K o n i n c k , Calcaire carbonifére, Gastéropodes 2® partié, t. 34, f. 4.)
Die geradezu beispiellose Verwirrung, welche in bezug auf M. an­
gulata, P h i l l . in der Literatur besteht, ist von Miss J a n e D o n a l d 2 und
E. K o k e n 3 beseitigt worden.
Zunächst sei mit E. K o k e n der Name M. angulata, S c h . auf die
mitteldevonische, ganz abweichende Form beschränkt. Von den drei
ebenfalls verschiedenen karbonischen Arten ist die linke Figur von
J. P h i l l i p s (Geol. Yorkshir, T. 2, p. 236, t. 16, f. 16) v o n J. D o n a l d
(1. c. p. 624) als M. Kendalensis bezeichnet worden. 2. Auch die rechte
Figur 1. c. m uß nun ebenso wie die abweichende Form d e K ö n i n c k s eine
neue Bezeichnung L im iten. Als Name der M. angulata, P h i l l . 1. c. t. 16,
f. 16 rechts sei M. Donaldiae gewählt. 3. Die KoNiNCicsclie Abbildung u n ter­
scheidet sich von M. Donaldiae dadurch, daß die Kante m it dem Schlitz­
band etwa in der Mitte des Umganges liegt, während bei M. Kokeni der
Abstand von der unteren Naht nur Vs der Umgangshöhe beträgt.
Leider vermag ich ohne Untersuchung des KoNiNCKschen Originals
nicht m it Sicherheit anzugeben, ob dasselbe mit der von Dobsina in einem
Steinkern und einem Abdruck vorliegenden Form ident ist.
Die letztere zeigt an der Naht zwei kräftige Kiele, welche der
KoNiNCKschen Abbildung zu fehlen s c h e i n e n . Doch sind die L itho­
graphien K ön in ck s so schlecht ausgeführt, daß eine sichere Entschei­
dung ausgeschlossen ist. Doch wird bei der in sonstigen Merkmalen
1 Moskauer Stufe von Moskau und Sumatra.
2 On Carboniferous Murchisonia. Quart. Journ. Geol. Soc. Bd. 43, p. 621, t. 24.
3 Entwicklung der Gasteropoden. N. Jahrb. Beilage. Bd. VI, p. 369.
127
DAS MARINE KARBON IN UNGARN.
bestehenden Übereinstimmung die belgische F orm höchstens als Varie­
tät von der ungarischen abzutrennen sein. Die ziemlich weit nach u n ­
ten ausgezogene M ündung ist bei dem ungarischen Steinkern gut
erhalten.
V o r k o m m e n : Steinkern und Abdruck zweier Exemplare liegen
auf demselben Handetück und stammen aus dem «Unteren Baumgarten»
von Dobsina.
Euomphalus.
E uom p h alu s pentangulatus, Sow.
Euomphalus pentangulatus y L. G.
de
K oninck ,
Calcaire carbonifére, 3e partié. Ann.
Mus. Roy. de Belgique 1—<>, t. 15,
f. 1— 7.
Die Kante, welche auf der schwach vertieften Oberseite der Ge­
winde einen breiten äußeren von einem schmäleren Innenteil des Um­
ganges trennt, tritt auch auf dem vorliegenden Abdruck so deutlich
zutage, daß m it einigem Vorbehalt die Bestimmung als gesichert zu
bezeichnen ist. Die Art ist weit verbreitet und kennzeichnet überall
(z. B. bei Kildare und Visé) die Oberstufe des Unterkarbon.
V o r k o m m e n : Steinberg bei Dobsina, 1 Exemplar.
E u om p h alu s (Straparollus) cf. grandis,
Euomphalus (Straparollus) grandis,
de
K o n in ck ,
d e Kon.
Faune du Calcaire carbonifere de
la Belgique III, p. 126, t. XVI, f. 1,
Bruxelles 1881.
Der vorliegende große, nur teilweise erhaltene Steinkern ähnelt
von den beiden KoNiNCKschen Abbildungen n u r der einen oben zitier­
ten in Zahl und Wachstumsform der Umgänge. Die starke Verdrückung
des Stückes läßt eine genaue Vergleichung jedoch aussichtslos erschei­
nen. D aher dürfte auch auf den Umstand, daß die Spiralseite der W in­
dung auf dem Stück von Dobsina eingedrückt ist, während t. XVI, f. 1
eine schwache Wölbung erkennen läßt, kein besonderes Gewicht zu
legen sein.
V o r k o m m e n : Dobsina; leg. Prof. Dr. K och und L ő r e n t h e y .
láS
I)! FIUTZ FRECH
2'rilobitae.
Griffithides.
G r i f f it h i d e s ? cf. m i n o r , W oodwabd.
Taf. I, Fig. 2.
Yergl. Phillipsia minor, H. W
oodward
Carboniferous British Trilobites. Palaeontogr.
Society 1883, t. 10, f. 5.
Nur der Umstand, daß verschiedene ganze Exemplare von Griffithides sich in der hiesigen Sammlung befinden, deren Kopfschild die
Gattungsbestimmung rechtfertigt und deren Pvgidium dem von Dobsina
stammenden kleinen Exemplar sehr nahesteht, kann eine annähernde
Namensgebung rechtfertigen.
Das winzigkleine Schwanzschild zeigt einen deutlich abgesetzten
flachen Rand, der im Verhältnis viel breiter ist als bei dem oberkarbonischen, sonst nahe verwandten Griffithides mueronatus, F . Roem. sp.
In dieser Hinsicht und ferner in bezug auf die Zahl der Rhachisringe
(S— 11 je nach der Größe des Individuums) stimmt das aus Dobsina
stammende Stück m it zwei unterkarbonischen Exemplaren überein. Das
eine derselben — ebenfalls eine Rhachis, die aber besser erhalten ist —
stam m t von Waddon Barton bei Chudleigh in Devonshire und ist durch
den englischen Geologen L e e an F e r d . R o e m e r gelangt.
Das zweite fast vollständige Exemplar steht durch die halbige
Entwicklung der Glabella dem Griffithides globiceps, P h i l l . nahe und
stim m t in der Form der Rhachis durchaus m it dem englischen Exem­
plar überein. Diese beiden, gut bestimmbaren Stücke sind also als
G r i f f it h i d e s m in o r , W oodw., em . F rech .
Taf. I, Fig. 3(t, 3b.
zu bezeichnen. Ob das ungarische Stück mit ihnen ident sei, können
n u r besser erhaltene Funde entscheiden. Sollte die Zurechnung oder
Vergleichung des ungarischen Restes zu einer Art des westlichen Posidonienschiefers sich bestätigen, so würde dies Resultat recht bemerkens­
wert sein. In Übereinstimmung hierzu sind die schlesischen Ncetsclier
Schichten durch eine eigenartige Trilobitenfauna gekennzeichnet, die
ebenfalls m ehr Beziehung zu England als zu dem geographisch näheren
Posidonienschiefer Deutschlands* erkennen läßt.
* Wenn man fünf total verschiedenen Fazies des Unterkarbon: 1. Pflanzen
129
DAS MARINE KARBON IN UNGARN.
V o r k o m m e n : Das interessante Stück wurde 1901 von H errn
Chefgeologen A. G e s e l l bei Michaeli umweit Dobsina gefunden.
Der wesentlich größere Griffiithides mucronalus , F e r d . B oem . sp.1
(aus dem sudetischen Sattelflötzhorizont von L aurahütte und Eosdzin
in Oberschlesien) steht — wie erwähnt — dem Griffithides minor nahe,
unterscheidet sich aber durch G ranulierung der Glabella wie der R ha­
chis und durch abweichende F orm der ersteren. (Taf. I, Fig. 4a, 4b.)
Auf den Umstand, daß Griffithides als eine selbständige Gattung,
nicht als U ntergattung von Phillipsia aufzufassen sei, hat H . S c u p in
durchaus zutreffend hingewiesen.2
Zu derselben Gattung wie Griffithides m inor n aber zu einer
durchaus abweichenden Gruppe gehört «der erste in Ungarn gefundene
Trilobit» :
G riffith id es d o b sin e n sis,
I l l é s .3
Taf. I, Fig. l a —6.
Bei der neuen 1. c. beschriebenen Art ist die Bhachis erheblich brei­
ter als bei Gr. minor und die Pleuren zeigen eine sehr deutliche Kni­
ckung, während sie bei Gr. minor vollkommen flach sind. Die Verglei­
chung von Gr. dobsinensis m it Gr. seminifer , P h i l l . deutet ebenfalls
auf die Zugehörigkeit zu einer ganz abweichenden Gruppe hin.
Griffithides dobsinensis gehört einem in dem m ir vorliegenden
Material sonst nicht vertretenen F undort und einem an Kornyaréva
erinnernden Gestein an. H err I l l é s fand das einzige Stück in einem
s c h w a r z e n C r i n o i d e n k a l k e am Wege zum Birkeinberg bei Dobsina.
Die mannigfaltigen bei Dobsina gefundenen Korallen- und Crinoidevreste treten an Bedeutung und E rhaltung hinter den Brac-hiopoden
und Mollusken zurück.
C r in o id e n stie le
von
m it
gen
und
sehr bedeutendem Durchmesser, etwa vom Typus der Formen, welche
der Bezeichnung Actinocrinus von Nashville in Tenessee im hiesi­
Museum liegen, finden sich besonders an dem F undort Altenberg
Katzenlöcher in größerer Häufigkeit.
grauwacke, 2. Posidonienschiefer, 3. Noetsclier Schiefer (letztere mit der Kohlenkalkfauna), 4. Kieselschiefer und 5. Kumkalk als «Kulm» bezeichnet, so verzichtet man auf
jede Möglichkeit die faziell heterogenen Ablagerungen zu deuten und zu verstehen.
1 Über die Namengebung vgl. H. S c u p i n , Zeitschr. Deutsch. Geol. Ges. 1900>
p. 16.
2 L. c. p. 20.
3 Földtani Közlöny XXXII, 1902 p. 4 0 8 -4 1 1 .
Földtani Kö zlö ny. XXXVI. köt. 1906.
$
130
I>! FUITZ FR EC H
íIPterocoralíia
.
Oyathophyllmn, M. E dw. et H. em. F rkch.
G ru p p e des C ya th o p h y llu m ceratites ,
F rech .
(Ceratophyllum bei Gürich.)
C y a t h o p h y l l u m p a n n o n i c u m , nov. sp.
Taf. VIII, Fig. 2.
Die neue Art gehört in die Verwandtschaft des devonischen Cyathophyllum Lindström ii and dianthus sowie des karbonischen Cyatho­
phyllum p a r r i d d a , M ’C oy 1 und Cyath. paucitabulatum , M ’Coy sp.2
Mit allen Form en hat die Art die Ausbildung der regelmäßigen Böden,
schmalen Blasen, Beginn der Knospung und undeutliche bilaterale
Anordnung der Septa gemeinsam.
Von den beiden zunächst verwandten unterkarbonischen Form en
unterscheidet sich die neue Art
1. durch deutliche Ausprägung der bilateralen Anordnung,
2. durch weitläufige Stellung der Septa,
3 . durch große Ausdehnung des von den Septa nicht durchsetzten
zentralen Raumes («C am pophyllum »),3
4. durch bedeutendere Größe.
Äußerlich ist die Art zylindrisch gestaltet und zeigt gelegentlich
Knospen.
V o r k o m m e n : Dobsina, B iengasse; sehr häufig (11 Exemplare).
A n m e r k u n g : Zunächst verwandt m it C. pannoni cum (d. h.
näher als die beiden unterkarbonischen Arten) ist Cyathophyllum N ü i tini , S t u c k e n b . 4 (Taf. 8 , Fig. 3 ). Ein hier (Breslau) befindliches Exem­
plar von Mjatschkowa, das sich von dér zylindrischen Form des Timan
1 M . E d w a r d s et H a i m e , British Carboniferous Fossils p . 1 81 , t. 3 7 . f. 1.
2 D ip hyphyllum , S e d g w i c k and M’Coy, British Palaeozoic Fossils, t. 36. f. 10.
3 Die «Gattung» Campophyllum, auf deren Unhaltbarkeit ich wiederholt liingewiesen habe, besitzt ein zähes Leben in der Nomenklatur. Es sei bemerkt, daß
die Breite des von den Septen freien zentralen Raumes von der Erhaltung und
der Lage des Schnittes abhängt. Trifft der Schnitt eine Stelle zwischen zwei Böden,
so sind eventuell die zentralen Teile der Septen nicht erhalten und wir bekommen
ein «Campophyllum»; trifft in demselben Exemplar ein anderer Querschnitt einen
Boden, der die Erhaltung der Septen begünstigt, so entsteht ein «Cyathophyllum».
4 S t u c k e n b e r g : Korallen und Bryozoen der Steinkohlenformation des Ural
und Timan (t. 17, f. 3 aus dem Oberkarbon des Timan,.
131
DAS MARINE KARBON IN UNGARN.
n u r durch kegelförmige Gestalt der durch Sprossung zusam m enhängen­
den Individuen unterscheidet, steht gerade dem ungarischen Cyath. pannonicum besonders nahe, n u r ist letzteres zylindrisch gestaltet und
zeigt deutlich die bilaterale Anordnung der Septa.
Zaphrentis.
Z a p h r e n t i s cf. i n t e r m e d i a , K o n .
Taf. IX, Fig. 4.
Zaphrentis interm edia, L. G.
de
K o n in ck ,
Fossiles carboniféres de Bleiberg en
Carinthie, p. 9, t. 1, f. 2a (cet. excl.)
Zwei Steinkerne, welche im m erhin den Umriß des Kelches, die kegel­
förmige Zuspitzung sowie den Gattungscharakter der Septalfurche zeigen,
wurden von H errn Prof. K och und L ő r e n t h e y bei Dobsina gesammelt.
Die Zurechnung solcher Reste zu einer bestim m ten Art k an n
natürlich n ur m it allem Vorbehalt erfolgen. Auch L . G. d e K o n in c k
m acht diesen Vorbehalt bezüglich eines von Bleiberg stam m enden Aus­
gusses des Kelches (t. 1, f. 2a).
Ohne die Zugehörigkeit der vorliegenden Stücke zu der typischen
Art von Tournai behaupten zu wollen, sei n u r auf die Identität der
k äm tn er und der ungarischen Exemplare hingewiesen. Bei beiden liegt
die Septalfurche auf der konvexen Seite und die Septa stehen sehr
gedrängt.
I I I . Die A ltersbestim m ung d e r un garischen F undorte.
a) K o r n y a r é v a .
F ü r die g e n a u e r e H o r i z o n t i e r u n g der Vorkommen von
K ornyaréva und Dobsina bildet eine kurze Übersicht der Stufen des
U nterkarbon den Ausgangspunkt. Es lassen sich im U nterkarbon von
Europa, Asien und Nordamerika zwei allgemein verbreitete Stufen u n te r­
scheiden, in denen beiden, sich je eine s c h ä r f e r c h a r a k t e r i s i e r t e
C e p h a l o p o d e n f a z i e s und eine nicht so scharf ausgeprägte, aber wei­
ter v e r b r e i t e t e B r a c h i o p o d e n f a z i e s unterscheiden läßt. Durch
das z. B. in Schlesien beobachtete Zusammenvorkommen von G oniatiten und Brachiopoden in derselben Schicht ist die Äquivalenz der
beiden Fazies über jeden Zweifel erhaben. Die folgende Übersicht e n t­
hält vor allem die von Europa bis Zentralasien und China weit ver­
breiteten Form en durchweg nach eigenen Bestimmungen, z. T. nach
eigenen A ufsam m lungen:
9*
13-2
D\ F RITZ FRECH
A llgem eine G liederung des Unterkarbon.
1 a) D ie
Oberstufe des P r o ­
du ctu s giga n teu s (das Yi-
séen der Franzosen) ist in der
Brachiopodenfazies
gekenn­
zeichnet durch Biesenformen
der Proclucti (P rvd . giganteus, latissimns, punctatus,
semircticulatus), Spirifer (stri­
atus, duplicicosta, trigonalis,
bisiilcatus und cuspidatus),
Cyathophyllum
Murchisoni,
Athyris Itoyssii s. str. und
Syringopora ramulosa.
E in e Übergangssone ist in
Schlesien wie in Belgien durch
Productus sublaevis
sowie
durch Davisiella comoides,
Spirifer convolutus und einctus
gekennzeichnet,
ent­
hält aber vorwiegend Arten
der Oberstufe. Feinkörniger
Crinoidenkalk («P etitgranite»)
ist in Belgien wie bei Silber­
berg in Schlesien bekannt.
2 a) D ie U nterstufe der B ra­
chiopodenfazies enthält S p iri­
fer tornacensis, der sich in
einer
kaum
verschiedenen
Varietät (Sp. marionensis) bis
Amerika verbreitet, kleine P roducti (Prod. plicatus, S a r r e s ,
P anderi, fallax,
Hebcrti)y
A thyris Royssii, műt. torná­
cé ns, Dalmanelta Michelini,
sowie vereinzelt devonische
Arten, wie Spirifer tmticulum.
1 a) D ie
O berstufe d e r Cep h a lo p od en fa zies enthält
Glyphioceras sphaericum,
obtusum und striatum, N o mismoceras rot-iforme, Pi'olecanites ceratitoides, v. B u c h
(non auct.) Prolecanites serpen­
tinus Sow., Pronorites m ixolobus s. str. und tetragonus,
A. Bcem.
2 a) D ie U nterstufe ist gekenn­
zeichnet durch das H inauf­
gehen zweier devonischer G at­
tungen : Aganides (Aganidcs
rotatorius, K o n . in Belgien,
= A .Ixion, H a l l in Indiana) und
Sporadoceras ^Gruppe «Gonioloboceras», H y a t t I ferner
durch Gly phiocerct s( Pericyclus)
princeps.Malladae.sjdiaericum
mut. asturi ca, F r e c h , Pro)\orit es
mixolobus, mut. Prolecanites
compressus, Sow., Holzapfeli,
F r e c h und IHmorphoceras.
W ährend 2 a keine Art mit 1 a ge­
mein hat, gehen die zwei be­
zeichnenden devonischen Gat­
tungen n u r bis 2 a herauf.
DAS MARINE KARBON IN UNGARN.
133
Die 2a nach unten begrenzenden Bildungen sind je nach lokalen
Verhältnissen, nach dem Uberwiegen der einen oder der anderen F a u n e n ­
elemente zum Devon oder zum Karbon zu stellen oder zwischen beide
F orm ationen zu teilen ^Malöwka-Murajewnia).
Die lokalen Verhältnisse sind im Westen Etroeungt in Belgien,
Aachen, Velbert, Pilton beds in Devonshire, Marbregriotte Asturiens,
endlich im Mississippigebiet * durchaus verschieden von dem Osten
(europäisches Rußland, Ural, Hocharmenien, Persien und Zentralasien).
In Zentraleuropa haben wir die intrakarbonische F altung mit ihren u n ­
terkarbonischen Vorläufern, die im Osten fehlt. Gerade die unterkarbo­
nischen Aufwölbungen des Meeresgrundes, die Vorzeichen der großen
F altu n g * * bedingen in Ungarn wie in den Ostalpen (Karnische Alpen,
Veitschtal in Steiermark) ein Fehlen der tiefsten Karbonstufe. In Nie­
derschlesien (Sudeten) ist dieselbe durch Brandungskonglom erate ver­
schiedener Zusammensetzung vertreten und versteinerungsleer. Die
älteste fossilführende Bildung ist hier die an Kornyaréva erinnernde
Zone des Productus sublaevis von Silberberg. In Oberschlesien fehlt
jede paläontologisclie Andeutung der tiefsten Karbonstufe, ebenso wie
in den Alpen und in Ungarn.
Das Vorkommen von Kornyaréva umfaßt außer einem nicht ge­
nauer bestimmbaren Clisiophyllum zwar n u r fünf, aber durchaus bezeich­
nende A rte n :
Spirifer striatus s. str.
«
bisulcatus, Sow.
Orthothetes crenistria , P h i l l . sp .
Michelinia favosa , G o l d f . sp .
Syringopora ramulosa, G o l d f .
Michelinia favosa bezeichnet besonders die Unterstufe des U nter­
karbon, geht aber jedenfalls noch bis in die Übergangszone von Silber­
berg hinauf, während über das Vorkommen in der eigentlichen Stufe des
Productus giganteus n ur Literaturangaben vorliegen. Mir ist kein Exem­
p lar aus der Oberstufe durch eigene Anschauung bekannt geworden.
*
Auch J. P e r r i n S m i t h liiilt auf Grund seiner schönen Bearbeitung der ame­
rikanischen Karbongoniatiten nur eine Zweiteilung des Unterkarbon für möglich,
ohne die entgegenstehenden Ansichten auch nur zu erwähnen.
** Die wechselnden lokalen Absatzbedingungen — Cephalopodenfazies, Posidonienscliiefer und Bracliiopodenkalke — dürfen nicht zu einer weiteren Aufstellung
einer tieferen «Stufe» Veranlassung geben. Der tieferen Etroeungt-«Stufe» fehlt das
wesentliche Merkmal einer solchen, nämlich eine selbständige Fauna. Angesichts
des engen faunistischen Zusammenhanges zwischen C/ymenienkalk und der Stufe
mit Aganides rotaforius, zwischen Oberdevon und Toracensisstufe am Araxes läßt
sicli nicht einmal eine Zone, geschweige denn eine «Stufe» einsohieben.
134
D- FR ITZ F RE CH
Alle übrigen Form en sind bisher n u r in der O b e r s t u f e d e s
U n t e r k a r b o n , der des Pt'odactus giganteus gefunden worden, zu der
demnach das Vorkommen von Kornyaréva zu zählen ist. Es dürfte an ­
gesichts der geringen Zahl der gefundenen Arten vielleicht zu weit­
gehend sein, an die der Basis der Oberstufe entsprechende Zone des
Productus sublaevis zu denken. Im m erhin läßt die absolute Überein­
stim m ung der beiden wichtigen Spiriferen, der Syringopora ramulosa
sowie der Michelinia favosa diesen Gedanken nicht allzu fernliegend
erscheinen.
b) D o b sin a .
Die Karbonfauna von Dobsina um faßt nach dem vorangehenden
folgende A rte n :
Griffithides cf. minor W o o d w ., e m . F r e c h
«
dobsinensis, I l l é s
Euphemus OrbignyL P o r t l .
Murchisonia Kokeni nov. nom.
Euomphalus (Straparollus) cf. grandis , K o n .
«
pentangulatus, Sow.?
Myalina ampliata, R y c k h ., v a r. n o v . pannonica
Aviculopecten sp . ex. afi. A. yranosus, P h i l l .
«
Hoerncsianus, d e Kon.*?
Edmondia cf. anodonta , d e K o n .
Sanguinolites sp . a f f . S. parvulas, d e K o n .
Solenomya sp.
Spirifer striatus , M art. typ.
«
« v a r . Sou'crbyi, d e K o n .
«
integricosta , P h i l l .
«
trigonalis , M a r t .
«
bisulcatus, Sow.
«
duplicosta , P h i l l .
Spiriferina octoplicata, P h i l l .
Jietzia (Trigeria) radialis, P h i l l .
A thyris Hoyssii, L ’Ev.
Productus jm nctatus , M a r t .
«
semireticulatus, M a r t .
«
corrugatus, M ’C oy ?
«
scabriculus , M a r t .
Orthothetes crenistria , P h i l l . sp .
«
radialis , P h i l l .
Crinoidenstiele
DAS MARINK. KARBON IN UNGARN.
135
Bryozoenreste
Cyathophyllum pannonicum, P h i l l . sp .
Zaphrentis cf. intermedia , K o n .
Asterocalamites sp.
Wie schon bei der Beschreibung der Spezies, besonders der S p i­
riferen hervorgehoben wurde, sind sämtliche vorkommende Arten ent­
weder nur aus der O b e r s t u f e d e s U n t e r k a i b o n bekannt oder — wie
die wenigen neu benannten Arten und Varietäten — mit Spezies dieser
Stufe zunächst verwandt. D o b s i n a i s t a l s o e i n t y p i s c h e r V e r ­
t r e t e r d e r S t u f e d e s Pi'oductus giganteus, d. h. d e s o b e r e n
U n t e r k a r b o n . Insbesondere ist bei Dobsina keine einzige bezeich­
nende Art aus der unteren Stufe (der Sp. tornacensis) gefunden wor­
den; das F ehlen der Leitform der oberen Stufe (Prod. giganteus) wird
durch eine Reihe bezeichnender Arten dieser Stufe m ehr als aufgewogen.
Hierzu gehören die sechs Arten von Spirifer, ferner
Euphemus Orbignyi
Productus punctatus
«
semireticulatus
«
scabriculus
Orthothetes crenistria
«
radialis
Retzia radialis.
B) V ergleiche.
1. Vergleich m it den Noetscher Schichten in K ä r n te n .
F ü r den Vergleich m it Dobsina kommen aus geographischen und
faziellen Gründen zunächst die alpinen Vorkommen der Noetscher
Schichten in Betracht. Uber das Vorkommen von Noetsch im Gailtal
liegt eine besondere Monographie von L. G. d e K o n i n c k * vor, in der
(unter Hinzurechnung einiger weniger von mir gefundenen Form en **
nicht weniger als 83 Arten beschrieben werden. Das sind beinahe drei­
mal so viel als bei Dobsina bestimmt werden konnten. Man wird also
bei dem Vergleich vor allem mit dem geringeren Reichtum der ungari­
schen F au n a rechnen müssen.
Da besonders Zweischaler, welche bei Noetsch fast die Hälfte der
*
Recherches sur les animaux fossiles. II. Monographie des fossiles earboniféres de Bleiberg en Carinthie. Bruxelles und Bonn. 1873.
** Die Karnischen Alpen. Halle 1895, p. 304.
136
\y
FKITZ FRKCH
Arten ausmachen, bei Dobsina überaus spärlich vertreten sind, so sei
die folgende Aufzählung der K ärntner Unterkarbonarten auf Korallen
und Brachiopoden beschränkt; die gemeinsamen Form en sind in der
folgenden Liste fe tt gedruckt :
Z a p h ren tis in te r m e d ia ,
d e Kon.
Lonsdaleia rugósa, M ’C oy
Archaepora nexilis; d k K o n .
Fenestella plebeja , M ’Coy
Diphtcropora reguláris, d e K o n .
Productus giganteus, M a r t .
«
lat iss im us, Sow.
«
«
«
«
corruf/at j s , M a r t .
se n iire tir illa tus, M a r t .
Medusa, d e K o n .
Flemingi Sow.
«
scabriculus^ M a r t .
pustidosus , P h i l l .
p u n c ta tu s , M a r t .
«
fimbriatus, Sow.
«
aculeatus,
«
«
M a rt.
Chonetes Buchiauus , d e K o n .
«
Laguessianus, d e K o n .
«
Koninckianus, Sem. (?)
Orthothetes c re n is tr ia ,
P h ill.
Dalmanella resupinata, M a r t .
RhynchoneUa pleurodon, P h i l l .
«
acuminata. ? d e K o n .
Athyris am bigua, Sow.
« planosulcata , P h i l l .
Spirifer lineatus, M a r t .
« glaber , M a r t .
« ovális, P h i l l .
bisulcatus 9 Sow.
<« pec tinóid es , d e K o n .
<« Hauerianus, d e K o n .
Dielasma sacculus, M a r t .
Es sind also zwar der Zahl nach wenige, aber desto bezeichnen­
dere Arten, welche beiden Fundorten gemeinsam sind.
Bemerkenswert ist vor allem die Ähnlichkeit der Fazies und der
Zusammensetzung, welche Dobsina und den Kundort Oberhöher bei
DAS MARINE KAKBON IN UNGARN.
137
N oetsch* auszeichnet. Die Brachiopoden bilden hier wie dort den u n ­
bedingt vorherrschenden Teil der F a u n a ; Cri nőiden stiele (Dobsina, Al­
tenberg) und Korallen (Dobsina, Biengarten) sind n ur lokal von Bedeu­
tung. Zweischaler und Gastropoden treten der Individuenzahl nach in
Ungarn wie in K ärnten zurück, während bei Noetsch die Zahl der Arten
recht beträchtlich ist. Trilobiten gehören hier wie dort zu den größten
S eltenheiten; Cephalopoden fehlen in Ungarn gänzlich, während bei
Noetsch n u r ein vereinzelter Coclonautilus (C. sulcatus) gefunden
wurde. Auf die Flachsee, deren sandiges und toniges Sediment die
Entwicklung der Korallen beeinträchtigte, weist in Ungarn wie in
Kärnten der Charakter der m arinen Tierwelt ebenso wie die an beiden
Orten beobachtete Einschwemmung von Landpllanzen hin.
Andererseits macht dieser Flachseecharakter auch die Tatsache
des lokalisierten Vorkommens einzelner Gruppen verständlich. Spirifcrcnarten sind in viel ausgeprägterem Maße zwischen Ungarn und
Schlesien verbreitet, während z. B. das vollkommene F ehlen der sonst
überall vorkommenden Choneteso>vten bei Dobsina wohl auf die grob­
klastische Beschaffenheit des Sediments zurückzuführen Í6t. Alles in
allem erscheint durch die neueren ausgedehnteren Aufsammlungen bei
Dobsina die von F r a n z v. H a u e r befürwortete Gleichstellung beider
F undorte durchaus bestätigt.
2 . Vergleich m it den N oetscher Schichten in S te ie r m a r k .
Vielleicht noch größer ist die Übereinstimm ung auch in spezifi­
scher H insicht m it dem einzigen Vorkommen von versteinc rungsführendem Unterkarbon in Steiermark. Im Veitschtal (Mürzgebiet) entdeckte
M ax K och in den mit Kalklagen wechselnden Schiefern eine Fauna,
deren Bedeutung er durchaus richtig erkannte. Die von m ir ausge­
führte B estim m ung** ergab eine Faunula, deren Übereinstimm ung mit
Dobsina augenfällig i s t :
P ro d u ctu s p u n c ta tu s,
«
M a rt.
scabriculus , M art .
«
sem ireticulahis, M a r t .
D a lm a n e lla r e s u p in a ta , M a r t .
O rthothetes c re n is tr ia , P h i l l .
S p ir ife r in a octoplicata , Sow.
*
häufiger.
Jui Torgraben bei Na^tsch sind Korallen, insbesondere
*k H arnische
Alpen, p. H75.
Lnn<tlalria rugósa
13S
D? FR ITZ FRECH
Enornphalus sp.
Brifozoenreste
Cnnoidenstiéle (sehr zahlreich)
C ladochonus M ichelint, M. Edw. et H.
Calamitidenreste.
Von den spezifisch sicher bestimmten 7 Arten sind die 5 f e t t
gedruckten durchaus bezeichnend für U nterkarbon; Productus semireticulatus und scabriculus sind oben wie unten vorhanden. Productus
punctatus wird — wie ich schon 1895 durch genaue Untersuchung fest­
stellen konnte — im Oberkarbon durch eine abweichende mut. orientalis * ersetzt. Auf die unterkarbonische Spiriferina octoplicata folgt
in der oberen Abteilung Spiriferina cristata (s. p. 116). Cladoclionus ist
als Gattung auf Devon und Unterkarbon beschränkt. Es erscheint somit
schwer verständlich, wie angesichts dieser einfachen paläontologischen
Tatsachen H err M. V a c e k die Schiefer der Yeitsch zum Oberkarbon
rechnen konnte. Eine Bestätigung meiner früher geäußerten Ansichten
wäre an sich nicht notwendig : für die, welche sie für erforderlich er­
achteten, wird sie durch die Bestimmung der Fossilien von Dobsina
geliefert: Dobsina liegt von dem faziell übereinstim m enden Unterkarbon
Schlesiens und der Steiermark gleich weit entfernt und von 7 bestimm­
baren steierischen Arten sind 5 auch bei Dobsina nachgewiesen. Dagegen
ist das Moskauer Oberkarbon und die Entwicklung der oberkarbonisehen
Auemiggschichten K ärntens sowohl räumlich wie faziell ebenso ver­
schieden von einander, wie von der Entwicklung der unterkarbonischen
Schiefer Ungarns und der Steiermark. Oder m it anderen W orten: Das
weite Gebiet zwischen dem Moskauer und dem kärntner Unterkarbonm eer wurde zur oberkarbonischen Zeit trockengelegt, das kärntner Meer
verdankt seine E ntstehung einer von SO stammenden Transgression,
während die etwas älteren m arinen Einlagerungen an der Unterkante
der oberschlesischen Steinkohlenformation auf den W esten und Nord­
westen verweisen. Die Konstruktion meiner Karten des Unter- und Ober­
karbon (Lethaea palaeozoica, Karte IV und V) wird durch die neuen
Nachweise des Unterkarbon in Ungarn und Bosnien sowie des m ari­
nen Oberkarbon im südlichen Dalmatien durchaus bestätigt.
*
LetJi. palaeoz. t. 47 a, f. 3 a, />. Nicht Prod. scabriculus, wie ich früher
bemerkte (Karnische Alpen, p. 376), sondern Pi'od. punctatus ist ausschließlich
unterkarbonisch ; das Zahlenverhältnis
5 unterkarbonische, 2 indifferente Arten —
wird hierdurch nicht geändert.
DA S M A R I N E
139
KARCON IN UNGA RN.
3 . Vergleich m it d e m schlesischen U nterkarbon.
W ährend das fast genau nördlich von Dobsina gelegene Krakauer
Unterkarbon durch seine Kalkentwicklung gekennzeichnet ist, zeigt das
räumlich entferntere Unterkarbon der nördlichen Sudeten eine ausge­
sprochene Uebereinstimmung in fazieller und stratigraphischer Hinsicht
mit Dobsina und Kornyaréva (s. o.). Der Wechsel von Tonschiefer,
Grauwacken und untergeordneten Kalkbänken ist ebenso bezeichnend
für beide Gebiete wie die Ausbildung der F a u n e n ; hier wie dort Vor­
herrschen der Brachiopoden, lokale A nhäufungen von Crinoiden und
Korallen. Die Nähe des Landes wird hier wie dort durch die E in­
schwemmung von Landpflanzen an g e d eu tet; wenn sich in Schlesien
neben den überall vorkommenden Asterocalaniitenstämmen auch F arnenwedel (Rotwaltersdorf) und H olzstruktur (Glätzisch Falkenberg) er­
halten konnte, so beruht dies n u r auf der günstigeren Beschaffenheit
des Gesteins (meist feiner Schieferton). Den einzigen wirklichen U nter­
schied in der Faziesentwicklung des schlesischen Fundortes auf der
einen, der alpinen und ungarischen Vorkommen auf der anderen Seite
bedingt die größere Häufigkeit der Cephalopoden, bezw. d a s a u s ­
s c h l i e ß l i c h e V o r k o m m e n der A m m o n e n in S c h l e s i e n :
Prolecanites ceratitoides, v. B.
Nomismoccras roliforme, P h i l l .
Pseiidonomismoceras s ik s ia c u m , F r e c h
Pronorites mixolobas, P h i l l . u n d
Glf/phioceras sphaericum , M a r t . (bezw. Gl.
P h i l l ., dessen Schalenbruchstücke von E.
Käferflügeldecken gedeutet wurden)
crenistria ,
D a t h e als
weisen auf die Nähe des tieferen Meeres der Posidonienschiefer hin,
dessen Ablagerungen sowohl in den südlichen Sudeten (Hultschin,
Bautsch), wie besonders im ganzen W esten Europas große Ausdehnung
besitzen. Abgesehen von diesem m ehr geographischen Unterschied be­
dingt eigentlich n u r der größere Reichtum an organischen Resten (Arten
wie Individuen) einen Unterschied des schlesischen und ungarischen
Unterkarbon. So sind z. B. statt dreier bei Dobsina und bei Noetsch
1 eobachteten l'rilobiten aus Schlesien 10 Spezies von Phillipsia
und Griffithides durch Scupin* beschrieben worden. Weniger ausge­
prägt ist der Unterschied der Zahl bei den Brachiopoden. Scupin**
erwähnt aus schlesischem Kohlenkalk, aus der einzigen in neuerer Zeit
* Zeitschr. Deutsch. Geol. Ges. Bd. 52, 1900, p. 1 ff.
** Spiriferen Deutschlands. Abh. v. D a m e s - K o k e n Übersicht, p. 12i.
140
ír
monographisch bearbeiteten
Form en fett gedruckt):
Gruppe 13 Sj ririfer arien (die ungarischen
Spirifer
«
«
«
«
«
c
«
«
«
<■
«
«
F iíirZ
FliEC’H
integricosta (Neudorf, Hausdorf)
trig o n a lis (Hausdorf)
convolutus (Neudorf)
bisculcatus (Neudorf, Hausdorf)
du p licicosta (Neudorf)
s tr ia tu s (Neudorf. Falkenberg)
var. S o w e rb y i ,
attenuatus (Hausdorf)
subrotundatus (Hausdorf)
piuguis (Hausdorf, Altwasser)
ovális (Altwasser)
Betjrickianus (Hausdorf, GJätzisch
Falken berg)
lincatus
(jlabi*)'.
Gruppe des
Sp. trigonalis
Gruppe des
Sp. striatus
Gruppe des
Sp. subr'otundalus
Es ist bemerkenswert, daß von diesen fast die Hälfte und zwar
die Angehörigen zweier bestim m ter Gruppen in Ungarn nachgewiesen
werden konnten.
Etwas ungünstiger stellt sich wiederum das Verhältnis bei den
Arten von Pt'oductus und Orthothetes. Im schlesischen Unterkarbon fin­
den sich von der Gattung Productus nach S emknow (Zeitschr. Deutsch.
Geol. Ges. 1854, p. 87) und nach weiterem Vergleich mit den Breslauer
Sammlungen :
Pi'oductus giganteus
«
laiissimus
«
co rru g atu s,
M ’Coy
«
«
margaritaceus
pliccitilis
«
se m ire ti cula tus
«
«
Flemingi
Nystianus
«
scabriculus
«pustulosus, Sow. (-- granulosus, K on .)
«
jm n c ta tu s
«
«
fimbriatus
üculcalus
O rt hoth et es o *eii ist j•i ft
«
r a d ia lis .
DAS MARIN E KARBON IN UNGARN.
141
Zwar könnte es den Anschein haben, daß die F auna des schlesi­
schen Unterkarbon eine Reihe eigenartiger Züge aufweist, wenn m an
die Fossillisten E. D a t h e s z u Rate zieht. D a t h e beschränkt sich auf die
Hervorhebung der «wichtigsten» Reste, doch sind z. B . unter den 1 3 von
Glätzisch F alk en b e rg 1 angeführten Arten n u r 10 auf sonst bekannte
karbonische Form en zu beziehen. W ir finden außerdem Spirifer crispus ,
L. v. B u c h , eine bekannte Art des Obersilur und Terebralula elongata,
S c h l o t h ., eine Form des deutschen Oberdevon.
Die Lösung dieser merkwürdigen paläontologischen Rätsel wird —
wie es scheint — durch die allerdings 50 Jahre zurückliegende Arbeit
von S e m e n o w 2 gegeben. Hier ist Spirifer octoplicatus, Sow. als ein
Synonym des nach neuerer Feststellung auf das Obersilur beschränkten
Spirifer crispus, L. v. B u c h bezeichnet. Es handelt sich also auch bei
H errn D a t h e offenbar um die wohlbekannte im U nterkarbon weiterver­
breitete Spiriferina octoplicata, Sow. sp.
Terebralula elon<juta führt uns bereits eine Form ation höher.
Allerdings hat S e m e n o w vor 50 Jahren noch den Versuch gemacht,
diese Form sogar bis in den Zechstein hinauf zu verfolgen.1* Doch
pflegt man schon seit mehreren Jahrzehnten die Arten schärfer zu
trennen als vor 50 Jahren. Das Originalexemplar von Dielasma elongatum stam m t — wie von J. M . C l a r k e festgestellt w u rd e4 — aus
dem unteren Oberdevon des Harzes (Winterberg bei Grund). Nun sind
im schlesischen Unterkarbon Gerölle oberdevonischer Kalke recht ver­
breitet, wie ich noch neuerdings durch den F und von Spirifer Verneuili und Endophyllum priscum feststellen konnte. Doch widerlegt
sich diese Vermutung, wenn man die ausgezeichnet gelungene Abbildung
von S e m e n o w (t. VII, f. 2) mit den Abbildungen d e K ö n i n c k s vergleicht.
Unter den 32 Dielasma&rten, die der Genannte aus dem belgischen
Kohlenkalk beschreibt, stim m t Terebralula elongata , S e m e n o w non
S chloth.
vollkommen mit Dielasma attenuatum, M a r t i n 5 überein.
Die wunderliche Angabe des Vorkommens sibirischer und devonischer
Form en im schlesischen Unterkarbon ist demnach wohl auf völlig kritik­
lose Benützung älterer L iteratur zurückzuführen.
Nicht ganz so einfach ist das Rätsel des Vorkommens einer oberkarbonischen Leitform, Aviculopecten papyraceus.e Dieselbe findet sich
nicht unter den 59 Arten von Aviculopecten, die d e K o n i n c k in seiner
1
2
*
4
5
Erläuterungen zu Blatt Rudolfswaldau, p. 44.
Zeitschr. Deutsch. Geol. Ges. 1854, p. 330.
L. c. p. 3-27.
Neues Jahrb. f. Min. Beilage. Bd. III, 1S84, p. 3SJ.
d e K o n i n c k , Calcaire carbonifére, de Belgique Y le partié, t. 8, f. 12— 14.
Erläuterungen zu Blatt Langenbielau, p. 78.
14-2
Di F RITZ F RE CH
großen Monographie (V. Teil) aus dem belgischen Kohlenkalk abgebildet
hat. Man darf somit wohl auch hier den Schluß ziehen, daß es sich
um einen Bestimmungsfehler h a n d e lt; hat doch derselbe D a t h e Schalen­
bruchstücke des häufigen Glyphioceras sphaericum bezw. crenistria als
Käferflügeldecken b estim m t! Die scheinbaren Eigenarten der schlesischen
Kohlenkalkfauna aus der Stufe des Productus giganteus verschwinden
also bei näherer Betrachtung und wir dürfen die weitgehende Über­
einstimmung m it dem ungarischen Unterkarbon als erwiesen ansehen.
Im W esten D eu tsch la n d s , in den Vogesen findet sich noch
einmal die Entwicklung der Noetscher Schichten in den entkalkten
Schiefern, sandigen Kalken und Kieselschichten des östlichen Roßberg­
massivs. Die Gesteine haben ebenfalls ausgesprochene Ähnlichkeit mit
denen von D o b sin a; die von T o r n q u i s t 1 eingehend und sorgfältig
untersuchte F auna zeigt jedoch bemerkenswert wenig Beziehungen zu
Ungarn. Allerdings begegnen wir auch hier den allgemein verbreiteten
Arten wie
Productus undatus
«
corrugatus
Orthothetes crenistria
Spirifer bisulcatus u. a. m.
Doch läßt sich die faunistisch einigermaßen selbständige Stellung we­
niger auf die räumliche Entfernung als solche zurückführen, als viel­
m ehr durch das Vorwalten der auf größere Meerestiefe hindeutenden
Posidonienschiefer in Deutschland erklären.
4. D a s U nterkarbon in B o sn ie n .
Von besonderer Wichtigkeit für die Vergleichung m it dem u n g a­
rischen Unterkarbon sind die gleichalten Vorkommen der Umgegend von
Sarajevo in Bosnien, deren karbonisches Alter von A. B i t t n e r 2 ganz im
allgemeinen, von E. K i t t l :l hingegen genauer bestimmt werden konnte.
E. K i t t l gliedert das Paläozoikum bei Praca folgenderm aßen:
Oben.
Dyas
8. Mergel und Mergelkalk der Bellerophonschichten
7. Rote Sandsteinschiefer
Grödner Schichten 6. Hellbraune dickbankige Sandsteine
5. Hornsteinbreccien u. Konglomerat
1 Das fossilführende Unterkarbon am östlichen Roßbergmassiv in den Vo­
gesen. Abh. zur geolog. Spezialkarte von Elsaß-Lothringen V. H. 4, 5, 0.
2 Vergl. A. B i t t n e r , Grundlinien d . Geologie von Bosnien p . 364, 365.
3 Geologie der Umgegend von Serajevo. Jahrb. d. k. k. geol. Reichsanstalt,
1904, p. 528, 620, <>21 (Grafit) p. 665—6S2.
DAS MARINE KARBON IN UNGARN.
143
4. Schwarze Lt/dite (Hornstein)
3. Graue, sehr mächtige Schiefer mit SandsteinzwischenKarbon
lagen
2.
unten.
1.
Schwarze Schiefer mit eingelagerten Kalken (Crinoidenkalke und Goniatiten, Brachiopoden usw.)
Hellgraue Kalke m it Orthoceren .
Die ganze Schichtenfolge erinnert in bemerkenswerter Weise an
die Karnische Hauptkette, welche jedoch eine sehr viel vollständigere
paläozoische Serie aufweist.
1. Das Alter der Orthocerenkalke, welches nach den vorkom m en­
den Versteinerungen nach K i t t l , nicht näher zu fixieren war, möchte
ich e h e r für p r ä k a r b o n i s c h ansehen. Es gibt in den karnischen Alpen
in den hellgrauen, felsbildenden Clymenienkalken Lagen, welche reich
an Orthoceren sind; ebenso nehm en die obersilurischen Orthoceren­
kalke gelegentlich auch graue Färbung an. Gegen die Zurechnung zum
Unterkarbon spräche weiters der Umstand, daß eine reine Orthocerenkalk-Fazies aus diesem Horizonte nicht bekannt ist.
2, 3. Dagegen zeigt der schwarze, besonders an Goniatiten und
Brachiopoden reiche Schiefer mannigfache Beziehungen zu Südungarn
und anderen osteuropäischen, besonders schlesischen Vorkommen, wie
die folgende Liste zeigt;
Poteriocrinus sp.
Productus cf. striatus, F is c h .
Spirifer aff. striatus, M a r t .
Spirifer cf. striatus, M art . (n. E. K i t t l = Spirifer aff. bisid­
catus, Sow. und Spirifer pectinoides, Ivon . bei B i t t n e r )
Slrophomena an Productus sp.
Spirina carbonaria, K i t t l (eine m it außerordentlich kräftigen
Querwülsten und planer Aufwindung versehene Form,
Platyceras sp. bei B i t t n e r ).
Die schon von B ittner aus dunkeln, den Schiefern eingelagerten
Crinoidenkalken bestimmten und von E. K ittl (p. 681) revidierten Arten
erinnern durchaus an das V o r k o m m e n von K o r n y a r é v a und Neu­
dorf bei Silberberg in Schlesien. B ittner verglich ebenfalls die Vor­
kommen mit «alpinem K ohlenkalk», jedoch mit dem «der Umgegend
im Pontafel», wo bekanntlich — nach Revision der unrichtigen An­
gaben S taches — n u r O b e r k a r b o j n (Auernigschichten) und jüngere
Bildungen Vorkommen. Ich konnte mich daher in der L e t h a e a
p a l a e o z o i c a nicht auf die nähere Deutung der nur annäherend be­
stimmbaren, schlecht erhaltenen Reste einlassen.
144
D- FRITZ FR EC H
Aus den, besonders an Goniatiten reichen Unterkarbonschiefern
beschreibt E. K i t t l die folgenden näher bestimmbaren Reste:
Poteriocrinus sp.
S te n o p o ra ? sp.
Chonetes i (9 Productus turcicus, K i t t l )
Aviculopecten pracaensis, K i t t l
Pecten (Streblopteria qí.) rellensis, K o n .
Chaenocardiola cf. Foot ei, B a g l .
Modiola lata, H e n s l .
Patella ottam a, K i t t l
Euomphalus sp.
Orthoceras cf. salulatum , K o n .
«
« discerepans, K o n .
«
« laevigatum, K o n .
Glyphioceras sphaericum, M a r t in sp .
«
( = crenistria, P h i l l e t a u c t .)
«
aff. truncatum, P h i l l .
«
sp . (Gastrioceras Beyrichi. K o n . b e i K i t t l ) 1.
«
(Osmanoceras b e i K i t t l ) undulatum, K i t t l 2 .
Pericyclus sp.
Pronorites sp .
,
Prolecanites cf. serpentinus, P h i l l . (s . p. 146.)
Kittliella: n o v . n o m . (Tetragonites, K i t t l ) Grimmeri K i t t l .
Nomismoceras spirorbis, P h i l l .
Phillipsia B ittneri, K it t l .
Zu einigen der höchst interessanten und, wie K i t t l durchaus zu­
treffend hervorhob, für die Altersdeutung wichtigen Goniatites ist fol­
gendes zu bem erken:
1. Gastrioceras Beyrichi, K o n . nach E. K i t t l ist allerdings den
oberkarbonischen Form en Glypltioceras L is te n M a r t , bei F r e c h (Leth.
palseoz. t. 466 f. 2b), Glypltioceras subcrenata (1. c. f. 5c) oder G ly­
phioceras diaclema var. crenata, H a u g . (1. c. f. Sc) unzweifelhaft ähnlich.
Doch ist keine so nahe Übereinstimmung vorhanden, um eine Iden ti­
fizierung m it einer der genannten Arten zu rechtfertigen, die in M ittel­
europa ca 1500— 2000 m über den Lagern des echten bei Praca nach­
gewiesenen Glyphioceras crenistria gefunden werden. Das als Gastrio­
ceras Beyrichianus bezeichnete Bruchstück von Praca ist also vorläufig
als sp. ind. zu bezeichnen.
2. Der Name Tetragonites ist in gleicher F orm schon von K o ssm a t
für einen Kreideammoniten vergeben. Ich schlage demnach vor die
2b
1«, b, c. Prolecanites cf. serpentinus, Sow. Oberes U nterkarbon (Noetsclier Sch.i
P raca (Bosnien). K i t t l .
hl. Prolecanites serpentinus, P h i l l . , 3/s, S u tur eines englischen E xem plars nach
C r i c k und F o o r d . Oberes U nterkarbon (Kohlenkalk) Bolland, Y orkshire. Vi.
2a, b, c. Prolecanites compressus, Sow. ( — Prol. Henslowi, Sow. et auct.) 3 B ru c h ­
stück von verschiedener Größe. U nterstes K arbon. Breitscheid b. Oillenburg.
Mus. B reslau.
ü. Prolecanites Holzapfeli, F r e c h . ( = Prol. Henslowi, Vi, H o l z a p f e l non Sow.) E b en ­
daher.
Földtani Közlöny. XXXVI. köt. 191)0
10
Dr: FE1TZ FREC H
interessante eigenartige, in die Nähe von Nomismoceros und Anthracoceras gehörende Gattung nach ihrem verdienstvollen Entdecker zu
benennen.
Besonders eigenartig ist die viereckige, an das dreieckige Clymcnia p a ra d o x a , Mich, und den ebenfalls dreiseitigen Aganides parad ox a* ,
F rech erinnernde Wachstumsform. Ich habe erst vor kurzem in dem
Göttingaer Museum durch die Freundlichkeit des Herrn Geh.-Rats
v. K o e n e n ein Original der sonderbaren Clymenia paradoxa kennen
gelernt und mich überzeugt, daß dasselbe doch von dem dreieckigen
Aganiden in Skulptur und Schalenform durchaus abweicht. «C lym enia »
para dox a (Leth. paheoz. t. 30, f. 5) erinnert noch am meisten an das
runde Pseudonomis rnoceras (Ibid. t. 40a, f. 7). Doch sind die Loben
dieser sonderbaren Formen unbekannt.
P ro leca n ites cf. serpentinus,
(= P ro l. cf. Henslowi,
P h ill.
K ittl .).
Die Speziesbestimmung der Prolecanites ist — wie ich in der
Bearbeitung der devonischen Ammoneen (Abh. z. Palaeont. OesterreichUngarns und des Orients XIV. p. 05; 1ÍJ02) auseinandergesetzt habe
nicht nu r für das Devon, sondern auch für die Stufenunterscheidung
des tieferen Karbon von großer Bedeutung. Der von K i t t l mit Vor­
behalt («cf.») von Praca bestimmte Prolecanites Henslowi charakterisiert
das tiefste Karbon (Tournai-Stufe), während Glyjtltioceras crenistria
(bez. sphaericum) die höhere (Visé-) Stufe kennzeichnet. Das Zusammenvorkommen beider würde also eine auffallende Ausnahme gegen­
über der sonst in Mitteleuropa beobachteten Regel darstellen.
Nun ist die Speziesbestimmung der Prolecanites durch die u n ­
vollkommene, z. T. geradezu naturwidrige Wiedergabe der zuerst (von
S o w e r b y und L. von B u c h ) beschriebenen Arten außerordentlich er­
schwert. F o o r d hat neuerdings nachgewiesen, daß Prolecanites Henslou'i, Sow. und Prol. compressus, Sow. ident sind und daß der letztere
Name vorzuziehen sei. Die 'Art kennzeichnet das tiefere Unterkarbon.
Ich konnte durch Neuuntersuchung des B u c H s c h e n Prol. ceratitoides
(der das obere Unterkarbon kennzeichnet) dartun, daß gerade diese Art
wegen der Unkenntlichkeit der alten Abbildung mit dem Prolecanites
compressus, Sow. verwechselt worden ist.
Die bei Praca vorkommende Form unterscheidet sich nun durch
die Flachheit der Seitenflächen von Prol. ceratitoides, v. B u c h em.
F r e c h und besitzt ferner schon bei geringem Durchmesser 4 Lobenelemente auf den Seitenflächen; diese 4 Loben stellen sich bei Prol.
compressus ( — Henslowi) erst bei 10— 12 cm Durchmesser ein. Nur
147
DAS MARINK KARBON IN UNGARN.
durch die Flachheit der Seiten stehen sich Prol. compressus und die
bosnische Form nahe. Das Vorhandensein von 4 Lobenelementen ist
dagegen schon bei kleineren Exemplaren des Pi'olecanitcs serpentinus
( C r i c k and F o o r d , Brit. Mus. Catalogue Cephalopoda III. p. 257— 259)
beobachtet worden. Ich möchte daher den bosnischen Prolecaniten vor­
läufig als cf. serpentinus bezeichnen. Diese Art kommt im oberen U nter­
karbon bei Visé sowie bei Bolland in England vor, d. b. in demselben
Horizont wie Glyphioceras crenistria , P h i l l . (bezw. sphaericum , M a r t . )
Die Revision der in Bosnien vorkommenden Spezies von Prolecanites
ergibt also, daß die n ä c h s t e V e r w a n d t s c h a f t ( o d e r I d e n t i t ä t )
m i t e i n e r A r t d e s o b e r e n U n t e r k a r b o n , d. h. d e r V i s é s t u f e
besteht.
Das Vorkommen des Prolecanites cf. serpentinus bestätigt also
den aus dem Vorkommen des Glyphioceras sphaericum , M a r t . 1819
(bezw. crenistria , P h i l l . 1836) gezogenen Schluß, daß das f o s s i l f ü h ­
r e n d e U n t e r k a r b o n d e r o b e r e n oder V i s é s t u f e der Ab­
teilung angehört.
Die auch von C r i c k und F o o r d getrennt gehaltenen «Spezies»
Glyphioceras sphaericum (Catalogue Cephalopods IH. p. 157) und cre­
nistria (1. c. p. 160) halte ich für Größenunterschiede derselben Ar t ;
Glyph. sphaericum mit unvollkommen zugespitztem Seitensattel (1. c.
p. 159) ist das jüngere, Glyphioceras crenistria (1. c. p. 161) mit
spitzwinkeligem Seitensattel das ältere Entwicklungsstadium derselben
im oberen Unterkarbon weit verbreiteten Art.
»>. Vergleich m it dem U nterkarbon A sie n s .
Im Osten von Ungarn besitzt die Brachiopodenfauna der Oberstufe
ebenfalls eine sehr erhebliche Verbreitung, trotzdem wir in Z entralnnd Ostasien fast nu r die Fazies des reinen Kohlenkalkes, nicht die
kalkigen Schiefer antreffen. Es ist eine bemerkenswerte Tatsache, daß
die zahlreichen Brachiopoden, Korallen und Mollusken, die ich aus
Hocharmenien, Persien, Turkestan und China untersucht habe, fast aus­
nahmslos mit den bekannten europäischen Spezies der Stufe des P ro ductus ijiyaideus überein stimmen. Nur wenige Beispiele seien kurz
erwähnt, welche die enorme Verbreitung der bei Dobsina und Kornya­
réva beobachteten Karbonfauna erweisen.
Die durch F e r d . v. R i c h t h o f e n in Nordchina, Prov. Schantung, ge­
sammelten Faunen stimmen vollkommen mit dem europäischen Kohlenkalk
von Visé, von Derbyshire, von Hausdorf (Schlesien) überein. Abgesehen
von einem schönen Macrocheilos, der dem mangelhaften abgebildeten
Macrocheilos intermediwn K o n . (Visé) jedenfalls sehr nahesteht, liegen
10*
148
Di FRITZ F REC H
ausschließlich Arten vor, die mit europäischen vollkommen übereinstimmen. Ein nur auf die Faziesbeschaffenheit zurückzuführender U nter­
schied besteht darin, daß die Spiriferen (Sj>. duplicicosta) die an Zahl
bei weitem vorherrschende Tiergruppe bilden, während die großen Productus&Tten zurücktreten. Nur Prod. longispinus ist häufig, während
von dem typischen Prod. giganteus nur ein Bruchstück (bei Hei-Shan)
gefunden wurde. Außerdem ist bei Po-shan-hsien Phymatifer pugilis in
Menge vorhanden. Das Gestein ist an beiden Orten ein schwarzer sprö­
der Kalk, der im Becken des Hei-Shan den kohlenführenden Bildungen
in der Form dünner Kalkschichten eingelagert ist.
Diese W e c h s e l l a g e r u n g m a r i n e r kalk- und kohlenführen­
der S c h i c h t e n i s t bisher i m U n t e r k a r b o n n i c h t b e o b a c h t e t .
Der Calciferous sandstone Schottlands dürfte kaum zum Vergleich h e r­
angezogen werden können.
Von Po-shan-shien, dessen Brachiopoden besonders an Dobsina
erinnern, wurden b e stim m t:
S p i r i f e r d u p l i c i c o s t a , P h i l l . ( d e K o n i n c k , Annales du
Muséum d’hist. nat. T. XIV, t. 31, f. I — 7. — D a v i d s o n ,
Monograph. Carboniferous Brachiop. t. 3, f. 7 — 10)
S p i r i f e r b i s i d c a t u s 9 Sow. ( D a v i d s o n , Monogr. t. 6, p. 31)
Spirifer (Martinia) glabcr , M a r t .
O r t h o th e t e s c r e n i s t r i a 9 P h il l .
P r o d u c t u s s e m i r e t i c u l a t u s 9 F lemm. (s e lte n )
«
p u n c t a t u s 9 Sow. (selten)
«
«
H u m boldti , d 'O r b . (h ä u f ig )
su b la e ri *, d e K o n . (?) ( s e l t e n )
«
longispinus, Sow.
yranulosus , P h i l l . ( s e l t e n )
Bellerophon hiulcus, Sow. (?) (d e K o n i n c k , Ann. Mus. T. VI
3, t, 31), f. 4 —6)
Loxonema walciodorense , d e K o n . (Ibid. t. 5, f.
6)
Macrocheilos cf. inlermedmm, d e K o n . (Ibid. t. 3, f. 42, 43\
Phymatifer pugilis, P h iil. (Ibid. t. 15, f. 13— 16)
Naticojtsis cf. globuli)ia , d e K o n . (Ibid. t. 3, f. 4, o)
Orthoceras sp.
«
Crinoidenstielc.
Von Hei-Shan in Schautung liegen vor :
S p i r i f e r d u p l i c i c o s t a , P h il l .
«
b i s u l c a t u s 9 Sow.
O r t h o t h e t e s c r e n i s t r i a 9 P h il l .
DAS MARINE KARBON IN UNGARN.
149
Productus giganteus , M a r t .
«
sem iveticulatus,
F le m m .
«
H umboldti, d ’O rb .
«
longispinus, Sow.
Macrocheilus cf. intermcdium , d e K o n .
Nicht weniger bemerkenswert ist die Tatsache, daß unter 8 aus
dem tief eingeschnittenen Yang-tse-Tal stammenden Korallenspezies 2
mit ungarischen Arten ident sind (Syringopora ram ulosa, Gf. und
Michelinia favosa, Gf. sp.). Die Überleitung nach dem fernen Osten
wird durch die mächtigen Kohlenkalke von Iran vermittelt, aus denen
ich nach Aufsammlungen T i e t z e s und S t a h l s eine Reihe europäischer
Arten bestimmen konnte.* Aus der keineswegs besonders artenreichen
F au n a des Urmiah-Sees, des Demawend-Gebietes und der östlichen AlbursKette seien die Arten erwähnt, welche auch die Stufe des Productus
giganteus in Ungarn kennzeichnen:
Productus corrugatus
«
semiveticulatus
«
punctatus
Orthothetes crenistria
Spirifer striatus
Athyris Royssii
Michelina favosa .
Das ist beinahe die Hälfte der sämtlichen bisher aus Nordpersien
bestimmten Spezies von Brachiopoden und Korallen.
Die erstaunliche Gleichförmigkeit in der Entwicklung und Ver­
breitung der litoralen Meerestiere setzt aus dem Unterkarbon fast u n ­
verändert in die obere Abteilung der F orm ation fort. Eine derartige
Einförmigkeit erleichtert die Altersbestimmung auch dort, wo die vor­
handenen Reste wenig zahlreich und deutlich sind. Die Gleichartigkeit
der Tier- und Pflanzenwelt berechtigt anderseits zu dem Rückschlüsse
auf ein gleichförmiges Klima. Die Hypothese einer karbonischen E is­
zeit — deren stratigraphische und paläontologische Unterlagen recht
fragwürdig sind — ist also auch aus allgemeinen Gründen undenkbar.
Anderseits zeigt die überraschende geographische und klimatische
Mannigfaltigkeit der m arinen Tierwelt in der auf das Karbon folgenden
Dyasperiode, daß in dieser Zeit die Vorbedingung zu der Annahme einer
Eiszeit gegeben war.
*
sien, p. 205.
F . F rech
und G. v. A r t h a b e r , Palaeozoicum von Hocharmenien und Per­
150
D? FR ITZ FR EC H
Karbonfossilen tierischen und pflanzlichen Ursprungs gehen von
Nowaja-Semlja und der Bäreninsel unverändert nach Mittel-, Ost- und
Südeuropa, nach Nord- und Südamerika wie nach Australien.
In der darauffolgenden Dyasperiode hat der nordische bis Nieder­
schlesien und bis zu dem Odenwald reichende Zechstein m it dem alpinen
gleichalten Bellerophonkalk nicht eine Art gemeinsam und gleiche Ge­
gensätze trennen die F auna des Mittelmeergebietes, Hocharmeniens und
Nordindiens. Da die — wie es scheint —- glücklich eliminierte# H ypo­
these der «karbonischen Eiszeit» neuerdings wieder befürwortet wird,
so sei auch hier darauf hingewiesen, daß diese Annahme allen sichergestellten Tatsachen der Stratigraphie und Paläontologie widerspricht.
C) Über die B ezeich n u n g der u n teren A b teilu n g der Stein­
koh len form ation :
K ulm oder U nterkarbon?
Die weite Verbreitung, welche kalkige Schiefer, bezw. Schiefer m it
Kalklinsen in Osteuropa]* besitzen, legt die Frage nahe, wie man die
untere Abteilung der Steinkohlenformation benennen soll: Kohlenkalk,
Kulm oder Unterkarbon. Den «Kohlenkalk» (mountain limestone, d. h.
Gebirge bildender Kalk m it steilen Wänden) bezeichnet so unzweifelhaft
die Entwicklung mächtiger, d. h. Steilabstürze bildender Kalke, daß schon
die wrenig mächtigen Linsen und Schichten des schlesischen «Kohlen­
kalkes» kaum m ehr dem eigentlichen Begriff** entsprechen.
Die Faziesentwicklung des Unterkarbon zeigt ferner, wie wenig
glücklich der schon früher von mir beanstandete Ausdruck «Kulm» für
schiefriges oder sandig-konglomeratisches Unterkarbon gewählt is t: Die
culmiferous series Südenglands bezeichnet unreine Kohlenflötze und
die zugehörigen sandig-schiefrigen Ablagerungen, entspricht also faziell:
1.
der P f l a n z e n g r a u w a c k e d e s K o n t i n e n t s der ge­
wöhnlichen Nomenklatur.
* Schlesien, Kärnten, Nord- und Südungarn.
** Ganz abgesehen von der Frage, ob man diese wenig mächtigen Kalke als
Kohlenkalk bezeichnen soll, sind die von Herrn E. D a t h e vorgeschlagenen Bezeich­
nungen «oberer Kohlenkalk» (recte Stufe des Productus giganteus in der Fazies
der Noetscher Schichten) und «unterer Kohlenkalkstein» (Zone des Productus
sublaevis bei Silberberg) unmöglich. «Oberer Kohlenkalk» ist ein Synonym des
Fusulinenkalkes, d. h. der kalkigen Entwickelung des Oberkarbon. Vergl. C r k d n e r
Elemente der Geologie 9-te Aufl. 1902, p. 469 (Tabelle und Text) und E. D a t h e
Erläut. zu Blatt Neurode 1904, p. 40. Herr E. D a t h e beweist hier dieselbe Un­
kenntnis der vergleichenden Stratigraphie wie bei der Unterscheidung des «unte­
ren» und «oberen Kulm».
DAS MARINE KARBON IN UNGARN.
151
Zinn «Kulm» gehören ferner:
2. die N o e t s c h e r S c h i c h t e n mit der B r a c h i o p o d e n f a u n a des K o h l e n k a l k e s ,
3. die P o s i d o n i e n s c h i e f e r mit Glyph. sp h a ericu m 1 und
eingelagerten
4. s c h w a r z e n K u l m k a l k e n ebenfalls mit Glyph. sphaericum
(Hagen Iberg, bei Grund) und endlich
5. « K u l m k i e s e l s c h i e f e r » (Lydite, Hornsteine) mit liadiolarien.
Das sind also alle Ablagerungen von der beinahe kontinentalen
Strandzone (1) bis zu den r'ndiohirienfährenden Bildungen des tiefen
Meeres (5); ihr gemeinsames Merkmal ist nicht einmal das Fehlen des
Kalkes, sondern nur die dunkle Farbe der Gesteine !
Die Verwirrung wird dadurch großer, daß die eigentliche «upper
culmiferous series»“ die Pflanzen des «gewöhnlichen produktiven Kohlen­
gebirges» umfaßt und also zum O b e r k a r b o n g e h ö r t . Insofern war
D. S tu r im Recht, wenn er die Sudetische Stufe Oberschlesiens (Ostrauer
Schichten bis Sattelflötz-Horizont einschl.) als « o b e r e n K u l m » be­
z e ic h n e t;8 allerdings wird die Sudetjsche Stufe (mit Synonym «Schle­
sische Stufe») jetzt widerspruchslos als Oberkarbon angesehen.
Die Konfusion erreicht jedoch ihren Gipfelpunkt durch H errn
E. D a t h e , welcher in dem eigentlichen unbestrittenen schlesischen U n ter­
karbon 4 nach petrographischen Merkmalen einen «unteren Kulm» und
einen «oberen Kulm» unterscheiden möchte.5 Der Vergleich von D .
S tu r 1877 und E. D a t h e 1904 ergibt also:
D. S t u r 1877:
O berkarbon:
Sudetische Stufe :
U n terk arb o n :
Oberer Kulm
j
U nterer Kulm
1
E. D a t h e 1904:
Waldenburger
Schichten usw.
Oberer Kulm
Unterer Kulm
1 Diese Posidonienschiefer bilden in Südengland den unteren Teil der «culmiferous series».
- Vergl. F é r d . R o e m e r , Leth. palaeoz. I. (lJSSO, p. ü9, 70.)
:l Vergl. F é r d . R o e m e r , Leth. palaeoz. I. p. 05 .
4 E. D a t h e hat vollkommen übersehen, daß F e r d . R o e m e r (Leth. palaeoz. I.
p. 70 oben) ganz ausdrücklich darauf hinweist, daß nur die englische «untere Culmi­
ferous series» dem «Kulm» Deutschlands entspricht: «Freilich darf man bei die­
sem Gebrauche nicht vergessen, daß nur die untere Abteilung («lover culm measu­
res») der «culmiferous series» den in Deutschland unter den Benennung «Kulm»
zusammengefaßten Schichten entsprechen, während die «upper culm measures»,
welche allein das Lager unreiner Kohle (culm) einschließen, zum produktiven Stein kohlen-Gebirge gehören.»
r> Erläuterungen zu Blatt Neurode, p. 32, 47.
D! FRITZ F RE CH
Ursprünglich hat F erd. R o e m e r die Anwendung des bequemen
einsilbigen Wortes befürwortet. Nachdem jetzt das W ort lediglich die
Verwirrung b efördert1 — wie an zwei auffälligen Beispielen nachgewiesen wurde — ist der G e b r a u c h des Wortes Kulm am besten zu
vermeiden. Daß fünf z. T. grundverschiedene Fazies des Unterkarbon
zum «Kulm »gehören, ginge noch an ; aber es ergibt sich ferner, daß der
e i g e n t l i c h e K u l m E n g l a n d s (upper culmiferous series) sowie
der o b e r e K u l m S turs o h n e j e d e n Z w e i f e l z u m O b e r k a r bon gehören!
D) Ergebnisse.
Die geographisch-geologische Bedeutung der beiden, in allen we­
sentlichen Punkten neuen Karbonvorkommen Ungarns ist sehr hoch
anzuschlagen. Denn nach den bisherigen Nachrichten waren u n t e r ­
k a r b o n is c h e F a u n e n aus Ungarn, der s ü d lich en und
ö s t l i c h e n B a l k a n h a l b i n s e l “ s o w i e d e m g a n z e n ostm e d i t e r r a n e n u n d s ü d p o l i t i s c h e 11 G e b i e t e unbekannt. Die
enorme Ausdehnung der bisherigen terra incognita erhellt am besten
aus der Aufzählung der zunächst gelegenen Vorkommen von marinem
U nterkarbon: Krakau, Sudeten (Mähren und Eulengnbirge), Ostalpen:
Veitschtal in Steiermark, Noetsch am D obratsch:{; dann Bosnien und
nach einer gewaltigen Unterbrechung der Arpatschai-Fluß zwischen
Eriwan und Nachitschewan in Hocharmenien, Donjetz und Zentral­
rußland (Moskau). Bemerkenswert ist die Änlichkeit der faziellen E n t­
wicklung des ungarischen Vorkommens m it den schlesischen und ost­
1 Jedenfalls ist der «obere* und «untere Kulm» so vieldeutig geworden, daß
-die Norische Stufe der verschiedenen Autoren dagegen einen einfachen und eindeu­
tigen Begriff darstellt. Man denke nur daran, daß D a t h e s «unterer Kulm» einen
-«oberen Kohlenkalk» umschließt und daß der letzgenannte N a m e andererseits
den oberkarbonischen Fusulinenkalk bezeichnet.
2 Das von T o u l a aus Bulgarien beschriebene Vorkommen dieses Alters ent­
hält nur Landpflanzen.
Wenn C D i e n e r von einer Beseitigung des Kulm aus der Reihe der in
den Ostalpen (Bau und Bild der Alpen, pag. 479) auftretenden Schichtsgliedern
spricht, so ist das wohl zum Teil nur ein ungenauer Ausdruck. Denn die
Noetscher Schichten von Noetsch am Dobratsch in Kärnten sind zweifellos Kulm,
falls man die alte Nomenklatur Kulm ~ schiefriges Unterkarbon annimmt. Aber
auch für den Süden der Karnischen Hauptkette kann nicht von einer «Beseitigung
■des Kulm» gesprochen werden. Ich habe den Nachweis erbracht, daß bei den so­
genannten Pscudocctlamiten die Quergliederung lediglich durch Gebirgsdruck ver­
schwindet (N. Jb. 1902), ohne daß der Beweis des Gegenteils auch nur von irgend
einer Seite versucht worden wräre. Es ist also jedenfalls nicht von einer «Beseiti­
gung des Kulm» aus den Ostalpen zu sprechen.
DAS MARINE KARBON IN UNGARN.
153
alpinen Fundorten, welche die Noetscher Schichten d. h. kalkige Ton­
schiefer der Stufe des Pt'oductus giganteus m it m ariner Litoralfauna
enthalten. In Hocharmenien, Südrußland und bei Krakau haben wir
dagegen eine reine Kalkfazies d. h. typischen Kohlenkalk, in Zentral­
rußland eine halb limnische Entwicklung mit Braunkohlenflözen und
Stigmarienvmrzeln.
Auch in tektonischer Hinsicht scheint Ungarn sich dem Westen
anzuschließen, wo die mittelkarbone Faltung das einschneidendste E r­
eignis der jüngeren paläozoischen Ara darstellt.
D ie d e m h ö h e r e n U n t e r k a r b o n z u g e h ö r i g e n F a u ­
nen von D o b s i n a und K o r n y a r é v a sind die ä l t e s t e n
v e r s t e i n e r u n g s f ü h r e n d e n S c h i c h t e n im k a r p a t h i s c h e n
U n g a r n ; denn die mitteldevonischen Korallenkalke von Egyházasfüzes, Kom itat V as,* sind als Ausläufer des Grazer Devon anzusprechen
und gehören also im tektonischen Sinne noch dem alpinen Gebiete an.
Auch in nationalökonom ischer H insicht besitzt die Altersbestim­
m ung vielleicht einigen W ert: Überall wo oberkarbonische marine
Faunen in Mittel- und W esteuropa beobachtet wurden, fehlt die produk­
tive Entwicklung der Steinkohlenformation unbedingt und vollständig.
Über den gefalteten unterkarbonischen Schichten pflegen dagegen pro­
duktive jüngere Karbonablagerungen aufzutreten. Ungarn schließt sich
also in dieser Hinsicht der mitteleuropäischen Ausbildungsform des
Karbon a n ; es wäre nicht undenkbar, daß irgendwo im Bereiche der
karpathischen Kerngebirge oder des inneren Gürtels im Hangenden
des in der Mitte der Karbonzeit gefalteten älteren Paläozoikum und
im Schutz der mächtigen jüngeren Sedimentdecken eine Scholle der
produktiven Sleinkohlenformation erhalten wurde.
*
Vgl. K. H o f m a n n , Verhandl. d. k. k. geol. R.-Anst. 1877, p . 10 (Egyházasfüzes = Kirchfidisch).
F . T o u l a Ibid. 1878, p. 47—50 und endlich F . F r e c h ,
Altersstellung des Grazer Devon. Mitt. Naturwiss. Ver. f. Steiermark, 1887, S. A.
p. 8. E s kommen dort vor: Spirifer cf. ostiotahis, Favosites Goldfussi M. E d w . et
H . , F. reticulatus B l a i n v ., Heliolithes poroms, B l a i n v ., und Cyathopht/Ihnn aff.
ceratites, G o l d f u s s .
INHA.LT.
Seite-
E inleitu ng
103
.4) Paläontologische Einzelbeschreibungen und Altersbestimmung
104
I. Kornyaréva in Südungarn
104
Spirifer
105
Orthothetes
_
106
Tabulata „
106
Syringopora
„
108
.....
109
Michelinia
II. Unterkarbonische Noetscherschichten von Dobsina
111
Spirifer
112
a) Gruppe des Spirifer striatus
112
b) Gruppe des Spirifer trigonalis _
_ _
113
Spiriferina................................................................................................................................ 116
Retzia subgenus Trigeria ...
—
._
117
Athyris ...
_
117
Orthothetes
_
118
Productus..................................................................................................................................118
Aviculopecten.......................................................................................................................... 120
Myalina.................................................................................................................................... 121
Edmondia...................................................................................................................................121
Solenomya............................................................................................................................. . 122
Sanguinolites................................................................................................................. — 122
Euphemus........................................................................................................................... — 122
Bellerophon....................................................................................................................— 125
Murchisonia
._................................................................................ —
126
Euomphalus............................................................................................................................. 127
Griffithides
™
128
Cyathophyllum....................................................................................................................... 130
131
Zajjhrentis
- .......
ü l . Die Altersbestimmung der ungarischen Fundorte _.
.. . ..
131
a) Kornyaréva (nebst Übersicht der allgemeinen Gliederung des Unter­
karbon)
—
131
b) Dobsina
_
134
B) Vergleiche
..............................
....
— 135
1. Vergleich mit den Noetscher Schichten in Kärnten
_
135
2. Vergleich mit den Noetscher Schichten in Steiermark
137
3. Vergleich mit dem schlesischen Unterkarbon
__
139
4. Das Unterkarbon in Bosnien
—
142
5. Vergleich mit dem Unterkarbon Asiens
.......
................
147
C) Über die Bezeichnung der unteren Abteilung der Steinkohlenformation:
Kulm oder Unterkarbon ?
—
150
D) Ergebnisse
—
152
NEUE BEITRÄGE ZUR KENNTNIS T)ER GATTUNG FRECHIELLA.
Von D r. G yula P r i n z .
Eine glänzendere Bestätigung ihrer generischen Selbständigkeit hat
kaum noch eine Gattung erlangt, wie Frechiella, die zur selben Zeit von
drei verschiedenen Seiten als eine solche erklärt wurde. Im Zusam m en­
hang mit dieser Erkenntnis wuchs auch die Zahl ihrer Arten.
Außer S t o l l e y entdeckte H oyer (Hannover) eine Frechiella in der
Gegend von H i l d e s h e i m , u. zw. ebenfalls im Hildoceras bifrons- Hori­
zont. Benecke (Eisenerzformation. Straßburg 1905. p. 463) hat in der
Umgebung von E s c h (Lothringen) im gleichaltrigen Horizonte, W e l s c h
(Bulletin d. sérv. d. 1. Carte géol. d. 1. France. No. 59, T. IX. Comptes
rendus d. colL p. 1. camp, de 1896. Paris 1897— 98) in der Umgebung
von S a u m u r im falciferus- Horizonte Frechiellen gefunden. Doch auch
in den Museen der kgl. ungar. Geologischen Anstalt und des g e o lo ­
gischen und paläontologisclien Universitätsinstitutes zu Budapest sind
außer der bereits beschriebenen F. curvata noch fünfzehn Frechiellaexemplare aufbewahrt, deren Überlassung zur Aufarbeitung ich den Herren
Direktoren Ministerialrat Johann Böckh und Prof. Dr. Anton Koch ver­
danke.
Die erwähnten 15 Exemplare repräsentieren 3 Arten, nam entlich:
Frechiella kwnmerkarensis, S t o l l e y , F. curvata , P r i n z und eine neue
Art, F. pannonica.
1. F r e c h i e l l a c u r v a t a , P r i n z .
19()4. Frechiella curvata, P r i n z . Über Rückschlagsformen usw. Neues Jahrb. 1904.
I. p. 33, T. II, Fig. 3.
1904.
«
«
«
NO. Bakony, p. 64, T. XXXVII, Fig. 18.
1904.
«
«
«
H o y e r , Neue Molluskenfunde i. d. Posidonienschief.
d. oberen Lias NW. Deutschi. Central bl. f. Min.
p. 389.
Ein der Größe nach dem von Csernye stammenden ähnliches, j e ­
doch besser erhaltenes Exemplar der Art Frechiella curvata wurde von
H a n t k e n am Berge Piszniczehegy bei Piszke gesammelt, auf welchem
auch ein Teil der W ohnkam m er sichtbar ist. Die für F. curvata charak­
teristisch schwach gegliederte Sutur weicht bei dieser Form in nichts von
der bereits zweimal abgebildeten Sutur des Exemplars aus Csernye ab.
D? GYULA PRINZ
Neues läßt sich bloß über die Skulptur mitteilen, die
bei der von Piszke stam m enden F. curvata — ab­
weichend z. B. von den rippenartigen, unregelm äßi­
gen Schwülsten der F. brunsvicensis, S t o l l e y -— aus
regelmäßig aneinander gereihten Rippen besteht. Diese
Rippen sind jenen der F. kammerkarensis, S t o l l e y
(O p p e l . Pal. Mitt. T. 44, Fig. 2) sehr ähnlich und ver­
Fig. 1. Frechiella cu r­
vata, P r i n z ; In n e n ­ stärken sich an der Nabelkante zu schwachen Höckern.
Bei den vollständig ausgewachsenen Exemplaren
windung m it u n e n t­
wickelten Bippen. Ob. der Frechiella Curvata sp. entfallen 23 25 Rippen
Lias. P iszk e; leg. M. auf einen Umgang. An den inneren Umgängen ist
v. H a n t k e n , B u d apest
jedoch ihre Zahl bedeutend geringer. So zählte ich
Geol. u. 2>aläont. Inst,
auf einer befreiten inneren W indung mit 28 mm
d. Univ. Budapest.
Durchmesser eines von Csernye stam m enden Exem­
plars bloß 11 rippenartige Anschwellungen. Eigentliche Rippen sind
auf dieser inneren W indung überhaupt nicht sichtbar, da sich von den­
selben erst n u r die Höcker ausgebildet haben. Die Flanken sind auf
der in Rede stehenden inneren W indung vollkommen glatt.
M aße:
I*
Durchmesser ....
_
„
. _ 43
Höhe der Schlußwindung
__ 21
_
___21 "5
Breite «
«
Höhe des unm ittelbar u nter der Schluß­
windung befindlichen Umganges
11
_
6
N a b elw eite....... . _ .... _
2.
F r e c h ie lla k a m m e rk a re n s is ,
II
56
mm
29
«
28 -29(?) «
14
10
«
«
S to lle y .
1862. Ammonite» subcarinatus, Y. e. B. O p p e l , Pal. Mitt. Taf. 44, Fig. 2.
1904.
«
kammerkarensis, S t o l l e y . Ü ber eine neue A m m oniten-G attung a.
d. ob. alp. u. mitteleurop. Lias. Jahresber. d. Ver. f. Nat. zu B ra u n ­
schweig. XIY.
1904. Frechiella
«
«
H o y e r . 1. c. p. 388—3S9.
1904.
«
o
«
P r i n z , NO. Bakony, p. 64.
Außer dem vom Ivammerkar stam m enden Exemplar O p p e l s sind
noch zwei Exemplare dieses nordtirolisclien Fundortes zur Ver­
fügung gestanden. Es m uß bemerkt werden, daß die Artbeschreibung bis­
her noch nicht erschienen ist und ich meine Exemplare bloß auf Grund
der vorläufigen Mitteilung bestimmen konnte. Sechs davon stammen von
Gerecse (fünf von M a xim ilia n v . H a n t k e n eines von E d u a r d v . H a n t k e n
gesammelt) und drei von Csernye (ges. von M. v. H a n t k e n ).
Stolley
* Das E xem plar von Csernye zum Vergleich.
N E U E BE IT RÄG E ZU R KENNTNIS D ER GATTUNG F R E C H IE L L A .
Alle 9 Exemplare stimmen m it einander gut überein, bloß in der
Involubilität machen sich Unterschiede bemerkbar. Dieselben sind jedoch
so belanglos, daß sie — m it Ausnahme eines — nicht einmal zur Ab­
trennung von Varietäten hinreichen.
Die Bestimm ung der Dimensionen konnte infolge des mangelhaften
Erhaltungszustandes nicht fehlerlos ausfallen und war der Koeffizient des
Hfl
16
Fig. 2 . S uturen von Frechiella kamm erkarensis, S t o l l e y und Fr. pannonica, P r i n z .
1a, b. F. kammerkarensis S t o l l e y s p . (Csernye). 2 . E in anderes E xem p lar dersel­
ben. 3. F. kamm erkarensis S t o l l e y , var. Gerecsensis, P r i n z (Piszke, Piszniczehegy,
N E D E O Z K Y scher Steinbruch). 4. F. kamm erkarensis, S t o l l e y sp., A ntisiphonalloben
(Csernye). 5. Dieselbe Art (Piszke). 6. F. pannonica nov. sp. P r i n z (Piszke, Piszn iczeh e g y ).
Breitenwachstums überhaupt nicht zu berechnen. Das Höhenwachstum
der W indungen kann im Durchschnitt m it 50% angesetzt werden.
Die Nabelweite nim m t m it dem W achstum des Individuums zu. Vom
28 mm Durchmesser bis zum 59 m m Durchm esser wächst der Nabeldurch­
messer von 17% auf 23% an. Eine Abnorm ität weist bloß ein Exemplar
von Csernye auf (s. die Sutur 4 in Fig 2), deren Nabeldurchmesser bloß
19% des 54 mm Durchmessers ausmacht.
Nach S t o l l e y sind die Rippen nach Außen im mer m ehr verwaschen.
Diese Beobachtung bezieht sich jedoch n u r auf die kleineren, jugendli­
cheren Exemplare, da die Rippen solcher von 40— 60 mm Durchm esser
bis zum Siphonalrand gleichmäßig stark sind. Das Siphonalband zeigt
sich aber i njedem Falle glatt, abweichend von der aus W hithy stammen-
D? GYULA PRINZ
158
den Frechiella des Berliner Museums,* wo die rippenartigen Wülste
(eigentliche Rippen, wie z. B. bei F. kammerkarensis, sind hier nicht
vorhanden) auch auf den Kiel übergehen.
I
JJ
Maße :
III
IV
VI
VII
V
Durchmesser . . _ .„ 28
31
39
43
45
54
59 mm
16
Höhe der Schlußwindung 15
20-5 22
22*5 26
28 ((
?
Breite «
«
18
24
26
20
26 «
27
Höhe des unmittelbar unter
der Schlußwindung be­
?
findlichen Umganges
7*5 8
10
11
12
14*5 ((
Nabelweite
.........
5*5 8
5
10
14 ((
8-5 13
9
9
9
«
Breite des Siphonalbandes 4
5
9*5 8
3.
F rech iella kammerkarensis S t o l l e y
var. Gerecsensis, nov. var.
Das bei der Beschreibung des Typus erwähnte, von E d u a r d v . H a n t k e n
in Piszke gesammelte Exemplar von F. kammerkarensis weicht von den
acht übrigen dieser Spezies angehörigen Exemplaren in solchem Maße ab,
daß es als Varietät aufgefaßt werden muß.
Die erste Abweichung zeigt sich in dem Verhältnis des Höhenwachs­
tums seiner Umgänge (wäre die Breite meßbar, würde gewiß auch hier
eine solche zu beobachten sein), indem der Koeffizient bei der Varietät 46,
beim Typus hingegen 50—52 ist. Auch ist hier der Nabel enger wie beim
Typus. Überhaupt läßt sich der Typus und diese Varietät schon auf Grund
des allgemeinen Äußeren nicht schwer unterscheiden, da die Flanken der
Varietät gewölbter, die ganze Form breiter, schwerfälliger ist, womit auch
die auffallend größere Breite des Siphonalbandes zusammenhängt.
Die Rippen der var. Gerecsensis sind bedeutend stärker als die des
Typus : sie werden viel rascher stärker und nehmen gegen den Kiel zu
an Stärke nicht ab, sondern endigen am Außenrande sogar in schwa­
chen Höckern.
In Anbetracht ihrer Deszendenz läßt sich ihr Platz vielleicht am
richtigsten zwischen dem Typus und der F. pannonica anweisen.
Dimensionen :
Durchmesser ................
_
Höhe der Schlußwindung
_
Breite «
«
... _ ........ .... ~ .„
Höhe des unmittelbar unter der Schlußwindung
befindlichen Umganges
_
Nabelweite
_
....
Breite des Siphonalbandes
4ö mm
22*5 «
26 «
?
«
8*5 «
9*5 «
*
Das erwähnte von W hithy stammende Exemplar habe ich als den Typus
von Frechiella subcarinata , Y. e. B. genommen. Es ist jedoch leicht möglich, daß
dieses mit F. brunsvicensis, S t o l l e y sp. identisch ist. Leider fehlt eine gute Beschrei­
bung des Originals von F. subcarinata , so daß man mit dieser Frage nicht ins
Reine k o m m e n k a n n .
N E U E BEIT RÄGE ZU R KENNTNIS D ER GATTUNG F R EC H IELL A .
4. F r e c h i e l l a p a n n o n i c a , nov. sp.
In unserer kleinen Frechiellasammlung befinden sich zwei Exem­
plare. deren Sutur von jener der F. kammerkarensis, bransvicensis und
subcarinata wesentlich ab__
weicht, jener vou F. cur.-«äSl
i'ata aber näher stellt. Die
Fig. 3.
Q uerschnitt von Frechiella
pannonica, P r i n z (Piszke). Die
stärkeren L inien geben den
E rh a ltu n g szu stan d des E x em ­
plars an.
Fig. 4 . Frechiella pannonica, P r i n z . Nat. Größe. Ob.
Lias, Piszke, P iszn iczeh eg y ; leg. M. v. H a n t k e n .
Geol. u paläont. Inst. d. Univ. Budapest.
Sutur der F. pannonica ist aber noch viel entwickelter als die von
F. curvata, obzwar sich in der Zahl und Form der Zähne keine größere
Abweichung bemerkbar macht. Die Sutur von F. curvata besteht aus zwei
Bogen, die Form des Laterallobus ist also V-förmig, wohingegen der Laterallobus von F. pannonica eine U-Form aufweist.
Das Höhenwachstum der Umgänge ist 47 -53%, ihr Breitenwachs­
tum ca 50%. Die Nabelweite beträgt 19 20% des Durchmessers.
Der Querschnitt und die Skulptur ist jener der übrigen Frechiellen
ähnlich.
Maße :
I
II
lU a
Durchmesser
._ „ .... _
74 mm
52
55
Höhe der Schlußwindung
38 «
29
26
9
<(
Breite «
«
32
31
Höhe des unmittelbar unter der Schluß­
•)
windung befindlichen Umganges
18 «
14
Breite des unmittelbar unter der Schluß*)
•)
windung befindlichen Umganges
16
Nabelweite
10
105
15 «
0
«
s
Breite des Siphonalbandes
10
160
D- GYULA PRINZ
A n m e r k u n g . Das Exemplar I wurde in Piszke von M. v. H a n t k e n
gesammelt. (Paläont. Mus. d. Universität, Budapest). II und II/a ist das­
selbe Exemplar an verschiedenen Stellen gemessen; es wurde 1883
von Dr. A. v. S e m s e y am Gerecsehegy gesammelt (Mus. d. kgl. ungar.
Geol. AnstA
VERGLEICHENDE TABELLE DER FRECHIELLEN.
Frechiella
Höhen­ Breiten­
Breite
wachs­
wachs­ Nabel­
des
tum der tum der weite Siphonal­
Umgänge Umgänge
bandes
in Perzenten
46
55
! 17
1 l*
subcarinata , Y. e. B.
mut. truncata , M s t r .
51—52 50—63 13—18 14—15
curvata, P r i n z
48—52
kammerkarensis,
S tolley
55
50—52
★
46
★
kammerkarensis,
S t o l l e y , var.
Gerecsensis, P r i n z
brunsvicensis,
S to lle y
pannonica,
P rinz
13—17
12
17—23 14 16
19
Viereckiger 1-ter
und bogenförmi­
S. brunsvicensis. ger IT-ter Sattel.
Ziemlich gezähnelt.
?
Breite, bogen­
förmige Sättel.
Schwach gezähnelt.
Begelmäßig
angeordnete,
gerade, nach
außen schwä­
cher werdende
Rippen.
S. var. truncata.
21
Unregelmäßig
angeordnete,
?
nach außen
schwächer wer­ Stark gezähnelt.
dende S-förmige
Rippen.
?
?
?
47—53
50
19—20
15
1
Unregelmäßig Bogenförmige
angeordnete, Sättel von mitt­
schwach gebo­
lerer Stärke.
gene S-förmige Ziemlich geRippen.
zähnelt.
Regelmäßig
angeordnete,
gerade Rippen S. var. truncata.
von gleichmäßi­
ger Stärke.
?
1
Sutur
**
1i
subcarinata, Y. e. B.
Skulptur
?
Viereckige Sättel.
Schwach ge­
zähnelt.
* Konnte nicht gemessen werden, da die Hälfte meiner sämmtlichen Exemplare
verwittert ist.
** Das Verhältnis der Höhe bezw. Breite des unmittelbar unter der Schlußwindung be­
findlichen Umganges zur Höhe bezw. Breite der ersteren, im übrigen stets zum Durchmesser.
(Aus dem g e o lo g isc h e n und p a läon tologiseh en
In stitu t der U n iversität Budapest.)
KÜRZE MITTEILUNGEN.
D u m ortierien von Piszke. Die große ÜANTKENsche Juracephalopodensammlung, welche Ungarns jenseits der Donau gelegenem Gebiete e n t­
stammt, wird nunm ehr in Bälde ihrem ganzen Umfang nach bekannt sein. Die
Beschreibung der Nautilen von Gerecse ist im Manuskript fertig und wird mit
den Nautilen von Csernye voraussichtlich noch in diesem Jahre erscheinen.
Die im paläontologischen Institut der Universität Budapest aufbe­
wahrten Dumortierien von Piszke (Gerecse, Pisjniczehegy) wurden durch
Lehramtskandidaten M. E l e m é r V a d á s z determiniert. Die vier Exemplare der
Ü A N T K E N s c h e n Sammlung gehören zwei Arten an, welche das Vorhandensein
des u n t e r e n Dogger unzweifelhaft erscheinen lassen. Die beiden Arten sind
folgende:
1. D u m o r tie r ia D u m o rtie ri,
T h io l l . n o v . v a r.
s tric ta .
(Synon. s. P r i n z . NO. Bakony. Mitt. a. d. Ja h rb . d. kgl. utigar. Geol. Anst. Bd.
XV, p. ti5).
Die D. Dumortieri von Piszke ist der Steinkern eines vollständigen
ausgewachsenen Exemplars. Sie stimmt mit der von Csernye gut überein,
Dumortieria Dumortieri, T h i o l l . var. stricta, P r i n z . Unt. L ogger. Piszke ; leg. M.
v. H a n t k e n , ca 3A d. nat. Gr. Geol. u. paläont. Inst. d. Univ. Budapest.
Földtani Közlöny. XXXVI. köt. 19 6
1^
lüä
KURZE M ITTEILUNGEN.
nur weist sie eine größere Nabelweite auf, was aber mit ihrer Größe im
Zusammenhang steht.
Unter der Bezeichung Z). D umortieri, T h i o l l . sind in der Literatur
eigentlich zwei von einander ziemlich abweichende Formen im Umlauf. Die
eine besitzt einen weiteren Nabel und weist keine Einschnürungen auf, während
die andere einen engeren Nabel besitzt und auf jeder ihrer Kammerwindungen
regelmäßig je vier Einschnürungen sichtbar sind, die bloß auf der Wohnkammer fehlen.
Die Abweichung ist konstant sowohl in der geographischen, als auch in
der stratigraphischen Verbreitung, da die erstere Form in Frankreich und
in Ungarn, die letztere aber in den Ostalpen und in Ungarn gefunden wurde ;
u. zw. die erstere im oberen Lias, die letztere im unteren Dogger. Die Form
ohne Einschnürungen bildet, nach H aug, den Typus der D um ortieria D u m o r­
tieri, T h i o l l . ; V a c e k s Sim oceras D um ortieri und unsere Dumortierien re­
präsentieren demnach entweder eine besondere Art oder eine sehr differen­
zierte Varietät, die ich als stricta bezeichne.
Die Beschreibung der var. stricta ist also in den Arbeiten von V a c e k
und P r i n z z u finden, hier erhielt sie bloß einen neuen Namen.
Maße des Exemplars von Piszke:
Durchmesser
_
116 mm
Höhe der Schlußwindung _
31 «
Breite «
«
« ........... . _ _ _ 28 <* *
Höhe des unm ittelbar unter der Schluß Win­
dung befindlichen Umganges ...
_ 21 «
Breite des unmittelbar unter der Schluß­
windung befindlichen Umganges
_ 18 q
Nabel weite„.
63 «
2. D u m o r tie r ia ev o lu tissim a ,
P rin z ,
mut. m u ltic o sta ta .
1904. Dumortieria evolutissima, Prinz. NO. Bakony, p. 66.
Die Ähnlichkeit des Jura von Gerecse mit dem von Csernye wird auch
durch die D uniortirricn glänzend bewiesen. Von der aus Csernye in 3 Exempla­
ren bekannten D. evolutissima hat v. H a n t k e n auch in Gerecse 3 Exemplare ge­
funden. Dieselben sind zwar schlecht erhalten, doch kann soviel festgestellt
werden, daß sie der mut. m ulticostata angehören.
Dr. G y u l a P r i n z .
(Paläontologisches Institut der Universität Budapest.)
* Ohne den Rippen gemessen.
ÄNDERUNG IM SEISMOLOGISCHEN BEOBACHTIJNGSDIENSTE
DER UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT.
Die Erdbeben-Kommission der Ungarischen Geologischen Gesellschaft
gibt hiermit ihr l e t z t e s B u l l e t i n über die von ihrem eigenen ErdbebenObservatorium gemachten Aufzeichnungen heraus.
Mit dem 1. Januar des laufenden Jahres hat nämlich die Ungarische
Geologische Gesellschaft ihr Observatorium aufgelöst und auf Ansuchen des
Herrn Prof. Dr. R. v. K ö v e s l i g e t h y ihre instrumentale Einrichtung, nämlich d i e
b e i d e n B o s c H s c h e n S c h w e r p e n d e l s owi e e i n e n V i c e n t i n i s c h e n
Ap p a r a t , der sich unter der Ägide des genannten Herrn Professors neu ein­
gerichteten Erdbebenstation übergeben.
Prof. v. K ö v e s l i g e t h y , der zugleich die Stelle eines Generalsekretärs der
internationalen seismologischen Assoziation der Staaten bekleidet, hat es über
Anregung der HI. seismologischen Konferenz zu Berlin und mit Unterstützung
der Ungarischen Akademie der Wissenschaften übernommen, in Budapest, als
einem für die seismische Forschung besonders wichtigen Punkte, eine H a u p t ­
s t a t i o n f ür E r d b e b e n f o r s c h u n g zu errichten.
Es geht damit ein langgehegter Wunsch der Ungarischen Geologischen
Gesellschaft in Erfüllung, indem nun nach genau 25*jährigem Bestehen der in
ihrem Schöße zusammengetretenen Erdbeben-Kommission diese wichtigen
Agenden endlich den ihnen zukommenden richtigen und, wie wir hoffen, auch
definitiven Rahmen erhalten haben. Die ungarische Erdbeben-Kommission,
die den Umständen angemessen, mit wenig Mitteln sich nur auf die allernot­
wendigsten Beobachtungen beschränken mußte, begrüßt nun mit aufrichtiger
Freude das Erwachen des Interesses für Erdbebenforschung bei den hierzu am
meisten kompetenten Kreisen.
Dr. R. v . K ö v e s l i g e t h y , Professor der Geophysik, verfügt außer über die
hierzu notwendigen bedeutenderen Mittel an Geld, auch noch über ein aus
mehreren tüchtigen Fachmännern geschultes Personal, an dessen Spitze er
sich den seismischen Studien in moderner Richtung nun ex offo widmen wird.
In den letzten Jahren wurde es denn auch überhaupt immer klarer,
daß die Erdbebenbeobachtung der geologischen Disziplin entwachsen und in
Zukunft ihre eigenen bestimmten Wege einzuschlagen gewillt ist.
Es ist diese Erscheinung auch in vorliegendem Falle nichts anderes,
als ein erfreuliches Zeichen der fortwährenden Entwicklung der Wissenschaft;
und ebendeshalb wird die Seismologie, diese jüngste der Naturwissenschaften,
allenthalben von ihrer älteren Schwester: der Geologie, unter deren Fittichen
sie wohl ihre erste Pflege und sorgsame Hütung genossen hat, mit aufrich­
tiger Freude bewillkommnet und in ihrer ferneren Entwicklung mit dem leb­
haftesten Interesse begleitet.
Indem wir nun hiermit alle jene, Gesellschaften und einzelne Perso­
nen, die bisher mit der Erdbeben-Kommission der Ungarischen Geologischen
Gesellschaft in Tausch- oder sonstigem Verkehr gestanden haben, bitten, für
das uns gegenüber bezeigte Wohlwollen unseren besten Dank entgegenzu­
nehmen, ersuchen wir dieselben, sich von jetzt an in allen, Ungarn betreffenden
seismologischen Angelegenheiten direkt an Prof. Dr. R. v. K ö v e s l i g e t h y ,
General-Sekretär der Assoziation und Direktor der Erdbeben-Hauptstation
Budapest (VIII., Sándor-utcza 8 ) wenden zu wollen.
Budapest, im Monate Jänner 1906.
A le x a n d e r v. K a le c s in s z k y ,
Dr. F r a n z S c h a f a r z i k ,
D r . K oloman E m s z t ,
der b is h e r ig e L eite r der E rd beben-
die b is h e r ig e n O bservatoren.
K o m m is s io n der U n g a r is c h e n
G e o lo g is c h e n G e se lls c h a ft.
11*
1905. J\r. 6.
Bericht der Erdbebenwarte der Ung. Geol. Gesellschaft zu Budapest über die ErdbebeD im
November und Dezember 1905.
[Lage der Erdbebenwarte: L. 19° 5' 55" (lh 16m 23-6°) E. Gr.—Br. 47° 30' 22" N.]
Apparat: Straßburger Horizontal-Schwerpendel. A = N—S-licher Pendel, Bewegung W—E; B = W - E-Pendel,
Bewegung N—S. Abkürzungen: V = Vorbeben: H = Hauptbewegung; M = ^aximalausschlag der Pendel;
mlm — größte Amplitude; E = Ende; D = Dauer in Minuten; Zeit M.-E. Z., gezählt von Mitternacht bis Mitternacht.
No.
37.
V
D a tu m
8.
XI. 1905.
H
23h l \ m
A. 23*1 <)m
B*
8 h 19m
4. XII. 1905.
CO
O
8ll 18m
2 3 h J (j)ra
14m
—
A. 8 h l()m50s
B. 8h 10”
A. 2 3 h 1 8 m
39. 16. XII. 1905.
B. 23h 17m
38.
-
M
_34m
_ g h 22»«
1
IW
nn
55
----
E
23h 59m
—
—
8h 21m
4
—5
—
21*“
23 h 19m
1
23^
—
23h 19ra
1
23h 26“
gh
8h 471,1
8h 43™
D
Anmerkung
50
* D ie U h r des
P e n d e ls B is t
s te h e n g e b lie ­
ben.
—
i~37
33
7
1 9
Í
Im Aufträge der Erdbebenwarte:
A. r. Kalecshtszk'y,
J)r. K . E m szt*
Táblamagyarázat.
I. tábla.
1
a
b. ábrák : Griffithides Dobsinensis,
2—3.
«
Oldal
26
Dobsinán talált alsókarbonbéli fa j; a) erősen nagyítva,
b) természetes nagyságában (Budapest, m. k. földt. int.).
Griffithides minor , W o o d w a r d ein. F r e c h Vi ...
—
— 25
Alsókarbon.
2. Dobsina (a d j . k. földtani intézet múzeumában.)
3 a. Posidonomiás palákból, Hagen Westfáliában, teljes
példány.
3 b. Devonshire (Woodward eredeti példányának termőhelyéről.)
(3 a. 3 b. Breslaui geologiai muzeumban.)
Összehasonlításul a mélyebb felsőkarbon (Sudeti emelet) közeli
rokonfaja is ábrázolva van, ez a
I llés
_
.....................
a —b.
«
GnffUhides mucronatus, R o e m e r
....
_
a) fejpajzs 3/j Sattelflachschube Lauengrube grófságban,
b) pigidium Vi Sattelflachschube. (Mindkettő Felsősziléziából);
5 a —b.
«
Myalina ampliata , K o n . var. Pannonica , F r e c h ; 1 i ~. ....
a) lenyomatbeli mintázat, b) köbéi. Dobsina, Öreghegy.
4
26
Geologiai muzeumban Breslauban.
18
(A budapesti tudományegyetem geo-palseontologiai intézetében.)
Tafelerklärung.
Tafel I.
F ig. 1 a
Unterkarbon, Dobsina. Kgl. Ung. Geol. Anstalt, B ud apest....
W o o d w a r d em. F r e c h Vi. Unterkarbon.
2. Dobsina; (Kgl. Ungar. Geolog. Anstalt, Budapest) ..........
3 a. Posidonienschiefer, Hagen in Westfalen. Vollständiges
Exemplar.
3 b. Posidonienschiefer, Devonshire (Fundort des Originalexemplares von W o o d w a r d ).
(3 a, 3 b Geolog. Museum, Breslau.)
Zum Vergleich ist die nächst verwandte Art des unteren Oberkarbon
(Sudetische Stufe) abgebildet:
« 4 a —b. Griffithides mucronatus f F . R o e m . em. a) Kopschild 3/ i Sattelflach­
schube, Grf. Lauengrube, b^Pygidien Vi Sattelflachschube Rosdzin.
(Beide Oberschlesien. Geol. Museum, Breslau.)
__
....
« 5 a b. Myalina ampliata , K o n . var. pannonica F r e c h , a) Abdruck, b) Stein­
kern Vi Altenberg bei Dobsina. (Geol. Instit. d. kgl. Ungarischen
Universität zu Budapest.)
.... —
—
—
« 2—3.
Seilr
b. Griffithides Dobsinensis, I llés , a) stark vergrößert, b) nat. Größe
12Í)
Grijfithides m inor ,
128
129
121
F R E C H : A te n g e ri e re d e tű k a rb o n M ag y aro rszág o n .
F öldtan i Közlöny
Das m a r in e K arbo n i n Ungarn.
XXXVI. köt. I. tábla.
Rajzolta: dr. Loeschmann Breslauban
Táblamagyarázat.
II. tábla.
ábrák: Euphemus Orbignyi, P ortl ock .~.
_
_
_
_
magasabb alsókarbon
1 a. Dobsina, Öreghegy, kőbél mintázata */a
1 b —c. Rohwaltei^dorf, Szilézia; kőbél két oldalról nézve;
1 d —2. Héjas példány 2/i Glasgow (alsókarbon)
1 b —2. Geologiai muzeum, Breslau.
3 a — b.
«
Euphemus sudeticus, F r e c h ..............._. — _ ......... ........ _
mélyebb felsőkarbon. (Sudeti emelet, Sattelflachschube,
Hohenlohehütte F. Szilézia 2/i kőbél.
4.
áb ra: Euphemus sudeticus, F r . , mélyebb felsőkarbon Slobeda, Orosz­
ország 2/i. 3 - 4 . Egyetemi geol. muzeum, Breslau _
_
5 a —c. ábrák: Euphemus Urii typus
_
.... _ .......
.„ ....
Alsókarbon, V is é ; K o n i n c k eredeti meghatározása. 2/i (Berlini
Museum f. Naturkunde) 5 c kissé ferdén orientálva.
(ja— d.
«
Bellerophon authracophylus, F r e c h Vi ( = Bell. Urii, R o e m ,
non au ct.)....
....... ..............................- — — ........ .
Mélyebb felsőkarbon, Sudeti emelet, Sattelflachschube Hohenlohehütte, Felsőszilézia.
7.
áb ra: Bellerophon sublaevis, M e c k et W o r l 1 i
_
Alsókarbon, Ellethville, Indiana.
6 —7. Egyetemi geologiai múzeum, Breslau.
1— 2.
Oldal
20
20
21
21
22
23
Tafelerklärung.
Tafel II.
Seite
Fig. 1 a—2. Euphemus Orbignyi , P o r tl o c k ; Unterkarbon ._
_ — 122
1 a. Altenberg, Dobsina, Ausguß eines Steinkernes i/s.
1 b —c. Rohwaltersdorf, Schlesien, Steinkern von 2 Seiten */3.
1 d. Desgl. Schalenexemplar 2/i.
2. Schalenexemplar 2/i von Glasgow (Unterkarbon).
(16—2. Geol. Museum Breslau.)
« 3 a— b. Euphemus sudeticus, F r e c h , Unt. Oberkarbon. (Sudetische Stufe,
Sattelflachschube, Oberschlesien, Hohenlohehütte, Steinkern 2/i 123
« 4.
Euphemus Sudeticus, F r e c h , Unt. Oberkarbon, Slobeda, Rußland 2/i.
(3—4. Geol. Museum Breslau.)
........ . _ ..........
123
« 5 a —e. Euphemus Urii, Typ. Unterkarbon, Visé. Originalbestimmung,
K ö n in c k s.
«
g
2/i Mus. f. Naturkunde Berlin. (5 c ist etwas zu schräg orientiert.) 123
a —d. Bellerophon anthracophilus , F r e c h ( = Bellerophon Urii, F . R o e m .
non auct.) Vi Unt. Oberkarbon. Sattelflachschube der Sudeti­
schen Stufe, Hohenlohehütte, Oberschlesien
— ._ ~~
— 125
7.
Bellerophon sublaevis, M ec k et W o r l . Unterkarbon, Ellethville
Indiana Vi
— ~ .. .
.... —
~~ —
.... 125
( 6 —7. Geol. Museum Breslau.)
6
F R E C H : A t e n g e r i e r e d e t ű k a r b o n M a g y a r o rs z á g o n .
F ö ld tan i Közlöny
Das m a r in e K a rb o n i n Ungarn.
XXXYI. köt. I I . tábla.
6 a.
I» b.
Eajzolta: dr. Losscbmann Breslaulan.
Táblamagyarázat.
III. tábla.
Oldal
l a - b. ábrák: Murchisonia Kokeni, F r e c h V i
_
Alsókarbon.
a. kőbél, Dobsina, Méheskert,
b. lenyomat.
Összehasonlításul:
2.
ábra: Murchisonia Donaldiae n. n (angulata P h i l l e part.) szénmész 2/i
Bolland, Angolország
(Quart. Journ. Geol. Soc. London, vol 43 ; 24 táb. 1 ábrája után).
3.
«
Euphemus Kückenthali , F r e c h 2/ i Alsókarbon, Altwasser, Szilézia.
....
_ .... ~
4.
«
Euphemus indicus , W a a g e n ......................
(Konvergeneiás alak). Legfelső dias, Warha, Salt-range
3 a —4 b. Egyetemi geol. múzeum Breslau.
5.
«
Productus scabriculus , M a r t . 2/i .................
.... ~ ........_ —
A brachialis teknő lenyomata, Dobsina, Öreghegy. Egyetemi
geologiai múzeum, Budapest.
6.
«
Spiriferina octoplicata, P h i l l ., alsókarbon 2/i _
_ ........
a. Visé ; egyet. geol. múzeum Breslau.
b. Dobsina (földtani intézet, Budapest).
Összehasonlításul:
l a —c. ábrák: Spiriferina cristata Sow. 2/i
... ._
.
— ....
7 a —b. mélyebb felsőkarbon Mjatskova
7 c. alsó-zechstein, Pössneck, Thüringia.
Mind az egyetemi geol. múzeumban, Breslau.
23
24
21
22
17
14
14
Tafelerklärung.
Tafel m .
«eite
Fig. 1 a—b. Murchisonia Kokeni , F r e c h . Unterkarbon, Biengarten, Dobsina
126
a. Steinkern.
b. Abdruck desselben zweier, in einem Handstück liegenden
Exemplare Vi.
Zum Vergleich:
« 2.
Murchisonia Donaldiae , n. n. (angulata P h i l l . em.) Kohlenkalk*
Bolland, England. Nach Quart. Journ. Geol. Soc. London Vol.
43, tab. 24., fig. 1. 2/i
_ . ..
_ ....
„ „ . .. 126
« 3 a — b. Euphemus Kückenthali, F r e c h 2/i. Unterkarbon, Altwasser, Schlesien 124
« 4 a — b. Euphemus indicus, W a a g . (Konvergenzform.) Oberste Dyas, Warcha,
Salt Bange .... ......... ......................... _ _
._ .... 124
(3 a —4 6. Geol. Museum Breslau.)
« 5.
Productus scabriculus, M a r t . Abdruck der Brachialklappen, Alten­
berg, Dobsina. 2/i
.................
_
_ ....
119
(Geol. Inst. d. Univers. Budapest.)
« 6 a —b. Spiriferina octoplicata , P h i l l . Unterkarbon. 2/i
~ .... 116
a. Visé, Geol. Museum Breslau.
b. Dobsina, (Geol. Anst. Budapest).
Zum Vergleich m it:
« 7 a —c. Spiriferina cristata, Sow........ _
. ..
.... _ _ 116
7 a — b. Unt. Oberkarbon, Mjatschkova.
7 c. Unt. Zechstein, Pössneck, Thüringien. Sämtliche -f\. (Geolog.
Mus. Breslau.)
F R E C H : A te n g e ri e re d e tű k a rb o n M ag y aro rszág o n .
Földtani Közlöny
D as m a r in e K a rb o n i n Ungarn.
XXXVI. köt. III. tábla.
/ a.
Rajzolta: dr. Lceschmann Breslauban.
Táblamagyarázat.
IV. tábla.
A lsókarbonbeli s p ir if e r á k : 1 3 —5 7 . N oetschi rétegek
D obsin áró l ; 2., 6 . középső alsó karbo n ; crin o id eá s mész, a
P r o d u c tu s sublaevis zónájából.
Oldal
1—2.
3—5.
6 a—c
7.
ábra:
Spirifer duplicicosta P hill Vi
................ ..
....
1. Kocsányosteknő kőbele, Öreghegy, Dobsina
2.
»
héja, Neudorf, Silberberg mellett.
Középső alsókarbon, Breslaui muzeumban.
Spirifer bisulcatus, Sow.
..........
...............................
«
3. Kocsánosteknő diszitéses kőbele; Öreghegy, Dobsina
4. Nagy kocsánosteknő kőbele, ugyanonnét.
Mindkettő a budapesti egyetem geopalaeontologiai inté­
zetében.
5. Brachiális teknő lenyomata Dobsináról.
A wieni császári-királyi egyetem geologiai intézetében.
.......... _ ............... — ............... ..
ábrák : Spirifer bisulcatus , Sow.
Teljesen megmaradt héjas példányok, a középső alsókarbonból
Iíornyaréváról: M. k. földtani intézet múzeumában, Budapest
Megjegyzés: a 6 c. ábrabeli normális héjas példány és a
3. ábrabeli diszitéses kőbél között a különbség az, hogy az
utóbbin a radiális csikóknak több mint a fele oblitterálva
van.
á b ra: Spirifer trigonalis M a r t ............. __ _. ...
brachiális teknő kőbele, a Kőhegyről Dobsináról.
Valamennyi ábra természetes nagyságban.
13
12
3
12
Tafelerklärung.
T afel
IV.
U nterkarbonische S p irife re n : 1 3 —5 7 . N oetscher Schich­
ten von D obsina ; 2 . , 6. M ittl . U nterkarbon ; C rin o id e n k a lk 9
Zone d. P rod. Sublaevis .
Seile
Spirifer duplicicosta ,
............................. ............... _ ...
Vi
1. Steinkern der Stielklappe von Altenberg, Dobsina.
2. Schale der Stielklappe von Neudorf bei Silberberg. (Mittl.
Unterkarbon, Museum Breslau).
« 3 - 5.
Spirifer bisulcatus, Sow.
....
~.
..........
._
3. Skulptursteinkern der Stielklappe, Altenberg, Dobsina.
4. Steinkern einer großen Stielklappe, ebendaher beide im
Geolog. Institut der kgl. ungar. Universität Budapest.
5. Abdruck der Brachialklappe
Dobsina, Geolog. Institut der k. k. Universität Wien.
« ü a . (je. Spirifer bisulcatus , Sow.
.............................. „
Vollständig erhaltenes Schalenexemplar des mittleren Unter­
karbon in Kornyaréva. Kgl. ungar. Geolog. Anstalt Budapest.
NB. Den Unterschied des normalen Schalenexemplars Fig. (3 c.
und des Skulptursteinkerns Fig. 3. besteht darin, daß auf
letzterem mehr als die Hälfte der Radialstreifen obliteriert.
«' 7.
Spirifer trigonalis, Mart.
_ __ ..........
_
_
Steinkern der Brachialklappe, Steinberg bei Dobsina.
Sämtliche Abbildungen sind in natürlicher Größe dargestcllt.
Fig. 1. 2.
P h il l .
115
115
105
114
F K E C H : A te n g e ri e re d e tű k a rb o n M ag y aro rszág o n .
F öldtani Közlöny
D as m a r in e K a rb o n in Uni/arn.
XXXVI. köt. IV. tábla.
•i k .
<> f .
Rajzolta: dr. Loeschmann Breslaubsn.
Táblamagyarázat.
V. tábla.
M a g y a r o rs z á g i alsó karbon béli s p ir if e r á k és összehasonlító
ábrák.
Oldal
1 a — c. ábrák : Spirifer striatus , M a r t i n Kornyaréva
_
— ............
............
3
a. kocsánosteknő, b. brachiális teknő, c. kocsános teknő areája,
a gyengén fejlett fogtámasztékkal, a 4. ábrával való különb­
séget szemlélteti.
I c a lecsiszolt kocsántájat mutatja a kicsiny fogakkal; m eg­
jegyzendő, hogy a fogtámasztók hiányzanak.
2 a b.
«
Spirifer striatus, M a r t i n , Neudorf, Szilézia Silberberg m elle tt— 3
Kiegészített rajz S c u p i n eredetije után. Összehasonlításul a
hasonló megmaradású 1 a —b. ábrával.
_ 10
3.
ábra: Spirifer striatus , M a r t i n , Dobsina, K ő h e g y ....... ...
Kocsános teknő kőbele.
4.
«
Spirifer mosquensis , F i s c h . Mélyebb felsőkarbon. Moszkva ....
3
(Leth. Pál. 4. táb., 1. ábra; T r a u t s o l d : Mjatskova 10. táb.,
1. ábra.) A nagy fogtámasztékok különbségének a szemlélteté­
sére, a mi a Sp. mosquensis csoportját jellemzi (V. ö. 1 c. ábrát).
Valamennyi példány természetes nagyságában van ábrázolva.
Tafelerklärung.
Tafel V.
U nterkarbonische S p ir ife r e n au s U ngarn u n d Vergleichs­
m a te H al.
Seit«*
Fig. 1 a —b. Spirifer striatus, M a r t i n , Kornyaréva— —
.... 105
a. Stielklappe, b. Brachialklappe.
c. Area der Stielklappc mit der schwach entwickelten Zahn­
stütze, um den Unterschied in Fig. 4 zu veranschaulichen.
1 c. Veranschaulicht die angeschliffene Stielregion mit kleinen
Zähnen, notab. Zahnstützen fehlen.
» L
2 a — b. Spirifer striatus , M a r t . Neudorf bei Silberberg Schlesien. (Zum
V ergleich mit der gleichartig erhaltenen Fig. \ a —b.) Ergänzte
Kopien des Orig, zu S c u p i n
....
....
—
105
« 3.
Spirifer striatus , M a r t . Steinkern der Stielklappe, Steinberg bei
Dobsina ....
_ _.
_ ........
__
.......... — 1 1 3
« i.
Spirifer mosquensis , F i s c h . Unt. Oberkarbon Moskau. (Orig. v. 105
Leth. Pal. t. 4., fig. 7 und T r a u t s c h o l d : Mjatskowa t. 10., fig. 1.)
Zur Veranschaulichung der Unterschiede der großen Zahnstützen .j
welche die Gruppe des Sp. mosquensis, kennzeichnen. (Cf. Fig. 1 c.
Sämtliche Exemplare sind in natürlicher Größe abgebildet.
Táblamagyarázat.
VI. tábla.
ábra:
1.
Retzia (Trigeria) radialis,
Oldal
P h i l l 2/i
...........
__
15
Kocsános teknő ; alsó karbon, Dobsina, Öreghegy. (Egyetemi
geol. múzeumban, Budapest.)
2.
«
Productus punctatus, K on........
...........
....
..................
16
Kocsános teknő kőbele, Dobsina. (Egyetemi geol. múzeumban
Budapest.)
3 á — b. ábrák : Orthothetes crenistria, P h i l l V3
a. kocsános teknő Kornyaréva alsókarbon crinoideás meszéből.
(M. kir. földtani intézet Budapest) b. Alsókarbon ; Arpatsai,
3
Örmény-felföld; élesen megmaradt díszítése a 3 a-val össze­
hasonlítandó. Gyüjté F r e c h F r .
4
a — b.
«
Orthothetes radialis,
P h i l l 3/ i
4
............
.. ..........
....
16
a . Brachiális teknő kőbele, Dobsina, Öreghegy. (Egyetemi
geol. múzeum Budapest.) b. kocsános teknő héjas példánya,
jól megmaradt díszítéssel. Alsókarbon, Alexin, Oroszország.
Gyüjté: Dr. F r e c h F r i g y e s .
Tafelerklärung.
Tafel VI.
Fig. 1.
tietzia (Trigeria) radialis,
bei Dobsina. 2/i _
P h il l .
Seite
Stielklappe Unterkarbon, Altenberg
....
117
(Geolog. Inst. d. kgl. Universität zu Budapest.)
«
2.
Productus punctatus,
K on.
Steinkern der Stielklappe. Habitusbild
Dobsina. (Geol. Institut der königl. Universität zu Budapest.)
«
3
réva. V3 . (Kgl. Ungar. Geol. Anstalt.)
b. Desgl.
F rech.
i
119
a — b. Orthothetes crenistria, P h i l l .
a. Stielklappe aus dem Unterkarbon. Crinoideenkalke Kornya­
_
Unterkarbon, Arpatschai, Hocharmenien
........ . 106
Va.
Coll.
(Scharf erhaltene Skulptur zum Vergleich mit 3 a .)
4 a — b. Orthothetes radialis, P h i l l . 3/i
- ....... 118
a. Steinkern der Brachialklappe. Altenberg bei Dobsina.
(Geol. Institut d. kgl. Universität Budapest.)
b. Desgl. Schalenexemplar mit gut erhaltener Skulptur (Stielklappe).
Unterkarbon, Alexin, Rußland. Leg. Dr. F r i t z F r e c h .
F R E C H : A t e n g e r i e r e d e t ű k a r b o n M a g y a r o rs z á g o n .
D as m a r in e K a rb o n in Ungarn.
1 a.
1 b.
Eajzolta: dr. Loeschmann Breslanban.
1 r.
Földtani Közlöny
XXXVI. köt. V. tábla.
3.
F R E C H : A te n g e ri e re d e tű k a rb o n M ag y aro rszág o n .
D as m a r in e K a rh o n i n Ungarn.
a h.
Rajzolta: dr. LtEsckmanu Breslauban.
Földtani Közlöny
XXXVI. köt. VI. tábla.
Táblamagyarázat.
VII. tábla.
ábra:
1.
Oldal
Edmondia cf. anodonta , K on. Vi _
_
~
19
Kőbél a dobsinai Öreghegyről.
1 a.
«
Edmondia anodonta, K on. Vi
_
_
....
—
19
A körvonal kópiája Koninck után.
2.
*
Edmondia intdis, M’Coy 3/í
19
Alsókarbon, Glasgow, Breslaui muzeumban.
........ .
2 a.
«
E dmondia rudis , M’Coy var. nov. elongata Vi
Magasabb alsókarbon, noetschi rétegek
Rotwaltersdorf, Szilézia, Breslaui múzeumban.
3.
«
Aviculopecten Hoernesianus, K on . 2/i _ _
_ _
Öreghegy, Dobsina.
4.
«
Spirifer integricosta , P hill .......... _
__
_
a kisebb teknő kőbele, Öreghegy, Dobsina.
5. és 5 a. ábra. Spirifer bisulcatus, Sow.
_ .......... _ ....
Areális nézet és profilkép, az alsókarbon középső szintjéből,
Crionideás mészből Kornyaréváról.
ü.
á b r a : Spirifer striatus, M art.
_
........... _ _
a Kocsánosteknő profilban, az alsókarbon középső szintjéből,
Kornyaréváról. M. k. Földtani intézet, Budapest.
19
18
12
3
3
Tafelerklärung.
Tafel VII.
Fig. 1.
«
«
«
«
«
«
«
Edmondia cf. anodonta ,
Kon Vi Steinkern
Seife
Iái
Altenberg bei Dobsina.
1 a. Edmondia anodonta , K on. Kopie des U m risses ._ _
_ _ 12t
nach d e K o n in c k 1 i .
2.
Edmondia rudis , M’Coy Unterkarbon, Glasgow 3/e
122
(Museum Breslau Vi)
2 a. Edmondia rudis , M’Coy var. nov. elongata Vi
_ 122
Oberer Unterkarbon. Noetscher Schichten.
Rotwaltersdorf. Schlesien (Museum Breslau)
3.
Aviculopecten Hoernesianus , d e Kon. 9/i
__
_ 120
Altenberg, Dobsina.
4.
Spirifer integricosta , P h i l l .
. _
_ _ _ _ _
„114
Steinkern der kleinen Klappe, Altenberg bei Dobsina.
5 a. Spirifer bisulcatus, Sow.
_ .......... „ ....
.......... —
— 105
Arealansicht und Profil. Mittl. Unterkarbon, Crinoidenkalk in
Kornyaréva, Südungarn.
0.
Spirifer striatus , M a r t i n _
.. . _ _
.... _ _
,105
Profil, der Stielklappe. Mittl. Unterkarbon, Kornyaréva, Südungarn.
de
_
_
_
_
_
F R E C H : A te n g e ri e re d e tű k a rb o n M ag y aro rszág o n .
D as m a r in e K a rb o n i n Ungarn.
Rajzolta: dr. Loeschmann Breslauban.
Földtani Közlöny
XXXVI. köt. VII. tábla.
Táblamagyarázat.
VIII. tábla.
1 a.
ábra:
Oldal
Clisiophyllum cf. bipartitum , M. Coy ; Thoms et Nichols.
8
Haránt csiszolat.
1 b.
«
Michelinia favosa , G o l d f u s s 3/i
_
_ ..
8
Hosszanti csiszolat. Alsókarbon crinoideás mesze, Kornyaréva.
Mindkettő ugyanazon darabon. M. kir. földtani intézet Budapest.
2 a - f . ábrák: Cyathophyllum pannonicum, Frech.
_ .......... _
_ _ 27
Alsókarbon messze palái, Dobsina, Méheskert
2 a — b. Hosszanti és kereszt-csiszolat 2/i H. főszeptum. G.
ellenszeptum SS ’ oldali sövények.
2 c. Elágazó példány keresztcsiszolata 1 'i ugyanonnét. Egyetemi
geologiai muzeumban Budapest. Legközelebbi rokona a
következő:
3.
ábra: Cyathophyllum Nikilini , S t u c k e n b e r g . Vi
„„
28
mélyebb felsőkarbon, Mjatskova, Oroszország. Breslaui egyet,
muzeum.
(Összehasonlításul a 2-vel.)
4 a — b. ábrák : Syringopora ramulosa , G o l d f u s s Vi
..........
...
_
G
Alsókarbonbeli mészből, Kornyaréva; a. keresztcsiszolat,
b. hosszcsiszolat.
M. kir. földtani intézet, Budapest.
Tafelerklärung.
Tafel VIII.
Fig. 1 a.
«
«
«
«
Clisiophyllum cf. bipartitum, M.
Seite
bei T h o m s et N i c h o l s .
Querschliff.
_ ...
............... ..
__ _ 111
ib .
Michelinia favosa , G o l d f u s s . Längsschliff. Beide am selben Stück 3/i 110
Crinoidenkalk des Unterkarbon, Kornyaréva. Kgl. Ungar.
Geolog. Anstalt.
2 a — b. Cyathophyllum pannonicum , F r e c h . Kalkige Schiefern des Unter­
karbon, Biengarten bei Dobsina.
2 a — b. Längs- und Querschlifí in 2/i II. Hauptseptum, G.
Gegenseptum, S-S. Seitensepta.
2 c. Querschliff eines verzweigten Exemplars Vi Ebendaher.
Geol. Institut d. kgl. Universität Budapest
Zum Vergleich die nächst verwandte Art:
3.
Cyathophyllum i V? i wi , S t u c k e n d e r g . Unt. Oberkarbon, Mjatschkowa,
Rußland, Mus. Breslau. Vi
....
_ _ _ _ _
_ 130
4 a — b. Syringopora ramulosa , G o l d f . Unterkarbon. Kalk. Kornyaréva, 3/i
a. Quer- ; lt. Längsschliff. Königl. Ung. Geolog. Anstalt
108
C oy,
F R E C H : A t e n g e r i e re d e tű , k a r b o n M a g y a r o r s z á g o n
D as m a r in e K a rb o n in U n ga rn .
Rajzolta: dr. Loeschmann Brcslauban.
F ö ldtani Közlöny
XXXVI. köt. V III. tábla.
Táblamagyarázat.
IX. tábla.
Oldal
áb ra : Michelinia megastoma P h i l l Vi
H
—
Szénmészből, Castleban, Mayo grófság Írországban, Breslaui
geol. muzeum.
«
2.
Michelinia rossica
Vi .................
L onsdale
—
8
legalsó szénmészből, Verche Ranofszkij, Murajevnia mellett,
Rjezan kormányzóság, Oroszországban. Breslaui geol muzeum.
*
3.
Michelinia favosa,
Középső
G oldf.
3/i
_
_
_
8
a Productus sublaevis zónájából, a
szénmészből,
kornyarévaival teljesen azonos kőzetből; Neudorfról,
Silber­
berg mellett, Sziléziában. Breslaui egyetemi geol. muzeum.
«
4.
Zaphrentis cf. intermedia ,
K on.
1 i ....
_
. ..
_
28
kőbél Dobsináról. Gyűjték: K o c h A n t a l és L ő r e n t h e y I m r e
tanárok.
5 a — b. ábrák : Syringopora c a e s p i t o s n , S c h e n . 3/i
f>
.....................
Középső devon (Crinoideás rétegek), Auburg Gerolstein m el­
lett az Eifelben.
5 a. keresztmetszet, 5 b. hosszanti csiszolat.
Tafelerklärung.
Tafel IX.
Fig.
.
Michelinia megastoma ,
«
!.
Michelinia rossica,
P h il l .
Vi.
Seite
_
.........
_ 110
Kohlenkalk, Castleban, Grafschaft Mago, Irland (Breslauer Museum).
L onsdale.
4/i
....
....
_
....
Unterster Kohlenkalk, Verche Ranofskij bei Murajevnia,
110
Gouv.
Rjäsan, Rußland. (Breslauer Museum.)
« cI. Michelinia favosa ,
....
G o l d f . 3/ i
.. . 110
Mittl. Kohlenkalk (Zone der Productus sublaevis). (Aus einem mit
Kornyaréva vollkommen übereinstimmenden Gestein.) (Bre slauer
Museum.)
Neudorf b. Silberberg Schlesien
«
r.
Zaphrentis cf. intermedia ,
_ 131
K o n . i / 1 __
Steinkerne, Dobsina. Vi leg. Prof. K o c h et L ő r e n t h e y .
Zum Vergleich mit Syr. ramulosa (Taf. VIII, Fig. 4):
>.
Syringophora caespitosa,
Schen.
3i
— ..........
~
._
.. . 108
Mitteldevon (Crinoidenschicht) Auburg bei Gerolstein in dem Eifel.
5 a Querschliff 5, 5 6 Längsschliffe (5 durch ein
Individuum).
sprossendes
F B E C H : A te n g e ri e re d e tű k a rb o n M ag y aro rszág o n .
Földtani Közlöny
Das m a r in e K a r b o n i n Ungarn.
XXXVI. köt. IX. tábla
Rajzolta: dr. Lceschmann Breslauban.